Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-07 / 105. szám
Tanácstagnak jelölték Előszó - a közös boldoguláshoz Az ember élete néha olyan, mint egy sinusgörbe: hullám- hegyek-hullámvölgyek váltják egymást, ám amiben különbözik a matematika jól körülírható és előre ridegen kiszámítható vonalaitól, hogy alkalmasint az esetlegesség is főszereplővé válhat. Bár Meszjárné Gyurkovics Zsuzsanna úgy érzi, a véletlen borította föl, pontosabban alakította át némiképp eddigi életrendjét, a valóság mégis az, hogy meglehetősen „komponált” dologról van itt szó. — Ügy érzem, még túl keveset tettem azért, hogy bárminő méltatást kapjak — mondja szerényen —, hiszen csupán a bizalmat, a balassagyarmati 39-es választókörzet lakóinak feltételezett rokon- szenvét szerezhettem meg. Ha valljon ő az új ez a választáskor is így ma- ról: rád, tulajdonképpen akkor kezdődik az igazi munka. Bizonyára kiderült, hogy Meszjárné Gyurkovics Zsuzsannát tanácstagi jelöltté választották. „Olyan sok jót mondtak a gyűlésen rólam, igazán jólesett”, — jegyzi meg. De a rábízott teendő sem kevés, a körzet 66 lakást ölel át a Rákóczi úton, a Határ presszó környékén. Milyen gondok vannak?, — Említettek néhányat a jelölő gyűlésen is — mondja. — Például a városközpont tisztaságát, ami szemmel láthatóan sok kívánnivalót hagy maga után. Vagy: nincs egyetlen tej bolt a városban, holott se szeri, se száma az italboltoknak. Bizakodásra ad okot, hogy a résztvevők minden kertelés nélkül, őszinte véleményt mondtak a közügyekről. Zsuzsanna még nem töltötte be a huszonötödik életévét, tősgyökeres balassagyarmati, bár a vegyipari szakközépiskolát Budapesten végezte. Jelenleg a FIM Kőbányai Porcelángyárának 3. számú — balassagyarmati — üzemében dolgozik technológusként. Az üzemi KISZ-bizottság szervező titkára, valamint tagja a városi KISZ-bizottságnak is. Munkáját mindeddig köz- megelégedésre végzi. E rövid jellemzés után megbízatás— Most, hogy kicsit jobban is megismerkedtem a tanácstagok munkájával, úgy látom, nehéz, de szép tisztség. Látszólag apró-cseprő dolgokat végeznek, de nélkülözhetetlenül. Azt hiszem, felelőtlenség lenne korai ígéreteket tenni, hiszen az én munkám minőségét és mennyiségét a. választókörzetben élők határozzák meg. Soha nem vagyok elégedett önmagámmal, szívesen veszem a bírálatot, a kritikát is, ezek a mozgatórugóim. — Sok szó esik a fiatalok passzív közéleti szerepléséről, véleménye szerint mi az oka? — Nem vagyok benne biztos, hogy a fiatalok passzívak. Végzik becsülettel munkájukat, csak éppen kevésbé látványosan. Mégis úgy érzem, bőven van még mód és alkalom a jobbításra. Csupán a feladatokat kell rájuk szabni! A tehetségükhöz, tudásukhoz méltót, akkor az eredménnyel sem lesz baj. Aztán a városról esik szó. Arról, hogy sok helyütt délután öt órakor már nem lehet kenyeret venni; hogy szebb, tisztább külsőt érdemelnének az utcák, a terek; hogy lévén határváros, nagy szükség lenne egy önkiszolgáló étteremre; hogy bővíteni kellene a könyvesboltok választékát. És, hogy mindez, a többi tervekkel együtt csak akkor válik valóra, ha közösen munkálkodnak rajta. A közös boldogulásért. (la-) A nő és a fizikai munka Beszélgetés Turgonyi Júlia szociológussal Amatőrök bemutatói, közéletiség-viták és a tehetségek sorsa Az ifjúsági mozgalom egyik legpezsgóbb időszaka a tavasz, s így van ez az idén is, amikor különösein gazdag program kínálkozott — kínálkozik — a KíSZ-szervegyét az országos bemutatókon. Az irodalmi színpadok kategóriájában a ceredi népi színjátszó együttes és külön meghívottként a Pénzügyi és Számviteli Főiskola irodalmi i zetekben dolgozó fiataloknak, színpada, valamint az ElCanMost azonban nem a közeljövő eseményeiről, rendezvényeiről lesz szó, hanem az elmúlt hetek kulturális eseményeit vesszük górcső alá: Bernáth István, a KISZ Nágiad megyei bizottságának kulturális felelősét kértük arra, hogy foglalja össze a közelmúlt ifjúsági rendezvényeinek eredményességét. — A keretet a három tavasz ünnepe, a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata kínálta — mondotta Bernáth István —, s a megye 18 ezer fős ifjúságmozgalmi tábora igyekezett az idén is méltó tartalommal megtölteni ezt. Számtalan kisebb-na- gyobb ünnepségre, összejövetelre, megemlékezésre került sor, csupán néhányat említek közülük. A megyeszékhely fiataljai Petőfi-emléktúrán vettek részt, a balassagyarmatiak egész napos műsort állítottak össze, s március 21-én Salgótarján adott otthont az országos ünnepségnek. — Milyen programok voltak e rendezvényeken? — A megemlékezéseken túl vetélkedőket, sportjátékokat, túrákat, kulturális bemutatókat szerveztek. De sor került nemzedéki találkozókra is, ahol veteránok, alapító KISZ- tagok beszélgettek mai fiatalokkal. — Ekkor rendezték a Műrészét és ifjúság elnevezésű kulturális bemutató járási, városi, majd megyei döntőit is. — Igen, ennek az időszaknak ez volt az egyik legszélesebb körű és nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénye. Körülbelül ezren vettek részt különféle szintű és színvonalú bemutatókon. Főként a balassagyarmati járás amatőréi remekeltek, akik szép számmal képviseltették magukat a megyei döntőn is. Sajnos, nem mondható ez el a rétságiakról és a pásztóiakról. .. mindent egybevetve azonban úgy értékeltük, hogy mind színvonalában, mind formájában sikeres kezdeményezés volt. A megyei döntőre eljutottak ezt bizonyították. — Az országos bemutatók megyei résztvevői igen sokat panaszkodtak különféle szervezési hiányosságokra. — Joggal. De nézzük előbb, kik képviselték Nógrád metor polbeategyüttes. A versmondók közül Borbély Klára éa Sárkány Zsuzsa, a szólistáktól pedig Jusztin Anna és Csömör Imre vehetett részt a bemutatón., míg a kórusok és a néptáncegyüttesek közül a kisterenyei és a Bolyai János gimnáziumok diákjai, valamint a Nógrád néptáncegyüttese és a Kohász jazz- balettkara érdemelte ezt ki. Nos, mint mondtam, több gond adódott az országos bemutatókon, egyebek között aiig volt közönség, problémák adódtak a szállással, az elhelyezéssel, a résztvevők produkcióit nem mindenütt értékelték. Egerben például semmi „visszajelzést” nem kaptak a kórusok, szólisták arról, hogy miképpen minősítették műsorukat... — Egy-egy ilyen szélesebb körű rendezvény után önkéntelenül is fölvetődik az aggódás kérdése: a feltűnt tehetségeknek mi lesz a sorsuk? — Hadd mondjam el, hogy nagy örömünkre igen sok tehetséges és sokat ígérő fiatallal találkoztunk, bár főként a „hagyományos” területeken: az iskolákban és a falukban, ami azt is jelenti, hogy az üzemekben, gyárakban még van bőven tennivaló. Egyébként, az országos bemutatóig eljutottakon túl kellemes meglepetést szereztek a terényi színjátszók, a mihálygergei táncosok, stöbb szólista és versmondó is sikerrel mutatkozott be. Az sem volt mellékes, hogy a megyei versengést mintegy 800 néző előtt bonyolítottuk le, s ide 21 irodalmi színpad, 6 kórus, 15 ének- és hangszerszólista, 9 néptáncegyüttes, 4 népzene- kar, 8 népi hangszeres, 12 polbeaténekes és -együttes, valamint 64 vers- és prózamondó érdemelte ki a részvételt. Hogy mi lesz a tehetségekkel? Jövőre újra megrendezzük a bemutatósorozatot, de van egy egészen vadonatúj elképzelésünk is, amely a „Vándorpódium” címet viseli. Ennek keretében időközönként egy-egy együttes, csoport adna önálló műsort. a tervek szerint a salgótarjáni ifjúsági-művelődési házban, ahová meghívnánk a művelők és a szakma képviselőit is, mintegy számvetésnek szánnánk, ki merre tart és hogyan? — Az amatőrművészet után essék most szó egy másik figyelemre méltó eseményről. a közéletiség vitáiról. Mint ismeretes, ezek középpontjában a munkához való viszony kérdésköre áll. — E beszélgetéseken a KISZ-tagok mintegy hatvan százaléka vesz részt, s az előadók igen gyakran az illető munkahely gazdasági-társadalmi vezetői, így a viták konkrétak, személyhez kötöttek. Valamennyi beszélgetésen a résztvevők a munkát az alapkötelesség oldaláról közelítették meg. X. L. — Az elmúlt 35 évben állandóan nőtt az aktív kereső nők száma és a múlt évben jóval meghaladta a két és negyed milliót. Milyen ágazatokban dolgoznak a nők? — a kérdésre Turgonyi Júlia, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa válaszol. — Az aktív kereső nők 34 százaléka az iparban, 3 százaléka az építőiparban, 4 és fél százaléka a szállításban és a hírközlésben, csaknem 14 százaléka a kereskedelemben, 25 százaléka az úgynevezett nem anyagi ágazatokban, mintegy 18 százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Abszolút számokban: negyedmillió szakmunkás, megközelítően 700 ezer betanított munkás, 450 ezer segédmunkás, vagyis összesen csaknem 1 millió 400 ezer fizikai munkás. A többi műszaki munkakörben, az igazgatásban és a gazdaságirányításban, az egészségügyben, a kulturális munka területén, a számvitelben és az ügyvitelben, illetve a magánszektorban dolgozik. — Milyen helyet foglalnak el a nők az összes keresők sorában? — Az összes keresők 44,5 százalékát a nők teszik ki; a szakmunkások 18,8 százaléka, a betanított munkások 52,2 százaléka, a segédmunkások 54,7 százaléka, a közvetlen termelésirányítók 13,3 százaléka nő. ők adják továbbá a fizikai foglalkozású parasztok, illetve a téesztagok 40,3, és ugyanott a közvetlen termelésirányítók 5,1 százalékát. nek-e a nő fizikumának. Ámde a technikai haladás, az ipar fejlődése, s a lezajlott szerkezeti változások olyan foglalkozásokat, munkaköröket hoztak létre, amelyek tömegesen alkalmasak a nők foglalkoztatására. Mégis a kvalifikált, fizikailag nem nehéz, inkább szellemieket igénylő szakmunkás-munkakörök egész sora nélkülözi a nőket! A már foglalkoztatottak aránya is kedvezőtlen, a jelenlegi szakmunkásképzési arányok pedig nem is ígérnek érdemi változást. Ennek igazolására egy 1974. évi adat- felvétel számait hívom tanúnak: eszerint a szerszámkészítők mindössze 1,1, az esztergályosok 3,9, a marósok 9,0 és a hegesztők 4,9 százaléka nő. Miért?! Hiszen az ezekben betöltendő munkakörök nagy hányada megfelel a nők fizikumának is és a pálya évek óta nyitva áll előttük. Kedvezőbb a kép néhány finommechanikai, műszerészi, valamint híradástechnikai munkakörben; ahol arányuk eléri, illetve meghaladja a 20 százalékot. Ezeket a számokat vizsgálva úgy tűnik, ha lassan is, de előbbre jutottunk. Csakhogy a szakmunkásnők túlnyomó többsége továbbra is a hagyományos „női szakmákba” tömörül. A könnyűiparban például a fonók 98,6 százaléka, a szövők 95,1, a kötszövő konfekcionálok 95.4 százaléka, a konfekciószabók és -varrók 94,9 százaléka és a bőrdíszművesek 81,5 százaléka nő! — Mif mutatnak a szakmunkásképzés számai? Hasonló gondokat. Je- — Hogyan értékelhetjük Jenleg abból a 22 ipari szak- arányukat a szakmunkások macsoportból, amelyben nő- között? két is képeznek, / tíz vehető elsőrendűen számításba: ezekben tömörül a szakmunkástanuló nők 95 százaléka. Míg a nehézipari szakmákban alacsony a szakmunkás- nők aránya —, az ifjúkori — A fejlődés ellenére — elégedetlenek vagyunk. Igaz, a munkaeszközök és -körülmények jelenlegi — és holnapi — állapotában számos olyan munkakör van, amelyet képzésben részt vevő nőké nem ajánlunk, sőt, egyeseket tiltunk, hiszen egy részükről azt sem mondhatjuk, hogy a férfiak számára ideálisak lennének. Ezekben a munkakörökben a feltételeket javítani kötelességünk. Mert nem az a kérdés, hogy a nő megszintén —, addig a könnyűipari szakmákban dolgozó nők aránya emelkedik, illetve magas szinten stagnál. Az egyetlen pozitív vonás, hogy a nehézipari szakmákban a felnőtt korú —, vagyis a ták, hogy e szakmák nagyon is megfelelnek a nőknek. — Ha így van, miért nem válik szakmunkássá még több' betanított munkásad? — Mert a háztartás terhei és a családanya kötelességei ezt megnehezítik, elveszik a kedvét és bátorságát a tanulástól. — Mii tart a pályaválasztási propagandáról? — Meggyőződésem, hogy sokkal több kedvező, a nő fizikumának és szellemi képességének megfelelő munkahely van, mint amennyit az iskola, a pályaválasztási és munkaerő-toborzási propaganda bemutat. Csakhogy: miután túl fiatalon kell dönteni a szakmai képzés irányáról, s a gyermek erre rendszerint még éretlen, az iskola pedig nem ismeri eléggé a valóságos követelményeket. Így inkább vélekedések, előítéletek alapján és a ma létező, modellnek tekintett helyzet szerint javasol pályát. Azt mondtam, hogy a lehetőségek nagyobbak, mint amennyit kihasználunk; de a szükségletek is! A társadalom abban érdekelt, hogy a foglalkoztatottak képességük szerinti munkájukat minél kisebb fizikai ráfordítással, a lehető leghatékonyabban végezzék. Az a tény, hogy sok r.ő a képességei ellenére sem lesz szakmunkássá, sok férfi pedig a képességei ellenére lesz azzá — végső soron arra vezet, hogy egyik is, másik is zavarokkal küszködve, bé- kétlenül, az igények mögött elmaradva. minden valószínűség szerint nem kellő haté- konysággal végzi munkáját. — Mennyi írható ebből » nők számlájára? — A nők — állítólag — elfogadják a kevésbé kvalifikált munkaköröket, mert ezek kisebb felelősséggel járnak és a családi élet súlyos terhel mellé nem kívánnak újabbakat is a véllukra venni. Ebből az érvelésből csak annyi igaz, hogy felnőtt korban a nő nehezebben vállalkozik a tanulásra, de az itt a kérdés: miért nem tanul szakmát addig?! Társadalmi érdek — és felelősség — azon fáradozni, hogy a nő Ifjú korában kapjon meg minden ésszerű, a munka mellett tanuló — nők __ _ _____ _____ fe lel-e egyik-másik munka- aránya meghaladja a 25 szá- jövővel Egyeztetett és az anya kör ellátására, hanem az, zalékot. Ez érthető is, hiszen ságra is felkészítő képzést, hogy az ottani munkaeszkö- ezek a betanított munkásnők zök, -feltételek megfelel- munka közben tapasztalhat- Nyíri Éva Hazai tájakon Vendégségben Gárdonyinál Aki Egerben jár, ne felejtse el: szívesen látja Gárdonyi Géza. Ö és mégsem ő. A falak, a bútorok, a könyvek, amelyek között élt; — őt magát a látogató viheti be az öreg házba, ha olvasója az írónak s a könyvei nyújtotta élményt, emléket, ilyeténképpen Gárdonyi szellemét viszi magával. A városból Noszvaj felé vezető út a vasúton át a vár fölé kanyarodik. Ott a kanyarulatban, ahol a legszebb a kilátás a várra és a városra, könnyen megtalálható Gárdonyi kapuja: jobb kézről, föntről hívogat, s tábla is jelzi — a róla elnevezett utcában, a 28. szám alatt. AHOL AZ EGRI CSILLAGOK SZÜLETETT Egyszerű ház, szép kertben. Mint a régi falusi házak, végével néz az utca felé, arra merőlegesen húzódik be a telek mélyére. Középen a bejárat — két oldalán emléktábla — s a helyiségből balra s jobbra nyílik egy-egy szoba. A bal oldali né» az utca felé. Kezdjük ott a látogatást — Gárdonyi is ott kezdte a regényírást, amikor — a karádi, devecseri és sárvári tanítóskodását követően — a szegedi újságíróskodást otthagyva, Egerbe költözött 1897-ben. Ott írta az Egri csillagok-at 1897. november 9-étől 1899, október 26-áig. íróasztala az utcára néző két ablak között áll. Középen a tintatartó — mellette Jókai képe, amit néki dedikált —, balról az asztalhoz épített nagy óra, jobbról lámpa áll. Ha félrehúzódott balra, vagy fölállt s odalépett az ablakhoz, elé tárult regényének tárgya: a vár. Tőle jobbra a minaret nyúlik föl a város házai közül. A szobában rézágy. Szekrény, amelynek ajtajára képet festett — s festményei szerte a falakon. S itt a pianínó, a hegedű, amelyen játszott — ezenkívül fuvolázott s cimbalmozott is. Itt látjuk az Egri csillagok számos hazai s idegen nyelvű kiadását. (18 nyelvre fordították le, utóbb — mint mondják — egy Egerben a főiskolán tanult vietnami.) EGY ÉGRE NÉZŐ ABLAK ALATT Később aztán a hátsó szobában rendezkedett be az írásra. Nyilván két helyiségből lett kialakítva a nagy, hosszúkás atelier, amelynek fala mentén komor könyv- szekrények sorakoznak. A belépőre a távoli, szemközti fal előtt szigorú szabályossággal álló nagy íróasztal mered. Az íróasztal fölött ablak a mennyezeten. Onnan kapta a fényt Gárdonyi, amikor írt, mert az ablakokat elsötétítette a spalettákkal. Nem volt Az egri Gárdonyi-ház barátságos, nem pihenésre, lazításra csábító környezet. Inkább különös szerzetesi önfegyelmező szigor. Lehet, hogy ezért is kedvesebb e sorok írójának az Egri csillagok, mert valamiképpen benne van az a kedves közelség, az a valódi közvetlenség, amit az írás közben is az ablakon át látható vár s város jelentett az írónak? Ezzel szemben hátsó terembe csak az égbolt tekintett be, de az sem láthatóan, a tompa üvegeken át. Onnan ki volt zárva a külső világ, a modell valósága Is — csak ami e világtól, látványtól, hangtól elszigetelt műhelybe zárkózó képzeletben született: az nyomta rá bélyegét a papírra kerülő szavakra? Ezt árasztják a falak, s ezzel együtt valamiképpen érezzük köztük Gárdonyit, könyvei között matat, beleolvas valamelyik magyar, angol, francia, német, olasz vagy török nyelvű munkába... Titkosírással fölír egy témát egy papírcsíkra... S a vendégség után még bensőségesebben olvashatjuk regényeit NÓGRÁD - 1980. május 7., szerda i
