Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
Éle1, <"» szigeten” Hagyományteremtés biztató jelekkel Számvetés a számviteiisek kollégiumi napjairól Arcok közelről A Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán 1972. szeptemberében kezdődött el az oktatás, de hógy valójában mikor vonult be a város köztudatába a ..számviteli”, azt nehéz lenne pontosan kimutatni, legfeljebb gyanítani lehet, hogy csak a legutóbbi időkben. Tény es Való. hogy a helybeliek sokáig bizalmatlanul fogadták az ország különböző részéből idesereglett hallgatókat, akik — mi tagadás — vajmi kevés jelét mutatták városhoz való ideiglenes tartozásuknak. Alig két esztendeje még a NÓGRAD-ban is „Sziget a szárazföldön” címmel jelent meg egy kritikai hangvételű írás a főiskolásokról. Ez a cikk annak idején a közéletiséget. és egyáltalán a belső közösség megteremtését hiányolta. Ügy tűnik, a salgótarjáni számviteiisek 1980-ra valódi közösséggé kovácsolódtak. Ezt bizonyította a kollégiumi napok rendezvénysorozata is, melyet idén február 25. és március 1. között tartottak meg. Az alábbiakban e jeles esemény néhány mozzanatát villantjuk fel . . . KÓC KLUB, RUMI RT. ÉS A VÉGJÁTÉK TEAM A fenti elnevezéseket — a kollégiumi napok ideje alatt — a főiskola egy-egy évfolyama választotta önmaga számára. így a Kóc klubba az első évesek tömörültek, míg a másodévesek Rumi Rt.-t alakítottak, a harmadéves végzős hallgatók pedig Végjáték team néven indultak a diákrektor- választáson. A kollégiumi napok jelentősége ugyanis abban áll, hogy az egyhetes időtartam alatt — immár hagyományosan — diákrektor igazgatja a kollégiumot 1—, s ez akkor is jelentős, ha „korlátlan hatalma” némileg korlátozott. A kollégistáknak mindenesetre évről évre presztízskérdés, hogy melyik évfolyam „vezére” tölti be ezt a tisztet. Február 25-én kora reggel már az egyes évfolyamok műsorösszeállítását sugározták a kollégium stúdiójából a zenés ébresztő helyett, s ha lett volna bizonytalan „választópolgár”, azt a kollégiumi folyosók falán elhelyezett plakátok próbálták meggyőzni, hogy erre, vagy arra a csoportra szavazzon. Az igazi erőpróba azonban délután következett, mikor a három évfolyam külön-külön vonult végig a városon, demonstrálva erejét. Az első évesek csoportja volt talán a A „kócvezér” hívei ünnepük győzelmüket legszínesebb, vagy inkább a legborzasabb, hiszen nevüknek megfelelően szedett-vedett öltözékben hirdették vezérük nagyságiát. A Rumi Rt. tagjai papírzsebkendőkből celebrált panamakalap imitációval éljenezték jelöltjüket, míg a végzős hallgatók teamje szolid, mondhatni elegáns öltözékkel hívta fel magára a figyelmet. A főiskola tornatermében aztán arra is fény derült; mát takar a külső. A vidám sport- verseny után a csoportok jelöltjei álltak a mikrofon elé, hogy szóban is előterjesszék „világmegváltó” egyhetes programjukat. A választási beszéd kétségtelenül döntő fontossággal bírt a meghívott zsűri számára, amely végül is a Kóc klub vezérét — Szarvas Béla első éves hallgatót — találta legméltóbbnak a diák- rektori cím birtoklására. PUPÁK KUPA ÉS EGYÉB FURCSASÁGOK A választási hadjárat csupán nyitánya volt a rendezvénysorozatnak. A hét további programjairól mindenekelőtt a megválasztott diákrektornak kellett gondoskodnia, aki — most már nyugodtan elmondhatjuk — megfelelően töltötte be tisztségét. Értve ez alatt számos olyan kedvezményt, melyet korábban nélkülözniük kellett a kollégistáknak. Példának okáért az új rektor egyik alapvető intézkedése volt a reggeli ágyba vitele, melyet hű alattvalói hűen légkört! teljesítettek. Hasonlóképp sikert aratott az az árverés, melyen az elmúlt évek zárthelyi dolgozatai kerültek kalapács alá, de emlékezetesek voltak a „komolyabb” rendezvények is, mint például az irodalmi színpad előadása, vagy Kabács József pantomimbemutatója. A kollégiumi napok fináléját a február 29-i Pupák kupa és az esti farsangi bál jelentette. A Pupák kupáról csak annyit, hegy a versenyző csoportoknak a legképtelenebb feladatokat kellett megoldaniuk, melyek közül a melegszendvics-készítés a könnyebbek közé tartozott. Az igazsághoz tartozik, hogy a Pupák kupát a tanárok csapata nyerte . . . (Gratulálunk!) Nomármost, ha valaki netán nem érezte volna kellőképp ennek a főiskolai eseménynek a jelentőségét, akkor úgy illik, hogy néhány szóben megindokoljuk, miért írtunk róla ilyen terjedelemben. Mert igaz ugyan, hogy a kollégiumi napok programja közvetlenül csak kettőszáz- egynehány főiskolást érintett, de bízunk benne, hogy közvetve a város számára is fontos volt ez az esemény, Talán nem túlzunk, ha úgy véljük: ahhoz, hogy egy oktatási, mi több felsőoktatási intézmény diákjai az adott városban is éreztessék hatásukat, ahhoz mindenekelőtt saját közegükben kell megteremteniük egyfajta közösségi (P. k.) Vigyázni az emberek nyugalmát... Csendes a falu. Karaneslapujtő utcáit csak két kék szalagos ember rója. Vízvári László és egy társa, a rendőrség önkéntes segítője. Az íjszakai órákban betekintenek az üzlet, az italbolt, az eszpresszó ablakán. Örködnek a társadalmi vagyon, a becsületes emberek nyugalma felett. Csak akkor térnek pihenőre, ha lejárt a járőr- szolgálati idő, amikor meggyőződnek arról, hogy a községben semmi különös esemény nincsen. — Ezt csinálom én azóta, amióta létrejött az első önkéntes rendőri csoport. Mert akkor még, az ötvenes évek elején így hívtak bennünket. Most önkéntes segítők vagyunk. Rengeteg az élményem. Járőrözés, a bűnüldözés, a bűncselekmények megelőzése, a garázdaság megfékezése a legfontosabb feladatunk a községben. Védjük a a társadalmi tulajdont, a termelőszövetkezet vagyonát, vigyázzuk az emberek nyugalmát. .. Az élmények egész sorát meséli el. Ezek közé tartozik, amikor elfogtak egy kerékpártolvajt Amikor egy báli mulatság idején a földműves-, szövetkezet italboltjában egy salgótarjáni garázda egyén ittas állapotban fel akarta dönteni az olajkályhát, s megfékezték ebben a tevékenységében. Amikor legutóbb egy fenyves irtását leplezték le, akadályozták meg. Vízvári László arra is büszke, , hogy járőrözés közben a szomszédos községben is feltűnnek, különösen bálok idején, s jelenlétükkel biztosítják a rendet, a becsületes emberek szórakozását. De miért vállalta Vízvári László önként ezt a társadalmilag is felelős munkát? — Azért, mert a társadalmat, a becsületes embereket akarom szolgálni. Ügy érzem, szükség van are a testületre. Mi önként vállaltuk a szolgálatot. A havi nyolc óra helyett néha harmincat is eltöltünk, ahogy a szükség kívánja. A fizetség pedig mindezért az, hogy szívesen fogadnak bennünket a becsületes emberek. Tudják, hogy értük végezzük feladatainkat. .. Hogy van-e haragosom? Nem tudom, de biztos. Azok, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Szerencsére, ők vannak kevesebben! Valóban, miért is vállalta Vízvári László a felelős munkát? Beszélgetés közben sok minden kiderül. Ez az 59. évét taposó, most már egészségileg megrokkant ember világéletében a köz vagyonának őrzéséért fáradozott. Egészen fiatal kora óta. Igaz, üvegcsiszolóként kezdte, de gyorsan átpártolt a bányához, Karancskeszibe. Aztán mivel megvolt a négy polgári