Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

DEJTÄ3R Polvák János községi párttítkár, Farkas László bányásznyugdíjai Iskolaigazgató: — Mindenütt a* kedvtelése az üvegfonatok készí­tőről, vízről beszélnek az embe- tese. Fonatai a Kímes tojással ve­rek ___ tekednek. F ain a kúton át... •alia Sándor művezető, Koner Jiaosné ás Major Jáaosné, a szövetkenet sa*s»jItóüze eég szerint válogatja a savanyú-erős paprikát A leghidegebb tavasz sem riasztja vissza az építőket a dejtárl határban folyó munkától. All már a két víztároló, készítik a savtalanító-elosztó falait; május végén szeretnék ezt a munkát is befejezni F agyott földön állunk, hiába a március. Panaszkodnak az építők a ..vizesek” Dej- tár határában: jéggé dermedt minden az éjszaka is, de még a hó is esett reggelre. Tóth Gyula művezető mégis bizakodik, tartani tudják az építési határidőket. „Mi azt a felada­tot kaptuk, hogy ezek az ötszáz köbméteres víz­tározók és a környék vízellátását biztosító sár talanító, elosztó-gyűjtő elkészüljön. Érsekvadkert és Tereske innen kapja majd a vizet a regio­nálison, közvetlen kapcsolat utján. De ez az el" osztó szolgál Dejtárnak és Nagyoroszinak is. Kicsit arrébb pedig felépül majd egy ezer köb­méteres víztározó. Az elosztót május végére át akarjuk adni. S akkor, ahol már a községben van a vízvezetékrendszer — megtelik jó vízzel is!" Érsekvadkerten például készen várja a vezeték a dejtári vörösharaszti részre telepített tucatnyi kútból a vizet. A kutak teljesítménye egyben azt is megmutatja - van itt víz bőven! A dejtári medencében. Egy-egy kút teljesítménye másod­percenként nyolcszáz (!) liter, s akkor még itt vannak a tározók; a készülő ezer köbméteres tartaléknak például... A víz ma Dejtár jelképe. De megmaradnak, mert megőrzik a dejtáriak a régi jelképeket is. Azt, hogy a Tanácsköztár­saság védelmére rtt alakúk az a vörösszázad, amelynek zászlóját mai fiatal határőreink vi­gyázzák és ez egyben a másik jelkép, nem is jelkép, mindenoldalú valóság, kapcsolat; Dejtár hotárőrközség. Erről azonban már Potyák János dejtári isko­laigazgató, községi párttitkár beszél a krónikás­nak: — Társadalmi munkában, kulturális életben, minden jelentős, meghatározó vonásában az it­teni életnek ott találjuk katonáink munkáját. A határőr ifjúsági szakaszok járási vetélkedőjét is minden alkalommal itt rendezik meg. Dejtár ma több mint ezernyolcszáz lakosnak otthona, s bár a termelőszövetkezeti összevonás­sal (Érsekvadkerten a központ) tulajdonképpen elvesztette gazdasági egységét, önálló, sok szak­embert foglalkoztató, jól felszerelt gépjavító ál­lomását, másfelől viszont erősödött szerepe azál­tal, hogy az iskolakörzetesítés ide irányította a pataki felsős diákokat. Ma a dejtári iskolában kétszázhatvan gyerek tanul. A stagnálást mutat­ja bizonyos értelemben azonban az a tény. amely országosan nem éppen megszökött — nincs szükség több tanteremre a közeli jövőben, s nyilván a távolabbiban sem! Elég az, ami már megvan. Ugyanezt mondják az óvodában is. Ta­lán az iskolanapközi iránt nőtt valamelyest oz igény. És az étkeztetés iránt. Jó hírű, kissé bi. zony szűkös körülményei ellenére is sokat válla­ló kereskedelmi pont a szövetkezeti bisztró, aho­va étkezni járnak a helybeliek, a „vizesek" in­nen a határból, de itt kapnak ebédet a rászo­ruló öregek is. Az öregek - egyre inkább jel­képei ők,is ennek a nagy múltú községnek. A fia­talok elköltöznek, ha tehetik, a fővárosba. a* építőipari munkahelyekhez közelebb. Vagy Ér sekvadkertre, Balassagyarmatra törekednek. Itt­maradnak egyedül az öregek. „Nagyon nagy szükség lenne a székhelyközségben is egy olyon jól működő öregek napközi otthonára, mint ami. lyen a társközségben Patakon létezik" - véle­kedik a községi párttitkár. A dilemma, a tanácstalanság is ebből adódik. Hiszen alkalmas hely is lenne, mint mondják a községbeliek: - Ott a régi .termelőszövetkezet elhagyott irodája! Miért ne tehetne azt erre az emberi célra felhasználni? Miért? Mert esetleg jó lenne gazdasági, termelési, közösséget gaz­dagító melléküzemági célra is használatba ven. ni. Mi a fontosabb, mi a járható, követhető út - mihamarabb eldöntik a helybeliek, azok. okik felelősséget éreznek, s mérlegelni is tudnak. A legfontosabb most a víz. A víz, amelynek veze­tékeit az idén Dejtónon is a földbe helyezik. Rit­ka rossz útjai vannak ennek a községnek, de most igazán meglátszik a jó tanácsi tervezés, előrelátás — nem kel! felbontani o jót, s ha már meglesz a víz, jöhet az útépítés is) Mert ez • a sorrend, s ezért akár több kényelmetlenséget is érdemes kiállni. Mert kényelmetlenség azért akad. Itt van mindjárt a könyvtár, pontosabban, éppenhogy nincs már. A télen, a hó súlya alatt összeomlott. „Régi épület volt már” - mondják a dejtáriak. Nem nagyon sajnálják. A könyvek most összekötve raktáron várják, hogy felépül­jön megyei segítséggel az új könyvtárhelyiség. A tervek készek, a kivitelező is megvan, május­ban a falak is kiemelkednek a dejtári földből. A zért új házak is kinőnek itt rendre-sorra.' Telekkijelöléssel, egyéb segítséggel igyek­szik a tanács a fiatalokat megtartani, s van, aki inkább Dejtárt választja pénzzel a zse­bében is! Előfordult az is, hogy a már befize­tett városi lakást cserélte vissza dejtárira egyik, másik fiatal. A község rövidesen a vizet is megadja lakóinak és útjai is lesznek, járhatók — erősödik a ragaszkodás a szülőhelyhez. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Három éve működik a dejtári Iskolában a közlekedési szakkör, amelyet Frankó István pedagógus vezet A gyerekek itt ismerkednek a kismotorok, kerékpárok szerkezetével, és a szakkörben ké­szülnek fel a kismotorvizsgára Is. A dejtári KRESZ-park felépítése megkezdődött a fásítással, rövi- *:sen tovább épül a gyakorlópálya A dejtári óvodások kilencvenen vannak, minden jelentkezőt fel tudtak venni a jól felszerelt, jól ellátott óvodába. KépUnköu bárom vidám napos; Pusztai Brigitta, Nagy Rita és Petrezsely Krisztiaa i

Next

/
Thumbnails
Contents