Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

■ Tompa tiszteletes emlékezete Kel emér Miskolcról a Kazincbarci- szép gótikus ablakaival, érté- Kelemérre költözött, ami­kát, Putnokot érintő úton kés műemlék. kor íeleségül vette a szelíd menetünk Keleméire. Útköz- Ä templom egyik emléktáb- Soldos Emíliát, aki sok szén­ben természeti ritkaságok kel- Iáján olvasom: „Krasznai Mi- védésében méltó társa, segít- tik fel érdeklődésünket. A hálynak, az 1675. évben igaz sége lett a költőnek. A vilá- Putnok és Kelemér között ha- hitéért Nápolyban gályarab- gosi fegyverletétel után az ladó, nehezen járható ország- ságot szenvedett kelemér- irodalmi élet hirtelen össze- út mentén térül el a Kis- és gömörszőllősi lelkipásztornak omlott, az írók szétszéledtek, Nagy-Mohostó természetvé- dicső emlékezetére”. ki bújdosásba, ki börtönbe. „A deimi területe, öt holdnyi kü- De őrzi a hagyomány Ke- szabadságharc bukása után lönleges mocsári és lápnö- lemér egy nevesebb lelki- nyílik ki Tompa szeme a tel- vényzettel, dús tőzegmohaláp- pásztorának emlékét is. Az jes valóságra — írja Szalat- pal. Ezek a tavak a jégkorszak egykori parókia — ma Tom- nai Rezső. — A gyönge test végén földcsuszamlással ke- pa Mihály-emlékmúzeum. Az makacs, határozott; tiszta lel- letkeztek. Az azóta egyre vas- alacsony gerendázatú épü- két rejt. Alig álcázott szavak- tagodó tőzegmohalápok a jég- letben a költő személyes tár- kai, szívbemarkoló allegóri- korszak néhány ritka nővé- gyai, asztala, szekrénye, ru- ákkal fordul az osztrák elnyo- nyét is megőrizték. hái, írószerszámai. más ellen, kipellengérezi a Miután e természeti ritka- Tompa Mihály, a beteges, Bach-korszakot”. Ságban gyönyörködtünk, né- hányatott sorsú költő 1849. 1850-ben Keleméren írja áprilisától élt Keleméren. „A gólyához” című híressé Azután, hogy mint nemzetőr- vált versét. Ezért a rebellis­nevezetességű kisközségbe, lelkész részt vett a szabadság- hangú költeményéért az oszt- Kelemérre érkeztünk. harcban, s csak súlyos beteg- rák zsandárok Kassára hur­Kelemér központjában a sége miatt vált meg a hon- colták, aztán Hanvára inter­hány kilométernyi út megté­tele után máris az irodalmi református templom fogad, védseregtőL POLNER ZOLTÁN: A történelem tigrise Az iszony végrendeletei: széttépett arcok. Én csak a hullamerev egekre emlékszem. Lapul a történelem tigrise az éjben. Ki emlékszik a végrendeletekre? Honnan ez a sikoly szél, ez a Koponyák-hegye honnan? A történelem tigrise vár a bozótban. Véres állati üvöltés reszket a kövekben. Füstölgő sírkövek: Lidice, Dachau, Auschwitz. A történelem tigrise puhán lopakszik. Ki ne emlékezne a széttépett orcokra: gázkamrákban a világot szívünkre hagyták és láttátok a történelem fenevadját. nálták, ahol egy évig nem mehetett ki a falu határába sem. De hogy az elzártság, a megfélemlítés nem befolyá­solta Tompa költészetét, em­lékeztessünk a Hanván írt nagy veresére, a „Levél egy kibújdosott barátom után”-ra. Szállóigévé lett szép sorait máig idézzük: „Szívet cserél­jen az, aki hazát cserél”. Vagy említsük a költészet nemzet­mentő szerepét hirdető „A ma­dár fiaihoz” című, s társa­dalombírálatának egyik leg­erősebb példáját, a „Boldog sziget” című versét, amely a Bach-korszak szatírája, a ma­gyarság élősdijeinek leleple­zése. E versek költőjének, a nem­zetébresztő Tompának az emlékezete az 1963-ban létre­hozott keleméri emlékház. Kádár Márta Március 16., vasárnap: 20.05: Tetthely. Elszámolás egy ismeretlennel Á gyermekszínjátszás gondjairól híógrád megyében 1979-ben ben dolgozna, rendszeresen 21 gyermekszínjátszó együttes dolgozna az iskolában egy irodalmi színpad működött: úttörők, kisdobosok, iskolá­ban, úttörőházban, művelődé­si otthonban. Ha színjátszó­mozgalmunk jövőjét reméljük megalapozódni ezekben a cso­portokban, szerénynek tűnik ez a szám, s még szerényebb, ha a mintegy 180 kisdobos-, úttörőcsapattal 'vetjük össze. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben felével-harmadá­színjátszó csoport, egy irodal­mi színpad. S marad a tény: 142 álta­lános iskolában 21 úttörő kor­osztályú csoport dolgozik, a középfokú oktatási intézmé­nyekben évről évre hamvaik­ba hulló kísérleteket, iskolai keretekből soha ki nem lépő próbálkozásokat nem tekintve 5—6 kisegyüttes dolgozgat... Elemi ellentmondás. Az val csökkent a rendszeresen okát soha, sehol, senki nem dolgozó felnőttcsoportok szá­ma. (Ez országos tünet: 1974— 79 között mintegy 400 együt­tes tűnt el az országban.) vizsgálta, nem elemezte még: miért nem élünk megfelelően iskoláinkban a színjátszás gazdag lehetőségeivel. Néhány Teljesen világos, hogy ősz- együttesvezető tapasztalatait, szefüggés van az egész moz- gondjait jelezve, idézve érde- galom és az iskolában folyó mes megkísérelni, felmutatni, színjátszó-tevékenység meny- nyiségi, minőségi gondjai kö­zött, de az egészen bizonyos, hogy a közvetlen utánpótlást meghatározó középiskolai honnan gyökereznek a bajok. A tapasztalt, éveken át dolgozó tanárnő szemléleti gondokra hivatkozik: „Jó, jó, hogy magyartanárok volnánk, mozgalom függvénye a gyér- de soha minket senki nem mekszínjátezás eredményei- tanított a színjáték dramatur­nek. Nógrád megye 18 középfo­giájára, pszichológiai, elemei­re vagy a beszédtechnika kú oktatási intézményében problémáira, mint mondjuk a ezen a területen egyértelmű­en bizonyos, hogy nem folyik eredményes munka, sőt elemi kezdeményezések is hiányoz­nak, egykor nagy múltú diák­színpadokkal rendelkező is­kolákban éveken át nem dol­gozik rendszeresen tevékeny­kedő együttes. Pedig a világ legtermésze­testnevelés szakos kollégát sem. S ha az ember komo­lyan hozzálátna, rögtön szá­mon kérik a sikert. A jó sze­replést kulturális szemléken, fesztiválokon, azonnali beug­rást rendezvényekre, politikai ünnepségekre. A csoport gye­rekekből áll; nemcsak a fel­készítő tanáron múlik, mit tesebb szituációjának látszik: produkálnak, jóval nagyobbá a jól szervezett általános is­kolában, középiskolában adott a fiatal, lelkes magyartanár, tehetséges, jól mozgósítható gyermekcsoport, adottak a pó­diumok, próbatermek, komp- lexitási kísérletek lehetőségei (közreműködő hangszeres cso­leégés kockázata, a nyilvános bukás pszichológiai súlya, mint az egész munkáért vár­ható elismerés, szakmai ön­megvalósítás lehetősége. Túl nagy a kockázat, de igazi be­csülete csak igen kevés tan­testületben adódik a 'színját­portok, énekesek, kórusok, szást irányító munkának, bábosok, rajzszakkörök, fotó- Ezért aztán a kollégák —még sok stb.) tehát igazán mini- azok is, akik közben színját­máiis többlet kell csupán, hogy a sok lehetőség, a sok feltétel a cél érdekében funk­cionálni kezdjen az iskola fa­lai között, az iskola és a köz- művelődési intézmény lehető­szórendezői képesítési sze­reztek — nem szívesen vál­lalkoznak egy éveken át tar­tó folyamatos munkára Al­kalmi beugrást, felkészítést kénytelen-kelletlen megcsi­ségei közt, az iskolai és az nálunk, de a lehető legszeré­iskolán kívüli társadalmi igény kiszolgálására. Az is­kolai (oktatási, nevelési) igény ma már mindenki szá­nyebb becsvággyal, tartalmi koncepcióval, anyaggal, s még lehetséges legkevesebb próbamunkával születik meg mára evidencia az általános egy-egy iskolai ünnepély mű­iskolában, az úttörőmozga- sora, emlékező program, vagy lomban, hiszen egyértelmű, szórakoztató előadás. milyen szolgálatot tehet oktatás célkitűzései során az az Egy fiatal tanár, aki nem magyar szakos, évek óta jelen ismeretek, információk elmé- van munkájával a mozgalom- lyítésében, érzelmi gazdagítá- ban: „Az a legnagyobb gond, sában a színjátszó együttes, az irodalmi színpad. Nyilván­való. hogy milyen szerepe len­ne az olvasásra szoktatásban, a színházba, moziba járási hogy egy elvi egyetértésen túl a kollégák többsége nem ér­zi igazán szívügyének a moz­galmat. Az elvi egyetértés csak ennyi: jó ügy, csinálni szokások alakításában, vagy kéne. Ez másképp: fogjuk meg és vigyétek! Én túlzás nélkül bolondja vagyok a gyermekszínjátszásnaK, bár az zeré- hogy művelő- nemcsak a megszülető, színes, személyiség jó előadás az érték, de a gye- Erről már rekek új látásmódja is, új a közösségi élet lehetőség nek megteremtésében, a poli­tikai. társadalmi ünnepségek élménygazdaggá, emlékeze- eredményeim egyelőre tessé tételében, egyáltalán a nyék, világosan látom, nyitott, permanens désre hangolódó kifejlesztésében. sem a magyartanárokat, sem emberi kapcsolataik öröme, az iskolavezetést nem kell Ezeket bizony nem lehet mér- meggyőzni sehol. Sőt közös ni, csak jó pedagógiai érzék­GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MÁRKUS? LÁSZLÓ Rajzolta: ZOrAD ERNŐ i isz óhajtás: nagyon jó volna, [valóban, ha ezeknek a fela­datoknak a megoldása érdeké­kel konstatálni, tovább vin­ni, Nálunk, a mi iskolánkban minden segítséget megkapok az elképzeléseim megvalósí­tásához, de sok kolléga pa­naszolja, hogy annyira nincs becsülete a színjátszórende- zőj munkájának, hogy elemi feltételek biztosítását nem várhatja az iskolavezetéstől. Ugyanazokban a padokban próbálnak, ahol délelőtt ta­nultak. Semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre a pró­bák, a munka színessé téte­lére, élménnyé formálására. Egy szakmai, közéleti fela­datokkal túlterhelt elismer­ten tehetséges rendező véle­ménye szerint csak tanórán kívül nem lehet iskolai moz­galmat teremteni. „Nálunk az iszonyatos túlterhelés az oka, hogy évek óta nincs iskolánk­ban egy jól dolgozó irodalmi színpad. Mind a tanárok, mind a gyerekek túlfoglalkoz- tatottak; hiába állna rendel­kezésre akár 100—150 tehet­séges, lelkes gyerek: idő nincs! Hatodik, hetedik órá­ban próbáljunk? Vagy tanu­lás után (napi 8—10 óra szel­lemi koncentrálás után) 5—6 órakor próbáljunk? Miért nem lehet a magyar tanítá­sunk, nyelvi képzésünk tan­tervben megfogalmazott szer­ves része a színjátszás? Mi­ért nem lehetnek természetes, oldott játékóráink? Nehéz ügy. Maradnak a szerény, nem nagy igényű vállalkozások. Színes verscso­kor egy kóruskísérettel. Négy­öt gyerekre rábízható kabaré­jelenet vagy más ilyesmi. Persze, ezekkel nemigen le­het iskolán kívüli közönség elé lépni, vagy fesztiválokon, minősítéseken szerepelni, sőt azt sem lehet mondani, hogy az ilyen alkalmi fellépések a nevelőmunkában pozitív ha­tásúak volnának. Sót. Épp el­lenkezőleg. A felületesség, a „tudjuk le” elv mindig érző­dik. s ez a gyerekek épülését nem szolgálja. Épp ezért én évek óta lelkiismeret-fordu- lással vállalok ilyen felada­tokat ...” Három tanári vélemény. Három jellemző közelítés a negatív tényhez: iskoláinkban, az úttörőmozgalomban, KI$Z- ben nem élünk kellőképpen a színjátszó mozgalom nevelé­si lehetőségeivel, emberfor­máló hatásával. Az elvileg adott optimális iskolai felté­telek valójában nem is olyan inspírálóak? Hiába, hogy a Pedagógus Továbbképzési Ka­binet, a József Attila megyei Művelődési Központ közösen jó rendezői diplomaszerző kurzust szervezett, működte­tett iskolai együttesek veze­tőinek? A közeljövőben épp ilyen másodlagos feltételgon­dok és szemléleti hibák mi­att nem várható, hogy az is­kolai mozgalomban jelentős előrelépésre sor kerülne, ha­csak szervezetten, összehan­goltan (szakmai irányítás, tö­megszervezetek, oktatási szer­vezet stb.) nem kezdeménye­zünk áttörést, nem biztosí­tunk friss formákat, kerete­ket az iskolai színjátszás élet­terében. Erdős István VERE/MTMfGER ELE5/K, MNCS /ŐSBE ELLENÁLLÁS. ES AKKOR TfASTARORSTÁŐOT BE/RNATJA A TŐRTENflEN A HALOTTAK KGNTTEßE. A KAPU ff£6 N//TTA Ált. NEKEM TERMÁK TEHENEK. INKÁBB NEVES OROSZLÁN, n/nt sok ntíll., t/r , MINDENKI A NAZAJAT VED/, M ?£/? /TELI. VÉRREL, ' . HU ELET,KELL, fLETTEL. \ ‘ es most j \ ESKŐDJETEK/ / fESKÜS/Ö/f, ROSTA KÁR ES / AT ORSZÁG VED£lTfÉ/$£ ' EORDWM M/WEN ERŐMET. , E5K//SZ0M, ROSTA TÁRAT PGGANTKEZRE JLNN/ NETT ENGEÜEM. SETT ERŐ, SEAT & TÖRTEIT MEG NEM TEL EMI/T. SEM PÉNZ, SEM /GÉPET MEG TTEM TANTOR/T. . A TAR f.El ADÁSÁRÓL JETE í SZOT /TETT EJTEK, SEM SZOT TTEM HAL IGÁTOK. ISTEN TASZ/TSOTT ti, \ RA ESKÜMET MEG A NEM ÁLLANÁT/. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents