Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
M’4'* áll a masina ? Mert nincs kész „Mi meg szoktuk mondani. hogy miről kell írni! Erről most nem kell!” — tájékoztatott az igazgató, „A múlt héten — folytatta — feltiívott a Kudlik Juli, hogy riportot akar csinálni a Deltába a ragasztott üveg" ről. Megmondtam neki, hogy most ne' csináljon riportot. Mert a ragasztott üveget még nem gyártjuk! Ez a helyzet a szalagrendszerrel is. Nem működik, mert még nincsen kész”. „Játsszunk nyílt kártyákkal — ajánlotta a főmérnök. — Maga honnan tudja. hogy a cserépszállító szalagrendszer egyáltalán létezik?” A síküveggyártással jó- szerint egyidős a cserépszállítás, cseréprakodás gondja. Törött üveget rakni, vinni, hozni — magától értetődően — nem éppen veszélytelen munka, még ha nem is ■ kézzel fogják meg az éles, hegyes, apróbb-na- gyobb lapokat- E balesetveszély kiküszöbölésére a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. üzemében körülbelül két éve kezdték meg egy úgynevezett cserépszállító szalagrendszer kialakítását. A terjedelmes berendezés -működésének lényege: a letörőhelyekről surrantókon csúszik le a cserép az egy szinttel lejjebb levő szállítószalagokra, s e szalagok rendszere juttatja el — közvetlen emberi beavatkozás nélkül — a tört üveget a tárolóba. Azaz: csak juttatná! A viszonylag értékes — némelyek szerint hétmillió, mások szerint négy és fél millió forintot érő — szerkezetnek azonban egyelőre csak egy rövid szakasza működik. Kell-e egyáltalán a szalagrendszer? „Igen — bólintott agyáregység vezetője. — A cserépszállítással most műszakonként öt ember foglalkozik. Nem mindig van meg az öt. De ennyi van előírva- Ha átadnák a szalagrendszert, műszakonként két kezelő kellene hozzá. Még nagyobb lenne a munkaérőmegtakarítás, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi körülmények között, ha megtelik a tárolómedence, máshonnan kell embereket elvonni a lapátoláshoz. Ezenkívül csökkenne a balesetveszély, javulna a rend. a fegyelem. Persze, a termelés így sem áll meg. Szalagrendszer nélkül is teljesíthetjük a tervet”. Egy korábbi előirányzat szerint tavaly év végén át kellett volna adni a berendezést az üzemeltető gyáregység részére. A határidőig a munka nagyobb része elkészült- Szalagokat a salgótarjáni bányagépgyár szállított; ezeket egy kőbányai szövetkezet szerelte fel a megfelelő szintre. Üresen már járt a berendezés; Így a laikus azt hihetné, semmi akadálya, hogy használatba vegyék a fontos masinát. Mégsem teszik. Miért? „Elszívóberendezés nélkül nem indulhatnak a szalagok. Az üveg összezúzása- kor ugyanis por keletkezik, és ez ártalmas — hallottuk az üzemfenntartási osztály illetékesétől. — Az elszívóberendezés tervét csali két hete adta át a műszaki osztály. Mi ezután küldtük el a megrendelést egy ipari szövetkezetnek- Ott készül az elszívó”. „Az elszívóberendezéshez Nagybátonyból vettünk gépet. A kamra terve valóban nemrég készült el — így a műszaki osztály csoportvezetője. — Nem köny- nyű egy ilyen szalagrendszert tervezni, mert az országban sehol sincs hasonló. Külföldi tanulmányúton pedig nem voltunk. Nehezíti a tervezést az is, hogy meglevő épülethez, meglevő szalagokhoz kell igazodnunk. De a szalagrendszer indulásának nem az az akadálya,- hogy nincs elszívó. Hanem például az,, hogy nincs fel§?*relve a kezelő- járda- Nem szabályozták a szalagok sebességét! Az osztály egyébként mindent megtesz a szalagrendszer mielőbbi átadásáért. Nemrég négy emberünk fizikai munkát végzett egy probléma megszüntetésére . . .” „Kezelőjárda nélkül is lehet használni a szalagrendszert- Hiszen karbantartásés kész! ra csak havonta van szükség — mondta később a tmk-irodavezető. — De, ha korábban történik hiba, a; járda nélkül is javítható: Csak kényelmetlenebbül. A szalag sebességén pedig nincs mit szabályozni, mert nem változtatható . . .” „Mi tudjuk szabályozni — így utóbb a műszaki osztály illetékese. Tudjuk, hogy milyen áttételeket kell változtatni a sebesség módosításához”„Nem mindig a sebessé' gén kell változtatni ahhoz, hogy egyik szalag ne dobja túl a másik, keresztbe mozgó szalagon a cserepet. A fordulókra elég lehet egy terelőlemez, és már megvan oldva a probléma . . .” — vélekedett a termelő gyáregység vezetője. „Én nem tudom, hogy maga mit akar megírni abból, amit az osztályok egymás ellen mondtak — meditált a főmérnök. — De egyiknek is, másiknak Is a saját szempontjából igaza van. Mert működhet-e a szalag elszívóberendezés nélkül ? Persze! Csak meg kell nyomni a gombot. De, aki ott dolgozik mellette, annak már egyáltalán nem mindegy, hogy beszívja-e az üvegport, vagy nem. Mehetnek-e a szalagok kezelőjárda nélkül? Igen. Egy-egy osztály elmondhatja, hogy tőle indulhat a gép. De nekem mind «-gyermekem«, mindre kell vigyáznom, ötven éve kocsin tologatják a cserepet. Ha eddig kibírtuk, azt a kis időt már érdemes kibírni, amíg a szalagrendszer megfelel minden előírásnak, s nem okoz a régi helyett újfajta balesetveszélyt. Végül is nem a cserép, hanem az üveg a fontos”. „Ez a téma még nem időszerű — közölte egy illetékes- — Majd, ha teljesen elkészül a szalagrendszer, akkor lesz mit írni róla”. Molnár Pál A VERSENY EREJE R hetőségeiket figyelembe véve hogyan segíthetik a legjobban központi céljaink megvalósítását.^ Persze az ilyesfajta megfogalmazás túlságosan is sommás. Ha az ember tovább lapoz az újságokban, nem csupán jó híreket talál. Baj van a kooperációval, a munkafegyelemmel, a minőséggel, sok tervcélunkat nem sikerült teljesítenünk és sorolhatnánk még hosszan tovább azokat a bajokat, amelyek évek óta napirenden vannak, s amelyekből csak nagyon nehezen tudunk kilábalni. 1 Hogy is van ez? Az egyik oldalon elkötelezettségről, cselekvőkészségről beszélünk és soroljuk a verseny eredményeit, a másikon pedig arról panaszkodunk, hogy sok helyütt gondok vannak a munkafegyelemmel, hogy egyes termékeink minősége csapnivaló, hogy hányán és hányféleképpen szegik meg szocialista erkölcsi normáinkat. Végül is melyik kép tükrözi igazából a valóságot? Mindkettő! Egyre inkább tény, hogy a szocialista munkaverseny morális és. politikai hajtóerő, amely nagymértékben hozzájárul gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához, a szocialista szemlélet fejlesztéséhez. Ugyanakkor az emberek gondolkodásában még kísért a múlt, még hatnak a régi, mai valóságunktól idegen erkölcsi normák. Sőt, tegyük hozzá, ebben nemcsak a múltunk kísért, számos napjaink szülte káros szemlélettel és gyakorlattal találhatjuk szemben magunkat. A lendület és a visszahúzó érő tehát egyaránt létezik társadalmunkban, eredményeink és gondjaink zöme e kettősségből ered. Azzal kezdtem, hogy a szocialista munkaverseny eredményeit nagyon nehéz tonnákban, forintokban mérni. Még ennél is nehezebb azt meghatározni, hogy a verseny mennyivel és hogyan járul hozzá a szocialista erkölcs, a személyi képességek, egyéniségek sokoldalú kibontakoztatásához. Nem lehet mérni azt sem, hogy mennyire változtatja meg az emberek szemléletét, mennyire formálja gondolkodását. Mégis, a munkaverseny egész történetén végigvonuló tapasztalat az, hogy dolgozó százezrekben fejleszti a szocialista szemléletet. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben is megfogalmazódott az a cél: a társadalmi élet minden területén fejeződjék ki jobban, hogy a munka a legfőbb értékmérő. Ennek jelképe, dolgozóink erkölcsi, politikai tudatosságának fokmérője az, hogy Nógrádban is muokaverseny- nyel készülnek a kongresszusra, és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. Eddig elért eredményeik jelzik és igazolják, hogy mennyi tartalékunk van még kihasználatlanul a termelésben, s jelzik azt is, hogy menynyi érkölcái erő van az emberekbenT A munkaverseny a hármas jelszó jegyében ez utóbbit is segíti felszínre hozni, s gazdagítja résztvevőinek egyéniségét, szocialista elkötelezettségét. K. L. endszeresen figyelemmel kísértem a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny híreit, eseményeit. A felajánlások, a plusztonnák, a minőség javítására, a határidők lerövidítésére tett vállalások mögötti erőfeszítéseket latolgatom. Jön a hír: az egyik bányánkban néhány ezer tonnával több szenet küldtek a felszínre a bányászok. Sok-e ez? Mennyi erőfeszítésébe, verítékcseppjébe, törődésébe került ez az ott dolgozó embereknek? És vajon mennyi fejtörést okozhattak kitalálóiknak az újítások? Hány kilométerrel többet szaladgálnak a szövőnők a gépek között, hogy néhány százalékkal csökkentsék a se- lejtet? A munkaversennyel egyidejű az a tapasztalat, hogy az eredményeket nagyon nehéz mérni, még nehezebb összehasonlítani. De hát a verseny mégis csak verseny, ezért szükséges valamiféle sorrendet is kialakítani, vállalva a megítélés szubjektivitását, hogy az egyes erőfeszítések még ugyanazon a munkahelyen is csak nagyon nehezen vethetők össze egymással. Mennyivel ér többet az aranykoszorú az ezüstnél? Milyen anyagi, vagy erkölcsi mértékegységben lehet kifejezni a kettő közötti különbséget? Ezzel egyáltalában nem a verseny mai értékelésének gondjait kívántam felidézni. Inkább azon töprengek, hogy vajon jó-e az a gyakorta előforduló, visszatérő megfogalmazás: szocialista címért, bronz-, ezüst-, vagy aranykoszorúért versenyző brigád. Persze a vállalások között a brigádnaplókban mindig meghatározzák azt is, hogy milyen helyezést szeretne elérni a versenyben a kollektíva, de a fő célja mégis az, hogy lelkesedésétől, tehetségétől és szorgalmától függően minél hatékonyabban járuljon hozzá munkahelyi feladatai megoldásához. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny értékeléseiben mindig ott szerepel az a tény, hogy a mostani vállalások minden korábbinál jobban követik aktuális gazdaságpolitikai céljainkat. A felajánlások elsősorban a termelés gazdaságosságának és minőségének javítására irányulnak. Új kezdeményezések segítik az exporttervek megvalósítását, a beruházások befejezésének meggyorsítását, a műszaki, technikai haladást. Mindezek a tények adatokkal, tényekkel kifejezhetők, bizonyíthatók. De viszonylag kevés szó esik manapság arról, hogy mi van ezek mögött a számok mögött? A> munkafelajánlások egyértelműen tanúsítják, hogy a dolgozók általános egyetértésével találkozott az MSZMP Központi Bizottságának felhívása a munka termelékenységének javítására, a termelés jövedelmezőbbé tételére, a népgazdaság exportképességének fokozására. A dolgozók nagy többsége nemcsak azt értette meg, hogy eddig elért eredményeink megszilárdításához, haladásunkhoz a korábbinál jobb munkára van szükség, hanem azt is, hogy mindez változó szemléletet, munkastílust is követel. A vállalások nem csupán a verseny résztvevőinek szocialista elkötelezettségét, cselekvőkészségét, lendületét bizonyítják, hanem azt is, hogy megértették; saját eszközeiket, leReggel óta vitatkoztak, d« Tóth József, az elnökhelyettes valahogy nem tűnt fáradtnak, kedvetlennek. — Miért lennék kedvetlen? —■ kérdezett vissza. — Jól zártuk' az esztendőt. Több mint egymilliót osztunk szét jutalomként a tagok között. A vita meg akörül kavarog, hogy kilenc-, vagy tízezret kapjanak a legszorgalmasabbak ... Azóta megvolt a zárszámadó közgyűlés is a pásztói Béke Termelőszövetkezetben és a titokból bizonyosság lett. A közös gazdaság nyeresége meghaladta a hat és fél millió forintot. A szövetkezeti dolgozók átlagos havi keresete több mint háromezer forint. S nyereségrészesedésként tíz napnak megfelelő bért fizettek. Mindenki adjon valamit dugjuk a fejünket, és végiggondoljuk mit, hogyan kell tennünk a sikerért — így Tóth József. A növénytermesztés és az állattenyésztés hozamait úgy növelik, hogy mindkettő ga/r Ebben az esztendőben az öblösüveggyár termékeinek jelentős része kerül határainkon túlra, többek között konvertibilis valutáért nyugati országokba. Már az év első heteiben is több vagon világítóüveget küldtek az NSZK-beli megrendelőkhöz, azon túl az tISA-ba, Franciaországba, Svájcba szállították a keresett árucikkeket Salgótarjánból. Egészen fiatalon került a szövetkezeti mozgalomba Tóth József. Jobbágyiban volt ag- ronómus. Ügy birkózott az irányítással járó gondokkal, bajokkal, hogy közben sok mindent tanult a tapasztalt gazdáktól, a mesteremberektől. Kajzer Józseffel, a sokat látott, sokat tapasztalt ácsmesterrel különösen szívesen tanácskozott. — Mondanék én valamit Tóth elvtárs — kezdte a beszélgetést egyik alkalommal Kajzer József. — Éppen ideje, hogy közénk gyere! A fiatal agronómus elértette az.ácsmestert. — Közietek vagyok én mindennap Józsi bácsi — magyarázkodott. Hiszen nem nyugodott úgy le a 'nap, hogy ne járta volna be a határt és gondja volt az állattenyésztőkre, meg a műhelymunkásokra is. _ "Ne heveskedj — nyug- végrehajtó bizottság tagjának daságos legyen. Az már biztatta őt Kajzet. — Párttagnak szavazta meg Tóth Józsefet. tos, hogy a baromfitenyész- gondoltunk. iz lést és -hizlalást megszünteHirtelen szaladtak ki belő- Pedig tennivalója igy is tfk. Költséges, és nem hozza le a szavak: volt elég: a várt eredményt. Mint ahogy — Szívesen megyek közé- — A jó nyolcezer hektár, a fóliasátrak alatt -sem tud- tek, ha úgy gondoljátok, hogy amelyen gazdálkodunk, és a iák nyereségessé tenni a zöld- megfeielek... segíthetek. hatszáznál több ember, akik ségtermesztést. A sátrak alá Jobbágyiból később Hasz- munkájáról, tisztességes meg- burgonyát telepítenek. A bánosra került Tóth József, a élhetéséről gondoskodnunk romfi helyett pedig házinyu- termelőszövetkezet elnökének kell, bizony nem kevesebb, lat tartanak, hasznosítva a választották. Aztán amikor hanem jóval több munkát dunavarsányí termelőszövet- egy gazdaságba tömörültek a adott a korábbinál — magya- kezet kedvező tapasztalatait, környék kisebb szövetkezetei, rázta. — Változtattunk a tervezés elnökhelyettes lett. Egyetlen A közös gazdaság vezetői módszerein is. Ötleteket, ta- pillanatig sem merült fel úgy osztották el a munkát, nácsokat kértünk az üzem- benne a kétség, hogy talán hogy az ipari tevékenység egységek vezetőitől, dolgozói- kevesebb lett, mint Haszno- szervezése, irányítása az el- tói. Amolyan rögtönzött köz- son volt. Minthogy azt sem nökhelyettes dolga, gondja, vélemény-kutatást végeztünk, méregette, hogy megfér-e Az ipar, különösen a faüzem mielőtt az idei tervet kialakí- együtt a pártmunka a gazda- és a műanyag-feldolgozó mii- tottuk — magyarázza az el- ság irányításával. Szinte egy- Hókkal pótolta tavaly a kárt, nökhelyettes. — Megmondtuk időben lett tagja a pártnak amelyet a kedvezőtlen időjá- az üzemegységeknek, milyen és a munkásőrségnek. Párt- rás okozott a gabonában. A eredményt várunk a kollek* megbízatásként kapta a szol- faüzem termékeit többek kő- tívától az esztendő végén. A gálatöt, becsülettel végzi zott Angliába, az NSZK-ba szükséges eszközöket, a bért rfiindmáig. Azután sem kérte szállították. is megkapták hozzá. Az már felmentését, hogy a szövetke- — Nem egyedül rajtam az ő dolguk volt, hogy meg- zeti kommunisták az alap- múlott — elmélkedett az esz-, tervezzék az esztendőt, mun- szervezet vezetőségi tagjának tendőn. — Sokan dolgoztunk kára mozgósítsanak mindenválasztották. érte. Közös volt a munka, a kit. Amikor kialakultak az — A gazdaságpolitikai ten- gond, mint ahogy most az ér- elképzelések, leültünk és benivalók, a gazdaságpolitikai dem is az. szélgettünk. Volt, hogy a bepropaganda, amelyet az alap- Az idei év nehezebbnek szélgetésből heves vita kere* szervezetben rámbíztak, alig- ígérkezik Pásztón, mint a ta* kedett. ha képzelhető el pontos, meg- valyi volt. A növénytermesz- Végül mégis csak kialakult bízható információk nélkül — tésből, az állattenyésztésből, a közös gazdaság terve: mondta elgondolkodva Tóth az ipari tevékenységből csak- — Mert most különösen József. — Csak előnyére vá- nem száztizenkétmillió fo- fontos, hogy már a döntésben fik a munkának, ha ezt az rinttal számolnak, s azzal, benne legyen mindazok igye- információt egyenesen a sző- hogy tovább gyarapodik a kezete, felelőssége, akiken a vetkezeti vezetőségi ülésekről szövetkezeti dolgozók jövedék tervek végrehajtása múlik _ h ozom... me. Csakhogy a feltételek lé- mondja. — A szövetkezeti taA szövetkezeti mozgalom- nyegesen szigorúbbak, mint goké, az alkalmazottaké, a ban és a pártmunkában szer- az elmúlt esztendőben. közös gazdaság minden bevezett, sokéyss tapasztalata, — A pánik itt aligha segít! csületes munkásáé! ' közvetlen, jó kapcsolata az Sokkal inkább az, ha össze- V. G. emberekkel, mindez együttesen esett a latba, amikor a j ' -* nagyközségi pártértekezlet a ( NÖGRAD — 1960. február 14., csütörtök 3