iskolája, felkerült a magazinba. Kereskedő lett. Igaz, az ő életébe is beleszólt a háború: katonaság, fogság, de amikor 1949-ben hazatért, ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta. Volt boltvezető a Csille RT-nél, a Népbolt Vállalatnál, aztán ellenőr az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál, míg egy tanfolyam elvégzése után ugyancsak ellenőr az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél. Járta a megyét. Ismerték az üzletekben, tudták, hogy nem tűri a hanyag munkát. Magába szívta a társadalmi tulajdon feletti őrködést, vi- gyázást. S, amikor 1950-ben párttag lett, harminc éven át pedig propagandista az alapszervezetekben, egészen a mostani választásig, a pártmunkának fogta fel az önkéntes rendőri, önkéntes segítői feladatot. — Akár egy üzlet ellenőrzése, akár a járőrözés, szerintem mindig a megelőzést szolgálta, illetve szolgálja. Arra tanítjuk az embereket, hogy ne nyúljanak a máséhoz. És vallom: ha 1 csak egyetlen embert is sikerült megállítani a lejtőn, a bűnözés útján, már eredményes volt a tevékenységem... Még egy évet szeretnék a testületben dolgozni, s aztán visszavonulok. Hatvanéves leszek, az egészségem sem bírja... Akkor viszont az önkéntes segítők támogatását végzem, hogy mind jobb és eredményesebb munkát fejtsenek ki ők is. Még így is marad mit tennem. Tovább . dolgozom majd a polgári védelemnél, továbbra is önkéntes véradó maradok... Szóval ott leszek a közéletben. Számos dicsérő levél, okirat, emlékérem kerül elő, mind-mind Vízvári László munkásságának elismeréséről szól, miként a parancsnoka, a körzeti megbízott: — Vízvári László a legaktívabb a csoportunkban. Sok bűncselekmény, szabálysértés elkövetésének felderítésében segített. Bátran, határozottan intézkedik a garázda '• elemekkel szemben. S, ilyen önkéntes segítőre szükség van a csaknem háromezer lakosú községünkben... Somogyvári László Balassagyarmat kultúrájáért ILLAGO GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRAD ERNŐ Tavaly augusztus 20-án kapta meg az országban másodikként Balassagyarmat a megtisztelő Határőrváros címet. 1979. október végén a FIM Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzemének egyik szocialista brigádja felvette a Határőr nevet A Határőr Szocialista Brigád tevékenysége az üzemen belül magas szintű, amit bizonyít, hogy 1979-ben az üzem szocialista brigádjainak munkaversenyében második helyezést értek el. A Határőr Szocialista Brigád februárban elhatározta: a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére Balassagyarmat kultúrájáért jelszóval munkaakciót indít. A brigád 600 óra társadalmi munka végzését ajánlotta fel a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rekonstrukciójában. Az üzem vezetősége, párt- és KISZ-bizottsága, a határőrkerület parancsnoksága, a városi pártbizottság örömmel fogadta a kezdeményezést, s a felhívást eljuttatták a város üzemeihez, intézményeihez, amelyek szocialista brigádjai közül egyre többen csatlakoznak a felhíváshoz. Ritka könyvek Tizenegyezer könyvet, köztük kétezer ritka kéziratot őriznek az Odesszában 1922- ben alapított ritka könyvek házában. A könyvtár büszkesége az 1450—1500-as évekből származó első nyomtatott könyvek gyűjteménye. Ez az egyetlen olyan példány, amelyet a világ múzeumaiban nyilvántartanak. A könyvtár munkatársai az archívumokban megtalálták az úgynevezett Ohridi és Hilandari röpiratokat, a XI. század szláv Írásbeliségének emlékeit, valamint a híres Csaszosz- lavot, Svajpolt Fjol könyvét, az első nyomtatott szláv kiadványt, mely 1491-ben Krakkóban jelent meg.
