Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

Formális cselekvés látszateredmény A knKn- ®s gépipari vállalatok igazga­M KOMO- tóinak országos értekezletén (t miniszteri beszámoló említette az esetet, amikor az egyik vállálat mindössze két és fél oldalon, a másik tizennégy oldalon adott jelentést arról, mire jutott szervező munká­jával az 1976 és 1979 közötti esztendőkben. A tizennégy oldalas összegezés, szinte sem­mit sem mondott, míg a két és fél oldal té­nyek. adatok tömör summázata volt, tízmil­lió forinton felüli hasznot írva a szervezés javára. A terjedelmes anyag összeállítói ezer dologba belekaptak, nem ismerve fel azt, hogy a formális cselekvés sem emészt keve­sebb időt, energiát, mint az érdemi lépés, csap éppen hatása, eredménye nincsen. A termelőhelyek többnyire nem szánt • szándékkal adnak előnyt annak, ami a ki­rakatban áll. Sokkal inkább rábukkanha­tunk verítékes igyekezetre, lótás-futásra, amelynek értelme, célja kétséges, gnnak el­lenére, hogy az érintettek úgy vélik, belesza­kadnak a teendőkbe. S bár tagadhatatlan, hogy dolgoznak, nem gondolták végig, mi­ért, merre és hogyan lépjenek, csak az járt az eszükben: nekünk is fel kell mutatni va­lamit. Emiatt történik azután, hogy a felü­letesen összerakott berendezés eljut ugyan a külföldi kiállításra, de az első órában föl­mondja a szolgálatot, s attól kezdve nem mozdul kérő szóra, káromkodásra se; sze­melő kellene hozzá, aki pótolná az otthon mulasztottakat, Emiatt azután megtörténik: hat hónap alatt — amint az a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálataiból kide­rült — termékek sora — összesen 362 áru­cikk — bizonyult a forgalomba hozatalra al­kalmatlannak, súlyos minőséghibák, a ren­deltetésszerű használat minimumának hiánya miatt. Megmásítanánk a valóságot, ha arról nem esnék szó: a formális cselekvésnek némileg kedvezett, táptalajt nyújtott az eddig ér­vényben volt szabályozás, a szent tehénként tisztelt báziselv, azaz, aki a könnyebb utat kereste, az meglelte, kellő mentségekké magyarázatokkal egyetemben. Nem szán . tott ritkaságnak, hogy a formálisan haladó­kat kedvezőbb színben láttatta a gazdasági környezet, mint azokat, akik ténylegesen előbbre mentek, ám nem értettek ahhoz, — vagy még inkább: nem akartak érteni hoz­zá —, miként „adják el” a felügyeleti szer­veknél hathatós lépéseik bizonyítékait. Ez a fonák helyzet újra meg újra átírta a tár­sadalmi érdekeltség szolgálatában kapott rangok listáját, olykor azt tüntetve fel élen állónak, aki mást sem tett, mint mindig fris­sen tartotta a — kirakatát. S mert élen áll­hatott, az ilyen, a látszateredményektől óva- kodók elbizonytalanodtak, kérdőjelekkel néz­tek szembe, talán a kísértés is megérintette őket, nem lenne jobb, ha ők is... a formális és a tényle- jicci iv.ac'c. ggj cselekvés között éles különbséget tevők többnyire nem követték, nem másolták a téves, példát, mert számot vetettek hosszú távú érdekeikkel, holnapjuk megalapozottságának követelményeivel. Most, amikor az új szabályozás határozott lépést tett a valós eredmények kikényszerítésére, a formális cselekvés nem egyszerűen magatar­tásbeli hibák ódiumát vállaltatja az érintett közösséggel, hanem gazdálkodási hibákét, tévedésekét! S ez nagy különbség. A koráb­biaknál, tisztább, világosabb kép rajzolód­hat .ki a termelőhelyi kollektívák előtt ar­ról, mit ér az, amit tesznek. S ez a mérle­gelés nagyon is gyakorlati jelentőségű; a holnapot vetíti elénk. V. T. Homoródi József: Pheidippidész halála Két nyugdíjas találkozik. — Jó színben vagy. — Festem magam. — Kocogsz még? — Ma is lehúztam nyolc kilométert. — Ügy ne járj, mint Car­ter! — Az, hogy járt? — Nem olvastad? össze- esuklott kocogás közben. — Hja, nem lekvároknak való­— Egyes orvosok szerint senkinek se való. — Ezt is olvastad, mi? —; Igen. Elég komoly em­bertől. Egy harvardi prof nyi­latkozta a Carter kinyiffaná. sa után, hogy a kocogás a legbiztosabb út az infarktus­hoz. — Hát ez valóban komoly. Mondd, ez a prof tavaly nem azt szajkózta még: fuss az életedért? — Nem tudom. De mondott egy nagyon hiteles történel­mi példát a futás ártalmás­ságára. Szerinte a maratoni hírvivő a legjobb bizonyíték arra, hogy a futás életveszé­lyes- Hiszen köztudott: mi­után Athénbe loholt Milti- ádész győzelmének hírével, összeesett és meghalt. — Te ezt elhiszed? — Benne van minden tan­könyvben, lexikonban. — Még a mi lexikonunk­ban is csak az van benne: állítólag meghalt. Aki azon­ban nem elégszik meg a tör­ténelmi közhelyekkel, lexi­konbölcsességekkel, hanem egy kicsit belegondol, hogyan is volt az az első maratoni futás, az tudja, hogy Fheidip- pidósz nem a futástól kapott infarktust. — Ki az a Pheidippidész? — Még azt sem tudod? Hát Miltiádész hírvivője. ' Ö ro­hant Athénbe a hírrel, hogy legyőzték a sokszoros túlerő­ben volt perzsa hadakat. — Aztán összeesett és meg­halt- Hiába, negyven kilomé­ter futás — életveszélyes. Jó lesz, ha te is vigyázol a ko­cogással. — Én nem maratonizok. — Egy hét alatt.te is futsz annyit. — De nem úgy, mint Phei* dip’pidész. — Na igen. Szegény, bizto­san túlerőltette magát, hogy mielőbb Athénbe érjen­— Gondolod? — Csak így lehetett. — Gondolkozz egy kicsit. Elindul a maratoni síkról az a derék ifjú harcos, a Phei­dippidész, hogy megvigye Miltiádész győzelmi jelenté­sét Athénbe. Rohan, mint akit puskából lőttek ki. — Két óra múlva betámo­lyog Athénbe, eldadogja az örömhírt, s holtan rogy ösz- sze. — Ügy volt, ahogy mondod; tántorgott és dadogott. — Hát csoda? Negyven ki­lométeres loholás után ? — No, menjünk csak sorba. Szóval, fut Pheidippidész. Nem lakatlan, holdbéli tájon, hanem a kicsiny, sűrűn la­kott Görögországban. Már pár kilométer után találkozik egy nyáját terelő pásztorral. Odakiáltja neki: Győztünk! — Valószínű, hogy odaki­áltja. — Fut tovább. Majorhoz ér- Ott is elmondja az öröm­hírt. Vizet is kér, mert eltik­kadt már. A legjobb boruk­kal kínálják örömükben. — Az áldóját! Ne is foly­tasd! — De folytatom. Sok talál­kozása lesz még Athénig. Öle­lik, csókolják. És itatják. Tök­részegen érkezik Athénba- Alig tudja eldadogni a győ­zelmi jelentést. A vének is borral kínálják. Vedel. Ösz- szeesik és meghal. Alkohol­mérgezésben. — Lehet, hogy így volt. — Tuti. — De azért te csak hallgass arra a harvardo6ra- Hátha ő is tisztában volt Pheidippi­dész halálának körülményei­vel. Azért hozta föl példá­nak, mert nyilván a Carter is egy sajtókoktélról, vagy pezsgős diplomáciai fogadás­ról indult kocogni. — Én nem járok fogadások­ra. — De iszol. — Kocogás előtt soha. Csak utána. Mert én tudom a tör­ténelmet, nem úgy; mint a Carter. Új gyár, új gép, új termék Lassan közhellyé penészedik munkába állítása egy hónap- kínál a gyártáshoz. Zárt tech- a tapasztalat: beruházások1 pal a tervezett időpont előtt nológiai rendszerbe állított, valóra váltásakor szorosan sikerült, erre az üzemfenn- kötött pályás anyagmozgatás- együtt kell működni a beru- tartási osztály illetékes bri- sál kiegészített osztrák, svájci, házónak és a kivitelezőnek! gádja tett fölajánlást, s a vál- svéd gépek állnak a szak- Nem eleg a megrendelés, a laltaknak — anhak rendje és emberek rendelkezésére. módja szerint — eleget is Jelenleg a csarnok teljes tettek: jelentékenyen gyara- szerkezete —rajta a tetővel — pítVa az üzem múlt évi be­vételét! Az utóbb említett három sodrógép értéke darabonként kább ez az általánosítható huszonöt-harminc millió fo- bölcsesség, ami a balassa- rjnt. E szám — alkalmasint gyarmati - kábelgyár jelenleg _ jói érzékelteti, hogy a vett zajló rekonstrukciós és beru- portékát nem szabad ' felké- házási munkálataiból kijege- születlen dolgozókra bízni. Dán, svéd, német szállítók tervek leadása: a munka fo; lyamatában is figyelemmel kell kísérni a felmerülő — esetleges — gondok együttes erőfeszítéssel való kiküszöbö­lésének lehetőségét. Legin­cesíthető. HÜZÖK ÉS SODRÓK Még aZ idén be kell fejez­ni — az előirányzat szerint — az 1976-ban kezdett rekonst­rukciót a gyár úgynevezett szabadvezeték-üzemében. E beruházás legfőbb célja Gondot kell tehát fordítani a termelőerők másik — főbb — oldalára: ez emberre is! Tavaly kezdődött Gyarmaton a kábelipari szakmunkások képzése. Eddig ugyanis beta­nított munkások termeltek az készen áll. Az építési felada­tokat — a munkálatok köz­ben támadt kisebb-nagyobb gondokat együttes erőfeszíté­sekkel leküzdve — a NÁÉV oldotta meg. Év végére a csarnok gyakorlatilag teljesen elkészül, s a tervek szerint a belső alapterületnek mintegy a felén gépeket telepítenek. A gépek technológiai sort ké­peznek, tehát a további mun­kálatoktól függetlenül termel­ni lehet velük. A csarnoképítéssel párhuza­mosan zajlik a kiegészítő lé­üzemben. Az egyéves szak- tesítmények — kazánház, munkásképző tanfolyamon iparvágány, darupálya — ki­azokat a dolgozókat okították, alakítása. Igen fontos szerepet egyébként az volt: a mai — akik már legalább három- tölt majd be a’ termelés szem­es jövőbeli — igényeknek éves gyakorlattal bírnak, s pontjából a fél tucat pvcsiló, várhatólag legmegfelelőbb megvan az általános iskolai s az ezekhez tartozó pvc­gépparkot alakítsanak ki. Eb- végzettségük. (A tanfolyamot szállítórendszer. Idén 2 ezer elvégzők mintegy harmadának tonna pvc-t használnak föl a egyébként van szakmunkás- gyárban; ám az új csarnok tel ­vagy érettségi bizonyítványa jes kapacitásának kihasználá­is volt.) Az új gépeken már sakor évenként 20 ezer tonná­csak azok a munkások dől- ra lesz szüksége a gyárnak bői következik, hogy a re' konstrukcióra szánt költség — 788 millió forint — mintegy háromnegyed része az, ami­ért gépeket — nyugatnémet, dán, svéd masinákat — vesz­nek; egynegyedét pedig az új technika megfelelő felszerelé­sére fordítják. Tavaly — mint lapunkban is szó esett róla — már ér­keztek az előirányzatban sze­replő gépek a balassagyarma­ti üzembe, öt darab —egyen gozhatnak, akik sikerrel tet­ték le a szóban forgó tanfo­lyam záróvizsgáját. E rekonstrukció munkála­taiból még a — svéd gyárt­mányú — kisegítő berendezé­sek munkába állítása, illetve az üzemcsarnok — lehetőség szerint való — fölújítása van ebből az ahyagból. SZÜKSÉG VAN RÁ, DE... Az évekre nyúló beruházá­si munkálatoknál számolni kell az árváltozások hatásá­val. Akár az építőipari anya* goknak, műveleteknek, akár a ként mintegy húsZ-huszon- hátra. E teendők befejezésére gépeknek a pénzbeli ellenér­két .millió forintot érő — nyugatnémet dróthúzó gépet szereltek fel eddig a gyár üzemfenntartási osztályának szakemberei. Az ötből három már a múlt esztendőben ter­melni kezdett. A másik ket­tő munkába állítására is ha­marosan sor kerül; épp a na­pokban érkeznek NSZK-beli szakemberek a telepítés el­vege — a helyzet jelenlegi szérint — az idei év előtt sor kerül. GÉPEK ZÁRT RENDSZERBEN A szabadvezeték-üzem re­konstrukciójánál lényegesen nagyobb mértékben növeli a termelőképességet a zöldme­lenőrzésére. E kontroll azért zős beruházással készülő szükséges, mert a két évre erősáramú gyártócsarnok Eb­szóló garanciát csak a nyu- ben az épületben — melynek gatnémet előírások teljesítése belső alapterülete tizenegy­fejében tudja vállalni a szál- ezer négyzetméter — 1 kilo­lító cég. Három dán sodrógép is dol­gozik már tavaly óta a gyar­mati gyárban. Megemlítésre érdemes, hogy a masinák voltos, alumínium vezetőjű, pvc szigetelésű kábelt és ve­zetéket gyártanak majd. Ez a csarnok európai szKn- vonalú műszaki feltételeket állása tekét vizsgáljuk: módosulhat, s többnyire módosul is. Így alkalmanként át kell formál­ni az eredeti előirányzatot. Erre kényszerült a kábelgyár egy százfős szociális épület­tel ; szükség van rá, de a kezdeti elképzelések szerint megvalósíthatatlan; felépítésé­nek legjobb lehetőségét most keresik. A gépek árváltozásá­nak hatását másképp próbál­ták elejét venni: már a múlt évben lekötötték az idén szál­lítandó — Nyugat félő! érke­ző gépek és segédberendezé­sek árát, idén tehát a megál­lapodás szerinti összeget fize­tik ki, függetlenül a köbben beállt változásoktól. Molnár Pál „Tizenéves" az ELZETT szécsényi gyáregysége Ez év második napján mú- hanem a balassagyarmati já- lott tíz éve annak, hogy az ELZETT Művelt Zár- és La­katgyára szécsényi gyáregy­ségében összeszerelték az el­ső darab lakatot, zárat. — A gyáregység jelenlegi létszáma a négyszerese, az elmúlt évben előállított ter­melési érték pedig tízszere­se az első évinek — magya­rázza Róka Miklós gyáregy­ségvezető. A lakatokat, zára­kat és zártartozékokat elő­állító üzem nemcsak Szécsény, rás legtöbb dolgozót foglal­koztató ipari üzemévé fejlő­dött. Ezek a napok a számvetés­sel és a föladatmegjelöléssel telnek el. Milyenek a múlt évi tapasztalatok? — érdek­lődtünk a gyáregység vezető­nél. — Az a tény, hogy az éves tervünk negyvenkilenc szá­zaléka tőkésexportra került már érzékelteti, hogy miért nyék, csökkentettük a mun­kaártalmak forrásainak a számát, javítottuk a munka­végzés körülményeit, feltéte­leit. Szentendrén üdülő kialakítását meg, felújítottuk az vosi rendelőnket és pályánkat — sorolja ség igénye nélkül az ered­ményeket a gyáregységvezető. — Hol tartanak a munkás­sá válás folyamatában? Dolgozóink gondolko­hétvégi kezdtük üzemor- a sport- a teljes­Az autógyártás fejlődése Jugoszlávia négy nagy au­tógyára 1979-ben 300 000 sze­mélygépkocsit készített, 45 ezerrel többet mint 1978-ban- A felfelé ívelő számok — a számítások szerint — a jö- / vőben is jellemzőek lesznek erre az iparágra, amelynek termelése 1985-re eléri az évi félmilliót. A jugoszláv autógyárak mindegyike neves külföldi cégekkel működik együtt. így a CRVENA ZASTAVA — 1954 óta — az olasz FIAT. céggel, a novo-mestoi IMV gyár a francia RENAULT- val, a ko-peri CIMOS a CIT- ROEN-nel, a szarajevói TAS pedig a nyugatnémet VOLKS- WAGEN-nal. Rövidesen újabb autógyárak kezdik meg a gyártást: a vaj­dasági Kikindán az amerikai General Motorsszal, a koso- vói Pristinán a francia PEU- GEOT-val kooperációval ké­szülnek majd a személygép­kocsik. Eredményesen végzi munkáját a Váci Kötöttárugyár kazári telepén Gordos Józsefné var­rónő, a Braun Éva Szocialista Brigád tagja. Napi teljesítménye átlagosan 130 százalék ____ (báb-) k ellett az év utolsó negyed- dásmódja, munkához való évében olyan nagy erőfeszí- viszonya sokat fejlődött. Ki- téseket tenni. Csak így telje- alakulóban van a gyáregység síthettük kiviteli kötelezett- iránti személyes felelősség- ségeinket. érzet. Ügy érzem, hogy a ve­A gyáregység vezetője nem zetővé válás folyamatát keli borúlátó annak ellenére, a jövőben gyorsítani. hogy az éves tervcélkitűzéstől 1,7 százalékkal lemaradtak. Mert a végzett munka muta­tói azt is elárulják, hogy az előző évhez viszonyított nö­vekedés 14,4 százalékos volt. Az exportra kerülő árumeny- nyiség 13,2 százalékkal, a — Eléggé kezdeményező- ek-e a szocialista brigádok? — Igen. Az üzemi felhívá­sok, sikeres munkaakciók, kommunista műszakok is ezt fejezik ki. Részt vesznek az „Egy hap Szécsényért” moz­galomban, segítő munkát vé­belkereskedelmi ellátásra geznek. A járási úttörőtábor gyártott termékmennyiség pe- építése során több mint két- dig 14 százalékkal haladta túl ezer munkaórát dolgoztak az 1978. évit. és a végzett munka értéke Kedvező a termelékenységi százezer forint fölött van. mutató. Az egy munkásra és — Melyek az idei év felada- alkalmazottra jutó egynapi tai? termelési érték az elmúlt év- — Hasonlók az elmúlt évi­ben 17 százalékkal nőtt. hez. Javítani fogjuk az előké­A gyáregység éves mérle- szító munkát, hatékonyabbá ge még nem készült el, de az kívánják tenni az irányítást kimutatható, hogy a műszaki és a munkaszervezést. A gyár- jellegű megoldásokkal, újítá- egység meg kíván felelni az sokkal, a takarékosságot ered- új szabályozók támasztotta ményező vállalások végre- követelményeknek, hajtásával Uöbb mint három- A gyáregység a „tizénévé- millió forintot takarítottak sek korcsoportjába” lépett, s me§- tovább halad a felnőtté válás — Az elmúlt évben tovább útján, javultak a munkakörülmé- R. a. NÓGRÁD - 1980. február 15., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents