Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Munkásélet Nógrádban a XIX.—XX. században / Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum állandó történeti kiállításáról A készülő — terv szerint, Idén októberben átadandó — Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum Munkásélet Nógrádban a XIX—XX. században című állandó történeti kiállítása elfogadott tématerve alapján folyik annak forgatókönyvi kidolgozása. A forgatókönyv március közepére lesz készen. Ugyanakkor készül a kiállítás művészeti kiviteli terve is. S augusztus végén — az új múzeum építőipari átadásának függvényében — a helyszínen is meg- ■ kezdődik a kivitelezés, amelyet a központi múzeumi igazgatóság művészeti kivitelező csoportja végez Hámori László irányításával, Csajági Rezső terve alapján. A kiállításhoz két — egyenként 320 négyzetméteres — terem áll rendelkezésre, a múzeum kiállítóterének kétharmada. Az első teremben a kezdetektől a Tanácsköztársaság megdöntéséig terjedő anyagot helyezik el, a másodikban a fehérterror megindulásától a szocialista építés mai nógrádi viszonyaival ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállítás tématervét, forgatókönyvét a Horváth István által irányított mozeológuscsoport készítette, illetve készíti, tagjai: Balázs László, Kriskó Lajos- né, Praznovszky Mihály, Szvir- csek Ferenc, Vonsik Ilona és Zólyomi József. Terv szerint, az idei múzeumi és műemléki hónap országos megnyitóját az új salgótarjáni intézményben tarják október elején. Dr. Horváth Istvánnal, a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, s a megyei múzeumok igazaié jával az új, állandó kiálMtásról beszélgetőnk, amely átfogó képet kíván adni Nógrád megye — különösképpen a salgótarjáni iparmedencében koncentrált — nagyipari munkásainak mindennapi életéről, termelő tevékenységéiül és politikai harcairól. ■ HI1II azz luclf Ic! Itctlcr** Vttukbeu is leírtok, a MáTMtás anyagának rirendesésénél arra törekedtünk, hogy az embert élet egészére kiterjedő anyagot mutassunk be — mondja az igazgató. — így a szociológiai szakirodalotn — általunk elfogadott — kritériumainak Is megfelelünk, de a történetiség elvét is megvalósítjuk. — Kérem, vázolja röviden a készülő kiállítás szerkezeti jelépítését! —Mindenekelőtt egy általános megjegyzést teszek: úgy kívánunk szólni Nógrád megye új- és legújabb kori történeti folyamatairól, hogy központi gondolatunk a munkásélet fejlődése legyen. Ebből a szempontból Ítéljük. meg a társadalom, a gazdaság, az ideológia stb. területeit is. Körülbelül egy évszázad történetének bemutatására vállalkozunk, s négy fő gondolatmenetet juttatunk érvényre. Vizsgáljuk a gazdasági, termelési körülményeket, a technikai-technológiai fejlődést. Továbbá azokat a körülményeket (köztük a mindenkori politikai htfyzetet), amelyek meghatározták és formálták a munkások életét. Bemutatjuk a munkásság kulturális életének fejlődését (első társulati iskolák, olvasóegyletek, egyéb művelődési intézményeik). Végül, de nem utolsósorban szólunk az életkörülmények (például lakás) fejlődéséről. Ósz- szegezve, társadalomalakitó munkásemberközpontú kiállítást tervezünk. — Milyen lesz a kiállítás külső képe? ■ Hogyan jelennek meg e gondolatok a látogatók előtt? — A gondolatok megjelenítésében felhasználjuk a leg- újabbkort történeti muzeoló- giában eddig elért szakmai eredményeket- Arra törekszünk, hogy egészséges arány jöjjön létre a tárgyak és az iratok között. Ennek megfelelően tíz enteriőrt (tárgy- együttest) mutatunk be, amelyek a kiállítás alapmondanivalóját nmglmtámezátr Ezek közé tartozik a bevezető helyen egy cselédlakás enteriőr, teljes berendezéssel. A továbbiakban bteyndwtot (tárót) innia tank be, • rés* ktvttete- aéaében a Jtógnkfi Szénbányák szocialista brigádja segít Láthatnak egy korai bányászlakást, amelyet «imák idején a hegyoldalba vájtak, s rendkívül sivár volt. Továbbá bemutatjuk a vasgyártás üzemi körülményeit, s egy társulati iskolát a századforduló idejéből. A második teremben ugyancsak enteriőrben dolgozzuk fel az ellenforradalmi közigazgatás szerepét és hatását, elsősorban a megmaradt alispáni szoba berendezési tárgyainak felhasználásával. Bemutatunk egy üveghutát, amelyhez az öblösüveggyár ad segítséget. Szerepel az enteriőrök között egy bag- lyasaljai bányászlakás, munkásegylet az 1930-as évekből, s egy acélgyári munkáslakás az 1950-es évek végéről. Ezek az enteriőrök, úgy gondoljuk, hozzájárulnak a kiállítás közérthetővé tételéhez, s egyúttal látványosságot -is nyújtanak a látogatóknak. A kiállítás nem lesz statikus, érzékelteti a történei fejlődés folyamatát. Ezt célozza — mint az eddigiek is jelzik —, hogy a bevezető fejezetben összefoglalóan mutatjuk be a XIX. század első felében kialakult gazdasági, politikai^ életmódbeli viszonyainak jellegzetességeit. S az is ezt a folyamatot emeli ki, hogy a kiállítás záróegységében .Nógrád megye fejlődésének legfrissebb, jelentős vonulatairól is képét kaphat a látogató, elsősorban különösen a hatvanas években kibontakozott urbanizációs folyamatról, az ipari szerkezet változásairól és a legújabb testvérvárosi kapcsolatokról, amely egyúttal az internacionalizmusnak is egyik sajátos és konkrét megjelenési formája. Tegyük hozzá, as anyag, amelynek gyűjtése még nem fejeződött be, rendkívül gazdagnak ígérkezik. Kölcsön- anyagot is igényeinek a Közlekedési Múzeumtól (a korai vasúti viszonyokra), a Hadtörténeti Múzeumtól kiegészítő katonai anyagot (az első és második világháború, a Magyar Tanácsköztársaság katonai felszereléséből), s a Mamába. Ax áj állandó kiállítás hű tükre lem az ebnútt száz év nógrádi munkáséletének. *. E. Látványosság nélkül, hatásosan Hálózati és helyi tevékenység a rétsági művelődési központban Á rétsági Asztalos János Művelődési Központ munkájára tulajdonképpen létezésé* nek első pillanatától különös figyelmet fordított a megyei és helyi művelődésügyi irányítás. Érthető volt ez a magatartás több okból is. A működtetés és fentartás szervezete, módszere akkoriban — körülbelül egy évtizede — példa nélkül álló volt: az intézmény tevékenységének pénzügyi fedezetét a néphadsereg és a nagyközségi tanács közösen látta el. A • rétsági művelődési központ — a pa- lotási kultúrház két évvel ezelőtti elkészültéig — a» legifjabb közművelődési intéz* mény volt' a megyében, egykét apróbb klubkönyvtárat nem számítva. Ugyanakkor olyan településen épült, ahol korábban a kultúrának nem létezett igazi fellegvára. Az Asztalos János Művelődési Központ munkája ma is äz érdeklődés előterében van. A mostani figyelmet azonban már korántsem a kuriozitás irányítja, hanem áz a sokéves tudatos közművelődési szervező és lebonyolító munka? melyet tapasztal a helybeli s az intézménybe ellátogató idegen. Ottjárttunkkor sem állt üresein a ház. Egyik termében Csemán Ilona rom- hányi keramikusművész alkotásai csalogatták a látogatókat, a másikban úttörők versengtek természettudomá* nyos ismereteik, a harmadikban rendőrök és önkéntes rendőrök tartottak megbeszélést. Mindez egyetlen nap egyetlen délelőttjén. * — Hogyan vélekednek a tanácsi irányításban dolgozók a járási művelődési központ munkájáról? A két Németh-tel (csak névrokonok) folytatunk erről eszmecserét. A művelődésügyi osztályvezető, Németh Árpád kezdetben maga is évekig vezette az intézményt, Németh János viszont mint fiatal közművelődési felügyelő, csak nemrégiben ismerte meg alaposabban a munkát. — Mint ismeretes, az' intézménynek — emlékeztet a működési leírásra Németh Árpád — kettős alapfunkciója van: nagyközségi és járási hatókörű. Az utóbbi években mindkét területen nagyon szép és örvendetes fejlődés tapasztalható. Legszembetűnőbben nagyközségi szinten. Tulajdonképpen a művelődési központban az ‘ érdeklődők minden művelődési és szórakozási igényüket kielégíthetik, s ennek következtében nem csupán helyben van vonzó hatása, hanem a környéken is. A járási feladatok ellátása szorosan kapcsolódik a helybeli tevékenységhez. Nem egy esetben mintaként szolgál. Az intézmény a reprodukciós kamarakiállítások olyan rendszerét dolgozta ki, amellyel teljességgel át tudja fogni a járást, s még az iskolákba is eljut. Nem pusztán központi összeállításokat vándoroltatok, hanem saját Reményük által létrehozottakat is. — Tudomásom szerint meglehetősen mostoha a területen a közművelődés objektív ellátottsága. Ez hogyan befolyásolja a törekvéseket? — Sokkal nagyobb erőfeszítéseket követel. Jóval több munka, energia fekszik egy- egy eredményben, mintamenynyit első látásra mutat. Az ismert településszerkezet, intézmény- és személyi ellátottságunk nem, kedvez a hálózati munkánaík. Van olyan községünk, ahol kultúrház sincs. Kevés a függetlenített, még kevesebb a szakképzett népművelőnk. A művelődési központ ezért — helyesen — arra törekszik, hogy differenciáljon, s a területen a művelődési munka olyan formáit alkalmazza, amelyekre a feltételek megfelelően biztosíthatók a kis településeken, a kis intézményekben is, — A hálózati tevékenység két összefüggő részből áll nálunk — mondja Németh János- — Módszertani foglalkozásokból, s az erre döntően épülő szolgáltatásból. A rétsági központ a népművelőknek már évek óta szervez tájékoztató, ismeretbővítő ö6z- szejöveteleket, természetesen nem zavarva ezzel a megyei művelődési központ továbbképzési tevékenységét. Ezeket a népszerű munkaközösségi öszejöveteleket az idén módosult formában szervezzük. Az igényelt témák szerint csoportfoglalkozásokat rendezünk a népművelőknek egy- egy közművelődési intézményInformációk - egy helyen Az információ is közművelődés Egy átlagos magyar állampolgár naponta húsz-harminc olyan kérdésre keres választ, amelyek megválaszolása nélkül hétköznapi életét nehezen tudja megszervezni. Soroljunk fel néhány kérdést, amelyeket a reggel és az este, valamint Szentgotthárd és Cened között milliók tehetnek fel a Milyen idő lesz ma? Hol javítják meg az órámat? Mi történt a nagyvilágban? Hogyan helyezhetem el a gyermekemet az óvodában? Mikor rendel a körzeti orvos? Miképpen igényelhetek lakást? Milyen bútort vegyek a nagysaobá- ba? fis a javasolt bútor hol kapható? Mikor indulnak a vonatok Saegedre (Pécsre, Salgótarjánba.. -) ? Hogyan utazhatok Olaszországba? Mit láthatónk ma a moziban? stb. Az általánosabb kérdések egy részére könnyű választ HH—i—MMWWBHMWHIIMUHHHIHIHnillll»' ben, s a témák szóbeli ismertetése után a gyakorlatban mutatjuk be, majd együttesen megvitatjuk. A témákat mindig egy-egy népművelő adja elő. Lényegében ezzel a módszerrel életszerűbbé, hatékonyabbá szeretnénk tenni foglalkozásainkat, mivel úgy tartjuk, a gyakorló népművelőket foglalkoztató konkrét témák megvitatása célravezetőbb az általunk előadott esetleges „szentenciáknál”. * A rétsági Asztalos János Művelődési Központ munkájáról általánosan jó, elismerő a vélemény. Még akkor is, ha olykor éles viták kísérik az intézményvezető egy-egy ötletét, cselekedetét. Szakmai hozzáértéséhez, ügyszeretetéhez kétség nem férhet. A korszerű, jó technikai felszereltségű, múlt évben átalakított intézmény gyermekprogramjai rendszeresen, felnőtt színházi előadásai mind gyakrabban telt házakat vonzanak. Meggyökeresedtek a felnőttek komolyzenei hangversenyei. Ezek azonban csak kiragadott példák lehetnek, a valóság ennél jóval gazdagabb. — Az intézmény hálózati feladatait a lehetőségekhez képest jól, nagyközségi funkcióját kifogástalanul látja el — summázza véleményét Németh Árpád, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezetője. , Saját és mások tapasztalatával szembesítve, nem lep meg ez a vélemény- Igazságosnak tartom. Mint annak kimondását: Rétságon a művelődésügy helyi párt és állami irányítása érti a dolgát, s ily módon a lakosság mind szélesebb rétegét tudja maga mellé állítani. Sulyok László kapni. Az időjárásról, a bélés külpolitikai eseményekről, vagy éppen a kulturális rendezvényekről tájékoztat bennünket a rádió, a televízió és a sajtó. De kérdéseink nagyobb körét, éppen legszemélyesebb problémáinkat ritkán érinthetik a tömegtájékoztatási eszközök. Egyrészt azért, mert ezek a kérdések többnyire a legszűkebb környezetünkhöz kötődnek: az óra- javítás esetében például a lakóhelyünkhöz, a bútorok esetében a lakásunkhoz. Másrészt, mert a tömegtájékoztatási eszközöknek nem lehet a feladata, olyan általánosnak nevezhető jogi, egészségügyi. szakigazgatási, pedagógiai információk naponta ismétlődő közlése, amelyekre az embereknek egy évben (vagy életben) csak egyszer van szükségük. Mint például a pályaválasztás, a házasságkötés, vagy a lakásigénylés lehetőségeire. No, persze az olvasók most könnyen letorkolhatnának azzal, hogy ezeket a személyes életünkre vonatkozó egyedi felvilágosításokat megkaphatjuk a tanácsok illetékes osztályain, vagy a különböző intézményekben. A bútorokról útmutatást kapunk a bútoráruházban. A vasúti menetrendekről a pályaudvarokon. A külföldi utakról az utazási irodákban. Es ez igaz is. Csakhogy ezek a helyek néha igen messze esnek a lakóhelyünktől, vagy, mint az utazási irodák és a bútoráruházát esetében, településünkön nem is találhatók meg. No, de akkor mi a megoldás? Hogyan juthatunk hozzá a hétköznapi információkhoz a legkisebb energiával és legkevesebb idegeskedéssel, a legegyszerűbb módon? Néhány próbálkozásról már hallottunk az elmúlt években. A tanácsok tájékoztatási irodáiban például számos olyan felvilágosítást kaphatunk, amelyekért 8—10 évvel ezelőtt a különböző ajtók előtt várakozhattunk. A, könyvtáraktól is nemcsak a ^könyvek, hanem az információk tárolását, rendszerezését és szolgáltatását is megköveteli korunk. Néhány művelődési ház — többek között Győrben, Zalaszentgróton, Veresegyházán, Kecskeméten, Jászszentlászlón és Csepelen — az előterében helyezte el a helyi problémákra vonatkozó és gondosan össze- gyűtött információkat. A legújabb kísérlet hétköznapi kérdéseink megválaszolására Budapesten, az újpalotai lakótelepen született. Az egyik toronyház földszintjén információs irodát nyitott a XV. kerületi művelődési központ. A kezdeményezés mindenképpen példamutató és köz- művelődési tett. Ez utóbbi jelzőt azért kell hangsúlyozni, mert a felvilágosításért jelentkező lakosok az információs irodában népművelőkkel találkoznak és a tájékoztatásból, mint a megnyitás óta élteit hetek tanú- síják, gyakran kerekednek baráti beszélgetések, lakótelepi, családi, emberi problémákról, amelyek jóval túlmutatnak az iroda feladatain. Sőt! Ki tudja, nem járnak-e nagyobb haszonnal ezek a kötetlen „csevegések”, mint a kötött és formális előadások egy százmillióért felépített művelődési palotában? No persze, az információs irodának elsősor. ban a tájékoztatás a célja. Ennek érdekében gyűjtötték össze az iroda munkatársai mindazokat az ismereteket, amelyekre egy újpalotai polgárnak feltételezhetően szüksége lehet. Azokat a témaköröket, amelyekről már szó esett a cikkben, a szolgáltatásoktól a pályaválasztásig kiegészítették például az OTP-hitelakciókra, a biztosítási formákra, és a nyelvtanulási lehetőségekre vonatkozó információkkal. A feldolgozott ismereteket mozgatható kis konténerekben tárolják. Az irodában színházjegyeket árusítanak és jelentkezni lehet gépkocsivezetői tanfolyamra. Ezenkívül zenehallgatás közben elolvashatják a napi- és hetilapokat. Különleges szolgáltatás, hogy az érdeklődőket különböző játékokkal, illetve a játékok elkészítésével is megismertetik, amely e sokgyermekes lakótelepen nem lehet haszontalan. Hosszan lehetne még sorolni azokat az apróságoknak tűnő részleteket a kézikönyvek összegyűjtéséről, a dia- és filmvetítési, valamint a gépelési lehetőségekig, amelyek teljesebbé teszik az iroda munkáját. Az információs iroda nem helyettesítheti a jól működő művelődési házat. Mégis hasznos lenne azokon a helyeken létrehozni, egy-egy régi épületben, vagy szolgáltatóházban, ahol a közeljövőben nincs lehetőség közművelődési intézmények építésére. A költségek minimálisak, a haszon óriási. Hiszen, mint Péterfi Ferenc, az újpalotai iroda vezetője mondta: „A közművelődés a kultúrált hétköznapi élet megszervezésével kezdődik.” Nógrádi Gábor NÓGRÁD - 1980. március-2., vasárnap 9
