Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

\ Befejezte munkáját a LE HP kongresszusa Az első titkár ismét Edward Barabás János és Kelemen István, az MTI tudósítója je­lentik: Utolsó napjához érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. Pénteken délelőtt zárt ülésen fogadták el a kongresszus határozatát „A párt feladatai a szocialista Lengyelország továbbfejlődé­sében, a lengyel nép jólété­nek formálásában” címmel. Emellett külön határozatot is hozott a legmagasabb pártfó- rum „A béke megőrzéséért a fegyverkezési hajsza megféke­zéséért és az enyhülé­si politika folytatásáért” cím­mel, továbbá döntött a Visz­tula gazdasági hasznosításá­nak átfogó programjáról és az ország víztartalékainak ki­használásáról, és felhívást fo­gadott el a VIII. pártkong­resszus határozatának összné­pi támogatására. E dokumen­tum szolgál majd a nemzeti egységfront választási plat­formjául a közelgő parlamen­ti és tanácsi választásokon. Ezután Josef Gruszka opo- lei párttitkár terjesztette elő a csütörtöki zárt ülésen meg­választott Központi Bizottság és Központi Revíziós Bizottság tagjainak névsorát. Pénteken délelőtt megtar­totta első ülését a Lengyel Egyesült Munkáspárt új Köz­ponti Bizottságának plénuma. Az ülést Gerard Gabrys bá­nyász nyitotta meg, javasolva, hogy Edward Giereket válasz­szák meg a Központi Bizottság első titkárává. A javaslatot a plénum egyhangúlag, nagy lelkesedés közepette szavazta meg. Ezután Edward Gierek vet­te át a tanácskozás elnöki tisztét, és köszönetét mondott a bizalomért. A továbbiakban megválasztották a Politikai Bizottság és a Központi Bi­zottság titkárságának tagjait, valamint a Központi Ellenőr­ző Bizottságot. A kongresszus záróülése pénteken déli 12 órakpr kez­dődött Gerard Gabrys elnök­letével. A küldöttek lelkes, szűnni nem akaró tapsa köze­pette jelentette be, hogy a Központi Bizottság ismét Ed­ward Giereket választotta meg első titkárává. Ismertette a Politikai Bi­zottság összetételét, amely a következő: Edward Gierek, Edward Babiuch, Zdzislaw Grudzien, Henryk Jablonski, Mieczyslaw Jaruzelski, Wojciech Jaruzels­ki, Stanislaw Kania, Alojzy Karkoszka, Stanislaw Ko- walczyk, Wladyslaw Kruczek, Jerzy LukasZewicz, Jan Szydlak, Andrzej- Werblan és Tadeusz Wrzaszczyk. A Politikai Bizottság lét­száma nem változott. A veze­tő testületnek. Alojzy Kar­koszka, Jerzy Lukaszewicz, Andrzej Werblan és Tadeusz Wrzaszczyk személyében négy új tagja van. A bizottságnak négy régi tagja maradt ki: Gierek Piotr Jaroszewicz, Jozef Kepa, Stefan Olszowski és Jozef Tejchma. A Politikai Bizottság pót­tagja: Kazimierz Barcikowski, Jozef Pinko wski, Tadeusz Pyka, Emil Wojtaszek és Zdzislaw Zandarowski. A Központi Bizottság titká­rai: Stanislaw Kania, Jerzy Lu­kaszewicz, Jozef Pinkowski, Jerzy ' Waszczuk, Andrzej Werblan, Andrzej1 Zabinski és Zdzislaw Zandarowski. A KB új titkárai: Jerzy WasZczuk és Andrzej Zabinski. Az elő­ző KB-titkárok közül kima­radt — Edward Babiuch, Ryszard Frelek, Alojzy Kar­koszka és Stefan OlsZowski. így az új Központi Bizottság titkárainak száma az előzőhöz képest kettővel csökkent. A Központi Bizottság titkár­ságának tagjaivá ismét Zdzislaw Kurowskit és Zbig­niew Zielinskit választották. A 83 tagú Központi Ellen­őrző Bizottság elnöki tisztébe Wladyslaw Kruczeket javasol­ták. A Központi Revíziós Bizott­ság első ülésén Jerzy Mu- szynskit választották a bi­zottság elnökévé. A választás eredményeinek ismertetése után Edward Gie­rek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak újjáválasztott első titkára mondott beszédet. Iráni helyzetkép „Irán biztosítékot kíván kapni arra, hogy az ENSZ' által rövidesen felállítandó 6—10 tagú nemzetközi bizott­ság valóban gyorsan és hatha­tósan fogja kivizsgálni a volt uralkodó bűneit” — mondot­ta csütörtökön az iráni kül­ügyminisztérium szóvivője. — Ha a kormányok képvi­selőiből és magánszemélyekből álló bizottság komolyan veszi munkáját, akkor a forradalmi tanács és az iszlám diákok egyaránt „baráti magatartást tanúsítanak majd” — folytat­ta a szóvivő. Ez hírügynöksé­gek szerint azt jelzi, hogy el­lentétben az eddigi közlések­kel —., csak akkor lehet szó az amerikai túszok szabadon bocsátásáról, ha a bizottság vizsgálatainak eredménye a sah, illetve ezzel együtt tá­mogatója, az Egyesült Álla­mok bűnösségét megállapítja. Abol Hasszán Baniszadr ál­lamfő csütörtökön este kije­lentette: a forradalmi tanács támogatásáról biztosította a túszválság megoldására vo­natkozó tervét. Baniszadr há­rom feltételt támaszt: az Egyesült Államok vizsgálja felül a volt uralkodó támo­gatására kifejtett korábbi te­vékenységét, szavatolja Irán­nak a teljes függetlenséget és végezetül Washington egyez­zék bele abba, hogy Irán to­vábbra is minden szükséges­nek látszó lépést megtehes­sen Reza Pahlavi, illetve va­gyona kiadatásának ügyében. A feltételek teljesítésével kapcsolatosan Irán nem sza­bott határidőt. ☆ Panamavárosban a La Re­■ ■ Összecsapások Libanonban Második napja folytatódtak csütörtökön az összecsapások Észak-Libanonban a falangis- ták és az arabközi békefenn­tartó erők szír egységei kö­zött — jelentették a körzet­ben működő tudósítók* A Bejrúttól északra lezajlott több órás harcnak több ha­lottja és sebesültje van. Előzőleg, szerdán, egy em­ber vesztette életét és tízen sebesültek meg a falangista milíciák és Frangié volt el­nök hívei között kirobbant összetűzések során, az ország északi részében. A terület már több mint egy hete vé­res események színhelye. publica című lap közölte, hogy Irán Materno Vazquez 'jogászt, a panamai legfelsőbb bíróság volt elnökét bízta meg érdékei képviseletével a volt uralkodó kiadatásának ügyé­ben. ☆ Sorozatos bombarob­banások kísérik a rhodesiai választá­sok előkészületeit. Képünkön: a rend­őrség az egyik rob­banás következmé­nyeit vizsgálja. Baniszadr iráni államfő a római televízióban adott nyi­latkozatában csütörtökön es­te ismét a nyugati világ po­litikusainak érvrendszerét használta az afganisztáni fej­leményekkel kapcsolatban' és kilátásba helyezte, hogy Irán támogatást nyújt á demok­ratikus kormányzat ellen tá­madó banditáknak, akiket „az irániak testvéreinek” ne­vezett. Az elnök megint szük­ségesnek tartotta kijelente­ni, hogy „Irán nem lát kü­lönbséget az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió között.” Washingtoni levél 4 A hatalom manipulációja, vagy a manipuláció hatalma Amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogy egy oly racionális gondolkodású nép, mint az amerikai, mi­ként manipulálható ennyire a háborús hangulatkeltéssel, ak­kor nem elégedhetünk meg a sztereotip , európai válasszal az amerikaiak hiszékenységé­ről, hagyományos tájékozat­lanságáról. Nem gondolom, hogy mi, európaiak, a java­részt 800—1000 éves nemzeti történelmünk magaslatáról jo­gosan tekinthetnénk „fel nem nőtt” nemzetnek a 200 éves Egyesült Államokat. Igaz, ta­lán mi többet olvastunk, na­gyobb értékű színházi, zenei életet élünk, mint az ameri­kai tömegek, Európa mégis már kétszer bizonyult a tör­ténelemben — nem is olyan régen — védtelennek a há­borús manipulációval szem­ben. S talán éppen ezért ma Európa mindkét fele — más és más nézőpontból ugyan, de hasonló — nyugtalanság­gal és bizonyos értetlenséggel tekint arra, ami Amerikában történik. Az idei elnöki üzenet „az unió helyzetéről” olyan be­nyomást kelt, mintha az Egyesült Államok kész lenne kockáztatni egy „korlátozott háborút”, hogy biztosan ráte- hesse a kezét a Közel- és Kö­zép-Kelet olajkincseire. S eh­hez — legalábbis egyelőre — támogatást kap az állampol­gárok többségétől, akik egy­általán nem látszanak felfog­ni, milyen veszélyeket rejt magában, mindenekelőtt a szovjet—amerikai kapcsola­tok folyamatos rombolása. Bármennyire képtelenségnek hangzik, de így van: az ame­rikaiak nagy hányada elhiszi politikusainak, hogy a Szov­jetunió közvetlenül fenyegeti a nyugati világ olaj ellátását, gazdaságát, fennmaradását, vagyis azokat a bizonyos „életbevágó érdekeket”. Kétségtelen, hogy az ame­rikai közgondolkodásba job­ban sikerült a polgári rend­szernek beépítenie és a „ha- zafisággal” azonosítania a kommunistaellenességet, a szovjetellenességet, mint bár­mely más tőkésországban. De ez még nem magyarázat ar­ra, hogy ez a közvélemény, amely a nyáron többségében támogatta a SALT—II-t, de­cemberben miért vette szó nélkül tudomásul: az elnök átmenetileg befagyasztja en­nek a rendkívüli jelentőségű nemzetközi egyezménynek a ratifikálási folyamatát. A legkézenfekvőbb termé­szetesen „a” sajtótól, „a” te­levíziótól, „a” rádiótól szá­mon kérni a közvélemény tu­datos, rafinált megdolgozá­sát. Kézenfekvő, de ez csak fél válasz a kérdésünkre. A minap az ország egyik leg­jobb publicistája, David Broader azon kesergett egy tv-műsorban, hogy nemcsak a sajtó és nem mindig a sajtó felelős a’ közvélemény mani­pulálásáért: a sajtót is mani­pulálják. Sajnos, Broader panasza általában igaz. Hiszen a lap, vagy a hirdetésből élő tele­vízió itt Amerikában tőkés­vállalkozás. Van újságíró, akit az ebből következő torz tájékoztatás elszomorít, van, aki fel sem fogja, csak csi­nálja, „hiszen ezért kap fize­tést”, s van, aki tudatosan ferdít, túllicitál, liheg, aki „be akar vágódni”. Hogy ki­nél? A tulajdonosoknál —, akiké a lap, a tv-hálózat, az ország. Vagyis elsődlegesen azoknál, akik * „megcsinálták” az eseményeket: az Amerikát vezető politikusoknál. Ügy tűnhet, mintha ennek a mechanizmusnak a felpör­getésével az amerikai politiká­ban végbement valamilyen fordulatot „adtak volna él” nagy sietve a közvélemény­nek. Pedig, ha az előzmé­nyekre visszatekintünk, tu­lajdonképpen nem találunk igazi fordulatot. A mai hely­zetet —, ahogy Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB egyik vezető külpolitikai sze­mélyisége a Newsweekben írja — „az utolsó néhány év alatt hozták létre”. S való­ban: azok, akik az esemé­nyek mélyebb logikáját kö­vették, azt mondják: az lett volna a csoda, ha a SALT ratifikálása nem ütközik sú­lyos akadályokba. Hiszen at­tól kezdve, hogy Carter az egyezményt aláírta, az egyik fegyverkezési programot a másik után terjesztette a tör­vényhozás elé. S, hogy ezeket jóváhagyják, egyik válság követte a másikat: szeptem­berben Kubáról, majd Észak- Jemenről harsogtak. Azután a vietnami és kambodzsai menekültügyet kötötték össze Amerika esetleges thaiföldi katonai elkötelezettségével. Ezt követte a sah befogadása és nyomában a túszválság, vele pedig a fenyegetés: „Amerikaiak, nem lesz olaja­tok”! S végül az afgán kér­dés, amelynek ürügyén be akarnak vonulni a Közel- és Közép-Keletre. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha nincs afgán ügy, lett volna más ürügy. A katonai fejlesz­tési programokat ^orra elfo­gadták, a SALT-ot pedig már akkor félretették, amikor Af­ganisztánról még szó sem volt. Carter már az iráni ügyben belebújt az „erős”, sőt katonás elnök, a „főpa­rancsnok” egyenruhájába, kö­rülötte úgy alakítptták a dol­gokat, hogy közben a két számjegyű és állandó inflá­cióról, a közelgő recesszióról, 2 NÓGRÁD - 1980. február 16., szombat Saivadori dominó Az új esztendőben még alig múlt el nap, hogy ne ér­keztek volna hírek Salvadorból. Ezek a beszámolók mind­annyiszor tüntetésekről, véres összecsapásokról, a szélső- jobboldal terrorcselekményeiről, a baloldal elkeseredett ak­cióiról tudósítottak. Nem csoda hát, hogy az alig egynegyed magyarországnyi, több mint ötmillió lakosú közép-amerikai állammal kapcsolatban mind gyakrabban teszik fel megfi­gyelők a kérdést: lesz, vagy már meg is kezdődött a népi felkelés Salvadorban? Tavaly októberben, amikor fiatal tisztek egy csoport­ja eltávolította a hatalomból Carlos Humberto Romero dik­tátor-elnököt, sokan bíztak abban, hogy gyökeresen új fe­jezet kezdődik a saivadori nép életében. Az ifjú katonák a Nemzeti Demokratikus Unió nevű ellenzéki tömörülés — a kereszténydemokraták, a szocialisták és a kommunisták — tevékeny közreműködésével hozzá is láttak a beteg ország talpraállításához. Hamarosan kiderült azonban, hogy a jó­szándékú polgári-katonai junta reformintézkedései az oli­garchia és az Amerika-barát főtisztek ellenállása miatt megyalósíthatatlanok. A gondokat fokozta, hogy az új ve­zetés tehetetlensége láttán a csalódott tömegek még inkább forrongtak, támogatásuk megszerzésében már nem lehetett bízni. Ezt a patthelyzetet felismerve a junta és a kormány polgári tagjai tavaiv év végén lemondtak... Az Egyesült Államok kormánya, amely a nicaraguai események után Romero eltávolításával egy újabb közép­amerikai „dominó” ledőlését kívánta megakadályozni, ez­után még lázasabb tevékenységbe kezdett. Első lépésként sikerült egy Washingtonnak is inkább megfelelő juntát és kormányt iétrehozni, majd amikor a tömegmegmozdulások és a gerillaakciók a rendfenntartó osztagok erőszakos fellé­pése ellenére mégis folytatódtak, az amerikai nemzetbizton­sági tanácsban és hadügyminisztériumban katonai tanács­adók, fegyverek küldéséről határoztak. A saivadori balol­dali erők leverését célzó amerikai terv részleteit épp a mi­nap ismertette a Washington Post. A lap beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok katonai kiképzőket, hétmillió dollár értékben fegyvereket, továbbá 50 millió dolláros gazdasági segélvt szán az új rezsim megmentésére. A lát­szat kedvéért Washington azon fáradozik, hogy Venezuela, az NSZK és Spanyolország is részt vegyen a „segélyakció­ban”. A Pentagon végső célja, hogy tengerészgxalogságot küldjön Salvadorba a népi felkelés elfolytására — idézett egy amerikai kormánytisztviselőt a lap. Csak kérdés, hogy sikerül-e a terv. Az egymástól el­szigetelt saivadori ellenzéki szervezetek a közelmúltban koordinációs irodát hoztak létre a széles társadalmi réte­geket átfogó egységes ellenállás megszervezésére. A refor­mista harmadik utat az alapítók — a kommunisták, a Né­pi Liga, a Népi Forradalmi Tömb és az Egyesült Népi Ak­ciófront taeiai — egyöntetűen és végleg elutasították, s fegyveres felkelésre szólították fel Salvador népét. Kocsi Margit Szélesedik a sztrájk Törökországban Süleyman Demirel török kormányfő közölte, hogy „az állam minden erejét mozgó­sították” Izmir kikötőváros­ban és az ország más helyi­ségeiben a kitört sztrájkok és felkelések letörésére, és a bevetett fegyveres erők „el­lenőrzésük alatt tartják a helyzetet”. Demirel csütörtök esti televíziós nyilatkozatában azt hangoztatta: „A török állam elég erős ahhoz, hogy legyőzze az országot romboló betegségeket”. A miniszterelnök ezután nyilatkozott, hogy Izmirben katonai alakulatok megostro­molták és elfoglalták a Taris mezőgazdasági üzemet. A gyá­rat a tizenegyedik napja tar­a hét-nyolc milliós munka- nélküliségről többé ne essék szó. S, hogy miért mindez? Nos, az a Carter, aki még két hó­nappal ezelőtt 1:2 arányban a liberálisabb vetélytárs mö­gé szorult, vajon a „nemzet­közi helyzetre” való átnyer- gelés nélkül hogyan előzhet­te volna meg Kennedyt 2:1 arányban, hogyan fordít­hatta volna meg másképp a választási harc tendenciáját? íme, ilyen erősek azok a rá­hatások, amelyek az átlag amerikait ebben a játékban érik. Először elvették az üzemanyagát, majd megfe­nyegették, hogy „jönnek a szovjetek”, már itt vannak Kubában. Az iráni fordulat idején telesírták a választók fülét Amerika gyengeségéről, kiszolgáltatottságáról a Kö­zel- és Közép-Keleten, s eb­be a teheráni túszdráma is jól belesegített. Végül pedig megígérték, hogy mindent rendbe hoznak, az elnök fel­veszi a vaskesztyűt, megféke­zi a bajok mögött álló kom­munistákat, a Pentagon röp­ködő szuperhadosztályokat hoz létre, Amerika telerakja nukleáris bombákkal Euró­pát, gondoskodik a közel-ke­leti olaj védelméről (mintha a tulajdona lenne) és meglec­kézteti Iránt, ha kell a Szov­jetuniót is, mert Amerika megint rettenthetetlen és egységben sorakozik fel. Itt tartanak ma és nem le­het tudni, mit tartogatnak még őszig, a tényleges vá­lasztásokig a világ számára. Washington, 1980. február Szabó L. István tották megszállva a dolgozóié, tiltakozásul több száz, balol­dali nézeteiről ismert társuk elbocsátása ellen. A katonák és rendőrök több órás harc­ban kiűzték az üzemből a gyárfoglalókat, akik napokon át vörös zászlót kitűzve foly­tatták tiltakozó akciójukat. Csütörtökön nagyszabású szolidaritási tüntetéseket tar­tottak az izmiriek mellett több török nagyvárosban. Több helyütt összecsapások történtek a karhatalmi erőik és tüntetők között, Istanbul- ban csütörtökön az üzletek és a hivatalok bezártak. A kor­mány 10 ezer katonát rendelt Istanbul utcáira, s a karhata­lom kötelezte a boltosokat és a hivatalnokokat a nyitva- tartásra. Péntekre is több szákszerve­zet szólított fél 48 órás figyel, merte tő sztrájkra Istanbulban és Izmirben, összesen leg­alább 35 ezer dolgozót. Demi­rel televíziós nyilatkozata er­re a sztrájkfelhívásra adott fenyegető választ. (MTI) Puia Frigyes körutat tesz Ázsiában Púja Frigyes külügyminisz­ter vasárnap ázsiai körútra indul. Hivatalos látogatást tesz Japánban, a Fülöp-szige- teken és Indiában. Viszonoz­za a japán és Fülöp-szigeteki partnerének magyarországi látogatását, valamint eleget tesz indiai kollégája meghí­vásának. (MTI) Tüntetés A Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállításokat elítélő tömegtüntetés zajlott le az Egyesült Államok új­delhi nagykövetsége előtt. A tiltakozó akcióban részt vet­tek az indiai parlament és haladó indiai szervezetek tagjai, valamint politikai pár­tok vezetői. A tüntetésen elfogadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Pakisztánnak szállí­tott legkorszerűbb amerikai fegyverek fenyegetik India és a térség többi állama bizton­ságát, területi egységét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents