Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
Évtizednyi tapasztalat Színjátszó műhely Vanyarcon Idestova tíz esztendeje, hogy egy falubeli fiatalember gondolt egyet, és barátaiból- ismerőseiből amatőr színjátszó csoportot alakított Va- nyarcon. A fiatalembert Kovács Pálnak hívták, s ma a pásztói Lovász József Művelődési Központ munkatársa. Mellesleg — munkája mellett — ma már három színjátszó csoportot vezet . . . Mikor a közelgő jubileum alkalmából felkerestük, csupán a három csoport bemutatására kértük. Reméltük, a bemutatásból az is kiderül majd, hogy miként lehetséges hosszú távon életben tartani amatőr művészeti csoportot egy olyan községben, ahonnét a fiatalok hamar szétreppennek. Mert, mi tagadás, évtizedes múlttal manapság igen kevés csoport dicsekedhet. — A vanyarci Veres Pálné irodalmi színpad alapító tagjai közül mára valóban kevesen maradtak. A csoport talán annak köszönheti létét, hogy kezdettől nagy gondot fordítottunk az utánpótlás nevelésére — emlékezik vissza Kovács Pál. — Ez nem jelenti, hogy a régiek teljesen elszakadtak volna a közösségtől. Hétvégeken, de főleg nyáron olykor félszázra is „felduzzad” a létszám, igaz, a folyamatos munkában csak fele t vesz részt. Számunkra azonban a csoport nemcsak szakmai műhely, ahol kizárólag egyes műsorokra, hanem olyan közösség, melynek tagjai kicsit az életre is készülnek 1 A próbák során — az egyes darabokhoz kapcsolódóan, vagy attól függetlenül —• sok mindenről szó esik. — Ügy tudom, a Veres Pálné irodalmi színpad két csoportra oszlik . . . — Jelenleg valóban két csoportunk van: egy gyermek- és egy felnőttcsoport Utóbbi elnevezése persze csak az előbbihez viszonyítva helytálló, hiszen a korhatár itt sem több huszonnyolc évnél, és ezt a „tisztes kort” is egyelőre csak én képviselem. A különválasztás inkább a két csoport eltérő jellege miatt indokolt. — Nézzük talán először a felnőtteket, gondolom közülük kerülnek ki az alapító tagok! — Nem, ez így nem teljesen igaz. Ez a csoport 1978. nyarán egy meghatározott „produkcióra” szerveződött. Nevezetesen, Thomas Mann „Lotte Weimarban” című művét akarjuk megcsinálni. — Eszerint másfél éve dolgoznak a darabon? — A vállalkozás jellege, úgy vélem, indokolja a hosszúra nyúló felkészülést. A Thomos Mann-mű színpadra alkalmazása — amatőrökről lévén szó —, nem kis feladat. Eredetileg a XIV. balassagyarmati irodalmi színpadi napokon szerettük volna bemutatni — még 1978-ban —, de az előzsüri még nem tartotta elég „kiérleltnek” az előadást. Mi mindenesetre tovább dolgoztunk rajta, és a március 15-én tartandó kulturálii seregszemlén — Pásztón — remélhetőleg már valóban Színvonalas megvalósítást láthat a közönség. — A vanyarci Veres Pálné irodalmi színpad gerincét a 11-—14 éves korú iskolásokból álló gyermekcsoport alkotja. Mivel készül ez a csoport? — A gyerekek 14—20 fős csoportja egyszerre több műsoron is dolgozik. Hagyományosan fellépünk különböző politikai és társadalmi ünnepségeken. Régi probléma, az úgynevezett alkalmi műsorok színvonala, pontosabban szín- vonaltalansága. Mi, bizonyos fokig példát szeretnénk mutatni arra, hogyan lehet az adott ünnep keretét valódi tartalommal megtölteni. Komplex műsorokat készítünk, melyben a versmondás, az ének, éppúgy helyet kap, mint a színjátszás, vagy a bábozás. Emellett természetesen önálló darabokkal is bővítjük a repertoárt. Most például egy ismeretlen lengyel szerző vásári komédiáját próbáljuk, de szeretnénk egy nagyobb mesejátékot is bemutatni, a „Csaló az üveghegyen”-t. — Hol tud fellépni a csoport? * — Nem mondanám, hogy az amatőr színjátszóknak túl sok lehetőségük lenne a szereplésre. A községben viszont sikerült immár hagyománnyá tenni a karácsonyi bemutatókat. Ezek a bemutatók azért is fontosak, mert a község lakosai előtt nemcsak kész produkciókat mutatunk be, de egyúttal számot adunk a csoport éves munkájáról, megismertetjük a szülőket a képzés műhelytitkaival. Legutóbb három improvizációs játék aratta a legnagyobb sikert, s ez jelzi, hogy a szülők-nevelők elismerik, következésképp támogatják munkánkat. — Űjabban Pásztón is szervezett egy gyermekcsoportot. Miben különbözik ennek a. csoportnak a munkája a vanyarcitól ? — Nem hiszem, hogy különbség lenne a két csoport munkája között. Pásztón is általános iskolásokkal foglal- kozorh és az eltelt két év során mindkét csoportnál azonos próbastílust dolgoztam ki. — Mondana erről valamit bővebben ? — Az úgynevezett „alkotó dramaturgia” lényege, hogy utat biztosítson a gyerekek önkifejezéséhez, segítse alkotóképességeik kiélését. Mielőtt egy konkrét darabot elővennénk, megfelelő fantázia és koncentrációs gyakorlatokkal készítjük elő a tényleges próbát. A darab tanulásához egyébként csak akkor fogunk, mikor már minden részletét alaposan elemeztük. Mégpedig úgy, hogy - azzal megegyező élethelyzeteket találunk ki — szabadon érvényesítve a gyerekek fantáziáját. — p. — Ujkönyvek Érdekes módon az utóbbi időben a konzervatívnak már egyáltalán nem mondható hölgyek vállalkoztak meglepő tudományos feladatokra, bátorságot is igénylő munkára. Jane Van Lawick-Goodall fiatal lányként indult el Afrikába, hogy megvalósítsa régi álmát, természetes körülmények között tanulmányozhassa a csimpánzok életét. Az emberszabású majmok, a csimpánzok törzsfejlődésileg a legközelebb állók az emberhez, viselkedésük, szokásaik megfigyelése így különös jelentőséggel bír. A bátor angol hölgy több évig a Tanganyika-tó környékén telepedett meg. Az őserdő vadonábán élő állatok nehezen szokták meg az ember közelségét, féltek az expedíció tagjaitól, holott fizikai erejük többszöröse az emberének Goödall kitartó munkával figyelte meg a csimpánzok életét a táplálékszerzéstől, a fészekrakásig, eszközhasználatuktól a hanghordozásukig, az egyes törzsek egymás elleni harcaitól szexuális életükig. Nagyon érdekes — a sok eddig talán még soha le nem írt megfigyelések között — például az a hierarchia, mely a majmok között kialakul. A módszerek — néhol ismerősnek tűnnek: erőfitogtatás, agresszivitás, először a kisebbek, majd az erősebbek megfuttatása. A csimpánzok köztudomásúan tanulékony állatok. De nemcsak tanulékonyak, hanem a maguk módján „furfangosak” is, különösen akkor, ha táplálék- szerzésről van szó. Nagy szeretettel és melegséggel írja le a szerző a csimpánzok „társasági életét” a legmeglepőbb helyzetekben is, — bármily furcsán is hangzik — logikusnak tűnő reagálásaikat. Még a betegségek közül is az „emberszabásúak” a legveszedelmesebbek a csimpánzokra, csak a gyors és hatásos beavatkozás, oltóanyag befecskendezése a csábító banánfürtökbe — akadályozta meg, hogy paralízis következtében ne pusztuljon ki a környék szinte teljes csimpánzállománya. A szerző találó címet választott könyvének: Az ember árnyékában. A sok eredeti felvételt tartalmazó kötettel a Gondolat Kiadó minden bizonnyal si- kerkönyveinek számát szaporítja. A Világjárók című nagy sikerű sorozat legújabb kötete egzotikus tájakra kalauzolja el az olvasót. Miroslav Stingl cseh néprajzkutató a Csendes-óceánban Üj-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között elszórt 2141 szigetet mutatja be. A mikronéziai szigetek, szigetecskék „úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjain, mint á vízbe vetett koszorúk” — írja. Csodálatosan szép, bár ma már az „átkos civilizáció”-tól nem mentes világ ez. Sok rejtélyes népszokást világít meg a szerző, az útleírótól joggal elvárható élvezetes stílusban. Milyenek a „bikini” férfiak, mármint "a Bikini-szigetről származó hímnemű lények, vagy a netti varázslónők. Érdekes „emléktárgyak”: a Rull- földi közel két méter átmérőjű pénz vagy az angauri okos kígyó. Természetesen nem lenne teljés az írás, ha a szigetország szép lányairól vagy a szerelemről nem esne szó a könyvben. Ulalu vagy más néven Rumerum-szigeten egészen eredeti módja van (voltj az udvarlásnak. A sziget neve egyébként szó szerint azt jelenti: „evés befejezése után megnyalni az Ujjúnkat”. Kis lándzsaszerű fafaragványt csináltat magának a szerelmes legény, eredeti díszítésekkel, ezzel jór-kél kifejezvén párkereső szándékát. Közelről csak választottjának mutatja meg. Stingl- szigetre utazva ismerteti e különös világot, olyan rejtélyeket is, amelyeket még nem fejtett meg a tudomány. Ilyen Nan Mandol szigetei, ahol a királyi kripta kincseihez hozzáérő valamilyen titokzatos betegségben hal, vagy amilyen az apalaui üvegpénz. A Világjárók című sorozat immáron 131. kötete, a Keresztül-kasul Mikronézián érdekes olvasmány a távoli országrészeket megismerni vágyók számára. GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA F_í dolgozta: MÄRKÜSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZOrAD ERNŐ Balettoznak Salgótarjánban mind népszerűbbek a klasszikus balett művészeti elemeinek elsajátítására szervezett foglalkozások. A József Attila megyéi Művelődési Központ néptáncegyüttese például rendszeresen beiktatja próbái közé a klasszikus mozgásformák gyakorlását, az öblösüveggyár! művelődési ház már közel egy esztendeje ad otthont a sokak által látogatott balett-tanfolyamnak. A megyeszékhelyen legrégebben a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési házában folyik táncművészeti nevelés, ahová képeink segítségével kívánjuk elkalauzolni olvasóinkat. A kicsinyek különböző korosztályokra bontott csoportokban ismerkednek a lépésformákkal. Odaadó gyakorlásuk eredményeként a közönségnek tetsző műsorok váltak valóra,' A tizen- és huszonéves lányok kedvence a dzsesszbalett, modern zenére készíiJt koreográfia alapján alakult a produkció, ha balettművészek nem is lesznek, de szép, harmonikus mozgású, sportos testalkatú fiatalokká válnak a résztvevőik. DE NÉHÁNY PERC MÚLVA'MÁR MAGUKHOZ TÉRTE K A .. MINTHA TŰZI SZ0K0KUTTA VÁLTOZOTT VOLNA A CSÓNAK, TOROKÓK MEDD/G KERESZTEZED MEG UTAMAT? ALlÁHf
