Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

■ Robert Fernandez Retamar (Kuba) A mának a verse A mának a verse, amikor már a nap összetörte a sötét homlokot és sokféle hullásává szórta szét a csillagokat, s az egész világot elfoglalta az ismeretlen elhagyott hely. A mának a veráe a mindigé, az ezutáné, az akkoré, az egyetlen vers, amit egy kéz rajzol boldogan, el nem fáradva, a papíron szélesen szállva, s ahová egeket, csillagokai égő jeleket rak, melyek az estében majd visszatérnek, hogy beszélgessenek velünk. Szokolay Károly fordítása A gazdaságpolitika műhelyéből Németh Károly legújabb gyűjteményes kötete A magasabb követelmé­nyek útján” című kötet Németh Károlynak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága tit-r kárának 1974. őszétől 1979-ig elhangzott beszédeit, írásait, nyiratkozatait tartalmazza. A Kossuth Könyvkiadó közreadott gyűjtemény nelmünk fél évtizedének leg­fontosabb társadalmi, gazda' még sokszor vissza fognak la- légkört, amelyben a hallgató- pozni a Központi Bizottság ság meghívottnak érezte ma­1977. októberi ülésén mondott előadói beszédre, amelynek címe: „Feladataink a hosszú­távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesz­tése irányelveinek megvalósí- . által tásában”. A gazdasági Irányi- törté- tási rendszerünk ezzel a do­kumentummal vált teljessé: irányultságot kapott. A tér­ségi problémáit elemzi és er- melési szerkezet átalakításán re építve jelöl ki országos cé­lokat, fogalmaz meg maga- ' sabb követelményeket. Mind­ez következménye a szerző szerepének, aki társadalmunk mindenekelőtt azt értjük, hogy a szocialista és a tőkéspiacok számára egyaránt versenyké­pes, korszerű gyártmányokat és gyártmánycsaládokat kell vezető erejének, a Magyar előállítani. Arra kell töreked­Szocialista Munkáspárt köz­ponti szerveinek dokumentu­mait, határozati javaslatait nemcsak ismerteti, hanem ezek előkészítésén munkálkodó tu­dományos szakcsoportokat irá­nyítja. A Központi Bizottság plénumáin elhangzó beszédek és elfogadott határozatok ál­tal megjelölt feladatok kötele­ző érvényűek a kormányzati szervek, állami intézmények, vállalati és szövetkezeti veze­tők számára és cselekvésre serkentik a politikai rendszer szervezeteit, s ezen belül a párt tagjait, a szakszervezetek aktivistáit és az ifjúkommu­nistákat. A kötetben olvasható poli­ni, hogy az exporttermelés gazdaságosan, lehetőleg soro­gát, szinte együtt gondolko­dott az előadóval osztozott a vezető gondjaiban, felelőssé­gében. Egy-egy fordulatos mondata a közgondolkodás és a közgazdasági kultúra ter­jesztését segíti elő. Az 1975. májusi választói nagygyűlésen az Izzóban hangzott el: „Csak azt szabad elosztani, amit megtermelünk. Fontos, hogy megtartsuk a sorrendet”. Az országgyűlésben hangsúlyoz­ta: „A csoport és egyéni ér­dekeket a társadalmi érdekek alapján még összehangoltab- ban kell a hatékonyság, az építőmunka szolgálatába állí­tani”. 1978. őszén, a SZOT ülé_ zatgyártással valósuljon meg. sén gazdasági nehézségeinket Ezek az irányelvek az ener- elemezve mondotta: „Hazánk giatakarékosságtól, a gazda- a gazdaságilag közepesen fej- ságos anyagfelhasználáson, a lett országok kategóriájába munkaerő ésszerű megszerve- tartozik. Ezzel összhangban — zésén keresztül, az irányítás esetenként a lehetőségeinket korszerűségéig egyértelmű és egy kicsit meghaladva _ magasabb követelményeket ál- emelkedett az életszínvonal”, lítanak az ipar, sőt a mező- Tavaly májusban, a KISZ or­gazdaság elé is. Ez az alap- szágos értekezletén javasolta: dokumentum lehetővé tette, „...bővítsük a fiatalok köz­hogy 1979-ben vállalataink megértsék a központi szervek szigorúbb követelményeit, s azt saját terveikben érvénye­sítsék. Ennek a hosszútávú koncepciónak folytatását je­lenti 1980-ban a módosított szabályzó rendszer és az új tjkai, közgazdasági és nép­tribuni kezdemények sorozata termelői árrendszer is. rendkívül izgalmas korszakot , fog át A hetvenes évek kö- Néme^ Karoly íráf»it ol- aepétől világgazdasági kor- * szakváltás bontakozik ki. Nem gyűléseknek hangulata, ahol gazdasági ismereteit, fordít­sunk nagy figyelmet a nép­gazdaság reális helyzetének bemutatására, a helyi gazda­sági teendők felismertetésére.” C supán néhány képet villantottunk fel a gazdaságpolitika műhe­lyéből. Reméljük, hogy közös gondjaink megoldása közben sokan fognak meríteni Né­meth Károly válogatott beszé­hangzatos címszó ez, hanem <*** « “*** gyűjteményéből. a valóságban érlelődő folya­matok együttes hatása a vi­lággazdaságra. Fenyeget az energiahordozók kimerülésé­nek veszélye és súlyosan érez­teti hatását ugrásszerű drágu­lása. Megmutatkoznak a gaz­daság növekedésének nehézsé­gei. A levegő és víz szeny- nyezettsége átlépte a tűrhető­ség határát. A fegyverkezési veszély tovább fokozódik és az emberiség jelentős részét éhínség fenyegeti. A gazdasági korszakváltás­sal egyidejűleg a kapitalista világot is súlyosan érintik az elhúzódó válságingadozások. A recesszió — ahogyan ezt a folyamatot nevezik — nem volt hatástalan a magyar nép­gazdaságra sem, elsősorban cserearányromlással súlytott bennünket. Ennek felismeré­se az 1974. decemberi közpon­ti bizottsági ülésen Németh Károly előadói beszédében így hangzott: „A tőkéspiaco­kon lejátszódó folyamatok mi­att azonban a cserearány a számítottnál jóval nagyobb mértékben romlott”. Ebben az időben kezdődött export- termelésünk piaci elhelyezésé­nek bizonytalansága is. „Élő­állat és húskivitelünket pedig az árcsökkentés mellett a Közös Piac importtilalma is sújtja”. Újra olvasva az ak­kori beszédet, meglep, hogy milyen korán felismerték a helyes tennivalókat. A szerző már akkor rámu­tatott; strukturális változáso­kat kel] végrehajtani a terme­lésben, hatékonyabban kell felhasználni az energiát és a nyersanyagot, gazdaságosan ér­tékesíthető exportárualapokat kell kialakítani és csökkente­ni kell a tőkésimportot. A jelentős politikai meg­nyilvánulások, a válo­gatott beszédek és cikkek egymásra épülése ne­hezen engedi meg a kiemelést. Mégis úgy érzem, hogy mind­azok, akik nemzetgazdaságunk gyarapításán munkálkodnak, kodásmódja, tárgyilagos stílu­sa gyakran teremtett olyan Kelen Béla Buktatók a startnál Vallomások a pénzről, a munkáról és a közösségről Apróhirdetéseket szemelget- bálkozott egy felsőoktatási in­ve bukkantam e gyöngyszem- tézménnyel is, de ez nem si­re: „Érettségi előtt álló fiatal került, így körbejárta a vá- szakmunkás irodában elhe- rost, végül a kábelgyárban kö- lyezkedne. Minden megoldás tött ki. érdekeír' Ámha tovább lapoz- — Én a szakmai tudást, en- gatjuk az újságokat, lépten- nek lehetőségeit tenném az nyomon öles betűk rágják a első helyre — jegyzi meg. — fülünkbe, pontosabban a Vörös Vándorzászlóval tak. díjaz­na azt mondom üvegfúvó, üvegcsiszoló, majd mindenki így asszociál: fárasztó, ember­felettien nehéz fizikai mun- pá- Sok minden egészen másképp ka. Sokan semmi pénzért nem lyaválasztás előtt állókéba, van az életben, mint azt az vállalnák, hogy: „Várjuk a fiatal szak- iskolában lecke gyanánt fel — Miért és mennyi pénzért munkásokat™ kitűnő munka- kellett mondani. Tudom, ke- vállalják ezt az ott dolgozók? — voltaképpen erre kerestem a választ négy szakmunkás­tól, valamint a személyzeti osztály dolgozóitól. — Nem olyan nehéz munka amilyennek kívülről lát­veset tettem még le az asztal­ra, ahhoz, hogy jogosan bírál­hassak, így inkább figyelek, hallgatok, tanulok. Ügy látom, jó helyet talál­tam, gondoskodnak rólam, figyelnek rám, s ha tovább- Szik — nyugtat meg Oláh Ti- képzési lehetőségeim is .lesz- bor és Balázs Nándor üvegfú- nek egészen biztos maradok. vók. — Inkább a kötöttségek. Hat éve dolgozó autószerelő a három műszak miatt mon- minden bizonnyal megkeresi danak nemet a fiatalok, pe- a „magyar átlagot”, azaz a dig akik közénk jönnek, - jó- 3200 forintot. Sőt, ha egy ma- részt meg is állapodnak, a szék szárnyai alá veszi a fia- brigádok többsége törzsgárda- tal pályakezdőt, akkor ez az tagokból áll. Mennyi a pénz? összeg duplájára, triplájára, al- öt-hat ezer forint között kere- kalmasint pedig... de ne ját- sünk, s ezzel már lehet vála­szunk az adóhivatali dolgozók mit kezdeni. De hangsúlyoz- idegeivel, nézzük inkább mit zuk, minket elsősorban a mun­_________________ keres Kopcsányi Zoltán autó- ka szeretete tart itt, mert s zerelő a balassagyarmati ká- nincs jobb annál, amikor ke- A balassagyarmati kábelgyár belgyárban. zünk nyomán formálódik, szé­580 dolgozójából 322-en még — Kétezerhétszáz forintot pül az üveg, s aztán viszont- harminc éven alulinak mond- számolok havonta a boríték- látjuk az üzletek, kiraka- hatják magukat, közülük há- ban, de megvallom, mégis sze­rem szakmunkással, valamint retek itt lenni — mondta lep- a KISZ-bizottság titkárával lezetlen őszinteséggel. — Az a váltottunk szót közösség, amelybe évek óta — Számomra most a pénz már szinte „belenőttem”, úgy a legfontosabb, ez tart itt el- is mondhatnám kárpótol a sősorban — mondta Benkő Jó- nem túl magas fizetésért. Szívvel-lélekkel ■ összetartunk, s ez a döntő! — Hárman háromféle dol­got tartanak a legfontosabb­lehetőség kínálkozik számuk­ra... átlagon felüliek a kere­seti lehetőségek... a befogadás­ról gondoskodnak a szocialista brigádok”. Sőt, némelyiknek a végén: nem bánják meg, akik e gyárat választják, mert vég­telen lehetőség nyílik a leg­különfélébb igények kielégíté­sére. Voltaképpen ez a kíváncsi­ság hajtott, pontosabban * az, hogyan érzik magukat a pá­lyakezdő szakmunkások, mi­ért maradnak és miért vál­toztatnak munkahelyet? És mit tartanak a legfontosabb­nak: ,a pénzt, a munkát, vagy a munkatársakat? zsef hegesztő. — Több mun­kahelyen megfordultam már, ahogyan egykori oktatóm ta­nított minél különfélébb he­annál nak — foglalta össze a be­tok polcain. Nem volt több idő a beszél^ getésre, a fiúk igyekeztek visz- sza föl a kemencére, ahol ad­dig a művezetőjük helyettesí­tett. — Kevesen ismerik az üvegcsiszolószakmát, éppen ezért nincs tolongás a salgó­tarjáni gyár kapuja előtt — mondta Angel Mária, aki egy nyári szünidőben ismerkedett lyeken próbálkozom, jobban megismerem a szak- szélgetést Bablena László mű- a munkával, s néhány hónapos mát. Nemrég nősültem, saját szaki osztályvezető, a helyi ittléte után pályamunkájával lakásunk egyenlőre nincs, KISZ-bizottság titkára. — Jól- már a KISZ különdíját nyer- építkezni fogunk, így minden lehet mindent megteszünk a te el. — Ügy érzem a fiata- fillérre szükség van. Ügy ér- mozgalmi-politikai eszköztá- lóknak általában többet és zem, a jelenlegi munkahelyi runk jobbításáért, de őszintén jobbat kell nyújtaniuk, hogy közösség semmi pluszt nem meg kell mondani, hogy erő- az idősebbekkel azonos elis- nyújt, tehát emiatt éppen sen gúzsba vagyunk kötve, mérésekben részesüljenek, de odébb állhatnék, de nem aka- Egymilliárd forint felé halad a ez érthető is. A jó munkahely rok, sőt, azt hiszen, törzsgár- beruházásunk, szűkösek a bér- ismérve szerintem az, hogy le- da maradok: fejlődő gyár, emelési lehetőségeink, mégis hetőséget is ad a bizonyításra! fejlődő lehetőségekkel, még sikerül sok fiatalt véglegesen Deák Róbert szintén üveg­kedvezőbb feltételekkel. Van itt marasztalni. S ebben, azt jövője. I hiszem sok szerepe van az if­Csejk Jóska alig néhány júságmozgalmi munkának is, hónapja végzett Vácott, a gép- amelyet az elmúlt évben a ipari szakközépiskolában. Pró- legmagasabb kitüntetéssel, a Palóctükör Értelmiség — „kari gőg” nélkül Való igaz, nem az a fontos, honnan jött az ember, hanem inkább az — hová igyekszik (már ami az emberi élet tar­talmát illeti), de mint minden nagy igazság, ez a mondás is úgy teljes, ha kiegészül még valamivel. Talán azzal: az indíttatás meghatározza a ha­ladás irányát. Érvényes ez a mai megváltozott körülmények között alkotó agrár értelmiség­re csakúgy, mint e nagyon összetett réteg egyik képvise­lőjére, Pleva Mihály növény­védő mérnökre, aki éppen nyolc esztendeje dolgozik a Magyarnándori Állami Gazda­ságban. Harminckét esztendős, Gal- gagután született, apja ha­gyományos paraszti gazdaságá­ban negyedikes, ötödikes kora óta „teljes embernek” számí­tott. Néhány állat, itt-ott el­szórtan fekvő kis földecskeés rengeteg munka — ez volt az 10 NÓGRÁD - 1980. március SL, vasárnap indulás a pályán. „A legnehe­zebb ott volt dolgozni, ahol a földünk a focipálya mellett hú­zódott. Láttam, hallottam, mi­lyen jól érzik magukat a töb­biek, a szerencsések..Kecs­keméten felsőfokú mezőgazda- sági technikumot végzett sző­lő- gyümölcstermesztő szakon, Baranyát mások ajánlották oda kellett a kertész képzett­ségű szakember, s ott vált szükségessé az is, hogy Keszt­helyen munka mellett elvégez­ze a növényvédelmi és ke- mizálási szakot. „Jó volt mun­ka mellett tanulni, mert már a gyakorlati tapasztalat is se­gített, a tanulás pedig azonnal alkalmazható volt éppen a gyakorlatban.” Az első adan­dó alkalommal visszatért a nógrádi tájra- Azokban az időkben, amikor mezőgazda- ság-szerte megkezdődött az „őrségváltás”, amely ma egyre erőteljesebb vonásokat mutat. Az elöregedés és a megfiata­lodás az agrár értelmiségi ré­teget is egyre jobban érinti. Ma Magyamóndorban, az ál­lami gazdaságban mintegy harminc nagyon is eltérő kép­zettségű értelmiségi dolgozik. Amikor nyolc évvel ezelőtt Pleva Mihály a gazdasághoz került ő volt a legfiatalabb. Ma már más a helyzet. Mi jellemzi a mai fiatalokat? „Valóban megszűnt a régen nagyon jól ismert úgynevezett kari gőg. A gépész kijön a földre is és érdeklődik a bioló. gia iránt. A növényvédő, nö­vénytermesztő. állattenyésztő, pedig gyakran bejár a gépek közé. De van más is, ami a változásra mutat: valamikor magam is a „lázadó fiatalok” közé tartoztam, az újat azon­nal, késedelem nélkül akar­tam megvalósulva látni. Idő­közben arra is rá kellett jön. nünk, hogy a diploma önma­gában nem elég a közös bol­doguláshoz, hogy szükséges fi­gyelembe venni az idősebb, esetleg nem is képzett, de a dolgok menetében résztvevő, a hagyományos paraszti művelt­ségben — mert van ilyen! — kiemelkedők véleményét, köz. reműködését.” A felelősségről és a biza­lomról mit mondhat a növény­védő mérnök Magyarnándor- ban? „Növényvédő szerekre évente mintegy tízmilliót költ a gazdaság, s ebben nagy szak­mai szabadsággal, még na­gyobb felelősséggel dönthetek, közösen a többiekkel. Tavaly másfél milliós megtakarítást értünk el. Nem a terv volt la­za, hanem a körülmények ala­kultak úgy, hogy munkatársa­im jelzései, folyamatos tájé­koztatása és a magam tapasz, talatai szerint úgy dönthet­tünk, a kevesebb is elég. Pe­dig egy növénykultúrát na­gyon gyorsan el lehet pusztí­tani, s az mindig látványo­sabb, mint amikor minden rendben megy.” Még valamit a gazdaság munkastílusáról, az agrár értel­miség differenciáltságáról, a döntésekről. „Egyetlen példát mondok erre. Öntözési kérdés­ben kellett dönteni, az igaz­gató négy szakág mérnökét, szakemberét kérette magához egyszerre. Csak a közös dön­tés, az egymás kezére játszás lehet az alapja minden siker­nek." Pártvezetőségi tag a gaz­daságban, a jogsegélyszolgálat egyik munkása. Miért esett éppen rá a választás ? Mások mondják róla: azonnal kap­csolatot tud teremteni az em­berekkel, sikereiknek éppen úgy tud örülni, ihintha a sa­játja lenne, dehát a sajátja is itt minden! Így érzi, így gon­dolja, így is mondja. „Szügy- ben lakunk, a többiek is na­gyon szép szolgálati lakásban élnek, ez a gazdaság egyik leg­főbb segítsége a fiatal agrar értelmiségieknek. Ami itt tör­ténik, függetlenül attól, kinek volt benne nagyobb szerepe, kinek köszönhető egy-egy szép siker — valamennyiünk ügye. Majdnem mindenki így gon­dolkozik. Városias körülmé­nyek a magánéletben, kevés szabad idő, igény az együttlét- re, ugyanakkor ritka, hogy megfelelő hely is legyen ehhez — ez is jellemzi az agrár ér­telmiséget napjainkban. Iro- datecentrikusság? Nem igazán igényes az a szakember, aki nem kíváncsi arra, mi törté­nik a földeken, az állatokkal az ólakban, istállókban, s nem is értelmiségi a mai értelem­ben’’­Pleva Mihály Pécsváradon, a Zengőaljai Állami Gazdaság­nál dolgozott négy évig. Vég­leges hazatérését belső kény­szer és a fejlődő nógrádi me­zőgazdaság egyként segítette. Teljes értékű életet a többi­ekkel együtt akar élni — hí­ven a legszebb értelmiségi ha­gyományokhoz. Vagy ponto­sabban: az értelmiséget meg­határozó törvényekhez. T. Pataki László csiszoló, szülei is a gyárban dolgoznak, ők ismertették meg a szakmával. — Mindenekelőtt az alkotói munka miatt szeretem és ezért vagyok itt — vallotta. — Plusz öröm számomra, hogy remek ifjúsági brigádba kerültem és teljesítményemmel arányban áll a fizetésem is. A salgótarjáni öblösüveg­gyár 2300 dolgozója között 120 az üvegcsiszoló és 260 a fúvó. Ezek utánpótlásával van a leg­több gond. Pedig — ahogyan Tóth András személyzeti osz­tályvezető és Kalocsai Jgnő oktatási előadó is elmondotta — a lehetőségek, a támogatá­sok, szinte korlátlanok, a ta­nulóévek ezer-kétezer fo­rintos juttatásaitól egészen a felsőoktatási tóvábbta'nulási esélyekig. Évfolyamonként har­minc fiatalra lenne szükség, most összesen alig ötvenen vannak... Mi lehet az oka? — Csak az elmúlt hetekben hatszáz pályaválasztás előtt álló gyerek ismerkedett a gyárral, számtalan iskolában megfordulunk mi is, szakkört indítottunk, egyszóval erőfe­szítéseket teszünk az utánpót­lásért — mondták a személy­zeti vezetők —, mégis az ered­mény kevés. Ügy érezzük, a szülői -hatások, a nem megfe­lelő pedagógusi tájékoztatás híján sok gyerek inkább vállal reménytelen ■ és kilátástalan pályát, mintsem szembeszáll­jon az avitt szemléletekkel. Pedig, akik az említett szakma mellett döntenek, legtöbbször végérvényesen elkötelezték magukat, nagyon minimális a fluktuáció, szinte jelentéktelen. Végére érve a beszélgeté­seknek, egyre inkább kialakult az a kép, hogy a pályakezdő szakmunkások gondjai-bajai voltaképpen nem mindig az adott munkahelyen gyökerez­nek. A buktatók már a pálya- választás előtt megkezdődnek, sokan már eleve kilátástalan­nak tartják a szakmunkás pá­lyát, így talán nem is próbál­koznak. A népszerűtlenség is­mert tény, a szomorú inkább az, hogy egyre inkább „elis­mertté” is válik...? Tanka Lásrff i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents