Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-05 / 54. szám
Kongresszustól kongresszusig fi.) A gyarapodás változó sorrendje Megfelelni a mindenkori követelményeknek így differenciálnak a pásztói kötöttben Ma kezdődő cikksorozatunk feleimé — Kongresszustól kongresszusig — öt esztendőt fog át. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa 1975. március 17—22 között tanácskozott, a XII. kongresszus pedig az idén március 24-én kezdi meg munkáját. Fél évtized a társadalmigazdasági fejlődésben. már jelentősebb időszak, azaz; van miről mérleget készíteni, van mit összegezni. Ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresz- szusra megállapítják; „Azelmúlt öt esztendőben pártunknak. népünknek bonyolultabb és nehezebb helyzetben kellett dolgoznia. Ennek ellenére az elért eredmények jelentősek”. TÜL A 10,7 MILLIÓN Négy év alatt. 1976 és 1979 között másfél százalékkal gyarapodott az ország lakossága, s túlhaladta a 10,7 milliót. A növekedés mértéke lassúbb, mint volt az azt megelőző négy esztendőben, s ez elsősorban az éiveszületések szá" mának viszonylagos csökkenésére vezethető vissza. A legnépesebb megye Pest, majd Borsod-Abaúj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmár a sorrend — ez volt 1975-ben is — míg, legkevesebben Nógrád, Tolna, Vas megyében élnek. A lakosság gyarapodása a két kongresszus közötti időszakban Pest, Fejér és Győr-Sop- ron megyében bizonyult a leggyorsabbnak, ugyanakkor Békés megyében néhány tized százalékkal csökkent a népesség. Érdekes képet mutat a megyeszékhelyeken élők számának alakulása. A szóban forgó időszakban — százalékos arányban — Zalaegerszeg a ■listavezető, itt nőtt a legjobban a lakosság száma, majd Szekszárdé a dobogó második foka. A népességmozgás irányai bonyolult tényezők hatására változnak, de szembetűnő a 'nagyobb városok lakosságának gyors bővülése, valamint a kisebb községekben élők számának folyamatos mérséklődése, s ez nem mindig fedi a tényleges társadalmi érdekeket. HULLÁMZÓ HALADÁS Tavaly az esztendő végén 16—17 százalékkal volt nagyobb a nemzeti jövedelem, mint a XI. kongresszus évében, 1975-ben. Növekedésé- •nek évenkénti átlaga szerényebb, mint az évtized elejének négy esztendejéé. A létrehozott új érték emelkedése 1,5 és nyolc százalék között ingadozott az 1976—1979-es tervszakaszban. Az 1977-es év kiemelkedő nyolcszázalékos nemzeti jövedelem-növekedést értékelve ugyanakkor már figyelembe kell venni a közben fölhalmozódott feszültségeket, a költségvetés nehezedő terheit, a népgazdasági egyensúly kedvezőtlen alakulását. Ami mindezek ellenére egyértelmű pozitívum: a két kongresszus közötti fél évtizedben a nemzeti jövedelem gyarapodását teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte. Folyó áron 1979-ben a nemzeti jövedelem értéke 140 milliárd forinttal volt nagyobb, mint 1975-ben, s megtermelésében a fontossági sorrend élén változatlanul az ipar áll, sőt, tovább növelte részesedését. Ami a létrehozott új érték felhasználását illeti, ifi sok gondot okozott a készletfelhalmozás egészségtelen arányú növekedése, — főként 1978-ban —, valamint a beruházások tervezettet jóval meghaladó mértéke. Mível a termelési ráfordítások az indokolhatónál gyorsabban emelkedtek, végül is az egységnyi erőforrásra jutó nemzeti jövedelem — ami valójában a hatékonyság fő mi tatója — az 1976 és 1979 közötti időszakban átlagosan két százalékkal lett nagyobb. Számítások szerint ennek a kétszerese felelne meg a kívánatos mértéknek. Mindezek ismeretében érthetővé válik, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi irányelveiben így fogalmaz; „A tervezőmunkában azzal kell számolni, hogy a nem- zei jövedelem — a VI. népgazdasági terv idején, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mérsékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. A nemzeti jövedelem felhasználása legyen összhangban a gazdasági fejlődés belső és külső feltételeivel, az egyensúly követelményeivel.” KÖZÖS HASZON Négy év alatt majdnem 800 milliárd forintot költöttünk beruházási célokra A népgazdaság anyagi és nem anyagi ágaiban folyamatosan emelkedett az így elköltött pénz. Az állóeszközvagyon ötödével volt nagyobb 1979 végén, mint 1975-ben. A szocialista szervek beruházásaiból — a főváros után és százalékos arányban számolva — a két kongresz- szus közötti esztendőkben a legnagyobb rész Borsod, Pest, Hajdú'Bihar, Fejér megyének jutott. Ha egy lakosra számítjuk az összeget, akkor viszont ez a sorrend; Fejér, Borsod, Tolna, Komárom. Tovább nőtt ebben az időszakban az ipar részesedése a beruházásokból. Minden száz forintból 41 jutott ide. Ezekben az években„az ország egész lakosságát gyarapító létesítmények sora készült el, mint amilyen például a 750 kilovoltos távvezeték, a Testvériség gázvezeték, a Gyulai Húskombinát, a Hajdúsági Cukorgyár, a Borsodi Vegyi kombinált új pvc-gyára, a kőolaj- és földgáztermelés bővítése Szeged térségében, s olyan, kisebb súlyúnak tűnő tényezőkről sem szabad elfeledkezni, mint évente négy és fél ezer traktor vagy 2 ezer gabonakombájn szolgálatba állítása a mezőgazdaságban. Mészáros Ottó (Következik: 2. Amennyit megtermelünk) Az idejét is alig tudják a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál annak, amikor utoljára munkaerőgondokkal küzdöttek volna. Az idősebbek szerint van már vagy húsz éve, amikor még munkástoborzó tábla állt a kapu előtt. — Ezek szerint a* fémipari vállalat már akkor sem nyűglődött a hiányzó vagy annak vélt munkáslétszámmal, amikor még majd mindenütt ezt tartották minden bajuk okozójának. Honnan e kivételes helyzet? — Tíz éve — igaz nem kevés vita után — lándzsát törtünk a szakmunkásképzés mellett — válaszol Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyettes. — Két-három esztendő múlva kezdtek beérni az eredmények, s attól kezdve gyakorlatilag függetlenítettük magunkat a munkaerőpiactól. Évek óta nem tervezünk létszámbővítést. nem mintha termelésünk helyben toporogna, sőt! Nagyot téved azonban, aki azt gondolná, nyugalmas állóvíz a vállalatnál a munkaerőgazdálkodás. Munkásmozgás nagyon is van — de csak a kerítésen belül. Jól is néznének ki, ha nem volna, hiszen négy év óta tart a dinamikus termékszerkezet-váltás, az acél alapanyagú termékek felváltása az alumínium alapanyagúnkkal. — Nyilván változást hozott ez a tanulóképzésben is? — Kellett, hogy hozzon, mert a szakmai átképzések mellett ■rájuk, a pályakezdőkre táElső alkalommal... A megyei pártértekezleten részt vevő pásztói delegáció szépen összétartott. Majdnem egy széksort betöltötték. A szünetek perceiben is többségében együtt voltak. A delegáció vezetője Juhász Sándor volt, az első titkár, de ő azért többnyire elvegyült a sokaságban. Érthető, hiszen annyi a beszélnivaló, kivált, mikor sok ismerős pártmunkás találkozik. Vincze István, a titkár maradt többnyire a delegáció tagjaival. És ott, a pásztói küldöttek között volt dr. Tóth Ottó, a szurdokpüspöki tsz elnöke. Megtermett ember, kitűnt hát a sokadalomban. De őszintén megmondta, egy kicsit elfogódott. Derűs tekintetű egyébként és ezért szokatlannak tűnt nála, hogy szótla- nabb, megilletödöttebb is volt. Mentegetőzött: — Nagyon is otthonosan érzem magam, de életemben most vagyok először ilyen tanácskozáson, igy talán érthetőbb, hagy arcomon az érzéseim... És a nagy sokadalomban egy félreeső zugban azzal folytatta, hogy ez az esztendő számára életének kimagasló éve. A tsz-elnök még fiatal férfikorban van. Néhány esztendeje, hogy elnökké választották, amikor oly’ tragikus hirtelenséggel elhunyt Fent Lajos, a volt elnök. Dr. Tóth Ottó főagronómusként dolgozott a tsz-ben. A tagság őt választotta, s tudta, miért. — Ez az esztendő miért különbözik az előbbieknél? Inkább önmagától kérdezte, hosszabban elgondolkodott. mintha átadta volna magát az előcsarnokot meg-- töltö zsongásnak, és csak azután kezdte mondani, hogy a járási pártértekezleten a pártbizottságba választották, a pártbizottság pedig a végrehajtó bizottságba. Hirtelen feleszmélt, úgy mondta: — Váratlanul ért ez a nagy kitüntetés, és meg is kérdeztem magamtól, eleget tudok-e tenni a követelményeknek? Hallgatott. Látszott, hogy gondolatait rendezi és aztán elmondta, hogy éppen ezen a megyei tanácskozáson érett meg benne, eleget kell tennie. Mindenki, aki megszólalt, arról tett tanúbizonyságot, hogy készen áll a munkára, a jobbra törekvés hangzott a beszédekből: — Bennem is ilyen érzést váltott ki a megyei pártértekezlet... Azóta már a dolgos hétköznapok következtek Szur- dokpüspökiban, a tsz-ben is folyik a mindennapi munka. De eltérő a mindennapitól, hogy dr. Tóth Ottó, a tsz fiatal elnöke a vezetőkkel megtárgyalta, hogyan végezzék munkájukat a jövőben, hogy a pártértekezlet javaslatai náluk is megvalósuljanak. Azután számot ad a tagságnak is a nagy megyei eseményről. — B — NEM VOLT KÖNNYŰ, mégis hozzákezdtek a bérezés differenciálásához. Ehhez a munkához teremtett kedvező feltételt, kínálkozó lehetőséget az új, termelékenyebb munkára ösztönző 3 M munkamódszer bevezetése a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében. — Azzal kezdtük, hogy a munka nehézségi fokának megfelelően differenciáltuk a különböző műveleteket, s ennek megfelelően szabtuk meg a bért. Nálunk a dolgozók nyolcvan százaléka darabbérben termel, azaz annyit keres, amennyit teljessít. Kiszámítottuk, hogy százszázalékos teljesítmény esetén a dolgozók órabére elérheti a 12 forint 50 fillért. A differenciálás hatására harminc fő ma már 16—17 forintos órabért vallhat magáénak. A dolgozók zöme azonban 93 szá. zalékos átlaggal dolgozik, ezért önmagukat 11 fórint 60 filléres keresetre sorolták be. Az alsó határon azok vannak, akik 75—80 százalékot teljesítenek, ennek megfelelően, teljesítmény utáni órabérük 10 forint. Intézkedéseink a varroda csaknem 240 dolgozóját érintették. Módszerünket vállalatunk központjának utasítására valamennyi gyáregységnél bevezették — mondja Erki Dénes, a gyáregység igazgatója, akinek még elég frissek a nem nagy időre visszatekintő differenciálással kapcsolatos első élményei, örömei és gondjai. A három M bevezetése tulajdonképpen nyitánya volt egy több felvonást magába foglaló folyamatnak. No, de lássuk csak mi történt azóta. Mert újabb események következtek. — bivaly novemberben került sor az újabb lépésre — veszi vissza a szót a gyáregység igazgatója, majd így folytatja: — Gépparkunkat két alaptípusba soroltuk, s ennek megfelelően állapítottuk meg, a 100 %-cs teljesíttmény után esetén elérhető keresetet. Figyelembe vettük a varrással járó nehézségi fokokat, hogy melyik géptípus kíván nagyobb szakértelmet. Ennek megfelelően az egyiknél 13,30, a másiknál 13.80 forint volt a százalékos teljesítmény után elérhető kereset. A nehezebb gépek mellé szakmunkásokat és jobb kézügyességű dolgozókat ültettünk. Az eltelt idő nagyon rövid ahhoz, hogy messzemenő, egyértelmű és már most hasznosítható következtetéseket vonjunk le. Mindenesetre azt tapasztaljuk, hogy a korszerűbb érdekeltségi rendszerünk két irányban hatott: a több és jobb minőségi termelésre ösztönzött. Hosszú ideig állandó vitatéma volt, hogy a szabadságon és a betegállományban levők reszortját ki vegye át, mondván: az új reszorton kevesebbet keresünk, amíg bele nem jövünk a munkába. Ilyenkor mindenki másra várt, mástól kívánta a kezdeményezést, a vállalkozást. Ezt a gondot oldották meg az univerzális varrónői hálózat megszervezésével, ami egyúttal a nagyobb szakmai tudás rangját is fémjelzi. — VELÜK SZEMBEN az a követelmény, hogy mindkét alaptípusú gépen tudjanak dolgozni és három műveletet kifogástalanul el tudjanak látni. Szalagonként azok nagyságától függően, három-négyen vállalkoztak önként erre a feladatra. Számuk 24— 25 főre tehető, többre jelenleg nincs szükség. Az univerzális dolgozók vállalkozóked- vét havonta plusz 300 forinttá] jutalmazzuk, de csak abban az esetben, ha a munkában töltött idő kétharmad részét több reszorton töltik el. Ez a módszer eddig jól bevált. Segített a szalag dolgozóinak átfogóbb irányításában, jól szolgálta és szolgálja a termelés biztonságát. Az állandó gárda tagjai jórészt fiatalok, lányok, akik csak akkor válnak kí társaik közül, ha férjhez mennek. Egyébként mindegyikük csaknem valamennyi géptípuson képes dolgozni és minden reszortfeladatot elvégezni •—cál-'. Htja határozottan Erki Dénes. Ezek után önként kínálkozik az újabb kérdés: hogyan tovább 1980-ban? MIAT ma é — Előzetes információnk szerint az idén, vállalati szinten háromszázalékos lesz a bérfejlesztés. Hogy ebből mennyi jut nekünk, az igazgatói tanácsülésen dől el. Függetlenül az összeg nagyságától, ezt az évet terheli a tavaly novemberben bevezetett differenciálás hatása. Ezt úgy kell megoldani, hogy közben a hat százalékkal nagyobb feladatainkat is maradéktalanul elvégezzük. Ami a differenciáláson kívül marad, azt a több mint két éve fizetés- emelésben nem részesülő tmk- sok és műszerészek alapbérének az emelésére fordítjuk. A mozgóbért. ami előreláthatólag az 1979-es szinten marad, döntően a minőség javítására használjuk fel. A tavalyival ellentétben az idén szűkítettük az ebben részesülők körét. Ugyanakkor növeltük az egy- egy területen kifizethető ősz- szeg nagyságát. Azért cselekedtünk így, mert az egy személyre jutó összeget alacsonynak találtuk, nem értük el kívánt húzóhatást. Ráadásul hozzájárult ahhoz a nem kívánatos szemlélet kialakításához, mely szerint; ha kapok jó, ha nem. akkor úgy is jó — vélekedik a gyáregyeség- vezető. — Ezek szerint az idén nem folytatódik a korábban megkezdett jó irányú folyamat? — OLYAN FORMÁBAN, mint 1979-ben, nem. De évközben még sok minden történhet. Mindenesetre a tavaly ősszel bevezetett új mód-« szer tapasztalatait kívánjuk elemezni. A jó hatásait megtartjuk, ha pedig szükség van rá, akkor kibővítjük, tökéletesítjük — hangoztatta Erkt Dénes. Aztán, ha ismét eljön az „újabb lehetőség, nem várnak egy percig sem külső ösztön-» zésre, mert a vezetés életeleme: megfelelni a mindenkori követelményeknek. (venesz) 1990-ben A mongol légitársaság, a MIAT útvonalainak hossza 35 ezer kilométer. A KGST tagállamai között a mongol légi- társaság belföldi forgalma a Szovjetunió után a második helyen áll. Már kidolgozták az 1990-es évig előirányzott fejlesztési programot. Az országon belüli légi útvonalak hosz- sza 50 százalékkal fog emelkedni. Üj típusú modern repülőgépekkel gazdagodik a repülőgéppark és korszerűsítik a repülőtereket is, beleértve a főváros Ulánbátor légikikötőjét. 2 > Átképzés — berzenkedés nélkül Csak kapun belülről maszkodhatunk — így a műszaki igazgatóhelyettes. — Magyarán annyit jelent, hogy míg korábban a lakatos-, szerkezetlakatos- és hegesztőszakmákat helyeztük előtérbe, most elsősorban forgácsolókat, szerszámkészítőket és géplakatosokat készítünk fel. Ezen túl meglevő hegesztőink és lakatosaink csaknem felét alumíniumhegesztésre képeztük át. Százórás tanfolyam keretében sajátítják el embereink — idén űjabb 40 fő — a korszerűbb termékek gyártását. — Komoly tanulást, nagyobb kötöttséget jelent mindez az átképzetteknek. Nem berzenkednek ellene? — Alig hinném. Miért ellenkeznének, mikor tudják, hogy az alumínium alapanyagú termékeinket nemcsak a piac keresi, hanem ők is ezzel járnak jobban? A terméktől függő prémiumszorzó alkalmazásával akár 8—10 százalékkal is többet vihetnek haza a borítékban. Az új idők szele ez is: az élvezze a nagyobb anyagi megbecsülést, aki a piacon jól értékesíthető, korszerű gyártmányt készíti. Idén a fémipari vállalat termelési értékének már háromnegyed részét adja az alumínium alapanyagú termék. Jövőre teljes mértékben megteremtődik a termékváltás technikai és eszközfeltétele, akkorra fejeződik be az ezzel kapcsolatos létszámmozgás is. Attól kezdve a vállalat kifejezetten az alumíniumból készült cikkekkel foglalkozik. — Ezzel együtt egy sor korábbi gyártmányról leállnak. Nem szaporodik ezzel a hiánycikkek amúgy is bosszantóan terjedelmes listája? — Két éve külön programunk van a hiánycikkek bővülésének meggátlására. Itt van például az acél kábeldob, melyet a jövőben nem gyártunk, de előállításának már van gazdája. — Meglevő munkásgárdájuk folyamatos átcsoportosítása mellett terveznek-e létszámcsökkentést is? — A létszámleépítés nálunk relatívan értendő. Úgy, hogy beruházásaink létszámszükségletét nem a munkaerőpiacról szerezzük be, hanem belső tartalékainkból oldjuk meg. A bányatám-beruházás első ütemét például 36 fővel terveztük. Ehelyett 24-el indult, de egy sem akadt köztük, akit kapun kívülről hoztunk volna be. Saját képzésünkre, meglevő stábunkra támaszkodunk. Teljes munkaidős létszámunk tavaly 541 volt, idei feladataink megoldását ugyanennyivel tervezzük. Csaknem húsz dolgozó relatív csökkenést jelent. Egyébként is az a véleményem, hogy a nem felvétel legalább olyan eredmény, mintha emberektől válnánk meg. A kérdés mindig az: mihez kell a szóban forgó létszám? Fegyelmi vétség miatt tavaly két emberét küldte el a fémipari vállalat. — Most milyennek ítéli meg a munkafegyelmet? — Nem tartom rossznak. De ha ad is kifogásra okot, először azt kell megnézni: vajon lehetővé teszik-e a munkásnak, hogy dolgozzon? Mert a munkafegyelemért legalábbis fele részben a munka szervezettsége a felelős. Ha a munkásnak keze ügyében az anyag, a szerszám, a rajz, biztos, hogy dolgozni akar. Hiszen azért jön be. Nálunk korábban az argonellátás okozott Sok zavart, negyedévenként egy-két műszakban álltak a2 emberek. Most a paksi program miatt kiemelt ellátást élvezünk. Jótékony hatása máris érezhető. A tavalyi .302 millió forint termelési érték helyett az idén 336.7 millió forintosat tervez a vállalat. Munkásgárdája azonban nem bővül jottányit sem. Mert azt tartják, hogy míg korábban legfeljebb oktalanságnak minősült a „jó, ha van” alapon való létszámszaporítás, ma ugyanez felér egy gazdasági öngyilkossággal. S úgy tűnik, így is lehet boldogulni. Szendi Márta NOGRAD — 1980. február 5* szerda 3
