Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
Vendégség-tv-stúdióban Jelenet a készülő tv-játékból (Darvas Iván és Kállai Ferenc). „— „Egyházamat nem akartam múzeumba tenni!” mondja Dávid Ferenc, Pás- kándi Géza Vendégség című drámájában, amelyet most forgat a televízió. A Vendégséget 1972-ben Várkonyi Zoltán rendezte a Pesti Színházban. Akkor Bás- ti Lajos alakította a főszerepet, Dávid Ferenc erdélyi püspököt. A darab 1578-ban játszódik Erdélyben, ahol az új fejedelem Báthori, a katolikus vallás híve, de államilag elfogadott vallás többek között az unitárius is. Ennek híve és püspöke Dávid Ferenc — Kállai Ferenc játsza — forradalmi hittel vallja a változások, a folytonos megújulás szükségességét. Az új, nyugalmat, stabilitást óhajtó fejedelemnek útjában áll a forradalmár hittel teli, befolyásos személy. Életére nem törhet, de szükségesnek látja, hogy „hivatalos” véleménnyel állítsa félre: nem alkalmas posztjára, nem szolgálja az ország ügyét. Ezért egy hozzá mérhető, felkészült, művelt, hit- tételekben jártas ellenlábas vitatkozót — egy Európát csalódással megjárt korábbi forradalmárt — szállásol tat be a püspök házába, besúgónak. Sacinó, Darvas Iván szerepe volt a Pesti Színház nyolc év előtti előadásán,- a tv-változatban is ő játsza. A harmadik kulcsszerep az egyszerű cselédlányé (Kiss Mari), aki miközben kiszolgálója a két főszereplőnek, besúgó is; a beszállásolt Sacinót ellenőrzi a hatalom előtt. — A próbákon sokat beszélgettünk erről a XVI. században lejátszódó históriáról, főként arról, hogy áttételesen mennyit nyújt a mának — mondja a stúdióban Kiss Mari. — Ez a mű olyan nagyszerű, nagy tehetségű A drezdai gyorsírási könyvtár ■ A világ legrégibb, százesztendős gyorsírási könyvtára, a drezdai, egész sor különleges feladatot lát el ma is. Ezek megoldásánál 40 ezer kötetnyi, több mint 50 nyelven megjelent gyorsírási irodalomra és csaknem kétezer kéziratra támaszkodhatnak. Meglepően nagy azoknak a szakembereknek, tudósoknak a száma, akik saját szakterületük, tudományáguk művelése mellett — mintegy mellék- tudományként — a gyorsírással is foglalkoznak és ehhez segítségül hívják a drezdai könyvtár igen gazdag anyagát. Megkönnyíti számukra az eligazodást a területek és szerzők szerint gondosan katalogizált és bármikor rendelke. zésre álló anyag. A 20 ezer kartotéklapos katalógust állandóan gondozzák és felfrissítik. Katalogizálják a mintegy száz külföldi gyorsírói szakfolyóiratot is. Elismert a drezdai könyvtár tudományos tevékenysége is. A világon jelenleg háromezer gyorsírási rendszert tartanak számon, közöttük 8—900 német nyelvűt. Az itt dolgozó kutatók olyan érdekes kéziratok feldolgozásán fáradoznak, mint a neves lipcsei zoológus, Schneider professzor gyors- írásos naplójának az áttétele, vagy az Eintein-sztenog- rammpk megfejtése 1923-ból. ember drámája, aki soha nem szűnik meg gondolkodni. A saját tanításait is szüntelen újra értékeli, s ha kell saját nézeteivel is szembefordul. Ily módon Báthori István fejedelem vallásellenes törvényeinek idején, az ellen- reformáció időszakában, miközben a saját táborán belül is elszigetelődik, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Megvádolják a „hitbeli újítás ellen” hozott törvény megsértésével. A katolikusakció és saját hittestvéreinek gyűlölködése következtében Dávid Ferenc elbukik. Életfogytiglani fogságra ítélik és még az évben meg is hal a dévai börtönben. — Az én szerepem gonosz, visszataszító jellemű, erkölcsileg és nőiességében is kiszolgáltatott, szerencsétlen nő alakjában fogalmazódik meg. Olyan nőt kell eljátszanom, akit fizikailag kihasználnak, s aki a maga primitívségében elárulj^ gazdáját, Dávid Ferencet, bár ő az utcáról emelte maga mellé. Ebben az árulásban bosszúl- ja meg magát és véli felemelkedése biztosítását. — És hogyan látja Dávid Ferenc alakját? — Rendkívül lenyűgöző egyéniség. Azért válik korának kiszolgáltatottjává, mártírjává, mert gondolkodni mer... Mihályfi Imre rendező mondja egy rövid forgatási szünetben: — Nagy siker volt az a mű színpadon: Ez azt is jelenti, hogy színházszerű volt; kényes anyag az átdolgozáshoz. Remélem, sikerül az eredeti írói gondolatot most képernyőre ültetni, anélkül, hogy a drámai anyag megsérülne. K. T. — Sz. B. Széksors A könyveknek is megvan a maguk sorsa — tartja a római mondás. És — bizonyítja a herencsónyi eset — megvan a székeknek is. Történt egyszer, már esz. mndeje is múlt, hogy a Nóg- n\d megyei Tanács harmincezer forintot utalt át a Cserhátsurányi községi közős Tanács számlájára, hogy a tanács székeket vásároljon a herencsényi mozi számára. Herencsényben ugyanis az évek folyamán alaposan elhasználódtak az ülőalkalmatosságok, recsegtek-ropogtak, ha valaki rájuk helyezkedett, sőt némelyik azzal ijesztgette a jámbor moziné- zőf, hogy összeroggyan alatta. A székek, meg a székekre kiutalt összeg sorsáról először a megyei moziüzemi vállalat éves tervtárgyaló értekezletén hallottam. A mozisok elpanaszolták, hogy döbbenten kellett tudomásul venniük: a cserhátsurányi tanács semmiféle lépést nem tett a székek ügyében, még- csak meg sem rendelte azokat. Holott a pénzt arra kapta, semmi másra. * Majdan András tanácselnöknél járási pénzügyi revizorok járnak, nemigen lelkesedik hát jövetelemért, de nem utasít vissza. Átme- gyunkt egy másik irodahelyiségbe, melyet gazdája tapintatosan átenged nekünk, s kedvünkre beszélgethetünk. Az elnök, amikor megtudja miért-létemet, elcsodálkozik, erre igazán nem számított. — Egyébként az nem igaz, hogy nem rendeltük meg a székeket — mondja. — Méghozzá, pontosan annál a cégnél, amelyiknél a moziüzemi vállalat javasolta. De már más csinálja. A tamásiak azt írták a levelünkre, hogy kérésünket átutalták a székgyártásban utódjukként illetékes gyönki szövetkezethez. Egyébként, ha akarja, megmutathatom a levelet. A tanácselnök serényen kimegy. Telnek a percek, hosz- szú percek. Talán tíz is volt. — Sajnos, nem sikerült megtalálnunk. Higgye el, bosszant a dolog. — Talán, akkor fejből is emlékszik, mikor adták fel a rendelést. — Tavaly szeptember, október táján. — És még mindig nincs szék ? — A gyönkiek nem igazoltak még vissza semmit. — Persze, a tavaly kapott pénz már elveszett. A tanácselnök szelíden tiltakozik-: — Ugyan kérem, hogy ve-' szett volna már el. Bármelyik pillanatban jönnek is meg a székek, azonnal tudunk fizetni. Az árát beterveztük a kultúrház költség- vetésébe. Ez a kultúrház Cserhátsu- rányban van. Három éve építik kitartó hangyaszorgalommal. Ott régen nincsen már rendezvény. Nem kellettek az ülőhelyek sem, átvitték hát Herencsénybe. A tanácselnök szerint, azok megfelelő ülőalkalmatosságok voltak, attól még nyugodtan lehetne vetíteni. Időközben ugyanis a moziüzemi vállalat a közelmúltban felújított, átalakított herencsényi kultúrház- ban átmenetileg megszüntette a vetítést. A tanácson úgy érzik, bosszantásképpen, a be nem szerzett székekért. Ezt a feltevést azonban maga az elnök is megcáfolja, amikor az áldatlan vetítési körülményekről kezd beszélni, s elmondja, hogy a gépész és a jegyszedő rendszeresen elhagyta a termet a vetítés ideje alatt, s a szomszédos italboltban keresett felüdülést, közben a gyerekek a moziban szaladgáltak, beszélgettek, viháncoltak, röviden: a komoly filmnézők számára az előadás élvezhetetlen volt. Most akkor se szék, se mozi — Herencsényben. Ugyanez a helyzet a székhelyközségben, Cserhátsurányban. Az előbbi helyen már meg- frissült a művelődési ház, az utóbbiban a megújulás útját járja. — Mikor fejeződik be a három éve folyó felújítás? — kérdezeiih búcsúzóul a ’ tanácselnököt. Tanácstalanul rázza a fejét: — Nem tudom. Igazán nem tudom. Egyelőre a székek sorsáról sem tudni semmi pontosat. Ügy látszik, azok ugyanúgy nem sürgősek a Cserhátsurányi községi közös Tanácsnak, mint a kultúrház. A lényeg, hogy a megyei tanácstól annak idején — egy esztendeje! — megkapták rá a pénzt. Megkapták, és feltehetőleg másra költötték. Vajon mikor, és ki fogja ezt számon kérni? * Sulyok László Filmjegyzet Élve vagy halva ICSILLÁGO gárdonyi géza müvének képuegényvAltozata Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ* 1852 nyara. A haza függetlenségének ügye már három éve megbukott. Az életben maradt forradalmárok börtönben sínylődnek vagy bújkál- nak. Ellenállásra nincs lehetőség, győzelemre nincs remény. Ám, mindig vannak olyan fantaszták, akik nem számolnak kellően az adott körülmények veszélyével és kockázatával, akikben a haza szent ügye a bátorság és elszántság mellett minden más érzést háttérbe szorít. És hősként buknak el. Ilyen ember volt Noszlopi Gáspár, a 48-as somogyi kormánybiztos, aki megszökik a fogságból, hogy egy kis csapat élére állva merényletet kíséreljen meg a császár ellen. Tudjuk, hogy Ferenc József életben maradt, így a vállalkozás kimenetele sem kétséges. Rényi Tamás az Élve vagy halva című filmjében mégis azt várja el tőlünk, hogy felejtsük el rövid időre történelmi ismereteinket és lelkesen szurkoljunk a forradalmárokért. Ha nem ezt a beleélést várná tőlünk, nem is izgalmas kalandíilmet készített volna, hanem, mondjuk .erzelemmentes történelmi leírást (amire filmként valóban jnem lett volna szükség), vagy (könnyedebb szatírát (ami viszont nehezebben egyeztethető össze a konkrét témával). Rényi filmjét így azok fogják élvezni igazán, akik kezdettől azonosulni tudnak Noszlopi- ékkal. Ök nem is csalódnak majd, mert az Élve vagy halva látványos, jól megcsinált kalandfilm. Nagyszerűek a színészek, hitelesek a díszletek és jelmezek, szép a fényképezés, a csata jelenetek bravúrosak. Mintha valahonnan ismerősek lennének a figurák: Balázso- vics Lajos Noszlopi-alakítása Fetőíi vonásait idézi, Kampf], az öreg sváb nem rézágyút gyárt ugyan, hanem kezdetleges sorozatlövőt, de valahogy ilyennek képzeltük Gábor • Árónt is. Stern, a ravasz boltos — Garas Dezső kitűnő alakításában —> az árulóvá lett Szentgróti (Tordy Géza) vagy a fegyvergyűjtő szerb gróf (Djoko Rosich) — valamennyien a Jókai-regények hőseire emlékeztetnek. Hiszen a kis csapatot a kor tipikus figurái alkotják, társadalmi hovatartozás, nemzetiség szempontjából igen változatos képet nyújtva. A volt kormánybiztos mellett dz egykori tisztiszolga, a gróf, a hadmérnök, a térképész és a tűzszerész a maguk módján mindnyájan hozzájárulnak a nagy vállalkozáshoz, melynek a néző számára azért mégiscsak van tétje, s nem is akármilyen: öt ember elszánt harca életre-halálra. Mindannyi- uknak el kell bukniuk, s ez nagyon keserűen fogalmazódik meg a filmben. Az, hogy kevesen voltak, hogy nem tudtak elég lőszert szerezni, hopr áruló került közéjük, szörnyű, mégis eltörpül amellett a megrázó jelenet mellett, melyben kiderül, hogy Noszlopi egy viaszbábú ellen vívott megalázó és végzetes szélmalomharcot. Érdemes felfigyelni Szabó Gábor operatőri megoldásaira. Az első képsor fürdőjelenetében mesterséges fényforrás nincs, csupán a fáklyák világítanak, 6 a hitelesség érzete nem is marad el. Ugyancsak a fényhatások ötletes alkalmazásával érte el, hogy a kis méretű nagykovácsi templomba ragyogj, tágas belső teret vitt. Érdekes technikai megoldással, egyidejűleg három különböző kameraállásból vették fel a kivégzést. Végül meg kell említenünk a magyar filmekben szokatlanul izgalmas csatajeleneteket, látványos robbantásokat. — ko —
