Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

PUSKÁZZÁTOK KÖZTÜK Egynéhányat!^* A VÁRBELIEK AGGÓDVA FlGVHftK, MU '*? MÍva A TÖRÖK AZ £J LEPLE ALATlW. Szép ég alatt A vándormo- tfvummá lett, garason vett gö­dölye éppen égy ott lehet vala­hol a hullámzó dombok mögött, mint a rajzot belengő békes­ség. Egyébként a rajz címe is: Béke. A göndör bárányok nyáj- melege sugallja az embernek ezt az erős óhaját, a szabadság és a béke -vágyát a termékeny munka akará­sát és féltését. Réti Zoltán balassagyarmati műterme min­dig is a kiküz­dött harmónia ihlető otthona, híre túlszállt Nógrád, az or­szág határain. Rózsavölgyi Márkról, a vá­ros szülöttéről írt könyvét számon tartja a zenei szakirodalom és az olvasók széles köre, a zenei életben, s annak szervezésében be­töltött szerepe régóta érté­kelt, képzőművészeti mun­kásságáról elismerően szól a szakkritika, s nem utol­sósorban, képeit kedveli a közönség. A nemzetközileg ismert kiadvány, a Men of Achievement (Internatio­nal Biographical Centre, Cambridge, England — ötö­dik kiadása 1978-ban) ötö­dik kötetében fényképes szócikkben ismertetik mun­kásságát. Ezekben a hetekben régi dolgait rendezgeti, össze­gyűjti és időbeli sorrendbe rakja azt a sok száz a-kva- relit, amelyet 1950-től nap­jainkig főként Balassagyar­matról és környékéről ké­szített. — Város vízfestményben? — Akár a város alakulá­sa, de kicsit a művész bel­ső fejlődése naplójának i6 felfogható a száz és száz mű. Mert hiszen nemcsak a számára oly kedves, meg­tartó város alakulásáról ad­nak hirt, hanem arról az útról is, amelyet e műfaj egyénivé formálása során megtett. Az 50-es években főként akvarelljeinek „tün- déri színeit” emlegették méltatói, időnként számon- kérve a „realitást". — Kezdetben jobban él­Közösségben Réti Zoltán: Béke veztem az anyag érdekes­ségét — mondja. — Most inkább a szerkezetre fordí­tok nagyobb gondot, a vélet­lenszerűségeket kiküszöbö­löm. Közben a sorjázó, tömött mappákból kibomlik az egész akvarellben irt palóc helytörténet, az itteni táj és nép csöndes hétköznapja, színes ünnepe, megkapó bá­ja, változása az időben. Mintegy „előképként" Ide tartozik néhány megóvott rajz is 1945-ből, ’46.ból, a németországi hadifogság idejéből, őrbódéval, önarc­képpel, üres csajkával és kulaccsal, sátorral, az Észa­ki-tenger emlékével, sőt va­lahonnan egy virágcsend­élettel. Aztán már Balassagyar­mat és a falvak, kiömlő vi. zek, naplementék, s a mindebben mozgó, munkál­kodó emberek következnek. Régi halásztanya az Ipoly- partról, a hajdani kertészet és városi strand, a malom. — Gyarmat tele volt víz­zel azelőtt — mondja szó­ban is a művész. — Az ősz, a tavasz meghozta a kiön­téseket, mintha a tenger közepéből nőttünk volna ki ilyenkor mindannyian, akik itt éltünk. Sok minden eltűnt már azóta, csak egy-egy akva- rell őrzi a rétet, amelyen lakótelep épült, a régi vá­góhidat és benzintöltő állo­mást, a korábban még na­Könyv a Tamás-kórusról A híres lipcsei Tamás-templom- l>un működik a legrégibb német fiúénekkar, a Tamás-kórus. Tör­ténetét “most „ a berlini Union Ki­adó gondozásában megjelenő könyv ismerteti. A mű szerzője,. Wolfgang Hanke, megalakulása, a XIII. század óta kíséri nyomon a neves kórust, hű kupét rajzolva a Tamás-iskoia életéről, munká­járól. A kötetnek hanglemeznél« léklete is van, amelynek anyagát rpszben történelmi felvételek fel­újításával gazdagították, s ez így alkalmat ad a kórus stílusának, a karvezetők, a XX. század neves muzsikusai, kántorai — többek kö­zött Karl Straube, Günter Damin, Erhard Nauersberger, Hanz-Joac- him Rotzsch — interpretációs fel­fogásának a megismerésére. gyobh ligetet, vagy éppen Samu cigány pecázóhelyét. — Jó muzsikus volt, bi­ciklijét mindig a fához tá­masztotta, zöldes színű ka­lapot viselt, elütötte az autó — tudjuk meg róla. S még azt: — Azon a helyen, a vágóhíd mellett mindig nagy halakat lehetett fogni­Nagy árvíz volt Balassa­gyarmaton 1960-ban is, be­ment a víz a Nádor utcába. Erről szintén készült akva- rell, Csakúgy, mint a régi víztoronyról, hajdani ligeti cirkuszosokról, libákkal tele Ipolyról, városi háztetőkről, fák közé beszűrődő fényről, régi temetőről, viharok kö-' zeledtéről. festőtársról, építkezésekről. A naplemen­ték gyönyörűen festették meg mindig a kiöntéseket. A tél mindig színesebb, mint a nyár ezeken a lapo­kon. — Irtó gyorsan alakúi át a táj mindenfelé — mond­ja Réti Zoltán egy idén feb­ruár 19-én készült érsek, vadkerti akvarellt nézeget­ve. — Ezt a kis boltot is lebontják Érsek vadkerten, édesapámnak első munkája volt 1926.ban. Most a piaci jelenetek, vásárok vonzzák, azokat raj­zolja. „Felfedezte” a varja­kat, izgatja a szántás, a friss vetés. Ez utóbbi lapo­kon már nincsen semmi esetlegesség, csak a tiszta ezerkezet, de még nem sza­kadt — nem is szakad el a valóságtól. S a konkrétsá­gon túl, mindenütt ott van bizonyos sejtelem, távlat, le­vegő, vagy a viz. Ettől ak- varell az akvarell. Ettől egyéni. — Szép színes egek van­nak mifelénk — jegyzi meg mintegy magának Réti Zol­tán. Boldog lehet, aki ilyen ég alatt él és dolgozik. Tóth EGRI GSILLAGO GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÄSZLO Rajzolta: ZÓRAD ERNŐ Este hat óra. A balassa­gyarmati művelődési központ színpadán próba folyik. A színjátszók József Attila-em- lék műsoruk középső részét móbálják. de valahogyan ne- ezen sikerül minden. A .endező. Bicskei Gábor, vá­ratlan ötlettel áll elő: „Gye. rekek! Mindenki mondjon valami mást, mint ami a műsorban van. De olyat, ami hangulatában mégis meg­egyezik”. Sárkány Zsuzsa a műsorbeli Elégiához a Klá- rlsokat választja, és választa­nak sorban a'többiek Is. A szavak, érzések, hangulatok kibeszélésével lassan felen­ged a lelkek, magatartások görcsössége, közvetlenné ol­dódik a próba. Ekkor a rende­ző újra megszakítja a folyama­tot, és maga az eredeti, a József Attlia-emlékműsor pe­reg tovább. — Nagyszerű élmény együtt dolgozni Bicskei Gá­borral — mondja Sárkány Zsuzsa, a balassagyarmati Madách Imre irodalmi szín­pad egyik régi tagja. — Rengeteget tanulunk tőle, és sohasem unatkozunk. Gyak­ran egészen meglepő dolgok­kal ^áll elő, Előfordult már, hogy neki sürgősen el kellett mennie égy vállalathoz, ml kocsiba vágtuk magunkat és vele mentünk, aztán dolgát elintézve, ott kint, a helyszí­nen próbáltunk vele. Sárkány Zsuzsa tizenöt éve amatőr színpadi tag. Utolsó éves ipari tanulóiként vető­dött el egy próbára, aztán egyre többre, míg véglegesen ottragadt. Most az Ipoly Áru­ház igazító szabója, két le­ánygyermeke mellett szakít időt, hogy részt vegyen rend­szeresen a próbákon. — A nagyobbik lányom már negyedik osztályos — meséli —, ha szükséges, vi­gyázni tud a kisebbre. Amikor szültem, pár évig nem jártam az együttesbe. De aztán nem so­káig bírtam nélküle. Vala­mit csinálnia kell az ember­nek. valamit — legalábbis én ilyen vagyok — közölnie kell másokkal. Egyszerűen képte­len voltam és vagyok abba­hagyni. A Madách Imre Irodalmi színpad az elmúlt év őszén szerveződött újjá. A régi ve­zető a városon kívül vállalt állást, nem tudott kellőkép­pen törődni a csoport min­dennapos munkájával. Akko­riban már nem működött a helyi könyvtár Ex Libris iro­dalmi színpada sem. Az amatőr színjátszás régi. „meg­szállott” hívei — s ilyenek szerencsére sokan akadnak Balassagyarmaton —, vezető híján, matthelyzetbe kerül­tek. Rövid Időre. A két szín­padból újjáalakult Madách Színpad élére a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ főelőadója, Bicskei Gábor került, akinek neve hosszú Ideje egybeforrott az amatőr művészettel. Maga A-kategó- riás rendező, s tíz évig a Népművészeti Intézet mun­katársaként egyik apostola volt a hazai öntevékeny szín­játszó mozgalomnak. Kitűnő színészanyag került a kezébe. Többségük nemcsak a szín­játszáshoz ért, hanem a vers­mondáshoz is, fejlett beszéd- technikával, finom Játékln- telligenciával rendekezik. Az elmúlt hetekben bonyolítot­ták le a Művészet és ifjúság járási és megyei vetélkedő­ket. Versmondásban két Ma- dáclrszínpados került az or. szágos döntőbe. Sárkány Zsuzsa éppen a József Attila- műsorban is szereplő Elégia című verssel nyerte meg a versenyt, míg barátnője, és színpadi társa, Borbély Klára második lett. A napokban szerepeltek az országos ver­senyen. » A megújhodott együttes el­ső bemutatója Arisztopl.anész átdolgozott Lyszis-vraté ja volt. Versenyen kívüli bemu­tatója óriási szakmai és kö­zönségsikert aratott a decem­beri, balassagyarmati orszá­gos amatőr színjátszó feszti­válon. A közelmúltbeli sike­rek közé számit az Elet és Irodalom estje. melynek so­rán a népszerű lapban meg­jelent Írásokat dramatizálták. Jelenleg a József Attila-em- lékműsoron kívül — amelyet már látatlanban 13 helyre hívtak meg megyénkben, lát­ványosan kifejezve ezzel u felfokozott érdeklődést —, egy gyermekelőadás Is ké­szül: Milne Mici mackója. Hogyan értékeli az újjá­született színpad eddigi mun­káját? — kérdezzük Halmai Lászlótól, a fenntartó Mik­száth Kálmán Művelődési Központ Igazgatójától. — Kezdeném azzal, hogy amit a csoportvezetőtől vár­tunk, azt a legmesszebbme­nőkig teljesíti. Szelleme, egyé­nisége erősiti az összetartó erőt, magasabb szintre emeli a belső nevelő tevékenységet. A színpad tagjai valameny- nylen tudják, hogy milyen feladatot kell teljesíteniük. Tudják, hogy a hálózati mun­kában is szeretnénk tudásu­kat, tehetségüket, igyekezetü­ket hasznosítani, nemcsak a helyi közművelődésben. Ügy gondoljuk, hogy ebben az évr ben a színpad teljesen meg­erősödik és éretté válik, al­kalmassá arra, hogy amatőr színházi funkciót töltsön be. Ennek Intézményünk az anyagi, tárgyi feltételeit biz­tosítja, a szellemi, művészi követelményeket maguknak a színpadi tagoknak kell meg­teremteniük. Bicskei Gábor és együttes« ennek szellemében dolgozik. A kétórás, megfeszített szel­lemi és fizikai koncentrációt kívánó próba kifárasztotta a résztvevőket. Fénylő arccal, büszke mosollyal búcsúzkod­nak. A műsor próbája nekik is örömet, hitet ad. Érzik az emberi küzdés értelmét, tud­ják, hogy az ember minden, baj után talpra állhat. Ha közösség segíti. Olyan, ami­lyen hiányzott József Attilá­nak. Sulyok László Népoktatás — 350 éve Az egyetemes pedagógiai tu­domány egyik legnagyobb képviselője a 350 éve meghalt cseh Jan Amos Comenius. Tu­dománytörténeti Jelentőségét sokan Galileihez, Kopernikusz­hoz, Baconhoz és Descartts- hez hasonlítják. Születésének helye máig sem Ismert pontosan, a mor­vaországi Nivnicén, Koronán vagy Uhersky Brodban (Ma- gyarbród) született. Nemrégi­ben derült rá fény, hogy apai ágon magyar származású. A családot eredetileg Szegjenek hívták, és atyja csak -akkor -vette fel a Komensky nevet, amikor Komnát elhagyva át­költöztek Magyarbródra. Életének fő törekvése, hogy az emberiséget boldogabb jövő felé irányítsa, Comeniust a punszófia gondolatához ve­zette. Ez az ő felfogásában azt az egységes, harmonikus, ren­dezett, közös elvi alapokon, kö­zös alapfogalmakon nyugvó művelődési anyagot jelentette, amelynek mindenki által való ismerete lehetővé tertnó az em­berek nézeteiben az ellentétek megszűnését és ezzel a társa­dalmi egyenetlenségek kikü­szöbölését. Ccmenius tehát az általános, a mindenkire kiter­jedő népoktatás nagy úttörő­je az újkor kezdetén, amikor a művelődéshez való jog csak a kiváltságosok gyermekeit il­lette meg. Hányatott élete során Európa nagy részét bejárta, minde­nütt kapcsolatot tartva fenn kora legkiválóbb tudósaival. Utazásai közben Anglia, Svéd­ország, majd Csehszlovákia után Magyarországra is elju­tott. 1650-ben került Sárospa­takra, a Rákóczi-család meg­hívására. Az a négy év, ame­lyet Sárospatakon töltött, mind gyakorlati pedagógiai, mind irodalmi tevékenységének fon­tos állomása. Comenius nevéhez fűződik az első olyan teljes iskola- rendszer tervének kidolgozása is, amely századokra megha­tározta az oktatás tagozatait, a különféle iskolatípusoknak az egyes életkorokhoz szabott egymásra épülését és lénye­gében a ma elfogadott iskola- rendszerünknek is alapját kó-. pezi. MIÓTA' A PUSKAPOROS KAMRA LEVE­GŐBE REPÜLT, HÍJÁN VOLTA PUSKA POR, A MALOM EJ JEL-NAPPAL DU MÖGÖTT. TIZÉNKÉT KúLYU TÖRTE A SALÉTROMOT ÉS SZENET SZORGALMAS SIETESSEL. ' ÉJSZAKA A TÖRÖKÖK FELTÖRTEK A váró$ mm.. AZ EGEDRŐL HORDJAK A ZÖLDET ÉS A ROZSÉT. KAPITÁNY URALT! EZItK A PQGANYOR, HORDÓKBÓL ELTELNEKHEGYET. JY/RALYSZEK FELŐE, AKNATAS A török!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents