Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
DEJTÄ3R Polvák János községi párttítkár, Farkas László bányásznyugdíjai Iskolaigazgató: — Mindenütt a* kedvtelése az üvegfonatok készítőről, vízről beszélnek az embe- tese. Fonatai a Kímes tojással verek ___ tekednek. F ain a kúton át... •alia Sándor művezető, Koner Jiaosné ás Major Jáaosné, a szövetkenet sa*s»jItóüze eég szerint válogatja a savanyú-erős paprikát A leghidegebb tavasz sem riasztja vissza az építőket a dejtárl határban folyó munkától. All már a két víztároló, készítik a savtalanító-elosztó falait; május végén szeretnék ezt a munkát is befejezni F agyott földön állunk, hiába a március. Panaszkodnak az építők a ..vizesek” Dej- tár határában: jéggé dermedt minden az éjszaka is, de még a hó is esett reggelre. Tóth Gyula művezető mégis bizakodik, tartani tudják az építési határidőket. „Mi azt a feladatot kaptuk, hogy ezek az ötszáz köbméteres víztározók és a környék vízellátását biztosító sár talanító, elosztó-gyűjtő elkészüljön. Érsekvadkert és Tereske innen kapja majd a vizet a regionálison, közvetlen kapcsolat utján. De ez az el" osztó szolgál Dejtárnak és Nagyoroszinak is. Kicsit arrébb pedig felépül majd egy ezer köbméteres víztározó. Az elosztót május végére át akarjuk adni. S akkor, ahol már a községben van a vízvezetékrendszer — megtelik jó vízzel is!" Érsekvadkerten például készen várja a vezeték a dejtári vörösharaszti részre telepített tucatnyi kútból a vizet. A kutak teljesítménye egyben azt is megmutatja - van itt víz bőven! A dejtári medencében. Egy-egy kút teljesítménye másodpercenként nyolcszáz (!) liter, s akkor még itt vannak a tározók; a készülő ezer köbméteres tartaléknak például... A víz ma Dejtár jelképe. De megmaradnak, mert megőrzik a dejtáriak a régi jelképeket is. Azt, hogy a Tanácsköztársaság védelmére rtt alakúk az a vörösszázad, amelynek zászlóját mai fiatal határőreink vigyázzák és ez egyben a másik jelkép, nem is jelkép, mindenoldalú valóság, kapcsolat; Dejtár hotárőrközség. Erről azonban már Potyák János dejtári iskolaigazgató, községi párttitkár beszél a krónikásnak: — Társadalmi munkában, kulturális életben, minden jelentős, meghatározó vonásában az itteni életnek ott találjuk katonáink munkáját. A határőr ifjúsági szakaszok járási vetélkedőjét is minden alkalommal itt rendezik meg. Dejtár ma több mint ezernyolcszáz lakosnak otthona, s bár a termelőszövetkezeti összevonással (Érsekvadkerten a központ) tulajdonképpen elvesztette gazdasági egységét, önálló, sok szakembert foglalkoztató, jól felszerelt gépjavító állomását, másfelől viszont erősödött szerepe azáltal, hogy az iskolakörzetesítés ide irányította a pataki felsős diákokat. Ma a dejtári iskolában kétszázhatvan gyerek tanul. A stagnálást mutatja bizonyos értelemben azonban az a tény. amely országosan nem éppen megszökött — nincs szükség több tanteremre a közeli jövőben, s nyilván a távolabbiban sem! Elég az, ami már megvan. Ugyanezt mondják az óvodában is. Talán az iskolanapközi iránt nőtt valamelyest oz igény. És az étkeztetés iránt. Jó hírű, kissé bi. zony szűkös körülményei ellenére is sokat vállaló kereskedelmi pont a szövetkezeti bisztró, ahova étkezni járnak a helybeliek, a „vizesek" innen a határból, de itt kapnak ebédet a rászoruló öregek is. Az öregek - egyre inkább jelképei ők,is ennek a nagy múltú községnek. A fiatalok elköltöznek, ha tehetik, a fővárosba. a* építőipari munkahelyekhez közelebb. Vagy Ér sekvadkertre, Balassagyarmatra törekednek. Ittmaradnak egyedül az öregek. „Nagyon nagy szükség lenne a székhelyközségben is egy olyon jól működő öregek napközi otthonára, mint ami. lyen a társközségben Patakon létezik" - vélekedik a községi párttitkár. A dilemma, a tanácstalanság is ebből adódik. Hiszen alkalmas hely is lenne, mint mondják a községbeliek: - Ott a régi .termelőszövetkezet elhagyott irodája! Miért ne tehetne azt erre az emberi célra felhasználni? Miért? Mert esetleg jó lenne gazdasági, termelési, közösséget gazdagító melléküzemági célra is használatba ven. ni. Mi a fontosabb, mi a járható, követhető út - mihamarabb eldöntik a helybeliek, azok. okik felelősséget éreznek, s mérlegelni is tudnak. A legfontosabb most a víz. A víz, amelynek vezetékeit az idén Dejtónon is a földbe helyezik. Ritka rossz útjai vannak ennek a községnek, de most igazán meglátszik a jó tanácsi tervezés, előrelátás — nem kel! felbontani o jót, s ha már meglesz a víz, jöhet az útépítés is) Mert ez • a sorrend, s ezért akár több kényelmetlenséget is érdemes kiállni. Mert kényelmetlenség azért akad. Itt van mindjárt a könyvtár, pontosabban, éppenhogy nincs már. A télen, a hó súlya alatt összeomlott. „Régi épület volt már” - mondják a dejtáriak. Nem nagyon sajnálják. A könyvek most összekötve raktáron várják, hogy felépüljön megyei segítséggel az új könyvtárhelyiség. A tervek készek, a kivitelező is megvan, májusban a falak is kiemelkednek a dejtári földből. A zért új házak is kinőnek itt rendre-sorra.' Telekkijelöléssel, egyéb segítséggel igyekszik a tanács a fiatalokat megtartani, s van, aki inkább Dejtárt választja pénzzel a zsebében is! Előfordult az is, hogy a már befizetett városi lakást cserélte vissza dejtárira egyik, másik fiatal. A község rövidesen a vizet is megadja lakóinak és útjai is lesznek, járhatók — erősödik a ragaszkodás a szülőhelyhez. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Három éve működik a dejtári Iskolában a közlekedési szakkör, amelyet Frankó István pedagógus vezet A gyerekek itt ismerkednek a kismotorok, kerékpárok szerkezetével, és a szakkörben készülnek fel a kismotorvizsgára Is. A dejtári KRESZ-park felépítése megkezdődött a fásítással, rövi- *:sen tovább épül a gyakorlópálya A dejtári óvodások kilencvenen vannak, minden jelentkezőt fel tudtak venni a jól felszerelt, jól ellátott óvodába. KépUnköu bárom vidám napos; Pusztai Brigitta, Nagy Rita és Petrezsely Krisztiaa i
