Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

Szojuz-35 Felmentés, Előkészületek az űrállomással való találkozásra Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Föld körüli pályán kering a Szojuz—35 űrhajó: pálya- módosításokkal közelíti meg a Szaljut—6 űrállomást. A két űrhajós: Leonyid Popov és Valerij Rjumin a berende­zések ellenőrzése után vacso­rázott és pihenőt kapott, hogy felkészüljön az összekapcso­lásra. Az új expedíció fedélzeti mérnöke, Valerij Rjumin szá­mára különösen érdekes ez az utazás: saját magának kell majd újból üzembe helyeznie, átvizsgálnia azokat a beren­dezéseket, amelyeket alig több mint fél évvel ezelőtt ő helyezett „pihenőre”, ő kon­zervált az űrállomás utas nél­küli működésére. Az űrhajó­sok szokása szerint Rjumin parancsnokával. Ljahovval együtt annak idején levelet hagyott a Szaljuton a követ­kező expedíció számára — most ő bonthatja föl saját üzenetét... A tartalmát azon­ban a fedélzeti mérnök egye­lőre gondosan titkolja: azt szeretné, ha meglepetés len­ne az új parancsnok Leonyid Popov számára. Az űrkettős ebben az ösz- szeállításban viszonylag ke­vés időt töltött az együttes felkészüléssel,'hiszen Rjumin- nak a 175 napos űrrepülés után hosszabb pihenőt adtak, gondos ellenőrzés alatt tartot­ták. Ez azonban nem okoz különösebb gondot számukra, mert Popov volt az előző ex­pedíció parancsnoka, Ljahov tartaléka és annak idején a tartalékok és a fő személyzet sokat gyakorolt együttesen, a jelenlegi páros tagjai jól is­merik egymást a munkában, a magánéletben is. Az új űrhajós, Leonyid Po­pov alezredes a háború után született első nemzedék kép­viselője az űrhajósok család­jában: közvetlenül a háború befejezése után, 1945 augusz­tusában született. Apja kol­hozelnök volt, harcolt és meg is sebesült a háborúban, fia azonban már csak elbeszélé­sekből ismeri a nehéz éve­ket. Leonyid Popov lakatos­ként kezdte meg munkáséle­tét, de még szinte gyerekfej­jel jelentkezett vadászrepülő­nek, s nem is titkolta, hogy az űrhajósok közé szeretne kerülni, Ez a vágya viszony­lag hamar teljesedett, de az első útra sokáig kellett még várnia. Csillagváros egyébként kü­lönös örömmel fogadta azt a hírt, hogy két lakója újabb útra kelt a világűrben. Az űrhajósok lakótelepe a hét vé­gén, az- űrhajózás napján ün­nepli fennállásának 20. év­fordulóját, s ennek az ünnep­ségnek fényét emeli majd az új expedíció útja is. * A szerdán felbocsátott Szo­juz—35 űrhajósai, Leonyid Popov és Valerij Rjumin. a programoknak megfelelően folytatják az előkészületeket az űrhajó és a Szaljut—6 űr­állomás összekapcsolásához. Az űrhajó moszkvai idő szerint csütörtökön 12 óráig 13 fordulatot tett meg a Föld körül. Az időközben végrehaj­tott pályamódosítás nyomán a Szojuz—35 jelenlegi pályá­jának legfontosabb adatai: a Föld felszínétől mért legna­gyobb távolsága 315 kilo­méter, legkisebb távolsága 276 kilométer, a pálya sík­jának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,6 fok, kerin­gési idő 90,3 perc. Az irányítóközpont jelenté­se szerint a Szojuz—35 fedél­zeti rendszerei kifogástalanul működnek, az űrhajósok köz­érzete kiváló. Szadat ismét enged Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Szadat kész újabb enged­ményekre a palesztinok ügyé­ben, de az izraeli álláspont még teljesen bizonytalan, tű­nik ki csütörtöki washingto­ni értesülésekből. Az egyip­tomi vezető e heti washing­toni tárgyalásai után nyilván­való, hogy újabb, hármas ta­nácskozásokat készítenek elő, abban a reményben, hogy le­galább a haladás látszatát fenn tudják tartani a közel- keleti „rendezésről” folyó tár­gyalásokon, Szad at kész a részvételre, a palesztin „ön­kormányzat” bevezetése má­jus végi határidejének meg­hosszabbítására. A Carter- kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy elkerülje az újabb látványos külpolitikai kudarcot —, de az izraeli ve­zetés változatlanul merev. A The Washington Post jeru- zsálemi jelentése szerint Be­gin izraeli kormányfő a jövő héten nem lesz hajlandó tár­gyalni az amerikai főváros­ban a megszállt területeken létesített izraeli települések­ről, sem Kelet-Jeruzsálem arab lakosságának jogairól, Szadat egyébként csütörtö­kön a CBS-nek adott nyilat­kozatában büszkén hangoz­tatta: rendszere az Egyesült Államok stratégiai érdekei­nek védelmezője a közel-ke­leti térségben, felhasználható az iráni amerikai túszok ügyében indított akcióra csakúgy, mint beavatkozásra Valamely arab rendszer „vé­delmében”. Heves tűzharc az iraki—iráni határon Az iráni televízió szerint a szerda este kiújult iraki—Irá­ni határharcok, a tüzérségi párbaj során a szembenálló fedek már a légierőt is beve­tették. A televízióhíradó ar­ról számolt be, hogy a „légi­csatában” az iráni légierő egy Phantom típusú gépe és há­rom helikoptere, valamint az iraki hadsereg helikopterei vettek részt, de nem tesz em­lítést arról, hogy bármelyik fed veszteségeket szenvedeti volna az összetűzésben. Helyszínről érinező iráni je. lervtaések alapján vedószínű, hogy az iraki helikopterek csupán felderitőakci ára in­dultak, berepültek az iráni légtérbe, s ott találkoztak az iráni légierő egységével. A tü­zérségi harc viszont rendkívül heves volt: a szembenálló erők négy és fél órán át lőt­ték egymást. Az ágyútűz és rakétatámadás következtében az iráni közlemény szerint, 15 forradalmi gárdista éle­tét vesztette. Az iraki fél veszteségeiről egyelőre nincs hír. Nyugati hírügynökségek Teheránból jelentették, hogy iraki mohamedán „menekül­tek” ezrei érkeztek Inamba. Számuk állítólag már elérte a nyolc és fél ezret. Legutóbbi felhívásában Khomeini aja- toilah a menekültek támoga­tósára szólította fel az iráni népet. (MTI) Róma vonakodik a szankcióktól Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Az olasz kormány mégnem döntötte el, csatlakozik-e, vagy sem az Iránnal szem­ben foganatosított amerikai politikai és gazdasági szank­ciókhoz és megszakítja-e dip­lomáciai viszonyát Teherán­nal. A Cossiga-kabinet eddig a hadianyagok szállításának felfüggesztését rendelte el, eleget téve az ezzel kapcso­latos amerikai nyomásnak. Megfigyelők abban látják a viszonylag óvatos olasz ma­gatartás okát, hogy az olasz tőke érdekeltségekkel rendel­kezik Irénben, másrészt Itália Irántól importálja össz-kőolaj- behozatalának két százalékát, kb. 2,2 miliMó tonna nyersola­jat. Az amerikai politika mögé való felzárkózás veszélyeire figyelmeztetett csütörtökön a L’Unita, az Olasz KP lapja szerkesztőségi cikkében. Ha az olasz kormány felkarolná a blokád és az összecsapás vo. nalát, nem szolidaritásról ten­ne tanúbizonyságot Carter po­litikája iránt, hanem aláren­delné politikáját Washing­tonnak és az olasz nemzeti érdekekkel ellentotes politi­kához adná a nevét — írta. kinevezés A kormány Várkonyi Pétert, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnökét e tisztségéből, az Elnöki Tanács államtitkári funkciójából — érdemei elismerése mellett, a Népszabadság főszerkesz­tőjévé történt kinevezése mi­att — felmentette. Egyidejű­leg Bajnok Zsoltot, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatala elnökévé, az Elnöki Ta­nács pedig államtitkárrá ne­vezte ki. (MTI) Bosszú Libanonban Nem okozott meglepetést a hír, hogy szerdán izraeli csa­pategységek hatoltak be Dél- Libanon területére. Az izraeli légierő gépei ugyanakkor fe­nyegető jellegű berepüléseket végeztek a Be.jrúttól délre és a Szidon körzetében levő pa­lesztin menekülttáborok fe­lett. Mindez várható volt azt követően, hogy hétfőn a pa­lesztin gerillák kommandó­akciót hajtottak végre egy iz­raeli település ellen. A cionis­ta politika ugyanis azt hirde­ti, hogy az arabokkal csak „az erő nyelvén” szabad beszélni, s minden harci akciójukat hat­ványozott mértékben meg kell torolni. így hát Izrael évek óta rendszeresen Libanonon vesz elégtételt a palesztin tá­madásokért. Az izraeli hadsereg szóvivő­je szerint csapataik „előretolt védelmi állások kiépítése cél­jából” hatoltak be az északi szomszéd ország területére. Tel Aviv, önkényesen, magától ér­tetődő jogának tekinti, hogy hadserege egy szuverén ország területén harci állásokat épít­sen ki. Nem kevésbé azt is, hogy aktívan beavatkozzék a Libanonban évek óta dúló bel­ső viszályba. Ismeretes, hogy Dél-Libanonban az izraeli ha­dár mentén a libanoni hadse­regből dezertált Haddad őr­nagy vezette jobboldali ke­resztény milicisták Tel Aviv hathatós támogatásával mini­államot alapítottak, s harcban •állnak a libanoni baloldal és .a velük szövetséges palesztin 3fegyszeresekkel. Sőt nemcsak .•velük, hanem idősként a Li­banonban állomásozó ENSZ rendfenntartó csapatokra is le-lecsapnak a milicisták. A világszervezet megbízott­ja szerdán Jeruzsálemben til­takozott a kormánynál az iz­raeli alakulatok — köztük harckocsizó egységek — liba­noni területre történt behato­lása miatt. Az ENSZ szóvivő­je New Yorkban pedig, a távol levő Waldheim főtitkár nevében nyilatkozva, „igen sú­lyos fejleménynek” nevezte az izraeli akciót. Mindez aligha tartja vissza Tel Avivot attól, hogy befejezze vállalkozását, várhatóan a Libanonban levő palesztin menekülttáborok bombázásával. Az Egyesült Államok szilárd támogatását maga mögött érző agresszor most is, mint már annyiszor fütyül a világ közvéleményé­re. Pálfi Viktor „... Esküszünk, hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek ítélőszéke elé kerül... Gyökerestül kiirtani a fasizmust — ez a mi jelszavunk! A béke és a szabadság új világának felépítése — ez a mi jel­szavunk!” Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fogadalomból, amelyet a náci haláltábor élet­ben maradt foglyai tettek szabaddá válásuk után. Buchenwald csak egy volt a hitleri Németország kon­centrációs táborai közül. Nem is a legnagyobb — gondol­junk csupán Auschwitzra. Nem is a legelső, hiszen Dachau- ba például már 1933-ban deportálták a német munkás- mozgalom résztvevőit. Csak egy volt abból a háromszáz­ból, ahova a második világháború végéig 18 millió embert hurcoltak 32 országból — köztük majd 500 ezer magyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, megölték Emst Thäl- man-nt, a német proletariátus vezetőjét. Csak egy, ahol az embertelenség, a gonoszság tombolt. Ahol éheztetéssel, gáz­kamrákkal, golyóval, kényszermunkával, akasztással, orvosi kísérletezgetéssel gyilkoltak le 11 millió ártatlan áldoza­tot. Ahoi éveken keresztül füstölt a krematóriumok ké­ménye. De Buchenwald felszabadulása mégis különbözik a töb­bi táborétól: foglyai maguk indultak rohamra őreik ellen. 1945. április 11-én a láger illegális ellenállási bizottságának vezetői megadták a jelet a felkelésre, s miié az amerikai hadsereg csapatai elértek hozzájuk, mór megrohamozták az SS-őrség lőtomyait, áttörték a drótkerítéseket. Hősiességük­re, szenvedésükre, s minden sorstársukra emlékezünk a mai évfordulón: április 11-ét az ellenállók szövetségének kez­deményezésére a náci koncentrációs táborok felszabadításá­nak nemzetközi napjává nyilvánították. Mert az emlékezésre szükség van —, nagyobb, mint valaha. Halványodnak a világégés rémségei; egyre keveseb­bet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világméretű tiltakozás tudta csak megakadályozni, hogy az NSZK-ban elfogadják a háborús bűnök elévüléséről szóló törvényt. Pedig nem szabad feledni: a fasizmus tanulsága a mának, s a holnapnak is szól. Ahogy a buchenwaldi áldozatok em­lékművének avatásakor, a hajdani eskü felelevenítéseként hirdették: „...fogadjuk, hívek maradunk az antifasiszta harc hagyományaihoz; fogadjuk, ugyanazzal a hősiességgel, amellyel hajtársaink küzdöttek, harcolunk mindazok ellen, akik egy harmadik világháborút készítenek elő; fogadjuk, hogy együtt minden békeszerető emberrel, minden erőnk­kel azon leszünk, hogy a világot megszabadítsuk az atom­háború nyomasztó veszedelmétől...” Ma is, ml is hozzá kell, hogy tegyük: esküszünk! (szegő) Á buchenwaldi eskü Az algán külügyminiszter nyilatkozata Az afganisztáni helyzettel, az Egyesült Államok és a Szovjetunió térségbeli helyze­tével foglalkozott Tripoliban tartott sajtóértekezletén Sah Muhammed Doszt; az Afga­nisztáni Demokratikus Köztár­saság külügyminisztere. Megállapította: az Egyesült. Államok az afganisztáni ese-| ményeket saját közel- és< közép-keleti jelenlétének ki- terjesztésére akarja felhasz­nálni. Washington kezdettől fogva fellépett az országban végbemenő haladó változások ellen, Washington valamint Kína, Pakisztán és Egyiptom közvetlen támogatásával ter­rorista csoportokat szervez­nek és dobnak át rendszere­sen Afganisztán területére, azzal a céllal, hogy az új rendszert megdöntsék. Az afganisztáni hatóságok ezért fordultak a Szovjet­unióhoz segítségért — jelen­tette ki a külügyminiszter. A szovjet csapatok afganisztáni jelenléte kényszerű és ide­iglenes intézkedés — tette hozzá. Az afganisztáni külügymi­niszter sajtóértekezletén vé­gezetül kijelentette hogy az új kabuli vezetés baráti kap­csolatok kialakítását szorgal­mazza Iránnal. (MTI) Arab vélemény Az Arab-félszigeten és a Perzsa-öböl mentén fekvő or­szágok nemzeti-demokratikus erői tanácskozásra ültek ösz- sze a demokratikus Jemen­ben és közös nyilatkozatot fo­gadtak el. Ebben megállapít­ják, hogy a térségben fontos és bonyolult társadalmi vál­tozások mennek végbe, és az itt élő népek erősödő harcot folytatnak az imperializmus és a reakció ellen. A térségben a felszabadító és haladó erők javára változ­tak meg az erőviszonyok — szögezi le a nyilatkozat. Ezt támasztja alá a haladó rend­szer megerősödése a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saságban, és az, hogy az irá­ni forradalom megdöntötte a sah rendsizerét. A nyilatkozat az arab nem­zeti demokratikus erők tel­jes támogatásáról biztosítja a palesztin népet igazságos harcában a PFSZ-nek, a pa­lesztin nép egyetlen törvé­nyes képviselőjének irányítá­sa alatt, valamint az egyip­tomi nép és az egyiptomi ha­zafias front küzdelmét a Szadat-rendszenrel szemben. (MTI) Siker Amsterdamban Jó sajtóvisszhang, nagy kö­zönségsiker jellemzi a szer­dán kezdődött hollandiai ma­gyar napokat. Bár a rai kong­resszusi csarnok távol van Amsterdam belvárosától, másfél nap alatt mégis több ezer érdeklődő kereste fel a magyar kiállítást. Nagy sike­re van a magyar textíliáknak csakúgy, mint a divatbemu­tatókon felvonultatott mo­delleknek, amelyeket napon­ta többször is megtekinthet, nek a kiállítás látogatói. Ha­sonló sikere van a magyar élelmiszereknek, amelyek nemcsak a kiállításon, de Hollandia 24 áruházában is megvásárolhatók. A pultok előtt állandó a vásárlók tö­mege. Nagy érdeklődés kíséri Amsterdamban a magyar kulturális rendezvényeket is. A politikai, a gazda­sági és katonai zűrzavar iskolapéldájaként em­legetik manapság Af­rika — és a világ — egyik legszegényebb or­szágát, Csádot. A Kö- zép-Aírika mélyén meg­húzódó négymilliós, hazánknál tucatszor nagyobb országban rég­óta háborúskodás fo­lyik a különböző fegy­veres csoportok között. De ami mostanában megy végbe Csádban, az minden korábbi el­képzelést és tapasztala­tot felülmúl: miközben az államfő és a kor­mányfő fegyveresei egymással birkóznak, mindkét tábort szoron­gatja az alelnök hadse­rege. S mellettük még vagy 6—8 szuverén ka­tonai csoport tevékeny­kedik az országban — alig pár hónappal az­után, hogy a számos politikai együttműködésben is. Vagyis és gerillacsoport megáll-po- ma már mindenki mindenki dott a békességben, sőt az ellen harcol Csádban, csak Mindenki mindenki ellen azt nem lehet pontosan fel­mérni, hogy ki miért. A totá­lis zűrzavar és fejetlenség széthullással fenyegeti az or­szágot. Az egykori francia gyar­mat húsz éve független ál­lam, de vezetői mindig is el­sősorban Párizsra vetették szemüket. A déli — szudáni eredetű — keresztény sara törzs szülöttje, Tombalbaye elnök, mintegy másfél évti­zeden át serhmizte ki az észa­ki muzulmán népcsoportokat, amelyek már 1965-ben meg­kezdték a fegyveres harcot jo­gaik kivívásáért. A „francia kapcsolat” — Párizs gazda­sági és katonai támogatása — egy ideig megmentette a bu­kástól a diktatórikus eszkö­zöket kedvelő elnököt. míg­nem egy államcsíny eltüntet­te a csádi politikai színpad­ról Tombalbayet. Utóda, Mal- loum ’ezredes, a puccsista ka­tonák vezére azonban folytat­ta az ádáz harcot a hetvenes évek elejére a Frolinat nevű frontba tömörült muzulmán felkelők ellen. Amikor erő­politikája kudarcot vallott, megpróbálta kihasználni az északi muzulmán csoportok között elmélyült viszályt: az egyik legtekintélyesebb geril­lavezérnek, Hissen Habiénak felajánlotta a miniszterelnöki posztot. Tavaly februárban Hissen Habré kiűzte Matloumot és embereit a fővárosból, s ez­zel szinte három részre sza­kadt az ország. Habré a fő­városban vetette meg a lábát, a mohamedánok másik fegy­veres csoportja Goukouni Ouddei vezetésével északon uralkodott, míg az egykori kormány fegyveresei délen alakítottak ki ütőképes bá­zist. Közben pedig teljesen szétzilálódott az ország gaz­dasága. Franciaország felfüg­gesztette segélyeit, a szom­szédos Nigéria befagyasztotta a létfontosságú olajszállít­mányokat, Csádot lényegé­ben nem vezette senki. A 11 fontosabb csádi politikai-ka­tonai csoportosulás vezetője a helyzet rendezésére 1979. augusztusában a nigériai fő­városban tárgyalóasztalhoz ült. Megállapodtak a nemzeti megbékélésről, s az ideiglenes kormány összetételéről. Az államfő Oueddei, az alelnök Kamougue, Malloum utóda, és a kormányfő Habré né­hány hónapig együtt is dol­goztak a lagosi kompromisszu­mos megállapodásban elha­tározott választás megszer­vezésén. A lövöldözések tarkította „megbékélés” azonban mos­tanára véget ért: ismét teljes erővel folynak a harcok Csád­ban. A franciák és a környe­ző országok most is közvetí­tenek, de a nagy nehezén te­tő alá hozott tűzszüneteket az acsarkodó vezetők rövid idő múltán újra, meg újra meg­szegik. Az uránban gazdag afrikai ország a szakadék szé­lén áll...

Next

/
Thumbnails
Contents