Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Afganisztáni helyzetjelentés Kabulban ülést tartott a minisztertanács. Ezen Babrak Karmai, az Afganisztáni Egy­séges Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a forradal­mi tahács elnöke, miniszterel­nök elnökölt. Az ülésen, mint a Bakhtar hírügynökség be­számolt róla, áttekintették, hogyan állíthatnák helyre azoknak a körzeteknek a gaz­daságát, amelyek Hafizullah Amin politikai irányvonalá­nak következtében jelentős károkat szenvedtek. A felvázolt terv többek kö­zött előirányozza, hogy épít­senek utakat és öntözőrend­szereket, állítsák helyre, illet­ve bővítsék a távközlési háló­zatot, élesszék újjá a helyi ipart, ahol az elsorvadt, a A tárgyaláshoz ketten kellenek Kína egyoldalúan megszakí­totta a Vietnammal folytatott tárgyalások pekingi forduló­ját. Különösebb meglepetés­ként a hír már azért sem ér­hette a világot, mert Peking ugyanezt tette a korábbi for­dulóval, amelynek Hanoi volt a színhelye. A taktika is a ré­gi volt: mellébeszélés, a való­ságos témák gondos kerülése, terméketlen időhúzás. Ehhez az önmagában is beszédes magatartáshoz most olyan, a diplomáciai életben párját ritkító intézkedés járult, hogy a Kínai Népköztársaság ható­ságai egyszerűen megtagad­ták a beutazási vízumot a vietnami delegáció újonnan kinevezett vezetőjétől! Ilyen körülmények között érthető, hogy nemcsak Viet­namban fogadta széles körű érdeklődés Phan Hiennek, a VSZK külügyminiszter-he­lyettesének a vietnami fővá­rosban megtartott sajtóérte­kezletét, amely válasz volt az egyoldalú pekingi szakításra. „Azt akarták — mondta Phan Hien —, hogy Vietnam ve­szítse el türelmét és mondja fel a tárgyalásokat”. Nos, Hanoi en,nek éppen az ellenkezőjét tette: hivatalosan új időpontot, sőt időpontokat javasolt a tárgyalások folyta­tására. „Vietnam — hangoz­tatta a külügyminiszter-he­lyettes — változatlanul tár­gyalásokon akarja rendezni a két ország viszonyát és azt kívánja, hogy ezek olyan ha­A Magyar Nemzeti Bank — e SZOT-tal egyetértésben — egész évre meghatározta a munkaszüneti napok előtti bérfizetések rendjét. Eszerint az állami és szö­vetkezeti gazdálkodó' szerve­zeteknek a következő napo­kon kell kifizetniök a bére­ket: Az április 2-án esedékes béreket április 1-én; az ápri­lis 3-án, 4-én és 5-én járó béreket 2-án; az, áp­mar folytatódjanak, ahogy csak lehet”. A nemzetközi közvélemény ismét tanúja lehetett annak, hogy a kínai—vietnami konf­liktusban két, homlokegyenest egymással szemben álló alap­állás érvényesült — nemcsak a szó politikai, hanem morá­lis értelmében is. Az egyik oldal — Peking — a nagy­hatalmi hegemonizmus, a katonai zsarolás útját járja (Pekingben egyre gyakorib­bak a Vietnam „második megbüntetéséről” szóló kité­telek), Hanoi pedig változat­lanul arra törekszik, hogy a térség, sőt a világ valameny- nyi országával békés, konst­ruktív kapcsolatokat építsen ki. Az újabb pekingi szakítás­ra mind kül-, mind belpoliti­kai szempontból kiélezett helyzetben került sor. Ami a külpolitikát illeti, Peking mind látványosabban csatla­kozik a Szovjetunió „bekerí­tését” célzó Carter-doktríná- hoz, a belpolitikában pedig nemcsak folytatódik, hanem élesedik az a hatalmi harc, amelynek Liu Sao-csi volt ál­lamfő rehabilitálása is egyik tünete. Peking nyilvánvalóan azt várta lépésétől, hogy felbo­ruljon a tárgyalóasztál. Hanoi válaszolt és az asztal —, vagyis a lehetőség — maradt. A tárgyalásokhoz azonban legalább ketten kellenek. Harmat Endre rilis 30-án, május 1-én és 2-án esedékes béreket április 28-án; a május 3-án és 4-én esedékes béreket április 29- én; a december 23-án, 24-én és 25-én esedékes béreket de­cember 22-én; a december 26-án, 27-én és 28-án esedé­kes béreket december 23-án; a december 31-én, az 1981. január 1-én és 2-án esedékes béreket december 29-én; az 1981. január 3-án és 4-én esedékes béreket december 30-án fizetik. parasztokat kedvezményes feltételek mellett lássák el termelőeszközökkel és építse­nek több lakást. Azt is elha­tározták, hogy intézkedéseket hoznak a foglalkoztatottság növelésére, és arra, hogy a rászorulókat kedvezményes áron lássák el közszükségleti cikkekkel. A lakosság országszerte tö­meggyűléseken biztosította tá­mogatásáról a vezetést az Af­ganisztán függetlenségét, te­rületi épségét és szuverenitá­sát fenyegető bandák elleni harcban. Ezt hangoztatták többek között számos pastu törzs vezetői a délkeleti Pak- tia tartomány székhelyén, Gardezben tartott nagygyűlé­sen. Az itt felszólaló Faiz Mohammad, a határ- és törzsi ügyek minisztere rámutatott, hogy az afgán nép ellenségei, az imperialisták és reakciós kiszolgálóik meg akarják akadályozni Afganisztánban az új társadalom építését. Befejeződtek a megyei pártértekezletek Vasárnap újabb fontos ál­lomásához érkezett az MSZMP XII. kongresszusának előkészítése: Borsod, Heves, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Vas és Zala me­gye kommunistáinak kétnapos tanácskozásával befejeződött a megyei pártértekezletek soro­zata. Mind a hét tanácskozás kül­döttei kifejezték a párttagság egyetértését a kongresszusi irányelvekkel, s nyomatéko­san hangsúlyozták: a párttag­ság kész arra, hogy a jövőben még az eddiginél is nagyobb lendülettel dolgozzon a párt politikájának megvalósításá­ért, szocialista céljaink eléré­séért. Mind a hét megyei pártértekezlet hasznos észre­vételekkel. és javaslatokkal g^zgiagított^.a XII, kongresz- szusi irányelvek már koráb­ban lezajlott vitájának anya­gát. A pártértekezleteken újjá­választották a pártbizottságo­kat és megválasztották a kül­dötteket a párt XIL kong­resszusára. Púja Frigyes a Szovjetunióba látogat Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter, a szovjet kormány meghívásá­ra március második felében látogatást tesz a Szovjetunió­ban. Munkaszüneti napok előtti bérfizetések rendje Túszok Az uióbb: időben isméi meg­szaporodtak a fegyveres túsz- szedő terrorakciók. Mindig meg­rázó az ilyen hír, bár nem új a jelenség. Évek óta érkeznek be­számolók gerillacselekmények­ről, egyidöben sűrűn követték egymást a repülőgép-eltérítések, majd az emberrablások, a gyil­kos merényletek. Mostanában követségeket foglalnak el. Tisztázzuk mindjárt elöljáró­ban: a terrorizmus önmagában nem politikai irányzat, hanem módszer. Gondoljunk csak az újsághírekre. Alkalmazták szél­sőbalos csoportok például Uruguayban és az NSZK-ban, de hasonló módon léptek fel az olasz újfasiszták, a palesz­tin áramlatok, az északírek és a spanyolországi baszk nemze­tiség szélsőséges csoportjai. Akcióiknak két közös vonásuk van: valamennyien politikai cé­lokért küzdenek és eszközeik azonosak, legalábbis hasonlóak. Politikai jelenséggel állunk tehát szemben, bár tetteik he­lyenként és időnként erősen hasonlítanak a bűnözőkéhez — bankrablás, zsarolás, gyilkosság. Ahhoz, hogy megítélhessünk egy-egy akciót, tudni kell, kik követték el, és miért. Nem kö­zömbös, mi volt az indíték, hi­szen nemes és nemtelen cé­lokért egyaránt lehet rossz esz­közökkel harcolni. Néhány esz­tendővel ezelőtt a magyar tévé bemutatott egy Urugu­ayban játszódó fimet: baloldali városi gerillák elrabolnak egy Washingtonból jött tanácsadót, miután követeléseiket nem teljesítik, megölik. Elitéljük a módszert? Igen. Rokonszen­vezünk e fiatalokkal, akik életük kockáztatásával, a kí­méletlen katonai diktatúra el­len küzdenek, népük felszaba­dulásáért? Rokonszenvezünk ve­lük. De nem ez a helyzet, nem ébred még rokonszenv sem az olasz vagy a nyugatnémet szél- söbalosok esetében, hiszen ott lehetőség van a legális politi­kai küzdelemre és a kommu­nista pártok ezzel élnek is. Is­mét csak rokonszenvvel kisérjük a palesztin, a baszk és az északír nép törekvéseit az ön- kormányzat, illetve a nemzeti önállóság megteremtésére, de a terror ez esetben sem helyesel­hető. A legmélyebben elítéljük az olasz, a spanyol, vagy a nyugatnémet újfasisztákat, akik valamilyen szélsőjobb uralom előkészítésére szeretnék meg­teremteni merényleteikkel a fé­lelem légkörét. E szemlélet fényében vizsgál­juk meg az utóbbi idők két nagy, illetve igen nagy feltű­nést keltő akcióját, a bogotai és a teheráni túszszedést. Ko­lumbia fővárosában szélsöbalos gerillák elfoglalták a Dominikai Köztársaság nagykövetségét, több mint háromszáz bebörtön­zött társuk szabadon bocsátá­sát követelték és pénzt további működésük finanszírozására. Ko­lumbiában évtizedek óta har­colnak - régebben a hegyek­ben, utóbb a városokban - fegyveres csoportok. Céljuk egy népi rendszer megteremtése. Eredményük - semmi. Csak ön­magukat tudják fönntartani tiszteletre méltó kitartással és áldozatkészséggel. Teheránban más a helyzet. Itt bizonyos si­ker sem maradt el: Amerika megszégyenült, az ENSZ-köz- vetitő működésbe lépett, meg­kezdték a volt uralkodó bűnei­nek kivizsgálását. Csakhogy ez esetben nem egyszerűen kis fegyveres csoport akciójáról van szó az állam ellen - a túszsze­dők mögé állt az ország, az új 2 NÓGRÁD — 1980. március 11., kedd Iszlám hatalom (I) Az ajatollahok rendszere Az iszlám hosszú évszáza­dokon keresztül alig hallatott magáról. Most, 1400 évvel az alapító Mohamed halála után megtört a csend: az iszlám — különösen az iráni for­radalom óta — a világ érdek­lődésének előterébe került, hirtelen megúju’ása sokakat arra késztet, hogy e vallás történetével is megismerked­jenek. Az iszlámnak — a keresz­ténységgel ellentétben — nincs valamiféle vallási köz­pontja. Ezért már kezdettől fogva vita folyt a mohame­dán világban, hogy ki a pró­féta igazi követője. A számos szekta közül két irányzat emelkedett ki: a szunnita és a siita. Irán az egyetlen moha­medán ország, ahol a siita ál­lamvallás. S míg a szunniták tanítása, az ularna inkább ' a vallási életre összpontosított, addig a siita papságnak min­dig is komoly politikai sze­repe volt Irán életében. S még egy különbség: míg a szunnita egyház tisztségvise­lőit, ^lapjait mindenkor az ál­lam fizette, addig a, Síiták, kez­dettől fogva önmagukat igaz­gatták. Ügy tűnik azonban, hogy az iszlám forradalom ’é- nyegében megszüntette az ál­lam és egyház különválását. A siita papok funkciójuk és vallási képzettségük alap­ján különböző kategóriákba tartoznak. A legalsó kategóri­át a mintegy 180 ezerre be­csült mullahok, falusi papok és koránmagyarázók alkot­ják. Nincs magasabb teoló­giai képzettségük, de gyakran a fa’usi tanítók, bírók és köz­ségi vezetők tisztét is betöl­tik. A következő lépcsőfokot a prédikátorok alkotják. Isko­lázottságuk és szónoki képes­ségeik alapján a vallási ren­dezvényeken ők magyarázzák a szunnát, a próféta és első utódainak, a síiták által tisz-. telt Ali, Hasszán és Húszéin imámok tetteit és tanításait. Iránban mintegy 20 ezer me­cset van. Minden nagyobb mecsetnek van egy előimád­kozó ja. Azokat, akik közülük a pénteki vallási ünnepeken a prédikációt tartják, „imami dzsámi”-nak nevezik. Ez utóbbiak jelentik az alsó papság legmagasabb rangú képviselőit. Alapos teológiai képzettség­gel kell rendelkeznie a hit és a vallás szakértőiének, a „hodzsat al-iszlam”-nak. A koránt, a vallási előírásokat és az iszlám törvényeit egy­aránt szabadon magyarázhat­ja. Ez a joga őt .mudzsahid”- dá — a vallás megújítóiává teszi, aki a hívők szemében természetfölötti erővel ren­delkezik. A mintegy 100 mudzsahid élén az ajatollahok állnak (Ajat Allah — Allah pecsét­jei. Az ajatollah elnevezést a század eleje óta használják a legmagasabb egyházi méltó­ság megjelölésére. Siita felfo­gás szerint az ajatollah az „isteni fény hordozója”, te­kintélye megtámadhatatlan, tudása végtelen. E cím el­nyeréséhez a jelöltnek öt aja­tollah előtt kell szigorú vizs­gát tennie. 1920 óta Iránban bevezették az „ajatollah al- Uzma” (Nagy ajatollah) ki­fejezést, a szunnita „nagy­sejk” mintájára. Egyidejűleg megalkották a „mardzsa-i tak- lid” — az „utánérzés forrása” főoapi rangot, A Nagy ajatol­lah cím elnyerésére nincsenek pontos előírások. 1961-ben be­következett haláláig Moha­med Burudzsirdi töltötte be ezt a tisztet. Khomeini hosz- szú ideig egyike volt a hat „mardzsa-i taklid” ajatol- lahnak, ma viszont ő a „Nagy ajatollah” Iránban. Gáti István (Folytatása következik.) Az ajatollah elöntött Khomeini ajatollah hétfőn megtörte a csendet és nyilat­kozatot adott ki azzal kap­csolatban, hogy az ENSZ Te­heránban tartózkodó tény­megállapító bizottsága milyen feltételekkel találkozhat a túszként fogva tartott ameri­kai diplomatákkal. Az amerikai nagykövetsé­get hatalmukban tartó diá­kok ezután ismét megtagad­ták átadni a forradalmi ta­nács által létrehozott és Ghotbzadeh külügyminiszter vezette különbizottságnak. Teheráni jelentések szerint a forradalmi tanács hétfőn délelőtt egyórás tanácskozást folytatott az iráni forrada­lom legfőbb vezetőjével. A találkozó után a Pars iráni hírügynökség által közzétett nyilatkozatában Khomeini ajatollah a következőképpen rendelkezett: „Ha a bizottság Teheránban kinyilvánítja szakvéleményét a sah és az Egyesült Államok bűneirőil, akkor tagjai számára engedé­lyezik, hogy valamennyi túsz- szal találkozzanak. Addig azonban csak azokkal léphet­nek érintkezésbe, akik alapo­san gyanúsáthatók azzal, hogy szerepet játszottak a sah és az Egyesült Államok által el­követett bűntettekben”. Az ajatollah elrendelte, hogy a vizsgálathoz szükséges vala­mennyi dokumentumot bo­csássák a bizottság rendelke­zésére, azokat is, amelyek a túsztartó diákok birtokában vannak. Bűcsűlátogatás Irán, ezért tudták megfélemlí­teni még a hatalmas Egyesült Államokat is. Bármi legyen is azonban az indíték, a munkásmozgalom hí­vei, a marxista-leninista pártok és az államok, amelyeket ezek­nek az eszméknek az alapján kormányoznak - elvetik a mód­szert. Elsősorban azért foglalnak így állást, mert távol áll tőlük ártatlan emberek föláldozása. Nézzük közelebbről a szélsöba­los irányzatok ideológiáját. Azt mondják, hogy merényletekkel föl kell rázni a népet, megmu­tatni, hogy az elnyomó polgá­ri állam gyenge, legyőzhető, s az általános fölkelés majd el­söpri a polgári rendet. A múlt évtizedek bizonyítják, hogy még a bizonytalan szociális helyzetű Dél-Amerikában sem válik be ez a recept, nemhogy Nyugat- Európában. Ellenkezőleg, a ter­ror visszatetszést szül, arra készteti az államot, sőt ürügyet szolgáltat a hatalomnak, hogy erősítse az elnyomó appará­tust, a rendőrséget - mégpedig arra a közvéleményre hivatkoz­va, amely megriadt és haragra gerjedt a merényletek láttán. A terroristák éppen ellenkező ha­tást érnek el, mint amire szá­mítanak. Nem könnyítik, hanem nehezítik a valódi baloldal po­litikai harcát. Tatár Imre Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Lázár György a Minisztertanács el­nöke és Apró Antal az or­szággyűlés elnöke búcsúláto­gatáson fogadta Philip M. Kaisert, az Amerikai Egye­sült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Magyar- országról. Javuló értékesítés, több felvásárlás (Folytatás az 1. oldalról) séget továbbra is a vágónyúl felvásárlása jelenti — töre­kednek a hosszabb távú szer­ződés kialakítására és széle­sítésére, valamint a szerződé­ses fegyelem szigorítására. A szerződéses alapon megter­melt áruk felvásárlását kije­lölt átvételi napok megszer­vezésével biztosítják. Legna­gyobb mértékben továbbra is a szövetkezet kebelén belül működő szakcsoportokra, a háztáji és kisegítő gazdasá­gokra támaszkodnak. A KÜLDÖTTEK SZEMÉVEL A gondolatébresztő szavak után nyolc küldött kért szót. Többek között Osgyáni Pál, aki a választékosabb zöld­ség-gyümölcs ellátást, a tűzi­faellátás javítását, valamint Karancsberényben és Ka- rancsalján a melegétel-árusí- tást szorgalmazta. Hizsnyai Sándor a szövetkezet sertés- hizlaldájának gazdaságossá tételére tett megfontolásra ér­demes javaslatot. Beszámol­tak a küldöttek a szövetkezet nőbizottságának és ifjúsági bizottságának tevékenységé­ről is. Végezetül a küldöttek meg­választották a szövetkezet igazgatóságát, felügyelő bi­zottságát, döntő-, vizsgáló, nő- és ifjúsági bizottságát, va­lamint az országos és megy0 közös vállalatok küldöttei*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents