Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

I A vegyipari gépgyártás mode rn üzemévé fejlődött a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyár­egysége, ahol különböző tartályokat, hőcserélőket, acélszerkezeteket, olaj. és atomipari berendezéseket is készítenek. A termékek összeállításához jól képzett hegesztők adják munkájukat, sokuk minősítése eléri az első osztályt. Dákai Mihály a gyárban végezte el a továbbképző tanfolyamokat, mely során a legnagyobb hozzáértést igénylő berendezések gyártásához is elsajátította a szükséges ismereteket és gyakorlatot. — kj — Nem mellékes üzemágak 'A termelőszövetkezetek gaz­dálkodása 1967-ig lényegeben csak mezőgazdasági jellegű te­vékenységre korlátozódott. Az ekkor megjelent III. törvény tette lehetővé a tevékenységi körök bővítését, a mellék­üzemágak szervezését. A gyors ütemű fejlődés csak ezt kö­vetően indult meg^o i A gazdaságok a mezőgazda- sági termelés sajátosságaiból fakadó nehézségek miatt for­dultak ez irányba. A fejlesz­tés viszonylagos lassúsága, a termelés idényszerűsége, nagy­mérvű függése az időjárástól, mind arra ösztönözték az üze­meket, hogy biztonságot nyújtó bevételi forrást találjanak. A melléküzemágak a folyamatos iparszerű tevékenység révén biztosítják az állandó foglal­koztatottságot, javítják a gaz­dálkodás eredményességét. Az innen származó nyereséget a mezőgazdasági tevékenység fejlesztésére lehet fordítani, azaz növelhető az árbevétel. Végül, de nem utolsósorban a nagyüzemekben nem, vagy csak gazdaságtalanul előállít­ható termékek gyártásával je­lentős népgazdasági hasznot hajtanak. Tevékenységi körük igen sokrétű. Foglalkoznak fafel­dolgozással, homokkitermeiés- sel, szörpkészítéssel, alkatrész-, harisnya-, fakanál- és kanna- tömítőpapír-gyártással. A sort még lehetne tovább folytatni. Sok termék exportra kerül, másokból az egész országot ellátják. A Vönszani A KNDK egyik legna­gyobb és legkorszerűbb üze­me a Vönszani Vagongyár. A kombinátot, akár az ország más iparvállalatait, az 1953- ban befejeződött háború után csaknem teljes egészében új­ra fel kellett építeni. A ter­melést 1958-ban kezdték meg, amikor elkészült az első 500 darab 30 tonnás vagon. Egy év múlva már megkez­dődött a különféle rendszerű vasúti kocsik, önkiürítő vago­nok, tartálykocsik, nyitott pótkocsik sorozatgyártása is. Ugyancsak az üzemben szer­vezték meg a mozdonyok és személygépkocsik javítását is. Jelenleg a Vönszani Vagon­gyár évente 3000 darab 60 tom11 ^ teherkocsit gyárt, va­Több termelőszövetkezet csak most, a tavalyi kedvezőt­len év után ismerte fel a melléküzemágak jelentőségét és fontosságát. Ezt igazolja az is, hogy az alaptevékenységen kívüli munkák nettó árbevé­tele, az elmúlt esztendőben 24 százalékkal nőtt 1978-hoz ké­pest a Nógrád megyei termelő­szövetkezetekben. A megye mezőgazdasági ter­melésének 2,2 milliárdos ter­mel őszövetkezeti árbevételéből a melléküzemágak 3»i) millió forintot hoztak. Ez a tevékeny­ség különösen jellemző a ked­vezőtlen adottságú, támogatott gazdaságokra, hiszen számukra szinte létfontosságú. Több ter­melőszövetkezetben csaK a mel­léküzemágakból származó ár­bevétel tudja pótolni a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés kieséseit. A tevékenységi körből M kell emelni, mint az egyik leg­fontosabbat, a feldolgozóipari jellegű üzemek munkáját. Ezek ugyanis olyan mezőgazdasági termékeket hasznosítanak, amelyek egyébként kárba vesznének, vagy csak áron alul lennének értékesíthetők. Így viszont, a magasabb feldolgo­zottsági foknak megfelelően többletjövedelmet nyújtanak, nem egy esetben keresett ex­portcikké válnak. Hasonló­képpen nagy jelentősége van a nagyüzemekkel való koope­rációnak az alkatrészgyártás te­rületén, és az olyan mellék­üzemági tevékenységnek, mely­Vagongyár lamint 150 felújított személy- kocsit és 200 mozdonyt jut­tat vissza a' forgalomba. A gyár húsz műhelyéber) korszerű hazai és szovjet .gyártmányú berendezések mű­ködnek. A szovjet szerszám­gépek az elmúlt hét év alatt érkeztek. Ezekkel és a tarta- 'lékok hasznosításával a leg­közelebbi jövőben 20 száza­lékkal emelkedik a munka termelékenysége. A Vönszani Vagongyár kol­lektívája vállalta, hogy a je­lenlegi hétéves tervet (1978— 1984.) másfél évvel a határidő előtt befejezi. Ez azt jelenti, hogy több mint háromezer új tehervagon határidő előtt fut ki a köztársaság vasútvo­nalaira. , nek révén hiánycikkeket pó­tolnak. A legtöbb termelőszövetke­zetben ma már jól képzett szakemberek irányítják ezt az egyáltalán nem mellékes te­vékenységet, hasonlóan kvalifi­kált munkásgárdára támasz­kodva. Nincsenek viták)) kell-e, szükséges-e? Az eddig elért eredmények önmagukért be­szélnek, és bebizonyították, hogy a megye kedvezőtlen adottságai között elsősorban ez szavatolja a termelőüzem biz­tonságát. Óhatatlanul felmerül azonban az a kérdés, meddig lehet fej­leszteni, bővíteni az üzemen belül a melléküzemágakat? A válasz egyértelmű. Mindad­dig, amíg nem megy az alap- tevékenység rovására, amíg nem gátolja a mezőgazdasági termelést. Mert azért termelő- szövetkezeteinknek ez a fő feladata. zilahy Ä vasasszakmák krémjének tartják a magukét a szer­számkészítők. Többnyire egye­di darabokat állítanak össze, az akkurátus mérettartás ma­gától értetődő, műszaki fan­tázia, különfajta gépek és szerszámok mesteri használa­ta úgyszólván természetes. Sokoldalúan képzett —.ahogy rút latin eredetű szóval mond­ják: kvalifikált — munkások képesek csak eleget tenni az e foglalkozás művelőivel szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Jószerivel természe­tesnek vehető, ha egy ilyen emberekből álló szocialista brigád sikert sikerre halmoz a munkaversenyben. Ezt iga­zolja az a tény is, hogy a salgótarjáni bányagépgyár Jó­zsef Attila Szocialista Brigád­ja —, amely tizenöt, szer­számkészítéssel foglalkozó szakemberből tevődik össze — idén ötödször terjesztetett föl a vállalati kiváló címre a bri­gádvezetői tanácskozás dönté­se alapján. SZÓLTAK: MI LESZ? A tizenkilenc éves múltra visszatekintő kollektíva első embere: Tóth Márton műve­zető. Megtermett, izmos férfi, délután találjuk bent a mun­kahelyén. Nagyobbik fia hoz­ta számára az ebédet, haza- ugrani sem volt ideje a szak­embernek. — öt-hat fő lehet, akik kezdettől fogva a ’„csapatba” tartoznak, a többiek később kerültek közénk — tudjuk meg tőle. A brigád abban a szeren­csés helyzetben van, hogy A vezetői egzisztencia aranyalapja C ___II.. i'__ azokat a varázsszava­o orolnarnam kat amiket kívülről tud minden rendű és rangú gazdasági veze­tő, s talán nincs olyan nap, hogy ki ne mon­daná a különböző összefüggések, viták, véle­ményegyeztetések esetleg saját munkájának megítélése kapcsán. Af. előbbiek minden eset­ben összefüggésben vannak a termelés és gazdálkodás időszerű követelményeivel. Az előbbiek helyett inkább egy központi gondolat, a megújulási készség és képesség, valamint ezek néhány árnyalata köré cso­portosítom mondandómat. A lényeg érzékel­tetését példával kezdem. Egyik főmérnök ba­rátom mesélte a következőket: Kint járt Nyugaton egyik versenytársánál. Az ottani gyár főmérnöke az egyik meghitt pillanat­ban félrehívta őt és kissé neheztelve mond­ta: — Látja ezt — mutat az ősz hajára, majd így folytatja: — Ezt magának köszön­hetem. Barátom kérdően nézett rá, ő pedig a következőket mondta. — Az ön gyáruk, által előállított termékek tíz kilóval könnyeb­bek, mint a miénk. A főnököm azt mondta, ha fél éven belül nem produkálom azt, amit ön, kereshetek magamnak másik munkahe­lyet. Nem azért hozakodtam elő ezzel a valósá­gos, tíz évvel ezelőtti történettel, hogy bárkit is feleslegesen izgassak, hogy bárkiben olyan érzést keltsek, • mely szerint hazánkban hol­naptól kezdve így lesz. Csupán figyelemfel­hívásnak, s’egy kicsit mai valóságunk érzé­keltetésének szántam. Megyénk üzemeinek, gyárainak, vállalatai­nak gazdasági vezetői egyre jobban érzik saját bőrükön, hogy a külső piacok szabta, máról-holnapra meglepetésként jelentkező, ed­dig elképzelhetetlen új követelmények meny­nyivel más munkastílust, felfogást és gyakor­latot követelnék, mint akár csak egy évvel ezelőtt. Nem ok nélkül jegyezte meg egyik gyárunk fiatal főmérnöke: — Csak addig tölthetem be ezt a posztot, amíg képes va­gyok megújítani önmagamat, azt adok és úgy, ahogy az adott pillanatban követelik tőlem a megrendelők, A hetvenes évek elején a termelési terv teljesítése képezte a minden oldalú elisme­rés alapját. Ez viszont ma már a múlté. Az igazi biztonságot, a megalapozott egziszten­ciát az új iránti érzékenység, az ebből táp­lálkozó, illetve fakadó rendszeres és folya­matos kezdeményezés, vállalkozási készség és képesség adja A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységé­nek kollektívája akkor vállalkozott egyes atomipari berendezések előállítására, amikor az ország nagy múltú gyárainak vezetői is fanyalogva mondták: Nagyon bonyolult mun­ka ez, nagyok a követelmények, hátha nem tudunk megbirkózni vele. A salgótarjániak másként gondolkodtak, s ennek megfelelően cselekedtek. Olyan termékösszetételt alakítot­tak ki, amely tavaly is a tervezettnél jóval nagyobb nyereséget biztosított. De itt sem álltak meg. Mivel hosszúnak tartják azt az időt, amíg az új gyártmány a megszületé­sétől kezdve az előállításig eljut, ezért az átfutási idő csökkentésére tervezőcsoportot hoznak létre. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ta­valy elért 20 millió dollárt« tőkésexport-be­vétel nemcsak a kínálkozó piaci lehetőségek jó kihasználásának: tulajdonítható, hanem azoknak a termékeknek is, amelyek önmagu­kért beszélnek, színvonaluk eléri a legjobbi­kát. A Magyar Kábái Művek 'balassagyarmati gyávában a szakmai képzés sokoldalú és rendszeres megvalósítása révén eljutottak odáig, hogy a világban érvényben levő ká­belgyártó szabványoknak megfelelően tudnak termékeket előállítani. Az új iránti érzékenységhez hozzátartozik az is, Hogy tudni kell, mikor szükséges va­lamit abbahagyni. Amikor a termelés gaz­daságossága indokolta, akkor a balassagyar­mati kábelgyárban bevezették a folyamatos munkarendet. Azon nyomban megszüntették, amikor a rekonstrukció során új nagy tel­jesítményű gépek kerültek a régiek helyé­re. Ugyanígy cselekedtek a Nógrádi Szénbá­nyáknál is. Mint értekezletet járó ember, igen gyak­ran részese vagyok idejétmúlt, szemfény­vesztő ígérgetéseknek is. Előfordult, hogy igen köztiszteletben, közmegbecsülésben, sok jó kezdeményezést maga mögött tudó, jó ké­pességű gazdasági vezetők is széles gesztu­sokkal tarkítva, nyomatékosan kifejezik egyetértésüket a mai követelményekkel, s utána 360 fokos fordulatot véve arról be­szélnek, hogy, hogy, hogy.. . Pedig eléggé köztudott, hogy soha. senki sem tett olyan ígéretet, mely szerint a jö­vőben könnyebbek lesznek majd a terme­léssel és gazdálkodással kapcsolatos felada­tok. Ellenkezőleg. Számtalan dokumentum ar­ra figyelmeztetett, hogy a követelmények emelése fokozatos, rendszeres, hosszú távú folyamat. Mivel másfajta a követelményrendszer, en­nek megfelelően módosul az értékrendszer is. Míg korábban a nagyság jelképe a gyors termelésnövekedés, a bőséges létszámgyara- pítás volt, addig ma az igazi nagyságot, az elismerést a már ismert gazdasági követelr mények teljesítésének nagysága adja. De ez 3 kor követelménye is. Aki a teljesítés elől ki akar térni, az zsákutcát választ magának. Az előbbiekből is látszik, ahol zöld utat kap az új iránti érzék, ahol a vezetői, irá­nyító, ellenőrző munka gyakorlatába bevo­nult a minél előbb szabadulni a régi, visz- szahúzó erőktől, ahol a kezdeményezőkész­ség nem kicsikart kényszerűség, hanem ál­landó serkentője a messzelátó, jobbra és többre törekvő vezetésnek, ott nincs szellemi restség, a közvélemény nem fogadja el a tehetetlenségből táplálkozó indokokat, a munkások szívesen adják tudásukat, eszüket, két dolgos kezüket a nagyobb feladatokhoz. Mert egész életükön keresztül tapasztalják, hogy a nehézségek feletti siránkozás soha­sem vitte előbbre a közösség ügyét. Igaz, a kezdeményezésekkel járó újabb,1 nagyobb követelmények elfogadtatása, gya­korlati megvalósítása, különböző jellegű, tar­talmú és hőfokú összüt-közések után kapja meg a szabad utat Még ott is, ahol a dol­gozok nemcsak megszokták, hanem átvették vezetőik alkotó nyugtalankodó kedvét. Hát még ahol nincs meg ez a légkör, ahol a fejlődésnek még ma is a melegházi módját választják —, ott bizony nehéz előbbre jutni. De ne szégyelljük már kimondani: az ilyen helyeken előibb-utóbb megszűnik a termelés, vagy más olyan termelő-, gazdálkodó egysé­gekhez csatolják ezeket a részlegeket, ahol a vezetők képesek a mindenkori követelmé­nyekhez igazítani munkájukat, ahol gazdag; de reális fantáziával a szűkre szabott lehe­tőségeket is jól kihasználják és vállalják a sokat hangoztatott kockázatot OK megtartott pártértekezieteken a XII. kongresszuson arról, hogy min. den vezető csak addig maradjon a posztján, amíg képes feladatát jól ellátni. fvenesz) Ötődtzben kiváló Proletár kültő nevével mind a tizenöten a bánya­gépgyárban kezdték a mun­kát, sőt a szakma tanulását is. A pálfalvai üzemben vál­tak — ki-ki — lakatossá, esz­tergályossá, szerszámkészítővé. Sorsuk tehát összefonódott a gyáréval. Érthető, ha nem közömbösek üzemük viselt dolgai iránt. — Tavaly fejenkint ötven- hét óra társadalmi munkát végeztünk. Mi magunk gon­doskodtunk róla, hogy legyen mit csinálnunk — így Tóth Márton. — Nem várjuk meg, hogy fentről szóljanak. Ha én nem vennék észre valamit, jelentkeznek a fiatalok. A Sziklai 'brigád felhívásáról például csak később kaptam hírt. De figyelmeztettek már a felhívás másnapján a srá­cok: Marci bácsi, mi larz? így aztán mi is az elsők közt csatlakoztunk . . . Mint megtudtuk: ez a kez­deményezőkészség észrevehe­tően hozzájárult ahhoz, hogy ismét ezt a kollektívát terjesz­tették föl a vállalat illetékesei elé a kiváló cím megítélésére. MINT A FUTBALL Ismervén a munkaver­seny egyre forróbb légkörét, arra gondolunk: bajos lehet ötször elvinni a pálmát a gyár számos jó brigádja kö­zül. — Olyan ez is, mint a fut­ball — bólint Berindán Lász­ló, lakatos, a brigád ötven- esztendős tagja. — Mindenki az elsőt akarja megverni. De hát a , feltételek mindenki számára egyformák, a lehető­ségek mindenkinek adva van­nak. — Mi kell ahhoz, hogy győzni tudjon itt egy csapat? — Nézze, ennek rengeteg tényezője van. Van az üzemi munka, a társadalmi munka, különféle patronálások, az újítások és így tovább. Ne­künk sok a feladatunk, és ah­hoz képest kevesen vagyunk. Azonkívül az üzemben kidol­gozott újítások kilencven szá­zaléka itt köt ki. Sokszor csak le van rajzolva valami, s mi találjuk ki, hogyan csináljuk meg. Mi magunk is újítunk... Berindán Lászlónak is volt egy fontos ötlete — ezt azon­ban nem tőle tudjuk meg, szerénysége tiltja a „dicsek­vést”. Üjfajta görgőiket gyár­tott az üzem — 6600 darabot —, s nehézség támadt. Az eredeti terv szerint készítve levált róla minduntalan az úgynevezett előkamra. A ko­ros szakember ötölt ki egy egyszerű —, de nagyszerű — módszert a gond kiküszöbölé­sére. „Kaptunk érte ötszáz forintot” — mondja így töb­bes számban, jelezvén: nem tartja egyedüli érdemnek . . « FALAT EMELTEK Ötvös Ferenc 31 éves esz­tergályos a kulturális mun­kát is jelentékenynek érzi a cím elérése szempontjából. — Hagyományosak nálunk a családi összejövetelek — mondja —, de nem is ezek a lényeges dolgok. Hanem az, hogy a brigád hatvan száza­léka szenszámtechnikus. Eb­ben a szakmában fontos a tanulás. Az elméleti is, a gya­korlati is. Ötvös egyébként esztergá­lyos létére különfajta köszö­rűgépeket kezel. De, aki esz­tergályos náluk, nem jön za­varba, ha mondjuk marógé­pen kell megoldani valami­lyen műveletet. A lakatos sem megy a szomszédba, ha gépen kell dolgoznia. Csak­nem mindenki jól bánik a hegeszt őberendezésekke!. Ak­kor sem jönnek zavarba, ha kőművesmunka vár rájuk. Ez utóbbi gyakorlására egy társa­dalmi munkaakció kínált mó­dot nekik: a közeli iskolában alakítottak ki egy tantermet. Ez is hozzátartozik brigádjuk életéhez ; J 5 M. P. NÓGRÁD — 1980. április 6., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents