Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

\ ÉLŐ KAPCSOLATOK Neon számít ma már rend- Közben forgatja a brigád- (átlagosan két csemete) és hagyónak, ha egy üzem, egy- naplót — a bejegyzések sok ötödik éve van jó kapcsola. egy brigád gyerekközössége- dologról beszámolnak. Itt van tűk a zagyvarónái Szalvai Mi­ket patronál. A nők főként az például a nagy sikerű szak- hály iskolával, óvodákat, az iskolai napközis mai vetélkedő — a Kohász Zsidai Gyula brigádvezető diákokat segítik játékkészí- Művelődési Központban tar. elmondja, most másodikos téssel-, részt vállalnak a nagy- tották, a keszi gyerekek a gyerekeket patronálnak — el­takarításban, tereprendezés- Malinovszkij úti (Petőfi) Is- sőtől a ballagásig, végig sze- ben. A férfiaknál a szakmá- kólával mérték össze tudásu- retnék követni őket. Ügy ér- ba vágó munkák dominálnak, kát, három kérdéscsoportban, zik, így alakulhat ki legjobb Ritkábban hallunk azonban Az első a gyárban fellelhető kontaktus, még otyan esetekről — a fen- 12 szakmára vonatkozott, a — 1975-ben szerződést kő. tiek nagy fontossága mellett második közelebbről a forgá- főttünk, egy ötödik osztály is meg kell ezt jegyezni — csolásra, a harmadik az út- volt a patronált — folytatja amikor mindezen túllépve, törőmozgalomra. Minimális Kovács Sándor —, de ők már ennél többel is részesei az is. volt a különbség — egyetlen „kifutottak” azóta. Erősíti a kólái oktató-nevelő munká- pont — csaknem kimondhat­nak a szocialista brigádok, az ták volna a döntetlent, iskola nyitottabbá válását fel­VESZÉLYEZTETETTEK ÜGYÉBEN ismerve. Az alábbiakban két ilyen közösségről lesz szó a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekből. KÖZÖSEN A GYEREKEKKEL kapcsolatot természetesen az is, hogy közülünk többen ró­naiak, gyerekeinken keresztül érdekel az iskola ügye, gond­ja. Tavaly hárman is vol­tunk. úgynevezett „nyitott na- — Sokat szólt arról, ho. pon” — nagyon érdekesnek gyan foglalkoznak a pályává- találtuk. lasztás segítésével. Ennek — Mindenképpen szeret- azonban feltétele az általános nénk tovább jutni azon a iskola elvégzése — a tankö- szemléleten, hogy a patroná- Baksa Pétéi- a szerszámáé- telezettségért mit tudnak ten- lás kimerüljön X óra társa- szítő gyárrészleg Tyitov„ ni? dalmi munkában. Szerintünk brigádjának vezetője érezhe- — Rendszeresen eljárok szükség van a kölcsönös meg- tő örömmel, szívesen és so- szülői értekezletekre. Ott hal- ismerkedésre, ez minket is kát mond arról, mit tesznek lottam először ezt a fogalmat segít az otthoni nevelésben, a karancskeszi iskolásokért. „veszélyeztetett”, és hogy mi- Hogy miért? Nem csak egy- — Régi brigád a miénk, vei jár a gyerek testi, széllé- egy gyermek, a gyermekkö- mindenki szakmunkás közöt- mi fejlődésének akadályozd- zösség is érdekes, ott bonta- tünk, forgácsolók általában, sa. Amit tenni tudunk: a kozik ki az egyéniségük. Kis öt-hat éve indult ez a fo- megismert, feltárt esetekben iskola a zagyvarónai —ami- lyamat. Szocialista szerződést beszélgetünk a szülőkkel, kor iskolai eszközök javítása, kötöttünk az iskolával, pat. kérjük, törődjenek jobban a szemléltetőeszközök, tablók ronáltuk az óvoda építését, gyerek nevelésével, a család készítése során vagy az ün- A gyerekekkel való kapcsolat anyagi biztonságával. Bizony, népségekre elmegyünk, isme- a gyárlátogatások szervezésé- van olyan srác, aki szíveseb. rős arcokat találunk. Tartot- vel kezdődött, majd több kö- ben tölti az időt a modellé- tunk már éremkiállítást, zös összejövetelt is rendez- zők között, mint otthon, ahol fegyverbemutatót is, volt, aki tünk, egész napos program- részeges szülő várja... Az kirándulásra kísérte el őket mai. Jó érzés volt például a iskolával nemrégiben egyez- — fűzi hozzá Forgács Gyula, gyerekek irodalmi vetélkedő- tettük, mit teszünk közösen Varga Gyulától megtudom: jét hallani __kötelező olvas- ebben az évben — egyik fon- az előzőén patronált osztály­m ányokból voltak a kérdé- tos dolog a sportpálya építé- ból többen lettek szakmun. sek — érzékelhettük, a falu- se. A byigád erejéhez mérten kástanulók, illetve a Strom- si gyerekek sincsenek ala- ebben segíteni fog. Gyakran féld Aurél Gépipari Szak- csonyabb színvonalon, mint a kerül szóba a nevelés a bri- középiskolába jelentkeztek, városiak. Arra gondoltunk, gádtagok között — elmond- Kovács Sándor fia is rokon hogy tartalmasabbá, élővé té- .iák személyes tapasztalatai- pályára készül — felesége ve a patronálást, mi is tehe- kát, folytatódik a beszélgetés ifjúságvédelmi felelős az is- tünk valamit az egyenlő esé- a pedagógiai témájú TIT- kólában, így ha segítségre lyekért. Szakmai jellegű elő- előadások után, és nemrégi- van szükség, szólhat a „csa- adást tartottunk itt bent és ben például a Vasárnapi szü- patnak”. kint az iskolában is, a gye- lók vetítése nyomán nagy Szertekalandoznak a be. vita kerekedett. ELSŐTŐL BALLAGÁSIG szélgetés szálai — egy gon­dolatot, amit a brigádvezető fogalmazott meg, nem csupán igaz nevelési elvként, hanem Egész kis kerekasztal-be- A brigád-iskola kapcsolat szélgetés született a központi alapjaként is feljegyeztem: műszerészműhely Eötvös kampányakciók helyett kö­védelmi ismeretek, a model- brigádjában, amikor a kérdé- vetkezetességre van szükség! lezés mellett úgy érzem, a seket meghallották. Nem cső- Csak ez ad tartalmat a pat­hazafias nevelést is segíteni da: a brigádban húszon fe- ronálásnak. tudjuk. lül van a „gyereklétszám”, G'. Kiss Magdolna rekeket behoztuk a Zója-li- getbe. Jómagam karancskeszi vagyok, benne mozgok a köz­életben otthon. MHSZ-titkár- ként, munkásőrként is több gyerekkel van személyes kap­csolatom. A lövészet, a hon­Az apró emberi motívumok fontossága Balázs Péter portréja — Apám Is színész volt, majd később a rádió rendező­je, ma már nyugdíjas. Édes­anyám táncosnőként kezdte, de abbahagyta és jelenleg tán­cot tanít. Fogadott nagyné- ném volt Kiss Manyi, a nagy színésznő. — Színésznek készült? — Igazság szerint műszaki pályára szánt a családom, is­mervén a színészpálya bukta­tóit, így mérnöknek készül­tem hosszú ideig. Miért akartam mégis szí­nész lenni? Gondoltam,. meg­próbálom. Tizenhét éves ko* romban megnyertem egy sza­valóversenyt, ez volt az „elő­életem” a pályán, No meg, sok Gerard Philipe-filmet lát­tam és valósággal rajongtam érte. Humán érdeklődésű vol­tam, verseket írtam. Miután már két évet töltöttem a főis­kolán, ahová simán bejutot­tam, statisztálni kezdtem a Nemzeti Színházban. S ott a színészekkel ismerkedve kezd­tem felismerni, hogy nem is lesz olyan könnyű ez a pálya. — Hol kezdte? — Veszprémbe kerültem, öt év, huszonkilenc szerep! Jó társulatban vegyesen jó szere­pek. Számomra a színésszé érlelődés éveit hozták! — Hogyan kereste : a saját műfaját? — Évek telnek el, amíg a színészben feloldódnak a gátlások, amikor végre eljön az olyan feladat, amelyben za­vartalanul megmutathatja, mi­re képes. Ezt a szerepet én Száraz György Királycsel cí­mű darabjában kaptam meg. Természetesén játszottam minden típusú és műfajú