Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

£G£R £R£/G^<*$ mm. T= CSAH Y)£R£R y/ROS voít, aűja tst£/y, hogy wemm HMM 4 TfAß/AR ®Fff 0/CSősseyAMM /Qi# \A l£6Y£A/f ;—^C^rA w £yjr<y ~ f <sf-fl / AZ A TOfíOR, fii ar/hrr rtőszor - - y^X j Ür/K M A FOGÁT/ A magara' ivóit. AZ, ESKÜ UTA LATJA VIŰ DOBÓ VENDÉGÜL ,£ZJ£H ■ AZAZ £M§£R, AX/£ZSO/Y£X fOGH£GHATH/ £G£R£RT* MN D ÍZEM, ALIGHA VELTE, HOGY , v VACSORA Uh SÁRKÖZIT ÉJI TÁN GERGELY SÁRKÖZIT ÉJSZAKAI POR­TYÁRA hívta, de a CIGÁNY AZ ESKÜ RE HIVATKOZOTT... ' 'öTŰ/SZl / ARRA £SRí v HOGY H£H £1 A HAH£H ARRA, HOGY rt£&Y£0£lRT£ZZäV. ££H£T,HGGYA „ T£BB! ARRA K&mözsörr, ÉH ARRA g £3KÜDŐZSr££r, HOGY sÉO£G£/J£R Tf£G,HAt " I K/H£GYÉ£CA YARBOí.. /S' , ...A TOROK SEREG ELŐŐRS CSAPATA FUTÁSNAK EREDT. i í'i * 1 Már a lépcsőket is felszerelték a salgótarjáni beszterce-lakótelepi, épülő új általános iskolában, melynek 16 tantermét könnyűszerkezetes technológiával alakítják ki a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei. Az oktatási intézmény megvalósulása a városkörzet jogos igényét elégíti ki, kivitelezése mintegy hatvanmillió forintba kerül. — kulcsár — Legendaoszlatás Ä kívülálló joggá] hiheti: pályának kritériumai, követel- tettünk — ezek közui a leg- csak a csökkenő érdeklődés, a ményei vannak. Az óvoda lényegesebb az, hogy a közel kevesebb jelentkező okozhat nevelő intézmény — ahhoz, jövőben megszűnik ez a faj fejtörést a középfokú intéz- hogy a szakközépiskola sike- ta képzés, nincs igény rá, te- mények beiskolázásánál. Ha rés elvégzése után felsőfokú Illettek a pályák. Ezekről az népszerű az intézmény, nagy végzettséget szerezzenek, kO' a túljelentkezés, akkor lehet molyán kell .tanulni, el vonat' „válogatni”, minden rendben, kozta tóképességre van szűk- minisztériumi látogatás során Pedig ez nem teljesen így ség. Ahogy más szakirányú abban erősítették meg az is­van — okozhat gondot egy- középiskolára, erre is készül- kólát, hogy jó pár évig igény egy népszerű, már-már diva- ni kellene, céltudatosabb ér- lesz erre a képzésre a be- tosnak mondható továbbtanu- deklődésseí. Volt olyan év lási lehetőség is. Különösen — két esztendeje —, hogy 133 ség ellenére szükség lesz óvó- akkor, ha nem reális a kép: fő jelentkezett a 30 helyre nőkre, hiszen a kettes normát mire számíthat a jelentkező, (átlagosan 90—100 szokott len milyen jövője van. Megyénk- ni), ami jelentős túljelentke- ben ilyen helyzetben vannak zés. Ennek ellenére azokat, dai csoportjainál. Emellett azok, akik a balassagyarmati akikben komoly a 'szándék, a bázisként is számítanak erre óvónőképző szakközépiskolai helyhiány miatti elutasítás a szakközépiskolai formára — osztályba pályáznak. Kissé után még később is felveszik mint amit tovább lehet fej' mítosz veszi körül a közép- — 17 éves korig. Amikor a leszteni más irányba is. Két fokú óvónőképzést — pozitív felvételről döntenek, sokolda- oldalú nyitásra is látnak le- és negatív túlzások, legendák, lúan mérlegelnek. Ezért is hetőséget: részben a bölcső­pletykák születtek az utóbbi hiba, ha a végzősök osztály- de, részben az alsós napközik években. # főnökei esetleg lebeszélik a Iá- felé. A kiindulás: az általános nyokat erről — mondván, iskolát végző lányok számára nem érdemes ide jelentkezni, ez az egyik legkedvezőbb to- mert nagyon sokan vannak; középiskola óvónői tagozata — vábbtanulási lehetőség. A már aki kiemelkedő tanulmányi kulturális életük sok téren fe- unalomig emlegetett fehér kő- eredményeket ért el, menjen lül is múlja a gimnáziumo- penyen túl a gyermekek irán- inkább gimnáziumba, onnan is két, összetartó közösség ala' ti vonzódás miatt esik sokak mehet majd óvónőnek. Van re- kul a hivatásukra készülő választása erre. Nem is len- alitása ennek a tanácsnak, de óvónőjelöltekből. Tudják, ott- ne ez baj, ha alapos,- megfon- eltéríthetnek kimondottan te- hon, a kisebb településeken is tolt döntés után jelentkeznek, hetséges, erős hivatástudatot olyanokat várnak az óvodába, mérlegelvé képességeiket, érző fiatalokat ettől az isko- aki igaz^ nevelő és nem csak egyéniségüket, pedagógiai ér- látói. Az itt érettségizettek- a gyerekek köré zéküket és sorolhatnánk még nek eddig 62 százaléka azóta módot formálni, művelődési a feltételeket. Sajnos, ez so- már levelezőn felsőfokú óvó- folyamatot elindítani. Remél- kaknál egyáltalán nem ta- nöképzőt végzett, nyitott te pasztaiható! Többen elfeled- hát az út. aggodalmakról a felsőbb veze tés is tud — nemrégiben a még sok helyen nem tudják megvalósítani megyénk óvo­Sokat hallat magáról a Szántó Kovács János Szak­hetőleg sokan lesznek az idén jelentkezők között is hasonló­A. A M m. ■ BM H K iK V RS il f) IWS i 1 ■1 T II it& m ' **». n 1«! uae* va irat PfHR. rnmrn m IKK mám m ih m. S5EJ 1 S3????» \ &V Vonalvégen keznek arról, hogy ennek a Pletykát, hiedelmeket emlí- ak, jön utánpótlás! — gkm — GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Peldolgozta: MÁRKUS* LÁSZLÓ Rajzolta: ZORÁD ERNŐ Előre is elnézést kérek a ra — ki kapja a sok eredmé- ba indul azért, hogy ne csu- magánjellegű közleményért; nyes, másokért küzdő ember pán az ötödik kerületben, a pénteken este, meglehetősen közül azt a szép szobrot, ame- belvárosban — a központtól késői órában, közvetlenül a lyet az adás ideje alatt gyak- távolabbi kerületekben, sőt, dortmundi Westfalenhalléban ran láthatunk a képernyőn. A vidéken is legyen erő és figye- „kikompjuterizált” eredmény- vonalvégen számlálógép rögzí- lem erre az embert felemelő hirdetés utáni pillanatban meg- ti a hívások számát, amely munkára, hivatásra. segítő szólalt a telefonom. Egy szép- egyben bizonyíték arra, hogy szenvedélyre. A sors, vagy a zengésű női (?) bariton ezt kö- milyen a műsor „nézettségi televíziós szakma furcsasága, zölte velem, mindenféle beve- szintje”, de bizonyít mást is! hogy az egykor volt jégtáncos zető nélkül: — Hajrá magya- Nevezetesen azt, hogy nem csu- npgy találkozók, a „hűsitő jég- rokü! pán a jégtánctól, hanem a bé- kockák” riportere, Vitray Ta­Nem tartozom azok közé, nult gyerekek gyógyításától, a más egészen más természetű akik az első pillanatban a szinte „zsebpénzből” felépí- műsorban mutatja fel az em- hordóra ugranak, ezért kéz- tett falusi iskolától is izgalom- béri sikereket azon az estén, detnek megkookáztattam még ba jövünk — mi magyarok. amikor fiatal tanítványa, Gyu- egy „halló”-t, hátha kiderül, Vitray a megmondhatója -r- lai István a jégről lelkendezett, komolyan gondolja-e a buzdí- hányán telefonálnak egy-egy .légtáncosok, tévériporterek, tást? Komolyan gondolta. Oly- adás után. Természetesen meg gyógytornászok. feltalálók, annyira, hogy miután-röviden is mondja, amikor az ered- humanisták pályafutására ke- tisztáztuk — téves kapcsolásról ményről számot ad. A leg- rül fel a korona szemünk lát­ván szó, s hogy én nem az a utóbbi Siker szereplőinek mér- tára. Nem csoda hát, hogy lei­bizonyos Béla vagyak, akit legelésénél feltehetően nagyon kesültséggel, vagy felelős mér- buzdítani akart, a hölgy kémé- sokan szavaztak arra a gyógy- legelés után felvesszük a tele- nyen rámkérdezett: — De tornászra, aki mostoha, értet- fonkagylót és szavak nélkül,' azért örül, ügye?! — Tekintet- len körülményekkel, emberek- vagy buzdítással közlünk vala- tel arra, hogy cseppnyi fe- kel dacolva hozta létre a jő- mit. „Hajrá magyarok”, nyegető hangsúlyt véltem fel- város ötödik kerületében az Tudunk mi győzni, ha mell­fedezni a hangjában, és igazán alkalmazott torna- (gyógytorna) bedobással is — írta Regőczy- nincs szándékomban éjjel sen- csoportot, és gyógyított meg ék sikerén felbuzdulva egyik ki hazafias érzelmét megza- sok más mellett egy béna, já- laptársunk. Tudunk mi — vagy várni, mondtam, hogy „per- róképtelen kislányt. S közben pontosabban, közülünk sokan sze, örülök...” A hívás, háj- „mellesleg” felnevelt maga kö- — győzni pályahosszal az élet szálra ugyanúgy mint azt fenn- rül egy gyógytornászcsapa- árnyékosabb oldalain is! tebb ismertettem, megismétlő- tot. akikkel azután most harc- (T. Pataki) dött a telefon hibájából, s ak­kor újra hallhattam a buzdí­tást (minden bevezető nél­kül) — Hajrá magyarok..." Az igazán szép, feltehetően megérdemelt (nem értek a jég­tánc pontozásához) magyar si­ker, Regőczyék aranyérme, ér­dekeltségünk, reményünk és eredményességünk egy világ- versenyen természetesen a hét kiemelkedő műsora volt. Az átlagos jégtáncműveltségű néző amúgy sem a különféle ugrások elbírálásával foglalko­zik, hanem, miközben gyönyör­ködik a siklásban, elsősorban azért szurkol, hogy az őt kép­viselő páros végre megnyerje azt az aranyat, amit állítólag (ezt mondta a közvetítő Gyulai István) már a téli olimpián meg kellett volna kapnia Re- göczy Krisztinának és Sallai Andrásnak. Egy kis balszeren­cse mindig közbejött. Ha ké­sik is az arany, vagy az igaz­ság — végül is az a fontos, hogy végre sikerült! Szilárd hittel folytatom, ma­radok a vonalvégnél: aligha téved az, aki azt állítja, hogy a nézők figyelme ezen a pén­teki estén kiterjedt a Siker című Vitray-sorozat legújabb adására is. Fergeteges tapsok nélkül, szerényre fogott be­szélgetések keretében láttunk valódi csodákat. Ha meggon­doljuk, egy tői-egyig ■ „érmet” érdemelnének azok, akik eb­ben a műsorban szerepelnek. És újabban minden eset, min­den emberi siker, minden portré mellé telefonszámot is ad a műsor szerkesztője; sza­vazni lehet telefonhívással ar­FILMNAPOK FALUN Nógrád megyében III. 18—31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents