Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

/ Hangszóró mellett Mire tanít Girold mester ? ' Hogyan lehet egy gazdag Jlet visszájáról nagyobb és főként megrázóbb igazságot felmutatni, mint a színéről — erre Moldova mester tanítja a hallgatót (esetleg az örök- kön-örökké felszínen, a szí­nen matató-turkáló riporter­társakat). Csatlakozva azok­hoz, akik ezért, vagy azért nem tartják szükségesnek Moldova György írói lényét újabb legendákkal felruházni — mégis szükségesnek tar­tom megjegyezni: az író párbeszéde Girold Mihály textilnyomó mesterrel önle­leplező írói bravúr, amely természetéből következve újabb legendákat szülhet. Ez azonban csak az egyik ered­mény, amelynek nyomán -az eddiginél is jobban megismer­hetjük Moldovát. Fontosabba másik pozitívum: Girold Mi­hály örökké emlékezetes pél­dát mutató élete. A Délutáni Rádiószínház az elmúlt héten csütörtökön mutatta be Moldova György „szabálytalan” riportját, majd ezt a műsort szombaton meg­ismételte (alighanem nem utoljára). A most hetvenesz- tendős nyomómester életút­ja úgyszólván minden lénye­ges pontján megegyezik a hasonló korú, munkás életé­ben mindig becsületesen dol­gozó, magasan képzett magyar munkások életútjával. Girold mester lehetne aranykoszorús festő-mázoló, gépész-kovács, cipész, kőműves, vagy ács, lakatos, vagy esztergályos. Az első jelentése is éppen ez ennek a riport-dokumentum- hangjátéknak (maga a dra­maturg sem tudta eldönteni műfaját), hogy aki egyszer, megtanult dolgozni, s ezen felül még a szakma egyálta­lán elérhető sokoldalú isme­retére is törekedett, mert ezt várták tőle, mert ennek volt meg a becsülete — az nem tehetett soha mást, mint hogy mindenben és minden körül­mények között a legjobbat alkotta. Akkor is, amikor inasként a nagy textilgyár­ban sorra, járatták vele a munkahelyeket. Mert kiváló nyomómestert akartak belő­le faragni, akkor is, amikor a fejlettebb technikával dol­gozó külföldi cégekhez küld­te a gyártulajdonos, s akkor is, amikor szocialistának állt, mert felismerte kedvezmé­nyezettként is, hol a helye. Girold mester a vörös szín valamennyi változatát első pillantásra felismerte, erre képezték; a színek pontos, árnyalatnyi megkülönbözte­tésének tudományára, a szí­nek megfelelő kialakítására, azok alkalmazására a méreg­drága kelméken. Alighanem munkaszolgálatos korszaká­ban is a legjobb minőségű (ha lehet ilyet mondani) fu­tóárkot ásta valahol Kelen­föld határában, s a felszaba­dulás első óráiban is a leg­teljesebb odaadással lapátol­ta a szenet a KISTEXT ud­varán. Kiemelték, az óbudai fehérítőgyár igazgatója volt hosszú időn át, de amikor az ötvenes évek elején ^felsőbb utasításra arról kellett tájé­koztatnia gyári munkás társa­it, hogy néhány hónap alatt a Duna-Darton ezer lakás fel­épül, akkor sem tudott mást tenni, mint megmondani á saját véleményét: nem hiszi, hogy ez lehetséges! Leváltás, kórház, gyomorvérzés. Aztán újra a kollégák, akik vissza­hívták szb-titkárnak. a „Go- li”-ba. Fia négyéves korá­ban meghalt paralízisben. Feleségével ma is ugyanab­ban az egyszobás Frankel Leó utcai lakásban lakik, mint negyven évvel ezelőtt. De nem tud végigmenni az ut­cán anélkül, hogy minden lé­pésnél meg ne állítanák, po­hár borra meg ne hívnák. Ha meghal, a felhőket sajnálja itthagyni... Moldova „szabálytalan dis­kurzusa” pohár borok mellett zajlott, barátkozva, évődve, közel kerülve egymáshoz, nem­egyszer kemény szurkákkal, mint az ökölvívóringben, gyo- morra-fejre, s néha bizony még szívre is. Könyörtelen módszer? A hasonlatnál ma­radva: nem fájdalmas iga­zán. Az író egyénisége az el­kerülhetetlen mélyütések fájdalmát is éppúgy tompí­totta, mint a párnázott boksz- kesztyű a legváratlanabb szvingekét. Tökéletes tárgy­ismeret (textilipari), ipartör­ténet-ismeret, gazdasági és po­litikai ismeret, összehasonlító történelemszemlélet, munkás­mozgalom-ismeret és persze emberismeret. És hozzá a módszer — ez Moldova György „titka”. Ha meggon­doljuk — ugyanez Girold mester titka is. Két mester meghitt beszélgetése pedig mi mást eredményezhet, mint azt, hogy érdemes volt, s ér­demes is élni. Legjobb lenne talán „visszafelé” élni, most születni és újra végigküzdeni azt a hetven-nyolcvan évet, amely már ellelt. De két mes­ter beszélgetéséből más is ki­derülhet: teljesen mindegy, hogy a társadalmi munkameg­osztás milyen feladatot ró az emberre. Utcaseorőként is egyetlen fontos dolog létez­het: a mi utcánk legyen a legtisztább. (T. Pataki) Hová menjünk Szécsényben ? Február az évszak utolsó teljes jogú téli hónapja. Ez az elkövetkezendő napok szé- csényi művelődési-szórakozási programjában is érződik. A kínálat listáján nagyrészt is­meretterjesztő előadások, klubfoglalkozások, kiállítá­sok, színházi előadások sze­repelnek. A nyugdíjasok február 18­án filmvetítéssel egybekötött előadáson a szomszéd orszá­gok népeinek életébe pillant­hatnak be. A honismereti kör tagjai 29-én a helybeli sütő­üzembe látogatnak, ahol vé­gigkísérik a liszt útját, amíg abból kenyér lesz. Megismer­kednek az üzem történetével. A kertbarátok februári szak­mai tanácskozásának témá­ja: a növényvédelem. A hó­nap végén a szülői munkakö­zösség tagjainak Tóth Lajos, a balassagyarmati Szántó Ko­vács János Szakközépiskola igazgatója a családi életre nevelésről tart előadást. Még égy előadás lesz a hónap vé­gén, ennek témája a szívbe­tegségek és megelőzése. A té­ma előadója belgyógyász szak­orvos. Február 18-án a művelődé­si központ galériájában nyí­lik meg a Nógrád megyei amatőr képzőművészeti stú­dió szécsényi körének kiál­lítása. Ezt a’ hónap végéig te­kinthetik meg az érdeklődők. Rövidebb szünet után ismét vendégszerepei a Népszínház a nagyközségben. Február 20-án este 18 órakor Hollós- Korvin Lajos Pázmán lovag című kétfelvonásos komédiá­ját mutatják be. A télbúcsúz­tató farsangi jelmezbálon, feb­ruár 23-án a Titanus együttes játszik. ' A Krúdy Gyula nagyközsé­gi könyvtár programja a me­zőgazdasági könyvhónap kö­ré csoportosul. Ez könyvkiál­lításból, szakköri foglalko­zásból, pályaválasztási ta­nácsadásból, szakelőadásból, vetélkedőből áll. A Kubinyi Ferenc Múze­umban 18-án Kerényi Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa Ma­dách Imre élete és munkássá­ga címmel tart előadást. Az ifjúsági múzeumbaráti kör tagjai februárban a régészek és a restaurátorok munkájá­val ismerkednek. A hónap „ráadásnapján” 29*én 15 óra­kor a Nógrád megyei múze­umi 'Szervezet új képzőművé­szeti szerzeményeiből rende­zett kiállításon szakmai tár­latvezető mutatja be a képe­ket az érdeklődőknek. Sz. F. ICSILLAGO GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREG ÉN YVÄLXOZATA Perem és környéke I Feldolgozta: MARKÜSZ LÄSZLÖ ÍYOLC ESZTENDŐ. fOLYT EL... * WOS (CJRAtT Merni: ä mzE mmn® méRi s«r sem TUKfylÍ0W0­___/. r< k '___ •• —• •. X _ _______•• * «*— v i wi y 1 p«AKMiír JÍ0VJ0; URALMTÍTŐL jöbbwH Rajzolta: ZÖRAD ERNŐ Salgótarján' közművelődési ellátását napjainkban tizenhét művelődési otthon jellegű in­tézmény szolgálja, áprilisban eggyel emelkedik a számuk, megnyílik a rónafalui műve­lődési ház. Egy mintegy 48 e, er embert számláló — vi­szonylag tehát kicsi — tele­pülésen ez a szám jó ellátott­ságot mutat. Mi sem jelzi azonban jobban a puszta szá­mok csalókaságát, mint az a valódi helyzet, amelyet a szó­ban forgó szám takar. (Nem lenne jó, ha el is takarna.) Az intézmények közül egyik a városközpontban levő me­gyei művelődési központ, négy szakszervezeti, egy pe­dig város környéki, vizslási művelődési intézmény. A töb­bi a városi tanács irányítá­sával és fenntartásával mű­ködik, ezeket szoktuk pererh- kerületi művelődési ottho­noknak nevezni. Bocsássuk előre, helyzetük nem a