Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-21 / 68. szám

I * Iránban kiújult a kurd válság Ambrus István, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Március 21-ével, No Ruz napjával új év kezdődik Irán­ban, szám szerint az 1359-ik. Az eseményt korábban két hétig ünnepelték: az idén a forradalmi tanács egyhetes munkaszünetet rendelt el. Hatvan perccel előre állít­ják az órákat, s ez az időszár mítás a nyár végéig marad érvényben. Egy hétig szünetel a termelés, nem jelennek meg az újságok, s valóságos nép- vándorlás indul meg külföldre, vagy vidéki rokonokhoz, is­merősökhöz. Az ünnepeket az utcákon színes maskarákban táncoló, feketére mázolt ar­cú, csörgődobos férfiak haran­gozzák be. Lázas vásárlás és ajándékozás folyik, a gyerekek esténkint örömtüzet raknak, átugrálnak a lángok fölött, hogy az újévre megszabadul­janak a beléjük búit ördögtől. A nyugat-iráni Kurdisztán- ból érkező hírek szerint a tartományán változatlanul igen feszült a légkör. A tehe- ráni hatóságok erre hivatko­zással „a rend helyreállításáig” — azaz gyakorlatilag korlátlan időre — elnapolták a nemzet- gyűlési választásokat Szanan- dadzs tartományi székhelyén és további hat, túlnyomórészt kurd nemzetiségűek lakta vá­rosban. A helyi lakosság tiltakozó felvonulásokat tart, egy ré­szük éhségsztrájkot kezdett. Véleménye szerint a kormány­zat a választások felfüggeszté­sével azt a nyilvánvaló célt követte, hogy kiiktassa a par­lamentből a kurd nemzetiség igazi képviselőit. A tiltó ren­delkezés ellenére több város­ban a helyi polgármesterek felhívására megtartották a szavazási ennek eredményeit Teherán semmisnek nyilvání­totta. A tartomány városaiban barrikádokat emelnek, s a Fedajin gerillaszervezet fegy­veresei házról házra járva ar­ra készítik fel a lakosságot: számoljon a hadsereg várható ellenakciójának lehetőségével. A nemzetiségi kérdések leg­magasabb rangú felelőse ma Iránban Ibrahim Jazdi volt külügyminiszter, Khomeini ajatollah személyes megbí­zottja. Mint az MTI tudósító­jának elmondta, véleménye szerint a választások elha­lasztása „előrelátó, s indokolt lépés volt, mivel a tartomány­ban nagy mennyiségű fegyver halmozódott fel a lakolfeág ke­zén, s a baloldali csoportok mérhetetlen gondokat okoz­nak... Jazdi szerint a parlamenti választások eddigi eredmé­nyei arra utalnak, hogy a „tömegek belefáradtak a tün­tetésekbe, nyugalmat akar­nak, ezért nemet mondtak a jobb- és baloldali képviselője­löltekre egyaránt, s pártállá­suktól függetlenül a közép­utas politikusoknak szavaztak bizalmat”. Hamis a nóta... Szergej Kulik, a TASZSZ 7:ülpolitikai hírmagyarázója ír. ja: A The New York Times a közelmúltban — az amerikai külügyminisztériumtól kapott tájékoztatásra hivatkozva — olyan „információt” közölt, amely szerint a Szovjetunió állítólag baktériumfegyvereket gyárt. Bizonyítékként meg nem nevezett forrásokra hivatko­zott, amelyek közölték, hogy egy baktériumanyagokkal kap­csolatos incidens eredménye­ként tömeges méretű fertőzés érte a lakosságot egy szovjet ipari nagyvárosban. Vizsgáló­dásunk eredményeként — folytatódik a kommentár — kitűnt, hogy a The New York Times „hírét” a nyugatnémet Springer laptröszthöz tartozó Bild Zeitung című bulvárlap­ból vette, amely — nyilván olajat akarva önteni a nyuga­ton jelenleg tomboló szovjet­ellenes hisztéria tüzére — cik­ket közölt egy állítólagos rob­banásról. amely egy olyan uráli gyár tudományos labo­ratóriumában történt volna, ahol állítólag baktériumfegy­vereket állítanak elő. Feltehető, hogy a kohol­mányt a nyugatnémet lapocs­kának a CIA tálalta. A „szen­zációt” természetesen felkap­ták a nyugati rádióállomások, majd egy sor burzsoá lap tu­dósítója. Megkezdődött a fásítási hónap (Folytatás az 1. oldalról) S nekünk, magyaroknak, Igencsak van mit tennünk az erdőterületek növelése érde­kében. Hiszen a népgazdaság évenként több mint tízmillió köbméter fát használ fel kü­lönböző célokra, s ebből négymillió köbméternyit kényszerülünk importálni — főleg a Szovjetunió távol-ke­leti területeiről. E gond egyébként nem egyedül a miénk: Európa szinte vala­mennyi országa faimportra szorul, mégpedig akkora mértékben, hogy a jelenlegi 35 millió köbméternyi beho­zatal egy-két éven belül meg­haladja a 70 milliót. Tenni, cselekedni kell hát azonnal erdeink védelme, korszerűsí­tése, növelése érdekében! Ebben az évben hazánk­ban nem hevesebb mint 350 millió facsemetét ültetnek el, s bár e szám nagynak tűnik, ám még mindig kevés. Hosz- szú időre van szükség ahhoz, hogy a 17—18 százalékos er­dőterületről legalább az európai 29 százalékra fel- küzdjük magunkat. S ehhez nem is elég a KISZ, az úttö­rők, a Hazafias Népfront tagjainak aktivitása, kik el­eddig is legaktívabb támoga­tói a fásítási program meg­valósításának. Átgondolt, jól tervezett erdőtelepítésekre van szükség, amelynek segít­ségével kilábalhatunk a „fa­szegénységből”. Különösen megnőtt az igény az eddig kevésbé érté­kesnek tartott akác iránt. Hazai szakemberek számítá­sai szerint* 150 ezer hektárnyi akác, negyedszázad alatt több mint 22 millió tonnányi tüze­lőanyagot ad, s hoz ötmil- liárd forintos „befektetés” mellett 30 milliárd forint hasznot. A fásítás, a zöldterületek kialakítása tekintetében Sal­gótarján országos viszonylat­ban is igen előkelő helyen áll. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a ce- redi, kazári és kishartyáni termelőszövetkezetek szak­embereinek segítségével sike­rül megvalósítani az 1965- ben elkészült tervet, ám az utóbbi esztendőkben sok fa nőtt ki a lelkes kezek mun­kája nyomán Balassagyarma­ton, Kisterenyén, Nagybá- tonyban, Bánkon és Homok- terenye térségében is. Mi több: a fiatalok — példaként a kisterenyei gimnázium, a mátranováki és a nőtincsi ál­talános iskola tanulói — a fák, csemeték ápolására is vállalkoznak, s járulnak hoz­zá munkájukkal ahhoz, hogy Nógrád négy országos és 77 megyei jelentőségű temészet- védelmi területe még szebb legyen. A fásítási hónap salgótar­jáni, országos megnyitóján oklevéllel és plakettel jutal­mazták azokat, akik hosszú éveken át fáradoztak erdeink, ligeteink szebbülésén, nagyob­bodásán. Palesztin autonómia Szorongató kérdés Valószínűleg április máso­dik felében kerül sor Washing­tonban Carter amerikai elnök és Szadát egyiptomi államfő találkozójára — közölték szer­dán Kairóban miután a washingtoni Fehér Házban bejelentették, Carter április­ban külön-külön megbeszélés­re hívta az amerikai főváros­ba az egyiptomi elnököt és az izraeli kormányfőt a palesztin autonómiával kapcsolatos há­romoldalú megbeszélések meg­vitatása céljából. Manszur Hasszán egyiptomi elnöki szóviyő szerdán este bejelentette, hogy Szadat elnök elfogadta a Washingtonba szóló meghívást. Az autonómiatárgyalások­kal elsősorban azt szeretnék bizonyítani, hogy a Camp Da- vid-i megállapodások „lépést jelentenek az átfogó közel- keleti rendezés irányába”. A megbeszélések eddigi eredmé­nyei azonban — az autonómia fogalmának' eltérő egyiptomi és izraeli értelmezése miatt — olyan soványak, hogy sem­miképpen sem alkalmasak en­nek az állításnak alátámasztá­sára. Megállapodásra sürge­ti a Camp David-i szerződő feleket az is, hogy a Paleszti­nái Felszabadítani Szervezet, a palesztin nép törvényes kép­viselője egyre szélesebb körű diplomáciai elismerést élvez, s a közelmúltban több nyugat- európai állam foglalt állást hivatalos formában a palesz­tin nép önrendelkezési joga mellett. Helmut Schmidt kancellár a nyugatnémet parlament csü­törtöki ülésén ismerteti üzene­tét. «• Összehívták a MUOSZ közgyűlését Csütörtökön ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya. Megvitatta a szövetség ötéves tevékenységét és úgy határo­zott, hogy a szövetség soron következő közgyűlését április 25—26-ra összehívja. Olasz zsákutca Itália kormányozhatatlan- ságába belebukott az Olasz Köztársaság 38. kabinetje is: Francesco Cossiga miniszter- elnök benyújtotta lemondását Pertini köztársasági elnöknek. A kereszténydemokrata poli­tikus lépését a parlament ülése előzte meg, amelyen ér­tékelték kormánya nyolchóna­pos tevékenységét. Cossiga a bizalmi szavazástól elállt, a tanácskozás után maga dön­tött kormánya sorsáról. A tavaly júliusi rendkívüli parlamenti választások után már eleve úgy alakította meg kabinetjét, hogy politikai kö­rökben rövid életűnek tekin­tették azt. Olaszország akkor ugyanúgy a kormányozhatat- lanság béklyójában szenvedett, mint ma. Cossiga kabinetje csak a szocialisták tartózkodá­sával vészelhetett át nyolc hó­napot hivatalában. Tevékeny­sége inkább ártott, mintsem használt az országnak. Felté­tel nélkül támogatta a NATO eurorakéta-tervét, hozzájá­rult ahhoz, hogy olasz földön veszélyes nukleáris fegyvere­ket helyezzenek el. Keresztül­vitte a parlamentben az an- titerrorista szükségtörvényt, miközben a terrorizmus me­gint fellángolt Itáliában. Az ország ' gazdasági helyzete to­vább romlott: az infláció ta­valy elérte a 20 százalékot, a kereskedelmi mérleg 5 ezer milliárd lírás deficitet mutat, a munkanélküliek száma pe­dig már közelít a kétmillió­hoz. Cossiga szerdal parlamenti beszédében részletesen szólt a belső gondokról, az újból el- burjánzó terrorizmusról és a gazdasági nehézségekről. Ugyanakkor emlékeztette a képviselőket árra is, hogy jú­lius 1-ig Olaszország tölti be a Közös Piac elnöki tisztét, júniusban várják Rómába Carter amerikai elnököt, Ve­lencében lesz a nyugat-euró­pai csúcsértekezlet, a tőkés­világ hét iparilag legfejlet­tebb államának vezetői is ott tanácskoznak majd. Ráadásul májusban Olaszországban helyhatósági választásokat tar­tanak. Ezek az események sta­bil kormányt feltételeznek az ország élén. Most, hogy Cos­siga lemondott, még egy „át­meneti” stabil kabinetre sincs sok reménye az olaszoknak. Ennek alapvető oka, hogy a kereszténydemokraták feb­ruári kongresszusukon ismét kizárták az Olasz Kommunis­ta Párttal való kormányszin­tű összefogás lehetőségét. In­kább az évekkel ezelőtt letűnt középbal formula felé ka­csintgatnak, a szocialistákkal szeretnének ismét koalíciót alakítani. Az Olasz Szocialista Párt balszámya Craxi főtit­kár minden miniszterelnöki aspirációja ellenére elutasítja ezt, mondván, hogy csökken­ne a párt népszerűsége, ha magára vállalná a keresztény- demokraták politikai csődtö­megét. Római megfigyelők ezért el­húzódó kormányválságra szá­mítanak. Kocsi Margit A Tanácsköztársaságra emlékezve: Szamuely halála A Magyarországi Tanácsköztársaság egyik vezető szemé­lyisége, népbiztosa volt Szamuely Tibor. A proletárdiktatúra megdöntésének, a Forradalmi Kormányzótanács lemondásá­nak napján azon kevesek közé tartozott, akik a további harcra, a harc folytatására szavaztak. A körülmények azon­ban úgy hozták — tudjuk a Tanácsköztársaság historikumá- ból —, hogy még aznap menekülniük kellett az első magyar munkáshatalmat az utolsó percig védő kommunistáknak. • Szamuely Tibor 1919. augusztus 1-én délután indult el Budapestről Győrön át Ausztria felé, hogy onnan majd ki­jusson Szovjet-Oroszországba. A magyar—osztrák határon azonban feltartóztatták. A tanácskormány lemondásának hí­rére mind a magyar, mind az osztrák határőrök fokozott fi­gyelemmel kísérték a határ menti mozgást. Közben telefon- beszélgetések zajlottak Budapest—Sopron és Sopron—Sava­nyúkút (az országhatár), sőt Savanyúkút—Wiener Neustadt között, s bizonysággá vált, hogy a Magyarországi Tanácsköz­társaság egyik kulcsszerepet betöltő népbiztosa itt akar át­jutni a határon. A Tanácsköztársaság számos vezetőjével ellentétben Szamuely Tibort az osztrák hatóságok nem engedték be Ausztriába. Így a határnál mind az időközben köpönyeget fordító magyar határőrök, mind az osztrák csendőrök felfo­kozott kíváncsisággal, ellenséges szándékkal várták Sza- muelyt, aki Franz Krause névre szóló útlevéllel a zsebében érkezett Savanyúkútra. A személyleírás alapján felismerték az osztrák csend­őrök és elfogták egyik kísérőjével együtt. Az osztrák ol­dalon levő Lichtenwörth falu melletti határőrszobára kísér­ték be. Itt történt mindmáig nem tisztázott — és talán már nem is tisztázható — körülmények között halála. Egyes do­kumentumok szerint hátulról lőtték le, más megbízhatónak nevezett források szerint öngyilkosságot követett el kihall­gatása, illetve megmotozása közben. Halála 1919. augusztus 2-án Wiener Neustadtban a kór­házban következett be, ahová beszállították. Még holtában is féltek tőle ellenségei, ezért holttestét titokban szállították éjjel Savanyúkútra a temetőbe, ahol először eltemették. Két hét múlva azonban kihantolták és a Pecsenyéd melletti er­dőbe vitték. Jeltelen sírba helyezték a fák tövébe, hogy soha senki rá ne találhasson. „Büszke ember volt, rátarti, mint ahogyan szülőföldjén, a Nyírségben nevezték a büszke, de nem hiú embereket” — jellemezte őt később Kun Béla. Ez a büszke ember holta után még hosszú éveken át nyugtalanította emlékével az ellenforradalmi rendszert. Elő­ször 1919. decemberében érkezett a kommunisták ügyével foglalkozó hírhedt ügyészhez egy bejelentés arról, hogy Sza­muely Tibort a Balaton melletti Zamárdiban látta valaki. A nyomozás nem vezetett eredményre. 1931- ben az Újvidéken (Növi Sad) megjelenő egyik né­met újság, a Deutsches Volksblatt egy cikket közölt arról, hogy előállítottak egy magát Szamuely Tibornak nevező sze­mélyt. 1919-ben a határon nem őt, hanem kísérőjét lőtték le, mondta, s annak zsebében talált irataival, miután a saját­jával elcserélte, sikerült Ausztriából Olaszországba, majd on­nan Dél-Amerikába kijutnia. Most pedig a Szovjetunióba készül — így szólt a híradás. Ezek után újabb, széles körű nyomozást rendelt el a horthysta rendőrség, persze eredmény nélkül. „ 1932- ben Szamuely Tibort ábrázoló bélyegeket találtak Budapesten. 1934-ben a Pénzügyminisztérium bíród letétbe helyezte Szamuely hagyatékát: egy ezüst Omega órát, egy aranyból készült mandzsettagombot és 87 schillinget, amit addig a Wiener Neustadt-i bíróság őrzött. Ezek az ereklyék ma méltó helyen, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban vannak elhelyezve. Az ellenforradalmi rendszert éveken át nyugtalanította Szamuely Tibor emléke. A Kommunista Internacionálé az ő nevének felidézésével hívta a világ proletariátusát a kom­munista zászló alá. A Szovjetunióban élő magyar emigrán­sok számos helyen róla nevezték el klubjukat. Budapesten a Beszkárt villamoskalauzok és alkalmazottak között megszer­vezett pártsejtet 1931-ben szintén róla nevezték el. Kun Bé­la pedig többször is felidézte írásaiban volt harcostársa sze­mélyét: ......nemes és fennkölt emlékű barátunk, forradal­m unknak legérzékenyebb vesztesége, minden ellenforradal­márnak még halála után is réme, a kötelességteljesítés nagy forradalmi erényének megtestesülése: Szamuely Tibor”.« A magyarországi kommunista mozgalom számára is írt és szerkesztett Sarló és Kalapács egyik száma így őrizte meg a Tanácsköztársaság rendíthetetlen népbiztosának emlékét: „A forradalom lelkiismerete, riasztó harsonája, lángoló pal­losa volt Szamuely Tibor, akit életében és halálában a ma­gyar és* a közép-európai burzsoázia, a munkásosztály min­den ellensége olthatatlan gyűlölettel vett és vesz körül. For­radalmár, akinek emléke a magyarországi proletariátust és annak vezető kommunista pártját szüntelen figyelmezteti, buzdítja kötelessége teljesítésére.. Vida Sándor Sztrájkok Hollandiában Országos sztrájk kezdődött vétség hirdette meg. Előzőleg csütörtökön Hollandiában a a szövetség .elvétette a kor­tömegközlekedésben, a kikö- mány bérkorlátozási tervét, tőkben és az építőiparban, til- 'amelyet pénteken vitat meg a takozásként a kormány bér- parlament, politikája ellen. A nagyvárosokban nem jár­A 24 órás munkabeszünte- tak a buszok és a villamosok, tést a szakszervezeti központ, és a közszolgáltatások java; a holland szakszervezeti sző- része is szünetelt. (UlTI) Az átalakított Centrum Áruház folytatja bemutatkozását! A FÖLDSZINTI MŰSZAKI OSZTÁLYON ISMÉT VÁSÁROLHATÓ KISMOTOR ÉS KERÉKPÁR Kismotorok: , Verhovina 4 800,— Ft Riga 4 400,— Ft Komár 5 100,— Ft Kerékpárok: 850,— Ft és 1900,— Ft között. Március 25-től ISMÉT TV-CSEREAKCIÓ. Átveszünk minden kedden és pénteken, 9—17 óra között, használt, de üzemképes tv-készüléket, amennyiben új készü­lékét nálunk vásárolja meg. A város területére díjtalanul házhoz szállítjuk. Gyorsított OTP-ügyintézés. Vidgoton-javítószolgálat csak a Centrum Áruházban. LEGYEN VÁSÁRLÓJA AZ ÁTRENDEZETT CENTRUM ÁRUHÁZNAK! t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents