Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

A régi budai Népszínház A Bach-korszakban Pest- Budán négy német színház működött és csak egy ma­gyar, a Nemzeti. Itt hetente három estét az opera foglalt le. prózát csak a többi napon játszottak, főleg tragédiákat, •drámákat. A könnyű fajsúlyú darabok, a bohózat, operett, népszínház sehol sem talált otthonra, s így nem is tudott fejlődni. Ezen próbált segíte­ni Molnár György (1830— 1891). Molnár egyaránt kiváló volt mint színész, rendező és színigazgató. A múlt század ötvenes éveinek elejétől saját társulatával jóformán az egész országot bejárta. 1861- ben sikerült engedélyt kapnia háromhónapi vendégszerep­lésre a budai Krisztina-váro­si nyári színkörbe, ahol ad­dig egyszer sem hallottak magyar szót. Az előadásokat szépszámú közönség látogatta, a nézőtér többnyire teljesen megtelt. Ez a siker fellelkesítette Molnárt. A budai Lánchídfő­nél feltűnt neki egy nagy ócska épület, amely régen is­tálló, később magtár és szer­számraktár volt. Kérésére ezt a budai tanács átengedte ne­ki népszínház céljára, és át­építésére megszavazott 2000 forint segélyt, valamint 1000 forint évi szubvenciót. Az épí­tési költségek többi részére az egyetemi ifjúság gyűjtést indított. A szegények ingyen­munkával segítettek, s így napszámosokat nem is kellett alkalmazni. Az épület külsőre elég egyszerű maradt — ke­vés pénz jutott rá — belsejét azonban szépen kidíszítették. Befogadóképessége 1150 fő lett. Népszínháznak nevezték el és 1861. szeptember 14-én nyitották meg Jókai prológjá- val, Erkel Hunyadijának nyi­tányával és táncokból, nép­színmű vekbőll összeállított tar­ka műsorral. A társulat jó volt. Maga Molnár kitűnően játszott, mel­lette leginkább ííáday Fe­renc, Saentgyörgyi István, Ko- csásovszky Borcsa és Boér Emma tűnt ki. Felléptek a későbbi évek ünnepelt színé­szei is, Kassai Vidor, Vízvári Gyula, BHaha Lujza, Jászai Mari, Rákosi Sz>ck . . . A színház a napszámosokat, munkásokat is színháziba akarta szoktatni, s ezért éve­kig „díjmentes népeiőadáeo- kat” tartott, főleg népszínmű­vekből, énekes-táncos jelene­tekből összeállított program­mal. Az előadásokra szóló utaiványokat a budai tanács osztotta szét. Sok gondot okozott a mű­sor összeállítása. A két test­vérváros akkor még két ma­gyar drámai színházat nem tudott eltartani. A tragédiá­A budai Népszínház épülete kát, a klasszikusokat a Nem­zeti Színház régebbi össze­szokott társulata adta elő, ve­le e téren a Népszínház nem versenyezhetett, de nem is akart. Fiatal írók rövid da­rabjait tűzte műsorra. Szíve­sen játszottak volna népszín­műveket, de keveset találtak, pedig írásukra Molnár pályá­zatot is írt ki. így a fő bevé­teli forrás az operettekből szármaizott. Itt került színre az első magyar operett Bé- nyei István és Állaga György műve, A szerelmes kántor. Sok Offenbach-művet is ját­szottak. Molnár igazi sikerei a lát­ványosságokhoz fűződtek. Nagy tömegeket vitt színre, ezeket pontosan mozgatta; szí­vesen alkalmazott transzpa­rensdíszleteket, latema-ma- gica-szerű képeket és sok gö- rögtüzet. Ilyen látványosság volt az 1863 januárjában be­mutatott Offenbach-zenére írt mű, a Dunanan apó és fia utazása. Nagy vihart kavart fel a benne táncolt kánkán. A fehér alsószoknyák közül kí­vülálló fekete harisnyás lá­bak, combok „pikáns” látvá­nya miatt a jó erkölcs nevé­ben sokan szidalmazták, de még többen nézték meg. 104- szer adták a darabot és, ha kellően méltányolni akarjuk e számot, gondoljunk arra, hogy Pest-Budán akkor csak negyedmillió, felében német anyanyelvű ember élt, s a lakosság fele nem tudott ol­vasni. A Népszínház megtaní­totta a fővárosiakat színház­ba járni. Hasonló sikert aratott Az ördög pilulái című, gyors színpadi trükkökből és átvál­tozások sorából álló látvá­nyosság. Egyfolytában 70 na­pig játszották és később még 30-szor. Ez a darab — mintáz egykorú kritikák írták —káp­rázatos díszleteivel, rengeteg szereplőjével a kisvárosi jel­legű Pest-Budára a világvá­rosi Párizs hangulatát vará­zsolta. Az ördög pilulálval szer­zett hasznot a következő hó­napok ráfizetései Hamar fel­emésztették, s a társulat 1864- ben aránylag csekély, 4000 fo­rint hiánnyal csődbe kerüli. Senki sem sietett segítségük­re. Az épület kapui három évig zárva maradtak, Mol­nár kénytelen volt vidékre menni játszani. Csak a ki­egyezéskor eszméltek rá, hogy milyen hasznos és szükséges egy népszínház működése. A városi tanács felszólította Molnárt, szervezzen új társu­latot és kezdje meg újra az előadásokat. Anyagi támoga­tást is ígért. Ennek a második időszak­nak a legnagyobb sikerét a Marengo című francia darab­ból Rajkay által átdolgozott Bem apó hadjárata 1868. au­gusztus 24-én mutatták be. 800 ember sürgött-forgott a nézők előtt, tüzérek, honvé­dek, kozákok, nemzetőrök; három órán át poggyászsze­kerek, ágyúütegek, ■ fullajtá­rok, lovascsapatok vonultak át, a levegőt betöltötte a kardcsapás, puskaropogás, ágyúdörej, két katonazenekar csinnadrattája. A Bem apó megnézésére tódult a szabadságharcért lel­kesülő közönség. Kedvéért a Déli Vasút a Kanizsáról Bu­dára induló tehervonatokhoz személykocsikat csatolt, hogy a vidéki nézők az előadás kezdetére a színházba érhes­senek. A budai régi Népszínház további sorsa szomorú. Nem találtak olyan darabot, amely a Bem apó sikerével mérkőz­hetett volna. Következmény a nézők számának zuhanássze­rű csökkenése lett. Molnárt folyton támadták a deficit miatt, ezért 1870-ben vissza­lépett a vezetéstől. Három héttel ezután az előadások végleg megszűntek. Az épüle­tet az állam vette meg, le­bontatta; helyére a Kereske­delemügyi Minisztérium épü­lete került A népszínházi eszme azonban nem halt meg: Pest város 1871 októberében telket szavazott meg egy új népszínház részére, s ez 1875 októberében meg is nyílt. A budai Népszínház műkö­dése nem maradt hatástalan. Megismertette a közönséget a modem szellemű rendezéssel, sok kezdő írónak nyújtott le­hetőséget darabjaik bemuta­tására, sok kiváló színészt indított el pályájára, hozzá­járult a magyar operett meg­teremtéséhez és ellensúlyozta a németesítő törekvéseket. Első háromévi működése alatt három szubvencionált német társulat bukott meg. Vcrtesy Miklós GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÄSZLÖ Rajzolta: ZORAD ERNŐ Egy ízben már hirt adtunk arról a NÖGRÁD olvasóinak, hogy a Szigligeti Színház és a Verseghy megyei könyvtár Szolnokon színházi- életünk­ben egyedülálló vállalkozásba fogott: megjelentetik a be­mutatott darabok szöveg­könyvét, rendezői, súgó-, il­letve színészpéldányát. Örömmel rögzíthetjük, hogy az eredeti kezdeményezés folytatódik, eddig már 7 szö­vegkönyv jutott el az érdek­lődőkhöz, sajnos, továbbra is csekély, mindössze 300 pél­dányban. A Szigligeti Színház műhe­lye sorozat nemrégiben újabb kiadvánnyal gazdagodott: a Déry Tibortól kölcsönzött címmel színes tallózó kötetet kaptunk kézhez. Egy évad hordalékai; dokumentumok, történetek, egyebek, Szolnok, 1979. Szerkesztette Balogh Elemér. Az egész kötet — nagyon kellemes meglepetésként — valóban igazolja a kiadók ne­mes szándékát, a közművelő­dés új útjainak keresését. A szövegkönyvek megjelenteté­sén túl — a bemutatott dara­bok jobb megértése érdeké­ben — most betekintést ka­punk egy fiatal színház ku­lisszatitkaiba, a sző valódi ér­telmében. Az 1978—79. szín­házi év teljes keresztmetsze­tét ^dja a kötet. Az alábbiak­ban* csupán ízelitőt tudunk átnyújtani ismertetőnkben, megjegyezve, hogy az érdek­lődők a Balassi Bálint me­gyei könyvtárban megismer­kedhetnek a teljes anyaggal. Ismeretes, hogy az 1978— 79. évad kezdetén szinte tel­jés „vérátömlesztésre” került sor a színházban, sokan el­temették a Szigligeti Színhá­zat a nagy veszteségek után. Kerényi Imre igazgató-főren­dező irányításával azonban meglepően rövid idő alatt le­küzdötték a nehézségeket: az elmúlt évadban 7 bemutatót tartottak. 320 előadást, ebből 115 , tájelőadás volt, (ebből Egy évad hordalékai négyet Budapesten is bemu­tattak, nagy sikerrel), úgy látszik, hogy az új vezetés mögé felsorakozott az új tár­sulat. Pedig mennyi még a gond! Az egyik legfontosabb feladat most az, hogy — mi­után áttértek az anszitről (amikor egy-egy darabot hó­napokig játszanak, majd újabb bemutató következik) a repertoár játékrendre — nö­vekedjék a művészeti munka hatékonysága. Erre a lehető­ség adott, hiszen a próbaidő- szak a kétszeresére nőtt, az új játékrenddel elkerülhető egy-egy előadás, szerep „el­fáradása”. Ä repertoár játék­rend alkalmas arra, hogy a több próba nagyobb műgond­dal párosuljon, a nagyobb lét­számú színészi és műszaki gárda (44 színészt alkalma­zott a színház, a teljes lét­szám 176 fő volt) foglalkoz­tatása egészséges versenyt je­lenthet, s mindenekelőtt, jobb előadásokat. Ez alapvetően a közönség érdeke is! Oldódik a bérleti rendszer merevsé­ge, s egyre többen válthatnak alkalmanként is jegyet a színház előadásaira. A színházban a létszám- növekedéssel együtt nőttek a gondok is. Olvashatunk ezek­ről az ifjúsági parlament jegy­zőkönyvében, a közölt ripor­tokban, a bevételi napló ada­taiban (3 763 857 forint volt a bevétel, lényegesen több mint a bevételi előirányzat), a próbatábla hirdetéseiben, a fegyelmezetlenségeket szóvá tevő igazgatói és nézői leve­lekben, a megfogalmazott ter­vekben. Kétségtelenül a „legizgal­masabb” fejezetei a kiad­ványnak azok a részei, ame­lyek — aprólékos, alapos elemzés után — a további fejlődés lehetőségeit, felada­tait tartalmazzák „Hogyan tovább?” címmel. Ennek elvi részében az sze­repel, hogy „új, megfelelő módszerekkel — nem enged­ve a művészi színvonalból — meg kell szűntetni a színház és a közönség között jelent­kező hasadást, az elidegene- dettséget. A színháznak a jö­vőben újból a közönség ré­szére csábító intézménnyé kell válnia”. Távolabbi célul tűzik ki, hogy „Szolnokon megszűnjék a bérleti rend­szer, és emelkedjék a színhá­zi jegyek ára [Szolnokon 3 forintért is lehet színielő­adást látni (!)]” A technikai részben újabb színészház építése, a színhá­zi épület felújítása, belsőépí. tési ’ és berendezési fejleszté­sek, a közművelődési részben az önközművelődési program fogalmazódik meg. A közön­séget — úgy véljük — főleg ez utóbbi terv érdekelHeti, amelyben az előadásokon kí­vüli tevékenységet a társulat társadalmi munkában vállal­ja. Szó van itt új típusú pro­pagandáról, kiállításokról, is­kolaszínházi előadásokról, terven felüli előadásokról a mezőtúri vásáron, nyaranta a Tisza-ligetben. A műhely­munka fejlesztéséhez zene- és könyvtárszoba, házi hang­stúdió, fotólaboratórium léte­sítésének szükségességét fo­galmazták meg. Az 1978 októberében meg­fogalmazott valamennyi tech­nikai fejlesztés 'teljes anyagi kihatása mintegy 35 millió forint. Az országos és a me­gyei szervek „jóindulatú be­avatkozását” igénylik a szín. ház vezetői, s ahogyan az azóta eltelt időszakban ta­pasztalni lehetett, a színház határozottan több csatát már­is megnyert. Biztosak lehe­tünk abban, hogy a kissé ta- TSn merésznek tűnő tervek megvalósulásának feltételei is megteremtődnék a jövőben, talán már a közeli években. Ez országos érdek is! A ter­vek megvalósulását Nqgrád színházszerető közönsége is nagy együttérzéssel, várako­zással figyeli, elfogadva Pe­tőfi intelmét: „Pártolj, közönség és majd haladunk!” — ridor — Emlékszem, hogy a klub- mozgalom kiszélesedése ide­jén milyen hasznos elképze­lések születtek a klubok be­rendezését illetően. Ma már befulladni látszik minden olyan próbálkozás, amely el szerette volna érni, hogy az ifjúság e tipikus közösségi te­reiben variálható, könnyen kezelhető és olcsó bútorok le­gyenek használatosaik. Bízni lehetett viszont a klubosok kezdeményező képességében, kiapadhatatlan ötleteiben. Ha már valóban fiatalos ülőalkal­matosságokra, asztalokra, szekrényekre nem is akadni a bútorüzletekben, legalább a szabadon maradó falfelüle­teket a maguk kedve, kívá­nalma, ízlése szerint fogják majd otthonossá tenni. Vala­mikor a kezdet kezdetén, & klubmozgalom hajnalán — mostohább körülmények kö­zött — így is volt. Tartalma- ísak, szellemesek, vidámak’ voltak a dekorációk. Mosta­nában viszont bárhová is ve­tődöm, néhány kivételtől el­tekintve kiábrándítóak a kl- sebb-nagyobb termek, pince- helyiségek _________________ K ülsőség ? Olyan egységesekké váltak, hogy kétszer is meg kell kér­deznem hol vagyok, mert a megtévesztésig az előbb lá­tott klubnak tűnik, ahol ér­deklődőm. Talán érték is Le­hetne a hasonlóság, ha nem olyan tartalmú lenne, . mint amilyen most ■ leolvasható a falakról. Tudom, ezeket a spontán 'dekorációkat nem sza­bad azon a fokon jellemzőek- nek tartanunk, mintha meg­rendelésre készült freskók, seccók, sgrafittók, mozaikok lennének. De vajon a klubja­inkban levő díszítőelemek nem közvetlenebb kivetülé- sei-e a helyiséget használók ízlésének, vágyainak, eszmé­nyeinek, netán gondolatvi­lágának, mint a hajdani és mai közösségi - rendeltetésű épületekben elhelyezett mű­alkotások az. ott megforduló­kénak? Mert mit látni a falakon? Első helyen természetesen a beategyüttesek és popsztárok említendők. Számbeli fölé- nyük kétségbevonhatatlan, űk tekintenek alá a modern •nyomdatechnika minden le­hetőségét kiaknázó lemezta- sakokról, magazinok színes mellékletedről, plakátokról. Látni néhány filmplakátot is, de sporttémájú kivágások még nagyobb számiban vannak. No és persze, kocsik. Láttam például Volvo, Maserati Bora és Rolls-Roys keretezte KISZ- vándorzászlót, amelyet a kongresszusi munkaversany- ben szereztek a fiatalok. A szemközti falon egy torz Che- portré valószínűleg ezért sze­gezte a tekintetét makacsul idealistán a mennyezetre. Előfordul még Márka-plakát is és az Express reklámja. De legtöbb helyen a popsztárok, autók és a sport keveredik elválaszthatatlan összevissza­ságban. ' Bocsánat: egy helyütt átgondoltan elkülönültek egy­mástól. Tematikus csoporto­sításban a klub három sar­kát díszítették. A negyedik sarokban az ajtó nyílik, ame­lyen egyszer talán az ízlés és a kultúra, netán gazdagabb életeszmények is besétálnak. Addig még esetleg a közmű­velődés sokféle illetékesei is. L. P. OKIOBER 12. SZERDA. ÍZEN a NA­PON MÁR OLYAN A VAR, MINI A R0SEA. A TlSZíEK LEGDÍSZESEBB PÁNCÉLÖLfŐZEíÜKBEN JELENTEK HEG A FALAKNÁL. NE NI A TÖRÖK INKÁBB A HALÁL VSZTELFTÉ- rI öl töztfk... A VAR NÉPE ÉRZI, HOGY AI UTOLSÓ PRÓBA KÖ­VEI KE ZIK... A P/NCt.HEZ, ./ ASSZONYOK! ‘ CSAPRA MINDEN HORDÓI.' HORDJA TOR KORÁKBA A katonáknak! ÉLJENEK AZ asszonyok! NEM JÖNNEK TÖBBÉ, HA MOST MSZAYfNJÖÁ ŐKET. LYA AZ ELEGE!! PALAZS DIÁK PANCEUABAN VIITE A BORT A FAIAKHOZ. EGY SISAKOS VEN KAIONA " - iNNi KÉRT 1 ÖLE. AZ APJA VOLT. AZ AZ ASSZONYOK TÜZES PARAZSAI, FORRÓ VIZEI ÉS SZURKOT ZÚDÍTOTTAK * TÖRÖKÜL, Üí SOKAN EELRAGAD!ÁKi A HEVERŐ FEGVEfREKET ÉS ÁDÁZ-DÜHÖS SIKÍFÁSOKKAL VIASKODTAK A TÖRÖKKEL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents