Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

Politikai nagygyűlés Salgótarjánban Nemzedéki találkozók, kulturális seregszemle Zászlók erdeje, óriási transzparensek, feliratok kö­szöntötték a városban az or­szágos ünnepség résztvevői*. Délelőtt még zuhogott a hó, ■délután szorgos kezek mun­kálkodtak azon, hogy méltóan fogadják Budapest, az or­szág, megyénk fiataljainak csaknem tízezres képviselőit. A salgótarjáni politikai nagygyűlés előtt térzene kö­szöntötte a megyeszékhely la­kosságát. A fiatalok zászlók erdei alatt, fáklyák ezreivel, piros é3 nemzetiszínű zász­lókkal, transzparensekkel vo­nultak a Tanácsköztársaság szobor elé. A politikai nagy­gyűlés elnökségének tagjai, a veteránok, a város, a járás dolgozó- és , tanulófiataljal- nak képviselői helyezték el a koszorúikat, a kegyelet és hála virágait az emlékmű talapza­tára. A koszorúzási ünnepség után a József Attila, Művelődési Központ előtt felállított dísz­tribünön foglalt helyet a po­litikai nagygyűlés elnöksége. A teret a fiatalok csaknem tízezres tömege lepte el. El­hangzott a város szignálja: A tarjánl kertek alatt... majd Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első tit­kára köszöntötte a nagygyű­lés valamennyi résztvevőjét, az elnökség tagjait, köztük dr. Maróthy Lászlót, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját, a KISZ központi bizottságának első titkárát, dr. Korom Mi­hályt, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, dr. JMarfai József miniszterelnök­helyettest, Géczi Jánost, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a Nógrád me­gyei pártbizottság első titká­rát, Hoff er Istvánt, a párt me­gyei vágrehajtó bizottságának tagját, a megyei tanács elnö­két, az állami és társadalmi szervek, a, fegyveres testüle­tek, politikai, gazdasági, kul- ' turális életünk képviselőit. A politikai nagygyűlés szónoka dr. Maróthy László volt. Dr. Maróthy László ünnepi beszéde — Akár jelképesnek *is mondható, hogy éppen Itt, a Karancs alján emlékezünk az egész ország nevében az első magyar szocialista forrada­lomra, a Magyar Tanácsköz­társaságra — kezdte ünnepi beszédét dr. Maróthy László. Majd igy folytatta: — A sal­gótarjáni bányászok már 1919. január 3-án elfoglalták a bá­nyákat, eltávolították az Igaz­gatóságot és a munkástanács kimondta a hatalom átvéte­lét. A kormány január 5-én statáriumot rendelt a városra és környékére. A karhatalom1 véres megtorlásának mintegy száz munkás esett áldozatul. Rájuk is emlékezünk most. Tisztelettel emlékezünk azok­ra a salgótarjáni bányászok­ra, munkásokra, akik kemény harcban védték meg és mind­végig megtartották Tanács- Magyarország számára azéle­tet adó szénbányákat. Emlé­kezünk a győzelmes északi hadjárat katonáira, azokra a hősökre és névtelen harco­sokra, köztük fiatalokra, akik életük feláldozásától sem ri­adtak vissza. A Magyar Tanácsköztársa­ság 133 dicső napjának törté­netét valamennyien jól isme­rik. Ismerjük nagyszerű tet­teit, amelyekkel eltörölte a kizsákmányolást, emberséget, jogot, munkát és kenyeret adott a háborútól agyonsa­nyargatott, dolgozó milliók­nak. Ismerjük a proletárdik­tatúra élet-halál honvédő há­borúját és leverésének körül­ményeit. Tudjuk, hogy a fia­talok legjobbjai akkor is csa­tasorba álltak a párt hívó sza­vára és közülük sokan életü­ket adták hazánk szebb, em­beribb jövőjéért. Élni tudtunk a szabadságqal A Politikai Bizottság tagja a továbbiakban arról szólt, hogy Tanács-Magyarország eszméje termékeny talajra hullt azoknál, akik szivükben őrizték a magyar szabadság és függetlenség nagy tavaszá­nak, 1848—49-nek az emlékét. A Tanácsiköztársaság törekvé­seit Európa egyik legsötétebb ellenforradalmi rendszerének negyedszázada alatt is meg­őrizték szellemi életünk leg­jobbjai, a szervezett munká­sok tömegei és a parasztság öntudatos rétegei. Elsősorban rajtuk múlott, hogy a felsza­badulás után a párt hivó sza­vára hamar talpraállt az or­szág, hogy a magyar nép él­ni tudott a szabadsággal, ha­tározottan hozzálátott, hogy beváltsa a korábbi forradal­mak ígéretét. Mint mondotta, 1919 tavasza máig ható tör­ténelmi tanulságokkal szol­gál. Kijelentette, hogy mind­azt, amiért forradalmár elő­deink harcoltak, immár a szocialista világrendszerhez tartozó társadalomban váltjuk valóra. Népünk igaz barátok­ra talált a felszabadító Szov­jetunióban, a szocialista közös­ség országaiban, s velük szo­rosan együttműködve maga formálja sorsát, jövőjét. Be­szédét így folytatta: — Az elmúlt három és fél évtizedben bejárt útra visz- szatekintve elmondhatjuk, hogy történelmi mércével mér­ve rövid idő alatt hatalmas fejlődés ment végbe hazánk­ban. A romokból talpraállt or­szág lerakta a szocializmus alapjait és a párt vezetésével ma már a fejlett szocialista társadalom építésén munkál­kodunk. Hazánkban az embe­rek, köztük a fiatalok jó élet- körülmények között, létbizton­ságban élnek, nyugodt lég­körben tervezhetik jövőinket. Gazdasági nehézségeinket, gondjainkat is számba véve re­ménykedve nézhetünk a hol­nap elé. A KISZ központi bizottsá­gának első titkára ezután azt hangsúlyozta, hogy csak úgy tudunk megbirkózni feladata­inkkal, ha a társadalom min­den tagja legjobb képességei szerint dolgozik, ha hozzáér­tőbb, fegyelmezettebb munkát végez, ha következetesebben érvényt szerzünk a munka becsületének, azaz mindenki végzett munkája szerint ré­szesül a javakból. Mint mon­dotta: — Ez természetesen azt is megkívánja, hogy tovább­fejlesszük a szocialista de­mokráciát, hogy ne kallódjon el egyetlen értelmes,, hasznos gondolat sem, hogy mindenütt kollektív bölcsességgel vá­lasszák ki a feladatok megöl* dásának legjobb módjait. Pár­tunk következetesen erre tö­rekszik a maga gyakorlatában. A néhány nap múlva kezdődő, milliók kongresszusához most is jó időben kérte a társada­lom valamennyi rétegének, köztük a fiatalságnak és az őket képviselő kommunista ifjúsági szövetségnek a vé­leményét is. Központi Bizott­ságunk felelősséggel és körülte­kintéssel tett eleget ennek a nagy tisztességnek. Ifjúságunk most a párt történelmileg iga­zolt, elvi politikájába vetett bi­zalommal várja a kongresszust, mert az elmúlt több mint két évtizedben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, az egész nép számára megfelelő ‘ választ ' adott az élet által megfogal­mazott kérdésekre. Ifjúság és szocializmus Dr, Maróthy László ezután megemlékezett a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásáról. S mint mon­dotta, az ország előtt álló fela­datok szellemében a KISZ-ta- gok alapvető kötelességüknek tekintik, hogy becsülettel, leg­jobb tudásuk szerint álljanak helyt a munkában, a tanulás­ban, a haza védelmében. Be­szédét így folytatta: — A fiatalok döntő többsé­ge becsülettel teljesíti felada­tait, aktív a közéletben is. Gondolkodva, kérdezve, vi­tatkozva, Igényesen keresi a válaszokat társadalmunk kér­déseire. teendőinkre. Sajátjá­nak érzi szocialista fejlődé­sünket. Még olykor megnyil­vánuló türelmetlensége is jó szándékból, tenni akarásból fa­kad. A politikai nagygyűlés szó­noka végül kijelentette: — A szocializmus nem lehet meg az ifjúság cselekvő tá­mogatása nélkül. És az ifjúság legnemesebb, legigazibb törek­vései nem érhetnek célba a szocializmus nélkül. Forradal­már elődeink emléke előtt ak­kor adózunk méltó módon, ha szellemükben dolgozva — a kegyelet koszorúit és a meg­emlékezés virágai mellé né­pünk boldogabb jövőjéért vég­zett munkánkat tesszük, törté­nelmünk kiemelkedő sorsfor­dulóinak képzeletbeli közös emlékművére — fejezte be ünnepi beszédét dr. Maróthy László. Forradalmi tettekkel NÓGRÁD - 1980. március 22., szombat Szót kért a nagygyűlésem Bálint László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Kulich Gyula ifjúsági szocialista bri­gádjának vezetője. Nógrád me­gye ifjúkommunistái, szocia­lista és ifjúsági brigádjai ne­vében köszöntötte a Tanács- köztársaság kikiáltásának és a KISZ újjászervezésének év­fordulója alkalmából rendezett politikai nagygyűlés valameny- nyl résztvevőjét. Köszöntötte mindazokat, akik nemcsak itt Salgótarjánban, hanem szerte az országban rendezvényeken, vagy a munkapadok mellett emlékeznek az évfordulóra. Ünnepi köszöntőjében a többi között ezt mondotta: — Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kong­resszusának tanácskozása kez­dődik. Üzemünkben, a Sal­gótarjáni Kohászati üzemben minden dolgozó, felnőtt és fiatal, de gondolom az egész országban hasonlóként van ez, hónapok óta készül a tanács­kozásra. A készülődésben so­kan és sokféleképp vet­tünk részt... A kongresszus számvetése valamennyiünket közvetlenül is érint. Érint a munkában, a tanulásban, élet- körülményeink alakulásában, mindennapjainkban. Szeret­nénk, ha pártunk eddigi po­litikája megerősítést nyerne és tovább folytatódna. S a dön­tések után a végrehajtásban, ml a szó mai értelmében vett forradalmi tettekkel veszünk részt. A munkában, tanulás­ban, művelődésben, az ifjú­sági mozgalomban számtalan lehetőség van, hogy bizonyít­suk, felelősséget érzünk a társadalomért, tenni akarunk és részt vállalunk a fejlett szocialista társadalom építé­sének feladataiból. Bízunk pártunk politikájában és te­hetségünkhöz, tudásunkhoz mérten felelősségteljesen igyekszünk azt megvalósítani. Innen, e helyről is köszöntjük pártunkat, a néhány nap múl­va ülésező XII. kongresszust. Kívánunk felelősségteljes, sike­res munkát, a kongresszus kül-' dötteinek. Régi jelszavunk ma is, a jövőben is jelzi elköte­lezettségünket: ,.Hűség a nép­hez, hűség a párthoz”. A Salgótarjánban megren­dezett országos politikai nagy­gyűlés az Internacionálé hang­jaival ért véget. Kora délután már megkez­dődtek szerte a megyében az ünnepi megemlékezések, tag­gyűlések, nemzedéki találko­zók. Salgótarjánban összesen tizenhat helyszínen került sor ilyen rendezvényre, a többi között az SZMT-ben, a síküveggyárban, a 2. számú Volán Vállalatnál, a BRG- ben, a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben (itt gazdag ki­állítást is megnyitottak), a közgazdasági és kereskedel­mi szakközépiskolában, a Bolyai János Gimnáziumban. Három filmszínházban a,.Ta­nácsköztársaság a filmművé­szetben” címmel rendeztek bemutatókat, ez idő alatt a város KISZrszervezeteinek képviselői a hála és a kegye­let koszorúit helyezték el a ZIM .és a Tarján vendéglő melletti emléktáblánál és emlékiánál. Rendhagyó ünnepségre ke­rült sor a Nógrád megyei Állami Üdítőipari Vállalat­nál, ahol a helyi KlSZ-szer- vezet sok éves munkája ér­demeként, a legmagasabb ki­tüntetést, a Vörös Vándor­zászlót vehette át. Jelen vol­tak a bensőséges ünnepségen Zala és Vas megye képvise­lői, , veteránok, valamint a vállalat párt-, társadalmi és gazdasági vezetői is. Több mint húsz fiatalt részesítet­tek különféle elismerésekben. A vándorzászlót Sándor Ti­hamér, a KISZ kb tagja ad­ta át és ő méltatta a szerve­zet kimagasló munkáját, míg a Tanácsköztársaság esemé­nyeiről, jelentőségéről Juhász Nándor, KISZ-titkár beszélt. Végállomásához érkezett tegnap a Művészet és ifjúság elnevezésű kulturális bemu­tatósorozat, amelyen a me­gye községi, járási, városi be­mutatóin több ezer fiatal vett részt A finishez csaknem fél­száz produkció jutott el: pénteken két helyszínen; az .állami zeneiskolában és a Kohász Művelődési Központ­ban zajlottak a bemutatók. Ez utóbbiban a Nógrád népténcegyüttes nyitotta a sort, ezt követően tizenkilenc műsorszámot láthatott a kö­zönség. Mint a zsűri össze­foglalójában hangsúlyozta az együttesek, csoportok színvo­nalas programmal mutatkoz. tak be, különösen a népi- táncegyüttesek nívója volt elismerésre méltó, szépen ki­dolgozott produkciókkal lép­tek a közönség elé. Sikeresen szerepelt a 217. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet színjátszó csoportjá, a miliály- gergej néptáncegyüttes, a te- rényi népi színjátszó csoport, a Kohász néptáncegyüttes, Szabó Gábor citeraszóllsta, a drégelypalánki Irodalmi színpad, a BFK balassagyar- htati gyáregységének színpa­da, míg négy együttes a Művészet és ifjúság országos bemutatóján való részvételt érdemel­te ki. Nevezetesen: a Nógrád néptáncegyüttes, a Kohász dzsesszbalett, a pénzügyi és számviteli főiskola Irodalmi színpada és a ceredi színját­szó csoport. A vers- és prózamondók, a polbeat030k, az énekkarok, a zenekarok, valamint a szólis­ták versenyére a .zeneiskola hangversenytermében ke­rült sor. A több száz résztve­vő közül harmincán jutottak a pénteki döntőbe, ahol a legsikeresebbek között vég­zett Sárkány Zsuzsa és Bor­bély Klára versmondók, a kisterenyei gimnázium ének­kara, a Bolyai János Gimná­zium kamarazenekara, Andó Piroska szólóénekes, polbeat" ban pedig az El Cantor együttes Balassagyarmatról. E kategóriákban ők képvise­lik Nógrád megyét az orszá­gos döntőben. Az esti órákban négy mű­velődési intézményben is>kul- turális műsorokra, rendezvé­nyekre került sor. A József Attila megyei Művelődési Központban a többi között föllépett a KISZ Központi Művészegyüttese, a Munkás­őrség énekkara, az ifjúsági­művelődési házban a Délibáb és a Bojtorján együttes, a sportcsarnokban a Neoton-fa- rnília, a Kohász Művelődési Központban pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatói ad­tak műsort. A rendezvények a késő esti órákban értek vé­get. Nagy sikerrel szerepelt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának irodalmi színpada. Kongresszusi küldött Á város képviseletében Szeme tágan bamállott, ar­ca vibrált, és igazi nagy só­hajjal könnyített feszültségén. Akkor mondta utalásként a körülötte zajló eseményekre: — Most valóban nyakig va­gyok a munkában ... Megyeri Tíbornénak, aki­nek tanult szakmája kárpitos Balassagyarmaton az Ipoly bútorgyárban, elfoglaltsága már akkor megkezdődött, amikor az alapszervezet kül­döttnek választotta a városi pártértekezletre. Ott megint megyei küldötté választották. Nem tagadja, már ez is izga­lommal járt, hiszen elhatá­rozta, hogy felszólal a megyei küldöttek tanácskozásán. És úgy is történt. Akkor érte az újabb meglepetés, kongresz- szusi küldötté választották. Ö képviseli a balassagyarmati­akat Budapesten a párt XII. kongresszusán. Nem érthető, ha tele van izgalommal? Az­tán ott a család. Amikor er­ről szó esik, bármennyire is zajlik az élet Megyeri Tibor- né körül, elsimul a gond az arcán, felderül a tekintete, el­lágyul a hangja. *— Három gyerekem van és nagyszerű férjem ... A családra való gondolat­tól megszépült az arca. Ekkor tűnt fel, milyen fiatal még ez az asszony. Nagyon me­leg hangon mondta, hogy mennyi sokat köszönhet a férjének, aki maga is a mozgalom tagja, és megosztja vele a gondokat, a gyerekek nevelését. És tisztán * csengő hangon inkább kérdezte: — A mozgalomban résztve­vő család élhet máskép­pen.,.? — A szemében volt a válasz is., Aggodalmaskodik, hogy a műhelybeli munkatársai va­jon hogyan ítélik meg ezen esztendő sűrű elfoglaltságát? De valójában ez sem több mint volt a korábbi évekbe- lié. Legfeljebb annyi a kü­lönbség, hogy most szélesebb körben a nyilvánosság elé tá- ródott Megyeri Tibornénak a közösségért végzett munkája. Mert mi történt korábban is? Ott volt az ifjúsági mozga­lomban, az Ifigárdában. Az­tán a tanácstaggá választása következett. Ez az asszony megtanulta azt, hogy ha va­lamivel megbízzák, becsület­tel kell elvégezni. Maga me­sélte egy alkalommal, hogy volt egy nagyon bölcs tanító­mestere, Lantos Dezső, az asztalos. Annak valójában a vérében keringett a mozgal­mi élet. Azt mondta neki mindig: — Az életet Valikám csak komolyan szabad venni... — Az élet nehéz oldalát még fiatal leány korában megismerte Megyeri Tiborné. Azt mondta, nem szívesen szól arról, hogy a szülőany­ja miként hagyta el, mint ap­ró leánygyereket. Végül is a nagyszülők nevelték fel Ipolyszögön. Mély ragaszko­dás a hangjában, szemében a szeretet fénye, amikor aZ öreg szülőkre emlékezik. Igen, ezt az asszonyt aa élet tanította meg a helytál­lásra, meg azok a jó szívű emberek, akik nem engedték elkallódni, hanem felkarolták: a nagyszülőle és nevelőszülő­je. Történt vele egy alka­lommal, hogy mint tanácsta­got, aki soha nem mulasztot­ta el választóit felkeresni, el­utasították. Jóllehet, ő maga volt, aki korábban ezen vá­lasztópolgárnak az érdekében kilincselt, hogy lakáshoz jus­sanak. Megkapták, ezt az örömet akarta velük néhány percre megosztani és a közös dolgaikról néhány gondolatot kicserélni. Elutasították, hogy hagyja őket most már békén. Fájdalmat okoztak ' neki, azt mondta, hogy nem haragot. A választópolgárral nem érez­tette ezt, sohasem éreztette.. — Azt akarom, hogy maga döbbenjen rá a magatartásá­ra. így lett Megyeri Tiborné, a kárpitos Valika Balassagyar­mat közismerten tiszta szívű képviselője.; És most készül a kongresszusra. Az az igazság, hogy tele van izgalommal, sok-sok gondolattal a városá­ról, amfről, ha szólhat, éke­sen beszélne. De addig is, amikor esténként haza* ér, megsímogatja gyermekei fe­jét, meleg tekintetet váltanak férjével, gondolatában' meg­érik: érdemes a fáradság t, városáért és ezért a szép csa­ládért.., B. Gy„

Next

/
Thumbnails
Contents