Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-18 / 65. szám
IEllenőrző körúton az elnökkel A kongresszus jegyében Fejlődd építőanyag-ipar Addig maradunk, amíg... Az MSZMP XII. kongresz- fizusi irányelvei az építő- és építőanyag-ipart, a népgazdaság egyik nagyon fontos háttériparának minősítették és fejlesztésének fő irányait a népgazdaság különböző területei feladataival összhangban határozták meg. A közvélemény nagy figyelmet fordít az építőipar és az építőanyag-ipar fejlődésére, mert tudja, hogy jórészt ennek munkájától függ, hogy mikor oldódnak meg a lakásgondok, hogyan javul a lakások minősége és kulturáltsága, milyen arculata lesz városainknak és falvainknak. A korábi években gyakran elhangzott az a megállapítás, hogy az építőanyag-ipar termelése nem tudja követni az egyre nagyobb keresletet, amit a beruházások építkezései és a magánosok lakás- építési igényei támasztanak. Bizonyítékként felsorakoztak az építőanyag-import adatai (még ma is Magyarország Európa egyik legnagyobb építőanyag-importőre), valamint a hiánycikkek listái. Naponta kapunk hírt azokról az építőanyag-ipari beruházásokról, amelyek e feszültség felszámolását tűzték ki célul. (Új cementgyárak, téglagyárak rekonstrukciója, különböző betonelemeket gyártó vállalatok, új üveggyárak stb.) Van-e hiány építőanyagokban napjainkban és milyen fejlődés várható a VI. ötéves terv időszakában? A korábbi évekhez viszonyítva, az építőanyag-ipar kereslet- és kínálati viszonyaiban 1979-ben változás következett be, amelynek lényege, hogy az állami építőipar a beruházási tevékenység általános mérséklése következtében — csökkentette keresletét miközben — a fogyasztói árak emelkedése ellenére —, a lakossági kereslet továbbra is meredeken nőtt. A lakossági keresletet gyakran torzítja, hogy az ár- emelkedési hírek hallatán építőanyag-felvásárlási láz üt ki. A hiányok halmozódásában szerepet játszott az is, hogy az építőanyag-készletezés gondjait a kereskedelem nem vállalta magára és a szállítások ciklikusjellegüek voltak. így az építőanyag-ipar egyes területein kihasználatlan kapacitások keletkeztek, más területeken még mindig elmarad a kínálat az igényektől. Világossá vált, hogy az építőanyag-iparban az állami megrendelések mérséklődése miatt szabaddá vált kapacitásoknak csak igen szerény hányada csoportosítható át a Malomgazdák Megyénk egyik legnagyobb vállalata a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Eredményeiről, ez évi terveiről nyilatkozott Eszes József, termelési igazgató és Lát- kóczi Bálint párttitkár. — Először a vállalat működéséről, fő feladatairól szeretnénk hallani! — Tevékenységünk kiterjed egész Nógrád megyére, és majd minden nagyobb helységben vannak üzemeink, malmaink. Fő feladatunk, a mezőgazdasági üzemek által termelt kenyér- és takarmánygabona, valamint egyéb termények felvásárlása, a lakosság liszttel, a gazdaságok és a kistermelők állatállományának keveréktakarmányokkal való ellátása. A felsoroltakból úgy tűnik, rég lejárt az az idő, amikor a vállalat évente csak néhány hónapot dolgozott a terménybet'akarí- tás időszakában. — Valóban így van. Folyamatos tevékenységet végzünk, hiszen a liszttermelés, a tápok gyártása komplex ipari tevékenységet jelent számunkra. Ráadásul termékeink egy része romlandó, tehát mindig frisset kell előállítanunk belőle. — A tavalyi nehéz esztendőt bizonyára megérezte a vállalat is. Miben nyilvánult meg leginkább? — A múlt évben 935 vagonnal kevesebb szemes takarmányt és 2621 vagonnal kevesebb kenyérgabonát vásároltunk fel, mint 1978- ban. Emiatt ipari tevékenységünket csak nehezen tudtuk szinten tartani, de így is 3025 vagon lisztet őröltünk és 5600 vagon abrakkeveréket gyártottunk. Utóbbiból önellátó a megye, de lisztből évente 500 vagon érkezik Heves megyéből, a szükséglet fedezésére. — Milyen tervekkel indultak az 1980-as évnek? — Felvásárlási tervünk 83 ezer tonnán felüli, a minőségtől függően, mintegy 280—300 millió forint értékben. Az őrlési tervünk 31 ezer tonna és elő akarunk állítani 58 ezer tonna ipari abrakkeveréket. — A keveréktakarmányok ára január elsejétől, átlagosan 20 százalékkal emelkedett. Visszatükröződött ez a gazdaságok megrendelésein is? — Az előzetes felmérések alapján igen, de a ké, sőbbiekben beigazolódott, hogy nem esett vissza a mezőgazdasági üzemek igénye az előző évihez képest. A minél jobb ellátás érdekében bővítettük termékskálánkat, így hatvan különféle keveréktakarmányt tudunk biztosítani az állattartóknak. Úgy vélem, a fenti előirányzatok teljesítése esetén, reálisnak tűnik a több mint 671 millió forintos árbevételi tervünk. A vállalat párt- és KISZ- életéről Látkoczki Bálint párttitkár adott rövid tájékoztatót. — Közeledik a párt- kongresszus és az idei év az ötéves terv utolsó esztendeje. Hogyan készültek fel erre? — Két alapszervezetünk tagjai mindenekelőtt példamutató munkájukkal és magatartásukkal. De ebben nincsenek egyedül, mert mind a 37 szocialista brigádunk háromszáz tagja aktívan kiveszi részét a ráháruló feladatokból. Ezt bizonyítja kongresszusi mun- kaverseny-felajánlásuk is, melynek pénzben kifejezhető értéke csaknem egymillió forint. A konkrét vállalások kivétel nélkül a munka hatékonyságának növelésére, a jobb minőségre, a takarékosabb, észszerűbb gazdálkodásra irányulnak. — Szerteágazó kapcsolataik vannak mezőgazdasági nagyüzemekkel,, kutatóintézetekkel. Kihasználják ezt a lehetőséget tapasztalataik bővítésére is? — Természetesen. Rendszeresek a ianulmányutak. tapasztalatcserék és így nyugodtan állíthatom, hogy minden téren igen hasznos az együttműködésünk. Nemzetközi kapcsolatunk is van, a jaroszlavi körzeti gabona- és malomipari vállalattal. amelynek keretében évente öt szakember csereutazására van lehetőség. Ezek eredményessége mindennapi munkánkban is lemérhető. (zilahy) lakossági igények jobb kielégítésére. Például a lakosság sok helyen nem kedvelte meg még a korszerű téglafajtákat. amelyek kínálata jobb. mint a hagyományos tégláé, amelyben a termelő- kapacitás szűk, s a termelékenység is alacsonyabb szintű. A betonelemgyártás és a panelgyártás a lakossági építkezési technológiában igen szerény helyet kapott. Nem kétséges, hogy az építőanyag-ellátásban is megfigyelhető, a viszonylag kis értéket képviselő termékek hiánya, vagy szűk választéka; illetve a kínálat erős hullámzása. Például a burkolóanyagokban, a háztartási kerámiákban, a nyílászárószerkezetekben olykor nem kielégítő az ellátás. Az import sem elég egyenletes, s ez szintén feszültségeket okoz. A VI. ötéves tervben a mennyiségi fejlesztés helyett az ágazatnak ezekre az „apróságokra” is jobban oda kell figyelnie. Nem könnyű feladatok előtt áll az ágazat: a fejlesztés lehetőségei az elkövetkező években talán még szűkösebbek lesznek, mint az V. ötéves terv időszakában voltak. De a szerkezetváltás, a kapacitásokkal való jó gazdálkodás, az új hazai és kül- . földi vevők jobb felkutatása és meggyőzése olyan tartalék, amelyek kihasználása megnyitja a fejlesztési források ma nehezebben nyíló csapját. Az oksági összefüggés egyenes irányú: a jobb munkával kell megszerezni a fejlődéshez szükséges forrásokat. Az sem vitás, hogy a kereskedelmi, szállítási szervezet is sokat tehet abban, hogy az építőanyag-iparban a VI. ötéves tervben megszűnjön az az ellentmondás, hogy egyik oldalon ki nem használt kapacitások vannak, míg a másik oldalon, a kisfogyasztóknál nyomasztó az anyaghiány. A szállítás igényességet mutatja, hogy egy családi ház felépítéséhez szükséges építőanyagok fuvarköltsége eléri a 70—100 ezer forintot. Az építőanyag háttéripari helyzete az elkövetkező években nem hátrány, hanem társadalommal szembeni kötelezettség, amelynek csak az eddiginél jobb minőségű munkával tud megfelelni az ágazat. VV I. Bokros teendői közepette találom Kun Zoltánt, a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet elnökét. Mégis szakít időt arra, .. hogy közöseh látogassunk meg néhány építkezést a városban. Azért döntöttünk így, mert ebben az esztendőben a szövetkezet termelési kapacitásának 95 százalékát az itt folyó építési és felújítási munka köti le. ☆ — Most jól megy minden, Kun elvtárs, — kezdi a beszélgetést Széles József, a négytagú kubikosbrigád vezetője, a balassagyarmati kábelgyár nagycsarnokában, ahol jelenleg a cirkulációs csatorna munká- A gépen balra az elnök, latait végzik. — Eddig még nem akozott csalódást a kollektíva — szól elismeréssel a hangjában a szövetkezet elnöke. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva veszi vissza a szót a brigádvezető, aki nem kis büszkeséggel a hangjában a következőket mondja: — Mi eddig is jól dolgoztunk, ezután is így cselekszünk. Mindig azt vallottam és vallom, hogy amit rám bíznak, azt végezzem el jól. Jól is kerestünk. Mégis voltak akik itthagytak bennünket. — De visszajöttem — kapcsolódik a beszélgetésbe Bag- dal János, a brigád tagja, aki négy hónapig másutt próbálkozott a szerencsével. Az idő elég volt neki arra, hogy rájöjjön: rossz cserét csinált. Most azért agitálja az elnököt, hogy valamilyen formában állítsa vissza szövetkezeti tagságát. Határozott igent nem kap, csupán egy kis biztatást. Ezt követően Kun Zoltán közli a vezetőség állásfoglalását: — A Szőröst áthelyezzük magukhoz. Neveljék jó szakmunkássá ! Mintha darázs csípte volna meg a brigádvezetőt, felszisz- szen, kissé indulatosan a következőket mondja: — A Szőröst? Falumbeli. Sohasem szeretett dolgozni. Szája viszont olyan nagy, mint a... Elnök elvtárs pedig tudja, hogy nem tudom elviselni a szövegelő- ket. — Tudom. De adjunk neki még egy lehetőséget, hogy köztünk maradhasson. Hogy megbecsüli-e magát, vagy sem, az már az ő dolga. Egyetért velem? — kérdi az elnök. Széles József előbb ingatja a fejét, aztán halkan igent mond. miközben talán arra gondol, hogyan is kezdjen az újabb, de igen nehéz feladat megvalósításához. Kisvártatva megszólal': —-Ha úgy dolgozna, mint Baranyi Ottó — mutat a brigád egyik tagjára — akkor nem fájna most a fejem. Öt nem kell noszogatni a munkára. A két keze és a szorgalma nélkülözhetetlen.Nem sokkal később Baranyi Ottótól kérdem. — Mi a véleménye brigádvezetőjének előbbi szavairól? — A munkát tőle is ugyanúgy megköveteljük, mint bármelyikünktől. Ha nem hallgat a jó szóra, akkor kiközösítjük. Jogunk van hozzá. Ezután a kissé heves beszélgetés után. azzal válunk el a kollektívától, hogy a kért munkát határidőre befejezik. Hogy Széles József állítása nem megalapozatlan, azt nem sokkal később Botschner István, a kábelgyár építész-műszaki ellenőre bizonyítja. — Elégedett vagyok a szövetkezet dolgozóinak a munkájával. Betartják a határidőt, jó minőségű munkát végeznek. Pedig nincsenek könnyű helyzetben, mert a terveket nem mindig kapják meg időben. Emiatt esetenként meg kell változtatni a betervezett technológiai folyamatokat. ☆ A kábelgyárból a Nógrád megyei Közúti Igazgatóság balassagyarmati új telepének most épülő szociális létesítményéhez megyünk. Itt László Istvánnal a háromtagú ács szocialista brigád vezetőjével váltogatjuk a szót. — A héten végzünk az itteni munkával, utána megkezdjük az E—3-as ^pület alapozását, zsaluzását — válaszolja az elnök kérdésére László István brigádvezető, aki egyúttal a szövetkezet vezetőségének is tagja. — Nem kell egyiküknek se megmondani, mikor. milyen munka következik. Tudják ők maguktól, hisz jó szakemberek, jó ideje együtt dolgozunk, együtt jöttünk át ide a tanácsi építőktől. Nem, nem bántuk meg. hogy munkahelyet cseréltünk. . . — Addig maradunk itt. míg Zoli bácsi lesz az elnökünk — kapcsolódik be a beszélgetésbe az eddig mélyen hallgató Márton VTTmos. akinek két éve van még a nyugdíjig. Kérésemre magyarázatképpen a következőket mondja: — Zoli bácsi barátságos. jóindulatú, nem beképzelt ember. Dolgoztam én olyannal Is. aki magas szinten hordta a kalapiát. Az viszont sehogy nem tetszett, — A brigád kezdeményezésével nagy elismerést vívott ki a kollektívában — szól ismét Kun Zoltán, maid elmondja, hogy mint ác.sok. vállalkoztak a parkettázásí munka elveszésére. ami becsülettel és kifogástalan minőségben teljesítettek. •fr Utunk végső állomása a kétszer húszlakásos lakóépület munkálatainak megtekintése. Itt Treoinszkv Ferenc művezető. a lakásépítés atvis tejből sorolja: — "Két lépcsőház le "an vakolva, most költözünk át a harmad’kb^ Az a«ztoin_ sok az aitóVo-t. ablakokat áüítMunkásellátók a FUTOBER-ben iák a hpho’ükre. dolgoznak az üvegesek. Máius líö^néro VZ_ szén leszöok a külső. belső Nehezen hihető, hogy tőlük — Szarka Józsefnétól és Orosz Jánosnétól — van ismertebb ember a FŰTÖBER nagybátonyi gyárában. Nap mint nap intézjk a dolgozók ügyeit, így közvetlenül, vagy közvetve gyakorta találkoznak: munkás és munkásellátó. .. — Mi a feladatunk? — kérdez vissza Orosz Jánosné. És sorolja a tennivalókat: — A dolgozók munka- és védőruhájának kiadása, a védőétel és -ital biztosítása, a tisztítószerek, az utazási bérletek és az ebédjegyek kiadása, a bakancsok javíttatásának megszervezése, az élőbbiekkel összefüggő adminisztráció és szervező munka elvégzése. — Lehetne egy kissé konkrétabban szólni az egyes tevékenységi formákról ? — Hogyne — kapcsolódik a beszélgetésbe Szarka Jó- zsefné. — A mintegy' 30 féle cikket kitevő munka- és védőfelszerelés kiadása. megrendelése, a kartonok kezelése, a lejárat idejének kiírása, az arról való tájékoztatás adja tevékenységünk egy részét. Átlagban 250 dolgozónak kell naponta biztosítani a „C”-vitamin-tartalmú védőételt és védőitalt. A tisztítószerek kiírása, illetve a termelésirányítók esetében az átadás is, havi egyszeri elfoglaltságot jelent. Miként 550 ember részére az utazási bérletek kiadása, vagy a szerződéses autóbuszjáratokra a bérletek érvényesítése. Az ebédjegyek heti egyszeri munkát „adnak”, mégpedig: a kiadást, az elszámolást és a konyhai megrendelést. A többi „csak” adminisztrációt igényel. Jólehet. folyamatosat. Mint ahogyan az új és a leszámoló dolgozok „elszámoltatása”. .. — És pontos adminisztrálást — jegyzi meg Oroszné. — Hiszen a legkisebb tévedés esetében a gond azonnal jelentkezik: vagy a dolgozó reklamál, vagy számszaki „gikszer” van. Egy szó,, mint száz: a tévedés nincs megengedve. .. — Hová tartozik a munkásellátási csoport? — Hivatalosan nem csoport, bár szinte teljesen önállóan dolgozunk. A felügyeletet a munka- és normaügyi osztály vezetője gyakorolja — mondja Szarkáné. — Mióta dolgoznak a FŰ- TÖBER-ben ? — Vicuska 1974-től, én pedig két és fél éve — válaszol Orosz Jánosné, majd hozzáteszi: — Kezdettől fogva munkásellátó vagyok. A kolléganőm pedig egy évvel később került ide... — Hogy érzik magukat? — Az anyagiakkal meg vagyunk elégedve. Nem keresünk rosszabbul, mint a gyárban azonos beosztásban levő nők. Egy műszakban dolgozunk. Egyikünk 6-tól délután 2-ig, másikunk negyed nyolctól fél négyig — így Szarkáné. — Ha jól tudom, Szarkáné férje is „fűtőberes”. — Igen — mondja az érdekelt. — Villanyszerelő. Már nyolc éve itt dolgozik. — Az enyém is villanyszerelőként dolgozik, csak a ti- ribesi bányaüzemben — fűzi hozzá Oroszné. — Kedvtelés? — Nekem a kézimunka és a varrás. És ez nem véletlen, hiszen a szakmám: női szabó — válaszol Szarka Jó- zsefné. — Az enyém a gépkocsi - vezetés és a főzés — mondja Irénke. és hozzáteszi: — Bár nem kedvtelés, de megemlítem, hogy a bányavárosi Hazafias Népfront-bizottság elnökségének vagyok a tagja. — Úgy tudom, párttag is. — Igen — válaszol. — Húsz éve. Hosszabb ideje tevékenykedem, mint pártcsoportvezető. — Szarkáné bejáró? — Zagy vapálfalváról! — Elismerések? — A legnagyobb — fogalmazzák meg — az, hogy a gyáriak tisztelnek bennünket. .. vakolással. — F- MTvúttal a fc'-.+í’vaöt * c í on ti ? — Majdnem. Csupán két hét választ el tőle — mondja a művezető. Május 31-ig van még időnk, de addig sok a munkánk is. — A másik húszlakásos épületet viszont nem látom sehol. Itt vagy másutt építik? — Itt készül, de most még nem lehet látni, mert alapozunk, — válaszol a művezető. — De ezt is átadjuk még ebben az évben — vélekedik a szövetkezet elnöke, j Az előbb említett két épület blokkos technológiával készül. Ezt megszüntetik a második fél évben, mert abbahasviák a blokkgvá'-tást. Hogv mi vált- ia fel. mi lesz a meghatározó technológia a lakásépítkezésben. az ma még csak egy kérdőjel. Az ellenőrzés minden mozzanatából érződött, amit Márton Vilmos mondott: — Az elnök megértő. emberséges, mondhatni bensőséges, kapcsolatban van a dolgozókkal, elvi engedmények és elnézés nélkül. (ven esz) (tóth i.) { NÓGRÁD — 1980. március 18., kedd 3
