Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

>1 lakosság szolgásaiéban Egyszerűbb, korszerűbb ügyintézést A bázishoz viszonyítva 4,5 százalékkal kívánják növelni a termelési értéket ebben az évben Balassagyarmaton, a Balassa Ruházati Szövetkezet ben. Az itt készült férfiöltö­nyök, nadrágok, hazai boltokba kerülnek. A képen Bartók István főszabász a Révész Gábor aranykoszorús szociali sta brigád vezetője és Jelen Istvánná szabász munka köz­ben. — (báb) — Szécsényi tervek Számolva a tagság segítségével A szécsényi ÁFÉSZ kereske­delmi munkája tavaly tovább fejlődött. Ezt mutatja a jobb áruellátás és a szélesedő vá­laszték is. — Tevékenységünk mindin­kább igazodik az igényekhez — mondja Szelcsik Pál, az igazgatóság elnöke, akivel a szövetkezetpolitikai munkáról váltottunk szót. — Aj működé­si körzetünkben élő felnőtt­lakosság közel harminc száza­léka tagja szövetkezetünknek. Alapszabályzatunknak megfe­lelően a szövetkezeti demok­rácia fórumain 31 részközgyű­lésen adtunk számot eredmé­nyeinkről és az ez évi terv- és üzletpolitikai célkitűzése­inkről — tájékoztat. Az áruforgalom, mint azt az egységek munkájának ér­tékelése során elmondták, szá­mottevően nőtt. — Ez a vásárlási alap meg­teremtésének, és a kereskedel­mi egységek munkája tovább­fejlődésének következménye — folytatja az igazgatóság el­nöke. — A bolti kiskereske­delmi forgalom tizenegy, a tartós fogyasztási cikkek irán­ti kereslet tizenöt százalékkal nőtt — érzékelteti a változást, majd hozzáteszi: — Mindezek ellenére több áruféleségből volt hiány, és időnként az áruszállítási fegyelemmel is baj van. . . A szövetkezetpolitikai mun­ka hatására számos újszerű kezdeményezés született. A korszerű táplálkozás iránti igény felkeltése, és növekvő kereslet kielégítése területén is jelentős a változás. Jó esz­köznek bizonyultak az árube­mutatók, kóstolók. Az élelmi­szer-, ruházati, vegyesipar­cikk-, vendéglátóipari ágaza­tok, eredménye a tervezett szint felett alakult. Emelke­dett az étlap szerinti fogyasz­tás, és az alkoholmentes ita­lok forgalma is. Javult az étel- és italféleségek válasz­téka, de itt is a hiánycikkek listájára került egyegy áru­féleség. — Melyek az idei főbb fel­adataik ? Szelcsik Pál így fogalmaz: „Alapvető célunk a lakosság áruellátásának további javítá­sa, a kereskedelmi munka kulturáltságának és hatékony­ságának a fokozása. . .” El­mondta, hogy Nagylócon, Mi­hálygergen űj beruházást kezditek meg. — További tervek? — Félmilliárd értékű for­galmat, és 8 milliós jövedel­met tervezünk. Takarékosabb, jobb gazdálkodással, kereske­delmi munkánk még szerve­zettebbé tételével, a választék és a készletgazdálkodás 'Javí­tásával teljesíthetők terveink — említi. — Lényeges, hogy az értékesítés részfeladatainak szervezésében és teljesítésében lépjünk előre. — Mire gondol? — A fogyasztói igények ide­jében való felismerésére és kielégítésére. A helyi fejlesz­tések összehangolt tervezésé­re, és nem utolsósorban a 21 szövetkezeti intéző bizottsá­gunk és több mint hatezer szövetkezeti tagunk sokoldalú segítésére — sorolja. — Az elmondottak általá­ban a követelmények egyik oldalát jelentik. — Igen — válaszol. — Min­den egységnél lényeges, hogy jó legyen a munkahelyi lég­kör, tovább javuljon az eladó és a vevő kapcsolata, csökken­jenek a fegyelmezetlenségek.. (r. a.) Az államszervezet minden láncszemében tovább korsze­rűsödjék és egyszerűsödjék az igazgatási tevékenység. A tanácsok fordítsanak még na­gyobb figyelmet az állampol­gárok ügyeinek érdemi, gyors intézésére — az aktuális, cse­lekvésre sarkalló gondolatok a XII. pártkongresszusi be­számolóban is elhangzottak. Kisejlik belőlük például az, hogy a bővülő tanácsi felada­tok (évente már 5—6 millió kérelemmel, beadvánnyal foglalkoznak a helyi taná­csok, mintegy 30 millió eset­ben keresik fel őket szemé­lyesen) semmiképpen se jár. hatnak együtt az igazgatás­ban dolgozók létszámának növelésével. Az ország közis­mert munkaerőhelyzete ezt egyszerűen nem teszi lehető­vé. Más utakat kell tehát ke­resni. Tartalékok éppenség­gel a tanácsi szervezeten be­lül is akadnak — ezt derítet­te ki nemrég a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának egyik vizsgálata is: A telepü­lések népességét, külterületi lakosainak számát és más sa­játosságait, valamint az ott dolgozó tanácsi apparátus munkaterheit mérlegelve, be­bizonyosodott, hogy egyes me­gyékben, . így például Bács- ban, Csongrádiban, Tolnában és Zalában az átlaghoz vi­szonyítva létszámtöbblet van, másutt viszont — Pest. vagy Hajdú-Bihar tanácsainál — hiány mutatkozik. Arányo­sabban kell elosztani az erő­ket az egyes megyék között, s a megyéken belül is. Fő­ként a községi ás a városi ta­nácsok, az ügyintézés színte­rei, szorulnak rá erősítésre, a megyei, a járási hivatalok­nál helyenként könnyebben nélkülözhetők a státusok. Erről rendelkezett nemrég (mintegy 300 munkahely „át­irányításáról”) a tanácsi hi­vatal elnöke. SZABAD KEZET KAPNAK Erős adu van azonban a tanácsok kezében házon be­lül is. Azt is felmérések igazolják ugyanis, hogy a ta- nácsházára érkezők 30—40 százaléka elsősorban felvilá­gosításért, nyomtatványo­kért fordult a tanácshoz. Ésszerű tehát — ismerik fel mind több helyütt —, ha né­hány széles köriben tájéko­zott tanácsi dolgozó már a bejárait közelében az ügyfe­lek rendelkezésére áll. Sokan megtakaríthatják úgy a sor­állást, és az ügyek érdemi in­tézőit is kevesebben tartják fel. Hamar népszerűségre tet­tek szert az ügyfélszolgálati irodák, amelyek közül a kor­szerűbbek már nemcsak út­baigazítást adnak, hanem pél­dául bejegyzik a személyi igazolványba a lakcímválto­zást, a nyugdíjazást, kiállít­ják a munkakönyvét, anya­könyvi és egyéb igazolvá­nyokkal, adócsekkel szolgál­nak, átveszik a lakásigény­lést, jegyzőkönyvbe veszik a panaszokat, a közérdekű be­jelentéseket. Vagyis, ezek az irodák általában szabad ke­zet kapnak az egyszerűbb ha­tósági ügyekben. A bonyo­lultabb intézését pedig meggyorsítják. Részben az in­formációadással : Pécsett pél­dául nyolcvan-egynéhány tá­jékoztatólap várja az ügyfe­leket, amiből mindent meg­tudhatnak: hogy milyen te­endőik vannak az érdemi in­tézkedésig. Aztán, ha .min­den együtt van, a beadvány, a kérelem megfogalmazása is egyszerű: kitöltésre váró nyomtatványok gondoskodnak róla, hogy az ügyintéző a lé­nyegről értesüljön, a szüksé­ges adatok viszont ne hiá­nyozzanak. több munkát kell közmegelé­gedésre elvégezni —> jobban, gyorsabban, egyszerűbben. Sok helyütt már rájöttek a tanácsoknál: változtatni kell a hagyományos osztályokra tagozódáson, a munkaerőt a bővülő feladatok szerint kell elosztani, elhelyezni. Ajkán azt tervezik, hogy ma még hagyományos osztályokra épülő szervezetet több önál­ló részre osztják: az egyik rész a már említett lakossági „hivatal” lenne, aztán külön- egység foglalkozna a város gazdálkodásával, megint egy másik a tanácsi intézmé­nyekkel — az iskolák, óvo­dák. művelődési otthonok — irányításával. Mert az ágaza­ti munkamegosztás elve nem jelenti szükségszerűen azt, hogy szigorúan elkülönült, elaprózott egységek dolgozza­nak együtt A MUNKAMEGOSZTÁS ÉSSZERŰ MÓDJAI LERÖVIDÜLT AZ AKTA ÜTJA Sajátos munkamegosztás bontakozik ki tehát a taná­csoknál. Helyenként már ott tartanak, hogy a földszintre költözött a hivatalnak az a része, amelyik a lakosság in­téznivalóival foglalkozik, vagyis a hatósági munkát végzők elkülönültek a taná­csi apparátus egyéb részeitől. Törökszentmiklóson kezdő­dött a „robbanás”, aztán folytatódott Karcagon, Komá­romban és még jó néhány te­lepülésen. Kisújszálláson pél­dául régi épület átalakításá­val több szomszédos szobá­ban kapott helyet a — ne­vezzük így — lakossági hiva­tal. Sárvárott egy nagy te­remben várják az ügyfeleket az előadók. A lényeg azon­ban itt is, ott is az, hogy a földszinten egy „blokkban” elintézhető minden. Méghoz­zá gyorsabban, mint azelőtti Mert a tanácsi dolgozók nem leveleznek, telefonálnak egymásnak, mint eddig tet­ték, a szakelőadókat ugyanis az ügyintézés mozzanatainak megfelelően csoportosították, így az akta is, hamarabb járja be a kötelező utat. Amíg széttagolt volt az appa­rátus, a tanácsiak érthetően nem kerekedtek fel minden egyes irattal a másik osztály­ra, esetleg a másik emeletre, hanem megvártak egy akta- köteget. Azaz, látszólag for­mális változtatással is meg­változott az ügyintézés me­chanizmusa. A korszerűsítésire szükség van a tanácsházákon, mert a tanácstörvény értelmében növekvő önállóságuk, jogkö­rük egyben azt is eredménye­zi, hogy gyarapszik az álta­luk intézett ügyek száma. A A mindennapi teendők sür­getik a szervezet ilyesfajta átreparálását. A tanácsok fel­adatai ugyanis nemcsak a szorosan vett ügyintézésben bővültek: az utóbbi évtized­ben: önállóban gazdálkodhat­nak, a gondjaikra bízott pénzzel, felelősek a lakosság mindennemű ellátásáért, szervezik a településfejlesz­tést, egyre több új vállalatot, intézményt „kormányoznak”, átvették a népességnyilván­tartás teendőit. Húsz-egynéhány városi ta* nácsnál már létrehozták a gépírónők központi irodáját; korábban ezek a dolgozók a saját osztályukon amolyan mindenesek voltak, még ká­vét is főztek, most hangszi­getelt falakkal elválasztott fülkékben, fejhallgatós ké­szülék és magnetofon közve­títésével lehet csak „diktál­ni” nekik. Így osztható el ke­vesebb gépírómé közt ará­nyosan a múnká. Nem'új ta- lálfnány, ám most van elter­jedőben a központosított irat­kezelés is. A már említett Törökszentmiklóson korábban nyolc osztályon végezték az iktatást, ennyi helyen köny­veltek, tároltak iratokat, min­denütt külön adminisztrátort foglalkoztatva. Ma központo­sított az iktatás és hárman szolgáinak ki egy modem irattároló gépet — a páter- noszter elvén működő szerke­zet gombnyomásra a kívánt polcot teremti elő, nem szük­séges létrára mászni, vaskos kötegeket emelni, keresgélni. Az ilyesfajta ésszerűsítések csak látszólag a hivatal bel- ügyei: valójában az ügyinté­zést gyorsítják, a lakosságot szolgálják. Végén csattan az ostor Munkatársaink betartanak nekünk... — Nálunk csapódik le az előző üzemrészek — sajtoló és zománcozó — dolgozóinak jó vagy rossz munkája. Ha a szerelőszalagokról jó minőség­ben és az előírt mennyiségben lejön a kész áru, akkor nincs baj, ellenkező esetben joggal kérdik tőlünk vezetőink: mi­ért nem hoztátok a tervet. Ilyenkor nem a saját hibánk takargatása — mert ilyen is van —, hanem a tárgyilagos megítélés érdekében azt vála­szoljuk: — Mert az előző üzemrészek egyes dolgozóinak rossz munkája, az elnéző me- ózás miatt, nemcsak szere­lünk, hanem fúrunk, fara­gunk és barkácsolunk, hogy termelhessünk. Nézze, ott Ba­logh Istvánná — mutat a hozzá közel álló asszonyra — kínlódik, hogy helyrehozza a selejtes sütőkamrán azokat a lyukakat, amiket a sajtolóban kellett volna pontosan elvé­gezni. Még rosszabb, amikor véletlenül végigfut az egész szalagon, s a végén a szuper- meós kiszúrja. Ilyenkor kezd­hetjük elölről az egészet. Más munkások rossz« tevékenysége miatt az itteniek károsodnak, — vélekedik Bánó Sándomé, a ZIM salgótarjáni gyára sze­reidé I. üzemrészének mű­helybizottsági titkára. — Ügy is fogalmazhatok, hogy a hanyag munkások be­tartanak a jól dolgozóknak? — Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés a helyzet érzékelte­tésére. Bár azt is el kell is­merni, hogy a korábbiakhoz képest javulás tapasztalható az alkatrészgyártásban. Nem sokkal később így folytatja: — Velünk szemben van a készáruraktár-részleg. Amit ott a meósok első osztályúnak minősítenek, azok közül két méterrel idébb, nálunk, ha észrevesszük, egy részük már selejt. * Nem sokkal később Zsidai Aladárné, a 26 tagú Jegorov brigád vezetője a következők­kel folytatja. — Igen, eddig csaknem mindennap sikerült az előírt napi normát, a száz darabot teljesíteni. Akkor maradunk csak el, ha a társüzemektől nem kapunk megfelelő minő­ségű és mennyiségű alkat­részt. Pillanatnyilag a legtöbb gondot a sütőkamránál a lyu­kak elméretezése okozza. A fedlapoknál viszont a lyukak nincsenek kitörölve, pedig ez is szerepel a normában és a fizetésben. Ha ilyen aprónak tűnő, de mégis sok időt el­rabló gondjaink nem lenné­nek, ha a sajtoló és zomán­cozó meósainak munkája egyezne a szalag végén tevé­kenykedő szupermeós minősí­tésével, akkor mi is többet tudnánk készre szerelni. Ügy látszik, erre még várni kell, pedig a meósok egy szerve­zethez tartoznak, egy a főnö­kük, egy utasítás alapján dől-/ goznak. Talán a mércével van baj. Egyébként jelen pillanat­ban nekünk nincs alkatrész­gondunk. Márciusban csupán öt órát álltunk hiányuk mi­att. Ez is kedvező irányú vál­tozást mutat. Zsidai Aladámétól, Fodor Ernőné, mindenki Erzsiké né­nije, a 28 tagú szerelő-mun- kabrigád vezetője veszi át a szót. — A napi százdarabos normát nem tudjuk teljesíte­ni. Csupán hetvenet, nyolcva­nat szerelünk össze a műszak végéig. A brigádban sok a fi­atal, akik gyorsan cserélőd­nek, s bizony egyikük-mási- kuk nem is nagyon szeret dolgozni. Pénz viszont kellene nekik. Ha mulasztást tapasz­talok, szép szóval mondom nekik: ha így dolgoztok, nem éritek el a normát, nem ke­restek. Van akinél használ, van akinek nem ér a szép szó. Emiatt egyszer a szalag elején, máskor pedig a sza­lag végén akadozik a munka. Az előbbieken kívül sok időt rabol el tőlünk a hibás al­katrész. Amíg egy hibás al­katrésszel összeállított készü­léket kijavítunk, addig ket­tőt meg tudnánk csinálni. A legtöbb bosszúságot az elmé­retezett lyukak helyreigazí­tása jelenti. Ennek pontos méretezése semmi mást, csak egy kicsit nagyobb figyelmet érdemel. A sajtolóban és a zománcozóban dolgozó mun­kástársak ha jobban odafi­gyelnének, a selejtéset félre­raknák, akkor nekünk sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Mivel teljesítmény után kap­ják fizetésüket, inkább to­vábbadják. Ennek * isszuk meg nű a levét, mert a javí­tások miatt nem tudjuk a folyamatos szerelést végezni. — Ha sok a hibás alkat­rész, miként cselekednek? — Szólunk a meósunknak, az továbbítja az észrevéttelt a szomszédos üzemrészekben dolgozó kollégáinak. Utána mindig tapasztalunk egy kis javulást, később aztán újra előbukkannak az unos-unta- lan szóvá tett, örökzöld, egyes alkatrészgyártási problémák. * És mit szól az elmondottak­hoz Bacsa Tibor üzemvezető, aki korábban a gyakran el­marasztalt sajtolóüzem veze­tője volt. — Igazat mondtak a bri­gádvezetők, annak ellenére, hogy korábbi időszakhoz ké­pest minden tekintetben ja­vult az alkatrészellátás meny- nyisége és minősége. Látvá­nyos intézkedésekre, gyors megoldásokra azonban a jö­1 vőben sem lehet számítani, mivel igen sok kooperációs partnerrel dolgozunk, s bi­zony a tőlük kapott alkatré­szek minősége és pontossága nem mindenben felel meg a technológiai előírásoknak. A sajtoló és a zománcozó kifo­gásolt alkatrészeinek javítá­sára — utánfúrására — pe­dig pótidőt adunk, s azokat ily módon tesszük alkalmas­sá a beszerelésre. * Nem volna erre szükség, ha ott végeznék el kifogásta­lanul a munkát, ahol felve­szik érte a százszázalékos bérit. Mikor következik be alapvető változás e tekintet­ben? Egyöntetű az a véle­mény, hogy csak akkor, ha a szereidében beépített alkatré­szek után kapnák meg a fi­zetésüket a társüzemek dol­gozói is. Ez egyben kénysze­rítő, de ösztönző erő lenne. Amíg erre sor kerül, addig a napi programtól való el­maradással járó magyarázko­dásnál a főszerepeit továbbra is a szerelde vezetőinek és dolgozóinak kell vállalniuk^ A velejáró felesleges ideges­kedéssel együtt. (Venesz) NÓGRÁD — 1980. áprdis ti-, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents