Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

V \ Minden második háztartás Takarékbetétek, kölcsönök, lakásépítés Interjú Zsidai Lászlóval Magyarországon egyre több családnak van takarékbetét­könyve. Ennek eredménye­ként a takarékpénztári, a postai és a takarékszövetkeze­ti betétállomány az elmúlt év­ben megközelítette a 136 mil­liárd forintot. Ezek országos adatok. De Nógrád is a „taka­rékos” megyék közé tartozik. Az Országos Takarékpénztár is szólnék, hogy az összegyűlt sokat. Ilyen esetekre harminc­összeg mellett sok segítséget adnak az ifjúsági betétköny­vekhez kapcsolódó különféle hitellehetőségek. — Mennyire népszerűek az átutalási betétszámlák? — Salgótarjánban már több mint tíz éve bevezettük a be­tétszámlákat. A családtagok­nak nem kell futkosniok a Nógrád megyei Igazgatóságé- különféle befizetések után, nak vezetőjével, Zsidai Lász­lóval beszélgettünk a végzett munkáról, a idei tervekről, az OTP szolgáltatásairól. csekély összegért az OTP min­dent elintéz. A megyeszékhe­lyen 350» család veszi igénybe e szolgáltatást. A múlt esz­— Hogyan alakult a taka- tendőben Balassagyarmaton is rékbetétek aránya a megyé­ben? — A tavalyi évben a ta­karékkönyvekben elhe­lyezett összeg megközelítette a két és fél milliárd forintot. Ez annyit jelent, hogy közel kétszázmillióval többet he­lyeztek el az emberek a ta­karékkönyvekben. Megfontolt, nyugodt pénzgazdálkodásra utalnak a számok, bár a nö­vekedés üteme valamivel sze­rényebb volt, mint a korábbi években. Százhuszonhárom- ezer betétkönyvet őrzünk. A nógrádi lakosok arányához vi­szonyítva tehát „elméletben” minden második . embernek van takarékkönyve. Nagyon népszerű a takarékbetét-levél, ebben a formában negyven­hétmillió forintot kezelünk. Tehát nyugodtan' mondhatjuk, hogy a takarékos megyék kö­zé tartozunk. — Ifjúsági takarékbetétek? — A fiatalok érdekeit szol­gálja, a családalapítással járó anyagi gondokat könnyíti meg az effajta takarékoskodás. A megyében tizenkétezer fiatal­nak van ifjúsági betétkönyve, az így gyűjtögetett pénz meg­haladja a száztízmilliótT Arról bevezettük, gyarapodik a be­tétszámla-tulajdonosok szá­ma. — Sok embert érdekel a millió forintot hiteleztünk. Az OTP pénzügyi támogatásával négyszáznegyvenkét tanácsi célcsoportos lakás épült meg tavaly a megyében. A taná­csok 288 milliót költöttek la­kásépítésre. Emellett nyolcvan saját beruházásban épült tár- sasházlakást is értékesítet­tünk. Ennek 63 százalékát munkásoknak adható kedvez­ménnyel. — Milyen volt az érdeklődés a különféle kölcsönök iránt? — Személyi, áruvásárlási és mezőgazdasági kölcsönök for­májában kétszázötvenmilliót fizettünk ki a lakosságnak. Harmincháromezer kölcsönt engedélyeztünk. Emellett nö­gépkocsivásárlás. Miként ala- vekedett a valutaeladási for- kultak a befizetések, miután galom, amely arra utal, hogy az elmúlt évben megváltoztak növekedett az állampolgárok a személygépkocsi-vásárlás pénzügyi feltételei? — Tavaly mintegy hatezren egészítették ki S. gépkocsi-elő­fizetési számlát. Háromezren visszamondták az előjegyzést. Az új előlegbefizetések száma is lényegesen kevesebb volt az 1978-as évnél. Két eszten­dővel ezelőtt' hatezer új gép­kocsi-előjegyzési számlát nyi­tottunk, az elmúlt évben csak hétszázat. Ha százalékban akarnám kifejezni, akkor azt mondhatom, hogy 87 száza­lékkal csökkent az új meg­rendelések száma. — Az OTP segítséget nyújt a lakásépítéshez is. — Jó eredményeket értünk el. A megyében 856 új családi ház építéséhez adtünk segítsé­get, s tavaly kezdtek a mun­kához. Száztizenhárommillió forint összegben segítettük az építkezőket. Jelentős összeg­gel támogattuk a lakáskorsze­rűsítéseket és az állagmegóvá­Buclapesten, a Lenin körúti lakásának szobájában készíti mozdonyait Békéi László, a Láng-Gépgyár dolgozója. Kö­zel ötven éve hódol szenvedélyének. Ezalatt tizenhét darab 1:20-hoz, illetve 1:40-hez kicsiny ítésű — többségében mű­ködő — modellt épített: köztük az 1870-ben készített első hazai mozdony modelljét. Fáziskésés Telefon csöng. Fontos szerv vunkatársa kérdez: — Mikor szándékozik írni írről, ami tegnap lezajlott? — Ma jelent meg a cikk. — 3a? Ügy gondolom, jó lett volna megbeszélni előtte... Hát igen! Először kotlav.i rajta néhány napot. Utána E] is kélt az öröm azokban a napokban a Snyúrik-ház­utazási kedve is. Huszonkét ezren vásároltak valutát húsz­millió forint értékben. Totó­lottó szelvényekbőf három- százezer darabot adtunk el a múlt évben. Az említett ada­tok azt jelentik, hogy 1979- ben átlagban minden második háztartás igényelt és kapott valamilyen célra rövid lejá­ratú kölcsönt. — Hogyan alakulnak az idei esztendő tervei? — Kétszázhúszmilliós növe­kedésre számítunk a betétál­lományban. Mintegy nyolc­százzal szeretnénk az ifjúsági betétek számát emelni. Ter­vezzük hétszázötven kölcsön­nel épült családi ház befejezé­sét, ezt százkilencvenmilliós kölcsönnel támogatjuk. Saját beruházásunkban 239 lakás épült, megvásárlásához száz­millió forintot kölcsönizünk. A rövid lejáratú hitelek az el­képzelések szerint úgy alakul­nak, mint tavaly. Emellett a tanácsi számlakezelési felada­tainknak is a korábbi évek színvonalán kívánunk eleget tenni. Mindezt segítik az OTP megyei igazgatóságának . , szocialista brigádjai. Dolgozó- i tunik inkább, de igaz Meghívó a Parlamentbe Kétszer is kopogtatott a pos­tás az elmúlt héten Snyúri- kék portáján. Mindkét levél Budapestről érkezett szép fé­nyes borítékban, Snyúrik Já- nosnénak címezve Karancs* keszibe. Az elsőt a Magyar Nők Országos Tanácsától kap­ta. Nőnapi ünnepségre hívták Budapestre. Már ennek is nagyon megörült. Hát még mekkorát dobbant a szíve, amikor átnyújtotta a postás a másodikat. Felbontotta, el­olvasta-egyszer, kétszer, nem is akart hinni a szemének. Ez állt benne: „A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa Önt kitüntetésben részesíti. Kitüntetésének ünnepélyes át­adására ezúton meghívjuk az Országház kupolacsarnoká­ba...” Amikor már vagy ötöd­ször olvasta, kipottyant a könnye. Csendesen mondta az urának: — Látod János, tettek el! nem felej­— Most már nagy a csa­lád. Amikor mindannyian ha­zajönnek, mert egy fiam Ceg­léden lakik, az unokákkal együtt tizennégyen üljük kö­rül az asztalt. Mondtam is az uramnak, amikor bővítettük a házat: ember, olyan nagy konyhát építsünk, hogy ab­ban kényelmesen férjünk. Két unokámnak lakodalma lesz májusban. Hogy szalad az idő! Gizus néni, mert így isme­rik mindenütt a faluban', hu­szonhat esztendőt dolgozott a tanácson, ötvenháromban ta­nácselnök lett Lapujtőn. — Idegen községben az öt­venes évek e'ajén bizony nem volt könnyű mesterség. Gya­korlatlan is voltam, úgy érez­tem, sohasem tanulok bele. Megkönnyebbültem, amikor Karancskesziben az adóügye­ket kezdtem intézni. Innen Az ßj- mentem aztán nyugdíjba. Két- ezernyolcszáz forintot kapok. gyobb, a „hámhúzó” zésért filléreket kapott, egy ban. Snyúrikné törött lábbal ]{artonruhára telt Amikor Az uram nyugdíjával együtt feküdt a heverőn. Két hét- naCTVobb lett elvállalt szépen megélünk. Kettecskén tel ezelőtt -a tanácsra iparko- 021311 na0yobb lett, elvállalt dott valakinek az ügyében vagy tizenöt-húsz csapat li- maraaiuns. kellett intézkednie. Olyan bát is. " szerencsétlenül csúszott meg, Munkáját, szorgalmát, hoz­záértését többször elismerték. A tanács kiváló dolgozója. Érmet kapott huszonöt éves tanácsi munkáért, és a hu­— Abból már kitelt egy hogy bizony azóta is gipszben pat- cipő, ruha. Mondta is van a lába. édesanyám: na lányom, leg­.. . alább felöltözöl az iskolába. — Gondoltam is rögtön, mi- Mezítlább jártuk a mezőt, .. lyen szerencsétlen vagyok. Az tiszta var volt mindig a Iá- szon°t éves parttagsaga emle- Országházba hívnak ünnep- bam. A kisebb testvérem meg kére. A sok gond, baj mel­hordta utánam az ebédet. lett sok örömben is volt ré­Amikor kimaradt az iskolá- sze- Talán ezért is tartja bői, uradalomban dolgozott, boldog embernek magát. Negyven esz'tendővel ezelőtt kerültök össze az urával. Még ma is megvan az a két szek­rény, amit hozományba ka­pott annak idején. ségre, nekem meg itt a tö­rött lábam. A Parlamentet kí­vülről láttam csak eddig, meg képekről. Egy esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba. De ma is 1t— Amikor az uram a bá­— A gyerekeimért mindent megtettünk, amit tudtunk. Az is jólesik, hogy észrevették, elismerték a munkámat. Csön­desen, szépen telnek a napok. olyan fiatalos, friss, hogy sok nyába ment dolgozni, már végre pihenésre 13 jut idő. harmincéves megirigyelhetné. Nem kímélte magát soha. Nem is volt olyan a sorsa, hogy megtegye. Ma mesének volt, könnyebben éltünk. Kaptunk egy telket. Arra építettünk egy szobát. Mint. a fecskék. Az sem volt olyan egyszerű. Emlékszek széncéduláért ad­tak cserepet. Közben mosolyog. Mert de­hogy akar tétlenkedni. ☆ Snyúrik Jánosné a nemzetkö­ink gyorsan, pontosan, a fölös-I hogy kilencéves korában már A férjével együtt lépett be . , leges bürokrácia elkerülésével J libapásztorkodott. Három-né°y negyvenötben a kommunista 21 nonak alkalmából megkap teljesítik a kéréseket, adnak I hm:, a pártba, cuc a mai felvilágosítást — mondotta be-1 . , s 2 " büszke. Aztán jöttek a Be­fejezésül Zsidai László. aPJa bányászkodott, négyen rekek. Négy gyereket szült, — cse — 1 voltak testvérek. O a legna- egyet eltemetett. Erre a mai napig is ta a Munka Érdemrend bronz a fokozata kitüntetést. Csatai Erzsébet A hetedik érzék súgta ■ ■ Önkéntes rendőrök — szoknyában megbeszélni. Sőt gondolkodni felőle. Azután dönteni, róla. Meg mit is még? Ja! Elvégez­ni a feladatot. Széles e honban jó pár he­lyütt dívik még az effajta m unkairam. Az asszony szemében külö­nös tűz parázslik. A cigaret­tafüst fátylán át elgondol­kodva néz, emlékeket gyűj­töget csokorba. Most, hogy hirtelen felröppent néhány kérdés, kicsit zavarba jön. — Nincs ebben semmi kü­lönleges! — jegyzi meg Te­lek Jánosné, nagybátonyi la­kásában. Még hogy különös? Maga az egész annak tűnik. Telekné a nagyközségben te­vékenykedő női önkéntes rendőri csoport vezetője. A közbiztonság, ifjúságvédelem helyi feladatainak segítésére még 1962-ben, az országban először Nagybátonyban ala­kult ilyen csoport, s a me­gyében azóta is példa nélkül áll. Öten vannak. Teleknén kí­vül Ravasz Kálmánná nyug­díjas, Mrázik Jánosné taka­rítónő, Sólyom Béláné ház­tartásbeli, Varga Józsefné nyugdíjas. — Akkoriban az őrspa­rancsnokban vetődött fel a női csoport alakításának gon­dolata. Főként az ifjúságvé­delemhez kérte a segítségün­ket, a veszélyeztetett gyer­mekek segítéséhez. Ma is az a legfontosabb teendőhk, s emellett minden olyan más,' ami az önkéntes rendőrökre vonatkozik. A bűnüldözéstől a társadalmi tulajdon védelmé­ig... — sorolja Telek Já­nosné. Az emlékek felelevenítésé­ben segít a férj is. Mesélik, hogy tíz-tizenketten kezdték, ma hárman az alapítók kö­zül valók. Legtöbbjük a ve­szélyeztetett gyermekek mel­lé hivatalosan kirendelt párt­fogó, szüntelenül látogatják a családokat. Kezdetben ide­genkedve fogadták őket, de miután meggyőződtek segítő­szándékúkról, el-eltünedeztek a mogorva arckifejezések. Mindennapra jut valami! Talán ez a legszebb a társa­dalmi megbízatásunkban. Mindennap tudunk valaki­nek segíteni... Munkahelyet keresünk, állami gondozásba- vételt, alkoholelvonó kezelést javaslunk — említi Telekbe. Nemrégiben egy kislány in­tézeti elhelyezését szorgal­mazták. Ott tanul most szak­mát, s amikor néha találko­zik önkéntes pártfogóival, csak annyit mond: „Nagyon jó, hogy intézkedtek és itt lehetek.” A női önkéntes rendőrök tetemes segítséget nyújtanak a kereskedőknek is. Tavaly Telekné egymaga tizenöt bol­ti szarkát csípett fülön. Friss jegyzőkönyvet vesz elő, a legutóbbi eset részletei ebben állnak. Egy fiatalember negy­venöt forint értékű sampont rejtett el és próbált fizetés nélkül távozni^ az üzletből. Számításába csak egy hiba csúszott: nem tudta, Nagybá­tonyban a közös tulajdonra olyan asszonyok is vigyáz­nak, mint a női önkéntes rendőri csoport tagjai. — Láttam, hogy ott som- fordál. Leveszi az árukat, visszapakolja. Az a bizonyos hetedik érzék aztán azt su­gallja, valami készül... Az ember nem tévedhet!. — mondja a csoport vezetője. Telek János, a nyugdíjba készülő bányaüzem-vezető ve­ti közbe, hogy még a salgó­tarjáni boltokba'is elhívták, amikor megszaporodtak a lo­pások. Egy nap alatt tizen­egy tolvajt lepleztek le. El­járnak vásárokba • is. Édes történet szálai kereked­nek ki. Telekné látta, hogy egy idős néni a drága férfi­pulóvert a függönyök alá rejtette, s haladt tovább. Néhány perc múlva megint találkoztak a vásárosnál. Te­lekné figyelmeztette az árust, aki a pulóvert visszaakasz­totta a többi közé. Kisvártat­va a néni megint arra ólál­kodott, nyúlt volna a függö­nyök alá, de ott semmit sem talált. Meglátta Teleknét, s paprikásán odasúgta neki: — Mit bánom én, ha te is lop­ni akarsz, de legalább ne tő­lem! Előfordulnak mulatságos esetek, de nem ez a jellem­ző. — Sajnos, sok a veszé­lyeztetett gyerek Nagybá­tonyban. A szülők életmódja, az italozás, válások miatt. Igyekszünk a magunk sajá­tos eszközeivel közbenjárni, támogatni. Nem ritka, hogy a tanácsra szólunk segélyért, ellenőrizzük a vendéglátó- egységeket — magyarázza Telek Jánosné. ­Fényképeket vesz elő. Az egyiken éppen . a Munka ér­demrend ezüst fokozata ki- tüntést veszi át, a másikon a belügyminiszter társáságá- gában örökítették meg. Büsz­ke ezekre a felvételekre. S jólesik mindnyájunknak, ami­kor a sok időt igénylő társa­dalmi munka végzéséről oly­kor-olykor megemlékeznek, számon tartják őket. — Szép feladatnak tekint­jük mindnyájan. Ha nem tartanánk annak, nem is vál­lalnánk. S, ha egyszer abba­hagyjuk, akkor sem tudjuk abbahagyni — mondja a pa­radoxont* Egy dolgot fájlal­nak öten. Az utánpótlás nem csörgedezik. Kellene közéjük fiatalabb lány, asszony. De csak olyanok, akik a köve­telményeknek megfelelnek. Mert a női önkéntes rendőri 'munka komoly felelősség, lelkiismeretességet feltételez. A nagybátonyi csoport tag­jai ezt tudják, szinte vérük­ben van már, s ennek szelle­mében tevékenykednek. M. Sz. Gy. NÓGRÁD — 1980. március 8., szombat v t !

Next

/
Thumbnails
Contents