Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

Zagyvarónaiak sikere Aranyat érő bronz Sot< úi szobor országszerte Hiszünk a vésőben, kalapácsban Kivétel, ami erősíti a sza­bályt, ha egy kiugró teljesít­ményt nem komoly felkészü­lés alapoz meg. A szerencse és a véletlen általában kevés hozzá. A zagyvarónai gyerekek példája is ezt igazolja. A kö­zelmúltban a tudományos­technikai úttörőszemlén me­gyei elsők lettek technikából, így az ország 22 legjobb csa­patával mérték össze tudásu­kat, ügyességüket a kétnapos budapesti döntőn. A végered­mény: harmadik hely, bronz oklevél — két nagyhírű gya­korló iskola mögött ez a kis iskola aranyat érő bronzot szerzett! Felkészülésükről Du­dás Ferenc tanárral beszélget­tünk. — Harmadik éve foglalko­zom ezzel. Korábban a váro­si versenyeken a középme­zőnyben végeztünk — idén sikerült előbbre rukkolni. Két nyolcadikos — Földi Tamás és Kovács Zsolt és a hetedi­kes Földi Sándor alkotja a csapatot. Zsolti már tavaly is szerepelt —, az akkor szer­zett ismereteit felhasználva ő volt most a kis csapat ve­zetője. Jó időben elkezdték a készülést — januárban tar­tottuk a házi versenyt. Az idei témakör: a technika a mindennapi életben. — Túlságosan „tágasnak” tűnik ez... — Igen, de volt azért fo­gódzónk. Némi útbaigazítást jelentett a Köznevelésben megjelent írás a technika a háztartásban témáról, ennek alapján keresték elő a szak- irodalmat. Sok könyvet átnéz­tek — itt az iskolai könyvtár­ban, a megyeiben böngésztek és több könyvet meg is vásá­roltak, hiszen később is jó lesz. tgy gyűjtötték össze azokat az ismereteket. ami szerintük „belefér” a témá­ba. Jó edzési lehetőség volt a háromórás házi vetélkedő. Itt gyakorlati munkadarabként egy bimetálszerkezetet ké­szítettek el, a városi verseny­ben egy kis cölöpverő készü­léket, a megyein morze-táv- írókészüléket kellett összeál­lítani. Érdekes feladatot kap­tak az országos döntőben —, hozom is... Az emlékbe megkapott szer­kezet egy mini villanyrek- lámújság. A felvillanó, kialvó betűkből azt olvashatjuk ösz- sze: TECHNIKA. Nem lehe­tett könnyű munka ezt össze­szerelni ! — Volt súlya mind az elmé­leti, mind a gyakorlati kérdé­seknek, hiszen komplex mó­don az egész technikai mű­veltségüket mérték. A gya­korlati oktatás, a fizika, a matematika mellett történe­lem-, földrajz-, műszakirajz- ismeretekre is szükség volt. Problémamegoldó képesség, logikus gondolkodás nélkül nem sikerült volna! — Milyen tanulók ezek a fiúk? — Jó és jeles között mo­zognak —, de a technikához mindhárman régóta vonzód­nak, mindnyájan műszaki pályára készülnek. Földi Ta­más a gépipari szakközépis­kolába jelentkezett, Kovács Zsolt hadmérnök szeretne lenni. — A családban kaptak se­gítséget, biztatást ehhez? — Igen, sok múlt ezen is — az egyik fiú édesapja mű­szerész, a másik kettőé pedig sok mindenhez értő munkás­ember. ezermestertípusúak. — Ügy tudom, itt az isko­lában nincs barkácsszakkör, vagy hasonló, csak a gyakor­lati oktatás óráin találkoz­hatott a gyerekekkel. — Ezeket az órákat azon­ban jól kihasználták: bár­milyen feladatot kaptak, min­dig jó minőségű munkára tö­rekedtek. Jól megszervezték, összehangolták a munkát a versenyek során is, megosztot­ták az elméleti, gyakorlati kérdéseket. Volt néhány „rá­zós” közte, ami felnőtteken is kifogna. Méfe az egyszerűbbek közül: hogyan lesz a gyapjú­ból sál? Hogyan jut el az elektromosság a lámpáig? Hogyan töltenél el egy napot 2100-ban? A gyakorlatiak sem voltak könnyebbek: anyag- vizsgálati kérdéseket kaptak, furathoz csapot kellett keres­ni, esztergagéppel történő menetvágásról beszámolni, egy lakás villamosítási ter­vét megrajzolni stb... — Jövőre újra megpróbál­ják? — Szeretnénk jól szerepelni. Majd Földi Sanyi lesz a „di­ákvezér”, sok tapasztalatot összegyűjtött ezekben a hó­napokban. És a siker kedvet adott ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon a technikai kér­désekkel. G. Kiss Magdolna Filmjegyzet Fábián Bálint találkozása istennel Mint minden esztendőben, az idén is számos fővárosi és vidéki parkban, közintéz­ményben állítanak fel új szobrokat Az év egyik leg* monumentálisabb ' köztéri szobra Angyalföldre kerül, a XIII. .kerületi MSZMP-szék- ház elé; Marosán László ma­ga faragja kőbe alkotását. E? a ritkább eset; a nagyobb méretű kő- és bronzszobro­kat ugyanis a Képzőművésze­ti Kivitelező Vállalat válósit- ja meg, az idén felállítandók közül, több mint hetvenet, így például Marton László Rúzsa községbe kerülő bronz* szobrát, Rétfalvi Sándor Kun- fehértó főterére szánt felsza­badulási emlékművét, Szath- márj! György Garára, Papak- risztosz Andreasz Aszódra készített kőszobrát. Itt kivite­lezik Gyurcsek Ferencnek a magyar és a horvát nép éle­Kőfaragók munkában Fábri Zoltán alkotásaiban nem nehéz felfedezni az esz­mei-gondolati rímeket. Leg­jelentősebb művei variációk ugyanarra a témára: az erő­szak elleni küzdelem szám­bavételére. A kiszolgáltatott­ság közös pontjáról egy irány­ba haladva hősei Különböző utakat tesznek meg. A Kör­hinta fiatal szerelmesei siker­rel veszik fel a harcot, Han­nibál tanár úrnak el kell buknia. Az ötödik pecsét kis­polgárai mártírrá válnak, megdicsőülnek. Fábián Bálint számára az adott kor és a körülmények csak azt teszik lehetővé, hogy megfogalmaz­za maga számára az örök emberi kérdést: mivégre va­gyunk a világon? Hosszú fo­lyamat volt, míg idáig elju­tott. Végigharcolta az első vi­lágháborút, az értelmetlen öl­döklés mély sebet hagyott benne, hazaérve megtört, meg- lébolyodott feleség fogadta, fiait idegennek érezte, az új tavasz számára érthetetlen forradalmi változást hozott, amiből ő csak az újabb áldo­zatokat látta a bukás után. Fábián Bálint sorsa tragé­dia. Azzal, hogy a legnehe­zebb emberi kérdésre ráta­lálva, önmagától és másoktól nem kapva választ, istenhez fordult, mégiscsak megadta a feleletet: nem érdemes él­nie, ha nincs miért. A film nemcsak Fábián Bá­lint tragédiája. A különböző sorsok felvillantásával a kor magyarságának tragédiája. A film történetileg Fábri előző műve, a Magyarok elé helyez­hető. A Magyarokban szerep­lő Fábiánnak az apja — is­mét Koncz Gábor kitűnő ala­kításában — Fábián Bálint. Ha a fia nem értette meg mindazt, ami a világban fo­lyik, s nem jutott túl a ma­gyarság ösztönös védelmén, ő maga még bezártabb, még tájékozatlanabb volt, józan humánuma a kitaszítottság érzésével párosult. Fábri filmjéből a mélyen ábrázolt jellemeken túl — például a szerelme elveszté­sébe beleőrülő asszony, a megalázott parasztok, a levert forradalom vezetői — a rendkívül gazdag és változa­tos technikai eszközök közül kell kiemelnünk néhányat. Illés György tökéletesen tisz­ta képei, szépen megkom­ponált beállításai emlékeze­tesek. Az egyik legszuggeszti- vebb képsor a folyó rtielletti csatajelenet. Csupán riéhány katonát látunk, csak egy tőr villan, egy eltorzult kiáltást hallunk, de éppen ez a köz­vetlen közelség és a Fábián szemével követett lelassult mozgás és elmosódott vona­lak teremtenek igazán hiteles atmoszférát. Külön figyelmet érdemel a film hangvilága. A lépések nesze, a levélzörgés finomsága, a madárdal tökéle­tes harmóniában áll a termé­szet képi megjelenítésével. De ugyanilyen hiteles a falu is, melyet —, minthogy ilyen korhű környezet Magyaror­szágon nem található — Fáb- riék a film számára építettek fel. A film egyetlen hiányossá­ga talán az, hogy túlságosan Fábián szemszögéből követi az eseményeket és a jelentős társadalmi változásokat. így az őszirózsás forradalomról, a Tanácsköztársaságról mi sem tudunk meg többet, mint ő. Az egyéni sorsok megfor­málása mellett tehát hiányzik az átfogó történelmi szemlé­let. — ko — Készülnek díszkövei a szegedi Móra Ferenc Múzeum Keményebb kőbe faragják a Horváth Mihály téri templom máladozó szobrait tét idéző, s a barcsi határ- állomáson felállítandó kompo­zícióját, Vígh Tamásnak Esz­tergom ezeréves jubileuma al­kalmából készült alkotását, Melocco Miklós Radnótiját, amely Győrbe kerül, Csikai Márta Zalaegerszegre szánt Táncolóját, a Szentesnek szánt Borsos-művet: Horváth Mi­hály portréját, Pátzay Pál Hódmezővásárhelyre kerülő Bethlen Gábor-mellszobrát, Variga Imre Veres Péter-szob- rá.t Debrecennek, Liszt port­réját Mecseknádasnak. Isme­retes, hogy a megrendelt szobrok a Városligetben meg­tekinthetők évente, télen-nyá- ron. A Városligetben áll a kivi­telezővállalat kőszobrászati műhelye is, amelyet az egy­kori Fóvárosi Múzeum hábo­rúban tönkrement épületének helyén hozott létre a Képző- művészeti Alap, 1954-ben. Miért ritkaság a nagyméretű szobroknak a művész általi kivitelezése? Mert ehhez lr>- nyolult apparátus, nagy hely LISZT HIMNUSZ CIRILL ÉS METÓD TISZTELETÉRE Szófiai és budapesti zene- történészek évek óta tartó közös kutatómunkája várat­lan és jelentős eredménnyel járt: a Bolgár Tudományos Akadémia központi könyvtá­rában eddig ismeretlen XIX. századi zenetörténeti emléket fedeztek fel, amely a világ­hírű magyar zeneszerző: Liszt Ferenc és a bolgár kultúra kapcsolatait bizonyítja. A nevezetes dokumentum annak a himnusznak a kottája, amelyet Liszt Ferenc 1863- ban szerzett Cirill és Metód tiszteletére. A zenemű a ra- guzai Orsato Posa gróf szö­vegére készült, a címe: „Him­nusz férfikarra, orgonakísé­rettel”. A szlávság apostolai­nak ezeréves ünnepségeire írt himnuszt Liszt személyesen játszotta zongorán, később pedig — orgonakísérettel — felhangzott a Vatikánban is. Könyvről könyvért iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimniiiiiiiiiii .....minim......mii 'iimiiiMiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiuiiiimimiiiiiiimii V an, aki dekára, van, aki színre, sőt olyan is akad, aki méterre veszi a köny­vet. 1. — Dekára, dekára! Persze, hogy dekára veszem a könyvet! Külföldi roko­naimnak szánom ajándé­kul, de a légipostán csak tíz dekát lehet feladni. Most mit csináljak? Tud jobbat? — Vegyen kisebbet! — így is, úgy is le kell méretni! Mért csinálták ilyen nagyra? 2. Az utóbbi kettő —, mármint a szín és a méter — következő esetünkben NÓGRÁD — 1980. május 7., szerda együtt jelentkezik. Képzel­jenek el egy fiatal házas­párt, akik közül a férfi szolidabb, a nő viszont rá­menős. (Az ellentétek vonz­zák egymást!) A könyvek kiválasztása után — bordó színűek voltak — az asz- szony odaviharzott az el­adóhoz és húzta a férjét is. — Azok a könyvek kel­lenek nekem! — mondta lelkesen, ragyogó szemek­kel. Az eladó felnézett. Előbb a polcra, majd a nőre: — Mind?! — Mind! — ismé­telte az asszony. Közben a férj diszkréten megrángat­ta felesége kabátját. — Na, jó. Nem mindet... csak egy métert. Az eladó nem tudta ho­vá legyen: — Tessék?! — Tudja, kérem, most kaptunk új lakást — ma­gyarázta az ifiasszony — és már be is rendeztük, csak kevés a könyvünk. Ügy gondoltuk, olyan köny­veket vásárolunk, ami megy a szoba színtónusához. Párbeszédük alatt az el­adó színtónusa is változott. Hol bordó volt, hol meg fe­hér. Mikor sötétebbre vál­tott arcának színe, a nő — mondókája közben — mo­solygott. Ez érthető, hiszen szerette a bordót. Mire be­fejezte, az eladó is meg­nyugodott. Kedvesen vi­gyorgott rájuk, átnyújtot­ta a számlát, majd odakia­bált a pénztárhoz: — Egy méter bordó könyv! — szs. — és hatalmas testi erő kell; s a kivitelezésre fordított idő az alkotó munkától vonja el a művészt. S ha valakiben felmerül a kérdés: vajon mes­terség, vagy művészet-e a szoborkivitelezés? Kell, hogy minden művésznek a kisuj­jában legyenek a megvalósí­tás fogásai, a mesterségbeli tudás; s éppúgy kell, hogy a kivitelező művésze legyen a szakmájának. Füleky Miklós termelési és kereskedelmi fő­osztályvezető így fogalmaz: — Négyszáz-négyszázötven munkavállaló közül három­száznyolcvan manuális tevé­kenységet végez. Sokféle útorr módon kerülnek ide. Nyolc általános után felvételivel; természet utáni rajzból, min­tázásból vizsgáztatják, s ha felveszik, délutánonként végzi el a képző- és iparművészeti szakközépiskolát. Mások szak­munkás-érettségi után próbál­koznak, s aki beválik, itt ma­rad. A követelmények szigorú­ak : fegyelmezettség, az alkotó­val való szellemi azonosulás képessége, fizikai erő. Volt, aki tizennégy éves cérnavé­kony gyerekként került ide, de a naphosszat használt ki­lós fakalapács izmossá fej­lesztette. Nehéz — fizikai­szellemi — tevékenység ez csökkentett, ötnapos, 42 órás a munkahetük, a keresetük jó. A kőszobrász: megbecsült szakember. — Külföldön géppel viszik át, vagy nagyítják fel a mű­vet a kőbe. Mi hiszünk a vésőben, kalapácsban. A bronzöntőben, amit lehetett, modernizáltunk; gázüzemű olvasztónk van, darupálya végzi a nehéz munkát. Talán némileg érzékelteti a bronz és a kő ebbeli különbségét, hogy az öntött szobornál a munka 70—80 százaléka a cizellálás — s a kisplasztika kivételével mindent mi cizel­lálunk —, a kőfaragásnál pe­dig mintegy 80 százalékos ké­szenléti állapotúra faragjuk a szobrokat, a végső simítást a művész végzi rajtuk, hogy érződjön a keze nyoma. — Egy-egy kőfaragónak száznál is több a szerszáma, vésője van; a vállalaté, ám mindenki azt használja, amit a kezéhez idomított. Ilyet boltban nem kapni, saját szerszámkovácsunk készíti és tartja karban a munkaeszkö­zöket. Különleges kollektíva ez. Univerzális embereket ne­velünk, mindenki mindent tud a szoborról. Felénél több a törzsgárda, tavaly tizenket­tőt számoltam meg a ne­gyedszázadnál régebbiek kö­zül. Tizennyolc szocialista bri­gádunk, van, itt igazi, nagy versenyek zajlanak, sok a vállalati, minisztériumi kitün­tetett, a szocialista kultúrá­ért érdemérmes. A vállalat évi kapacitása 80—100 kő- és bronzszobor. A legnagyobb méret? Eszter­gomnak négyméteres emlék­mű készül, a Gellérthegyen látható Felszabdulás szobor szovjetkatona-alakja tízmé­teres. Gödöllőre készül egy négyméteres falat teljesen be­borító bronz dombormű, Ame­rigo Tot műve; száz darabból öntik — de a szállítás, a ka­pun való bevitel, az össze­szerelés — ahány feladat, annyiféle program. A szocialista országokban általában nincs ilyen profilú üzem. Sok — és sokfelől ér­kezik — a külföldi megbí­zás. Nemrég szállították el Pozsonyba a Klement Gott- wald-emlékművet, de Auszt­riától Szíriáig lenne megren­delés több is, minden adott­ság megvan, csak a munka­erő kevés. Legújabb sikerük: nem­zetközi pályázaton — olasz, francia, osztrák résztvevők között — a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat ajánlata bizonyult minden tekintetben a legmegfelelőbbnek, így 1981 májusában az általuk kivitelezett Kemal Atatürk- szobrot állítják fel Ankara parlamentje előtt az államiét" fi születésének százéves én» fordulóján. Pereli Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents