Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-20 / 116. szám
ss rS rss:íí:s:,*s*:ss ! ■ wm L«S SS1 -«»**’ ■*'**■* előtt Furfangos Archibald A televízió — vitathatatlan — élen jár a zenei ismeret- terjesztésben, a zenekultúra, a zenei ízlés formálásában. A harmadszor megrendezett nemzetközi karmesterverseny eseményei az előző héten uralták a képernyőt, emlékezetes élményben részesítve a komoly muzsika barátait, de jutott belőlük még a múlt hét első napjára is. A díjkiosztó gálaest nem okozott csalódást, legföljebb csak azt sajnálhatjuk, hogy egyetlen magyar versenyző sem jutott dobogóra, de sajnos még a legjobb hat közé sem. Ne csüggedjünk azonban: a korábbi közvetítések megmutatták, vannak tehetségeink, akik a következő találkozón nagyobb felkészültséggel, több szerencsével indulhatnak a győzelemért. A zenei szerkesztést az adott héten csak dicsérni tudjuk: a műfajok közötti változatosságra törekedett, s elképzeléseit a művészek és technikusok sokaságának közreműködésével megfelelő szinten meg is valósította. Dévai Nagy Kamillát régi ismerősként üdvözölhették a Nógrád megyeiek, hiszen —, ha elosztjuk fellépéseit — havonta megjelenik valamelyik megye- beli város, község kuitúrházá* nak klubjában, színpadán, iskolákban, üzemekben. Czigány György a Zene, zene, zen.e című rendszeresen jelentkező műsor okos, tájékozott, rátermett műsorvezetője ezúttal i* jelentkezett szívesen fogadott meglepetéssel. Gondoljunk csak a Kolozsvárról érkezett Botár Katalin és Sebestyén János csemballsta közös muzsikálására, három fiatal színész (Császár Angéla, Benedek Miklós, Szacsvay László) kort Idéző énekes remeklésére. Vasárnap este láthattuk Uvegszív címmel a Kati és a Kerek Perec együttes műsorát. Táncaos Gábor szerkesztőként jobb munkát végzett, mint .rendezőiként. Ízlés dolga, kinek mi tetszett a leginkább, nekem a Villamos szerelem című dal, illetve előadása és megjelenítése. Szellemes volt mindegyik, s itt nem zavart a bájos megjelenésű énekesnő éles, nyafogó hangja sem. A műsor kiállítása látványos, trükkjei ötletesek, néhány jelenetsora azonban bosszantóan ízléstelen, amatőr színvonalú; például a Fátyoltánc és az ö az a cigánylány esetében. Az elmúlt héten a sport egyenrangú helyet foglalt el a zenével. Sőt nagyobbat, hiszen két ízben is főműsoridőben sugároztak futballmecs- cset. Az Arsenal—Valencia KEK-döntőtől többet, a Ferencváros—Budapesti Honvéd összecsapástól általában kevesebbet vártak a szurkolók, a valóságban azonban nem így történt. Az értékek felcserélődtek, végső soron kiegyenlítették egymást, ennél fogva aztán aligha sajnálja bárki is, hogy órákat szánt a ,;pöttyes labdára”. Pénteken a késő esti órában — ezért többen bizonyára lemondtak a nézéséről — vetítették a magyar, a bajor és az osztrák televízió közös tévéfilmjét, az Apám kicsi alakját. A történet alaphelyzete: egy értelmiségi fiú „nyomába ered” apja múltjának és jelenének, választ keres arra, hogy az egykori jónevű fotóriporter, haditudósító miként állt helyt a háborús időkben, hogyan viszonyult egy ördögi gépezethez. Peter Hämisch osztrák Író azonos című regényéből készült a mű, melynek kétségtelen erénye a valóság aprólékos bemutatása, az egykori eredeti fényképek szerves beillesztése a cselekménybe. Hátránya viszont a tempót- lamság, a gondolaittartalmak karakteres kifejezésének elmaradása. A látottak alapján azonban az együttműködést érdemes folytatni. Ha nem írják-mondják a főcímben, hogy az ö, Archibald! című film francia produkció, akkor talán el sem hisszük, olyannyira hamisítatlan angol ízt, levegőt áraszt. Az angol eredetű, angol környezetben játszódó történet kellemes másfél órát szerez a nézőnek. Síma, mosolyogtató, szerelmi csetlés-botlásnak indul, majd véres bűnügyi fordulatot vesz, továbbra is megtartva ironikus, fanyar humorát, s végül, többszöri csavarással, nagy önleleplezéssel zárul. Az ügyefogyott, idétlen Archibald ugyanis nem az, akinek a legvégsőkig mutatkozik, aminek hiszik a szereplők és mi, nézők, hanem nagyon is eszes, furfangos kém£őnök, aki az eseményeknek nem véletlen, hanem nagyon is tudatos résztvevője. A Lasare Iglesis rendezte film remek ritmusa, tempója, a váratlan fordulatok csinált- ság nélküli, ám természetesen kiszámított adagolása mindvégig ébren tartja a figyelmet; az angol arisztokratikus családi szokások finom kifigurázásával gyakran megmosolyogtatja a nézőt. Mert Archibald ugyan eszes és okos, de angol, éppen ezért hagyománytisztelő, egészen a nevetségességig. Hitvesét ma- gázza, s édesanyja fényképe előtt nem hajlandó csókolóz- ni. Ó, Archibald! — nem hiá- ha sikkantgatja csodálattól, meglepetéstől vegyes érzelmekkel szíve választottja, a kémszolgálat egyik kezdő vi- rágszála. A francia film nem döbbenti meg nézőjét, nem is akarja, csupán egyet kíván: jói, színvonalasan szórakozzunk. Ezt a „programját” nem szégyenül önmaga és a világ előtt, s mivel teljességgel meri vállalni, stílusosan, élvezetesen meg is valósítja. Kár, hogy nagyon kevés magyar filmvígjátékról mondhatjuk azt el. (ok) Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) Mit csinálhattam volna? Alapítótag voltam a pinceklubban, nékem volt a legnagyobb szájam a KISZ-ben meg a tanácsnál, hogy kell a telepnek egy rendes hely, ahol a srácok összejöhetnek; hülyén vette volna ki magát, ha éppen én kezdek pa- 1 táliázni... Gondoltam, éneikül is tiszta helyzetet tudok teremteni. Elkértem hát Csutit az ügyeletes havertól, de előzőleg megkértem egy másikat, tartsa szemmel a mama kedvencét, és lehetőleg súgja meg neki finoman: ' ha megint táncolni akarna, hát ne éppen az egyik góré menyasszonyát nézze ki magának. Na, így is történt. A srác végre elszopogatta a Coláját, beszélt még valameny- nyit a büféssel, aztán úgy találhatta, hogy eleget táncoltam már a kontójára, mert odajött és elkérte Csutit. Szó nélkül odaadtam, s intettem Gyurinak, hogy öt taktus, és jöhet a lekérés, aztán a hegyibeszéd. Bólintott, hogy érti. Az ujjaimmal számoltam: három, négy, öt. Akkor jött Gyuri, Megint kiszámoltam öt taktust, és most én álltam meg Csuti előtt. Gyuri szó nélkül indult a srác után. „Mit akartok?” — kérdezte Csuti riadtan. — Ha balhé lesz, hazamegyek!” „Nem lesz balhé — mondtam nyugodtan. — Csak kicsi a pdnce, nincs itt hely ennyi embernek. Pláne olyannak, aki' nem is telepi.” „Kidobatod 7” „Ne hülyéskedj. Az alap- szabályellenes.” „Hát akkor?” „A srácok megkérik, fáradjon haza, mert összeizzadja azt a gyönyörű jakóját.” „És?” „Semmi és. Vadunk elegen, nem fog hiányozni.” „És ha mégis?” „El lehet vele menni — mondtam dühösen. — A klubtagság önkéntes. Senkit nem tartunk itt erővel!” Csönd volt, csak a zene szólt. Ö az ajtót nézte. Ott, miután Gyurival beszélt, épp most surrant ki a mama kedvence, anélkül, hogy csak egy pillantást is vetett volna errefelé. „Ilyen ez, látod!” — mondtam, aztán, és mert éppen valami családalapító hangulatú szvitszám jött, magamhoz húztam Csutit, még