Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
Hangszóró mellett Gyár és Romhány Stefka István riportsorozatának címében (Gyár és környéke) természetszerűleg nagyobb a harmónia, a dialektikus egység, mint az alábbi jegyzet címében. De hát, ha egyszeír ezt sugallta a hét elején, a Petőfi adón sugárzott műsor kimondatlan mondanivalója! Természetesen, ez még nem értékítélet, hiszen jó régen ismert és elfogadott módszere a riportnak az el" térő vélemények egyszerű „egymásra rakása”, csakúgy, mint ahogy a kártyában, a csata hevében a lapok a kézből egymásra kerülnek. A kívülálló (van erre más szó is) véleményére tulajdonképpen senki sem kíváncsi... Nézzük a lapjárást; a vélemények egymáshoz csapódását, megfelelőnek ítélt vágással, még tovább lehet „élezni”. Hogy mennyire célravezető ez a módszer — ki-ki döntse el maga, ha már hallotta a Romhányról készült riportot, bár, ha az időpontot is figyelembe vették volna (délelőtt fél tízkor hangzott el a műsor) talán többen részesülnek abban az élményben, amit a riport nyújtott. Kétségtelenül ismert és jelenlevő gondokról volt szó Stefka István oknyomozó riportjában. Nevezetesen arról, hogy a mára (igen nagy költséggel) felépült új csempegyár nem csupán az ország csempegyártásának „fellegvára”, hanem európai színvonalú gyár is. Ugyanakkor Romhány úgyszólván minden tekintetben elmaradott; az ott folyó korszerű termelési rendszerhez cseppet sem igazodó; a látogatók, megrendelők, dolgozók meghatározó benyomásait rossz irányba terelő település. Amely sem elfogadható rendezési tervvel (tavaly fogadták el egyébként a módosított változatát!), sem korszerű elképzeléssel, sem kellő erélyű tanácsi vezetéssel nem rendelkezik. A vélemények két ellentétes, sok tekintetben mégis egymásba kapcsolódó, egymást támogató-segítő (gyárigazgató és tanácselnök) formában „csaptak ösz- sze”. Türelmetlenség (jogos) és türelem (érthető) kapott hangot ebben, a jó értelemben felkavaró riportban. Rom- hányban nagy a sár. A sár egyik oka az új gyárcsamok építésével összefüggésbe hozható úgynevezett „sórfelhor- dás”. Amelyet — függőségi viszony miatt? — valóban erélytelenül szemlélt a rom- hányi tanács. A községközpont nem felel meg azoknak az elképzeléseknek, amelyek (megint csak érthetően) arra irányulnak a gyár részéről, hogy Romhány központja egy városias jellegű, telepszerű, többszintes lakásokat magába foglaló, a környékbeli bejárókat is letelepíteni tudó községközponttá váljon akárcsak fokozatosan is! Más kérdés lenne, hogy a történelmi községmag eleve meghatározó; hogy ennek szanálása elé jelenleg nem csupán az anyagiak hiánya, de nagyon sok emberi tényező is gátat emel? Aligha. A tanácstagok véleménye ugyancsak figyelemre méltó. A riporter, gyári dolgozó tanácstagokkal beszélgetve megtudhatta azt is, mi volt az, ami öt-hét év alatt — nagyrészt éppen a helybeli gazdasági egységek, a gyár segítségével — megépült. Ami azért mindenképpen javította az áldatlan infrastrukturális helyzetet. És azt is, mikor kerül ide jó ivóvíz; mit ígér annak érdekében a tanács, hogy a romhányiak és a bejárók élete továbbjavul- jon. Kritika érte az élelmiszer- iparcikk ellátásban felelős AFÉSZ-t csakúgy, mint az áramszolgáltatás, a közvilágítás zavartalanságában illetékes kövesdi szolgáltatót, de ugyanez a kritika egyben a kérdésekben, azok megfelelő elrendezésében méltán a negatív oldalon említett tanácsot sem kímélte. A riport sugallta összkép, a már említett véleményeltérések tük- röztetésén túl, azonban sokkal figyelemre méltóbb részleteket is elénk tárt. Tulajdonképpen nem is lehetne részleteknek nevezni azokat az összefüggéseket (a községközpont képének fokozatos, de a jelenleginél tervszerűbb átrendezése, a bejárók betelepítése), amelyek a mai Rom- hányban keletkezett feszültséget kifejezik. Korszerű, növekvő termelés, ehhez igazítani szükséges emberi tartás egyfelől, növekvő szerep a gazdasági, sőt, az exportterületeken — másfelől viszont elmaradottnak minősíthető (relatívan, persze) községi körülmények, félig sem kész infrastruktúra. Sajátos helyzet, amelynek szorításából, miként erről a kerámiagyár igazgatója többször is szólt — csak alapos tervezés, közös erőfeszítés vezetheti ki a községet. Ebben egyet lehet érteni Stefka Istvánnal, az igazgatóval és a tanács elnökével is. Legfeljebb azt szükséges még megjegyezni, hogy sem az indokolatlan türelem, sem a türelmetlenség nem szerepel a jó tanácsadók listáján. És alighanem éppen a következő időszak lehet az. amikor a minden tekintetben — tehát az emberi tényezőket, szokásokat, igényeket is figyelembe vevő — megalapozott tervezésnek jön el az ideje. <T. Pataki) Egyesület a népművelőknek Mint annak idején már hírt E vándorgyűlés annál is in- továbbiakban is, lényegesen adtunk róla, megalakult ta- kább jelentősnek ígérkezik, gazdagabb és sokszínűbb valy év végén a Magyar Nép- mert itt tartalmi, szervezeti lesz, folyamatos munkája át- művelők Egyesülete. Az egye- kérdésekről esik majd szó, to- fogja a magyar közművelődés sülét, amint az nevében is vábbá megbeszélik az egye- egészét, mozgósítja tagjait s benne van, a közművelődési sülét előtt álló feladatokat. De rajtuk keresztül a hazai néphálózatokban és területeken egyéb programok is indulnak, művelő-társadalmat a párt- (intézményeknél, gazdasági Még ebben az évben tervezik és állami határozatokban egységeknél, társadalmi éstö- az érdekvédelmi feladatokkal megjelölt célok mind haté- megszervezetekben, állami összefüggő kérdések napi- konyább valóra váltásáért, irányításban) tevékenykedő rendre tűzését, vagy például a Kapcsolatai nemcsak a hazai népművelőket, közművelődési népművelőképzés véleménye- szervekkel, intézményekkel, szakembereket tömöríti. Az zését, vitáját, hogy csak né- szervezetekkel épül ki, ha- alapszabály-tervezetében már hány programot említsünk. nem a hasonló célú külföldi pontosan körvonalazódtak a A Kulturális Minisztérium, egyesületekkel és szakmai célok is. Eszerint, többi kö- valamint a SZOT támogatá- szervekkel is. Ezáltal nemzet, zott, különös gondot kíván- sával pályázatot írnak kikor- közi tapasztalatcserére szin- nak fordítani a népművelők szerű módszertan kidolgozá- tén mód nyűik. A Magyar szakmai és politikai képzésé- sára, bemutatással együtt. En. Népművelők Egyesülete tehát re, továbbképzésére, anyagi nek beadási határideje 1981. a hazai népművelési elmélet és erkölcsi megbecsülésük nö- áprilisa. Ez év végére év- és gyakorlat továbbfejleszté- velésére. Fórumot nyújtanak könyv megjelentetését terve- sét szolgálja, fontos fórumá- az időszerű közművelődési z,ik, amelyben az első év vá válik a közművelődés dol- kérdések megvitatására, tá- eredményeit teszik közzé, gozóinak, haszna pedig a gya- mogatják az új módszerek ki- többi között a vándorgyűlés korlati munkában is reális dolgozását es gyakorlati al- anyagat is. , kalmazását. Segítik a külön- Természetesen, az egyesület eredményeket ígér. böző szervezetekkel való ha- tevékenysége az év során, s a — t — tékonyabb együttműködést. Sport és pedagógia Szabálytalan portré A tornateremben, körbe- körbe zsúfoltak a padok, széksorok —• nyugodtan kite- hették volna a „Megtelt!” táblát. Azon a fertályon kaptam helyet, ahol az egykori tanítványok, a mai diákok szülei, az iskolával kapcsolatban álló vállalatok képviselői ültek. Színesen, izgalmasan peregtek az események egymás után — az acél. gyári, avagy Malinovszkij úti iskola „névadója” — a Petőfi Sándor nevét felvevő iskQla valódi ünnepi órákat élt át. Kitüntetésekért. jutalmakért mentek sokan az elnöki asztal elé — egy alkalommal különösen hosszan zúgott a taps, a gyerekek kitörő örömmel fogadták az egyik tanár nevét. — De hiszen ő Rákóczi István testnevelő! — mondja szomszédom egy kis csodálkozással a hangjában, hogy nem ismerem . . . Amikor a „testnevelő-kabinetben” felidézem ezt az esetet, Rákóczi István kis hallgatás után azt mondja: —Azért furcsa, hogy a gyerekek azt a tanárt is szeretik, aki sokat követel tőlük, aki nyüstöli őket . . . Hogy is van ez? . . . , HÉTTŐL HÉTIG Nem volt egyáltalán köny- nyű munka, míg egyeztettük a beszélgetés idejét — dél. előttjei betáblázottak, délután is szinte mindig van programja. De azért találtunk egy péntek délutáni nyugodt időszakot órák után. edzés előtt. Megrakott szatyorral érkezik — ő vállalta ugyanis a beszerző munkát a lánya, veje, unoka érkezésének örömére. Persze, ma is csak este fognak találkozni. — Szerencsém van. hogy el tudtam fogadtatni a családdal ezt az életformát — szinte mindig héttől hétig dolgozom, a hétvégek versenyekkel, túrákkal mennek el, a nyári kilenc hét „pedagógue- aranyszabadságból” általában kettőt tudok „kivenni”. Hozzátartozik * képhez, hogy a lányom és a vöm is testnevelő, Budapesten élnek — Zsuzsa egyébként verseny, zöm. síbajnokom volt. Nógrád sportjáért végzett tevékenységét nemrégiben egy komoly kitüntetéssel ismerték el — mégis, essék bár szó a versenysportról, a te- hetséggondozásról, nem az egyesületi ember, hanem a pedagógus mondja el a véleményét. — Szerintem nagy hiba, ha elválasztja valaki a sportot a neveléstől! Akár csapatjátékról, akár egyéni, verseny- sportról beszélünk, az alapozást kiskorban kell kezdeni, a szó legigazibb értelmében nevelni a gyerekeket. Diáktól és tanártól egyaránt sok időt elvesz, amíg valaki ki tud bontakozni, megtalálja a számára leginkább megfelelő területet. NEM ELÉG „MEGBOLONDÍTANI” OKÉT — Többektől hallottam olyan vélekedést, hogy manapság ritkább a „versenyző- típus” a fiatalok között, nem szívesen vállalják az áldozatokat a fiatalok. Igaz ez? — Az általános iskolában még nem tapasztaljuk — a gyerekeket könnyen „meg lehet bolondítani”, rávenni a sporttal járó nehézségek, pluszmunka vállalására. At. létika, sízés, kosárlabda — egyik sem sétagalopp, ha rendesen akarják csinálni — és abban már a kiindulásnál megegyezünk, hogy csak rendesen érdemes! . . . Tavaly az úttörő-olimpián az egyik csapatunk) a II. a másik a IV. helyezett lett. Volt egy kislány, akinek az ikertestvére, a családja a jugoszláv tengerparton töltötte a vakáció egy részét — ő versenyen, edzőtáborban. De egy zokszót sem hallottunk tőle — otthon is azzal búcsúztatták, hogy neked ott kell helytállnod. . . — Azért ennek is van jutalma . . , — Igen, a gyerekek például csehszlovákiai jutalomutat kaptak, én kijutok az olimpiára Moszkvába. Nagy öröm ez, ám a lényeg nem ebben van — inkább a munkában. Aki szereti a testnevelést, az a pályán a töméntelen elfoglaltság mellett rengeteg örömet megkap. Es nagy tévedés azt hinni, a minőségi sporttal foglalkozók szemellenzősök; komolyan mondom, hogy sokszor egy-egy ügyetlenebb gyerekkel való foglalkozás is okozhat örömet. Volt egy tanítványom, aki kiskorában szabályszerűen álló helyzet, ben elesett, nem volt egyensúlyérzéke, kondíciója. Nem lett tehetséges azóta sem, de már fut. ugrik a többivel. Az, hogy iskolánk éveken keresztül a tömegsportban jól állt, annak köszönhető, hogy sokan szerették meg a testmozgást. JÖ TANULÓ — JŐ SPORTOLÓ — Az iskolában 3—4 párhuzamos osztályból csak- egy testnevelés tagozat (az is csak a hetvenes évektől) —. de sokan kaptak itt indíttatást ahhoz, hogy kirándulni, sportolni se sajnálják az időt. Mi ennek a „titka”? — A gyerekek tudják: a lényeg az, hogy akarjanak, ha nem is kiemelkedőek. Osztályonként más-más a bánásmód ez éppen a legszebb a testnevelő munkájában, ezért nem hagytam itt az iskolát 1953 óta, amikor friss diplomásként ide kerültem. Jól érzem magam „szürke pedagógusként” — a sok csipogó apró gyerek gondja-baja hiányozna. ha elmennék. Az olimpikonjaink (40 úttörő- olimpiás és serdülő bajnok került ki az iskolából) a sport mellett a tanulásban is megállják a helyüket — hozzák a könyveket az edzőtáborba is, megszokták a jó időbeosztást, munkaszervezést. A_ kö-i zösségük is számíthat rájukj remek gyerekek! Rákóczi István „kabinetjében” a falon körben serlegek csillognak, háta mögött a dicsőségtáblán tucatnyi bajnok fotója. Hosszan, örömmel mesél tanítványai sikeréről — kis szomorúsággal idézi azokat, akik 16—17 éves korukban „leálltak”. Megtudom azt is. hogy « maga síbajnokai mellett sem lett síző — az elméletet kiválóan tudja, de lesiklani.- Szóba kerülnek a szülők la —, akár versenyző a gyerek, akár éppen a problémásabb esetek közé tartozik, a család nélkül nem lehet megszervezni a komoly testedzést. Ez is bizonyítja: a sport és a pedagógia nem egymás ellenlábasai. hanem segítői —4 ha komolyan veszik! G. Kiss Magdolna Alapvetően tehát a közművelődési munka hatékonyságának fokozását szorgalmazzák. Mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati szakemberek eredjnénnyel tevékenykedhetnek az egyesületben. Induló egyesületről van tehát szó, amelynek jelenleg mintegy 1700 tagja van s szervezeti kereteinek továbbépítése folyamatosan történik, szakmai bizottságok, rétegszekciók stb. alakultak, illetve alakulnak, és így tovább. Az idei program már szintén elkészült. A Magyar Népművelők Egyesületének Nógrád megyében jelenleg 39 tagja van, az egyesület elnökségi tagjai sorába választotta Kiss Gabriella. salgótarjáni városi népművelési felügyelőt. Elkészült már az egyesület idei programja is, amely a célokat figyelembe véve rendkívül változatos és hasznos. Nem célunk ennek részletezése, csupán néhány ^dologról szólunk, mintegy ízelítőül. Az egyesület ebben az évben egy vándorgyűlést tervez, amelyet októberben rendeznek meg Bács-Kiskun megyében. Bevezetik az alapfokú nyelvvizsgát Várhatóan még az - idén megjelenik az alapfokú nyelvvizsga bevezetéséről intézkedő rendelkezés az idegen- nyelv-oktatás továbbfejlesztésére. Erről nyilatkozott Herman József egyetemi tanár, az Oktatási Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője az MTI munkatársának. A kormány mellett működő tudománypolitikai bizottság ^gy évvel ezelőtti határozata nyomán kezdték meg az állami nyelvvizsgák rendszerének felül- vizsgálatát és korszerűsítését. Ennek szellemében dolgoznak a jogszabályon is. Az alapfokú nyelvvizsga bevezetésével az eddigieknél szélesebb rétegek igényét elégítik ki. Évről évre nagyszámú munkás dolgozik például külföldi beruházásokon, vagy teljesít egyéb közvetlen exportmegbízást. Ráadásul külkapcsola- taink további szélesedésével mindinkább nő a számuk. Több ezren használják nap NÓGRÁD — 1980. május 8., csütörtök nap után itthon is — például az idegengforgalomban, a kereskedelemben nyelvtudásukat. Ők rendszerint nem irodalmi szinten művelik a nyelvet, fordításra, tolmácsolásra, nyelvtanításra sem kívánnak vállalkozni, csupán a munkájukhoz szükséges mindennapi érintkezést teszi lehetővé az idegen nyelv ismerete, s igénylik is, mintegy tudásuk igazolásaként az alapfokú nyelvvizsga lehetőségét. Bevezetésével ezért nem az a célunk, hogy fizetéskiegészítéshez jussanak az érintettek. Az alapfokú nyelvvizsga a gyakorlati célú nyelvtudás bizonyítéka, és megszerzésének ösztönzője is lehet, a vállalatoknak, a hatóságoknak pedig lehetővé teszi, hogy bizonyos munkakörök betöltését, a kiküldetés odaítélését fokozatosan alapfokú nyelvvizsgához kössék. — Bár a határozat hosz- szabb távra szabja meg a tennivalókat, az eltelt egy év alatt már. számos más intézkedést is kidolgozott az Oktatási Minisztérium. Elsődle- ges feladatunk az iskolai nyelvoktatás eredményesebbé tétele, s ez csak elegendő számú, jól felkészült nyelvtanár közreműködésével valósítható meg. Felmérve az iskolák igényeit, az idén felemeltük az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira felvehető idegen nyelv szakos hallgatók számát. Szeptembertől orosz szakon például a korábbi 520 helyett csaknem 700 első éves kezdheti meg tanulmányait Érdemi változtatást tervezünk a képzés tartalmában is: ez év szeptemberétől a tudó- mányegyetemeken megváltozik az idegen nyelv szakosok tanterve. Az új tanterv irányelveit, amelyeket egyetemi és főiskolai szakemberekkel együtt dolgoztunk ki, a köze. li napokban juttatjuk el az egyetemekre. Lényegük, hogy már a tanulmányok kezdetén különösen nagy figyelmet fordítunk az idegen nvs'v a'a- pos, gyakorlati elsajátít látására, anélkül termes elüscn, hogy ez az elméleti tananyag oktatását kiszorítaná. Soósi. S! Május 8—14