leg" rózsásabb. Pedig — szerepük szerint — toppant fontos posztokon állnak, körzeteikben többnyi­re jelentős múlttal rendelkez­nek. A város településszerke­zete olyan, hogy központját erős mozgalmi hagyományok­kal rendelkező „perem” öleli körül. (Az idézőjel azért in­dokolt. mert. hiszen a szó csak a földrajzi helyzetre utal, va­lójában ezek a helyek a vá­ros legmeghatározóbb körze­tei kögé tartoztak s nagy többségükben tartoznak ma is.) E körzetekben él napja­inkban a lakosságnak mint­egy harminc százaléka. Van amelyik körzetben pár százan (Somoskő), de van, ahol mint­egy tízezren (Zagyvapálfalva körzete) élnek. Néhány kör­zetben a nyugdíjasok száma meghatározó. Másutt a lakos­ság többsége aktív dolgozó, s még sorolhatnánk a jellem­zőket, esúttal azonban nem szociológiai vizsgálódást vég­zünk. Visszatérve a művelő­dési otthonokra, pár kivétel­től eltekintve, kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek között működnek, s ez mun­kavégzésük hiányosságaiban is megmutatkozik. A múltban ezeknek az intézményeknek zöme bányatelepi kultúniáz volt, néhány kivételtől elte­kintve, állaguk rossz, belső térszervezésük olyan, hogy csak bizonyos típusú rendez­vények megtartására alkal­masak. Nagyobb részük klub­könyvtár, jóllehet könyvtári szempontból is vannak a vá­rosnak ellátatlan körzetei. Több körzetben pedig csök­kent a közművelődés moz­galmi háttere, s még sorol­hatnánk a gondokat. Az ellátás szintjét tehát mindenképpen javítani kell, megteremtve a szervezeti és a működési feltételeket. En­nek jegyében az utóbbi idő­ben történt egy és más. Ki­alakították a város körzetesí­tését, egy-egy körzet élére függetlenített népművelő ke­rült. Erre az évre már kör­zeti közművelődési tervek ké­szülnek. Ügy. látszik, a váro­si tanácson is tisztában van­nak azonban azzal, hogy az eddigi intézkedések csupán a kezdetet jelenthetik s a tar­talmi munka javításában to­vábbi erőfeszítésekre van szükség. Mindenképpen szükség van például arra, hogy a terveket gondosan összehangolják. Ter­vezik egy központi kabinet létrehozását, amely az esz­közellátás javításában kaphat szerepet. A művelődési intéz­mények közötti kapcsolat erő­sítésében szintén számos ten­nivaló van. S el kellene kez­deni — vagy erőteljesebben folytatni lehetne — az intéz­mények szakosítását, a lakó­körzeteknek megfelelően. Az ifjúsági-művelődési ház pél­dául az ifjúsági közművelő­dési tevékenység módszerta­nának központja lesz, Salgó­bánya, Somoskő az idegen- forgalmi ellátásba kapcsoló­dik be fokozottan, valameny- nyi intézményben figyelmet fordítanak a gyermekfoglal­koztatásra stb. Természetesen mindezek mellett az alapel­látási teendők is megoldásra várnak. Az is jó lenne, ha ezek az intézmények például az amatőrmozgalomnak újra otthonai lehelnének. Ma művelődési otthonaink eltérő színvonalon képesek megfelelni a követelmények­nek a különböző városkörze­tekben. Koordinálással, sza­kosítással, a lehetőségek ész­szerűbb felhasználásával a jelen körülmények között is eredményesebb munkát vár­hatunk tőlük. T. E. XII. MAGYAR JATÉKFILMSZEMLE NÓGRÁD MEGYÉBEN 1980. II. 11—16. ÉLVE, VAGY HALVA Színes történelmi kalandfilm, készült 1979-ben a Budapest Filmstúdióban. Irta: RÉNYI TAMAS éá" ZIMRE PÉTER Fényképezte: SZABÓ GÁBÓR Rendezte? RÉNYI TAMAS Főszereplők: Balázsovits Lajos, Cserhalmi György, Mécs Ká­roly, Garas Dezső, Tordy Géza. BEMUTATÓ: II- 14. SALGÓTARJÁN, NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZ. II. 15. BALASSAGYARMAT, MADÁCH FILMSZÍNHÁZ \ GAMR PAP ES GERGELY ÉJSZAKA ALAAKNAZTAK A MECSEK ORSZÁGÚTJÁT. HŐSÜNK ÍGY EZEN A HAJNALON RENKIYÜLI NAPRA ÉBREDT: MAGA T A TOROK CSÁ­SZÁRT REPÍTIK FEL A PARADICSOMBA. T GERGELY MÁR ÚTRAKESZEN ÁLLT, AMIKOR ÉSZ­REVETTE AZ ASZTALON HEVERŐ LEl/ELET... bl löffle ^5%^^ Aj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents