Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-05 / 103. szám
Kommunista műszakok = iskola Két és fél milliót Tanácstagi ielölő gyűlésen Nagybátonyban, Szécsényben „hozzáadtak" ígérni kevés — fenni kell A „piros” iskola Szép és nemes hagyomány- nyá vált Nógrád megyében is, hogy a gyárak, üzemek, intézmények dolgozói évente két alkalommal kommunista műszakot tartanak. Mindez szolgálja a város-, vagy községfejlesztést. A múlt esztendőben — gyermekév lévén — a kommunista műszakok ,, pénzét” a gyermekintézmények, iskolák, óvodák, napközi otthonok fejlesztésére, bővítésére használták fel. Ezzel mindenki egyetértett, hisz a jövő nemzedékéről, gyermekeinkről van •zó. * A Salgótarjáni városi Tanácson Morvái Ernő általános elnökhelyettessel beszélgetünk, mir« költött* a városa tanács számlájára befizetett összeget. Az elnökhelyettes, anélkül, hogy a hivatalos papírokba belenézne, máris mondja. — Tavaly a kommunista műszakok nyomán több mint két és fél millió forintot fizettek be az üzemek, vállalatok. Ügy döntöttünk, hogy nem aprózzuk él a pénzt, hanem egy cél érdekében, okosan, valóban hásznosan költjük el. Így esett a választás a ke- merovo-lakótelepi iskolára. — Miért? — Nagyon sok fiatal család költözött a lakótelepre, rengeteg az iskolás korú gyerek. A kisebb és nagyobb iskolások kénytelenek voltak naponta buszozni. A keme- rovói gyerekek szinte a város valamennyi iskolájába jártak. Hozzátenném még, hogy legtöbbjüket a Mártírok úti iskola fogadta be. Any- nyira zsúfoltan voltak, hogy jóformán minden zugban tanítás folyt. A helyzet egyre inkább tarthatatlanná vált. ezért döntött úgy a végrehajtó bizottság, minden „fölös” pénzüket felhasználva iskolát építünk a Kemerovo-lakóte- lepen. — A gyakorlatban miként valósult meg? — Az igazság, hogy a kommunista műszakok befizetése nélkül hozzá sem kezdhettünk volna az építkezéshez, amely mintegy tízmillió forintba került. Rekordidő alatt épült fel. Márciusban kezdték és decemberben már avattuk. A város egyik büszkesége lett. 'Tapfényes, világos, egyszerű szerkezetű, az odajáró mintegy kétszázötven gyerek legnagyobb örömére. Az alsó tagozatosaknak ezentúl nem kell utazniok, gyorsan, egyszerűen az iskolába érnek. Hogy mindenkinek a szívéhez nőtt, bizonyítja, egyszerűen csak „piros iskolának” nevezik. * A salgótarjáni vállalatok, üzemek, intézmények, igazán kitettek magukért. A síküveggyár kétszázezret, az ötvözetgyár negyvenkétezret, a BRG hatvanezret, a Volán 2. sz. Vállalata száztízezret, a bányagépgyár ugyancsak hatvanezret, az öblösüveggyár százhatvanháromezret fizetett be a tanács számlájára. A legtöbbet a Salgótarjáni Kohászati Üzemek küldött, több mint négyszáztizenöt- ezer forinttal járultak hozzá a salgótarjáni gyermekintézmények fejlesztéséhez. Hosz- szan lehetne sorolni az intézményeket, vállalatokat. jóformán egyetlen egy sincs, amelynek dolgozói kommunista műszakon ne vettek volna részt. Mindezek mellett természetesen még a szocialista brigádok, vállalatok külön és rendszeresen patronálnak egy-egy óvodát, iskolát. A VEGYÉP- SZER a Gagarin Általános Iskolát, az öblösüveggyár a Csizmadia úti óvodát és a Rákóczi úti iskolát, a kohászati üzemek az acélgyári iskolát és óvodát, a BRG az ifjúsági ház fenntartásához járul hozzá. * A múlt év kommunista műszakjainak eredménye a piros iskola építése. — Az idén milyen elképzelései vannak a városi tanácsnak? — Ismételten a gyermekintézményekre költjük a pénzt. A Budapesti úti iskolát keli mindenképp bővíteni. Ezer gyerek jár oda. újabb tantermekre van szükség . . . — cse — Egy ország 1980 — az első laoszi nép- gazdasági tervidőszak befejező éve. E terv valóra váltása biztosítja az ország további fejlődésének feltételeit.’ Az elmúlt két év alatt a laoszi nép szép eredményeket ért el az élet minden területén. Gyökeres változások figyelhetők meg az iparban. Az állami szektor több mint 500 vállalatot számlál, megépítettek 2900 kilométer közutat, átadtak a lakosságnak több mint tízezer négyzetméter lakóterületet. Az elmúlt évben a villamosenergia-fogyasztás meghaladta a 840 millió kilowattórát, ami 2,6-szor több, mint 1978-ban. A mezőgazdaságban több mint a kétszeresére nőtt az öntözött földek területe, egy év alatt 1 millió 200 ezerre] Egy huszonéves fiatalemberre] együtt érkezünk a nagybátonyi Bányász Művelődési Házba, s csak rövid kérdezősködés után jutunk a célhoz. „Ott van a jelölő gyűlés — biztos, lent a sarokban — mondja Oláh Jánosné, aki évtizedekig gondoskodott az épületben, s most a férje meg néhány idősebb ember társaságában, nem zavarva a férfiak kártyajátékát, kötö- get a nyugdíjasklubban. — Ott szokták tartani”. A 43. számú tanácstagi körzet jelölő gyűlése egy apró, tanteremhez hasonló helyiségben zajlik. A jelölt Lumper János, a pár évvel ezelőtt nyugalmazott helyi rendőrőrsparancsnok. Zömök, erős testalkatú, barna bőrű férfi, ott ül az ablak melletti sor középső tájékán, s figyelmesen hallgatja a beszámolót. A gyűlés szónoka Szirmai Istvánná, a Nagybátonyi nagyközségi Tanács dolgozója, részletesen beszámol a régi ipari település elmúlt1 évekbeli fejlődéséről. Az emberek arcán feszülő figyelem. Ilyenkor látja csak igazán a honi polgár, amikor csokorba gyűjtik az új létesítményeket, házakat, járdákat, hidakat, iskolai tantermeket meg a többit, hogy mi mindennel gyarapodott a nagyközség. Szinte hihetetlen. Talán nem tűnik nagyotmondásnak az, ha feltételezzük, bizony bárkinek feladatot jelentene hiánytalanul valamennyit felsorolni. A beszámolóban szó esik a megoldatlan problémákról, a jövőbeni legszükségesebb tervekről is. Persze, így igaz, így teljes a kép. ☆ A vita következik. A szak- szervezeti bizalmiválasztáváltozóban gyarapodott az állatállomány, 17 állami gazdaság és 10 nagy mezőgazdasági üzem létesült A termelőszövetkezetek száma 2800. Ma az ország minden tartományában kórház, á falvak 70 százalékában ambulancia működik. Vientiané környékén áll a szovjet segítséggel épült „Szovjet—laoszi barátság” nevet viselő modern klinika. Tavaly minden ötödik laoszi — mintegy 500 ezer ember részesült védőoltásban. A kormány komoly erőfeszítéseket tesz az írástudatlanság felszámolására. Ebben az országban, ahol 1975-ben a lakosság 90 százaléka analfabéta volt, a tanárok száma pedig alig 500, ma több mint 19 ezer pedagógus 670 ezer iskolást tanít. sok mellett a párt XII. kongresszusa óta a tanácstagi jelölő gyűlések a legszélesebb körű demokratikus fórumok, melyek lehetőséget adnak mindenkinek az őszinte véleménynyilvánításra, a közösséget érintő, érdekét szolgáló ötletek, javaslatok elmondására. Kezdetben, mint annyi más helyen, itt is nehezen indul az eszmecsere. Sokan még mindig nem szokták meg. hogy közönség előtt mondjanak véleményt. Hiába, a demokratizmust még tanulnunk kell! Társadalmunk valamennyi területén, a lakóhelyen éppúgy, mint a munkahelyen, vagy a köz^ és társasági élet különböző fórumain. A Bartók Béla Általános Iskola tanára, Balogh Margit szól elsőnek. Aztán — megtört a jég! — pillanatnyi szünetekkel szólásra jelentkezik sorban hét választópolgár, a jelenlevők körülbelül egyharmada. Négyen nyugdíjasok, életük ezernyi szállal kötődött Nagybátony máig legnagyobb kincséhez, a szénhez. Aktivitásukat, közéleti érdeklődésüket — nemcsak jelenlétük, hanem szavaik is bizonyítják —, mind a mai napig megtartották. Bó- dis István, Sólyom László szőkébb lakóhelyük ügyeiről szól, Palócz Vilmosné az idősebbekről való társadalmi, emberi gondoskodás fontosságáról és szépségéről. Majercsik József egyebek között felveti azt is, ami Nagybátony-bá- nyavárosnak a főúttól Macon- ka felé élő lakóit szüntelenül foglalkoztatja: a három éve elkezdett gázprogram folytatásának kérdését. Liska György Szorospatakon vájár. Lényeges elvi álláspontot fogalmazott meg Rekordgabonatermés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a korszerű módszerek alkalmazásával évről évre emelkedik a gabonatermés. A felszabadulást követő esztendőben, 1946-ban még 1,9 millió tonna gabonát takarítottak be az ország földjeiről, a hetvenes években már ennek több mint háromszorosát sikerült elérni. 1974-ben több mint 7 millió, 1975-ben több mint 7,5 millió, 1979-ben pedig már 9,5 millió tonna gabona termett. A tervidőszak végére — 1984-re — 10 millió tonna az előirányzat. akkor, amikor arról szólt: a következő ötéves tervi időszakban valamennyiünkre még tervszerűbb, jobb, „keményebb” munka vár. A nagybátony! 1. számú pári- alapszervezet titkára. Szabó Károly a továbbfejlesztés néhány lehetséges területét vázolta fel például a járda- és villanyhálózat korszerűsítését. A tanácstagi jelölő gyűlés Lumper János népfrontjelölését egyhangúlag elfogadta. A párbeszéd kitűnően sikerült. A választópolgárok elégedettségüket fejezték ki a fejlődésért, elismerték a végzett munkát, s egyben rámutattak a haladás fontosságára. A hozzászólások alánján — általában így van ez más körzetekben is — a ta- nácstgajelölt akár a legközvetlenebb időkre szóló programját is megfogalmazhatja, más szóval: azokat a feladatokat, amelyeket munkába lépése kezdetén — választói érdekében — képviselnie kell. A „mit kell tenni” mellett azonban — ha élesen kimondottan nem is — választ kaphattunk a tevékenység „hogyanjára”. A választók becsületes, tisztességes érdek- képviseletet, helytállást várnak jelöltjeiktől. Nem az egyéni törekvések hajhá- szását, hanem a közösség iránti odaadást, hűséget. Persze, ehhez a választóknak is reális igényeket kell megfogalmazniuk, a valóságos szükségletek és lehetőségek talaján. A felelősség tehát mindenkor kétoldalú. Legalábbis ezt olvastuk ki a korábbi tanácstag, Hatvani Emilné szakácsnő szavaiból, aki nagyon helyesen mondta: ígérni kevés — segíteni, tenni kell. Sulyok László Ne vágjunk az események elé. Amikor á hozzászólók a jövőbe tekintettek, a feladatokról szóltak, talán a jelölt éppen azon gondolkodott, hogyan lehetne ezeket a javaslatokat megvalósítani. Fasching Katalin megkapó lelkesedéssel szólt a tanácstag eddigi tevékenységéről, nem elhallgatva a feladatokat, a Mártírok útja korszerűsítési munkáinak befejezését. Gyet- vai Sándor a városiasodó Szécsényről, a;: új kultúrház építésének a fontosságáról beszélt. A jelöltre szavaztak, aki megköszönte a bizalmat és kérte a lakosság támogatását; hogy együtt, közösen fáradozzanak egy közös ügyért; azért, amely mindenki ügye. Szenográdi Ferenc Természetvédelem Az iparilag magasan fejlett, nagy népsűrűségű — 155 lakos/négyzetkilométer — NDK-ban a környezetvédelem kiemelt feladat. A természet- és környezet- védelem legfőbb őre a mezőgazdasági tudományok akadémiájának táj kutató és természetvédelmi intézete. Az intézmény munkáját sok ezer állampolgár támogatja. A természetvédelmi társadalmi munkások száma meghaladja a tízezret. A kultúrszövetségen belül „A haza és a természet barátai” elnevezésű szervezetben pedig 65 ezren dolgoznak hasonló céllal. Tudósok, közéleti személyiségek, aktivisták és a tagság rendszeresen vesz részt a szervezet rendezvényein, kirándulásokon, természetvédelemmel foglalkozó előadásokon és a „mezőgazdasági napok” eseményein. Minden évben megrendezik az NDK- ban a természetvédelem hetét is, amelynek változatos programja nagy népszerűségnek örvend. Az i ország alkotmánya, valamint számos jogszabály, törvény, törvény- erejű rendelet foglalkozik a természetvédelemmel kapcsolatos feladatok és teendők leírásával. A természetvédelmi területek csaknem 91 ezer hektár; foglalnak el. Találunk közöttük védett erdőket — például az Odera menti Frankfurt megyében a Schlaube völgye —. botanikus kertek, illetve vé dett területeket — mint a dü- nevonulatok a Hiddensee-szi- geten —, víz- és lápvidékeket — mint a Faule Ree Berlinben — zoológiái védett területe1 et — például a stralsundi kormorántanyát —, geológiai védelem alá eső vidékeket — ezek egyike a jonsdorfi „sziklaváros”. A táji szépségekben bővelkedő — és ilyen címen védelem alá tartozó — vidékek között tartják számon a Szász- Svájcot, a berlini városligetet, a Harz-hegységet, a thüringiai erdőt, hogy csak néhányat említsünk a 400 közül. Az ország méltán híres parkkultúrájáról is. A világhírű Sanssouci kastélypark mellett több kisebb-nagyobb park szolgálja századok óta a pihenést, felüdülést. A vadon növő virágok, vadon tenyésző állatok védelméről is sokoldalúan gondoskodnak, hogy a kiveszőiéiben levő fajokat megóvják a pusztulástól. Nemcsak az értékek megtartása, megóvása fontos természetvédelmi feladat, idetartozik az úgynevezett rekulti- válás is. Az NDK a világ legnagyobb barnaszéntermelője. Ez a szén — ma és a jövőben is — a legfontosabb energiaforrások közé tartozik. A bányatörvény azonban nemcsak a bányalétesítéseket szabályozza, de már a bányaterület kijelölésekor megszabja a terület lebányá- szása utáni rekultiválás teendőit is, hogy a „holdbéli tájak” újra termővé váljanak, mihelyt a bányászok a területről elvonulnak. A sorrend: a mezőgazdaságilag művelhető terület visszanyerése, erdősítés, víztárolók létesítése és az üdülési lehetőségek megteremtése. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 12 500 hektár ilyen egykori bányaterületet tettek újra termővé, üdülőterületté. NÓGRÁD — 1980. május 5., hétfő 5 „Felelősnek érzem magam a közösségért../' Ezek az emberek jól ismerik egymást Hosszú évek óta szomszédok, jó barátok. Ha az utcán találkoznak, a szokás«« üdvözlés mellett szóit váltanak. Ezen az estén felelősség- teljes tanácskozásra jöttek össze. Hogy élve a törvény biztosította joglukkal, tanácstagot jelöljenek. Olyan embert, aki megfelelő módon képviseli ügyeiket; mozgósítani tudja a körzetben élő embereket a közös feladatok elvégzésére; élő „kapocs” a tanács és a választók között; méltó az emberek bizalmára. A jelölő gyűlések mérföldkövet jelentenek egy-egy tanácsi körzet, település életében. Az ott élők számba veszik: miben, hol, mennyivel lett gazdagabb az ország, a község a város, ahol élnek; a körzetük, ahová millió kis „gyökérrel” kapaszkodnak. Mérlegre teszik mindazt a munkát, amit a közösség érdekében tettek. Így történt ez Szécsényben is a 4-es számú tanácstagi választási körzetben. Obre- csány Gyuláné, a jelölő gyűlés előadója szólt a nagyközség fejlődéséről, az elért eredményekről, gondokról, a jövő feladatairól. Szécsény arculata a felszabadulás óta eltelt 35 esztendőben megváltozott. Különösen szembetűnő ez a fejlődés a IV. és az V. ötéves terv ideje alatt. Az emberek szeme láttára épülnek a többszintes családi házak; „nyújtózkodik” a település; korszerűsítették a világítást, bővült a víz- és csatornahálózat; a nagyközség belterületének egyre inkább városias arculata lesz. Az ötödik ötéves tervben 80 OTP-beruházású lakás készült el. Megoldódott az ivóvízellátás. Szép áruházát, új takarmánykeverő üzemet adtak át. felújították és korszerűsítették a főutcát. A 24 km hosszúságú tanácsi kezelésű utakból 21 km sziláid burkolatú. A járdák, ha egymás mellé helyznénk 47 km-t tennének ki. Folyamatos építésű és idén kerül átadásra a 12 tantermes általános iskola, a 100 férőhelyes középiskolai kollégium, 18 állami célcsoportos lakás, 30 és 9 lakásos OTP-ház. A feladatok megvalósításából részt vállaltak a nagyközség lakói. Az elmúlt évben 5,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, s ezzel a megyében a nagyközségek közötti versenyt megnyerték. Az előadó szólt a nagyközség előtt álló feladatokról, « kérte a lakosság további támogatását. Obrecsány Gyulánénak nem kellett különösebben bemutatni Mezőfi Jánost, a HNF nagyközségi bizottságának jelöltjét. Az emberek jól ismerik. Hét éve képviseli körzetének ügyeit, viseli szívén választóinak gondját. A középkorú férfi fiatal kora óta mindig letette névjegyét a köz asztalára. „Telefonszerelő vagyok. A munkám mellett foglalkoztatott és foglalkoztat az emberek sorsa, élete. Felelősnek érzem magam azért a közösségért, amelyhez tartozom. Nem szabad, hogy a közömbösség, a nemtörődömség, az engem nem érdekel szemlélet hálójába kerüljünk. Az a véleményem, hogy minden embernek lehetőségeihez, képességeihez mérten kötelessége a közéletben való tevékenykedés. A tanácstagi, megbízatás pedig egyenesen megtisztelő feladat” foglalta össze véleményét a jelölő gyűlés utáni beszélgetésen.