meg is szorongattam kicsit, hogy érezze: milyen az igazi férfi. Csuti bedőlt; szent volt a béke. NÓGRÁD - 1980. május 20., kedd De a srác szívósabb volt. mint hittem. És Csuti is ravaszabb. De mindez csak később. jóval később derült ki. Mi ekkoriban már majdnem két éve jártunk együtt. Furcsa szerelem volt ez a miénk. Mind a ketten ott nőttünk fel a Bocskai-tele- pen, iskolába is együtt jártunk. Igaz, én kettővel feljebb; már harmadikos voltam, amikor ő csak elsős. Sokat nevettünk később, hogy a szerelem már tulajdonképpen itt kezdődött köztünk, az általánosban: én hetedikes voltam, ő ötödikes, de az egész suli úgy tudta: Csató Ákos és Geréb Jutka egy pár. A házfalakon végig a kiírások: Csató és Geréb szerelmesek! Cs. Á. és G. J! S a legszellemesebb, ezt alighanem Pardi Ferkó csinálta, a későbbi költő: Csató—Geréb: egy pár veréb! De aztán jött a nyolcadik, jött a szakközépiskola, jöttek az ottani nagylányok — és elszakadtunk egymástól. Ahogy ez már az ilyen gyerekszerelmeknél törvényszerű. Én belegabalyodtam valamelyik osztálytársamba, ő meg —, mint mesélték — sír- dogált egy darabig, aztán megvígasztalódott egy másik fiúval. Két éven át szinte alig láttuk egymást, pedig a házunk kőhajításnyira volt az övéktől. De másutt az iskola, máskor indulunk, máskor érkezünk, közös dolgunk semmi — mit is kerestünk volna a másikon? Harmadikos voltam, amikor Szeptemberben ámulva látóm az évnyitón: ő is ott van. Áll az elsősök közt. istenien le van sülve, szinte, mint egy kreol nő és áll, és forgatja a fejét. Odamegyek az elsősök osztályfőnökéhez, és mondom neki. tanárnő, egy kissé tessenek hátrább állni, mert erre jön ki majd az iskolavezetés . , . Jaj, fiHét évszázad emléke Á zsámbéki bazilikarom A fővárostól alig 30 kilométerre esik festői hegyeken és erdőkön át vezető, majd egy művelt földű medencét keresztező úton Zsámbék, a Gerecse hegység keleti szegélyén. Alighogy a budai hegyek közül Páty után kifutunk, hamarosan a zsámbéki medencébe érünk, ahol aztán a faluból elsőnek egy hatalmas templom körvonalai bontakoznak ki. Közelebbről kitűnik az Is, hogy a templom — rom. E rom teszi leginkább híressé a falut, amely egyébként jól am, köszönöm, hogy szóltál — mondja és mindjárt tapsol is: els0 bé, három lépéssel hátrál! Én már — tapintatból, hisz bármikor jöhet az igazgatóság — nem akarok a sor előtt visszamenni a helyemre, inkább megkerülöm az első bét, és a hátuk mögött szaladok a harmadik céig. De Geréb mögött egy pillanatra megállók, és odasúgom: „Szia, Csutak! Hát te, hogy kerülsz ide?” Hátrafordul: most ismer csak meg. Nem éppen barátidé vettek föl. Nem tudtad? Különben szia”. „Honnan tudtam volna?” Fölvonta vállát, visszafordult. Én meg ügettem a helyemre' mert most már csakugyan jött az igazgatóság. így kezdődött, másodszor is. Illetve, dehogy kezdődött még. Az egész szeptember azzal telt, hogy rám se pipált. Októberben már lestem az iskola kapuja előtt, hogy együtt mehessünk haza. Egy. szer sem sikerült: a barátnőibe kapaszkodott, úgy biccentett rám hűvösen. Novemberben aztán én néztem keresztül rajta. Osztálytárs- nőm és eddigi szerelmem nyáron összeismerkedett egy harmadéves tisztjelölttel és már augusztus végén megírta: szépek voltak az együtt töltött idők, de úgy érzi, itt az igazi — így aztán tél elejére már üvölteni tudtam volna a magánytól. És éhes farkasként bizony végig is üvöltöm a telet, ha az iskolai Télapó-ünnepen össze nem jövök megint Csutival. Öttől nyolcig tánc is volt. Öttől hatig még november- kedtem, adtam a sértettet —, de hatkor fölkértem, és nyolcig el sem engedtem. (íolytatiuK) megközelíthető a 1-es műútról is Bicskétől vagy Herceghalomtól. VARKASTÉLY A község neve Sambokh formában még a XIII. század közepéről fönnmaradt — a nyelvészek egyébként személynévből származtatják. A Képes Krónika írója pedig arról is beszámolt, hogy a falu földesura Franciaországból származott. Énnek története az, hogy III. Béla, az Arpád-ház egyik legtekintélyesebb uralkodója másodjára francia földről házasodott. Margit, második felesége Fülöp francia királynak volt a testvére. Szokás szerint nem magában, hanem illő kísérettel érkezett hazánkba. Kíséretének egyik tagja, bizonyos Aynard lovag Zsámbékot kapta birtokul, ahol házat építtetett. Fél évszázaddal utóbb a tatárjárást követően a család várat emelt Zsámbékon. E főűri erősség századokig fennállt. A XIV. század végén a Maróthy- ak kerültek birtokába, később pedig Mátyás király, utána fia, Corvin János... Török pasa is székelt a várban, amelyet leromboltak, majd újra építettek ... A török távoztával ez a falu is újratelepült. Űj földesúr is került: a Zichy családból, a váracskából pedig kastély lett, ez sokszori átalakítás után mindmáig áll:.. HÉTSZAZ ÉVES EMLÉK Egy régi oklevél szerint az Aynard családból való Sma- rangd comes és testvérei 1258- ban birtokot adományoztak e faluban a franciaországi premontrei szerzeteseknek. ők építették a messze látszó templomot a hegy keleti peremén, a gerinc alatt, attól védve, valamint mellette a rendházat, amelynek szerényebb romjai ugyancsak megtekinthetők. A templom túlélte a tatárok pusztítását, a török Időket, még utána is használták. Az 1763. évi földrengés okozott benne nagyobb kárt és — a lakosság. Ugyanis mivel időközben újabb templom épült, e réginek a köveit kezdték széthordani .., Első restaurálására 1889-be» került sor, újabbra hát évtizeddel később. Ma újabb ápolást kíván, s különösen nagyobb védelmet! A kerítést — amelynek kapujához egy szomszédos háznál volt a kulcs — az utóbbi évtizedben széttaposták a látogatók, akik közül sokan keveset értenek meg abból, mit ér e rom. FRANCIA KAPCSOLAT Az egykor remek kéttornyú, háromhajós bazilika jórészt szépen faragható kőből épült, s ebben is hasonlít a Vas megyei híres jáki templomhoz vagy a Hanság melletti lébé- nyihez. Boltozatának párja Franciaországban akad. Ezért s egyebek között azért is, mert a neves korabeli francia építésznek, Villard d’Honnecourt- nak a vázlatkönyvében az építész magyarországi útjának, munkájának nyomára bukkantak, felteszik azt is, hogy ő építhette ezt a templomot, amely még romjaiban is lenyűgöző szerkezeti kiképzéseivel, íveivel, kőbordáival s a faragott kőmunkákkal. Óvjuk, vigyázzunk rá, mert olyan nemzeti kincs, amiből kevés van, s amire büszkék lehetünk! N. F. Gondolatok haA nők természetadta ösztönükkel át tudják érezni a férfiaknak azon szándékait, amelyek soha nem fordultak meg a fejükben. (Jean Delacour) A leggyakrabban a lehetőségek küszöbén találkozunk. Az igazság létezik. A zugságokat kitalálják. (Georges Braque) A szerelem a véletlentől függ. Ámor egyeseket nyíllal sebesít meg, másokat hálóval fog ki. (Shakespeare) Nincs rettenetesebb az aktív tudatlanságnál. (Goethe) Az a legjobb vezető, akinek Az emberek megdöbbentőek a jelenlétét a beosztottak alig — azt akarják, hogy érdeklőd- veszik észre. jünk irántuk. (Witter Brynner) (Jules Renard) (Robert Kapac^t t
