Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa r (Folytatás a 4. oldalról.) het.jüik csak ki reális célként. Mai ismerete­ink szerint a VI. ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 6, a la­kosság fogyasztása körülbelül 8 százalékkal nőhet. Az életszínvonal-politika fő célja változat­lan: a létbiztonság fenntartása a teljes fog­lalkoztatottság biztosításával és a szociális juttatások révén; a bérek teljesítmény szerinti differenciálása és a családi jövedelmek közöt­ti indokqlatlan különbségek további fokozatos' mérséklése; az osztályok és a rétegek arányo­san növekvő részesedése a társadalmi javak­ból. Az elért életszlvonal megszilárdításának, je­lenlegi ismereteink szerint tervezhető szerény emelésének egyetlen forrása a munka, a ha­tékony termelés és gazdálkodás. Tennivalóink mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma ,3 ezerrel csökkent, a nyugdíjasok, a gyermekgondozási segélyen levők, a tanulók és 'más eltartottak száma viszont 204 ezerrel növekedett. Hazánkban jelenleg az 5 millió 93 ezer.aktív keresőre 5 millió 627 ezer nyug­díjás, gyermekgondozási segélyben részesülő, illetve eltartott jut. Különösen nagy az időszerűsége, hogy a munka szerinti bérezés szocialista elve kö­vetkezetesebben érvényesüljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlősdi tetsze­tős felfogásával. és kényelmes gyakorlatával. A társadalmi igazságosságnak az felel meg, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek ala­kuljanak ki a munka díjazásában a teljesít­mények, a végzett munka mennyisége és minősége alaDján. A munkabér nem lehet jelenléti díj. El kell érni, hogy a munkameg­osztás minden szintjén, a beosztottaknál és a vezetőknél egyaránt érzékelhető különbség le­gyen a munkából származó jövedelmekben aszerint, ki hogyan dolgozik. Önkritikusan meg kell mondani, hogy a po­zitív törekvések és erőfeszítéseik ellenére még nem tudtunk kellő eredményt elérni a becsü­letes embereket joggal felháborító antiszo­ciális jelenségek, az ügyeskedés, az élősdiség felszámolásában. Szocialista elveink követke­zetes érvényesítése megköveteli, hogy korlá­tozzuk és szorítsuk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelem- szerzés lehetőségeit. Határozott intézkedések­kel gátat kell emelni az olyan jövedelmek­nek. amelyek 'spekulációból, visszaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő teljesebb ki­használásával,‘a szervezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltételeit, akkor a VI. öt­éves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél — a jelenlegi munkaidőalap csök­kentése nélkül — térjünk át az ötnapos mun­kahétre. , Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság tel tudja használni jövedelmét szükségletei­nek kielégítésére, személyi tulajdonának gya­rapítására. Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szűküljön a hiánycikkek köre, bővül­jön a választék, javuljon a kiszolgálás. A jö­vőben is támogatjuk az állami vállalatok, a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakem­berek szolgáltatói tevékenységét. A lakáshelyzet javítását pártunk válto­zatlanul fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv idősza­kában folytatódik a második 15 éves lak'ás- építési prograrp megvalósítása. Az új laká­sok építése mellett jelentős számú régi lakás felújítására és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodmagukkal élő idős emberek részé­re meghatározott számú; kisebb és olcsóbb lakást is szükséges építeni. Ugyanakkor nö­velni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a többgyermekes családok, vala­mint az együttélő , több nemzedék lakásigé­nyének kielégítésére. Állami intézkedésekkel a jövőben is ösztönözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és családiház-építést. Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvására, korszerűsítésére az eddiginél na­gyobb erőt és gondot kell fordítani. A Lakás- elosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban igazodjék a családok vagyoni, jö­vedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy külö­nösen Búdapesten és az ipari központokban a munkások, valamint a fiatalok lakáshely­zete tovább javuljon. Hazánk népesedési helyzetének alakulása nagy fontosságú nemzeti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba érkeztünk, amikor — jórészt a 60-as évek első felére jellemző alacsony népszaporulat következményeként — a szü­letések száma csökken. Mindent meg kell tennünk, hogy e kedvezőtlen tendencia meg­változzék, és hazánk népessége egyenletesen gyarapodjék, különösen a háromgyermekes családok száma növekedjék. A jövőben is sokoldalúan kell gondoskodni a gyermekes családokról, emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a három- és többgyermekes csa­ládokét —, és mérsékelni a fiatalok család- alapításának anyagi terheit. A következő években gyorsabb ütemben kell javítani az egészségügyi ellátást, külö­nös tekintettel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére. Társadalmunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelően gondoskodjék azokról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedek­ben becsületes munkájukkal hozzájárultak a szocializmus építéséhez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadia nekik az alapvető létbiztonságot, de nem pó­tolja, nem pótolhatja családjuk, gyermekeik figyelmét és segítségét. Az idősekről társa­dalmunknak és a családoknak együttesen kell gondoskodniuk. A VI. ötéves terv időszakában fel kell emelni az alacsony nyugdíjakat. Fej­leszteni kell az idős emberek életét könnyítő szociális intézményeket. A szocialista tudat fejlesztéséért A marxizmus—leninizmus elméletével fel­fegyverzett, a dialektikus materializmus vi­lágnézetét valló és tudományos módszerével dolgozó pártunk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt mindig a szocialista építés nélkülöz­hetetlen feltételének tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi színvonalának emelését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fejlesztését. Pártunk a XI. kongresszust követően az éleződő nemzetközi ideológiai harc viszonyai és a hazai épitőmunka bonyolultabb feltéte­lei közepette is eredményesen irányította és szervezte az ideológiai és a kulturális te­vékenységet. Gyarapodott a szocialista módon élő és dolgozó közösségeknek és állampolgá­roknak a száma. Társadalmunkban mély gyö­keret eresztett és széles körben elterjedt a tu­dományos szocializmus eszméje, a marxiz­mus—leninizmus világnézete. Az emberek gondolkodását, cselekedeteit, népünk politi­kai, erkölcsi, tudati állapotát társadalmunk anyagi,, szellemi felemelkedése, szocialista fej­lődése határozza meg. A párt ideológiai tevékenységének, szellemi életünk fejlődésének, a tudományos munka, a közoktatás, a művelődés, az irodalom és a művészetek területén elért* eredményeknek jelentős hatásuk van társadalmunkra. Népünk gondolkodását és tetteit növekvő felelősség- érzet hatja át, túlnyomó többsége reálisan ítéli meg társadalmi fejlettségünk jelenlegi szintjét, megbecsüli vívmányainkat, bízik ab­ban, hogy közös erőfeszítéssel le tudjuk küz­deni a fejlődés útján mutatkozó nehézségeket, meg tudjuk valósítani szocialista céljainkat. Az ideológia, a közgondolkodás helyzetének számbavétele megköveteli, hogy folyamatá­ban szemléljük társadalmunk eszmei-tudati- erkölcsi állapotának fejlődését, teljes valóság­ban lássuk mai arculatát, és kritikusan érté­keljük pártunk jelenlegi ideológiai tevékeny­ségét. Ennek érdekében Kádár János átte­kintette azokat a történelmi eseményeket, amelyek az elmúlt 35 évben nagy változáso­kat eredményeztek népünk gondolkodásában. Társadalmunk általános tudati fejlődésének, népünk politikai érettségének örvendetes té­nyeit megállapítva látnunk kell azt is, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti, nemzetközi méretekben folyó éles ideológiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos hatása. Továbbá azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények» hatásaként, a gazda­sági és kulturális építőmunka bonyolultabb és nehezebb feladatainak láttán társadalmunk egyes, szűkebb csoportjaiban elbizonytalano­dás is tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxiz­mus—leninizmus elterjedése, hegemon hely­zetének kivívása ellenére léteznek még, időn­ként felerősödnek és hatnak nálunk naciona­lista, kozmopolita, revizionista; ultraradikális és más káros, ellenséges nézetek. Az eszmé­inktől idegen, a nép ügyének kárt okozó né­zetek ellen fokozni kell az ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, határozot­tan le kell leplezni ezeket. Társadalmunk mai tudati állapotát alapve­tően a népünk gondolkodásában végbement pozitív változások határozzák meg. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellentmondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati tapasztalataink is igazol­ják azt a régi, marxista igazságot, hogy a tár­sadalom tudata, az emberek gondolkodása lassabban fejlődik, mint ahogy az életkörül­mények változnak. Ezt azonban nem tekint­hetjük mentségnek társadalmi gyakorlatunk következetlenségeire, nevelő munkánk gyenge­ségeire és arra sem, hogy ideológiai tevékeny­ségünkben számos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osztályharc éleződése is nagyobb követelmé­nyeket támaszt az Ideológiai munkával szem­ben. A szocializmus építésében minőségileg új és a korábbiaknál is bonyolultabb feladatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az eszmei, politikai, erkölcsi követelmények mér­céjét is emeljük magasabbra. Az eszmei, ide­ológiai munka, a propaganda és az agitáció tartson lépést a növekvő igényekkel, legyen fogékonyabb az új problémák iránt, zárkóz­zék fel a gazdasági és a kulturális építésben előttünk álló nagy feladatokhoz. A figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából leg­fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani: a munka becsületének'növe­lésére, a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a közösségi szellem erősítésére, a szocialista hazafiság, a proletár internacio­nalizmus elmélyítésére, az ideológiailag ká­ros, a szocialista rendszerrel szemben ellen­séges, a szocialista elvekkel szemben álló, maradi nézetek leküzdésére. At*ra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg és a saját keze munkájával teremtette meg. A társada­lom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulaj­donát, tudása, ereje legjavát nyújtva odaadó- an dolgozzék. Minden munkahelyen azoknak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, te­kintélyük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, akik tisz- , tességesen élnek és dolgoznak. A személyes boldogulásnak, az egyént óha­jok, tervek megvalósításának is egyetlen biz­tos módja van: a közérdek felismerése, tu­domásulvétele és érvényesülésének elősegíté­se. Ez a szocialista társadalom alapvető er­kölcsi normája. A közérdekben összegeződik és fejeződik ki minden tisztességes, jogos em­beri igény és törekvés, amit a párt politiká­jában megfogalmaz és képvisel. Ha a közér­dek érvényesül, az ország előbbre jut a fej­lődés útján, az állampolgár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövőjében. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, hogy társadalmunkban megvalósuljon a köz­élet és a magánélet harmonikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az em­bernek ember által való kizsákmányolása, tag­jaikat ä pénzért való embertelen hajszára kény­szerítik, és ezáltal eleve elidegenítik egymástól, addig a mi társadalmunk a közös munkára, a közös érdekre, egymás támogatására, az együttes érvényesülés előmozdítására épül. A társadalmi tevékenység minden területén je­len vannak azok a párttagok és pórtonkívüli- ek, akik a szocializmus magas eszmei, erköl­csi követelményei szerint dolgoznak és élnek. Segítsük elő, hogy példájuk minél szélesebb körben követőkre találjon. Az egyének szű­kebb és tágabb környezetükben, munka- és lakóhelyükön hozzájárulnak a közösségek for­málásához, ugyanakkor a közösség is alakít­ja tagjainak magatartását és gazdagítja gon­dolkodását. Fokozott figyelmet érdemelnek a szocialista együttélés, az emberi kapcsolatok elemi' normái: egymás munkájának megbe­csülése, a segitőkészség, a kölcsönös tisztelet és figyelmesség. Hatalmas erőforrás építőmunkánk nagy lendítő ereje, a szocialista haza szeretete és a proletár internacionalizmus. Ezért ideológiai munkánkban a jövőben is megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani népünk hazafisá- gának és internacionalizmusának elmélyíté­sére. Annak tudatában végezzük munkánkat, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyan­úgy elválaszthatatlan az internacionalizmus­tól, mint a haladás nemzetközi ügyének elő­mozdítása hazánk és népünk érdekeinek szol­gálatától. Kádár János ezek után a minden területre egyformán érvényes közös feladatok mellett, felhívta a figyelmet azokra a sajátos tenni­valókra, amelyek a tudományos-kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben és a művésze­ti életben jelentkeznek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott követelményeket támaszt a párt-, a társadal­mi szervek irányító munkájával szemben. Az irányításnak elő kell mozdítania, hogy ideoló­giai és kulturális tevékenységünk fokozódó mértékben segítse szocialista előrehaladásun­kat. A párt támogatja, ösztönzi az önálló, al­kotó gondolkodást, bízik az ideológiai, kultu­rális területen tevékenykedő értelmiségiekben, igényli közreműködésüket a társadalmi fela­datok megoldásában és nagyra értékeli, hogy túlnyomó többségük belső meggyőződésből egyetért politikai céljainkkal és módszereink­kel. Pártunk a jövőben is támogatja a tudomás nyos kutató- és a művészi alkotómunka sza­badságát. Ez teszi lehetővé, hogy mind a tu­dományban, mind a művészetben a múlt és a jelen folyamatait, az egyén és a közösség problémáit mélyen feltáró alkotások szülesse­nek. Eddigi tapasztalataink megalapozzák bi­zalmunkat, hogy a magyar szellemi élet kép­viselőinek túlnyomó többsége felelősen tud él­ni az alkotói szabadsággal, s azt népünk ja­vára, a szocializmus ügyének segítésére hasz­nálja. - , A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége > Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt á beszámolási időszakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály forradalmi él­csapatához, a dolgozó nép pártjához méltóan teljesítse kötelezettségeit. A párt szervezetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoz­tak a XI. kongresszus határozatainak megva­lósításáért. A párt irányította és szervezte a szocialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióképessége, fejlődött munkastílusa. A párt vezető szerepe érvényesül. A marxizmus—leninizmus tudományos elméle­tére támaszkodva és a társadalom valóságos helyzetéből kiindulva a nép véleményét és javaslatait figyelembe véve a párt jelöli ki a szocializmus építésének fő irányát és fő fela­datait. Pártunk ezután is mindenekelőtt az eszmei ráhatással, az érvelés módszerével, po­litikai irányító és szervező munkával, a tö­megek mozgósításával tölti be vezető szerepét. A párt saját tevékenységét a nép szolgálatá­nak tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is. Pártunk vezető szerepének érvényesülésé­ben meghatározó jelentőségű, hogy eszmei-po­litikai és szervezeti egysége szilárd, a Köz­ponti Bizottság és a párttagság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata a korábbinál nehezebb körülmények között is kiállta a próbát. A párt bízik a tömegekben, a tömegek követik a pártot. Méltán nevez­hetjük ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös akaratából született nagy vívmányunknak. A párt és a tömegek egysége és közös cselekvése a szocializmus si­keres építésének legfőbb záloga hazánkban.' A Központi Bizottság jelenti a kongresszus­nak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészségesen fejlődött, taglétszá­ma növekedett, szervezettsége erősödött, je-; lentősen emelkedett a párttagság eszmei, po­litikai, szakmai és általános műveltsége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresz- szus idején 754 ezer tagja volt, 1979. decem-j bér 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírálás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggy őződésea hívei, cselekvő részesei a szocialista társada­lom építésének, tevékenyek a közéletben, vál­lalják a közösség önzetlen szolgálatát, s a szocialista normák szerint élnek. A párttagok soraiban növekedjék a termelésben közvetle­nül részt vevők, mindenekelőtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan a munkások, a szövetkezeti parasztok, a fizikai dolgozók legyenek többségben. A pártban helyük van azoknak az értelmiségieknek és alkalmazot­taknak, akik munkájukkal, magatartásukkal tanúsítják, hogy érdemesek a párttag meg­tisztelő címére. Javítsuk a pártépítést a kom­munista értelmiség természetes utánpótlását jelentő egyetemi, főiskolai hallgatók körében. (Folytatás a 6. oldalon) Az ötödik ötéves tervben több mint hétezer lakás cpül a megyében. Salgótarján és Ba­lassagyarmat mellett új lakásokkal gyarapodnak a nagyobb települések, így Nagybátony is.

Next

/
Thumbnails
Contents