Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
Beszélgetés tankönyvekről // Nem hiszek a gutenbergi korszak végében Magyarországon, az iskolai tanterveket 1977—78 óta folyamatosan cserélik ki és ezzel összehangolva jelennek meg a szükséges tanügyi dokumentumok, köztük a tankönyvek. Ezekkel kapcsolatban kérdeztük meg dr. Kozma Tamást, az MTA pedagógiai kutatócsoportjának munkatársát. — A Köznevelésben, 1978- ban megjelent egy cikke, Korszerű-e a korszerű tankönyv? címmel. Akkor megkongatta a vészharangot az oktatás eme hagyományos eszköze felett. Azt írté, hogy a tankönyv be fog o vadni az iskolai információhordozók — a munkalapok, a magnetofonszalagok, a dia- és pergőképek — tömegébe. Magyarországon azóta folyamatosan jelennek meg az új tankönyvek. Bevált a jóslata? — Nem. Még nem. A tankönyvek kicserélése nem jelenti az oktatás új korszakát. Az elmúlt száz évben ezt a cserét nagyjából húszévenként megismételték. Ez törvényszerű is az olyan iskolában, ahol a pedagógusok tantárgyakat tanítanak, azaz egy- egy tudomány kicsinyített változatát: irodalmat, történelmet, matematikát, biológiát, fizikát, kémiát stb. A tudományokra a folytonos elavulás és megújulás jellemző. A tanítandó ismeretek köre folyton változik és éppen ezért egy bizonyos idő után a tankönyveket ki kell cserélni, mert a tartalmuk már nem korszerű. A tankönyvek cseréjében a politikai szemlélet- változás is közrejátszik. A tananyagból az évek során ki lehet hagyni az idejét múlt részeket, de ez a „nyírbálás” nem folytatható a végtelenségig. Egy adott idő után új tankönyveket kell írni. — Ez a bizonyos adott idő éppen most jött el? — Az egyik tantárgy esetében Igen, a másikban nem. Nyilvánvaló, hogy nem minden tantáigy tudományága fejlődik azonos ütemben. Az egyik előbb, a másik akkor éri el azt a minőségi változást, szemléletbeli ugrást, ami az új tankönyvek elkészítését igényelné. A jó megoldás az, ha folyamatos kutatásokat végzünk az egyes tantárgyakban és amikor ezek a kutatások beérnek, akkor fokozatosan lecseréljük a tanterveket és kapacitást biz' tosítunk a szükséges dokumentumoknak. Akkor nem kellene ilyen feszített ütemben végrehajtani a cserét... — Tudomásom szerint nyolc év alatt folyamatosan cserélik a tanterveket. Ez feszített ütem? — Az egész iskolarendszerré kiterjedő váltás hallatlanul nagy szervező munkát igényel. Régebben ez nem jelentett ilyen feszültséget, mert az egész oktatási rendszer kisebb volt, például nem volt tömeges középiskolai oktatás. Az Oktatási Minisztérium mindent megtesz, amit megtehet a tantervekkel és tankönyvekkel kapcsolatban, csak az a baj, hogy a rajta kívül álló tényezőket nem tudja befolyásolni. így például a különböző nézeteltéréseket egy-egy tankönyv tartalmáról. Vagy a szerzők, a szerkesztés, a nyomdák adottságait. Ez hatalmas gond, mert az óriási könyvmennyiség rövid idő alatt pumpáíó- dik át a magyar könyvkiadás viszonylag keskeny csövén. Vannak aztán olyan nehézségek is, amelyeket álproblémának érzek és véleményem szerint tárcaszintű intézkedéssel megoldhatók lennének. Például az, hogy minden iskolatípusra feltétlenül külön könyv készül. Bizonyos tantárgyakban azt hiszem elegendő volna alapművet kiadni és meghatározni, hogy a különböző iskolatípusokban mennyit használjanak belőle. Többek között külön tankönyvpályázatot írtak ki a gimnáziumi és a közgazdasági szakközépiskolai kezdő angol nyelvkönyvre. Vajon milyen elvi különbségnek kell lenni a kezdő középiskolai nyelvtanulásban? És ne feledjük a „pumpálás” kínjait, amit esetleg a kis példány- számú —, de önálló — tankönyvek kiadása, szerkesztésben és nyomdai munkában jelent. — Ez a pumpálás — gondolom —, nehezíti a pedagógusok felkészítését is az új tantervekre. — Magyarországon összesen több mint kétszázezer pedagógus van. El tudja képzelni a tantervek cseréjével ösz- szehangolt, alapos továbbképzésüket? Pedig az olyan tantárgyaknál, mint például a matematika, ahol valóban alapvetően új született, hallatlan szükség volna a továbbképzésre. Ez mindaddig jól ment, amíg az új tsmterv bevezetése kísérleti stádiumban volt és a többletmunka, a továbbképzés fizetésemeléssel járt. Ez a fokozatos elterjesztés az új tantervek bevezetésének valódi útja. Hiszen az csuk szakmai hiedelem, hogy azonos nevelési körülményeket tudunk teremteni, ha egyszerre kapják meg a tanárok az új tanterveket. — Eltekintve a tantárgyi rendszerrel, a tantervek ösz- szehangolt és gyors kicserélésével, illetve a továbbképzéssel kapcsolatos problémáktól —, milyennek találja az új tankönyveket? — Nos, lehet, hogy ellentmondásba kerülök saját magammal, de az ilyen tankönyvesére mindig hordozza annak lehetőségét, hogy jó szülessen. Az új matematika például, bármilyen viták vannak körülötte, kétségtelenül nagyon fontos lépés. Ugyanezt mondhatjuk el az orosz nyelv tanításának korábbi kezdéséről. No, meg ami a legközelebb áll hozzám: az anyanyelvi oktatásról. Az olvasástanításban is megpróbáltak szemléletet váltani és ez hatékonyabb, mint az előző. Még nagyszerűbb, hogy belátható időn belül meg fog jelenni egy másik olvasókönyv és a pedagógusok maguk választhatják ki, hogy melyik könyv segítségével, milyen módszerrel tanítják meg a kisgyerekeket olvasni, — Végezetül visszatérek első kérdésemre: mikor olvad be a tankönyv a többi információhordozó közé? — A közeljövőben mégnem. Az az elképzelés, hogy a gyerekeknek nem kell majd tankönyveket és füzeteket cipelni, mert a multimédiák lépnek a régi eszközök helyére, egyszer megvalósul. De ennek a cserének a bevezetésére ma még nincs anyagi, lehetőségünk. Hiszen jelenleg Iskolánk sincs elég! s hogy negyven-ötven év múlva mire számíthatunk? Ez elég kicsi idő az európai kultúrában. Tankönyvek a mai értelemben bizonyára nem lesznek. És niég kevésbé lesznek a szó tegnapi értelmében, amikor sok-sok családban az ábécés könyv volt szinte az egyetlen nyomtatott betű. A gyermeklexikon, a gyakorlókönyv, a különolvasmány, a szöveggyűjtemény meg a tankönyv között el fog mosódni a határ. Ezt már jelzi az új Untervekkel megjelenő munkafüzetek, feladatlapok változatos szerepe Is. De nem hiszek a gutenbergi korszak végében; az írott mű mindig fontos információhordozó lesz. Nógrádi Gábor összecsengő vélemények Pálya elején, pálya derekán // Szinte együtt kezdték „pályafutásukat” Gálné Kun Mária és az új nevelési dokumentumok együttese: az utóbbi akkor ért a második osztályba, amikor a fiatal tanítónő friss diplomával egy másodikos osztályt kapott. A salgótarjáni Mártírok úti Iskola kemerovó-lakótelepi piros iskolájában a Beszterce, lakótelepről fél nyolc tájt in. dúló iskolabusszal érkezem, már nagy a nyüzsgés. Kunné éppen ügyeletes. — A főiskolán. Esztergomban már párhuzamosan tanultuk a régi és az új tan. tervet, módszereket. A Gaga- rinban tanítási gyakorlatom alatt találkoztam az elsős anyaggal „életközeiben” is. Most már mindent az új szerint tanítunk, összehasonlítási alapom nem sok van — in7 kább úgy fogalmaznék: szívesen tanítom ezt, mert a gyerekekhez közel áll, szeretik! Ami legfőbb: tevékeny, kedhetnek, ami nem korlátozódik egy-két tárgyra, néhány órára, a matematikától a környezetismeretig és anyanyelvig mindenütt így van. Az utóbbira például jellemző a komplexitás; minden órán szinte mindennel foglalko- zunk, nem szűkül le írásra, olvasásra, hanem sok a játék, cselekedtetés, az életkornak megfelelő szintű feladat. — Mivel magyarázható a szülők félelme a reformmal kapcsolatban ? — Eltűnt a „kézzel fogható”, könnyen megragadható tudásanyag, amit be lehet magoltatni és utána kikér, dezni; ha akarnak, sem tudnak úgy segíteni, mint régen. De nem igaz, hogy ez. zel a módszerrel eredménytelen az Oktatás: másképp építkezik az anyag, biflázás helyett a képességeket fejlesztjük. Hercegné a Gagarin iskola 1—2. osztályaiban tanítók munkaközösségének vezetője, tizenketten dolgoznak, zömében iskolaotthonos formában. A tanítói pályán eltöltött negyedszázad gazdag tapasztalatai ellenére az új alsós dokumentumokról a summás véleménye csaknem azonos, egybecseng pályakezdő kollé- ganőjévél. — A megítélésem alapja: a gyerek szereti-e, tud-e vele dolgozni. Az már más lapra tartozik, hogy jómagam sok hibáját is észlelem — de ezt a gyereknek nem kell látni, a tanítás során sok minden kiszűrhető. Jó szándékkal készült, tartalmas munkákról van szó! A nevelői szabadság lehetőség és kötelesség — sok mindenben a pedagógus egyéniségének, döntéseinek kell érvényesülni, súlypontozni tudnunk kell. Mindezt bőségesen „illusztrálja” is — előkerülnek a könyvek, belepillanthatok, mi a szép, jó, fantáziát mozgató, életre nevelő az új könyvekben — és milyen hibákat lát a gyakorlott tanító. Csak néhány apróság ezek közül: örömmel olvasok bele Tamási Áron emberséget sugárzó, ízes szavakkal tűzdelt Ábel történeteibe, a Csirip sorozat tevékenykedtető, játékot megengedő olvasmányaiba — közben meghökkenek az adaton: a kitöltendő feladatokat bőségesen tartalmazó tankönyv, ami szinte mindennapos munkaeszköz kisdiáknak, tanítónak (feladatmegoldásra, -javításra) 30 deka, vaskossága akadályozza az észté, tikus írásban a gyerekeket. A pedagógus meg elgondolkodik: bármilyen fontos a rendszeres ellenőrzés, visszajelzés a gyereknek, nehéz 33- szor 30 dekát naponta hazahordani (plusz még a többi)! Egy példát mindjárt kapok arra is, mit tesz ilyenkor a nevelő: a tartalmi javítást gyakran már az órán, közösen elvégzik. — A tervező, kivitelező, elemző tevékenységhez több zsegítséget ad a könyv, mint a korábbi — a beszédfejlesztést, a kapcsolatteremtő-készség kialakítását jobban szol- gálja. Sok év tapasztalata mondatja velem: a gyerek mindent szeret, ami alkotásra, önmaga megvalósítására módot ad! Sok téma szóba került még — az új dokumentumok alkalmazását segítő útmutatók, központi tanmenetek, az óvó. dával és a családi házzal tar. tott kapcsolat jelentősége — mindezt képtelenség egy új. ságcikk kereteibe belezsüfol. ni, bennrekedt a noteszben. Egy vissza-visszatérő gondolat — amit mindenkinek tudnia kell, aki gyermeket nevel, érdemes azonban még lejegyezni: nem nagy baj, ha a szülő nem segíti a csemete matematikai tanulmányait, és nem tudja követni a mai ismeretanyagot — de segítsen többet abban, hogy beszéd- és tevékenységvágyát kiélhesse, kérdezze, hallgassa meg többször. Ezzel tesz legtöbbet érte! G. Kiss Magdolna ICSILLAGQ] GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ Herceg Vincéné sokszorosan zavarba hoz. Lelkiismeretes pedagógus módjára alaposad fel készül" a látogatásomra: könyvekkel zsúfolt, kellemes hangulatú otthoni dolgozószobájában tucatnyi „szemléltetőeszközt” (tan. könyveket, segédanyagokat, gyermeklexikont, módszertani cikkeket, iskolai dolgozatfüzeteket és még sorolhatnám) fedezek fel — pedagógiai szaklapba illő anyag- mennyiség bukkan elő a beszélgetés során. Másik meghökkenésem Hercegné fiatalossága okozza; úgy hallottam, több mint húsz éve (pontosan 28 esztendeje!) van a pályán, de ezt csak azért hiszem el, mert kétszer is mondja... — Aki a gyerekek között él — úgy, hogy vaióban velük együtt játszik Is, velük érez. fiatalabb marad talán. -A Gagarinban iskolaotthonos J formában tanítunk. A neve- i lesi lehetőség itt korábban is tágasabb volt — a kapcsolat- kialakításra, a gyerekek megismerésére, az önálló tanulás, ra, szabadfoglalkozásokra több időt is fordíthattunk. Debrecenben Dankovszky Lórándné Iparművész, a népmű. vészét mestere a harmincas évek eleje óta készít hímzett szűröket. Munkáiban főként a hajdúsági motívumokat használja fel. Szürjei múzeumokban, népi együtteseknél, kiállításokon láthatók.
