Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

ss rS rss:íí:s:,*s*:ss ! ■ wm L«S SS1 -«»**’ ■*'**■* előtt Furfangos Archibald A televízió — vitathatatlan — élen jár a zenei ismeret- terjesztésben, a zenekultúra, a zenei ízlés formálásában. A harmadszor megrendezett nemzetközi karmesterverseny eseményei az előző héten uralták a képernyőt, emléke­zetes élményben részesítve a komoly muzsika barátait, de jutott belőlük még a múlt hét első napjára is. A díjkiosztó gálaest nem okozott csaló­dást, legföljebb csak azt saj­nálhatjuk, hogy egyetlen ma­gyar versenyző sem jutott do­bogóra, de sajnos még a leg­jobb hat közé sem. Ne csüg­gedjünk azonban: a korábbi közvetítések megmutatták, vannak tehetségeink, akik a következő találkozón nagyobb felkészültséggel, több szeren­csével indulhatnak a győzele­mért. A zenei szerkesztést az adott héten csak dicsérni tud­juk: a műfajok közötti válto­zatosságra törekedett, s elkép­zeléseit a művészek és techni­kusok sokaságának közremű­ködésével megfelelő szinten meg is valósította. Dévai Nagy Kamillát régi ismerős­ként üdvözölhették a Nógrád megyeiek, hiszen —, ha el­osztjuk fellépéseit — havonta megjelenik valamelyik megye- beli város, község kuitúrházá* nak klubjában, színpadán, is­kolákban, üzemekben. Czigány György a Zene, zene, zen.e cí­mű rendszeresen jelentkező műsor okos, tájékozott, ráter­mett műsorvezetője ezúttal i* jelentkezett szívesen fogadott meglepetéssel. Gondoljunk csak a Kolozsvárról érkezett Botár Katalin és Sebestyén János csemballsta közös mu­zsikálására, három fiatal szí­nész (Császár Angéla, Bene­dek Miklós, Szacsvay László) kort Idéző énekes remeklésé­re. Vasárnap este láthattuk Uvegszív címmel a Kati és a Kerek Perec együttes műso­rát. Táncaos Gábor szerkesz­tőként jobb munkát végzett, mint .rendezőiként. Ízlés dolga, kinek mi tetszett a leginkább, nekem a Villamos szerelem című dal, illetve előadása és megjelenítése. Szellemes volt mindegyik, s itt nem zavart a bájos megjelenésű énekes­nő éles, nyafogó hangja sem. A műsor kiállítása látványos, trükkjei ötletesek, néhány je­lenetsora azonban bosszantó­an ízléstelen, amatőr színvo­nalú; például a Fátyoltánc és az ö az a cigánylány eseté­ben. Az elmúlt héten a sport egyenrangú helyet foglalt el a zenével. Sőt nagyobbat, hi­szen két ízben is főműsoridő­ben sugároztak futballmecs- cset. Az Arsenal—Valencia KEK-döntőtől többet, a Fe­rencváros—Budapesti Hon­véd összecsapástól általában kevesebbet vártak a szurko­lók, a valóságban azonban nem így történt. Az értékek felcserélődtek, végső soron ki­egyenlítették egymást, ennél fogva aztán aligha sajnálja bárki is, hogy órákat szánt a ,;pöttyes labdára”. Pénteken a késő esti órában — ezért többen bizonyára lemondtak a nézéséről — vetítették a ma­gyar, a bajor és az osztrák te­levízió közös tévéfilmjét, az Apám kicsi alakját. A törté­net alaphelyzete: egy értelmi­ségi fiú „nyomába ered” apja múltjának és jelenének, vá­laszt keres arra, hogy az egy­kori jónevű fotóriporter, ha­ditudósító miként állt helyt a háborús időkben, hogyan vi­szonyult egy ördögi gépezet­hez. Peter Hämisch osztrák Író azonos című regényéből ké­szült a mű, melynek kétségte­len erénye a valóság aprólé­kos bemutatása, az egykori eredeti fényképek szerves be­illesztése a cselekménybe. Hátránya viszont a tempót- lamság, a gondolaittartalmak karakteres kifejezésének el­maradása. A látottak alapján azonban az együttműködést érdemes folytatni. Ha nem írják-mondják a főcímben, hogy az ö, Archi­bald! című film francia pro­dukció, akkor talán el sem hisszük, olyannyira hamisítat­lan angol ízt, levegőt áraszt. Az angol eredetű, angol kör­nyezetben játszódó történet kellemes másfél órát szerez a nézőnek. Síma, mosolyogtató, szerelmi csetlés-botlásnak in­dul, majd véres bűnügyi for­dulatot vesz, továbbra is meg­tartva ironikus, fanyar humo­rát, s végül, többszöri csava­rással, nagy önleleplezéssel zárul. Az ügyefogyott, idétlen Archibald ugyanis nem az, akinek a legvégsőkig mutat­kozik, aminek hiszik a sze­replők és mi, nézők, hanem nagyon is eszes, furfangos kém£őnök, aki az események­nek nem véletlen, hanem na­gyon is tudatos résztvevője. A Lasare Iglesis rendezte film remek ritmusa, tempója, a váratlan fordulatok csinált- ság nélküli, ám természetesen kiszámított adagolása mind­végig ébren tartja a figyel­met; az angol arisztokratikus családi szokások finom kifi­gurázásával gyakran megmo­solyogtatja a nézőt. Mert Archibald ugyan eszes és okos, de angol, éppen ezért hagyománytisztelő, egészen a nevetségességig. Hitvesét ma- gázza, s édesanyja fényképe előtt nem hajlandó csókolóz- ni. Ó, Archibald! — nem hiá- ha sikkantgatja csodálattól, meglepetéstől vegyes érzel­mekkel szíve választottja, a kémszolgálat egyik kezdő vi- rágszála. A francia film nem döbbenti meg nézőjét, nem is akarja, csupán egyet kí­ván: jói, színvonalasan szóra­kozzunk. Ezt a „programját” nem szégyenül önmaga és a világ előtt, s mivel teljesség­gel meri vállalni, stílusosan, élvezetesen meg is valósítja. Kár, hogy nagyon kevés magyar filmvígjátékról mond­hatjuk azt el. (ok) Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) Mit csinálhattam volna? Alapítótag voltam a pince­klubban, nékem volt a leg­nagyobb szájam a KISZ-ben meg a tanácsnál, hogy kell a telepnek egy rendes hely, ahol a srácok összejöhetnek; hülyén vette volna ki ma­gát, ha éppen én kezdek pa- 1 táliázni... Gondoltam, énei­kül is tiszta helyzetet tu­dok teremteni. Elkértem hát Csutit az ügyeletes havertól, de előzőleg megkértem egy másikat, tartsa szemmel a mama kedvencét, és lehető­leg súgja meg neki finoman: ' ha megint táncolni akarna, hát ne éppen az egyik góré menyasszonyát nézze ki ma­gának. Na, így is történt. A srác végre elszopogatta a Colá­ját, beszélt még valameny- nyit a büféssel, aztán úgy találhatta, hogy eleget tán­coltam már a kontójára, mert odajött és elkérte Csu­tit. Szó nélkül odaadtam, s intettem Gyurinak, hogy öt taktus, és jöhet a lekérés, az­tán a hegyibeszéd. Bólin­tott, hogy érti. Az ujjaimmal számoltam: három, négy, öt. Akkor jött Gyuri, Megint ki­számoltam öt taktust, és most én álltam meg Csuti előtt. Gyuri szó nélkül in­dult a srác után. „Mit akartok?” — kérdez­te Csuti riadtan. — Ha bal­hé lesz, hazamegyek!” „Nem lesz balhé — mond­tam nyugodtan. — Csak ki­csi a pdnce, nincs itt hely ennyi embernek. Pláne olyan­nak, aki' nem is telepi.” „Kidobatod 7” „Ne hülyéskedj. Az alap- szabályellenes.” „Hát akkor?” „A srácok megkérik, fá­radjon haza, mert összeizzad­ja azt a gyönyörű jakóját.” „És?” „Semmi és. Vadunk ele­gen, nem fog hiányozni.” „És ha mégis?” „El lehet vele menni — mondtam dühösen. — A klubtagság önkéntes. Senkit nem tartunk itt erővel!” Csönd volt, csak a zene szólt. Ö az ajtót nézte. Ott, miután Gyurival beszélt, épp most surrant ki a mama ked­vence, anélkül, hogy csak egy pillantást is vetett volna errefelé. „Ilyen ez, látod!” — mond­tam, aztán, és mert éppen va­lami családalapító hangulatú szvitszám jött, magamhoz húztam Csutit, még meg is szorongattam kicsit, hogy érezze: milyen az igazi férfi. Csuti bedőlt; szent volt a bé­ke. NÓGRÁD - 1980. május 20., kedd De a srác szívósabb volt. mint hittem. És Csuti is ra­vaszabb. De mindez csak ké­sőbb. jóval később derült ki. Mi ekkoriban már majd­nem két éve jártunk együtt. Furcsa szerelem volt ez a miénk. Mind a ketten ott nőttünk fel a Bocskai-tele- pen, iskolába is együtt jár­tunk. Igaz, én kettővel fel­jebb; már harmadikos vol­tam, amikor ő csak elsős. So­kat nevettünk később, hogy a szerelem már tulajdonkép­pen itt kezdődött köztünk, az általánosban: én hetedikes voltam, ő ötödikes, de az egész suli úgy tudta: Csató Ákos és Geréb Jutka egy pár. A házfalakon végig a kiírások: Csató és Geréb sze­relmesek! Cs. Á. és G. J! S a legszellemesebb, ezt alig­hanem Pardi Ferkó csinálta, a későbbi költő: Csató—Ge­réb: egy pár veréb! De aztán jött a nyolcadik, jött a szakközépiskola, jöt­tek az ottani nagylányok — és elszakadtunk egymástól. Ahogy ez már az ilyen gye­rekszerelmeknél törvénysze­rű. Én belegabalyodtam va­lamelyik osztálytársamba, ő meg —, mint mesélték — sír- dogált egy darabig, aztán megvígasztalódott egy másik fiúval. Két éven át szinte alig láttuk egymást, pedig a házunk kőhajításnyira volt az övéktől. De másutt az is­kola, máskor indulunk, más­kor érkezünk, közös dolgunk semmi — mit is kerestünk volna a másikon? Harmadikos voltam, ami­kor Szeptemberben ámulva látóm az évnyitón: ő is ott van. Áll az elsősök közt. is­tenien le van sülve, szinte, mint egy kreol nő és áll, és forgatja a fejét. Odamegyek az elsősök osztályfőnökéhez, és mondom neki. tanárnő, egy kissé tessenek hátrább állni, mert erre jön ki majd az iskolavezetés . , . Jaj, fi­Hét évszázad emléke Á zsámbéki bazilikarom A fővárostól alig 30 kilomé­terre esik festői hegyeken és erdőkön át vezető, majd egy művelt földű medencét ke­resztező úton Zsámbék, a Ge­recse hegység keleti szegélyén. Alighogy a budai hegyek kö­zül Páty után kifutunk, ha­marosan a zsámbéki medencé­be érünk, ahol aztán a faluból elsőnek egy hatalmas templom körvonalai bontakoznak ki. Közelebbről kitűnik az Is, hogy a templom — rom. E rom teszi leginkább híressé a falut, amely egyébként jól am, köszönöm, hogy szóltál — mondja és mindjárt tap­sol is: els0 bé, három lépés­sel hátrál! Én már — tapintatból, hisz bármikor jöhet az igazgató­ság — nem akarok a sor előtt visszamenni a helyemre, inkább megkerülöm az első bét, és a hátuk mögött sza­ladok a harmadik céig. De Geréb mögött egy pillanatra megállók, és odasúgom: „Szia, Csutak! Hát te, hogy kerülsz ide?” Hátrafordul: most ismer csak meg. Nem éppen barát­idé vettek föl. Nem tud­tad? Különben szia”. „Honnan tudtam volna?” Fölvonta vállát, visszafor­dult. Én meg ügettem a he­lyemre' mert most már csak­ugyan jött az igazgatóság. így kezdődött, másodszor is. Illetve, dehogy kezdődött még. Az egész szeptember azzal telt, hogy rám se pi­pált. Októberben már lestem az iskola kapuja előtt, hogy együtt mehessünk haza. Egy. szer sem sikerült: a barát­nőibe kapaszkodott, úgy bic­centett rám hűvösen. No­vemberben aztán én néztem keresztül rajta. Osztálytárs- nőm és eddigi szerelmem nyáron összeismerkedett egy harmadéves tisztjelölttel és már augusztus végén megír­ta: szépek voltak az együtt töltött idők, de úgy érzi, itt az igazi — így aztán tél ele­jére már üvölteni tudtam vol­na a magánytól. És éhes farkasként bizony végig is üvöltöm a telet, ha az isko­lai Télapó-ünnepen össze nem jövök megint Csutival. Öttől nyolcig tánc is volt. Öttől hatig még november- kedtem, adtam a sértettet —, de hatkor fölkértem, és nyol­cig el sem engedtem. (íolytatiuK) megközelíthető a 1-es műútról is Bicskétől vagy Hercegha­lomtól. VARKASTÉLY A község neve Sambokh for­mában még a XIII. század kö­zepéről fönnmaradt — a nyelvészek egyébként személy­névből származtatják. A Ké­pes Krónika írója pedig arról is beszámolt, hogy a falu föl­desura Franciaországból szár­mazott. Énnek története az, hogy III. Béla, az Arpád-ház egyik legtekintélyesebb ural­kodója másodjára francia föld­ről házasodott. Margit, máso­dik felesége Fülöp francia ki­rálynak volt a testvére. Szo­kás szerint nem magában, ha­nem illő kísérettel érkezett hazánkba. Kíséretének egyik tagja, bizonyos Aynard lovag Zsámbékot kapta birtokul, ahol házat építtetett. Fél évszázaddal utóbb a ta­tárjárást követően a család vá­rat emelt Zsámbékon. E főűri erősség századokig fennállt. A XIV. század végén a Maróthy- ak kerültek birtokába, később pedig Mátyás király, utána fia, Corvin János... Török pasa is székelt a várban, amelyet leromboltak, majd újra építet­tek ... A török távoztával ez a falu is újratelepült. Űj föl­desúr is került: a Zichy csa­ládból, a váracskából pedig kastély lett, ez sokszori átala­kítás után mindmáig áll:.. HÉTSZAZ ÉVES EMLÉK Egy régi oklevél szerint az Aynard családból való Sma- rangd comes és testvérei 1258- ban birtokot adományoztak e faluban a franciaországi pre­montrei szerzeteseknek. ők építették a messze látszó templomot a hegy keleti pe­remén, a gerinc alatt, attól védve, valamint mellette a rendházat, amelynek szeré­nyebb romjai ugyancsak meg­tekinthetők. A templom túlélte a tatárok pusztítását, a török Időket, még utána is használták. Az 1763. évi földrengés okozott benne nagyobb kárt és — a lakos­ság. Ugyanis mivel időközben újabb templom épült, e régi­nek a köveit kezdték széthor­dani .., Első restaurálására 1889-be» került sor, újabbra hát évti­zeddel később. Ma újabb ápo­lást kíván, s különösen na­gyobb védelmet! A kerítést — amelynek kapujához egy szom­szédos háznál volt a kulcs — az utóbbi évtizedben széttapos­ták a látogatók, akik közül so­kan keveset értenek meg ab­ból, mit ér e rom. FRANCIA KAPCSOLAT Az egykor remek kéttornyú, háromhajós bazilika jórészt szépen faragható kőből épült, s ebben is hasonlít a Vas megyei híres jáki templomhoz vagy a Hanság melletti lébé- nyihez. Boltozatának párja Franciaországban akad. Ezért s egyebek között azért is, mert a neves korabeli francia épí­tésznek, Villard d’Honnecourt- nak a vázlatkönyvében az épí­tész magyarországi útjának, munkájának nyomára bukkan­tak, felteszik azt is, hogy ő építhette ezt a templomot, amely még romjaiban is le­nyűgöző szerkezeti kiképzései­vel, íveivel, kőbordáival s a faragott kőmunkákkal. Óvjuk, vigyázzunk rá, mert olyan nemzeti kincs, amiből kevés van, s amire büszkék le­hetünk! N. F. Gondolatok ha­A nők természetadta ösztö­nükkel át tudják érezni a férfi­aknak azon szándékait, amelyek soha nem fordultak meg a fe­jükben. (Jean Delacour) A leggyakrabban a lehetősé­gek küszöbén találkozunk. Az igazság létezik. A zugságokat kitalálják. (Georges Braque) A szerelem a véletlentől függ. Ámor egyeseket nyíllal sebesít meg, másokat hálóval fog ki. (Shakespeare) Nincs rettenetesebb az aktív tudatlanságnál. (Goethe) Az a legjobb vezető, akinek Az emberek megdöbbentőek a jelenlétét a beosztottak alig — azt akarják, hogy érdeklőd- veszik észre. jünk irántuk. (Witter Brynner) (Jules Renard) (Robert Kapac^t t

Next

/
Thumbnails
Contents