Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

I ÚJ KÖNYVEK Némelykor 1—2 évig is hi­ányzik a könyvesboltokból Villon-kötet. Most viszont egy­szerre kettő is megjelent egy héten belül, a költő kedvelői­nek örömére. Az Európa Ki­adó összes verseit adta köz­re Bartha László illusztrációi­val. A francia posztimpresz- szionistának, a Balaton festő­jének, a „varázsos kolorit” festőjének tisztelt mester nemcsak csodálatos tájképe­ket, csendéleteket, arcképe­ket tud festeni, hanem meg­jelenő könyvillusztrációi is élményszámba mennek. Bar­tha László otthonosan mozog a középkor és Villon világá­ban is. A versekhez készített szellemes kompozíciók épp­úgy beleillenek abba a vá- gáns, csavargó, de ugyanak­kor a világot teljes valósá­gában, szellemiségében meg­fogó világba, amelyet a gya­korlott Villon-olvasó elkép­zel , magának, mint a kor képzőművészeti világába. Az illusztrációk hol a táblaké­pek statikusságával, hol a vaskos megfogalmazással, tragikus, vagy komikus hely­zeteivel fejezik ki a középkor hangulatát, azt a villoni élet­érzést, mellyel azonosulni a ma emberének sem nehéz. Bartha a kötet illusztrálása­kor nem olcsó hatásokat, jól bevált reflexeket keresett, nem az erotikumot, sem a kocsmák hangulatát, hanem láttatja az elesett embert, a börtönből levelet írót, a sors kegyetlensége fölött tSpren- gőt. A Magvető Könyvkiadó „A teljes Villon” címmel tett közzé egy kötetet, Francois Villon fennmaradt összes munkáit. Villont fordított a magyar műfordítók szinte teljes „élgárdája” Illyés Gyu­lától József Attilán át Szabó Lőrincig és Weöres Sándorig. Ez a kötet egy műfordító munkája, Mészöly Dezsőé, a neves irodalomtörténészé, aki a kísérőtanulmányt és a jegy­zeteket is írta. „Villonnak különleges szerep jutott éle­tem és pályám alakulásában” — írja. „Tőle tanultam fran­ciául; rajta kísérletezve let­tem műfordító; érte hagytam ott a Képzőművészeti Főis­kolát; miatta csaptam fel fi- lozopternek”. A teljes Villon, lepődik meg az ember a kö­tet címlapján; miért, eddig nem volt? Többször is meg­jelentek összes versei, a Kis- és Nagytestamentum. Van még eddig magyarul ismeret­len Villon-írásmű. Az apró, de az életmű teljesebb meg­értése szempontjából filoló­gusi felfedezések mellett a kötetben jelennek meg Vil­lon tolvajnyelven írt versei. A ‘„Jargon et Jobelin”, me­lyet Mészöly Hadova és Ha­muka címen fordít. Villon a zsargont a lírai önkifejezés eszközévé teszi, az alvilági tájakat is megjárt költő felfedezi a tolvajnyel­vet az irodalom számára. Nincs ebben a rétegnyelvben emberfogdosás, csak „be­gyűjtés”, nem vernek véresre sénkit, csak „angolosra csi­nálják”, nem akasztják a ra­bot, csak „szárítóra teszik”, hogy a modern argó kevésbé használatos kifejezéseit idéz­zük. A nem kis fejtörést oko­zó versek fordításához egy hadovaszótárt is szerkesz­tett Mészöly, hisz a középko­ri francia nyelvű eredetiből adódóan nem minden kifeje­zésnek van mai megfelelője. A „körülmetélt fülű vagány gyerek”-ről nem tudhatja a jámbor olvasó, hogy az tol­vajt jelent, abból a „szeren­cséből” adódóan, hogy Pá­rizsban az elfogott tolvajok fülét körülmetélték. Mészöly a lehető legteljesebb Villon- panorámát adja, kiegészítve a kötetet nemcsak 3 érdekes és újszerű Villon-tanulmánnyal, hanem a Villonnak tulajdoní­tott versekkel is. A függelék­ben szokatlanra vállalkozott a műfordító, szemelvényeket ad Villon kortársainak verseiből, elsősorban a francia nyelvű irodalomlóól, sőt „sejthető” olvasmányaiból. Ritka telje­sítmény Mészölyé, Villonon keresztül szinte a kor teljes körképét adja. A Modem Könyvtár két új kötettel gyarapodott. Fer­dinande Camon az utóbbi évek olasz irodalmának egyik legkimagaslóbb egyénisége. Két regénye Az örök élet és az Oltár anyámnak már ol­vasható volt ez idáig is ma­gyarul. Kamaszkori élmé­nyeinek világát adja Az ötö­dik rend című regényében a Pó-völgyi parasztok hosszú évszázadok óta változatlan, helyenként iszonyúan nyomo­rult, néhol mulatságos életé­nek, hömpölygő erejű prózá­ban. Itt béketűrő engedelmes­ség van, gyermeki kegyetlen­ség kegyetlen tréfa, de a gyötrelmeket feloldja a naiv furfang, s az író meleg hu­mora. Jean-Bemard Véron személyében —, aki fiatal francia közgazdász, a fejlődő országok problémáival fog­lalkozó szakember — új írót avat az Európa Kiadó. Joao- Thassos a regény címe, s a főhős neve is egyben, aki mint politikai elítélt senyved és porlad testileg-lelkileg egy szigeten. A francia büntető­telepek körülményeiről lehet fogalma a. magyar olvasónak, ha máshonnan nem, Kuncz Fekete kolostora alapján. E kötet azonban nem hasonlít­ható sem Kuncz művészi re­gényéhez, sem más meglehe­tősen népszerű hasontémájű kalandregényekhez sem; egy sivár világ gondolatokban gazdag, hiteles, művészi ábrá­zolása. Külföldi irodalmi mű­vekről szólván idekívánkozó- an említjük meg, hogy Szerb Antal népszerű Világirodalom története immáron hatodik kiadásban jelent meg, segít­ségül azoknak, akik olvas­mányosan kívánnak megis­merkedni a nem hazai iroda­lommal Szophoklésztől Mau- riacig. Táborépítés Bánkon Tovább gazdagodik Bánk, negyénk egyik legkedveltebb dirándulóhelye — a közel­múltban ifjúsági és úttörő- /áltótábor építését kezdték neg, A tábor a rétsági járás ís a megye fiataljainak üdül- ;etését szolgálja, itt kapnak najd otthont a hagyományos­sá váló kulturális táborok is. \ táborozók négyszemélyes laházakban laknak majd, egy­idejűleg 100 fő elhelyezését tudják biztosítani. A létesít­mény építészetileg legérdeke­sebb és talán legfontosabb pontja a sport- és felvonulási téren elhelyezett, nyitott V alakú közösségi épület lesz. A tereprendezési munkákat a rétsági tanács közüzeme meg­kezdte. Remélhetőleg nyáron már működni fog a tábor. I Vasárnapi beszélgetés ÉPÍTSÜNK EGY HÁZAT! — Mostanában egyre élénkül a kedv a csaiádi- ház-építés iránt. Ki anya­gi szempontból, ki régi ál­mát óhajtva megvalósítani vág bele. Mi a véleménye Botka Miklósnak, a me­gyei tanács építési-közle­kedési és vízügyi osztálya vezetőjének, ha most hoz­zálátnánk egy családi ott­hon építéséhez? — Előszöris1 telek kell! Ezt keresik a megye két városá­ban, a kiemelt településeken. Általában a falvakban köny- nyebb hozzájutni. Az építési szándék viszont főként a vá­rosokban nyilvánul meg. Két lehetőség áll előttünk. Vagy a városszéli, érintetlen terüle­teken alakítanak ki telkeket a tanácsok, vagy a városiasabb részeken, foghíjakon. Az utób­bi szanálási költsége gyakran a csillagokig rúg. Az előbbi megoldás sem olcsóbb, a köz­művek kiépítése során az egy lakásra jutó fajlagos költség nem ritkán kétszázezer forint fölé emelkedik, s a kivethető közműfejlesztési hozzájárulás ennek csak töredékét fedezi. — Az építeni akaró nem kíván aszfaltozott utat, szennyvízcsatornát, csak telket... — Amíg a ház el nem ké­szül. Utána máris a teljes közművesítés az igénye, ami a XX. század nyolcvanas éveiben teljesen jogos. Csu­pán az anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Mert arról sem szabad megfeledkeznünk: a korábban épült utcákra is van mire költeniük a taná­csoknak. — Végül is, hozzájutha­tunk telekhez? — Igen, de ném biztos, hogy ott, ahol építeni szeretnénk. Akad telek a megyében, de a csa'.ádi ház építése iránti igény nem ott jelentkezik. A városokban pedig nagyon ne- feág a kérések teljesítése. — Most lássunk a terve­zéshez! Kihez fordulha­tunk? — A megyében évente 800—1000 családi ház kerül tető alá magánerőből. A ter­vek zömét száznegyven ma­gántervező készíti. Közülük negyvenen szinte csak a név­jegyzékben szerepelnek, ter­vezésre egyéb elfoglaltságuk miatt nincs idejük. Ezek fő­ként a legkiválóbb tervezők. Így a tervdokumentációk szín­vonalára gyakran érkezik pa­nasz. — Tehát kezdődik az építtetők tortúrája? — Semmivel sem hosszabb időszak ez, mint az európai átlag. Az építés nem két év­re szól, komoly költséggel jár, értéket hoz létre, gyakran visszavonhatatlanul alakítja az épület a környezetet. Ért­hető, ha számos előírás igyek­szik szabályozni, miként il­leszkedjék a környezetbe, s funkciói sem lehetnek közöm­bösek, hiszen az a cél, minél •nagyobb használati érték jöj­jön létre. — Korszerűek-e a nógrá­di családi házak? — Egyre inkább, ez a ta­pasztalatunk. Bár zömmel ezek az épületek a foghíjas telkekre kerülnek, amely már­is körülhatárolja a lehetősé­geket. A próbálkozások dicsé­retesek. Rétságon például szemre is tetszetős épület­együtteseket alakítottak ki. A nagyobb települések fejleszté­se rendezési terv alapján tör­ténik. A faluközpontokban igyekszünk elsősorban befo­lyást gyakorolni. Az Urbanisz­tikai Társaság és a Magyar Építőművészek Szövetségének mesteriskolája nagy segítséget nyújt hozzá, mert egy-egy te­lepülés központjának részle­tes terveit is elkészítik. — Az építeni akaró szán­déka gyakran kerül össze­ütközésbe az előírásokkal. Felpaprikázódik néha, mondván: az én pénzemért miért nem építhetek olyat, amilyent elképzeltem? Van-e joga ahhoz a ható­ságnak, hogy esztétikailag, műszakilag megfelelő épü­let falai között még a vá­laszfalak alakításába is be­leszóljon? — Ügy érzem, ezek a „be­leszólások” elenyészőek, s minden esetben az állampol­gár érdekeit szolgálják. Hogy településeinken korszerű csa­ládi házak emelkedjenek, eb­ben a helyi tanácsoknak is nagy szerepük van. Megértet­ni az építtetővel, az alaprajzi funkcióknál már talán a kö­vetkező generáció igényeire is ügyelni kell. Sajnos helyen­ként a szabályozás ellentmon­dásai is közrejátszanak. Mert a lakás hasznos alapterülete ugyan előírt, mennyi lehet a maximum, de a melléklétesít­mények — műhely, zöldség­tároló, kamra, raktf - — nem. így ezen a megnevezésen fut­nak helyiségek, amelyek ké­sőbb szintén 'állandó emberi tartózkodás célját szolgálják, de például ,az OTP erre hitelt nem finanszíroz. Személyes véleményem: nem baj, ha a családi ház építője már gyer­mekeire is gondol, de termé­szetesen az elbírálásnál nem a személyes vélemény a mérv­adó. Az engedélytől eltérő építkezések megakadályozá­sa, a megelőzés a törekvé­sünk, de ehhez több helyszíni Egy rekonstrukció röntgenképei Beszélgetés dr. Hatvani László igazgató főorvossal Szóltak erről a kérdésről szenvedélyesen, elkötelezet­ten, sőt, elgondolkodtatóan; szóltak a gyógyító munka fel­tételeinek sürgető szükséges­ségének drámai hangsúlyai­val; szóltak a közös ügyet, az ember ügyét kiemelve —, de nem igaztalanul. Szóltak tanácsülésen, s higgadtan, reálisan, megalapozott derű­látással pártértekezleten — Balassagyarmaton. Talán idő­szerű éppen most szót válta­ni a városi tanács kórházá­nak felújításáról dr. Hatvani László igazgató főorvossal ezekben a napokban, amikor döntés születik arra is: mi­Dr. Hatvani László gyógyítása nálunk összponto­suljon. A rekonstrukció teljes lendülete a most folyó ötéves tervidőszakban valósult meg, de ez a hatalmas arányú, fo­lyamatos munka, amely egy­úttal kórházszervezési felada­tokkal is együtt jár, már a negyedik ötéves tervben meg­kezdődött. A szülészeti-nő­gyógyászati pavilon mintegy két éve működik, elkészült az új mosoda épülete. Sajnos, bi­zonyos tervezési hibák kijaví­tása miatt ennek a létfontos­ságú objektumnak a haszná­latbavétele a mai napig nem történt meg. Korszerű tüzelé­si technológiára tértünk rá Az új mosodaépület áll ugyan, de még késik átadása. ként folytatódhat a megkez­dett munka, milyen képet mutat ma, az évekkel ezelőtt elindult rekonstrukció? Tárgyilagos „röntgenkép” a tárgyi és személyi feltételek úgynevezett apró részleteire is figyelve: a kórház épület- állományának jelentős része alaposan elöregedett. Ezt, az egykor Mária Valéria köz­kórháznak nevezett intéz­ményt még a századforduló előtt (!) kezdték építeni, egé­szen pontosan: 1896-ban. Ek­kor megyei feladattal, később járási hatókörrel bízták meg. Falai között gyógyított dr. Kenessey Albert sebész és dr. Bartha Elemér szemész, mind­ketten nagy szaktekintélyei az orvostársadalomnak. Az ötvenes években egy ideig ebben a kórházban fejtett ki áldásos tevékenységet a nagyhírű professzor, dr. Sán­ellenőrzésre lenne szükség, felvilágosító, meggyőző mun­kára. — Bizonyára legnagyobb gondunk az építőanyagok beszerzése lesz, ha építeni akarunk. — Sajnos, mert egy-egy épület kivitelezéséhez számta­lan anyagra van szükség, nincs rá garancia, hogy azt kapunk a TÜZÉP-telepen, amiért elindultunk. Építő­anyaghiányról mégsem beszél­hetünk, mert ennek ellent­mond a sok felépített lakás. Az építtető áruhiányérzete jogos, s ezért idejekorán el­kezdi a gyűjtögetést igénybe­vesz minden lehetőséget. Már eleve számol azzal, hogy emiatt elhúzódik az építkezés ideje. — S kit bízhatunk meg a lakás kivitelezésével? — A minap bejött egy pa- nászos hozzám. Elmesélte, hogy együtt volt a pénze, úgy gondolta, megbíz egy ipa­ri szövetkezetei az építéssel. Körbejárta a megyét, s egyet­len egy sem vállalta. — Pedig ezek a szövet­kezetek, legalábbis közülük néhány jelentős támogatás­ban részesül a szolgáltatás fejlesztéséért. — Meg kell értenünk, hogy népgazdaságilag fontosabb feladatok végrehajtásán mun­kálkodnak. De baj nincs, hi­szen a megyében található az ország építőipari kisiparosai­nak huszonöt százaléka. Vál­lalkozó tehát akad. — S a legfontosabb: mennyi pénz kell, hogy belevágjunk a családi ház építésébe? — Nem tudom! Általában kevesebből kihozható, mint a forgalmi értéke. Ehhez- hozzá­járul a kaláka, a saját mun­kaerő, a vállalati támoga­tás... — Akkor kezdhetjük a családiház-ápítést! M. Szabó Gyula tha Kálmán. A kórház jó hí­rét —, mert van ilyen — ta­lán ők alapozták, de megtar­tani, tovább erősíteni a ké­sőbb jövőknek, a tegnapi és mai gyógyítóknak, orvosok­nak, asszisztenseknek, nővé­reknek, műszakiaknak, ad­minisztratív dolgozóknak kellett. Ma valóságos nemze­dékváltás megy végbe a gyar­mati kórház fiatalodó falai között. Erről mondja a kór­ház igazgató főorvosa: — Három, vagy négy nyugdíj előtt álló munkatársunk dol­gozik körünkben, a kórház orvosállománya, pontosabban annak derékhada életkor te­kintetében a harmincas— negyvenes korosztályhoz tar­tozik, de ezen túl mentali­tásban, szándékban, gondol­kodásban a munkáról vallott nézeteiben is nagyon hason­lít egymásra. Másoktól kapott (tanács, munkatársak, betegek) véle­mények arról szólnak, éppen- hogy nem véletlen ez az egyezés. Nagyon sok utánjá­rással, szervezéssel, levelezés­sel, tervezgetéssel járt együtt áz, hogy a hagyományokhoz híven, a balassagyarmati kór­ház élete, ahogy mondani szokás — intézményi hangu­lata kitűnő. Van ok az opti­mizmusra? — Feltehetően az idén ugyanúgy megkapja kórhá­zunk azt a kiemelt figyelmet, támogatást, mint az eltelt években. A jelenlegi tervidő­szak. éveiben mintegy száz­milliós költséggel folyamato­san valósult meg a rekonst­rukció. De már a hat­vanas években is megkezdő­dött a korszerűsítés-bővítés. Akkor bizonyos területek be­építése volt a feladat. Egy példa erre, hogy a jelenlegi sebészeti pavilon bizonyos ré­szeinek beépítésével újabb helyiségeket nyertünk. A rekonstrukció eredmé­nyeit hosszan sorolja dr. Hat­vani László, aki nyolc eszten­deje látja el igazgatói felada­tát, de egy év híján negyed- százada dolgozik ebben a kór­házban. — A kórház ágylétszáma 1029. Százezer lakos ellátását biztosítja, hiszen jelentős számú lakosság tartozik hoz­zánk az egészségügyi integrá­ció következtében. Ezt azért érdemes kiemelni, mert ugyanakkor a város lakóinak száma nem éri el a húszez­ret. Elmegyógyászati szem­pontból nem csupán az egész megye, hanem az összevont gödöllői—aszód', járás is ide tartozik, míg a fertőző beteg­ségek gyógyításában — a fertőző májgyulladást kivéve — ugyancsak a mi kórhá­zunk a kijelölt intézmény. A hepatitis gyógyítása, mint közismert, a megyei kórház feladata, bár ésszerűnek lát­szik, hogy a jövőben minden fertőző betegségben szenvedő az évek során, eltűntek a sa­lak- és szénhegyek: korszerű­södött a világítás, sikerült a csapadék és a szennyvíz el­vezetését is kellően megolda­ni. Napjainkban történik a belgyógyászati és a sebészeti pavilon folyamatosan végzett korszerűsítése — ezek a mun­kák azonban nem kis áldo­zatvállalással járnak együtt. A sebészeti pavilon re­konstrukciója például két ütemben történik Balassa­gyarmaton. Az első részt ta­valy újították fel, a második ütem megvalósulása úgyszól­ván órák kérdése. Ezzel a se­bészeti pavilon átesett a fel­újítási munkákon, de hátra­van még például a belgyó­gyászati pavilon korszerűsí­tése, ami bizony, nem kis gonddal jár együtt. Az igaz­gató főorvos elmondja: — Nagyon vontatottan halad az a munka. Két éve tart már, s az egészségügyiek teljes odaadása mellett a helyzet tarthatatlan lenne betegeink megértő türelme nélkül! Mi­után nem új épület átadásá­ról, hanem egy régi teljes felújításáról van szó — el­képzelhető, milyen gondot okoz ez a hosszasan elhúzódó munka orvosnak, nővérnek, betegnek egyaránt. Az idén azonban e tekintetben is je­lentősen előre kell lépnünk. Most az a helyzet, hogy amíg a pavilon egyik részét fel­újítják, a másik részében fo­lyik a gyógyítás, bizony, mos­toha körülmények között. A felújításra fogott részből a betegeket átköltöztettük a szülészeti-nőgyógyászati pa­vilon alsó traktusába, termé­szetesen átmeneti megoldás­ként. Mindez olyan többlet- munkát követel dolgozóinktól, amelyet a kívülálló aligha tud elképzelni . . , Jelenleg három helyen dol­gozik a kórházi röntgen, a laboratórium (a gyors diag­nosztika egyik fontos helyszí­ne) nemkülönben. A központi diagnosztikai épület megépí­téséhez is az idén szeretné­nek hozzálátni, hogy három év múlva már a gyógyítást szolgálja. Abban kap majd helyet a röntgen, a gyógy­szertár, a labor, de tervezik, hogy a folyamatos rekonst­rukció kiterjed a kétezer ada­gos konyha megépítésére és a központi műtőblokkot, a kis létszámú osztályokat (szemé­szet, orr-fül-gége, trauma­tológiai állomás, felvételi osztály) magában foglaló épü­let kialakítására is. Egyetlen szóval kifejezve: folytonosság. Ez lehet a nagy múltú intézmény re­konstrukciójának kulcsszava. Hogy a régi eltűnjék, és, hogy a már megépített, alkalma­zott új a tovább folytatott, töretlenül előrehaladó korsze­rűsítéssel teljes értéket nyer­jen. (T. Pataki) i Y

Next

/
Thumbnails
Contents