Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-03 / 79. szám
Esélytelenek? Reménytelenek? // Buksisimogatás" helyett „Nagyon sokat lehet és kell tenni értük. Segíteni még az otthoni környezetben, megakadályozni a család perifériára kerülését. Vagy éppen abban, hogy a súlyosan veszélyeztetett gyerekeket kiemeljük onnan, nevelőotthonba kerüljenek, ahol normális feltételek között élhetnek, tanulhatnak. És még sorolhatnám tovább —' a felnőtté válás küszöbén a társadalomba való beilleszkedésük támogatását — azzal, hogy félretolják az előítéleteket. egyenrangú partnernek tekintik őket a munkahelyeken. Csak egyet nem szabad: sajnálkozni, tartalom nélküli ér- zelmességbe bugyolálni a „patronálást”, vagy lemondani róluk, „leírni” reménytelen esetként.... cselekvő szeretett e van szükség.!...” Mit tehet — buksisimogatás helyett — egy újságíró?... Nem többet (és kevesebbet), mint hogy reálisan, érzelmeskedés lőtt testi-lelki állapot jellemzi őket, amikor hozzánk kerülnek. ☆ ☆ ☆ az is Dickens tollára illőek esetek. Nehéz elmondani sokunknak végiggondolni — mit jelent ezeknek a gyerekeknek a saját ágy a töb- bedmagával megosztott vacok után, a napi ötszöri étkezés a korgáshoz szokott gyomornak (az első időben szinte mindenki átesik itt a „zabá- lás” korszakán, úgy eszik, mintha másnapra is biztosítani akarná a jóllakottságot), a törődés, jó szó. Persze, iszonyú nehéz megszokniuk a napirendet — szeretnek szabadon jár- ni-ke!ni — a rendszeres tisztálkodást, a hosszabb ideig tar* tó koncentrálást az iskolában, a normális, „vadulás” nélküli viselkedést egymással és a nevelőkkel szemben. Az intézeti kihelyezést megelőzően alapos szakban” tanítanak (hő vá' gya az itt dolgozó pedagógusoknak, hogy megoldhassák az egy műszakot...) Gréczi Fe- rencné iskolaigazgatót keresem — az egyik osztályban éppen távozásra készül a csoportja, ebédelni mennek vissza az otthonba. Kikíséri őket, tob bükhöz vagy egy-egy mondata. Ahogy a nevelői szoba felé fordul, az arcán szinte leírhatatlan fáradtság látszik. Beszélgetés közben ez letörlődik — ahogy a gyerekekről szól, ugyanolyan, mint pár perce közöttük. — Harminchárom éve vagyok itt tanítónő, ebből 1963 tói nevelőotthonos gyerekek nevelője, harmadik éve foglalkozunk retardált gyerekekkel. Foglalkozunk — mert itt olyan nevelőközösség van, amelyik tudja, mire vállalkO' zott, nem „szöknék el” a kudarcok miatt. Nagyon nehéz nélkül írja le találkozását egy vizsgálati anyag készül a gyér- és na^y°n széP munka ez, .. Áll — w.ry. a? J a1 vm 1 In . - _ _ vvi H o tvi íwf n (•XWVií 1 pIta! o K n n speciális gyermekvédelmi intézménnyel. ☆ * * Horpácson alsó tagozatos állami gondozott gyermekek számára létesítettek nevelő- otthont 17 évvel ezelőtt. Nem volt könnyű és konfliktusmenmekekről — ahhoz, hogy nevelni tudják őket, mélyen meg kell ismerni személyiségüket, a retardáció okait. A súlyosan antiszociális magatartás szerencsére csak egy kisebb rétegre jellemző. A legszélsőségesebb eset egy salgótarjáni kisfiú (környezetét, pedagógusait, társait erősen vészétes, amíg a faluban elfogadták, lyezteti, kést fogott egy kKbefogadták ezeket a gyerekeket, de megtörtént. Amikor Kisterenyén megépült a megye új nevelőotthona, melyben az elsősöktől a fiatalko- rúakig élhetnek az állami gondozottak és intézeti elhelyezettek, felvetődött a kérdés: milyen céllal működjön tovább a horpácsi otthon? Végül megszületett a döntés: úttörő munkát vállalva szociálisan, érzelmileg retardált gyermekek nevelését fogja szolgálni. Mit is jelent a retardációnak ez az esete, kik kerülnek ide, milyen pedagógiai célokat tűztek maguk elé az otthon és az iskola nevelői (a „falusi” gyerekek Borsosberénybe járnak, így az iskola az „otthonosoké”), milyen eredmény érhető el? — ezekről beszélgettünk Gréczi Ferenccel, az otthon igazgatójával. — Retardáció — ez mindenképpen fejlődésbeli lemaradás. De a nálunk élő gyerekek között értelmi fogyatékos alig-alig van, elsőben 2—3 áll közel ehhez. 54 neveltünk közül 46 cigány származású — perifériára került családok gyermekei ők, nagyon rossz lakásviszonyok, alkoholizmus, szülői felelőtlenség miatt. Ér. zelmi, értelmi sivárság, leromlányra, pénzt követelve — írták róla) már kezd feloldódni, beilleszkedni. A gyerekek lassan-lassan „megszeretge- tlik” a tanulást. Az otthon és az iskola egyik legfontosabb célja: felzárkóztatni őket, egy év alatt behozni a fejlődésbeli lemaradást. A kívülállónak ez szinte reménytelennek tűnik — különösen ismerve a túlkorosság adatait (a gyerekeknek csupán negyede normál korú, 18 egy évvel, 15 két-három évvel, 6 négyöt évvel, 2 hat és több évvel túlkoros!) — Kiemelkedő eredményt nem tudunk elérni sem egyénileg, sem csoportban, de jót igen! Normál tantervvel dolgoznak, arra törekszünk, hogy minél stabilabb alapot adjunk ahhoz, hogy vagy Kisterenyé- re átkerülve a felső tagozatban, vagy az erősen túlkorosoknál munka mellett el tudják majd sajátítani az általános iskolai anyagot. Szintre hozó nevelőotthon a miénk — a tankötelezetségi törvény megvalósítása érdekében igyekszünk munkálkodni. ☆ ☆ ☆ Az iskola — sajnos — a falu másik végén található. Két tanteremben, két „műmás, mint a többi iskolában, de a lényeg ugyanaz: minden gyerekben megkeresni, kibontani az értékeket, esélyt adni nekik. Vannak tanítványaink, akik a nulláról indulnak — a világról igen-igen szegényes ismerettel, sérült személyiséggel. Legnagyobb gondban azokkal vagyunk, akik kissé későn kerülnek hozzánk. Ami nagy szerencsénk: kis létszámú, 14—16 fős tanulócsoportokkal dolgozunk. Még nincs sok információnk arról, hogyan állják meg a helyüket az innen kikerülő gyerekek — két negyedikes osztály végzett eddig, 17 fővel. Aki itt problé más volt, az ott sem könnyen nevelhető — de tudunk róla hogy Kisterenyén példakép lett az egyik kislányunk, jó érzés volt a három Tatarek-testvér- ről hallani. A régi „profilban” több tehetséges gyerekünk volt — egy diákunk 12 ezer állami gondozott kisdiák közül második lett például rajzversenyen. De ezeket a gyerekeket sem adnám oda semmiért — jó tudni, hogy sikerült valamit lefaragni a hátrányukból, tettünk valamit azért, hogy ne kallódjanak * el. Előfordulnak olyan „abszurd” esetek, amin sok kolléga meghökkenne — átengedünk a másodikba olyan tanulót, aki nem tud 'írni, egyszerűen nem találja a sort. De tudjuk, nekünk kell másodikban ezt elérni — és sikerült is, a túlzottnak látszó bizalommal egy évet adtunk a gyereknek! Felnőttekre is igaz: az tud eredményt felmutatni, az tudja kiteljesíteni egyéniségét, akiben bíznak, aki magában is bízik. Gyerekekre ne lenne ez igaz?... G. Kiss Magdolna Barátsági munka a szocialista tudatformálás jegyében A magyar—szovjet barátsági munka múlt évi eredményeiről adtunk hírt röviden a minap, a salgótarjáni MSZBT-tagcsoportok tevékenykedésének ismertetése kapcsán. A két ország, valamint a baráti szocialista országok népei közötti barátság erősítése alapvető eleme a párt, a kormány politikájának, s az egész társadalom ügye. A Magyar—Szovjet Baráti ' Társaság a maga sajátos eszközeivel járul ehhez hozzá. Mint közöltük, Salgótarjánban e mozgalomban csaknem húszezer ember tevékenykedik. Amint az a tanácskozáson is elhangzott, összegezve a tavaly végzett barátsági munkát, a tagcsoportok mind eredményesebb- ben dolgoznak, a mai helyzetnek megfelelően szólnak a két nép barátságának és együttműködésének bővülő lehetőségeiről. A városi feladatok megvalósítását csaknem kétszáz rendezvény szolgálta az elmúlt évben. A gondok között említendő, hogy a tagcsoportok kapcsolattartásában még van tennivaló. Például hasonlóan Balassagyarmathoz, a megye- székhelyen is létre lehetne hozni egy MSZBT- klubot, erősíteni lehetne az üzemeken belüli kapcsolat- tartást más társadalmi és tömegszervezetekkel, változatosabbá lehetne tenni a barátsági munkát új kezdeményezésekkel, színesebb formák bevezetésével, és így tovább. Egyébként az idei terveket — többi- között — e gondolatok jegyében állítják ösz- sze e napokban a tagcsoportok. Szóljunk tehát a teljesség igénye nélkül a barátsági munka idei salgótarjáni terveiről. A -Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének 1980. évi munkaterve, amely egyebeken túl, közli az országos akciók, rendezvények sorát, az együttműködés formáit d szovjet partnerekkel, a kapcsolattartást más országok baráti társaságaival stb., hangoztatja: „A nemzetközi életben meghatározó szereppel bírnak a Szovjetunió és a szocialista országok békés politikai célkitűzései és kezdeményezései, amelyeknek széles nyilvánosságot és nagy politikai hangsúlyt kell kapniuk az MSZBT tömegpolitikai munkájában”. Azt is hangsúlyozza, hogy az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak széles körű ismertetése és végrehajtása ugyancsak a barátsági munka középpontjában áll. A salgótarjáni tagcsoportok törekvései e célokkal összhangban, vannak, a csoportok ennek érdekében szervezik idei tevékenységüket. Hozzá kívánnak járulni sajátos eszközeikkel a társa, dalom szocialista tudatának formálásához, az internacionalista szellemű nevelés további erősítéséhez. Ennek érdekében erősíteni kívánják a már meglevő, vagy bontakozó kapcsolatokat a szovjet partnerekkel, a szovjet néppel. Az idei jelentős évfordulók, például a felszabadulás 35., az MSZBT megala. kulásának ugyancsak 35., a szovjet hadsereg megalakulásának 62., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója, Lenin születésnapja stb., jó alkalmakat kínálnak ehhez. Tovább kell erősíteni a testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolatokat, fejleszteni lehetne a testvérüzemi kapcsolatokat és így tovább. Mindenekelőtt a személyes kontaktusok további erősítése a cél. Természetesen, számos olyan kulturális rendezvény lesz idén is, amelyek a barátsági munkát színesebbé, tartalmasabbá teszik. S, bár ezúttal néhány akciót,' rendezvényt említettünk, itt is hangsúlyoznunk kell, hogy a tagcsoportok barátsági munkájának elsősorban és mindenekelőtt a hétköznapi tevékenységben kell kidomborodnia, javítva a kapcsolatokat, törekedve az ifjúság mind szélesebb rétegeinek bevonására e törekvések valóra váltásába. T. E. Bővülő közgyűjtemények Tartalmilag és területileg is gazdagodnak, bővülnek múzeumaink, könyvtáraink, levéltáraink. Műtárgyak, értékes kordokumentumok, régi és új könyvek, iratok kerülnek köz- gyűjteményeink tulajdonába, vásárlással, ajándékozással, vagy a feledés homályából a nyolcvanmillió forintot költöttek. A múzeumok gyűjteményi anyaga 300 ezer tárggyal gyarapodott. Különösen sok új tárgy került a természettudományi gyűjteményekbe előtti oklevél is van, ■— kerültek közgyűjteménybe. Az Esztergomi Prímási Levéltár II. Rákóczi Ferenc protekciós levelét szerezte meg, amelyben a fejedelem a Pest megyei Kóka községet menteegyebek között egy több millió siti a hadisarc alól. Az Orszáéves tapírlelet. S az ásatásokszakemberek kutatómunkája nak és régészeti feltárásoknak által. S a műtárgyak, a könyvek, az írásos dokumentumok helyet követelnek ma. guknak: teret, épületet, kiállítási termet. ICS1LLAGO GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRAD ERNŐ Csak tavaly tizenöt új állandó kiállítási hely nyílt meg. Nyíregyháza-Sóstón falu. múzeum, Pécsett a Martyn Ferenc-gyűjtemény, Győrött Borsos Miklós állandó kiállítása kapott méltó helyet. Makón az egykori Esperits-ház- ban József Attila, Juhász Gyula és a Szeged környéki irodalmi élet dokumentumait mutatják be. (Esperits bőkezű mecénás volt, lánya Caca akit József Attila írásaiból is ismerünk —, apja gaz. dag művészeti és irodalmi hagyatékát — az államnak ajándékozta). Megnyílt a zalaegerszegi Fazekas-ház, mezőgazda- sági gépgyűjtemény Mezőkövesden, s a Pest megyei internacionalistáknak állít emléket a Budakeszin létesített új múzeum. A főváros legnagyobb mú. zeumainak — a Szépművészeti, az Iparművészeti, a Néprajzi és a Petőfi Irodalmi Múzeum — felújítására tavaly köszönhetően sok régészeti leletanyaggal bővültek múzeumaink. — A vízépítészeti munkákat megelőzően eredményes leletmentés folyik a nagymarosi és a csongrádi Tisza három vízlépcső építési helyén. Minden eddiginél gazdagabb gyűjtemény az, amely Móricz Zsigmond irodalmi gos Levéltár a Bohus-, a tatai Eszterházy. és a Vécsey-csa- lád iratait vásárolta meg. A Fővárosi Levéltár pedig a Csepel Művek vezérigazgatóságának iratait őrzi 1947. és ’69. között. — A külföldi magyar vonatkozású iratok 116 ezer mikrofilmtekerccsel növekedtek. Az ország könytárl hálózata hagyatékát foglalja magában, 6~7 ...®^ s amely a Petőfi Irodalmi négyzetmetemyi területtel Múzeum tulajdonába került. nőtt> , ,.f ,sz^m ”ak a kia Méltó helye van már Vajda ~ a ker1ületi’ koz^gl: lakote- Lajos és Ország Lili hagyató- „A?1t„rto1^?nyVta^, .fejleszté- kának is. S rövidesen haza- *et tartalmazza Békés_megyeérkezik Firenzéből Vedres téh Márk rajzainak és plasztikái nak elfeledett kollekciója. Egy vidéki városunkban — talán Gyöngyösön — a közönség elé kerülhet Herman Lipót életműve. Levéltáraink iratanyaga ' is egyre bővül, különösen az új- a aau t a közelmúlt dokumentumaival. Tavaly két és félszer annyi anyagot sikerült az ország levéltárainak begyűjteni, mint előzőleg. Gazdag történeti, politikatörténeti anyag birtokába jutottak levéltáraink. Szabolcs megyében a báró Horváth család iratai —, melyek közt tizenöt Mohács lesztés. Figyelemre méltó az eleki, a gyomai vagy a Tótkomlóson nyitott korszerű könyvtáruk, amely a nemzetiségi lakosság számára is biztosít anyanyelvükön olvasnivalót. Heves megyében a falusi könyvtárak komplex oktatási kulturális intézmények keretében működnek —, mint az új besenyötelki könyvtár, amely mellett még sporttermet is nyitottak. Pest megyében a pilisi könyvesház bizonyítja, hogy a kölcsönzés és a könyvárusítás jól megfér egymás mellett. (km)
