Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Utolsóból. Tavaszi árpa vetését megelőzően keverékműtrágyát szór a termőterületre Kovács Zoltán traktoros a luctalvai. kisbárkányi határban. A nedves időben a szórógépet fokozottan kell ellenőrizni, mert a kiömlőnyilások gyakorta eltömödnek. A hatékonyság érdekében kö­rültekintéssel végzi munkáját. — kj — Szocialista közösség Gazdagodó együttműködés Ä külföldi lapokat rendszeresen olvasó újságíró szá­mára különösén érdekes volt az elmúlt néhány hét: pár­tunk XII. kongresszusát megelőzően, a tanácskozás napjai­ban, de utána is, hazánk a nemzetközi sajtó érdeklődésé­nek középpontjában állt Természetesen a különböző orszá­gok különböző pártállású lapjai saját szemszögükből érté­kelték a budapesti eseményt. A kapitalista sajtó magától ér­tetődően valamiféle szenzációra számított, szerette volna „leleplezni”, de legalábbis saját céljai érdekében „értel­mezni” a Budapesten elhangzottakat. Az érdeklődés országunk iránt természetesen sokkal na­gyobb a szomszéd és távolabbi szocialista államokiban. Nyil­vánvaló tehát, hogy ezek lapjai egészen más módon foglal­koznak hazánk dolgaival, mint a nyugatiak. Az sem vélet­len, hogy a Központi Bizottság beszámolója, Kádár János zárszava és a kongresszus határozata is kiemelt helyen foglalkozott kapcsolatainkkal a szocialista országokkal, azzal a szereppel, amelyet Magyrország ma a nemzetközi politi­kában játszik. Különös jelentőséget kapott ez az elmúlt néhány hónapban, ami megmutatta a szocialista közösség sokirányú együttműködésének szükségességét. Az a tény, hogy a szocialista országok egy szövetségi rendszer tagja­ként élnek, gazdálkodnak, építik jövőjüket, erőt, biztonsá­got és magabiztosságot kölcsönöz nekik. A hasonló fejlett­ségi szinten álló tőkésállamokban a világgazdasági válság hatalmas károkat okozott a dolgozók életszínvonalában, a munkanélküliség, a két számjegyű infláció általános. Nem kétséges, hogy a KGST tagországai is megérzik a világgaz­daság gondjait-bajait. A legtöbb szocialista országban csök­kent a nemzeti jövedelem növekedésének üteme, fokozott takarékosságra van szükség ahhoz, hogy az elért eredmé­nyeket megőrizve tovább lehessen lépni. Az együttműködésnek ebben a helyzetben még nagyobb jelentősége van. Elég csak a paksi építkezésre utalni. Ez az atomerőmű igazi közös vállalkozása a szocialista integ­rációnak. Munkálataiba bekapcsolódott a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia is. Lehetne persze további példákat sorolni, s az is igaz, hogy vannak esetek, amikor még döcög az együttműködés folyamata. A KGST- ben azonban nagy .lehetőségek vannak még kihasználatla­nul, s ezek további biztosítékot nyújthatnak az országok fejlődésére. A gazdasági csere, a kooperáció egyre inkább gazdagodik: nem egyszerűen üzletfelek kapcsolatairól van itt szó. A szocialista országok közötti szolidaritás nem szorít­kozhat a gazdaság szférájára, s nem is csak a „magas” politikai találkozók ■ szintjén jelentkezik. Visszatérve árra, miként foglalkozott a testvérországok sajtója a pártkong­resszussal, ki lehet mondani: a részletes tájékoztatást egész egyszerűen az ottani emberek igénye határozta meg, tudni akarják, hogyan boldogulnak Magyarországon. Az egymás ügyeivel való törődés jelzi az elmúlt évtizedekben kiala­kult egyre szorosabb kapcsolatrendszer mindennapjait. Ér­dekel minket, s ez természetes, hogyan élnek barátaink, mi­képpen oldják meg azokat a problémákat, amelyek szá­munkra gondot jelentenek. Azaz arról van szó: a magyarok és a más országokban élők is tudni akarják, hogyan épül a szocializmus a szomszédban, mit lehet abból tanulni. Az utazások az emberi kapcsolatok gazdagabbá teszik az álla­mok együttműködését. A szolidaritás értelmezése sokféle lehet. Kádár János zárszavában mindenki számára világosan kifejtette, a ma­gyar kommunisták számára ez azt jelenti: függetlén, szu­verén országban élünk és politizálunk, magunk dolgozzuk ki politikánkat. Ez azonban összhangban vgn azzal, hogy elvtársainkkal együttműködünk, hívei vagyunk a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációinak, a tapasztalatcse­rének. Mindez nem sérti, de erősíti szuverenitásunkat. A jelenlegi nemzetközi helyzetben fokozott erőfeszítése­ket kell tenni az enyhülés eredményeinek védelmére. a szocialista országok egysége, a szövetségi rendszer szilárdí­tása fontosabb, mint valaha. Erre a tényre rámutatott a kongresszus határozata is: a védelmi erő nvújtotta bizton­ság a békés építőmunka garanciája. A szolidaritás sokirá- «„Piriire. V'teitesftése az államok, nének. s az egyes e*-' " “k szám--a is a biztonságosabb, jobb és teljesebb élethez vezető út. Jugoszláv—szovjet gazdasági kapcsolatok Idén a jugoszláv—szovjet kereskedelmi forgalom eléri a hárommilliárd 500 millió dol­lár összértéket. Ez jelentős emelkedés az elmúlt évi for­galomhoz viszonyítva: a két­irányú kapcsolatok megvaló­sítása 1979-hez képest csak­nem 350 millióvaj nő. A Szovjetunió változatlanul Jugoszlávia legjelentősebb gazdasági partnere. A legutóbbi- gazdasági tár­gyalások további kedvező irányt szabtak a következő évekre. Az 1985-ig terjedő öt esztendőben a szovjet fél fő­leg ólmot, cinket és különbö­ző fogyasztási cikkeket vár Jugoszláviától, míg a jugo­szláv fél gépi berendezések és olaj behozatalában érdekelt. Felvetődött az együttműködé­si és szakosodási szerződések kötésének fokozott igénye is. Például a zágrábi INGRA és a belgrádi UNIONINZEN. JERING vállalat szakemberei a Fekete-tenger-parti üdülő- központ, Szocsi közelében megkezdték egy hatalmas szálloda-étterem kombinát építésének második szaka­szát. Megépítik és felszerelik a tervezett, összesen 2500 ágyas szállodákat, éttermeket, a hozzájuk tartozó utakkal és kiszolgáló létesítményekkel együtt. Az új létesítmény mé­reteire jellemző adat, hogy az első szakasz munkájának — a tervek készítésének — ér­teke 80 millió dollár vqIL Restaurálják Wartburgot Elkezdték az Eisenach kö­zelében levő ,900 éves Wart* burg-vár restaurációs munká­latait. Előzőleg alaposan meg­vizsgálták az eredeti falfestés színösszetételét. Újjáalakít­ják a „koncerttermet” is, ahol Richard Wagner romantikus operáját, a Tannhausert ját­szották. Először a Moritz von Echwind freskóival díszített falakat újítják fel. Új acélolvasztók Az acélolvasztó-technológiát vezettek be a galati kohásza­ti kombinátban. A négy kor­szerű acélolvasztó gépsort, amelynek termelése évente 3 millió tonna, az üzem mér­nökei tervezték és helyezték üzembe. A modem technoló­giával jelentős mértékben megnő az ország acéltermelé­se. Szükség hagyományt bont Sereghajtónak lenni nem valami felemelő érzés. Már­pedig, ami a jövedelmezősé­get illeti, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat még tavaly is utolsó­ként szerepelt a megyék közt felállított rangsorban. S ez nemcsak a kollektív önérze­tet tépázza, hanem különös­képpen érzékennyé teszi a vállalatot a nyereség tekinté­lyes részének elvonására. Magyarán arról van szó, hogy lehetetlen "helyzetbe ke­rül, hacsak nem képes sür­gősen , és hatásosan intézked­ni a jövedelmezőbb gazdálko­dás érdekében. — Ügy tartják, szükség tör­vényt bont. Valami hasonlóra került sor itt is? — kérdez­zük Gecse Istvántól, a Nóg­rád megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat igazgató­jától. — A szó szoros értelmében természetesen nem. De igenis szakítottunk olyan évtizedes szokásokkal, hagyományok­kal, melyeket csaknem írat­lan törvényként tiszteltünk eddig. És ez nem is mindig bizonyult népszerűnek. — Kedvezőtlen adottságú a vállalat, sok apró boltocskát működtet, melyektől nehéz lenne elvárni a jövedelmező­ség ugrásszerű nőttét. Mi lesz most ezekkel a kis boltok­kal? — Néhány esetben boltösz- szevonásra kerítettünk sort. Volt rá példa, hogy az egyik üzlet ajtajából rá lehetett lát­ni a következő bejáratára, nem indokolt hát, hogy mind­kettő működjék. Idén öt-hat' kis boltunkat csukjuk be — szigorúan betartva azonban az előírást, miszerint 500 mé­teres körzeten belül a vevő­nek bevásárlóhelyet kell ta­lálnia. Mielőtt azonban rá­fordítottuk volna a lakatra a kulcsot, minden esetben ösz­szehívtuk a környék lakossá­gát. Magyaráztunk, érveltünk. Nem állítom, hogy éljenzés­ben, vastapsban .volt részünk, úgy vélem azonban, lassan el­csitulnak a tiltakozás hullá­mai, az emberek megértik ér­veinket. — Milyen sorsot szánnak a hetente mázsányj súlyt sem értékesítő húskimérőhelyek­nek? — Hús nélkül egyetlen kör­zet sem maradhat. Ilyen kis forgalom s a helyiségek bér­leti díjának jelentős drágulá- sa mellett azonban a heti két-három órát nyitva tartó kimérőket nem érdemes fenn­tartani. A megoldás: csoma­golt hús értékesítése a köze­li élelmiszerboltban, s ezl négy helyen kísérleti jelleg­gel be is vezettük. Az év má­sodik telében másik 18 he­lyen is áttérünk az új mód­szerre. így legalább nemcsak hét végén jutnak húshoz a vevőig, hanem egész héten át. Külön előnye, hogy csoma­golni csakis friss áruból le­het. S az már a kereskedők felelőssége, hogy ne próbálja­nak meg visszaélni a vevő bizalmával, azaz ne otthon találja meg a vásárló a hús alá dugott mócsingot. — És ott vannak még a csip-csup üzemi büfék ... — Vannak és lesznek is, mert szükség van rájuk. De az üzemekben is gazdálkodó emberek dolgoznak, meg kell érteniök, hogy nem fizethe­tünk rá a büfék ipűködteté- sére. Ha igénylik az ellátást, vállaljanak át valamelyest a terhekből is. — De hiszen éppen ha­sonló áthárítási kísérletek miatt panaszkodnak önök is egyes nagykereskedelmi vál­lalatokra! Nem érez itt el­lentmondást? — Nem. mert az említett esetek mögött, jogtalan ha­szonszerzési próbálkozások rejlenek, s ebben mi nem szándékozunk partnerszerepet játszani. j— A vállalat történetében először az idén került sor szá­mottevő létszám átcsoportosí­tásra, sőt -csökkentésre is. Hogyan? Hiszen a bolti dol­gozók eddig is túlterheltsé­gükre panaszkodtak! — Sok helyen jogosan is. Másutt viszont éppen ellen­kező a helyzet. Éppen ezért az egy főre jutó forgalom alapján „benormáztuk” az üz­leteke*; — kisebb forgalomhoz kevesebb létszám is elegendő, így 73 millió forinttal több forgalmat 26 . fővel kisebb gárdával bonyolíthatunk le, s ez már egyáltalán nem mind­egy! Tavaly még ugyancsak megijedtünk volna, ha ez a 2S, viszonylag kis keresetű emberünk elment volna, idén azonban mást diktálnak a szabályozók is. Néhányan a központtól is távoznak, ré­szint nagyobb üzletekbe, ré­szint kapukon kívülre. A jö­vőben a sorozatos leltári hi­ányban vétkesek sem számít­hatnak elnézésre. De az ed­digitől eltérő következetessé­get alkalmazzuk a szállítóink iránti magatartásunkban is. Szakítva a szokásjoggal és a hagyománytisztelettel, ezután azoktól a szállítóktól vásáro­lunk, akik nagyobb árrést biztosítanak. — Mindez elég szigorúan hangzik. — Nem tartom hibának a szigort, ha az ellátási körzet és saját dolgozóink érdeké­nek érvényesítéséről van szó. Boldogulni, s az eddigiektől többet nyújtani csakis akkor tudunk, ha feladatunknak ha­tékonyabban teszünk eleget, gazdálkodásunk jövedelme, zőbbé válik. Szendi Márt* Először úgy volt... Novéken ex atomenergiáért Múlt évi történetet hallot­tam a minap. Pakson, az atomerőmű építésének egyik, főművezetője megkérdezte: „Honnan erkezett ez a szer­kezet?” Mátranovákiak csi­nálták;- „Hát akikor, minden­féle újabb méricskélés nél­kül tegyétek a helyére!” Ügy gondolja? „Ahogy mondtam.” Mesélem a „sztorit” Mol­nár Mihálynak, a Ganz-MÁ- VAG mátranováki gyáregy­sége igazgatójának, s kér­dem: — Mi végett bíznak meg ennyire magukban? — ... Ezt ugyan — tárja szét karját — másoktól kel­lene megkérdezni, de szerin­tem jó, precíz gyártmányaink érdemesítettek erre. Köztudott: az atomerőmű építéséhez nem akárki szállít­hat. Külön bizottság jelölte ki azokat a vállalatokat, ame­lyek eleddig is jó hírnévre tettek szert. így kapta meg a Ganz-MÁVAG a felkérést az acélszerkezetek legyártásá­ra, melyek nagy szilárdságú, hihetetlen vastag acélból, kü­lönleges technológia alkalma­zásával állíthatók csak elő, speciális munkafolyamatok so­kaságával. S ez érthető: a nukleáris energia „fékentar- tása” különös figyelmet érde­mel. — Először úgy volt — em­lékszik Molnár Mihály —, hogy a „paksi széria” vala­mennyi elemét a budapesti törzsgyárban állítják elő. Ké­sőbb azonban olyan döntés született, hogy e feladatot ne­künk, mátranovákiaknak kell teljesíteni. — Hihetetlen fontos mun­kát, kezdő gyáregységre bíz­tak. .. — ... Régen kinőttünk már a gyerekcipőből, pedig még csak tizenegy esztendeje va­gyunk itt a faluban. Eddigi tevékenységünk eredménye, hogy minden szinten alkal­masnak tartottak bennünket a magas követelményeket tá­masztó munka elvégzésére. Mondjam,- hogy az általunk legyártott magyar és jugo­szláviai Duna- és Tisza-hidak, a prágai metróhoz kiszállí­tott szerkezetek osztatlan el­ismerést váltottak ki a meg­rendelőkből. . .? Vagy, hogy óriás méretű és teherbírású öntödaruink sikerrel üzemel­nek Dunaújvárosban és a Lenin Kohászati Művekben. .. Mások által is felnőttünk már a legbonyolultabb feladatok megoldására. A Ganz-MÁVAG mátrano­váki gyáregységéből tavaly 830 tonna acélszerkezetet szál­lított Paksra, idei megrende­lésük 603 tonna, de tudják már azt is — hiszen a rop­pant bonyolult munka terve­zése óramű pontossággal tör­ténik, hogy 1981-ben még 800, és nyolcvankettőben újabb 700 tonnányi gyártmány le­szállítása lesz a feladatuk. — Bírják majd? — A tavalyi atomerőmű­szerkezeteket terven felül ké­szítettük el. Igen, hiába néz rám kérdőn, ezt a hihetetlen nagy munkát kénytelenek vol­tunk minden más után csi­nálni. Hiszen valamennyi ter­mékünk: a víztornyok, a fu­tódaruk, s más berendezések igencsak nagy népgazdasági igényt elégítenek ki. Azokat — Pakstól függetlenül — szintén határidőre, jó minő­ségben kellett legyártani. Per­sze. felsőbb szintről „felmen­tést” adtak, miáltal szabadon gazdálkodhattunk a túlórák­kal, s kaptunk megfelelő pénztámogatást is. — Pedig — tudom — a múlt évet rekorderedménnyel zárták. S a 830 tonna még fölötte.. . — Már ennyire is képes a kollektívánk. Igaz, dolgozó­inknak hihetetlen erőfeszíté­sébe került az ígéret: hogy részünkről Pakson minden rendben lesz, megtartása. Éjt nappallá téve munkálkodtak, a szó legszorosabb értelmé­ben. Persze, hogy mindez így sikerült, nemcsak rajtuk múlott. Ha nem lett volna jó, folyamatos az anyagellá­tás, ha nem tudtuk volna a munkát kifogástalanul meg­szervezni, bizony most hall­gathatnánk. De, megismétlem: azért végül is, minden az em­bereken múlott. A rendkívül nagy, s igen fontos „pluszmunka” láttán mozgósította a dolgozókat a párt-, a KISZ- es a szakszer­vezet, s ajánlottak fel soron kívüli segítséget a szocialista brigádok tagjai. Igaz, említi az igazgató, kerestek havonta nyolc- meg kilencezex forin­tokat, de nem volt, aki ezt sajnálta volna tőlük, — Nem fáradt ki a. gárda? — ... Idei első negyedéves tervünket jelentősen túltelje­sítettük. Az atommáglyát körülölelő „dobozok”, amelyek 45 milli­méter vastag, különleges acél­ból készültek, már Pakson, a helyükön vannak. Bár mére­tük egyáltalán nem mondha­tó monumentálisnak — ellen­kezőleg! —, az egyik súlya meghaladta a 12, a másiké a 15, az utolsóé pedig a 19 ton­nát. A tartógerendák métere is majd egy tonnát nyom És: az átvevők csak a szabvány­ban meghatározott tűrés alsó határáig engedélyeznek elté­rést. Kemény, pontos, nagy fegyelmet és tudást igényló munka folyik Mátranovákon. — S mit hoz ez a Ganz „konyhájára?” — A szerkezetek kilójáért 65—70 forintot kapunk. Bent, a hatalmas gyártó- csarnokban paksi acélgeren­dákon szikráznak a hegesztő­automaták. .. Karácsony György NÓGRÁD — 1930. április 9., szerda 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents