Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

Mindennek alapja ci munka

Bolgár János, a Szécsényi Építő- és Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat főmérnöke mondta el:

— A kongresszus elé nagy érdeklődéssel tekintettünk. Azt vártuk, hogy megerősítsen bennünket is elhatározásunkban. Abban, hogy minden területen meg kell javítani a munkát. Mert úgy igaz, ahogyan a Központi Bizottság jelentésében, Kádár elvtárs a zárszavában megfogalmazta: mindennek az alapja a munka és ezért kell az embernek a legjobb tudása szerint dolgozni.

— A mi vállalatunk nem országos jellegű munkát végez, hanem helyi feladatokat lát el Szécsény nagyközségben és Balassagyarmaton, valamint a két település körzetében. Ezen a területen azonban nélkülözhetetlenek vagyunk és ez már meghatározza a felelősségünket. Reánk számítanak a lakásépítésben, amely embereket érint. Feladatot kaptunk korszerű iskola, valamint kollégium építésére, — hogy a jelentősebb dolgainkról szóljak. Természetesen sok más tennivalónk is van, és az mind-mind a megyénk gazdagodását szolgálja.

— Amikor a kongresszus eseményeit kísértem figyelemmel, eszembe jutott, amit eddig végeztünk. Megítélhettem, jó úton járunk-e, vagy nem. A kongresszus abban erősített meg, hogy az építőiparban is a terv minőségi és takarékos- sági előírásainak megvalósítása a fő feladat. Követelménynek állítottuk magunk elé a termelési szerkezetnek az igényekhez igazodó változását, a nagy értékű berendezések kihasználását, a korszerű üzem- és munkaszervezési eljárások szélesebb körű alkalmazását Takarékosan kell gazdálkodnunk. Biztosítanunk kell a pontos műszaki előkészítést. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatását, az ösztönző bérek alkalmazását. Felül kell vizsgálni a fizikai dolgozók bérbesorolását, ugyanakkor az új bérrendszerben a bérdifferenciálást úgy kell alkalmazni, hogy a jobban elvégzett, minőségileg magasabb szintű munka nyerjen elismerést. Okosan kell gazdálkodnunk, takarékosabban és mégis’ered- ményesebben.

Farkas János, az endrefal- vai Aranykalász Tsz elnöke azt mondta, nem tudta figyelmét elfordítani az eseményekről. Ezzel az érzéssel érkezett reggel munkahelyére, ahol a napot rendre a napi feladatok megbeszélésével kezdik.

Váljanak gyakorlattá a jő elvek!

A salgótarjáni öblösüveggyárban —, mint megtudtuk — nap mint nap véleményt mondtak a munkások a Budapesten elhangzottakról.

NE LEGYEN SUSMUS

— Ma éppen arról támadt vita — hallottuk Szulyovszky Endre művezetőtől —, hogy ne csak betegségre, meg saját kérésre hivatkozva váltsanak le vezetőket. Hogy ezt valaki ország-világ előtt kimondta a kongresszuson, az egy csodálatos dolog. Mindenki gyönyörűen megtapsolta. Ez nyilván azt jelenti, hogy el is fogadtuk. De! Mennyire tesszük majd ezt gyakorlattá? Mert korábban is volt erről szó. Csakhogy megtörtént-e már olyan, hogy mondjuk egy vezérigazgatót leváltottak, s visszahelyezték valamelyik gyárba termelési osztályvezetőnek? Én hasonlóról még nem hallottam.

— Az a fölszólaló hozzátette ám azt is, hogy a közvélemény ne tekintse a leváltott vezetőt bukott embernek . . .

— Nem is tekintik az értel- mesebbjei. De inkább annak tekintik így, hogy a háta mögött megy a susmus. Nem bukik meg, ha visszamegy arra a helyre, ahol jól dolgozott, s ott a jövőben megint hasznára lesz az embereknek. Valahol egyszer „kiemeltek” egy jó megyei vezetőt. Később ide-oda helyezgették. Miért? Meg lehet indokolni biztosan. De jobb lett volna, ha a megyéjébe rakják visz- sza, ahol sikeres munkát végzett.

kahét előrejelzését. Tudtuk, nem új téma ez, de nem hitték 60kan, hogy a mostani gazdasági helyzetben kilátás van rá — mondta Balogh Gyula művezető. — Nálunk különösen fontos volna, mert a forró kemence mellett öt napot dolgozni is nagy teljesítmény!

— A felszólalások közül melyik volt különösen gondolatébresztő?

— Például a miniszterelnök fejtegetése. — így Palik József. — Választani kellett az egyensúly megszilárdítása és a további nagy ütemű fejlesztés között. Az őszinte, világos érvelés hatására, gondolom, mindenki egyetértett a döntéssel.

— Elgondolkoztató volt az egyik pesti küldött hozzászólása — vélekedik Balogh Gyula. Aki azt mondta, hogy a Politikai Bizottság tagjait könnyebb elhívni hozzáj uk látogatásra, mint kisebb rangú vezetőket. Másutt is tapasztalni hasonló jelenséget.

HIT? ÉRZELEM?

OVÁCIÚ FOGADTA

Palik József üvegcsiszolónak — többek közt — a Központi Bizottság beszámolója ragadta meg a figyelmét.

— Megnyugvást kelt az emberekben először is az, hogy őszintén, tisztán tárja föl a helyzetünket. Nem festi szebbre a képet, mint amilyen az valójában. Másodszor örömmel vesszük, hogy a munkások beleszólása az üzem ügyeibe nagyobb teret kell, hogy kapjon. El is várják az emberek, de ahhoz információk is kellenek. Tudják, miről, mikor kell dönteni. s milyen főbb szempontok alapján.

— Nagy ovációval fogadták mz emberek az ötnapos mun— A munkaeligazításon jelenlevő tsz-tagok a kongresz- szus eseményeivel foglalkoztak. Először a külsőségeket méltatták, majd az első titkári beszédre a zárszóra terelődött a szó és ott is a mezőgazdaságra vonatkozó részre. Büszkén ismételték, ami a kongresszuson elhangzott, hogy egész társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak.

— A mi gazdaságunk a megyében is a közepes nagyságú üzemekhez tartozik. Háromezer hektár a földterületünk és ebből 1500 a szántó. Mégis részesei vagyunk az élelmiszer-termelésnek, amelynek nagy a jelentősége. Húsbárányt nevelünk a piac számára, tejet és marhahúst. A növénytermesztésben a gabona elsőrendű növényünk. Igaz, hogy nehéz környezetben gazdálkodunk. De éppen a kongresszuson a mezőgazdálkodásról elhangzottak arra ösztönöztek, hogy ebben a környezetben is a legjobbat nyújtsuk. A jó munkánk legfőbb biztosítéka — ahogyan azt a kongresszus is megfogalmazta —: a szövetkezeti parasztság maga mögött tudhatja a párt jól bevált agrár- és szövetkezeti politikáját.

— Azzal a tudattal dolgozni, hogy a mezőgazdasági munka egész társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentőségű, az emberben fokozza a felelősséget. A felelősség tudatában nem hivatkozhatunk a környezetre, még az időjárásra sem. Dolgoznunk kell hozzáértően, eredményesen. Ott, az eligazításon az emberek előtt újból és újból átgondoltam, hogyan erősítsük a termelési rendszereket Miként kell a termelési rendszereket szolgáló technológiákat jól kihasználni. Minőségi fejlesztésre van szükségünk a már megyeszerte híres juhá- szatunkban. A háromezer literen felüli tejtermelés sem kielégítő már. Itt is olyan változást kell elérni, amely betölti az igényeket.

— Folytatjuk bevált utunkat a növénytermesztési ágazatban. Igaz, vigyázni kell legnagyobb kincsünkre, a földre. Az idén is jelentős talaj- javítást végzünk, a vadvizeket lecsapoljuk és helyén termőföldet vagy legelőt teremtünk. Minden területet, amelyet érdemes, hasznosítunk. Mert úgy igaz, ahogyan az a kongresszuson elhangzott, hogy a mezőgazdaságban is fő feladat a hatékonyság növelése, a minőség javítása—

B. Gy.

Á kongresszusról

Élénk érdeklődés kísérte szőkébb pátriánk üzemeiben, intézményeiben is a párt XII. kongresszusának eseményeit. Az érdeklődésből kitetszik: a gyárak, a mezőgazdasági üzemek, a megye intézményeinek dolgozói vártak valamit a kongresszustól. Hazánk jövője szempontjából fontos állomásnak érzik pártunk küldötteinek e nagyszabású tanácskozá. sát.

Küldöttszemmel

Az elmaradt hozzászólásokról

Á Központi Bizottság beszámolója és a kongresszus vitája mély benyomást tett Macz- kó Jenőnére, a pásztói Béke Termelőszövetkezet agronó- musára is.

— A fiatalokról elhangzott mondatok különösen tetszettek. Kicsendült belőlük az a bizalom, amelyet a fiatalok élvezhetnek, tudhatják: számítanak munkájukra, a közügyekben való részvételükre, s ez így van nálunk, a közös gazdaságban is — mondja.

Mosolyogva jegyzi meg, a tsz-ben a KISZ-alapszervezet titkára a férje, így tehát a mozgalmi ügyekben ő is jól tájékozott, hiszen esténként megbeszélik az aznapi dolgokat.

— Mind több fiatalra van szükség a mezőgazdaságban, s ehhez az iparhoz hasonló feltételek szükségesek. Az elmúlt években a pásztói tsz- ben mindent megtettek ennek érdekében. Javultak a munkakörülmények, a szociális ellátás, a letelepedést, a lakásépítést segíti a gazdaság — magyarázza Maczkó Jenő- né. — Elsősorban a nagy értékű gépek kezelésében jutottak főszerephez a fiatal szakmunkások. Mondták, ezekre a berendezésekre legalább technikusi végzettségűek kel" lenek. Mit csináltunk? A gazdaság vezetői tanulni küldték azokat, akikre a gépeket bízták. ..

A pásztói termelőszövetkezet agranómusa készült kongresszusi felszólalásra, de idő híján nem kapott szót.

— Miről kívánt beszélni?

— A párt jól bevált agrár- és szövetkezetpolitikájáról, arról, hogy örömünkre szolgál: továbbra is számítanak a mostoha természeti feltételek között gazdálkodó mezőgazda- sági üzemekre. Ez a mi megyénkben is nagy megnyugvást eredményez, hiszen a nógrádi tsz-ek kétharmada ilyen körülmények között gazdálkodik.

S aztán mi következett vol* na? A megye mezőgazdasági fejlődésének tapasztalatai, a sajátosságok. Kedvezően változott a termékszerkezet, nagyobb tervszerűség érvényesült az alap- és kiegészítő te— Egy fölszólaló a kommunista „hitet” keveselte a fiatalokban. Nekem az iskolában azt mondták annak idején: hinni a templomban kell. Valóban szükség van-e úgynevezett kommunista hitre?

— Lehet, hogy ez csak kicsúszott az idős küldött száján — dobta vissza a kérdést Balogh Gyula. — Ne lovagoljunk a szavakon. Vegyük úgy, hogy kommunista „érzelmet” mondott. Erre szükség volna. Többre, mint amennyit én a fiatalokban látok. Most nemrég kongresszusi műszakot szerveztünk. Bejött kétszáztíz fiatalunk. De bizony volt, aki alig várta, hogy leteljen a hét óra. Ezt észre kell vennünk, nem hunyhatjuk be a szemünket. Szóval lelkesedésből több kellene.

— De ezért minekünk kell többet tennünk — opponál Palik József. — Bekerül a fiatal, s gyakran nem azt kérdik, honnét jöttél, mi a célod. Hanem azt: hányat tudsz megcsinálni ebből, vagy abból. Amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Nyers bánásmódért nem várhatunk lelkesedést cserébe. Nekünk, párttagoknak a feladatunk, hogy minden fiatal érezze, törődnek vele. Akkor szívesebben húz rá egy műszakot a heti munkára is . . .

Molnár Pál

vékenység fejlesztésében, a korábbiakhoz képest csökkent a pénzügyi hiánnyal záró üzemek száma, emelkedtek a hozamok, gyarapodott az állat- állomány. A tejtermelés 1975- höz képest például csaknem ezer literrel emelkedett. Javultak az élet- és munkakörülmények.

— Ez jellemző a pásztói termelőszövetkezetre is. A 7600 hektáron gazdálkodó tsz- ben a terület 69 százalékán a föld minősége nem éri el a 14 aranykoronát, a támogatott gazdaságok közé tartozik. Alapvető feladatként határozta meg a párt- és gazdaság- vezetés a termelési szerkezet korszerűsítését. Jó irányú szakosodás indult el, egyszerűsödött a vetésszerkezet. Több alacsony hozamú, veszteséggel termelt növény termesztését felszámoltuk. Az adottságainkat hasznosítva, nagyobb figyelmet fordítottunk a takarmánytermesztésre, gyepgazdálkodásra, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére. Folyamatosan megszüntettük a nagy abrakfelhasználású, gazdaságtalan baromfitenyésztést — idéz Maczkó Jenőné tervezett felszólalásának gondolatai közül.

— A pásztói tsz már nem tartozik a támogatott gazdaságok közé. Milyen hatást vált ez ki?

— Ez, valamint a támogatás mértékének csökkenése a fejlődés lehetőségeit korlátozza majd. Igaz, mi is rendelkezünk kihasználatlan tartalékokkal az üzem- és munka- szervezésben, a munkafegyelemben, költséggazdálkodásban. S a változó technikai feltételek mellett fontosnak tartottuk a szakemberek, a szakmunkások számának növelését. .. Ezekről is szóltam volna!

Sánta Ottóné, a Páva Fehérneműgyár jánosaknai telepének főművezetője azt hangsúlyozza: a beszámoló, az azt követő vita egyaránt reálisan értékelte jelenlegi helyzetünket, s nincs életünknek oyan lényeges területe, amely szóba ne került volna.

— Mint termelőüzemben dolgozó, nagyon figyeltem a gazdasággal összefüggő kérdésekre. Ügy érzem, az eddiginél nagyobb rugalmasságra van szükség nálunk is — vélekedik.

— S mint a helyi pártvezetőség tagja, milyen útrava- lót kapott a kongresszustól?

— A központi és helyi pártszervek alapos, megfontolt határozatokat hoznak. Fontosnak tartom, hogy ezeket egyformán értelmezzük, ez az alapja, annak, hogy egységesen is cselekedjünk — válaszol.

A párt XII. kongresszusán elhangzottak, mondja Sánta Ottóné, az elkövetkező években jó iránytűként szolgálnak majd mindenki előtt, s a kongresszus szelleme arra enged következtetni, saját erőnkben, munkánkban bízva, optimistán nézhetünk a jövő elé.

☆ ☆ ☆

A nagy értékű gépek, berendezések teljesítménye erősen befolyásolja a tcrvteljesítést a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Képünkön: a hengerműben Stoff Józsefné rendszeresen ellenőrzi a gépek termelését.

(Fodor Tamás felvétele)

A XII. pártkongresszuson a nógrádi küldöttek között ült Ürmäßsy László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója is.

— Szívesen elmondtam volna véleményemet a kongresz- szuson arról a munkáról, amelyet az elmúlt években végeztünk és amellyel lassan- lassan teljesen megváltoztatjuk a 110 éves gyár arculatát — mondta újra Salgótarjánban, a kongresszus zárását követő napon.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a IV. ötéves tervben átfogó rekonstrukciós munka kezdődött. Folyamatosan korszerűsítették a termékszerkezetet és javították a munkakörülményeket. Az V. ötéves tervben aztán továbbléptek. A fejlesztés egyik fontos célja volt, az export bővítése. Megszüntették a kevésbé értékes, vagy a veszteséggel termelt gyártmányokat. Igaz, így 400 millió forinttól estek el, de nyertek 1 milliárdót.

— A fejlesztés során nem az új munkahelyek számát szaporítottuk. Arra törekedtünk, hogy a gazdaságtalan termékek helyett a hazai és a külföldi piacon egyaránt keresett, jól jövedelmező termékeket gyártsunk — emlékszik vissza a fejlesztés kezdetére Urmössy László.

— Úgy gondolom, mindez egészen természetes törekvés, a dolgunk mégsem volt egyszerű. Sokféle szemlélettel kellett megküzdenünk. Az emberek egy része Idegenkedett mindenféle új megoldástól. Sehogyan sem akarta felváltani a megszokott rutinmunkát valami újjal, számára szokatlannal . . . Csak nehezen tudtuk megértetni, mennyire szükségünk van az új szakmai ismeretek elsajátítására. Ügy gondolom, ha a pártszervezetek, a párttagok nem állnak mellénk, még nehezebben jutottunk volna előbbre . . .

A nagyüzemi pártértekezlet is úgy értékelte, hogy az

üzem tervei reálisak, igazodnak a változó körülményekhez. Itt is és az alapszervezeti taggyűléseken is elmondották a párttagok, hogy egyetértenek a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, mert a maguk módján segítik a népgazdasági egyensúly mielőbbi helyreállítását. Indokoltnak találták azokat az intézkedéseket is, amelyek az ésszerű munkaerő-átcsoportosítás, a munkafegyelem javítása érdekében születtek.

Ezeknél a döntéseknél is a párttagokkal, a szocialista brigádokkal számoltunk elsősorban — magyarázza a kohászati üzemek vezérigazgatója. — Valamennyi brigádunk csatlakozott a kongresz- szusi és jubileumi munkaversenyhez, a Sziklai brigád felhívásához. Ügy értékeljük, hogy tervszerűbb, fegyelmezettebb, jobb munkával, jelentős anyag- és energiamegtakarítással bizonyítják, hogy állják szavukat . . . Velük együtt léphetünk előre az egyenlösdi káros szemléletének leküzdésében, a tényleges teljesítmény szerinti bérezésben, . . .egyáltalán, érdekeltségi rendszerünk korszerűsítésében.

— Mit hozott a kongresz- szusról a továbbiakat illetően ?

— Ügy gondolom, és ebben a kongresszus beszámolója, a felszólaló küldöttek, a vitazáró is megerősített, hogy a mérsékeltebb fejlesztési lehetőségek mellett is biztosítani kell a folyamatos fejlődést. Kialakultak elképzeléseink, a gazdasági hatékonyság növelésére, erőforrásaink észszerűbb hasznosítására. Arra törekszünk a továbbiakban is, hogy ezek illeszkedjenek a népgazdaság igényeihez, továbbra is a népgazdasági egyensúly helyreállítását, s életszínvonal-politikai céljaink megvalósítását szolgálják.

M. Szabó Gyula

Vincze Istvánné

NÓGRÁD — 1980. március 29., szombat