Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
Szojuz-35 Felmentés, Előkészületek az űrállomással való találkozásra Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Föld körüli pályán kering a Szojuz—35 űrhajó: pálya- módosításokkal közelíti meg a Szaljut—6 űrállomást. A két űrhajós: Leonyid Popov és Valerij Rjumin a berendezések ellenőrzése után vacsorázott és pihenőt kapott, hogy felkészüljön az összekapcsolásra. Az új expedíció fedélzeti mérnöke, Valerij Rjumin számára különösen érdekes ez az utazás: saját magának kell majd újból üzembe helyeznie, átvizsgálnia azokat a berendezéseket, amelyeket alig több mint fél évvel ezelőtt ő helyezett „pihenőre”, ő konzervált az űrállomás utas nélküli működésére. Az űrhajósok szokása szerint Rjumin parancsnokával. Ljahovval együtt annak idején levelet hagyott a Szaljuton a következő expedíció számára — most ő bonthatja föl saját üzenetét... A tartalmát azonban a fedélzeti mérnök egyelőre gondosan titkolja: azt szeretné, ha meglepetés lenne az új parancsnok Leonyid Popov számára. Az űrkettős ebben az ösz- szeállításban viszonylag kevés időt töltött az együttes felkészüléssel,'hiszen Rjumin- nak a 175 napos űrrepülés után hosszabb pihenőt adtak, gondos ellenőrzés alatt tartották. Ez azonban nem okoz különösebb gondot számukra, mert Popov volt az előző expedíció parancsnoka, Ljahov tartaléka és annak idején a tartalékok és a fő személyzet sokat gyakorolt együttesen, a jelenlegi páros tagjai jól ismerik egymást a munkában, a magánéletben is. Az új űrhajós, Leonyid Popov alezredes a háború után született első nemzedék képviselője az űrhajósok családjában: közvetlenül a háború befejezése után, 1945 augusztusában született. Apja kolhozelnök volt, harcolt és meg is sebesült a háborúban, fia azonban már csak elbeszélésekből ismeri a nehéz éveket. Leonyid Popov lakatosként kezdte meg munkáséletét, de még szinte gyerekfejjel jelentkezett vadászrepülőnek, s nem is titkolta, hogy az űrhajósok közé szeretne kerülni, Ez a vágya viszonylag hamar teljesedett, de az első útra sokáig kellett még várnia. Csillagváros egyébként különös örömmel fogadta azt a hírt, hogy két lakója újabb útra kelt a világűrben. Az űrhajósok lakótelepe a hét végén, az- űrhajózás napján ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, s ennek az ünnepségnek fényét emeli majd az új expedíció útja is. * A szerdán felbocsátott Szojuz—35 űrhajósai, Leonyid Popov és Valerij Rjumin. a programoknak megfelelően folytatják az előkészületeket az űrhajó és a Szaljut—6 űrállomás összekapcsolásához. Az űrhajó moszkvai idő szerint csütörtökön 12 óráig 13 fordulatot tett meg a Föld körül. Az időközben végrehajtott pályamódosítás nyomán a Szojuz—35 jelenlegi pályájának legfontosabb adatai: a Föld felszínétől mért legnagyobb távolsága 315 kilométer, legkisebb távolsága 276 kilométer, a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,6 fok, keringési idő 90,3 perc. Az irányítóközpont jelentése szerint a Szojuz—35 fedélzeti rendszerei kifogástalanul működnek, az űrhajósok közérzete kiváló. Szadat ismét enged Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Szadat kész újabb engedményekre a palesztinok ügyében, de az izraeli álláspont még teljesen bizonytalan, tűnik ki csütörtöki washingtoni értesülésekből. Az egyiptomi vezető e heti washingtoni tárgyalásai után nyilvánvaló, hogy újabb, hármas tanácskozásokat készítenek elő, abban a reményben, hogy legalább a haladás látszatát fenn tudják tartani a közel- keleti „rendezésről” folyó tárgyalásokon, Szad at kész a részvételre, a palesztin „önkormányzat” bevezetése május végi határidejének meghosszabbítására. A Carter- kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy elkerülje az újabb látványos külpolitikai kudarcot —, de az izraeli vezetés változatlanul merev. A The Washington Post jeru- zsálemi jelentése szerint Begin izraeli kormányfő a jövő héten nem lesz hajlandó tárgyalni az amerikai fővárosban a megszállt területeken létesített izraeli településekről, sem Kelet-Jeruzsálem arab lakosságának jogairól, Szadat egyébként csütörtökön a CBS-nek adott nyilatkozatában büszkén hangoztatta: rendszere az Egyesült Államok stratégiai érdekeinek védelmezője a közel-keleti térségben, felhasználható az iráni amerikai túszok ügyében indított akcióra csakúgy, mint beavatkozásra Valamely arab rendszer „védelmében”. Heves tűzharc az iraki—iráni határon Az iráni televízió szerint a szerda este kiújult iraki—Iráni határharcok, a tüzérségi párbaj során a szembenálló fedek már a légierőt is bevetették. A televízióhíradó arról számolt be, hogy a „légicsatában” az iráni légierő egy Phantom típusú gépe és három helikoptere, valamint az iraki hadsereg helikopterei vettek részt, de nem tesz említést arról, hogy bármelyik fed veszteségeket szenvedeti volna az összetűzésben. Helyszínről érinező iráni je. lervtaések alapján vedószínű, hogy az iraki helikopterek csupán felderitőakci ára indultak, berepültek az iráni légtérbe, s ott találkoztak az iráni légierő egységével. A tüzérségi harc viszont rendkívül heves volt: a szembenálló erők négy és fél órán át lőtték egymást. Az ágyútűz és rakétatámadás következtében az iráni közlemény szerint, 15 forradalmi gárdista életét vesztette. Az iraki fél veszteségeiről egyelőre nincs hír. Nyugati hírügynökségek Teheránból jelentették, hogy iraki mohamedán „menekültek” ezrei érkeztek Inamba. Számuk állítólag már elérte a nyolc és fél ezret. Legutóbbi felhívásában Khomeini aja- toilah a menekültek támogatósára szólította fel az iráni népet. (MTI) Róma vonakodik a szankcióktól Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Az olasz kormány mégnem döntötte el, csatlakozik-e, vagy sem az Iránnal szemben foganatosított amerikai politikai és gazdasági szankciókhoz és megszakítja-e diplomáciai viszonyát Teheránnal. A Cossiga-kabinet eddig a hadianyagok szállításának felfüggesztését rendelte el, eleget téve az ezzel kapcsolatos amerikai nyomásnak. Megfigyelők abban látják a viszonylag óvatos olasz magatartás okát, hogy az olasz tőke érdekeltségekkel rendelkezik Irénben, másrészt Itália Irántól importálja össz-kőolaj- behozatalának két százalékát, kb. 2,2 miliMó tonna nyersolajat. Az amerikai politika mögé való felzárkózás veszélyeire figyelmeztetett csütörtökön a L’Unita, az Olasz KP lapja szerkesztőségi cikkében. Ha az olasz kormány felkarolná a blokád és az összecsapás vo. nalát, nem szolidaritásról tenne tanúbizonyságot Carter politikája iránt, hanem alárendelné politikáját Washingtonnak és az olasz nemzeti érdekekkel ellentotes politikához adná a nevét — írta. kinevezés A kormány Várkonyi Pétert, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökét e tisztségéből, az Elnöki Tanács államtitkári funkciójából — érdemei elismerése mellett, a Népszabadság főszerkesztőjévé történt kinevezése miatt — felmentette. Egyidejűleg Bajnok Zsoltot, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökévé, az Elnöki Tanács pedig államtitkárrá nevezte ki. (MTI) Bosszú Libanonban Nem okozott meglepetést a hír, hogy szerdán izraeli csapategységek hatoltak be Dél- Libanon területére. Az izraeli légierő gépei ugyanakkor fenyegető jellegű berepüléseket végeztek a Be.jrúttól délre és a Szidon körzetében levő palesztin menekülttáborok felett. Mindez várható volt azt követően, hogy hétfőn a palesztin gerillák kommandóakciót hajtottak végre egy izraeli település ellen. A cionista politika ugyanis azt hirdeti, hogy az arabokkal csak „az erő nyelvén” szabad beszélni, s minden harci akciójukat hatványozott mértékben meg kell torolni. így hát Izrael évek óta rendszeresen Libanonon vesz elégtételt a palesztin támadásokért. Az izraeli hadsereg szóvivője szerint csapataik „előretolt védelmi állások kiépítése céljából” hatoltak be az északi szomszéd ország területére. Tel Aviv, önkényesen, magától értetődő jogának tekinti, hogy hadserege egy szuverén ország területén harci állásokat építsen ki. Nem kevésbé azt is, hogy aktívan beavatkozzék a Libanonban évek óta dúló belső viszályba. Ismeretes, hogy Dél-Libanonban az izraeli hadár mentén a libanoni hadseregből dezertált Haddad őrnagy vezette jobboldali keresztény milicisták Tel Aviv hathatós támogatásával miniállamot alapítottak, s harcban •állnak a libanoni baloldal és .a velük szövetséges palesztin 3fegyszeresekkel. Sőt nemcsak .•velük, hanem idősként a Libanonban állomásozó ENSZ rendfenntartó csapatokra is le-lecsapnak a milicisták. A világszervezet megbízottja szerdán Jeruzsálemben tiltakozott a kormánynál az izraeli alakulatok — köztük harckocsizó egységek — libanoni területre történt behatolása miatt. Az ENSZ szóvivője New Yorkban pedig, a távol levő Waldheim főtitkár nevében nyilatkozva, „igen súlyos fejleménynek” nevezte az izraeli akciót. Mindez aligha tartja vissza Tel Avivot attól, hogy befejezze vállalkozását, várhatóan a Libanonban levő palesztin menekülttáborok bombázásával. Az Egyesült Államok szilárd támogatását maga mögött érző agresszor most is, mint már annyiszor fütyül a világ közvéleményére. Pálfi Viktor „... Esküszünk, hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek ítélőszéke elé kerül... Gyökerestül kiirtani a fasizmust — ez a mi jelszavunk! A béke és a szabadság új világának felépítése — ez a mi jelszavunk!” Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fogadalomból, amelyet a náci haláltábor életben maradt foglyai tettek szabaddá válásuk után. Buchenwald csak egy volt a hitleri Németország koncentrációs táborai közül. Nem is a legnagyobb — gondoljunk csupán Auschwitzra. Nem is a legelső, hiszen Dachau- ba például már 1933-ban deportálták a német munkás- mozgalom résztvevőit. Csak egy volt abból a háromszázból, ahova a második világháború végéig 18 millió embert hurcoltak 32 országból — köztük majd 500 ezer magyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, megölték Emst Thäl- man-nt, a német proletariátus vezetőjét. Csak egy, ahol az embertelenség, a gonoszság tombolt. Ahol éheztetéssel, gázkamrákkal, golyóval, kényszermunkával, akasztással, orvosi kísérletezgetéssel gyilkoltak le 11 millió ártatlan áldozatot. Ahoi éveken keresztül füstölt a krematóriumok kéménye. De Buchenwald felszabadulása mégis különbözik a többi táborétól: foglyai maguk indultak rohamra őreik ellen. 1945. április 11-én a láger illegális ellenállási bizottságának vezetői megadták a jelet a felkelésre, s miié az amerikai hadsereg csapatai elértek hozzájuk, mór megrohamozták az SS-őrség lőtomyait, áttörték a drótkerítéseket. Hősiességükre, szenvedésükre, s minden sorstársukra emlékezünk a mai évfordulón: április 11-ét az ellenállók szövetségének kezdeményezésére a náci koncentrációs táborok felszabadításának nemzetközi napjává nyilvánították. Mert az emlékezésre szükség van —, nagyobb, mint valaha. Halványodnak a világégés rémségei; egyre kevesebbet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világméretű tiltakozás tudta csak megakadályozni, hogy az NSZK-ban elfogadják a háborús bűnök elévüléséről szóló törvényt. Pedig nem szabad feledni: a fasizmus tanulsága a mának, s a holnapnak is szól. Ahogy a buchenwaldi áldozatok emlékművének avatásakor, a hajdani eskü felelevenítéseként hirdették: „...fogadjuk, hívek maradunk az antifasiszta harc hagyományaihoz; fogadjuk, ugyanazzal a hősiességgel, amellyel hajtársaink küzdöttek, harcolunk mindazok ellen, akik egy harmadik világháborút készítenek elő; fogadjuk, hogy együtt minden békeszerető emberrel, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a világot megszabadítsuk az atomháború nyomasztó veszedelmétől...” Ma is, ml is hozzá kell, hogy tegyük: esküszünk! (szegő) Á buchenwaldi eskü Az algán külügyminiszter nyilatkozata Az afganisztáni helyzettel, az Egyesült Államok és a Szovjetunió térségbeli helyzetével foglalkozott Tripoliban tartott sajtóértekezletén Sah Muhammed Doszt; az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. Megállapította: az Egyesült. Államok az afganisztáni ese-| ményeket saját közel- és< közép-keleti jelenlétének ki- terjesztésére akarja felhasználni. Washington kezdettől fogva fellépett az országban végbemenő haladó változások ellen, Washington valamint Kína, Pakisztán és Egyiptom közvetlen támogatásával terrorista csoportokat szerveznek és dobnak át rendszeresen Afganisztán területére, azzal a céllal, hogy az új rendszert megdöntsék. Az afganisztáni hatóságok ezért fordultak a Szovjetunióhoz segítségért — jelentette ki a külügyminiszter. A szovjet csapatok afganisztáni jelenléte kényszerű és ideiglenes intézkedés — tette hozzá. Az afganisztáni külügyminiszter sajtóértekezletén végezetül kijelentette hogy az új kabuli vezetés baráti kapcsolatok kialakítását szorgalmazza Iránnal. (MTI) Arab vélemény Az Arab-félszigeten és a Perzsa-öböl mentén fekvő országok nemzeti-demokratikus erői tanácskozásra ültek ösz- sze a demokratikus Jemenben és közös nyilatkozatot fogadtak el. Ebben megállapítják, hogy a térségben fontos és bonyolult társadalmi változások mennek végbe, és az itt élő népek erősödő harcot folytatnak az imperializmus és a reakció ellen. A térségben a felszabadító és haladó erők javára változtak meg az erőviszonyok — szögezi le a nyilatkozat. Ezt támasztja alá a haladó rendszer megerősödése a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban, és az, hogy az iráni forradalom megdöntötte a sah rendsizerét. A nyilatkozat az arab nemzeti demokratikus erők teljes támogatásáról biztosítja a palesztin népet igazságos harcában a PFSZ-nek, a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének irányítása alatt, valamint az egyiptomi nép és az egyiptomi hazafias front küzdelmét a Szadat-rendszenrel szemben. (MTI) Siker Amsterdamban Jó sajtóvisszhang, nagy közönségsiker jellemzi a szerdán kezdődött hollandiai magyar napokat. Bár a rai kongresszusi csarnok távol van Amsterdam belvárosától, másfél nap alatt mégis több ezer érdeklődő kereste fel a magyar kiállítást. Nagy sikere van a magyar textíliáknak csakúgy, mint a divatbemutatókon felvonultatott modelleknek, amelyeket naponta többször is megtekinthet, nek a kiállítás látogatói. Hasonló sikere van a magyar élelmiszereknek, amelyek nemcsak a kiállításon, de Hollandia 24 áruházában is megvásárolhatók. A pultok előtt állandó a vásárlók tömege. Nagy érdeklődés kíséri Amsterdamban a magyar kulturális rendezvényeket is. A politikai, a gazdasági és katonai zűrzavar iskolapéldájaként emlegetik manapság Afrika — és a világ — egyik legszegényebb országát, Csádot. A Kö- zép-Aírika mélyén meghúzódó négymilliós, hazánknál tucatszor nagyobb országban régóta háborúskodás folyik a különböző fegyveres csoportok között. De ami mostanában megy végbe Csádban, az minden korábbi elképzelést és tapasztalatot felülmúl: miközben az államfő és a kormányfő fegyveresei egymással birkóznak, mindkét tábort szorongatja az alelnök hadserege. S mellettük még vagy 6—8 szuverén katonai csoport tevékenykedik az országban — alig pár hónappal azután, hogy a számos politikai együttműködésben is. Vagyis és gerillacsoport megáll-po- ma már mindenki mindenki dott a békességben, sőt az ellen harcol Csádban, csak Mindenki mindenki ellen azt nem lehet pontosan felmérni, hogy ki miért. A totális zűrzavar és fejetlenség széthullással fenyegeti az országot. Az egykori francia gyarmat húsz éve független állam, de vezetői mindig is elsősorban Párizsra vetették szemüket. A déli — szudáni eredetű — keresztény sara törzs szülöttje, Tombalbaye elnök, mintegy másfél évtizeden át serhmizte ki az északi muzulmán népcsoportokat, amelyek már 1965-ben megkezdték a fegyveres harcot jogaik kivívásáért. A „francia kapcsolat” — Párizs gazdasági és katonai támogatása — egy ideig megmentette a bukástól a diktatórikus eszközöket kedvelő elnököt. mígnem egy államcsíny eltüntette a csádi politikai színpadról Tombalbayet. Utóda, Mal- loum ’ezredes, a puccsista katonák vezére azonban folytatta az ádáz harcot a hetvenes évek elejére a Frolinat nevű frontba tömörült muzulmán felkelők ellen. Amikor erőpolitikája kudarcot vallott, megpróbálta kihasználni az északi muzulmán csoportok között elmélyült viszályt: az egyik legtekintélyesebb gerillavezérnek, Hissen Habiénak felajánlotta a miniszterelnöki posztot. Tavaly februárban Hissen Habré kiűzte Matloumot és embereit a fővárosból, s ezzel szinte három részre szakadt az ország. Habré a fővárosban vetette meg a lábát, a mohamedánok másik fegyveres csoportja Goukouni Ouddei vezetésével északon uralkodott, míg az egykori kormány fegyveresei délen alakítottak ki ütőképes bázist. Közben pedig teljesen szétzilálódott az ország gazdasága. Franciaország felfüggesztette segélyeit, a szomszédos Nigéria befagyasztotta a létfontosságú olajszállítmányokat, Csádot lényegében nem vezette senki. A 11 fontosabb csádi politikai-katonai csoportosulás vezetője a helyzet rendezésére 1979. augusztusában a nigériai fővárosban tárgyalóasztalhoz ült. Megállapodtak a nemzeti megbékélésről, s az ideiglenes kormány összetételéről. Az államfő Oueddei, az alelnök Kamougue, Malloum utóda, és a kormányfő Habré néhány hónapig együtt is dolgoztak a lagosi kompromisszumos megállapodásban elhatározott választás megszervezésén. A lövöldözések tarkította „megbékélés” azonban mostanára véget ért: ismét teljes erővel folynak a harcok Csádban. A franciák és a környező országok most is közvetítenek, de a nagy nehezén tető alá hozott tűzszüneteket az acsarkodó vezetők rövid idő múltán újra, meg újra megszegik. Az uránban gazdag afrikai ország a szakadék szélén áll...
