Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
( A Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemének 39. számú frontfejtésén a hidraulikus bányatámok működtetését biztosító berendezést szereli Bablena Mihály vájár és Zagyi Mihály villanyszerelő. (bábel-felv.) Legfontosabb: a biztonság Kevesebb baleset Nagy értékű gépek C felmérés tanúsága szerint: ha az épí^9» tőipar eszközeinek 1970. évi kihasználását 100 százaléknak vesszük, akkor ez a mutató 1978-ra fél percent híján 60 százalékra esett vissza. Vagyis az eszközök gyarapodásával fordított arányban változott a kihasználásuk. Más szemszögből ez azt jelenti, hogy egységnyi munka elvégzéséhez csaknem még egyszer annyi gép, jármű, telephely — és egyéb, az állóeszköz fogalomkörébe sorolt dolog — szükséges, mint amennyivel azt valójában el lehetne végezni. Ha a veszteségből levonjuk az időjárás okozta kényszerkiesést (mert a statisztikai hivatal órája ekkor is ketyeg) és hozzáadjuk a fiktív munkaigazolásokat — erről viszont senki sem vezet statisztikát — szóval akkor is igaz lehet az előbbi arány. A tanulság kínálja magát: a meglevő eszközök intenzívebb hasznosítása helyett inkább pótlólagos eszközöket vonnak be a termelésbe a vállalatok. Vajon miért választják évről évre e drágább megoldást? Az előbbi arány, ha lehet, még rosszabb a nagy értékű építőipari gépeknél, igy válasz előtt lapozzunk bele egy múlt évi ÉVM-ren- deletbe. Eszerint nagy értékűnek számít minden olyan, 1,5 millió forintnál nagyobb bruttó értékű gép, amely nem idősebb 7 évesnél. A nagy értékű építőipari gépek beszerzésének döntéselőkészítő anyagaiban a nyilvántartási adatok alapján igazolni kell, hogy a vállalatnál üzemelő, hasonló feladatokat ellátó — és tartósan kihasznált — gépek kapicitásának növelésével nem lehet teljesíteni a kitűzött feladatokat. A jövő útja tehát a gépkihasználatnál is a meglevővel való jobb gazdálkodás, de mit sem ér a szigorú előírás, ha nem szűnnek meg a pazarlás indítékai. Melyek ezek? Jó néhány vállalat nem a majdani munkáihoz vásárolt gépeket, hanem „jó ha van” alapon. Tehették, hiszen beruházásaikhoz állami támogatást is kaptak. Így jöttek be az országba a tucatnyi típusú földmunkagépek, autódaruk, betonkeverő gépkocsik. A sokféleség jó akkor, ha funkciógazdasággal jár, de rossz, ha az azonos teljesítményű és rendeltetésű gépek több ország, több vállalatánál készültek. (A más-más funkciójú gépeknél is előny, ha közös a gyártó cégük, hiszen érvényésül a modul elv előnye.) Nálunk viszont a sokféleség hátránya érezteti hatását az üzemeltetés során. Ugyanis az elfogadhatónál többet állnak az eszközök a kényszerűen elnyúlt javítási idők miatt. Az ésszerűtlenül sok típus ugyanis gazdaságtalanul sok pótalkatrészt igényel. Mindenkor, mindent nem lehet megtalálni raktáron, a beszerzési idő alatt pedig állnak a gépek. Ha csak nem próbál a vállalat maga alkatrészt gyártani, vagy átszerelni egyik gépből a másikba. Tavaly tavasszal konferenciára ültek össze Miskolcon az építőipari gépészek. Egyikőjük — egy nagy gépparkkal dolgozó mélyépítő vállalat képviselője — elmondta, hogy külön, csak alkatrészeket gyártó üzemet létesítettek. Van. ebben mindenféle szerszámgép, edzőberendezés, a termelt érték pedig! évente több tízmillió forint. Tudja, mindez kényszermegoldás, de nincs más választásuk. (A kisebb vállalatok ezt sem választhatják!) Pedig mennyivel olcsóbb lenne az üzemeltetés, ha típusokra, gépfajtákra szakosított műhelyekben javíttathatnák a gépeiket. Szakosított javító műhely? Jó, ha típusonként egyet érdemes létrehozni az országban. De mi a garancia arra. hogy az ország túlsó végéből odaszállítják majd a vállalatok az eszközeiket? Nem sok;'így marad a házi bütykölés, a tmk tűzoltó munkává alacsonyo- dik, a túlhajszolásnak pedig idő előtti elhasználódás a következménye.. Az alacsony gépkihasználásnak van másik oka is, az önellátás. Mindig, minden gépre nincs szüksége a vállalatnak, ennek ellenére felszereli magát többféle kontróval, autódaruval. cölöpverővel és a sor még folytatható. Efey biztos, hogy akkor használja ezeket az eszközöket, amikor akarja. De az is biztos, hogy gazdaságtalan az üyen túlbiztosítás. A vé&ón szólni kell a gépkezelőkről M CIKK jS; hiszen nélkülük szintén állnak a gépek. A nagy értékűnek számító gépek kezelői még csak-csak megkeresik az építőipari szakmunkások átlagbérét, viszont az úgynevezett középgépek — például felvonók, ha- barcskeverők — kezelői kevesebb bért kapnak, mintha lapátot fognának a kezükbe. Márpedig a gépkezelőhiányt ilyen hétköznapi okok is befolyásolják. — németh — is szénbányáknál Szakcsoportok Mióta bánya van — van bányaveszély is. S ez Nógrád- ban igencsak hosszú ideje fennáll, hiszen írásos feljegyzések 1768. júliusát jelölik meg időpontként, amikor bizonyos Matusek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek felfedezték, s kezdték kitermelni a „palóc szenet”. S mennél több munkahely — annál inkább nagyobb a valószínűsége a több baleset bekövetkezésének... Mert hogy is volt? 1965-ben már 36 akna „ontotta” a szenet, de aztán jött a visszafejlesztés — hivatalos nyelvezettel élve: a negatív racionalizálás — és a fejtési munkahelyek száma 195-ről 9-re, az osztályozók száma 7-ről egyre csökkent. S maradt négy: a kányási, a ménkesi, a szorospataki és a tiribesi aknaüzem. — Akkor — kérdem Tóth Józsefet, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgató-helyettesét — mostanság jobban állnak a baleseti mutátók dolgában? ' — Ez természetes. Ámbár ne említsük már párhuzamban a hajdant, s a mostani négy akna számait.... Ragaszkodjunk a jelenhez, s meglátja, ebből egyértelműen kitűnik: mit tettünk a biztonságos bányászkodás feltételeinek megteremtéséért. Mondja, s hallgatom. — Megmásíthatatlan" tény, hogy a nógrádi 'szénbányákban valamennyi veszély, amely ezzel a szakmával együtt jár — sajnos — szinte hiánytalanul vehető lajstromba. Hiszen van sújtólég, Tiribesen széndioxidgáz' is, bányatűzveszély, 6zénporrobbanás bekövetkezéséhek lehetősége, vízbetörés, úszóhomok, iszapbeömlés, valamint, a nehéz geológiai viszonyok miatt: homlokkidől és és kőzethullás is. — Kijut hát minden „jóból” maguknak... — Igen. S ha már a mondandóm elején arra kényszerít, hogy summázzam a tapasztalatokat, amik pozitívak, hiszen baleseti statisztikáink egyre kedvezőbb képet mutatnak, hát elmondom: a fentebb felsorolt veszélyekkel egyre eredményesebben szádunk .szembe. Fellapozza iratait, s néhány tényt közöl. — 1970-től vizsgálva a baleseteket megállapíthatjuk, hogy akkortól a megtörtént esetek 712-ről 410-re csökkentek. A balesetek gyakorisága 34-ről 29-re, a súlyosság 39ről 31-re javult. S külön öröm számunkra, hogy — egy, a külszínen bekövetkezettől eltekintve, ez is két esztendeje volt — a Nógrádi Szénbányák üzemeiben nem történt halálos kimenetelű szerencsétlenség. — Miként — próbálom aktualizálni a témát —, most, sajnos, bekövetkezett a lencsehegyi bányában.... — Igen — gondolkodik el a vezérigazgató-helyettes. — Bár, biztos vagyok abban, az sem a nemtörődömség következménye. Ilyen a bányászai, a föld alatti munka. A legnagyobb gondosság, a félő elővigyázatosság ellenére is bekövetkezhetnek ilyen események. A föld mélye, a kutatások meghatványozódása ellenére is, nagyon sok meglepetéssel szolgál. Szinte nap mint nap. — Nógrádban is... — Ismétlem: minden erőfeszítésünk edenére, itt is. Pedig... Pedig a biztonságos bányászkodás érdekében, de sokat is tettek, főként az utóbbi néhány esztendő alatt Nógrádban. És ki lehet jelenteni: á Nógrádi Szénbányáknál a legfontosabb, percekre sem szem elől tévesztett munka, a biztonságtechnikai tevékenység. — Mik bizonyítják ezt? — Felsorolásuk, ha valamennyi területre kitérnénk, igen hosszadalmas lenne — mondja Tóth József. — Csupán a legfontosabbakat említem. Nógrádban már természetes, hogy munkahelyre leszállói csak korszerű menekülőkészülékkel szabad, s ezt igen szigorúan ellenőrizzük. Persze, nem is igen kellene, hiszen minden egyes dolgozó érzi saját maga, de főleg a munkatársai iránti felelősséget. , A kőzethullásos balesetek megelőzésére úgymond generális lépés volt a fabiztosítás felváltása korszerű eszközökkel: ma elővájásaink 80, fejtéseink 100 százalékán óvjuk a munkát végzőket acél TH-gyűrűk- kel, egyedi, vagy önjáró, hidraulikus tárnokkal. A frontfejtésekre történt visszaállá- sokkal, illetve átállással a tűzesetek száma a minimálisra korlátozódott, s ez is csak egyetlen aknaüzemben: Hányáson fordult elő, balesetek nélkül. A szénporrobbanás megelőzését vízzárak kitelepítésével biztosítjuk; az esetleges detonáció a felfüggesztett tartályok — vékony falú műanyag edények — szétron- csolásával olyan vízfüggönyöket hoz létre, amelyek a pusztító hatás továbbterjedését megakadályozzák. — És a vízveszély, amely főként Hányáson adódhat? És a szellőztetés....? — A vezérvágatokból indított, úgynevezett tengelyirányú előfúrások lehetővé tették a víztárolók felkutatását, jelentősen csökkentve a véletlen nyitás, valamint a víz-, az úszóhomok- és az iszapbetörés, a gázbeáramlás megtörténé- sének lehetőségét. A szellőztetés pedig... Hát igen, itt vannak gondjaink. Hiszen a külszíni fő szellőztetőinket 15— 20 éve építették be, s ma már három aknaüzemünk esetében elmondható, hogy új művelési területek bekapcsolásakor ezek kapacitása a „tűréshatáron” van, illetve — nem kielégítő. S bajainkat csak tetézi, hogy éppen a magyar gyártmányú szellőzőberendezések beszerzése igen nehézkes, körülményes. Ám, mindezek ellenére a 400—600 milliméter átmérőjű légcsövekkel is nagyban hozzájárulunk az egészséges munkavégzés biztosításához. Se szeri, ne száma a balesetek megelőzésére tett intézkedéseknek, s a Nógrádi Szénbányáknál erre minden esztendőben — nem túlzás — hatalmas összegeket fordítanak. A műszaki fejlesztésnek is egyik legfontosabbika az emberek épségének óvása, a termelés . folyamatosságának biztosítása. — E' tekintetben — mondja a vezérigazgató-helyettes — sem erőt, sem pénzt, még más rovására sem, nem kímélünk. Hiszen csak ép, egészséges dolgozókkal tehetünk eleget a népgazdaságnak velünk szemben támasztott elvárásainak... Karácsony György Kereskedelem Rekorderedményekkel zárták az elmúlt esztendőt a bolgár külkereskedők: tavaly a forgalom meghaladta a 15 milliárd levét. Ez 11,4 százalékos növekedést jelent, 1978-hoz képest. Jelenleg Bulgária a világ 112 országával tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat. Az export-import forgalomnövekedésének dinamikája, Csaknem másfél ezren tartoznak a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ mezőgazdasági - szakcsoporttjaihoz. Javarészben ipari munkások, de akad köztük szép számmal hivatalokban dolgozó, a legkülönbözőbb foglalkozású. Ebben a vegyes „felállásban” összesen 21 szakcsoportot fog ösz- sze a szövetkezet. Hét nyúl- tenyésztőt, nyolc méhészetit, egy sertéstenyésztőt, egy gyümölcstermesztőt és négy kerthasznosítási szakcsoportot. A megyeszékhelyen és közvetlen környékén a nyulász- kodás a legnépszerűbb. Ez egyben a leggazdaságosabb is — de jó jövedelmet csak azoknak hoz, akik értenek is hozzá. Amilyen ritkán kerül a mi asztalunkra nvúlpecse- nye, olyan jó piacra lel a külországokban, főként Olaszországban. Salgótarjánból hetente indul egy kamion, benne 4—6000 nyúllal. Több mint ezer nyúlte- nyésztőt tart számon a salgótarjáni ÁFÉSZ. Tavaly 54 vagonnyi tapsifüles került ki a tenyésztők ketreceiből, az eladási ár meghaladta a 23 millió forintot. A nyúlások •csaknem fele azonban csak a hobbi szintjén tevékenykedik, kedvét leli a kisállattartásban, s csak másodrangú kérdés számára a jövedelmezőség. Még a húsz éve működő salgótarjáni szakcsoportban is vannak olyanok, akiknek' a befektetett pénzük is alig- alig térül vissza. Mások évente 6—700 darabot is leadnak. Mint minden vállalkozás, a nyulászkodás is rizikós. A kockázat csökkentésére a szövetkezet évente szakmai oktatásra hívja a szakcsoport tagjait, ahol olyan szaktekintélyeket hallgathatnak meg, mint dr. Polca Géza, dr. Csik- váry László és dr. Pacs István, akik kiemelkedő szerepet mondhatnak maguké112 országgal egyike a legmagasabbaknak a világon. A kivitel jelentős hányadát a gépipari termékek alkotják. A külkereskedelmi forgalom négyötöde a szocialista országokkal bonyolódik. Bulgária tevékeny részt vállal a hosszú távú KGST kooperációs és gyártmányszakosítási programok megvalósításában. A bolgár gépexport fenak a nyúltenyésztés szakirodalmának megteremtésében. Emellett a szövetkezet szakorvosi ellátással, kedvezményes tenyészállat-biztosítással, és kamatmentes termelési előleggel segítik a tenyésztés sikerét A legtöbb véletlenszerű elem a méhészek eredményességét fenyegeti. Tőlük független a „méhlegelő” minősége. Sok kárt okozhat az előírásoknak nem megfelelő permetezés. A jó akácvirágzás egymagában is eldöntheti a sikert. Tavaly szerencsés évük volt a salgótarjáni szövetkezethez tartozó méhészeknek: 900 mázsa mézet adott le a nyolc szakcsoport 174 tagja. Az édes csemege nagy része szintén tőkésexportcikk, ennek megfelelően szigorúak az átvétel követelményei. Újabban laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá a mézet, s a mérce meglehetősen magas. Idén 800 mázsa mézre számítanak. Pest, Bács-Kiskun, Csong- rád megyébe is eljutnak méhészeink. Mennek az akácon kívül repcére, napraforgóra, ez utóbbi különösen jó mézelő növény, s nekik kedvez a mostanában tekintélyes meny- nyiségű napraforgó-telepítés is. Hasonlóan az akácosok ültetéséhez, hiszen az utóbbi időben már Nógrád megyé* 0611 is erősen fogyatkoztak az akácerdők. Néhány éve alakult csupán az ÁFÉSZ sertéstenyésztő szakcsoportja. Harminc tagja az idén 550 mázsa hízó leadását tervezi, többet mint tavaly, s nem jelentéktelen szerepet vállalnak ezzel az ellátás javításában. A gyümölcstermelők elsősorban feketeribizlivel foglalkoznak. Értékesítésre a ZÖLDÉRT-nek adják tovább a nálunk nem túlságosan kedvelt, pedig igen magas vitaminértékű gyümölcsöt. Nem kis teljesítmény a 55 ribizlét a KGST szakosítási egyezmények alapján valósítják meg. A gyártmányszakosítás révén Bulgária a villanymotorok és -targoncák, villamos futómacskák és akkumulátorok terén a világ .egyik legjelentősebb exportőrévé vált. Dinamikusan fejlődnek Bulgária kereskedelmi kapcsolatai a fejlett tőkés államokkal és a harmadik világ országaival is. Számos nyugati céggel kötöttek eddig kooperációs egyezményeket. Jó az listől az előző évi 300 mázsa gyümölcs leadása, az idén, még többre, 330 mázsára számítanak. Hasznos munkát végeznek, de nagyrészt kezdők még a kerthasznosítási szakcsoport tagjai. Általában saját szükségletre termelnek zöldséget, gyümölcsöt, szerződni közülük még kevesen mernek. Prógálgatják a földet, miben adná vissza legbővebben a munkát. Tapasztalataik szerint elsősorban a bogyós gyümölcsök a hálásak, jövedelmezőségben is a legjobbak. Nem szükséges külön bizonygatni a szakcsoportok munkájának értékét, megteszik ezt a szavak helyett az eredmények. A kistermelők tevékenységére hosszú távon is igényt tart a népgazdaság. (Az ország nyúlexportjának 90—95 százaléka a kistenyész- tőktől származik, a mézé hasonlóan.) Ma már a felvásárlási árak is szorosabban igazodnak a befektetett anyagárakhoz, lehetővé téve a gazdaságos termelést összességében magának a szövetkezetnek is jövedelmező a felvásárlás. Érdemes szólni a szakcsoportok nevelő hatásáról is. Egy időben például szemére hányták a kiskertmozgalomnak, hogy elszigeteli egymástól az embereket: ki-ki a saját kertjében dolgozgat nem törődik másokkal. A tapasztalatok most már egyöntetűen igazolják: ez nem így van. Ha a mozgalom szervezett kereteket kap, akkor éppen, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. És számtalannál közülük éppen a megszeretett foglalatosság adott értelmet a korábban kallódó szabad időnek. Az ezen kívül, forintban mérhető ráadás már csak tetézi a pénzben kevéssé kifejezhető hasznot — szendi — együttműködés a fejlődő országokkal: csak az elmúlt 5 év alatt a forgalom értéke, több mint a háromszorosára nőtt Ugyanakkor Bulgária jelentős segítséget nyújt ezeknek az államoknak ipari és egyéb létesítmények építésében. A tervek a mostani ötéves tervidőszakra (1976—1980) a külkereskedelmi forgalom 60—65 százalékos növekedését irányozzák elő az előző idő* szakhoz képesít
