Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-03 / 79. szám
Harmincöt évvel ezelőtt történt (3.) A föld azér aki megműveli A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT 1944. november 30. an közzétett „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének program, ja” —, amelyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front is kisebb módosításokkal magáévá tett — tartalmazta a földkérdés demokratikus megoldását is. Az MKP és Nem. zeti Parasztpárt által előkészített és a magyar nemzet tör. ténetében a 600/1945. évi kormányrendelet néven közismertté és emlékezetessé vált dokumentum a föld nélküliek es a szegényparasztság érdé. keit vette a legmesszebbmenőkig figyelembe. A földkérdés a viszonylag iparosodott Nógrád megyében is jelentős politikai, gazdaság- politikai tényező volt. A fel- szabadulás előtti munkásmozgalom, az 1919-es hagyományok ösztönzőleg hatottak a népi demokratikus forradalom szempontjából is fontos földkérdés minél előbbi radikális megoldásához. Ugyanakkor az első magyar proletárdiktatúra alatt elkövetett hibák — főleg az iparmedence egyes községeiben újjáéledtek, s a munkásmozgalom kisebb csoportjait az MKP állásfoglalásával szembeni nézetek és gyakorlatok irányába próbálták vinni. Salgótarjánban és Kisterenyén, de más községekben is az MKP helyi vezetőinek egy része nem értett egyet a népi demokratikus átmenettel, az MKP szövetségi politikájával, egyenesen a proletárdiktatúrát akarták megvalósítani. Nógrád megye igényjogosult parasztsága — a nemzeti bizottságok útján — az MKP alapszervezetei és Nemzeti Parasztpárt tagjaitól bátorítva- — sürgetőleg lépett fel a földreform minél előbbi végrehajtása érdekében. A földosztás ügye különösen az iparmedencében és annak vonzás- körzetében került a helyi politika homlokterébe. Az igényjogpsultak szinte napok, hetek alatt elvégezték az összeírást. Némi tartózkodást csupán a volt uradalmi cselédeknél lehetett tapasztalni. A Munkás Szó 1945. április 14-i számában ezt a tartózkodást a következőkkel indokolta: „A múltban letiport gazdasági cselédek még nem ébredtek öntudatra.” A földosztás előkészítése és lebonyolítása a cselédség körében fellelhető tartózkodás ellenére, a kommunisták, bah oldali szociáldemokraták, volt vöröskatonák és a nemzeti bizottságok osztályharcos vezetőinek hatékony közreműködésével — alapozva a földosztó bizottságok munkájára — sikeresen zajlott le. A baloldali erők egységes fellépése és a dolgozó parasztság öntevékeny közreműködése ellenére is mutatkoztak nehézségek. A kezdeti időszakban a felosztható földterület okozta a legtöbb problémát. Gondot okozott a telekkönyvek és hozzáértők hiánya is. Ugyanis sok esetben nemcsak a földbirtokos, hanem az alkalmazottak, tisztviselők is elmenekültek. E tényezőkön kívül a legnagyobb gondot az okozta, hogy a kiosztható földterület nagysága alatta maradt a jogos igényeknek. A nehézségeket fokozta, hogy az összföldterületen belül — az erdős-dombos vidék következtében — a megművelhető föld viszonylag kevés volt. Hátráltató tényezőként jelentkezett egyes községi elöljáró- sági tagok, főjegyzők, reakciós beállítottságú főszolgabírók ellenállása is. A földosztás éles osztályharc közepette zajlott le, amelynek legfőbb jellemzője, hogy számos összé- ütközés, konfliktus keletkezett a föld birtokbavétele so-, tán. A megfélemlítés mellett a rémhírterjesztés, a „lelki terror” is szerepet kapott. Mindezek következtében a földosztás során számos nehézséget kellett leküzdeni. A földosztó bizottságok a helyi sajátosságok figyelembevételével igyekeztek kiszűrni a hibalehetőségeket, azon fáradoztak, hogy lehetőleg minden igénylőnek annyi föld jusson, amennyit családjával meg tud művelni. Nógrád megyében az igénybe vett földterület az összes földnagyság 44,6 százalékát tette ki. A megye lakosságának 9,5 százaléka kapott földet. A 28 525 igénylőből 24 076-sn jutottak földhöz. A földosztás megváltoztatta a falusi osztályviszonyokat Megerősödtek a kis- és közép- paraszti gazdaságok, csökkent a nincstelenek, agrárproletárok száma. Alábbi táblázatunk jól tükrözi a földosztás utáni birtokarányokat: Birtoknagyság (kát. hold) Gazdaságok száma A szántóföldi gazdaságok termőterülete (kát. holdban) 0— 3 31 006 65 921 3— 5 7 519 30 917 5—10 8 903 63 699 10—20 3 343 46 272 20—25 254 5 718 25 felett 97 > 3 269 A volt nagybirtokosok, bérlők és szekértolóik, általában a régi rendszer hívei. nem nézték tétlenül a földosztás után kialakult helyzetet. Különböző módszereikkel igyekeztek megnehezíteni az új gazdák sorsát. Az MKP, a munkásosztály és a népi demokratikus átalakulásban érdekelt más forradalmi erők azonban minden segítséget megadtak az új gazdáknak. 1945. NYARÁN BEFEJEZŐDÖTT a földosztás. Megvalósult a parasztság évezredes vágya. A földosztás erősítette a munkás-paraszt szövetséget, a falu és a város között új típusú kapcsolat kezdődött, amely egyik fontos tényezője lett később megvalósuló szocialista rendszerünknek. Dr. Molnár Pál (Vége) Differenciálás, de hogyan? Mikor merik kimondani... Ott, ahol a legjobban tudják Régóta mondjuk, írjuk, sokunknak már a „könyökén jön ki”, hogy a fejlődés meggyorsítása, a mai követelményekhez való gyorsabb igazodás, a szellemi restség megszüntetése, a belső igények felkeltésének elősegítése, a kezdeményezőkészség fokozása, a jól dolgozók ösztönzése céljából múlhatatlanul szükség van a gondolkodást és az alkotó kezeket megmozgató differenciálásra. Vajon e tekintetben meddig jutottak a BRG salgótarjáni gyáregységében? Azoktól kértünk választ, akik legjobban tudják, ki, mennyit érdemel: a szocialista brigádvezetők egy részétől. ☆ ☆ ☆ Gyüre Andrásné, a Komarov nevét viselő 12 tagú, ezüstkoszorúval kitüntetett kollektíva vezetője. Ahányan vannak,' csaknem annyifelé dolgoznak. A brigádból öten szereztek mechanikai műszerész- szakmát, két dolgozónak van érettségije. A kollektíva keresete a brigádvezető szerint 2200—2500 forint között váltakozik. — Nálunk csoportbérezés van. Ez azt jelenti, hogy a megkeresett havi bérből tíz százalékot levonunk, a többit pedig az órabérek arányában osztjuk szét. Aki eléri a száz százalékot, annak órabére 12 forint. A visszatartott tíz százalékot mozgóbérként osztjuk szét a művezetővel és a többi brigádvezetővel együtt a végzett munka mennyisége és minősége szerint. Egy-egy brigádtagra átlagban havonta 250—300 forint jut. — Mindenki kap? — Általában igen. — A gyengébbek is? — Azok kevesebbet, átlag 150 forintot. — Miért? — Mert ösztönözni kell őket is. Ha nem adunk, akkor elvesszük a kedvüket a munkától. — Ez a felfogás és gyakorlat ellentétes az indokolt differenciálás alkalmazásával. — A brigád 90 százaléka nagyon jól dolgozik, mindany- nyian megérdemlik az átlagot. — Az átlaghoz való ragaszkodás ösztönöz-e a jobb és hatékonyabb munkára? — Több pénz kellene, akkor jobban .tudnánk differenciálni. Annak idején szó volt arról, hogy a keresett ösz- szeg húsz százalékát fordítjuk mozgóbérre. Végül megmaradtunk a tíz százaléknál. Ennek már hat éve. — Az idei bérfejlesztés során kinek és miért javasol majd emelést? ~r A szakmunkásoknak, mert nagyon egy szinten vannak. — Ez az átlagszemlélet és -gyakorlat átka — jegyzem meg. Vajon a mostani emelés tartósítja, vagy kikezdi a jelenlegi állapotot? ☆ ☆ ☆ Ihracska Györgvné kiváló dolgozó, a szakszervezet gazdaságfelelőse, a tízfős bronz fokozatot elnyert szocialista kollektíva vezetője által irányított brigád is Gyüre And- rásnéékhoz hasonló elszámolás alapján tevékenykedik. — Miért nem az órabérek alapján osztják fel a rendelkezésükre álló tízszázalékos mozgóbért? Ez nem fejezné ki jobban a dolgozók munkája közti különbséget? — Ha így tennénk, akkor az alapító tagok, a régi dolgo. zók rosszul járnának, mert az alapbérük alig haladja meg valamivel az új dolgozókét, akiket 8,60 és 9,20 fillérrel vesznek fel. A differenciálásra szánt tíz százalékból a régiek átlagban többet kapnak, míg mások 200—450 forintig terjedő összeget vesznek fel. — Minden brigádtag szerepei a listán? — Nem. Három-négyen kimaradtak. — Miért? — Nem végezték el munkájukat. Egyébként a differenT ciálásra kerülő összeg nagysága mindig attól függ, hogy milyen kategóriájú munkát végeztünk. Ezt figyelembe véve 3500—4000 forint jut hatvonta harminc asszony részére. — ön szerint a mostani gyakorlat kifejezi a végzett munka mennyiségi, minőségi és tudásbeli különbségét? — Nem. Szerintem a régi dolgozók között is jobban kellene differenciálni. — Ki akadályozza meg ebben? — Piszkos munka a miénk, fiatalok, nemigen maradnak meg nálunk. ☆ ☆ ☆ Zsélyi Tibor, a zászlót elnyert, Május 1. ifjúsági lakatos szocialista brigád vezetője. — Nálunk havonta, átlag négyezer forint mozgóbér kerül differenciáltan a brigád tagjaihoz. Vannak, akik 600, 500 forintot, mások pedig 300 forintot kapnak. Olyan is volt már, hogy az egyik tagunk 800 forintot vitt haza. Legutóbb ketten maradtak le a listáról. Ezekkel elbeszélgettünk, megígérték, hogy jobban dolgoznak. Azóta fejlődés van náluk is. — Miként érvényesül a differenciálás a személyi órabéreknél? — A szakmunkások órabére 100 százalékos teljesítés esetén 14,50—18 forintig terjed. A több éves jó szakmunkások 15, 16, 17 forintot kapnak, ők végzik a bonyolultabb munkákat. A betanított munkások órabére pedig 11—12 forint között váltakozik. — Elégségesnek tartja a jelenlegi differenciálást? — Igen. Mert jobb munkára ösztönöz. — Az idei bérfejlesztés során kinek adna elsőbbséget? — A betanított munkásoknak. Munkájuk többet ér, mint amennyit kapnak. Két főről van szó. Felkerestem Ferencz Jánost, a szakszervezeti bizottság titkárát, s megkértem, mondja el, miként látja a differenciálást. — Arra biztatjuk a brigádvezetőket, művezetőket, üzemvezetőket, hogy a jelenleginél bátrabban differenciáljanak. Sajnos, nagyon nehéz áttörni az egyenlősdi szemléletet és gyakorlatot. Itt van például Györki Andrásné brigádja, amely 28 tagú csoportban dolgozik. Legutóbb a mozgóbérből hatan nem kaptak, ketten 727 forintot érdemeltek ki, a többiek pedig 100 forinttól 300 forintig vettek fel. Ez szerintem sem a jókat, sem a resteket nem ösztönzi jobb munkára. — Ezek szerint a szakszervezeti bizottságnak nincs módja az előnyös változtatás segítésére? — Erről szó sincs! A gyárvezetéssel együtt az idei 5,5 százalékos bérfejlesztésnél olyan követelményeket szabtunk. amelyek elősegítik a differenciálást. Az előbbiekből is látszik, hogy a megoldás kulcsa a brigád- és a középvezetők kezében van. Vajon mikor merik kimondani azt, amit régóta tudnak, hangoztatnak és egyetértenek vele. jvenesz) Ipari építkezések Hatszázhuszonhat ipari és szociális létesítményt — tégla- és cserépgyárakat, textilüzemeket, iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, kórházakat és kulturális intézményeket — adtak át rendeltetésének az elmúlt év folyamán a vietnami építők. Az új üzemekben és gyárakban évente 100 ezer tonna foszfáttrágya, 40 ezer tonna cement, 370 millió tégla és tetőcserép. 2,5 millió méter szövet. 4000 tonna fonal készül. Folytatódik a Feketefolyó menti vízi erőmű építése is. Ez egész Délkelet-Ázsia legnagyobb ilyen létesítménye lesz. Az ország építőinek további feladata az ötéves tervben előirányzott építkezések — fő ként a mezőgazdasági létesítmények — elkészítése és mielőbbi átadása. Szerelnek — exportminőségben Eredményesen gazdálkodik a drégelypalánki lakatos- és szerelőipari szövetkezet. Jelentősen emelkedik exportmegrendeléseik száma is, Afrikában festékgyárat, Bécsben egy új kórház csőhálózatát szerelték, eljutottak az NSZK-ba is öntödei kemencék kivitelezéséhez. A drégelypalánki telepen híradástechnikai berendezéseket állítanak össze, képeinken az itt folyó munkából mutatunk ízelítőt. 1 Oroszlán Jánosné és Hruska Viktória URH rádió adó.vevő l készülékek paneljére forrasztják az apró alkatrészeket. Lezsák József műszerész érettségi vizsgája után szerezte meg szakmáját. Már ötödik esztendeje a szövetkezet nagy gyakorlattal rendelkező dolgozója. Péter Sándorné és, Csókás Lajosné a szerelőbrigád szocialista brigádjának tagjai. Majoros Ferencnével az élen — vezetőjükkel —, a minőség érdekében kettőzött figyelemmel látják el feladataikat. — képek: kulcsár — ) NÓGRÁD — 1980. április 3., csütörtök 3 *
