Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
Kellemes légkörben A lendületet tartani Válasz a kor kihívására Száztíz éve született V. I. Lenin írta: prof. Vlagyim Zaglagyin — Mennyiben tér el az idei első negyedév az 1979. évi második fél évtől, mi a sajátossága? — kérdem Béres Józseftől, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyára műszaki vezetőjétől, akinek derűs arcáról úgy vélem, olyan dolgokat mond. amelyek jó pozícióban mutatják be az igyekvő, szorgalmas kollektívát. Pár pillanatig hallgat, amíg fegyelmezetten rendbe rakja gondolatait, aztán így szól: — Először: mennyiségileg és folyamatában jobb volt az anyagellátásunk, bár még ma sem mondhatom, hogy a meglevő kapacitást teljes egészében kihasználjuk. Másodszor: mivel Budapesten, a központban javult a szabászati munka. ennek előnyeit érezzük a leküldött szabványok jobb minőségében. H armadszor: remélem, .nem kiabálom el, tartósnak ígérkezik, hogy a kellékekkel való ellátásunk továbbra is kedvező lesz. — Mindezek reális alapot teremtettek az első negyedévi termelési feladatok sikeres elvégzéséhez. A jobb feltételek fokozták a dolgozók versenykedvét, hozzájárultak a kellemesebb közérzethez, valamint a munkahelyi légkör javításához és természetesen a keresetek növekedéséhez is. Megváltoztak az arányok — Be kell vallanom, hogy a termelési arányokat — bélés külföld — nem sikerült tartani. Nem tehettünk mást, mert elsősorban az exporttermékekhez volt meg a szükséges anyag, — folytatja az előbbi gondolatot a műszaki osztályvezető. — Mindezt nem magyarázatképpen mondja, csupán lehetőségeik érzékeltetésére és annak illusztrálására, hogy a termelési programjukat rugalmasan igazították a valósághoz. — Így hát az első negyedévben programjuk teljesítésekor nagyobb előnyhöz jutott a Szovjetunióba szállítandó export. A bázishoz viszonyítva 43, a tervhez képest pedig 34,7 százalékkal küldtek több árut, mint ahogy tervezték. Az előbbiek azt is jelentik, hogy az első negyedévben 5 hónapra szóló exportfeladataiknak tettek eleget. Az értékesítés nem okozott gondot, mert. a szovjet partner szívesen fogadta a tetszetős, jó minőségű készárut. — A belföldre szánt programot 101 százalékkal zártuk, ezzel azonban nem nagyon dicsekszünk — vélekedik Béres József. A termelés feltételeiben bekövetkezett előnyös változások tükröződnek a gazdálkodás hatékonyságában, a termékek jobb minőségében. Mivel a munka ritmusában az előző időszakhoz képest nem voltak különösebb hullámvölgyek és mély völgyek, jórészt ennek tulajdonítható,. hogy 3 százalékkal nőtt az I. osztályú termékek részaránya. Ma már eléri a 96,2 százalékot. A dolgozók átlagteljesítménye meghaladja a tervezettet, így hát a többlettermelést kizárólag termelékenységből biztosították. Ráadásul a készletnormákat áz előírt szint alatt tartották. Ugyanakkor 20—30 százalékos kedvezménnyel értékesítették azokat az elfekvő készleteket, amelyek egy-egy korábbi exportszállítmánynál biztonsági tartalékként visszamaradtak. Jelenleg a korábbi 8 milliós készlet helyett 3,5 millióval oldják meg termelési feladataikat. S. ami igen dicséretes, az, hogy abszolút értékben 15 százalékkal csökkentették a termeléshez felhasznált, egyre többe kerülő energiát. Döntően belföldre A gyár kollektívája olyan piaci helyzetben van, hogy nemcsak külföldön, hanem belföldön is nagyon keresik áruikat, sőt az igényeket nem is tudják kielégíteni. Továbbra is eleget kell tenniök a mindenkori és gyakran változó divatkívánságoknak. Úgy néz ki, hogy a második negyedévben 50-féle fazonban készült termékek kerülnek majd le a szalagokról. Ezeknek többségéből 2500—5000 darabot készítenek. Két export- megrendelésük viszont 30—30 ezer darabra szól. — Nekünk a gazdaságosság szempontjából az lenne a jó, ha néhány fazonból kellene sokat legyártani. Mivel termékeink divatcikkek, így hát tudomásul vesszük az igények gyors változását, és az alacsony darabszámot, s nem vagyunk ez utóbbiak miatt sem kétségbe esve — vélekedik Béres József, majd hozzáfűzi, hogy a második negyedévben döntően a belföldi igényeket elégítik ki. Méghozzá a hatékonyabb gazdálkodás követelményeinek a jegyében. Már készülnek azok a tervek, amelyek az előbbi elképzelések megvalósítását szolgálják. Mivel a tennivalók igen szerteágazóak, ezért érzékeltetésül csak any- nyit említek, hogy továbbra is megmarad a létszámzárlat, s főleg a belső tartalékokat hozzák mozgásba, megfelelő üzem- és munkaszervezés} intézkedésekkel. Ezek között lesznek olyanok is, amelyek egyesek számára nem elég szimpatikusak, de a gyár létezése, további fejlődése mindezt kikényszeríti. Mivel a második negyedévre esik a szabadságolások zöme, ezért az első negyedévben elért 49,8 millió forint értékű árbevételi tervük 47—48 millióra mérséklődik. — Teljesítéséhez jelen pillanatban minden feltétel megvan — szól magabiztosan a műszaki vezető, majd így folytatja. — Így hát az elért munkalendület megtartásának, illetve fokozásának nincs semmi akadálya. Nem esnek kétségbe Mint mondják, a nagyobb követelmények és az importanyagok nehézkes beérkezése ellenére sem esnek kétségbe. Olyan intézkedéseket tesznek, amikkel bizonyítani fogják: kedvezően éltek a lehetőségekkel. Ehhez kívánunk újabb, még értékesebb és tar- tósabb sikert a gyár dolgozóinak. — ve nesz — Napjainkban a lenini eszmei örökség tartalmáról és értelméről folyó viták ugyanolyan élesek, mint amilyenek életében voltak. S ez a lenini eszmék életképességének, valóban el nem halványuló időszerűségének fontos bizonyítéka. Egy körülmény azonban külön is hangsúlyozandó: V. I. Lenin ilyen, vagy olyan következtetései konkrét tartalmától függetlenül, maga a leni- nizmus megjelenésének ténye századunk legnagyobb eszmetörténeti eseményévé vált, amely sokban meghatározza a történelmi fejlődés további menetét. Gondoljunk csak orra, hogyan fogadta a világ a XX. századot. Akkoriban mindenfelé viták folytak: vajon mit hoz az embereknek az új évszázad. Mindenki valamiféle nagy változás közeledtét érezte. De arra a kérdésre, hogy miről is van szó, senki sem adott világos választ. Ügy tűnt, hogy az emberiséget akkoriban nyugtalanító kérdések megoldását Marx és Engels örökösei, a szociáldemokraták találhatják meg. Ámde éppen abban az időszakbon, a XlX. század végén a legnagyobb szociáldemokrata pártok vezetői a marxizmus legfontosabb tételei tagadásának útjára , - léptek. Eduard Bernstein, aki magára vállalta a marxizmus „első megcáfolójánok" szerepét, a XIX. század kilencvenes éveinek végén a szocialista forradalom szükségességét tagadva a kapitalizmus megjavításának lehetőségét hirdette. Ez gyakorlati log a munkás- osztály ideológiai lefegyverzését jelentette a beköszöntött forradalmi változásokkal szemben. A Bernstein-típusú szociáldemokrata vezetők, írta Lenin, nem tanították meg a proletariátust semmiféle új harci módszerre, ők csupán meghátráltok, miközben a proletariátusnok nem a hőre, hanem az engedékenység elméletét hirdették. A XIX. század végén a reformizmus sorra meghódította a nyugat-európai szociáldemokrata pártokat: politikájukban fokozatosan, de egyre nyilvánvalóbban összekapcsolódott a nacionalizmussal és a sovinizmussal. Ennek az árulásnak legfelsőbb kifejezésévé vált az a tény, hogy végső soron a nyugati szociáldemokrata pártok vezetői „saját” imperialista kormányaikat támogatták az első világháború éveiben. Ez a II. Internacionálé teljes csődjét, dicstelen végét jelentette. A XIX. század végén éppen az opportunisták vezetői, vetették meg a munkásmozgalom szakadásának, a munkás- mozgalomból a reformista irányzat elkülönülésének alapját hadat üzenve a forradalmi marxizmusnak és a munkásosztály hozzá hű érőinek. Am az opportunizmus terve, amelyet minden lehető módon igyekezett előmozdítani a burzsoázia, meghiúsult. S ebben döntő szerepet játszott V. I. Lenin, a leninizmus. Természetesen a nyugati szociáldemokrata pártokban is megvolt a jobboldal ellenzéke. Ez az ellenzék sok esetben elég aktív volt. Ereje azonban még jelentéktelen, s ami a legfőbb, súlyos következetlenséget tanúsított az elmélet és politika elvi kérdéseiben. .. A századfordulón, két történelmi kor határán különleges erővel nyilvánult meg a munkásmozgalom fejlődésében politikai vezető szerepe, aki a történelmi mozgás célszerűségét felismerve, képes teljes mértékben e célszerűség — a társadalmi haladás célszerűsége - szolgálatába szegődni. Közülük, s nemcsak a munkásmozgalom politikai személyiségei között, hanem tágabb körben is Vlagyimir Hjics Lenin lett a legkiemelkedőbb. V. I. Lenin és harcostársai határozottan védelmére keltek o forradalmi marxizmusnak — szemben a revizioniz- mussaí, a reformizmussal és az opportunizmussal -, mind Oroszországban, mind pedig o nemzetközi küzdőtéren. S ez egyáltalán nem csak szóbeli tiltakozás volt, hanem elmélyült elméleti munka, amelynek lényege a társadalmi fejlődés legújabb jelenségeinek tüzetes tanulmányozó, sa, az emberiség előtt akkoriban felvetődött gyökeres kérdésekre adandó válaszok felkutatása. V. I. Lenin, a leninisták megtalálták ezeket a válaszokat. Kimutatták: a társadalom életében a legfőbb új vonás azzal volt kapcsolatos, hogy a kapitalizmussal haladó, fel- emelkedő rendszerből hanyatló saját alkonya felé tar tó társadalommá vált. Napirendre került a szocialista forradalom. Létfontosságúak voltak továbbá a nemzeti felszabadító forradalmak is, amelyek a szégyenletes gyarmatosításnak voltak hivatottak véget vetni. Valóban tudományos, minden oldalról megindokolt következtetések voltak ezek, amelyek teret adtak a munkásosztály forradalmi tevékenységének. Különös jelentőségű volt az a körülmény is, hogy Marx és Engels eszméi kifejtésében a lenini argumentáció kibontakoztatását fáradhatatlan szervező munka kísérte Oroszországban egy olyan forradalmi, valóban marxista párt létrehozásáért, amely képes a beköszöntő forradalmi korszak követelményeinek magaslatán állni. Az a tény, hogy V. 1. Lenin megteremtette az új típusú forradalmi munkáspártot, döntő gyakorlati bizonyítékul szolgált arra, hogy a világ munkásmozgalmában a forradalmi marxista irányzatot sikerült megmenteni, majd pedig tovább erősíteni, meghotvó- nyozni. A leninizmus, s vele együtt az új típusú forradalmi marxista pórt megjelenése Oroszországban, majd pedig a kommunista pártok megjelenése más országokban (ami már az októbert követő időszakban történt) lényegében. az igazi forradalmi munkásmozgalom újjászületésének aktusa volt. S éppen ez V. I. Lenin eszméitől lelkesített mozgalom, áHt az emberiség életének gyökeres szociális átalakításáért indított harc élére. I .EENGEDTÉK A ..sorompót” a salgótarjáni otvoaet- gyár kapuja elé iß: tilos a létszámnövelés. j — Ha most kopogtatna az ajtaján egy osztályon felüli lakatos, elküldené máshová helyet keresni? — kérdezem dr. Tamáskovics Nándor igazgatót. — Az effajta ajtónyitást egyáltalán, nem venném 20- kon — válaszolja. — Jó szakmunkásokra szükségünk van, már csak azért itv mert fejlesztési programunkból nagy részt vállalunk magunkra saját kivitelezésben. Ezért sok- felől kapunk kritikát, a mi véleményünk azonban az, hogy így gyorsabb és főleg olcsóbb. A létszámnövelési tilalom azt jelenti, hogy ezekhez a fejlesztésekhez a szükséges munkáskézről nagyrészt gyárkerítésen belülről gondoskodunk. És ez nem Is tűnik lehetetlennek. Hiszen négy éve tart a gyárban a munkakönnyítő gépesítési program, melynek első három szakasza összesen 15 millió forintért már be is fejeződött. A munkakönnyítő es kiváltó gépek az elmúlt két esztendő alatt harminc munkahelyet szabadítottak fel. Csupán képzés dolga, hogy belőlük értékes ember váljék más területeken. ÖTSZÁZ SZEMBESÍTÉS — Az idei esztendőre sokoldalú tervet készítettünk — folytatja az igazgató. — Mi munkaerő-racionalizálásnak nevezzük. A lényege az, hogy létszámszükségletünk meghatározásánál ne a korábbi időből. hanem gyárunkkal símben támasztott igényekbe1 induljunk ki. Annyian le gyünk tehát, amennyit a munka megkövetel. Magyarán: boncasztalra ke- ■rül valamennyi munkahely. Csaknem ötszáz ötvözetgyári dolgozót szembesítenek a rábízott feladatokkal. Alkalmas-e ellátásúkra? Mennyire és miben lehet számítani rá? Fogékony-e az új tennivalókra? A megadott szempontok szerint valamennyi vezetőnek minősítenie kell saját dolgozóit. Ebből, valamint az adott terület állal kínált feladatok összevetéséből már megszülethet a döntés: elegendő, vagy sok az ott dolgozó ember, s a személyes képességek megfelelnek-e a követelményeknek. — Ki kell mondani a szót. bizonyára lesznek olyanok, akiknek munkájára a vizsgált területen nincs szükség — mondja Lengyel László üzem- és munkaszervező. — További sorsukról azonban gondoskodunk, hiszen nem mindenáron való célunk a létszám apasztása. HA SOK A VEZETŐ . I Az egész vizsgálat részeként fizikai és nem fizikai f érül eteken is számba vesz;k veszteséaidőket- A fizikai munkásoknál a munkanap- fényképezés módszerével, másutt önfényképezéssel. Tartalmaz ez a terv egy furcsának tűnő passzust is: a vezető-beosztott arány javítását. — Mit jelent ez? Túl sok a vezető? — Tulajdonképpen igen — válaszol Lengyel László. — Műszaki területeken az a követelmény, hogy egy vezető legalább öt—tíz ember munkáját irányítsa. Nálunk — részben a gyár speciális feladata és mérete miatt is — ez a szám csak három. Fizikai munkahelyeken is 17- ről legalább 20-ra növeljük az egy vezetőhöz tartozó beosztottak számát. Csoportokat, osztályokat vonunk össze, vagy osztályokat csoporttá minősítünk vissza. — Ezek szerint, jó néhány vezető számíthat titulusa változására. Nem tartanak attól, h'ogv ki szelet vet. vihart arat ? — Valószínű. hogy álcádnak, akik presztízsvesztésnek ítélik majd visszaminősítésüket. Magánvéleménye természetesen mindenkinek lehet, "z utasítást azonban végre Kell hajtani 1 NYOMÓS ÉRVEK Az öt vozefcgy áriak hasonló méretekben történő „kádere- zésére” mindeddig nemigen akadt példa. De nem is azért vágta ilyen nagy fába a fejszéjét a gyár, mert most ez a divat, illik valami újat tenni a munkaerő-gazdálkodásban. Sokkal nyomosabb érve van. Még az idei .esztendő utolsó negyedében munkához lát a gyárban a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművének új üzeme, á törőmű. Működtetéséhez, kiszolgálásához harminc emberre van szükség. s ezt a létszámot —, mint mondták — a már meglevő gárdából kell kigazdálkodni. S épül már a dupla teljesítményű IV-es kemence, amel* lé is kell majd a jó munkáskéz. Nem beszélve arról, hogy az' évek óta tartó nagyarányú gépesítés is hiábavaló volna, ha nem lenne, aki javítja, szereli, karbantartja a megsokasodott masinákat. S HA NÖVEKEDŐBEN LEVŐ feladataikkal ők maguk megbirkóznak, az nemcsak a gyári vezetők érden** lesz, hanem magáénak mondhatja azt az egész kollektíva. Mint, ahogyan az egész kollektíva érdeke fűződik a sikerhez is. Szendi Márta —- Sorompó a kapu előtt — .. É vente 12 millió forint értékben készítenek a környékbeli erdők keményfájából rakodólapokat a kis zagyvavölgyi termelőszövetkezet sámsonházi fafeldolgozó üzemében. Bacsa András brigádvezető irányítása mellett Kukely Pál. Petró Mihály — képünkön — és munkatársaik mind több csomagoláshoz szükséges anyagot állítanak össze.- kj NÓGRÁD - 1980. április 22., kedd 3