da­rabban. Habitusomnak megfe­lelően kaptam jó néhány víg­játéki szerepeit is, kezdve a Furcsa pártól ... Nem ke­restem a műfajomat. A ren­dezőm, Pethes György ráér­zett perszifláló képességemre, arra, hogy a jelenetek humo­ros oldalait mennyire vagyok képes kihasználni. Irtóztam az olcsó poénvadászattól. Engem kizárólag a történeteik humo­ros vonatkozásainak előcsalo- gatása érdekelt. — Pestre került? — Várkonyi Zoltán végig­nézte a Furcsa pár veazprémi Balázs Péter Örkény István Pisti a színművében vérzivatarban című A televízióból jelentjük Á siketfajd fészke A pén filmstúdió kellős köze- hatalmas, hatszobás, moszkvai lakás díszletei kö­zött zajlik a tv-forgatás. A lakástulajdonos Szudokov Sztyepan Alekszejevics a jólcsengő nevű diplomata, aki tisztes családjával él itt békében, nyugalomban, há­borítatlan környezetben. Ün­nepi ebédhez készülődnek valamennyien, már az asz­talon a frissen sült pirog és a vodka. Kintről behallat­szik a május elsejét ünnep­lők felvonulása, a vidám ne­szek, a katonazene... — Gyönyörű ez a nap — mondja az ablakon kitekint­ve a diplomata, akit méltó­ságteljes tartásban kelt élet­re Agárdi Gábor. így ezekkel a szavakkal kezdődik Viktor Rozov nagy sikerű drámájának a Siket- fajd fészkének a forgatása. — Rozov drámáit már jól ismerik számos országban, így nálunk is több darabját játszották — mondja a tv- i'ilm rendezője Nemere Lász­ló. — Siketfajd fészke című darabjával elsősorban azért arat nagy színpadi sikert mindenütt, mert őszinte, szó­kimondó és bátor hangon beszél kényes emberi, vagy éppen társadalmi kérdé­sekről. Ebben a darabjában egy jól szituált, a felsőbb hi­vatali körökhöz tartozó csa­ládot mutat be, elsősorban az apa alakján keresztül. A családban az első pillantás­ra minden a helyénvalónak tűnik, az újságírólány, az ugyancsak külügyi szolgálat­ban dolgozó vej... Ám hir­telen váratlan dolgok történ­nek ezen a szép május elsejei napon és a látszólagos, szi­lárd stabilitás máris töré­kennyé válik. Szudakov mesterséges vi­lágot feltételez maga körül. Ez a hatalmától elvakult ma­gas rangú tisztviselő, akit a munkáján, pályáján és hi­vatali kapcsolatain kívül semmi más nem érdekel, képtelen felfogni, hogy a kö­rötte vegetáló, élő családjá­nak tagjai nem az általa fel­tételezett szerepeknek meg­felelően mozognak, gondol­kodnak, éreznek, lélegeznek. Valójában nem is igen ér­dekli mindaz, ami a valóság­ban történik körötte, nem is akar tudomást venni róla. A saját gyermekeinek problé­máiból semmit sérti ért, a fe­leségét majdhogy nem ház­tartási alkalmazottnak te­kinti és a barátait is régen elfeledte már. — Saját és a család válsá­gát: kényszerűség, a körül­mények hatalma robbantja ki. Amikor nála is simulé- konyabb vejével kerül ösz- szeütközésbe. Rozov darabja az elvtelen élet, a karrierhajhászás ke­mény természetrajzát és egyben a maga fészkéből ki­tekinteni nem képes ember elbizakodottságát és gőgjét rajzolja meg mesterien. A dráma tv-feldolgozása Benedek Árpád munkája. A játék néhány jelenetét a moszkvai május elsején vet­ték fel a filmesek. Főbb szerepeket Náray Teri, Ha­lász Judit, Farkas Bálint, Tábori Nóra, Görbe Nóra és Harkányi Endre alakítja. NÓGRÁD - 1980. május 21., szerda Az Olsztyn skanzen Az Olsztyn környéki Ölsz- kiállítás legérdekesebb darab- tynka helységben található a jai közé tartozik három szél­lengyel népi építészetet be- malom. A lakóházak és gaz­mutató legnagyobb skanzen, dasági épületek mellett egy Mintegy 50 hektáron 30 épület kis major is áll tipikus falusi ,n. amelyek Lengyeloraeíg gSKSÄ«? Ä különféle vidékeinek építésze- fából készült ámbitusos, több • ti stílusát reprezentálják. A száz éves parasztház. előadásainak egyikét és ven­dégszereplésre hívott Pestre, a Mesél a bécsi erdő egyik sze­repére A bemutató után pe­dig szerződést ajánlottak fel a Y ígszínházba, ahol mindmáig játszom. Ügy gondoltam ak­kor, fel kell jönnöm Pestre, nem is meditáltam az ajánla­ton. Üj színházamban azon­ban úgy bántak velem meg" érkezésem után, mintha akkor kezdtem volna a pálya gya­korlását. Várkonyi Zoltán azonban jó érzékkel adagolta számomra a szerepeket, kitű­nően értette, hogy egy színész mikor éri el kifejezőképessé" gének teljességét. — Sikeres színésznek tekin­ti magát? —- A kollégáim szerencsés embernek tartanak. Sok szere­pet kapok, ez igaz, de az em­ber önmagáról mégis másként vélekedik. De mi Is a sze­rencse? Ha nem karambolo­zok a gépkocsival, az is sze­rencse. Ma ott tartok azt hi­szem, ahol kell. Erről nincs mit mondanom. Szeretek ját­szani. A feleségem a meg­mondhatója, mennyire ideges­kedem, ha egy este nem va­gyok színpadon. A rádió, a te­levízió, a szinkron, a színház mellett éppen eléggé elfoglal, ha mégsincs semmi kötöttsé­gem, munkám, akkor is jól ér­zem magam a két srácommal: a 11 éves lányommal és a há­rom és fél éves kisfiámmal. Igaz, olykor heteken át csak néhány órára látom őket, akárcsak a feleségemet, aki otthon van a gyerekekkel. — Mit jelent akkor az ott­hon a színésznek? — Az otthon számomra olyan nagyfokú biztonságot tottságommal kínál, amelyre egy ilyen labi- nagyobb baj lis foglalkozású embernek fel­tétlen szüksége van bizton­ságérzete kialakításához. — Egyénisége miképpen kö­ti szerepeihez? — Magamemésztő, mun­kámmal meg nem elégedő tí­pus vagyok. Bár a környeze­tem, észrevettem, inkább a ja­vamra billenti a mérleget, túlértékeli teljesítményemet. Hazudnék'persze, ha azt állí­tanám, hogy mindig magasra állított mércével mérem a munkám. (Olykor nagyon is futószalagon dolgozunk). Ügy érzem, nyitva áll előttem az egész pálya. Az a tény, hogy egy-egy drámai szerepet is humorral telítek, csupán azt jelenti: olyan figurát játszom, mint amilyenek mi is va­gyunk mindannyian. Az el- lenpomozás lényeges! A sú­lyos emberi dolgokat is apró emberi motívumokkal kell tarkítani. Máskülönben mi­ként lehetne megadni a nagy cselekvések hitelét? Hogyan jöttem erre rá? Sokat tanul­mányoztam a nagy képzőmű­vészeti alkotások titkait Szí- nészkedni nekem azt jelenti: szeretni és utálná az életet! — önmagát milyen ember­nek látja? — Epdkureista vagyok, sze­retek enni, szeretem a vörös bort, a jó társasáigot, a szép nőket, a művészeteket, Olasz­országot, a reneszánsz alkotá­sai vonzanak, és utazni is na­gyon szeretek. Húsz éve las­san majd minden időmet a színházban töltöm el* máara nem futja, ez tölti ki az élete­met, s ha valamilyen beteg­ség le nem dönt a lábamról, már ezt csinálom továbbra is. S amilyen fáradt lehet egy színész, oly boldoggá is vál­hat, ha érzi a sikert. Közérze­tem összefügg a foglalkozta­és, ha nincs a családommal, jól érzem magam. Remélhető­en a jó közérzethez szükséges alapom ezután is meglesz. Szémann Béla iiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 8. Az úton hazafelé, egy le­robbant ház kapualjának jó­tékony sötétjében csókolódz- tunk először istenigazában, dacolva a decemberi hideg­gel. Mindketten kigomboltuk a télikabátunk, úgy tapad­tunk egymáshoz. „Mért vártunk ezzel de­cemberig? — kérdeztem a telep első házainál szemre­hányóan. — Szeptemberben is újra kezdhettük volna!” Sapkájához emelte kezét, szabályszerűen tisztelgett, akár egy katonanő. „ön miért lépett le ezelőtt két évvel búcsú nélkül, had­nagy úr?” „Most mit vacakolsz? — kérdeztem sértetten. — Az élet ilyen!” ,,Na látja! — mondta pi­masz kis fintorral. — Ezt mondom én is!” „Mit?” este. — Nekem még nem ír­nak föl tablettát!” A gyümölcsszedés két hétig tartott, eddig a nászutunk is. Volt valami isteni felszaba- dultság az egészben, mintha csakugyan férj és feleség let­tünk volna: nappal együtt dolgoztunk az almaszedésen, este együtt üldögéltünk a tá­■— .......... bortűznél, sütöttük a szalon­-............................... —-- nát, ittuk az olcsó vizezett ■ 11 bort, aztán együtt mentünk aludni. Azt hiszem, nemcsak 1 '• az összes gyerek, de még „Hogy ilyen az élet”. egy-két tanár is tudta. mi A házuk előtt voltunk már. történt köztünk, búcsúzkodtunk. Egyáltalán, ez a nyár cso­„Holnap hol várjalak?” — dálatos volt! Valami kis pré- súgtam a kézfogás után. miumot is kaptunk a mun­„Csak a villamosnál — kánkért a szövetkezettől, pár súgta vissza. S arcán újra át- száz forintja volt neki is, ne­szaladt az a csibészes mosoly, kém is. és előttünk volt a — Semmi kedvem, hogy me- nyár! Csuti tizenhat vo>, én gint a falon olvassam a ne­vünket!” A következő nyáron lett az enyém, a gyümölcsszedő­táborban. Almaszüretre men­tünk most is. mint minden évben, a szokásos helyünkre: egy nagy alföldi termelőszö­vetkezetbe. A fiúk persze, külön szálláson laktak, sátor- m^r akkor éreztem, táborban, a lányok meg egy óén nem lesz többé! öreg gazdasági épületben. De nyár volt, az almaszagú éj­szakák melegek, még a sza­bad ég alatt is . . . Csuti úgy lett az enyém, olyan magától értődőn, mintha csak a nász- utunkon lettünk volna. „Vigyázz! — súgta első tizennyolc, és jártak a ki­rándulóhajók Visegrádra. nyitva voltak a strandok, a Palatínustól a Rómaiig, es- ténkint szólt a zene az ifjú­ság parkban, és a környé­künkön egy-két vendéglő kertjében. Istenem, hogy el­múlik minden! Ilyen nyaram, az élet­Aztán, ha jött az ősz, az iskola megint, sőt engem már az érettségi is fenyegetett év végére. így aztán rá kellett kapcsolni a tanulásra. De reggelenkint továbbra is együtt mentünk a s.uliba, és a vasárnapok is csak a mie­ink maradtak! Aztán leérett­ségiztem, és ősszel dolgozni mentem. Protekcióm nem na­gyon volt semerre, így aztán be kellett érnem a szakmun­kássággal egy közeli szesz­gyárban, pedig megfordult g fejemben, hogy tovább tanu­lok, estin, vagy levelezőn. De azt csak úgy győztem volna, ha legalább egy jobb labo- ránsságot kifogok valahol; ahhoz viszont már ismeretség kellett volna, összeköttetés, protekció. De apámnak sehol senkije; világéletében gép mellett dolgozott a Ganzban, és uralkodóosztály ide, ural­kodóosztály oda. a közvetlen főnökein kívül senkit nem is­mert, semerre nem volt be­folyása. Persze, nem panaszkodom: azért elégedett voltam a sorsommal. A pénzem meg­volt a gyárban, egy év alatt fölmentem háromezerre, apám négyet hozott haza ha­vonta, anyám is megkereste a kettő és felet a pamutfonó­ban — hármunknak majd­nem tízezrünk volt, annyi mint egy miniszterhelyettes­nek, ha egyedül keres a csa­ládban . . . Éltünk, mint Marci Hevesen, leadtam ott­hon ötszázat, ezért megvolt a kosztom és lakásom, a töb­bit költhettem magamra. É* mert a ruházatra nem adtai® sokat, a pénzt leginkább ® szórakozás vitte el. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents