Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
Versenytárs az olasz csempe $ exporteredmények a Romhányi r Építési Kerámiagyárban Senki sem születik tanácstagnak Nyugdíjasok körzete — húszesztendős jelölttel zt mondja Molnár tag helyett új jelöltet javasolt János, a salgótarjáni a Hazafias Népfront város* körzeti bizottsága- — Kiss Józseftől, aki a 74- es körzetet képviselte a tanácsban többet vártunk bányagépgyári körzet alap. szervezeti titkára, hogy ilyenkor, a választások előtt egyszerre élénkebb lesz a sok nyugdíjas párttagot számlá- mint amennyit valójában tett. Ebben az esztendőben a Romhányi Építési Kerámiagyár ú] tizem csarnokában I millió négyzetméter falburkoló lapot készítenek. Ez több mint négyszerese a régi üzem éves termelésének. Képünkön Kutnyik Józscfné a szalagról lekerülő termék rakodása közben. — bábel-íelv. — Szép siker rel indult az első negyedévben a Romhányi Építési Kerámiagyár Idei tőik éaex port-tevékeny ség e. Most már nemcsak jó kilátásai, hanem vérmes remény« is vannak a gyárnak arra, hogy a tőkéseladásra tervezett mennyiséget alaposan túlteljesítse. ! Az első, három hónapban 189 ezer négyzetméter csempét szállítottak el a gyárból, tőkésexportra. Megközelítően arányos mennyiséget az egész evré tervezetthez képest — annak ellenére, hogy az új tizem, a Romhány—III. ter- meiésfelfutása még csak most kezdődött. A termelés éppen asz új csarnok felfutása miatt nem lehet ütemes, as. exportszállítás azonban csaknem ütemes. Az eredeti tervekben 900 ezer négyztetméteir exportálásával számolt a gyár. A növekedő belföldi igények miatt 100 000 négyzetméterrel csökkentette kiviteli tervét, a két és fél millió forintos dől- lárterven azonban nem változtatott. Egyrészt piaci ármunkával — elsősorban a tőkéspiacokon érvényesített áremeléssel —, másrészt azösz- szetételének a drágább termékek felé való eltolásával igyekszik eredeti dollártervét hozni a romhányi gyár. Tőkésexportjának már most csaknem felét teszik ki a színes, mintás csempék, melyek egyben drágábbak is. Ilyen piaci politikával sikerült elérnie, hogy az év első három hónapjában 807 ezer dollárral ismerték el munkáját a külhoni piacokon, joggal bízhat tehát a tervezett dollárbevétel alapos megtetézésé- ben. A gyár legrégebbi tőkés elhelyezési lehetősége az osztrák piac. Tavaly decemberben 50 ezer négyzetméter terméket rendelt az idei évre az osztrák fél. ezt már el is vitte, s egyúttal pótrendelést adott fel: az újabb 30 ezer négyzetméter ' csempét is útnak indítják Romhányból még augusztusig Űj vevőként jelentkezett a nyugatnémet piac. Részére 100 ezer négyzetmétere* mennyiséget továbbít a gyár, holott a vevő igénye meghat ladná ezt. A nyugatnémet pia* con ax olasz csempe lesz a romhányi versenytársa — ■ ez nem kis szó. A napokban kötöttek üzletet olasz vevővel. A gyár 50 ezer négyzetméterre tudott ígéretet tenni, a vevő háromszor ennyit is elvitt volna. A terméket további exportálásra szánja. Az olasz rendelés főleg azért bír nagy jélentőséggel a romhányi gyár számára, mert ezzel bizonyságot Európa élvonalában levő Olaszomé« hajtandó óévét adná a romhányi kérdeni á- hosy Nagyra értékelendő ax a tény is, hogy a napokban a Nyugat-Európában igen elismert olasz San Marco gyártó és kereskedelmi cég jelentkezett a gyárnál. Korábban sok csempét és padlóburkoló lapot vásároltunk ettől a cégtől, mely ezúttal nem az eladó, hanem a vevő szerepében lépett fel. ló lakóterületi pártszervezetek munkája. Most is a pártvezetőség. a párttagság, a bányagépgyári pártvezetőséggel, a Hazafias Népfront városkörzeti bizottságával együtt munkálkodik a képviselő- és tanácsválasztások előkészítésénA három választói körzetben, amelynek gazdái, sok száz ember él. Gépgyári munkások, bányai dolgozók, nyugdíjasok és másfél száz ci- gánycsalájd. Ahány ember, annyi igény és majdnem any- nyi gond is, amely megoldásra vár- A 74.es körzet a hajdani Zagy vápái falva falu része volt. családi házakkal kertekkel- Az elmúlt két évben. a városrendezés során vagy 60—80 házat lebontottak, nem kis vihart kavarva az ott élő emberekben- Helyükre 40 lakásos, modern bérházakat építenek- A 75-ös körzetben, a hajdani bányakolóniákban vagy 170 család él. többségük cigánycsalád- A felnőttek nagy része dolgozik közülük, azonban azt állítani, hogy minden rendben van a pörtájukon. nem igen lehet- Végül a Hársfa és a Zöldfa út új, az elmúlt öt esztendőben épült lakótelepei adják a 76-os körzetet— Mindezt a sokszínűséget, az igények és gondok sokféleségét nem hagyhattuk ki számításainkból. A politikai munka ugyanis nem lehet érzéketlen az itt élő emberek gond ja-baja iránt- Sok-sok éves tapasztalatunk bizonyítja, hogy az emberek akkor bíznak a politikában igazán, ha látják, azon fáradozunk. hogy jobb körülmények között éljenek, — magyarázza Molnár János? Ax atansaervaxet taggyülé* •an, amelyen a rátartások előkészületeiről tanácskoztak Ezt őszintén elmondtuk neki, mint, ahogy azt is, hogy talán más szívesebben és eredményesebben dolgozna a helyén. Sértődöttség nélkül szavazott a jelölő gyűlésen Nyerges Jánosra — beszélte Rendek Sándor, a Hazafias Népfront városkörzeti titkára. R endek Sándor kereste fel Toldi Évát is, akit a 76-os választói körzetben jelöltek tanácstagnak. Elődje, Miheller János, választói megelégedésére látta el munkáját, azonban a Gorkij-teiepre költözött. Sok ember véleményét gyűjtötte össze, mielőtt Toldiéknál kopogtatott. Beszélt Meggyes Miklóssal, a bányagépgyár pártvezetőségének titkárával is. ^ — Ismerem Évát. Komolyon gondolkodik, megfontolja amit tesz — mondta Megy- gyes Miklós, — Jó volna, ha vállalná, a megbízatást... — Majd beszélünk vele — így Rendek Sándor. Toldi Éva, a BRG salgótarjáni gyárának fiatal munkásnője, mindössze 20 esztendős. Kerekre nyílt, csodálkozó szemekkel figyelte Rendek Sándort — Én.... éppen én... — szaladt ki belőle bizonytalanul a szó. Azért a végén csak ösz- saesaedte magát. — A munkától én tulajdonképpen soha nem féltem. Szívesen teszek a lakótelepünkért is, amit csak tudok. Ha,., bíznak bennem... — Senki sem született tanácstagnak — bátorította a lányt a városkörzeti titkár.— Bízunk benned és segítünk is, ha elfogadod e jelölést 1 A pértaaervews tagjai, g W i in.n itt . e>l-a-----J. . 1, Hu I ^ A < r awfMii Píwpci«w p, házroeetsrelc. a SAfcóbfaott- a párttagokkal, a pártoakfvü- sápok tagjait a bánya*épgyé11 népfrontaktivistákkal, a rí KISZ-fiaitalok nem hiá- legtöbb szó erről esett- Tér- ba keresték meg a választómészetesen azt is megbeszél- kát. A jelölő gyűlésre sokan ték, kik legyenek azok a ta- eljöttek. Molnár János csaknácstagok. akik a legtöbbet nem 20 esztendeje titkára az segíthetnek ebben a munká- e 1 a ps zerv ezetnek. Amikor dig is, együtt kell eloszlatni azokat. — S ebben a munkában nem keveset várunk az új tanácstagjelölttől, Toldi Évától — mondotta befejezésül. A jelölő gyűlésen sokan szóltak elismeréssel a városrész gyarapodásáról. A gondokat is úgy sorolták, mint azok, akik hozzáértéssel, munkával segíteni is tudnak rajtuk. Elismeréssel beszéltek a fiatal tanácstagjelöltről, családjáról, a bá- nyász-párttitkár édesapjáról. — örülök, hogy mi nyugdíjasok fiatalt küldünk a tanácsba — mondta a 81 esztendős Dudás István. — Magam sem voltam több, mint 20 éves, amikor szakszerveze7 ti bizalminak választottak.’ Hirtelen azt sem tudtam, hogy melyik lábamra álljak... Hanem a munkát, amit rámbíztak, elvégeztem Szóval...’ bízni kell a fiatalokban! Mert ha akarat van bennük, sokra vihetik... Sokat tehetnek értünk is! Hepka Lászlóné, a BRG- ben együtt dolgozik Toldi Évával. Mellette szólt ő is: — Lelkiismeretesen dolgozik nálunk. Számíthat rá a lakóhelyi kollektíva is pontosan úgy, mint mi a munkahelyén... Bubró András, Angyal József, Fábián Pál mindjárt munkát is adtak a jelöltnek. Bubró András a kereskedelmi ellátás, mindenekelőtt a kenyérellátás javításához kérte segítségét. Fábián Pál pedig a társadalmi összefogással készülő gyermekjátszótérhez. Szólt a Jelölő gyűlésen MJ- heller János, a búcsúzó tanácstag is: — A 16 ér alatt, amelyet a tanácsban töltöttem, sok mindent tettünk... Azért akad dolga az új tanácstagnak is. Kívánom, segítsék őt úgy,’ ahogy mögém álltak, ha ar- m szükség! roätl ban- Kalocsai Gyula csaknem 20 esztendeje elismert megbecsült tanácstagja a 75-ös körzetnek- Rá a továbbiakban is számítanak a lakók. Hanem a másik két tanácsszámadásában a település változásait sorolta, úgy tette, mint aki a jelenlevőkkel együtt maga is részese volt a munkának. S a gondokról is úgy szólt, hogy mint edMÜTftl ss slxpsMrvsxst, a né front városkörzeti bizottsága korántsem tekinti befejezettnek munkáját Ezekben a hetekben a bányagépgyári pártvezetőséggel együtt azon fáradoznak, hogy júni- un 8-án, valamennyi választópolgár zavartalanul szavazhasson. Meggyőződéssel tegye le voksát a népfront jelöltjeire, politikánkra. V. K. Azt mondja a sofőr, hogy valamelyik dilinkós író, miatta lehet orosz, spanyol vagy román is, mert nem jegyezte meg, ki fia-borja, azt írta egy elbeszélésben, hogy olyanok a kötélpályán függő csillék, mint felkötözött ünnepi sonkák. Nem értem a hasonlatot — fejtegette —, de ha ezek a vaskasznik most átváltoznának azzá, de jó sora lenne a tiribesieknek. Elmesélem ugyanezt Sipos Ervinnek, a tiribesi akna igazgatójának, aki nagyot derül, s azt mondja: — Hát, most szemcsére jól megy a sorunk. Év kezdettől több mint hétezer tonnával nagyobb mennyiségű szenet hoztunk felszínre a tervezettnél, s ez ugye, a tavalyi sikertelenségek után nagyon sokat jelent. — Akkor most boldog? — Hagyjuk a nagy szavakat! örülök az eredményeknek, s vélem, velem együtt mások is. Mindenki. S ezt természetes állapotnak tartom... Ámbár ritkán mondunk ki mi ilyen szép szavakat; legbelül bennünk van egy-egy jól végzett munka utáni jó érzés, de nemigen jut idő arra, hogy ezen meditáljunk. Örömnapok, nem azért, mert kemény, vagy szőrösszívű a bányász, nálunk nincsenek. Hiszen igaz: a feladat mindig ugyanaz: szenet termelni, vágatot hajtani és a többi és a többi, de olyany- nyira változóak a körülmények, hogy néha szinte óránOtt, cs végszóig ként más-más geológiai viszonyok közepette kell lent a munkát végezni. S a gondok, az újabb izgalom, a tervezge- tések, s döntések meghozatala bizony más vágányra tereli az ember figyelmét. Én egyébként is azt tartom: tökéletesen elégedett sohasem lehet az ember. Lassan, megfontoltan formálódnak az aknaigazgató mondatai, bár mondhatná azt is az ember, hogy negyvenhét éves korában már megengedhet magának egy kis bölcsességet. Persze, ő nem akar bölcs lenni: gazdag élettapasztalatainak summázása csak ez a fentebb papírra vetett néhány mondat, igaz, annak is csupán elenyésző töredéke. Sípos Ervin, az ember, több ennél. Pedig a szénbányáknál ő a legfiatalabb ak- naüzem-vezető. — Hetvenkilenc február tizenötödikétől vagyok ezen . a poszton. Rövid idő, s mégis mily’ hosszúnak tűnik. Mi mindent kellett már azóta véghez vinni... Beletúr ősz szálaktól csillogó hajába, s szinte csak magának, elmosolyodik. — Nem éppen a legszerencsésebb időpontban kaptam meg a kinevezésemet. Elődöm akkor ment nyugdíjba sok nagy dicsőséget hagyva maga után, éppen Élüzem-avatóra készültek a dolgozók, amelyhez nekem semmi közöm sem volt. És jött egy sikertelen időszak... Olyan területeket műveltünk, ahol a megfeszü- léssel sem lehetett jobb eredményeket produkálni. Gond gondot követett — s vívódást önmagámnak. Nagyon sokat dolgoztunk akkor, hogy megtaláljuk a kivezető utat. — Eszerint sikerült... — Ismétlem: az ember sosem lehet teljesen megelégedett; nincs rosszabb dolog az önteltségnél ott, ahol mindig mérlegelni kell az előző nap döntéseinek helyességét, ahol a nehéz geológiai viszonyok, a természet erői, a munkahelyek „mozgása” következtében szinte óráról órára léphetnek fel új szituációk. Sajnos, a siker, vagy sikertelenség a mi szakmánkban inkább objektív dolgokon múlik. Persze, nem elhanyagolhatók a szubjektív tényezők sem: hiába a jó munkahely, ha „impotens” a ve-, zetés, rossz a kapcsolatuk a dolgozókkal, s nem tudják őket sem szellemileg, sem anyagilag doppingolni, nem biztosítják a jó munka végzéséhez szükséges feltételeket. Ekkor zátonyra fut a hajó. Kölcsönös megértés nélkül nem lehet egyről a kettőre jutni. S mindezeknek elengedhetetlen feltétele a kollektív bölcsesség. A közösen meghozott döntések szükségszerűsége. — Sikeres vezetőnek tartja magát? — Nézze! Én e tekintetben három alternatívát ismerek: a „főnököt” vagy elviselik, vagy elfogadják olyannak, amilyen, vagy tisztelik... Én — nem megkerülve a válaszadást — úgy érzem, megfelelő emberi kapcsolatokkal bírok, igazi szót értek a dolgozókkal. S én szeretem őket, — már ne vegye nagy szónak ezt sem. Hiszen én is munkások között nőttem fel Mátranovákon, magam is csillés, vájár, aknász, főaknász voltam, később üzemmérnök, dolgoztam nyolc esztendeig a járási pártbizottságon, de mindig ott voltam közöttük. .. Elhiszi: rokoni, baráti Köröm most is zömmel fizikai munkásokból, hajdan volt munkatársaimból áll! És senkire sem haragszom, nem tudok még fél óráig sem rossz szemmel nézni senkire. Még azokra sem, akiket mulasztásaik miatt én büntetek meg, néha eléggé keményen. Mert nem ax embert nem szeretem; hanem a trehány, a rosszul végzett, a fegyelmezetlen munkát. S ez, azt hiszem, sőt tudom, természetes. Sipor Ervinről elhangzott már olyan vélemény is, hogy nyughatatlan,- nem szeret egy helyben üldögélni. Hiszen volt ő már bányász, tanácselnök, DISZ-titkár, járási pártbizottsági csoportvezető, műszaki-gazdasági tanácsadó is. — Nem vagyok nyughatatlan, sőt, ha szabad magamról ilyet elmondani, Inkább állítanám a megfontoltságot, a meggondoltságot. Ellenben azt tartom: egy bizonyos funkcióban csak addig tevékenykedjen az ember, csak addig, amíg nem rutinból, megszokottan, belefásultan tudja csinálni, amíg érzi: képes újítani, s azon a területen van még szellemi frissessége, s élteti, amit tesz. Nyolc esztendő után éppen ezért kértem a pártbizottságon : helyezzenek vissza a bányához. S most itt vagyok. — Régebben emlegették, hogy a tiribesi aknaüzem napjai már megszámláltalak”... — Most viszont, a hatodik ötéves terv minden esztendejére 140 ezer tonnás tervünk van. Ha rajtam múlik, én megvárom azt az emlegetett bá” nyabezárást... Karácsony György NÓGRÁD — 1980. május 18., vasárnap
