Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

/ Kétmilliárd és a minőség Kongresszusi küldött Kétmilliárd forint nagyon sok pénz... Kétmilliárdba kerül egy közepes méretű ipari beruházás, egy nagyobb rekonstrukció; kétmilliárdért vagy kétezer luxus-minőségű családi ház építhető (még manapság is...); kétmilliárd forintért kereken húszezer Lada gépkocsi vásárolható, vagy éppen negyvenmillió li­ter tej, és — ötmillió aktív keresővel számolva — jut­hatna mindenkinek négyszáz forint egyszeri prémium. Kétmilliárd forint... Ennyi pénzt „sikerült” elveszteget­ni csak azért, mert úgy dol­gozunk, ahogy; mert olyan a termékek minősége, amilyen. Mert cipőt már jó ideje, csak a néhány hónapig tartó sze­zonra vásárolhatunk, tovább úgysem bírja a mégoly’ kí­méletes és szakszerű haszná­latot. Mert az agyonreklámo­zott nadrág legfeljebb ház­tartási rongyként használha­tó, hacsak nem békülünkmeg azzal, hogy mindent, amihez csak kicsit nedvesen hozzáér, indigókékre festi. Mert kor­szerűnek és kényelmesnek ti­tulált új lakásainkat a be­költözés utón legkésőbb öt év múlva, sok tízezer forint ráfordításával renoválni kell. Mert ötször is meggondoljuk, hogy haladjunk-e a korral, és a divattal, s vegyünk-e színestévét, amikor ezrével állnak és várnak — például képcsőcserére —, a GELKA műhelyeiben az alig másfél­két éves, elromlott készülé­kek. Mert váltig tagadjuk, hogy nálunk semmi különb­ség nincs a „belföldi” és az „export” minőség között, s meglehet, épp ezért az ex­porttermékekben megteste­sülő munkánkat egyre ala­csonyabbra értékeli a világ­piac. Mert valóban bűn enni­valót a szemétbe dobni, de mi mást tehetünk, ha a na­ponta vásárolt élelmiszer — a rosszul kezelt tej, az ehe­tetlen és szikesedett kenyér, a silány munkával, silány nyersanyagokból készített hen­tesáru —, egy része nem az asztalra, hanem és sajnos! — valóban csak a szemétbe , való. Egyébként — ha már az enni- és innivalónál tartunk —, milyen érdekes: a sta­tisztikusok, a szeszipar és a boripar esetében, minőségi kifogások miatt, fillémyi veszteséget sem tudtak ki­mutatni. A söriparnál is csak minimálisát: „egyéb veszte­ségiek” címén 100 ezer forin­tot. A lehetséges okok földe­rítése legyen az olvasó dolga (könnyítésként, hadd emlé­keztessek arra, hogy például a magyar söripar pillanatnyi­lag nem sorolható a világ él­vonalába. ..), ám e közbeve­tett megjegyzés arra mégis­csak jó alkalom, hogy köze­lebbről is szemügyre vegyük e kétmilliárdos minőségi veszteség összetevőit. Az összeg, egyetlen eszten­dő — 1978. —, minőségi ká­rait jelzi. Tartalmazza a mi­nőségi kötbérek miatt kifize­tett — egyébként elhanya­golhatóan jelentéktelen —, pénzeket, az úgynevezett „le- minősítési értékveszteséget” (tehát amikor olcsóbban kell adni azt, amit jó minőség esetén az eredeti áron is el­adhatnánk), s ez már több mint egymilliárd forint, vé­gül a minőségi engedmé­nyek, és az egyéb okok miat­ti veszteségeket. Mondom: a kétmilliárdból legkisebb — alig harmincmilliós —, tétéit a minőségi kötbérek jelentik. Érthető okok miatt. Mert, ha egy vállalat, mondjuk! az alapanyagok, vagy az alkat­részek rossz minősége miatt nem átall a kötbér eszközé­hez nyúlni, akkor megnézheti magát... Ugyanis kooperá­ciós kapcsolatainkban az „eszi, nem eszi, nem kap mást” elve uralkodik. Vagyis ki-ki kénytelen berendezked­ni arra, hogy ha egyáltalán dolgozni akar, csak azzal dol­gozhat, amit kap. Mert ha kö- tözködik, és holmi kötbérek­kel fenyegetőzik, akkor még a minőségileg kétes értékűt sem kapja. Vagy csak késve kapja. Következésképpen a készterméket gyártó vállalat könnyen kerülhet súlyos idő­zavarba. amiért is alkalman­ként kénytelen-kelletlen uta­sítania kell saját meó-szer- vezetét, hogy a cél — értsd: a tervteljesítés —, érdekében netán megértőbben kezelhet­né a gyár gondjait. Magya­rul : vegye át azt is, ami nem felel meg hiánytalanul az előírásoknak. A meó kocká­zata minimális: legfeljebb jelzi a minőségi bajokat, de átveszi a termékeket, a vál­lalat pedig legfeljebb áren­gedménnyel értékesíti ugyan­ezeket a termékeket. A vég­eredmény — megint csak 1978-ban — az ilyen áren­gedmények miatti majdnem 400 millió forint veszteség, az állami iparban. E tények és adatok isme­retében pedig hadd emlékez­tessek a manapság sokat hal­lott és ismételgetett takaré­kossági jelszóra. Mert van-e nagyobb pazarlás, mint a célnak nem megfelelő, a hasznavehetetlen termékek gyártása? Vajon mennyi energia, mennyi munkaerő, gép, anyag, pénz és szellemi erőfeszítés takarítható meg a minőség javításával?. Ezt még senki, sehol nem számolta ki, de a végösszeg biztos, hogy sokszorosa annak, mint amennyit a takarékosságra buzdító reklámok sugallta módszerekkel nyerhetnénk. Vértes Csaba // Apróságokkal" előre Bizonyítás mindennap Nagyorosziban A sraryasmarha-tenyfcöztés a mezőgazdaságnak az az ágazata, amelynek nyeresé­gességét döntően, az érvény­ben levő állami támogatások biztosítják. Kevés az olyan üzem, ahol enélkül is szá­mottevő nyereséget érnek el. Ezért is érdemelnek figyel­met azok a gazdaságok, me­lyekben az elmúlt év ismert nehézségei ellenére is bizto­sítani tudták az ágazat ered­ményességét. A kedvezőtlen, aszályos időjárás hatása nem csak a növénytermesztésben mutatkozott meg, hanem rá­nyomta bélyegét az állatte­nyésztés hozamaira is. A nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezetben is ha­sonló gondokkal küszködtek, mégis nyereséges lett a szarvasmarha- és a juhte­nyésztésük. Sasinszky Istvánt, a gazda­ság főállattenyésztőjét a te­henészeti telepen találom meg. A csípős, márciusi szél elől az irodába húzódunk. — Elégedett az elért ered­ményekkel? — kérdezem. — Nincsenek nagy ered­ményeink. Sőt, bátran állít­hatom, 6ok tennivalónk van e/.qn a téren. Tavalyi tejter­melésünk 3147 liter volt. Ez nem számít kiemelkedő telje­sítménynek a magyartarka teheneknél sem. — Ez a hozam valóban nem indokolja önmagában a nyereségességet. Gondolom, a költségekben javítottak a ko­rábbi helyzeten. Vagy téve­dek? — Nem. Valóban erre for­dítottunk nagyobb figyelmet az utóbbi években. A legelő­re alapozott tartási móddal, a takarékos abrakfelhaszná­lással és az egyéb költségek ésszerű csökkentésével sike­rült nyereségessé tenni az ágazatot. Egy liter tej önkölt­sége öt forint alatt van, a szűkített önköltségünk pedig 4 forint 16 fillér — vála­szolja. Hagyományos istállóik van­nak, az emberek standrend. szerben dolgoznak, ami annyit jelent, hogy egy-egy állatcso­port körül minden munkát, a takarmányozástól a fejésig, egy gondozó végzi. Ennek a módszernek hátrányai mellett vitathatatlan előnyei is vannak. — Mi az, amiben a legna­gyobbat léptek előre? — A gazdaságosság szem­pontjából, a takarmányozás. Ezen belül is, a melléktermé­kek teljes körű felhasználása. Tavaly a répalevélből és ku­koricaszárból jó minőségű silót készítettünk 65 vagonra valót. A legeltetést a lehető legko­rábban elkezdjük és ez alatt az állatok csak kiegészítő ta­karmányt kapnak késő őszig. A termelőszövetkezetben a juhtenyészté.i is nyereséges, ezért tovább akarják bővíteni. Ev végére, a jelenlegi ezres létszámot 1400 darab anyajuh­ra növelik. S, hogy ezzel az állatfajjal is jó gazda módjára törődnek, bizonyítja az öt ki­lón felüli nyírósúly gyapjúból és a 132 százalékos bárány­szaporulat. — Sokat jelent az is — folytatja Sasinszky István —. hogy fiatalok irányítják az állattenyésztést. Félix Józsefné a tehenészetet, Molnár Gabor a juhászatot vezeti. Mindket­ten technikumot végeztek és ugyancsak kiveszik részüket a tennivalókból. Nehéz munka. Itt télen, nyáron, mindennap bizonyítani kell a rátermett­séget, a hozzáértést. Ha egyik nap valamit elrontunk, lehet, hogy hetek kellenek a kijaví­tásához, de kétséges, sikerül-e egyáltalán. — Ebben a gazdaságban né­hány éve nagyon magas volt a borjúelhullások száma. Mi a helyzet most? — Sikerült a korábbi 22—24 százalékról a minimumra csök­kenteni. Tavaly, a kétszáz bor­júból mindössze egy darab hullott el. Ebben a javulásban nagy szerepe volt a bevezetett új technológiának, a jobb mun­kafegyelemnek és hozzállás- nak. Reméljük sikerül a jó eredményt a későbbiekben Is megtartani — válaszolja a fő­állattenyésztő. Mi a titka az eredményes gazdálkodásnak? Ésszerű, fe­gyelmezett munka, szakmai hozzáértés, a lehetőségek ki­használása. Nem nagy dolgok, a legtöbb üzemben megvannak az alapjai és feltételei. Csak élni kell vele! Z. T. Másfél-kétszeres energiával A költő úgy fogalmazna: a tavasz bontogatja szirmait a pásztói termelőszövetkezetben. A mezőgazdaságban dolgo­zóktól azonban ilyentájt tá­vol áll a líra, nyakukon a temérdek feladat. Éled a ha­tár, s jeleivel a pásztói közös gazdaságban is lépten-nyomon találkozni. A gépműhelyek környékén kijavítva már az erő- és munkagépek, a járda mellett színes feliratok ser­kentenek jobb, hatékonyabb munkára, üzemanyag-takaré­kosságra. — Ezeket szívügynek te­kintjük, nem csak jelszavak­nak. Ebben a gazdasági hely­zetben pedig különösen nagy a szükség rá — említi Macz- kó Jenőné. A fiatal szakem­ber, a téesz kertészetének ve­zetője, nyolc esztendeje ke­rült a helyi termelőszövetke­zetbe, mint ösztöndíjas. Elő­ször a szőlő-gyümölcs ágazat-' ban dolgozott, utána került a kertészetbe. Így rrtár az ő nevéhez fűződik a fólia alat­ti zöldségtermesztés meghono­sítása. az energiája és többet is vál­lal. Szívesen teszek eleget megbízatásaimnak — mond­ja, s máris azt kezdi fesze­getni, hogy az elmúlt hetek­ben, hónapokban miféle gon­szá­— A — A legutóbbi zárszámadó . x M ... és tervtárgyaló közgyűlésen dolatok forogtak a fejeben. hosszú évek után a vezető­ség arról adhatott hogy 6,6 millió forint nyere seggel zárt a szövetkezet. Ez a most kezdődő tavaszi mun­kára is kedvező hatással van — említi Maczkóné, akit a közelmúltban, a megyei párt­értekezleten nem kisebb meg­tiszteltetés ért, mint hogy kongresszusi küldöttnek vá­lasztották. meghaladta a tizenhét zalékot. Maczkóné hozzászólt a me­gyei pártértekezleten. Mag­vas gondolatokat vetett fel. — Ha a kongresszuson szót kapna, miről beszélne? — Arról, hogy a kedvezőt­len termőhelyi adottságú tsz- ek — a megyénkben zömmel ilyenek találhatók — az el­múlt esztendőkben milyen erőfeszítéseket tettek, hogy térben. Az elmúlt öt észtén- segítsék a népgazdaság ex­. , „ kongresszusi irányéi­S?L ’• vek szerepeltek beszélgeté­seink középpontjában. Ért­hető, ha nálunk is a gazda­sági területen jelentkező prob­lémák, feladatok álltak elő­— Hogy érezte magát a sza­vazás után? — Nem is mertem ilyen csodálatos dologra gondolni. Kicsit meglepődtem, de azt hiszem, örömömet ki sem tu­dom fejezni. Alig győztem fö­dő alatt jelentősen fejlődött a megye mezőgazdasága, s a pásztói termelőszövetkezet is. Mi például termelési rend­szer keretében termesztjük a búzát, kukoricát, cukorrépát. Korszerű, nagy értékű gépek­kel rendelkezünk, s e lehe­tőségek kihasználásában va­lamennyiünknek megvan a feladata — magyarázza. Mint mondja, a pásztói kö­gadni a munkatársak, isme- zös gazdaságban is mind Da­cosok, barátok gratulációit... gyobb szerephez jutnak a fia- Mjx-rfcA Jenőné szív«- tatok. A drága gépeket ők sen beszél magáról. Inkábba kezelik. Irányítják. Épp a te­portkötelezettségeinek telje­sítését, a lakosság ellátását’ Elmondanám, hogy ezeken a területeken egységnyi hoza­mért másfél-kétszeres energi­át kell kifejteni, mint az or­szág más vidékein, s a jö­vedelem is kevesebb... Ar­ról is szólnék, hogy e gazda­ságokban mennyire fontos a melléküzemágak szerepe. Az itt keletkező nyereség jó le­hetőségeket biztosít a növény- termesztés, állattenyésztés fék* tételeinek javítására — taraiul. tettek embere, mint a vaké. Nem csak a főiskolát végezte el, kijárta a közélet iskoláját is. Még a felsőfokú oktatási intézményben lett a párt tagja. Szorgoskodott a KISZ járási bizottságában, tagja volt a nagyközségi párt- bizottságnak, a helyi párt- alapszervezetnek, s 1978-tól a megyei pártbizottság tagjai kö­zé került. lelősségből következően, akö- “ ^elmúltban ifjúsági szocialista Prr52 oauc* brigádot is alakítottak. Be- eje’ kapcsolódtak a fáradtolaj-ér­tékesítési akcióba is. Akad tehát példa a vállalkozásra. de asm A pásztói termelőszövetke­zet növénytermesztői jelesked­tek is: a búza öt év átlagá­ban 40, a kukorica 45—50 mázsával fizetett hektáron­ként. Tavaly á cukorrépa ho- — Fiatalkorban természe- zama például 326 mázsa volt, tes, hogy az embernek több s mellette a cukortartalom — Ha tehetem, a férjem-' mel túrázok, kocsiba ülünk, kirándulunk, gyakran talál­kozunk a barátainkkal is... S persze tanul. Az idén fe­jezi be a marxizmus—leniniz- mus szakosító tagozatát. Ügy tartja: a közéleti gyakorlat úgy válhat színvonalassá, ha elmélyült elméleti felkészült­ség az alapja. M. Sz. Gy. Maradt még tanulnivaló! Szolid differenciálás Mint vízbe csobbanó kő után gyűrűznek az indulatok az öblösüveggyár idei bérfej­lesztése körül. Szócsaták a szakszervezeti irodán, a mű­helyekben, a hivatalokban. — Az imént ment el tőlem egyik bizalmink — fogad Lon- gauer István szakszervezeti titkár. — Meg kellett értetni vele, hogy ha nem hajlandó a differenciált elosztásban se­gíteni, nem erősíthetjük meg tisztségében. Mert a megkü­lönböztetett elosztás nem hol­mi divat, hanem a dolgozók érdeke, s neki ezt kell erő­beiül az automata gépészek és lak szakadásától. De nincs segédgépészek 6,9 százalékos pardon. Az ellenőrzés többszö- bérfejlesztéssel, így kompén- rös, kiskapukat keresgélni zálják új munkarendjüket. nem is érdemes. Célszerűbb — Kik azok, akik eleve nem inkább érveket felsorakoz­tathatnak igényt béremelés- tatni, hogy mindenki megértse, re? belássa: boldogulni csak jobb — Akiknek tavaly fegyel- munkával tud. mijük, igazolatlan mulasztá- — Végül is mennyire tart­suk volt, szóba sem jöhetnek, ja sikeresnek az idei bérfej- Sokan közülük felháborodtak: lesztés végrehajtását? rendelkezésre álló összegek, miért sújtjuk őket még ezzel — Nem mondható sikeres­Hogyan cselekedtek hát ebben is. hiszen ilyen kitétel nem nek — válaszol Longauer Ist­a helyzetben? szerepelt a fegyelmi végzés- ván. — Határozottabban dif­Az Üvegipari Művek ben? Ez ‘gaz. De úgy véljük, ferenciáltunk ugyan, mint ta­döntése alapján 2,4 százalékos hogy aki ebben a §yárban valy, de még mindig nem elég­bérfejlesztést hajthat végre 1?am. tud’ vagy ne.m akar be" gé- Ebben még jócskán van idén a gyár. Előnyben része­sülnek a nem fizikai dolgo­zók. Ok egy százalékkal töb­bet kapnak. — Miért? tanulnivalónk. — Miben mulasztottak? — Több területet kellett vol­na kihagyni. Többször nemet mondani. — És miért nem tették? — Nézze! Nálam egész év­ben tart a jövés-menés, a leg­különfélébb helyeken, szak­mákban dolgozó emberek ke­resnek fel bérpanaszaikkal. Még csak nem is indokolatla­állni a sorba, az érezze a kö' vetkezményeket ezúttal is. Persze, megsértődtek, s meg kell mondani, hogy tavaly ha­sonló adottságok miatt esett vissza a szervezettségünk — Mert nagyon sokan kö- 92 százalékra. Vannak, akik zülük 30 éves munkaviszony úgy tartják: a szakszervezet- után is csak az idei emeléssel bői való kilépés is a béreme- mozdulnak el valamelyest az lés egyik formája. A fegyel- alsó bérhatárról — indokol a mezetlenséget azonban sem- síteni, nem pedig a néhány szakszervezeti i titkár. — Húsé- miképpen sem pártolhatjuk! hangadó mellé állni. Akik pél- íó dolgozók, többet is Az öblösüveggyári dolgozók dául a villanyszerelő-műhely- ói dememének. Akkor viszont egyharmada nem részesül az nokkal. Konkrét ígéretet ben előbb azért kardoskod- n*m iutna. a termelésirányi- ide;i bérfejlesztésből. Kimond- ugyan nem adunk, Ilyet szá- tak, hogy egyformán részesül- toknak, akik ugyancsak nem ták: 50 fillérnél illetve 100 fo- mon kérni rajtunk nem lehet jön belőle mindenki, utóbb ok nélkül panaszolják anyagi rintnál kevesebb emelést senki De ilyenkor visszasúgnak ezek meg azért, hogy inkább adják megbecsülésük tül mértékle- nem kaphat, ezzel mintegy ki- a beszélgetések, s máris fo- vissza az összeget, mert az tes voltat. kényszerítve, hogy a jó mun- ßyatkozik szándékolt bátorsá­nem pénz. Éppen erről a A fizikai munkásoknál a kás igenis többet kereshes- Kunk. Tanulságunk ez a kö- csiklahdós témáról akar írni? differenciálás alapja a szak- sen. Nemet mondani persze vetkező évre, remélem, tu- Igen, éppen erről! Mert na- mák nehézségi foka. Az üveg- gyon is jól emlékszem még az fúvók például átlag két szá- elmúlt évek unos-untalan visz- zalékot kapnak, az E kemen- szaköszönő magyarázkodásé- cén dolgozók azonban már két ra: a differenciáláshoz pénz és felet, mivel munkájuk ne- kell! És most, amikor ez az héz, apró, „sietős” darabokat igény minden korábbinál hang- gyártanak. A 3-as üzem átlag súlyosabb, igen szerények a 3 százalékkal részesedik, ezen nem éppen hálás feladat. Hú- dunk ,élni. vele. Nagy szükség zódoznak is tőle a bizalmiak 'esz ra> hiszen az idei bérfei- és esetenként gazdasági part- lesztés is hagyott maga után nereik is. Féltik a békességes jócskán megoldatlan gondot, légkört, tartanak a baráti szá- Szendi Márta NÚGRÁD — 1980. március 9., vasárnap 3 I,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents