Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Magyar kultúra napjai Moszkvában Hunyadi László a Nagyszínházban A magyar kultúra napjai­nak keddi legkiemelkedőbb eseményeként Erkel Ferenc Hunyadi László című operá­jának előadásával megkezdte vendégszereplését a Magyar Állami Operaház a moszkvai Nagyszínházban. A nagy sike­rű -előadáson jelen volt Jurij Barabas, a Szovjetunió kul­turális miniszterének első he­lyettese, a szervező bizottság elnöke,'dr. Molnár Ferenc kul­turális minisztériumi államtit­kár, dr. Szűrös Mátyás, Ma­gyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Moszkvában akkreditált dip­lomáciai képviseletek több vezetője, a szovjet kulturális, társadalmi és politikai élet számos jelentős személyisége. Ugyancsak kedden Lantos István Liszt-díjas zongoramű­vész adott koncertet a •moszk­vai Csajkovszkij hangver­senyteremben. Bálint Mária hegedűművész — Szabóki Márta kíséretében — Kijev- ben lépett fel. Második elő­adását tartotta a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese Kemerovóban. A Vígszínház társulata el­utazott Tallinnba, ahol a „30 éves vagyok" című musi­calt viszik színre. (MTI) Szadat Washingtonban Szadat egyiptomi elnök hét­főn Washingtonba érkezett. Két nap alatt háromszor tár. gyal Carter elnökkel arról, hogyan mozdíthatnák el a holtpontról az Izrael meg­szállta arab területek úgyne- vezett „önkormányzatáról” fo­lyó tárgyalásokat, amelyek kudarca Carter tekintélyét és Szadat politikai jövőjét fe­nyegeti. Immár senki sem bízik benne, hogy Izrael és Egyip­tom a tavalyi, Camp David-i megállapodásokban vállalt határidőig, május 26-ig meg­egyezik a megszállt területek 1,2 millió palesztinjának még a legkorlátozottabb jogaiban is. Szadat rég lemondott a palesztin államról, az igazi palesztin önrendelkezésről, de az izraeli Begin-kormány még a legcsekélyebb engedmé­nyekre sem hajlandó, hogy az egyiptomi vezető legalább a látszatot megmenthesse. Szadat- nak így nem maradt piás vá­lasztása, minthogy ismét az amerikai elnöktől kérjen tá­mogatást, akihez odakötötte rendszere sorsát. Az amerikai kormány ké­nyesebb helyzetben van, mint valaha. Az iráni forradalom végképp világossá tette, hogy Washingtonnak közelednie kell a mohamedán világhoz, ha meg akarja őrizni befolyá­sát a hadászatilag oly fontos­nak tartott térségben. (MTI) Afganisztáni tiltakozás .Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé az iszlám konferencia április 16. és 26. között Isiamabadban tartandó, külügyminiszteri szintű rendkívüli ülésszaká­val kapcsolatban. A Bakhtar hírügynökség által nyilvános­ságra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kabuli kormány törvénytelennek tartja Afganisztán kizárását az iszlám országok szerveze­téből, s az ország belügyeitte való beavatkceáenak tekinti az úgynevezett .Afgán kér­dés” napirendre tűzését az ülésszakon. Afganisztán kormánya meg­hívás nélkül is elküldi dele' gációját Islamabadba. élén Sah Muhammad Doszt kül­ügyminiszterrel, aki az ülés résztvevői előtt készségesen megvilágítja a jelenlegi tény. leges afganisztáni helyzettel kapcsolatos kabuli álláspon­tot — hangzik a nyilatkozat. (MTI) Korrupciós botrány Japánban FlescK István, az MTI tudó­sítója jelenti: Sorozatos letartóztatások, házkutatások és szenvedélyes parlamenti interpellációk kö­zepette lavinaként dagad Ja­pánban az utóbbi évek két legsúlyosabb korrupciós po­litikai botránya. A kormányt és a közvéleményt egyaránt lázban tartja a postaügyi mi­nisztérium hatáskörébe tar­tozó japán nemzetközi táv­író- és telefontársaság, a KDD, vafamint Hamada Koi- csi befolyásos liberális de­mokrata képviselő megvesz­tegetési bűnügye. A közel­gő felsőházi választások előtt a miniszterelnöki hivatalban nagy riadalmat keltett, hogy a rendőrség szombaton letar­tóztatta Itano Mababut, a KDD-nek a legfelső politikai berkekkel szoros kapcsolatban álló volt elnökét, aki hajnal­tól éjfélig tartó kihallgatása során bevallotta üzelmeit. Ko­rábban már négy személyt vettek őrizetbe, ketten pedig a letartóztatás elől öngyilkos­ságba menekültek Az országos szenzációt kel­tő eseményt követően kedden váratlanul benyújtotta le­mondását Kamijama Fumio postaügyi miniszterhelyettes és bizalmasa, Egami Szadatosi osztályvezető. Mindketten éppúgy gyanúsítottak, mint egykori főnökük, Hattori Ja szusi volt miniszter. Rajtuk kívül tucatnyi minisztériumi beosztottal, továbbá körülbe­lül száz konzervatív és jobb oldali ellenzéki törvényhozó­val szemben merült fel az az alapos gyanú, hogy bűnszö' vetkezetet alkottak. Hasonlóképpen politikai bőm baként hatott, hogy a Japán Kommunista Párt a felsőház­iban újabb terhelő bizonyí Az USA megszakította diplomáciai kapcsolatait Iránnal (Folytatás az 1, oldalról) múlt héten, az előválasztások egyik fordulójának napján sikerült az elnöknek így be­folyásolni — a maga javára — a szavazás kimeneteléi A változatlan helyzetben a Fehér Ház kénytelen volt tak­tikát változtatni. A látszatra kemény, a gyakorlatban vi­szont jelentéktelen intézke­désektől senki nem vár ér­demi változást Carter mind­két pártbeli választási ellen­felei erős fenntartásokkal fo­gadták a bejelentéseket. Az öt hónap után tovább húzódó túszügy azonban egyre sú­lyosabb veszélyekkel jár Car­ter számára, mind választási harcában, mind a nemzetközi porondon. a figyelmeztetés elsősorban a közös piaci tagállamoknak szól. Az országot irányító forra­dalmi tanács tagjai keddi „válságülésükön”, a két or­szág közötti diplomáciai kap­csolatok megszakításáról ho­zott washingtoni döntést „örömmel fogadták, mivel az minden bizonnyal fokozni fog­ja az iráni nép forradalmi lel­kesedését”. A forradalmi ta­nács állásfoglalása hangsú- lyozta, hogy „az amerikai el­nök a túszügy felfújásával kí­sérli meg leplezni a washing­toni kormány imperialista ér­dekeit”. A forradalmi tanács kérte a lakosságot, hogy őrizze meg egységét. A teheráni rádióban Hasszán Habibi, a testület szóvivője tolmácsolta a forra­dalmi tanács üzenetét, amely a • katonaságot, valamennyi .kormányhivatalt és más in­tézményeket teljes mozgósítás­ra szólította fel „az ország és a nép dicsőségének megőrzése érdekében”. Baniszadr államfő kedden rádiónyilatkozatban hangoz­tatta, hogy „Irán nem lesz könnyű préda az Egyesült Ál­lamok számára. Elszántuk magunkat arra, hogy ellenál­lunk” — mondotta az elnök. A Modzsahedin Khalk, isz-' lám alapokon álló baloldali szervezet üzenetben üdvözölte Khomeini ajatollahot, az irá­ni forradalom vezetőjét és fel­szólította a kormányt, hogy „menjen még messzebbre az amerikai imperializmus elleni küzdelemben”. (MTI) A japán kormány „sajnál­kozással” a szigetországi gaz­dasági-üzleti körök pedig sú­lyos aggodalommal fogadták Carter elnök bejelentését az amerikai—iráni diplomáciai kapcsolatok egyoldalú meg­szakításáról. Ohira kormányfő a hír hallatáin azonnal ta­nácskozott Okita külügymi­niszterrel és Ito kabinetfő­nökkel. A miniszterelnök sze­rint Washington előzetesen nem tájékoztatta a lépésről legfontosabb ázsiai szövetsé­gesét, Tokiót. A japán kabi­net hivatalos nyilatkozata azonban az amerikai lépés fe­letti sajnálkozás és a nyilván­való tanácstalanság ellené­re „megértést” tanúsít a Car­ter-kormányzat lépése iránt, amelyre — úgymond —, Washington a túszok miatt rákényszerült A japán gazdasági élet kép­visel* azonban nyíltan hely- ftóenítették a legújabb ame­rikai „megtorlóét”. E körök­uu 'ueTLRsnj uiáuiiyi-. r — --------------- —------­h ozott nyavAtoeeág- í*«' »«»1 tartanak, hogy Wa­shington az eddiginél is szo­tékokat ra Hamada Koícsi képviselő- __ -r_____ r ől, az LDP tagtoborzó rrodá-. iro*ehb „Jepesegyeztehesne” járnak leváltott vezetőjéről, frénysacrfti szövetségeseit, Hamádát azért távolították eh 'márpedig ez beláthatatlan kő­posztjáról, mert 1,5 millió vetkezmenyekkel járhat a dollárt kártyázott el Las Ve- japán iparra nézve, gas-i játékkaszinókban. A JKP most leleplezte: Hamada a szigetország egyik legnagyobb alvilági szervezetének tagjai­val járt Las Vegasban. Az Inagavakad nevű gengszter- szervezet, amely afféle japán gazdasági zsaroló maffia, részben a Lockheed-per egyik fővádlottjának, Oszano Kendzsinek a családi, vállal­kozása. lkán nem habozik, hogy be­szüntesse az olajszállítást azokba az országokba, ame­lyek az Egyesült Államokkal szövetkezve szankciókat foga­natosítanak az ország ellen — jelentette ki kedden Ali Ak- bar Moinfar iráni kőolajipari miniszter. Megfigyelők szerint A minap jelent meg a ma­gyar, de természetesen egy­idejűleg az egész európai saj­tóban a lengyel és a francia kommunisták együttes felhí­vása a kontinens kommunista és munkáspártjainak e hó vé­gén Párizsban megtartandó értekezletére, amelyen a napi­rend a' béke és a leszerelés ügye lesz. A cél egy olyan kö­zös felhívás kibocsátása, amely Európa népeihez és a világ békeszerető erőihez for­dulna a közös cselekvés elő­mozdítása' érdekében. Talán nem is kellene kü­lön leírni, s csak a helyzet­kép rögzítése végett említjük mégis, hogy a kezdeményezés oka az a nyilvánvaló légkör­romlás, ami a világpolitikát jellemzi. A hetvenes évek na­gyobbrészt pozitív fejlemé­nyeit követően a nyugati vi­lág, elsősorban az Egyesült Államok legkonzervatívabb körei úgy döntöttek, hogy erő­feszítéseiket a közeljövőben nem a nemzetközi erőegyen­súly fenntartására és a köl­csönösen elfogadható komp­romisszumok rendszerének ki­alakítására összpontosítják, hanem kísérleteket tesznek egyoldalú fölény szerzésére a stratégiai fegyverkezésben, en­nek alapján pedig nyomást gyakorolnak a szocialista or­szágokra, illetve ellentáma­dásba mennek át a harmadik világ politikai és gazdasági felszabadulásért küzdő népei, országai ellen. Ebben a megváltozott lég­körben az embereket, termé­szetesen Nyugaton nem ke­vésbé, mint nálunk, nap mint Az enyhülés esélyei nap foglalkoztatja a kérdés: nem fenyeget-e közvetlen há­borús veszély’ bennünket. De még aki nem ilyen pesszi­mista szemlélettel kérdez, ab­ban Is felmerül: vajon meg tudjuk-e őrizni a nemzetközi kapcsolatok rendszerében azo­kat a fontos vívmányokat, amelyeknek itt a kontinensen átfogó kódexe is van, a hel­sinki záróokmány. Ugyanezt a kérdést manapság felelős politikusok és az őket segítő szakértők is felteszik önma­guknak — és válaszolnak rá. Az MSZMP XII. kongresszu­sán hangzott el Kádár János­nak az a megállapítása, hogy véleménye szerint nem lesz világháború, mert ennek meg­akadályozására az emberiség ma képes. Hasonló szellem­ben nyilatkoztak más szoci­alista országok vezető szemé­lyiségei is, és tudjuk: véle­ményük nem szubjektív óhaj­nyilvánítás. ♦ Komoly vizsgálódás, kollek­tív értékelő munka, az erők összevetése és az eredménv mérlegelése előz meg minden ilyen állásfoglalást. S ami a véleménynyilvánítás mögött van, az annak az érőegyen­súlynak a részletekbe menő ismerete, ami ma még min­dig a legfőbb biztosítéka a békének, mert a leghatéko­nyabban képes visszafogni a nyugati világ szocializmusel­lenes köreit. ' A mai viszonyok közepette mégis mindannyiunknak vi­NÓGRÁD — 1980. április 9., szerda lúgosán látni kell: már az is a nemzetközi helyzet rosszab­bodásának a jele, hogy a stratégiai fegyverzetrendsze­rek szintjét leszállítani hiva­tott SALT-megállapodások útja helyett e fagyverzetrend- szerek fejlesztésének a kény­szerpályáján vagyunk. Pedig a kölcsönös elrettentés nem a mi filozófiánk! De ha a másik fenyeget, az bennünket is ellenintézkedésre kénysze­rít. Aki józanul gondolkodik, világosan látja, hogy az eny­hülés, a békés egymás mel­lett élés gyakorlata a hetve­nes években az európai kon­tinensen hozta legértékesebb gyümölcseit. Természetesen nem véletlenül. Hanem azért, mert az erőegyensúlyt Euró­pában lehetett a legkevésbé kétségbevonni. A legkonzer­vatívabb amerikai körök a tavalyi év végén pontosan azért hajszolták keresztül a NATO-ban nyugat-európai rakétatelepítési programju­kat, mert ezt a legbiztosabb tartópillért is ki akarják húz­ni a kelet—nyugati kapcsola­tok építménye alól. Tény, hogy a program elfogadtatá­sával részleges sikert' könyvel­hetnek el. Viszont azóta is tanúi vagyunk, hogy a nyu­gat-európai kormányok egy része, s a közvélemény nö­vekvő hányada erőfeszítése­ket tesz az enyhülés védel­mére. A rakétafegyverkezési prog­ram önmagában is veszélyes, ám elfogadása nem végzetsze*- rűen jelenti a megvalósítását. A kommunista és munkás­pártok éppen ezért kezdemé­nyeznek most újból Európá­ban. E kezdeményezés sike­rét, vagy kudarcát — törté­nelmi tapasztalataink vannak erre — nem utolsósorban1 a szocialista országok fejlődési dinamikája dönti ed. A hat­vanas évek végén, amikor az európai kommunista és mun­káspártok Karlovy Varyból keltezett felhívásukkal volta­képp elindították azt a folya­matot, amely azután az NSZK és szocialista szomszédai kö­zött a kapcsolatok minőségi változását hozta, s Európa háború utáni fejlődésében teljesen új szakaszt nyitott, a szocialista országok dinami­kus gazdasági fejlődése volt az az anyagi alap, amire a politikai kezdeményezés épült. A XII. kongresszusnak a nemzetközi helyzetre vonat­kozó megállapításait, az ott körvonalazott békemunkát csak akkor tudjuk eredmé­nyes gyakorlattá tenni, ha a gazdasági erőt is biztosítjuk a szándékainkhoz. A külpo­litikára igazság szerint soha sem volt szabad gazdasági elemzés, helyzetfelmérés nél­kül tekinteni. De nem min­den korban és nem minden helyzetben volt olyan nyil­vánvaló, mint napjainkban, hogy gazdasági építőmun­kánk sikerei képezhetik a leglényegesebb előfeltételt az enyhülés újabb térhódítá­sához. A feladat — a nehe­zebb feltételek ellenére — tehát mit sem változott: a békés egymás mellett élést előmozdító folyamatokat visz- szaíordíthatatlanná kell tenni. Hajdú János Az NSZK betartja gazdasági megállapodásait Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Az NSZK a jövőben is be­tartja nemzetközi gazdasági megállapodásait és folytatja szállításait a Szovjetunió szá­mára — jelentette ki a hét végén egy interjúban Egon Bahr, a kormányon levő Nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) ügyvezetője. Bahr szavai szerint a gaz­dasági embargók a múltban sem hoztak eredményeket. Az Egyesült Államok által köve­telt szovjetellenes szankciók­kal a szociáldemokrata veze­tő szerint az NSZK „szétzúz­na valamit” ami mindkét fél számára fontos és előnyös, és aminek a gazdasági vonatko­zásokon túlmeriően politikai jelentősége is van”. A bizton­sági politika mellett a gazda­sági együttműködés kérdései is jelentős szerepeit játszanak a béke megszilárdításában. Ezért arra van szükség — mondotta Bahr, hogy keleten és nyugaton kölcsönös gazda­sági kapcsolatrendszert épít­senek ki. A Spiegel című hamburgi hetilap legújabb számában olyan értesülést közöl, amely szerint a bonni kormány el­lenáll Washington követelése­inek és nem hajlandó általá­nosan kiterjesztem a Szovjet­unió ellen irányuló gazdasági és kereskedelmi embargót. Jugoszlávia Nincs támogatás a nem termelő beruházásokra Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A jugoszláv vállalatok, in­tézmények, politikai és társa­dalmi szervezetek, helyi kép­viselőtestületek, bankok, ér­dekközösségek, szövetkeze­tek stb. 1980-ban nem ve­hetnek igénybe társadalmi eszközöket nem termelő és nem gazdasági beruházásokra, iro­daházak, igazgatósági épüle­tek, reprezentációs, szórakoz­tató, kulturális, művelődési és sportlétesítmények stb. építé­sére, illetve bővítésére, vagy vásárlására, továbbá irodabú­tor, Berendezés és felszerelés beszerzésére. Az erről szóló törvényt a szövetségi kormány javaslatá­ra fogadta el a képviselőház. A törvény indoklása ki­mondja, hogy a nem termelő és nem gazdasági beruházások növekedését reális keretek kö­zé kell szorítani, összhangba kell hozni a társadalom anya­gi, pénzügyi és fizetési mér­legbeli lehetőségeivel, s ezzel is hozzájárulni a gazdasági stabilizációs politika sikeres megvalósításához. A társadalmi eszközök fen­ti célra történő felhasználá­sának tilalma mind a saját, mind a más forrásból előte­remtett pénzösszegekre vonat­kozik. Emlékezetes nap Ma emlékeznek meg világszerte a palesztin menekültek napjáról. Az agresszió következtében hazátlanná lett pa­lesztin nép elhúzódó tragédiájának csupán kis „darabját” jelképezi a mai nap: 1948. április 9-én a Deir Jaszin nevű palesztin faluban 254 embert, köztük 145 nőt gyilkolt meg brutális módon egy cionista terrorista csoport. Amikor a palesztin menekültekkel szolidaritást válla­lunk, tudjuk, hogy a palesztin kérdés nem egyszerűen me­nekültprobléma; csak átfogó rendezésével képzelhető el a zaklatott közel-keleti térség tartós békéje. A szocialista or­szágok kezdettől fogva támogatták az igazi rendezés há­rom legfőbb feltételének teljesítéséért küzdő erőket: köve­telték az izraeli kivonulást valamennyi megszállt arab te­rületről; a palesztin nép nemzeti jogainak elismerését és szavatolását, beleértve az államalapítás jogát is, s a bizton­ság garantálását a térség valamennyi állama számára. Az elmúlt évek során a szocialista országok álláspont­jához csatlakozott az el nem kötelezett államok népes cso­portja és az ENSZ-tagállamok többsége. A legutóbbi fejle­mények arra utalnak, hogy a palesztin követeléseket tá­mogatók között már nyugati politikai vezetők is vannak. Kreisky, Brandt, Giscard d’Estaing francia államfő után Tokióban is jelentősen módosították* a PFSZ-szel kapcsola­tos álláspontokat. A palesztin nemzet napján mégsincs kézzelfogható kö­zelségben a közel-keleti rendezés. Ma is Izrael, az Egyesült Államok és a velük különútra tért Egyiptom vezetői azok, akik ezt megakadályozzák. (n. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents