Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
Jjvasz' tisztaság Lemfaianifás, yirágosítás, véres- és községrendezés A tavaszi erősebb napsütésben jobban meglátszik mindenféle rendetlenség, szemét, limlom, törmelék. Télen sietősen elmegyünk a kisebb dol- , gok mellett, de ilyentá.iban rögtön szembetűnnek az elha- ny it utcák, terek, parkok. Evek óta hagyomány a megyében az általános tavaszi nagytakarítás. Az idén a XII. kongresszusra és felszabadulásunk 35. évfordulójára készülődve — az .ember a családban is tgondpsabban. jobban takant,.'ha vendégekre számít és ünnepre készül — még nagyobb jelentősége van a tavaszi tisztaságnak. Az elkép- . zelésekről, feladatokról, tervekről beszélgettünk dr. Döm- södy Péterrel, a népfront megyei környezetvédelmi bizottságának elnökével. Községés városszépítés A népfront országos tanácsa felhívásban fordult az ország lakosságához, a tanácsokhoz, társadalmi szervekhez, hogy városaink, községeink fejlesztése, szépítése érdekében kezdeményezzenek nagyszabású társadalmi munkát. Ennek alapján Nógrád megyében is „összeültek” az érdekeltek, hogy megvitassák a legfontosabb feladatokat. A tanácsok, a Vöröskereszt, a népfront, az SZMT közösen szervezi meg a tisztasági akciót, amely a napokban már megkezdődött és májusig tárt. Legfőbb célja, hogy tiszta, kulturált környezetet teremtsünk városainkban, községeinkben. A tavaszi nagytakarítás során remélhetőleg eltűnnek a szemétkupacok, elhul- lajtott tejeszacskók, konzerves- dobozok, építési törmelékek, ottfelejtett csövek, vasak és még százféle szemét. Sőt mi több, a lakásokból kikerülhetnek a rozoga búto- rdk, a nagymamától örökölt kanapék, székek, bicegős lábú asztalok, rossz tűzhelyek, fázekak, vissza nem vihető üvegek sbkasága. A munkahelyek sem „mostohagyerekek" Ennyit a várostakarításról, a tervezett tavaszi tisztaságról. A mostani akciónak kiterjed Mozgó kultúrbrigódok Mozgó kultúrbrigádok gondoskodnak Laosz népének művelődéséről, szórakoztatásáról. Fontos feladatuk az ismeret- terjesztés, a felvilágosítás, a kulturális értékek megismertetése, a szellemi örökség to- vábbhagyományozása, a dolgo- . zók tehetségének és képességeinek feltárása és fejlesztése. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb eredményt a filmpropagandával érik el. A film igen népszerű a falusi lakosság körében. Tavaly például az ország északi részén levő Samtay-hegyi kerületben több mint 130 ezren látták a 180 mozielőadást. A kulturális propagandának azonban nemcsak a film az egyedüli eszköze. Az említett hegyi kerületben például 9 színjátszó csoportot alakítottak a mozgó kultúrbrigádok támogatásával. Az amatőr együttesekben 220 énekes, táncos és muzsikus szerepel. Salgótarjánban, a Salgő Cipőipari Szövetkezet 1. számú — vásártéri — javítórésziegében havonta közel félezer darab lábbelit javítanak. A részleg dolgozói a javításokon kívül az igények szerint gyógycipőket is készítenek. Megyénkben csak a tarjáni szövetkezet á.l’ít elő — orvosi rendelvényre — ilyen lábbeliket, A képen Hajdara Béla és Juhász László cipész az egyedi munkákat végzik. (báb—) a „gondja” az üzemekre is. A gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május elsejére” jelszóval tartanak nagytakarítást. Ezeknek szervezését a szakszervezetek megyei tanácsa vállalta magára. Az általános tisztasági akcióból részt kértek és vállaltak KISZ-es fiatalok. Ök jelentkeztek legelőször a feladatokért. már . kaptak is egy sor megbízást, hol van rájuk, a munkájukra a legnagyobb szükség. A tisztasági akció mozzanatait Salgótarjánban és Balassagyarmaton a NÖGRÁD-ban közük a lakossággal, a községekben plakátok adják tudtul a legfontosabbakat. A tisztasági mozgalomhoz szorosan hozzátartozik a tavaszi fásítási akció, amelynek országos megnyitóját éppen Salgótarjánban tartják. Madarak és fák napja A nagytakarítás során akcióba lépnek a környezetvédelmi őrségek tagjai; segítőnek » a „felderítésben”, szervezik a munkát. Az arra hivatott szakemberek tisztasági szemléket tartanak, bejárják az utcákat, a külterületeket, sőt a kedvelt kirándulóhelyeket is felkeresik. ' A tisztasági akció eredményeit májusban értékelik, a Vöröskereszt-szervezetek elbírálják a Tiszta udvar, rendes ház, Tiszta virágos község, Tiszta mezőgazdasági üzem címeket. A környezetvédelmi bizottság ezúttal is felhívja az iskolák figyelmét, i hogy tartsák meg a madarak és fák napját. Az erdőgazdaságok szívesen segítenek, szakembert adnak, aki elkíséri a g^erfekeket a természetbe. A környezet védelmére nevelni kell, hogy az iskolások lássák: el lehet tölteni egy napot a természetben úgy is, hogy nem szemetelnek, ismerkednek a fákkal, az erdő lakóival. Június elején rendezik meg a környezetvédelmi világnapot — nálunk is megemlékeznek jelentőségéről, fontosságáról — tulajdonképpen ezzel Zárul a tavaszi tisztasági akció. —,cse — Kapcsolatok a megye! tanácsok kozott Együtt könnyebb Az utóbbi időben gyakran szóba kerül a megyék, a helyi tanácsok önállósága, ami szocialista államigazgatásunkban köztudottan csakis a központi irányítással összhangban, azt mintegy kiegészítvé, arra alapozódva fejlődhet. A demokratikus centralizmusnak — ami egész társadalmi ’berendezkedésünket, s így természetesen államigazgatásunk működését is* je'lemzi — éppen az a lényege,- hogy benne a centrális irányítás és az önkormányzat fejlődése nem egymással ellen, tétes, hanem egymást kölcsönösen feltételező és egymással szervesen összefüggő, folyamat. Természetes dolog, hogy szocialista közigazgatásunk fejlődése sem mentes az átmeneti ellentmondásoktól, a kissé szélsőségesnek tűnő felfogásoktól. Alighanem ilyennek tekintjük azokat a nézeteket is, amelyek — kiragadva a dolgokat összefüggéseikből — akár a központi irányítás, akár a helyi önkormányzat elsődlegességének szükségességét hangsúlyozzák. Talán mondanunk sem kell, hogy az előbbire többnyire a különféle minisztériumoknál az utób-' bira pedig a helyi tanácsoknál akad példa. AZ ÉN VÁRAM, AZ ÉN HÁZAM? Akik az önkormányzat, a helyi önállóság elsődlegessége mellett döntenek azt rendre a központi irányítással szemben próbálják meg előtérbe állítani. Az tehát még bennük sem merül fel, hogy a község, a város vagy a megye tanácsának önállóságát a különféle területek, települések közötti együttműködés is korlátozná. Nyilvánvaló, hogy nem is csorbítja egyetlen tanácstestület önállóságát sem, ha közös problémáik együttes megoldására, a felesleges párhuzamosságok elkerülésére szövetkeznek egymással a szomszédos megyék, települések. Amennyire egyértelmű ez a felismerés, hogy nehezen érti meg az ember: a korábbi években miért volt olyan erős a tanácsoknál „az én váram, az én házam” felfogás, miért akartak mindent — akár kettőzött erőfeszítéssel, jelentős többletmunkával is — saját erejükből megoldani? Kétségtelenül bizonyos presztízsokok is szerepet játszottak ebben. A kedvező változást az élet, a fejlődés kényszerítette ki. Az utóbbi néhány évben a hatáskörök decentralizálásával, a különféle igazgatási feladatok számának növekedésével a helyi tanácsok már csak egymás kölcsönös támogatásával tudtak lépést tartani, Hozzájárult ehhez az ellátási igények számottevő növekedése KÖLCSÖNÖS MEGÁLLAPODÁSOK Emlékezetes, hogy az Állam- igazgatási Szervezési Intézet 1978 őszén országos értekezletet tartott a tanácsok szükséges és ésszerű együttműködéséről. E tanácskozás nyomán a Bács-Kiskun megyeiek az elsők között tettek lépéseket: három szomszédos megyével — Szolnokkal; Baranyával és Békéssel — keresték a kapcsolatot. Ma már elmondhatjuk, hogy szándékuk nemcsak egyetértésre talált, hanem konkrét gyakorlati eredményeket is produkált. A kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés keretében a Baranya megyei Tanács például a központosított iktató-, ügviratke- zelő. valamint leíróiroda szervezeti és működési rendiét készíti el és bocsátja a társmegyék rendelkezésére. A békésiek különféle pénzügyi és egészségügyi programjaik hasznosítását ajánlják a többieknek: ezek egyike az infarktusszűrés széles körű megszervezése. amiben Békés már igen sok hasznos tapasztalattal rendelkezik, az élenjárók közé számít. Szolnok megve az együttműködés keretében az immár országos hírű törökszentmiklósi ügyfélszolgálati modell további tökéletesítésével foglalkozik. A kezdeményezők, a Bács megyeiek is igyekeznek természetesen a szomszédos megyék segítségére lenni. Náluk tanulmányozható például a tanácsi vezetés számára szükséges — elsősorban területfejlesztéssel összefüggő — információk tárolása és feldolgozása " a legkorszerűbb módszerekkel. Kölcsönös megállapodás alapján ez a megye szakosodott a mikrofilmezés tanácsi alkalmazásának, valamint a községi nyilvántartások csökkentési lehetőségeinek vizsgálatára. A megyék közötti együttműködés, szakosodás sikerét jelzi, hogy a legutóbbi Hová lett a pénzt" Somoskőújfalu két utcája A levelet a Salgótarjáni városi Tanács elnökének címezték. A Somoskőújfalui Móra Ferenc és Tompa Mihály út lakói írták papírra kérésüket, azt fájlalták, hogy utcáik korszerűsítése az ' idén elmarad. Leírták azt 1s: a Somoskőújfalui községi Tanács annak idején az ötödik ötéves terv időszakára előirányozta a munkálatokat, s amikor a települést közigazgatásilag Salgótarjánhoz csatolták, ígéretet kaptak rá, mindaz, ami a helyi tervekben szerepel, meg is valósul. — Higgyék el! Áldatlan állapot, járhatatlan utak! — Beteg vagyok! Ügy kell a mentőautóhoz cipelni, mert a sár a tengelyig ér... — panaszkodtak szerkesztőségünkben a két utca lakói. — Hová lett az a pénz, amit a tanácson erre a célra terveztek? Minket az is érdekel kérdezték. A városi tanács műszaki osztályán kerestünk választ arra: a Somoskőújfalui két utca sorsa mi lesz? — Valóban szerepelt a tervben a Móra és a Tompa utcák korszerűsítése. Emlékszem rá. hosszú éveken át? kellett gyűjt Vetnünk, amíg egy-egy feiaáatra összejött az anyagi alap — jegyezte meg Bede Jó-.i.-fné, aki 1977. április elseé é’ő'.t — ekkor csatolták Somoskőújfalut Salgótarjánhoz — a Somoskőújfalui községi Tanács gazdálkodási főelőadója volt. — Igaz, elhangzott 1977-ben a falugyűlésen, hogy ami a községi tanács ötödik ötéves tervében szerepel, a városi tanács megvalósítja. Sajnos, senki nem gondolt, nem is gondolhatott rá, hogy 1980-ra a gazdasági helyzet így alakul, azai a fejlesztési célkitűzésekre kz eredetinél jóval kevesebb áll majd rendelkezésre. A feladatokat rangsorolnunk kellett. Az már biztos, hogy az idén a Tompa és Móra utcák felújítására, szilárd burkolattal való ellátására nem kerülhet sor — mondja Balya Istvánná, közlekedési főelőadó. — S mi a válasz a kérdésre: hová lett a k£t utcára tervezett pénz? — Azt hiszem, a somoskő- újfaluiak nem panaszkodhatnak. Több millió forintot fordítottunk az utakra, járdákra, vízrendezésre a településen. Egyebek között befejeződött a Bocskai út korszerűsítése, a Baross Gábor út is megújult, a gázcseretelephez ugyancsak utat építettünk. Kialakítottuk a Határ bisztró mellett az autóbusz-megállót, parkolót. A MÁV-állomásnál a buszvárót védőtetővel láttuk el, kiépítjük a határállomás előtti buszfordulót, a hátralevő munkákat itt az idén befejezzük. A Lavotta János és Szikszói utak korszerűsítésére ugyancsak ebben az évben kerül sor. Elkezdődött a Somosi út melletti járda kivitelezése, felújítása, 1980-ban az eresztvényi elágazásig folytatódik. A Földosztás útján megoldottuk a vízrendezést... — sorolja a városi tanács műszaki osztályának főelőadója. — S mi lesz a Tompa és Móra utakkal? * — A hatodik ötéves terv számai még nem ismeretesek. Annyi bizonyos, hogy az első fél évben lehetőség nyílik a Tompa út tereprendezése. Tudunk biztosítani zúzalékot, s a környéken lakók társadalmi munkájával is számolva, addig, amíg az anyagi lehetőségek meg nem teremtődnek rá, így enyhíthetjük az ott élők gondjait — válaszolt Balya Istvánná. A Somoskőújfalui két útra tervezett összeg tehát nem „tűnt” el. nagyon is olyan célokat szolgált, mint amire előirányozták. A sártenger ideiglenes megszüntetésére elhangzott a javaslat. Bizonyára az őszi esőzések már kevesebb problémát jelentenek. —mszgy— közös megbeszélésen már egy újabb megye, Csongrád is csatlakozott a résztvevőkhöz. KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Nemcsak az ország délkeleti, hanem északnyugati „negyedében” is felismerték már az együttműködés fontosságát. Ugyancsak 1978-ban kötött írásos együttműködési megállapodást hat megye — Fejér, Gvőr-Sopron, Komárom, Pest, Vas. Veszprém —, valamint a Fővárosi Tanácselnöke. S bár ennek gyakorlati ered* ményeit értékelni, elemezni még korai lenne, azt máris érdemes áttekinteni: milyen sokféle területre terjedhet ki a tanácsok kölcsönös együtt- munkálkodása. Ami a fejlesztést illeti: az eocénprogram végrehajtásának elősegítése elsősorban Fejér és Komárom megye között igényelt szoros együttműködést. Az új bányaüzemekhez szükséges munkaerőt együttesen, átcsoportosítással biztosították. De tovább látnak a megyehatároknál a vízgazdálkodásban, az üdülő- és idegen- forgalmi fejlesztési elképzelések összehangolásánál és az egyes megyék építőipari teljesítőképességének ésszerű kihasználásával is. A mezőgazdaságban a termelési rendszerek kölcsönös megismertetését, a jó módszerek széles kör rű elterjesztését tűzték ki célul. A hústermelésben ennek kedvező hatása máris megmutatkozik. Vagy említhetnénk a munkaerő-gazdálkodást is: nemcsak az új bányák, hanem a kiemelt nagyberuházások szakmunkásszükségletét is a megyék közötti összefüggés révén sikerül a korábbinál folyamatosabban és zökkenőmentesebben biztosítani. Á magasabb szintű szakmunkás- képzés érdekében arra született megállapodás, hogy ne képezzen minden mesve minden szakmában külön-külön szakembereket. Közös erővel a lakosság ellátása is gyorsabban javítható. Igv például Fejér megve üzemélelmezésének javításában sokat segít Gvőr-SoDron. Aztán: a gvőri Graboplast Tatabányán és Komáromban is szakboltot nvit; Gvőr-Sooron a kishatármenti áruforgalom, han szerzett tapasztalatait Pest megvének adta át. A megyék együttműködése egészséges munkamegosztást alakított ki az oktatásban és a közművelődésben is: közösen oldják meg a tanulmányi felügyelők, közművelődési szakemberek továbbképzését, rendszeresek a különféle - tapasztalatcserék és a megyék közötti „vendégkiállítások”. És még hosszan sorolhatnánk a példákat... A KÖZSÉGEK ÉS VÁROSOK KÖZÖTT IS A tanácsok együttműködését persze nem lenne helyes csak a megyék „kézfogására” leszűkíteni. Hiszen a kölcsönös segítségre, támogatásra, a tapasztalatcserékre, a jó módszerek elterjesztésére nagy szükség van a községek és városok között is. Erre is akad már jó példa. Az idén januárban lépett hatályba — egyelőre még csak kísérletként — az az együttműködési megállapodás, amelyet Pétervásá. ra nagyközségi Tanácsa kötött a környékbeli községekkel. Persze eddig is, szerződés nélkül is segítették egymást, de így, intézményes formában mégiscsak rendszeresebbé, gyümölcsözőbbé válik az együttműködés az igazgatási munka szinte minden területén. összességében az elmúlt egykét év tapasztalatai azt igazolták, hogy biztató kísérletek, kedvező, pozitív változások törtéritek a tanácsok egymás közötti együttműköd«“- ben. Ezt a folyamatot továbbfejleszteni. gazdagítani országosan indokolt lenne. H'szpf egviitt könnyebb — a tané csóknak is. NÓGRAD - 1980.' március 21., péntek
