Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

V \

Minden második háztartás

Takarékbetétek, kölcsönök,

lakásépítés

Interjú Zsidai Lászlóval

Magyarországon egyre több családnak van takarékbetétkönyve. Ennek eredményeként a takarékpénztári, a postai és a takarékszövetkezeti betétállomány az elmúlt évben megközelítette a 136 milliárd forintot. Ezek országos adatok. De Nógrád is a „takarékos” megyék közé tartozik. Az Országos Takarékpénztár

is szólnék, hogy az összegyűlt sokat. Ilyen esetekre harmincösszeg mellett sok segítséget adnak az ifjúsági betétkönyvekhez kapcsolódó különféle hitellehetőségek.

— Mennyire népszerűek az átutalási betétszámlák?

— Salgótarjánban már több mint tíz éve bevezettük a betétszámlákat. A családtagoknak nem kell futkosniok a

Nógrád megyei Igazgatóságé- különféle befizetések után,

nak vezetőjével, Zsidai Lászlóval beszélgettünk a végzett munkáról, a idei tervekről, az OTP szolgáltatásairól.

csekély összegért az OTP mindent elintéz. A megyeszékhelyen 350» család veszi igénybe e szolgáltatást. A múlt esz— Hogyan alakult a taka- tendőben Balassagyarmaton is

rékbetétek aránya a megyében?

— A tavalyi évben a takarékkönyvekben elhelyezett összeg megközelítette a két és fél milliárd forintot. Ez annyit jelent, hogy közel kétszázmillióval többet helyeztek el az emberek a takarékkönyvekben. Megfontolt, nyugodt pénzgazdálkodásra utalnak a számok, bár a növekedés üteme valamivel szerényebb volt, mint a korábbi években. Százhuszonhárom- ezer betétkönyvet őrzünk. A nógrádi lakosok arányához viszonyítva tehát „elméletben” minden második . embernek van takarékkönyve. Nagyon népszerű a takarékbetét-levél, ebben a formában negyvenhétmillió forintot kezelünk. Tehát nyugodtan' mondhatjuk, hogy a takarékos megyék közé tartozunk.

— Ifjúsági takarékbetétek?

— A fiatalok érdekeit szolgálja, a családalapítással járó anyagi gondokat könnyíti meg az effajta takarékoskodás. A megyében tizenkétezer fiatalnak van ifjúsági betétkönyve, az így gyűjtögetett pénz meghaladja a száztízmilliótT Arról

bevezettük, gyarapodik a betétszámla-tulajdonosok száma.

— Sok embert érdekel a

millió forintot hiteleztünk. Az OTP pénzügyi támogatásával négyszáznegyvenkét tanácsi célcsoportos lakás épült meg tavaly a megyében. A tanácsok 288 milliót költöttek lakásépítésre. Emellett nyolcvan saját beruházásban épült tár- sasházlakást is értékesítettünk. Ennek 63 százalékát munkásoknak adható kedvezménnyel.

— Milyen volt az érdeklődés a különféle kölcsönök iránt?

— Személyi, áruvásárlási és mezőgazdasági kölcsönök formájában kétszázötvenmilliót fizettünk ki a lakosságnak. Harmincháromezer kölcsönt engedélyeztünk. Emellett nögépkocsivásárlás. Miként ala- vekedett a valutaeladási for- kultak a befizetések, miután galom, amely arra utal, hogy az elmúlt évben megváltoztak növekedett az állampolgárok

a személygépkocsi-vásárlás pénzügyi feltételei?

— Tavaly mintegy hatezren egészítették ki S. gépkocsi-előfizetési számlát. Háromezren visszamondták az előjegyzést. Az új előlegbefizetések száma is lényegesen kevesebb volt az 1978-as évnél. Két esztendővel ezelőtt' hatezer új gépkocsi-előjegyzési számlát nyitottunk, az elmúlt évben csak hétszázat. Ha százalékban akarnám kifejezni, akkor azt mondhatom, hogy 87 százalékkal csökkent az új megrendelések száma.

— Az OTP segítséget nyújt a lakásépítéshez is.

— Jó eredményeket értünk el. A megyében 856 új családi ház építéséhez adtünk segítséget, s tavaly kezdtek a munkához. Száztizenhárommillió forint összegben segítettük az építkezőket. Jelentős összeggel támogattuk a lakáskorszerűsítéseket és az állagmegóváBuclapesten, a Lenin körúti lakásának szobájában készíti mozdonyait Békéi László, a Láng-Gépgyár dolgozója. Közel ötven éve hódol szenvedélyének. Ezalatt tizenhét darab 1:20-hoz, illetve 1:40-hez kicsiny ítésű — többségében működő — modellt épített: köztük az 1870-ben készített első hazai mozdony modelljét.

Fáziskésés

Telefon csöng. Fontos szerv vunkatársa kérdez:

— Mikor szándékozik írni írről, ami tegnap lezajlott?

— Ma jelent meg a cikk.

— 3a? Ügy gondolom, jó lett volna megbeszélni előtte...

Hát igen! Először kotlav.i rajta néhány napot. Utána

E] is kélt az öröm azokban a napokban a Snyúrik-házutazási kedve is. Huszonkét ezren vásároltak valutát húszmillió forint értékben. Totólottó szelvényekbőf három- százezer darabot adtunk el a múlt évben. Az említett adatok azt jelentik, hogy 1979- ben átlagban minden második háztartás igényelt és kapott valamilyen célra rövid lejáratú kölcsönt.

— Hogyan alakulnak az idei esztendő tervei?

— Kétszázhúszmilliós növekedésre számítunk a betétállományban. Mintegy nyolcszázzal szeretnénk az ifjúsági betétek számát emelni. Tervezzük hétszázötven kölcsönnel épült családi ház befejezését, ezt százkilencvenmilliós kölcsönnel támogatjuk. Saját beruházásunkban 239 lakás épült, megvásárlásához százmillió forintot kölcsönizünk.

A rövid lejáratú hitelek az elképzelések szerint úgy alakulnak, mint tavaly. Emellett a tanácsi számlakezelési feladatainknak is a korábbi évek színvonalán kívánunk eleget tenni. Mindezt segítik az OTP megyei igazgatóságának . ,

szocialista brigádjai. Dolgozó- i tunik inkább, de igaz

Meghívó a Parlamentbe

Kétszer is kopogtatott a postás az elmúlt héten Snyúri- kék portáján. Mindkét levél Budapestről érkezett szép fényes borítékban, Snyúrik Já- nosnénak címezve Karancs* keszibe. Az elsőt a Magyar Nők Országos Tanácsától kapta. Nőnapi ünnepségre hívták Budapestre. Már ennek is nagyon megörült. Hát még mekkorát dobbant a szíve, amikor átnyújtotta a postás a másodikat. Felbontotta, elolvasta-egyszer, kétszer, nem is akart hinni a szemének. Ez állt benne: „A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa Önt kitüntetésben részesíti. Kitüntetésének ünnepélyes átadására ezúton meghívjuk az Országház kupolacsarnokába...” Amikor már vagy ötödször olvasta, kipottyant a könnye. Csendesen mondta az urának:

— Látod János, tettek el!

nem felej— Most már nagy a család. Amikor mindannyian hazajönnek, mert egy fiam Cegléden lakik, az unokákkal együtt tizennégyen üljük körül az asztalt. Mondtam is az uramnak, amikor bővítettük a házat: ember, olyan nagy konyhát építsünk, hogy abban kényelmesen férjünk. Két unokámnak lakodalma lesz májusban. Hogy szalad az idő!

Gizus néni, mert így ismerik mindenütt a faluban', huszonhat esztendőt dolgozott a tanácson, ötvenháromban tanácselnök lett Lapujtőn.

— Idegen községben az ötvenes évek e'ajén bizony nem volt könnyű mesterség. Gyakorlatlan is voltam, úgy éreztem, sohasem tanulok bele. Megkönnyebbültem, amikor Karancskesziben az adóügyeket kezdtem intézni. Innen Az ßj- mentem aztán nyugdíjba. Két- ezernyolcszáz forintot kapok.

gyobb, a „hámhúzó” zésért filléreket kapott, egy

ban. Snyúrikné törött lábbal ]{artonruhára telt Amikor Az uram nyugdíjával együtt

feküdt a heverőn. Két hét- naCTVobb lett elvállalt szépen megélünk. Kettecskén

tel ezelőtt -a tanácsra iparko- 021311 na0yobb lett, elvállalt

dott valakinek az ügyében vagy tizenöt-húsz csapat li- maraaiuns.

kellett intézkednie. Olyan bát is. "

szerencsétlenül csúszott meg,

Munkáját, szorgalmát, hozzáértését többször elismerték. A tanács kiváló dolgozója. Érmet kapott huszonöt éves tanácsi munkáért, és a hu— Abból már kitelt egy hogy bizony azóta is gipszben pat- cipő, ruha. Mondta is van a lába. édesanyám: na lányom, leg.. . alább felöltözöl az iskolába.

— Gondoltam is rögtön, mi- Mezítlább jártuk a mezőt, .. lyen szerencsétlen vagyok. Az tiszta var volt mindig a Iá- szon°t éves parttagsaga emle- Országházba hívnak ünnep- bam. A kisebb testvérem meg kére. A sok gond, baj melhordta utánam az ebédet. lett sok örömben is volt réAmikor kimaradt az iskolá- sze- Talán ezért is tartja bői, uradalomban dolgozott, boldog embernek magát. Negyven esz'tendővel ezelőtt kerültök össze az urával. Még ma is megvan az a két szekrény, amit hozományba kapott annak idején.

ségre, nekem meg itt a törött lábam. A Parlamentet kívülről láttam csak eddig, meg képekről.

Egy esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba. De ma is

1t— Amikor az uram a bá— A gyerekeimért mindent megtettünk, amit tudtunk. Az is jólesik, hogy észrevették, elismerték a munkámat. Csöndesen, szépen telnek a napok.

olyan fiatalos, friss, hogy sok nyába ment dolgozni, már végre pihenésre 13 jut idő.

harmincéves megirigyelhetné. Nem kímélte magát soha. Nem is volt olyan a sorsa, hogy megtegye. Ma mesének volt,

könnyebben éltünk. Kaptunk egy telket. Arra építettünk egy szobát. Mint. a fecskék. Az sem volt olyan egyszerű. Emlékszek széncéduláért adtak cserepet.

Közben mosolyog. Mert dehogy akar tétlenkedni.

☆

Snyúrik Jánosné a nemzetköink gyorsan, pontosan, a fölös-I hogy kilencéves korában már A férjével együtt lépett be . ,

leges bürokrácia elkerülésével J libapásztorkodott. Három-né°y negyvenötben a kommunista 21 nonak alkalmából megkap

teljesítik a kéréseket, adnak I hm:, a pártba, cuc a mai

felvilágosítást — mondotta be-1 . , s 2 " büszke. Aztán jöttek a Befejezésül Zsidai László. aPJa bányászkodott, négyen rekek. Négy gyereket szült,

— cse — 1 voltak testvérek. O a legna- egyet eltemetett.

Erre a mai napig is ta a Munka Érdemrend bronz

a fokozata kitüntetést.

Csatai Erzsébet

A hetedik érzék súgta

■ ■

Önkéntes rendőrök — szoknyában

megbeszélni. Sőt gondolkodni felőle. Azután dönteni, róla. Meg mit is még? Ja! Elvégezni a feladatot.

Széles e honban jó pár helyütt dívik még az effajta

m unkairam.

Az asszony szemében különös tűz parázslik. A cigarettafüst fátylán át elgondolkodva néz, emlékeket gyűjtöget csokorba. Most, hogy hirtelen felröppent néhány kérdés, kicsit zavarba jön.

— Nincs ebben semmi különleges! — jegyzi meg Telek Jánosné, nagybátonyi lakásában. Még hogy különös? Maga az egész annak tűnik. Telekné a nagyközségben tevékenykedő női önkéntes rendőri csoport vezetője. A közbiztonság, ifjúságvédelem helyi feladatainak segítésére még 1962-ben, az országban először Nagybátonyban alakult ilyen csoport, s a megyében azóta is példa nélkül áll.

Öten vannak. Teleknén kívül Ravasz Kálmánná nyugdíjas, Mrázik Jánosné takarítónő, Sólyom Béláné háztartásbeli, Varga Józsefné nyugdíjas.

— Akkoriban az őrsparancsnokban vetődött fel a női csoport alakításának gondolata. Főként az ifjúságvédelemhez kérte a segítségünket, a veszélyeztetett gyermekek segítéséhez. Ma is az a legfontosabb teendőhk, s emellett minden olyan más,' ami az önkéntes rendőrökre vonatkozik. A bűnüldözéstől a társadalmi tulajdon védelméig... — sorolja Telek Jánosné.

Az emlékek felelevenítésében segít a férj is. Mesélik, hogy tíz-tizenketten kezdték, ma hárman az alapítók közül valók. Legtöbbjük a veszélyeztetett gyermekek mellé hivatalosan kirendelt pártfogó, szüntelenül látogatják a családokat. Kezdetben idegenkedve fogadták őket, de miután meggyőződtek segítőszándékúkról, el-eltünedeztek a mogorva arckifejezések.

Mindennapra jut valami! Talán ez a legszebb a társadalmi megbízatásunkban. Mindennap tudunk valakinek segíteni... Munkahelyet keresünk, állami gondozásba- vételt, alkoholelvonó kezelést javaslunk — említi Telekbe.

Nemrégiben egy kislány intézeti elhelyezését szorgalmazták. Ott tanul most szakmát, s amikor néha találkozik önkéntes pártfogóival, csak annyit mond: „Nagyon jó, hogy intézkedtek és itt lehetek.”

A női önkéntes rendőrök tetemes segítséget nyújtanak a kereskedőknek is. Tavaly Telekné egymaga tizenöt bolti szarkát csípett fülön. Friss jegyzőkönyvet vesz elő, a legutóbbi eset részletei ebben állnak. Egy fiatalember negyvenöt forint értékű sampont rejtett el és próbált fizetés nélkül távozni^ az üzletből. Számításába csak egy hiba csúszott: nem tudta, Nagybátonyban a közös tulajdonra olyan asszonyok is vigyáznak, mint a női önkéntes rendőri csoport tagjai.

— Láttam, hogy ott som- fordál. Leveszi az árukat, visszapakolja. Az a bizonyos hetedik érzék aztán azt sugallja, valami készül... Az ember nem tévedhet!. — mondja a csoport vezetője.

Telek János, a nyugdíjba

készülő bányaüzem-vezető veti közbe, hogy még a salgótarjáni boltokba'is elhívták, amikor megszaporodtak a lopások. Egy nap alatt tizenegy tolvajt lepleztek le. Eljárnak vásárokba • is. Édes történet szálai kerekednek ki. Telekné látta, hogy egy idős néni a drága férfipulóvert a függönyök alá rejtette, s haladt tovább. Néhány perc múlva megint találkoztak a vásárosnál. Telekné figyelmeztette az árust, aki a pulóvert visszaakasztotta a többi közé. Kisvártatva a néni megint arra ólálkodott, nyúlt volna a függönyök alá, de ott semmit sem talált. Meglátta Teleknét, s paprikásán odasúgta neki: — Mit bánom én, ha te is lopni akarsz, de legalább ne tőlem!

Előfordulnak mulatságos esetek, de nem ez a jellemző. — Sajnos, sok a veszélyeztetett gyerek Nagybátonyban. A szülők életmódja, az italozás, válások miatt. Igyekszünk a magunk sajátos eszközeivel közbenjárni, támogatni. Nem ritka, hogy a tanácsra szólunk segélyért, ellenőrizzük a vendéglátó- egységeket — magyarázza Telek Jánosné. Fényképeket vesz elő. Az egyiken éppen . a Munka érdemrend ezüst fokozata ki- tüntést veszi át, a másikon a belügyminiszter társáságá- gában örökítették meg. Büszke ezekre a felvételekre. S

jólesik mindnyájunknak, amikor a sok időt igénylő társadalmi munka végzéséről olykor-olykor megemlékeznek, számon tartják őket.

— Szép feladatnak tekintjük mindnyájan. Ha nem tartanánk annak, nem is vállalnánk. S, ha egyszer abbahagyjuk, akkor sem tudjuk abbahagyni — mondja a paradoxont* Egy dolgot fájlalnak öten. Az utánpótlás nem csörgedezik. Kellene közéjük fiatalabb lány, asszony. De csak olyanok, akik a követelményeknek megfelelnek. Mert a női önkéntes rendőri 'munka komoly felelősség, lelkiismeretességet feltételez.

A nagybátonyi csoport tagjai ezt tudják, szinte vérükben van már, s ennek szellemében tevékenykednek.

M. Sz. Gy.

NÓGRÁD — 1980. március 8., szombat

v

t

!