Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

Falusi fiatalok és a KISZ

Kezdetben volt

a díszítő

Évtizednyivel ezelőtt a falusi fiatalság összehívására elegendő volt egy táncos rendezvény, amelyet a főtéri „kuitúrházban” rendeztek, nagyrészt szombat este. Ilyenkor megjelentek a tizenévesektől a bő harmincasokig szinte valamennyien: a színpadon a környékbeli beatzenekar húzta a talpalávalót, a büfében nyakalták a sört, s a kettő között a „táncparketten” a kicsik-nagyok próbálgatták a shake nem túl nehéz formációit. Boldogan és önfeledten, annál is inkább, mert ekkorra már elelmaradoztak a „gardedá" mok”, a mamák-nagymamák- apukák, 's a fiatalok igazán itt érezhették szabadságuk minden ízét, zamatét. Persze, nemcsak rózsaszínből állt ez a világ, néha-néha vérpiros is keveredett közé, s a józan észt a pofon és a bicska győzte meg.

De nem ez volt a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a jórészt spontán kezdeményezések mindig telt ház előtt zajlottak le, s a falusi ifjúság kohéziója igen erős volt. Amikor még a lakóterületi KlSZ-szervezetek létrejötte és tartalmi működése csak ..csírázott!’. '

Tíz év nem túl nagy idő, mégis 1969—1970-hez képiest nagyot fordult a világ. Példánknál maradva: a

kultúrházakból művelődési házak, a bálokból diszkók, a telt házakból üres házak lettek. Miközben majd’ mindenütt megalakultak a KISZ- szervezetek, ifjúsági klubok létesültek és elvileg nőtt a szabad idő.

Látszólag ellentmondás feszül e tények között a valóság azonban az, hogy jóllehet sokat javultak a feltételek azonban az igényekkel nem bírtak lépést tartani. Egyszerű példával élve: az ifjúsági klub fekete-fehér televíziójáért már kevesen ülnek be a helyiségbe s a lemezjátszó ,;diszkóműsora” helyett többen Inkább a városi szórakozóhelyek felé veszik útjukat. Mindehhez hozzájárult a falusi ifjúság áramlása a városokba, az el- látottabb településekre, melyek általában magasabb szinten elégítik ki az igényeketÉs mennyivel nehezebb dolga van most egy falusi KlSZ’Szervezetnek, mint lett volna mondjuk tíz évvel ezelőtt? Fáziskésés történt, melynek következményeként sok lakóterületi ifjúsági szervezet még m'indig a kezdet kezdetén tart: nem tudja magát túltenni a diszkókon, gyakran kizárólagosan „ez hozza össze” a fiatalságot, úgymond’ csak ez vonzza őket. Holott a KI§Z programja nemcsak a szabad idő kellemes eltöltését meríti ki,

Kétségtelen hogy az utóbbi egy-két évben és jelesül most némi kedvező változás érezhető: nem túliihegve a lehetségeseket szerény mozgalmi eredményeket is föl lehet mutatni. De a szándék mindenképpen dicséretes. Nemrégiben beszélgettem a salgótarjáni KlSZ-vezetőkép- ző iskola hathetes tanfolyamának öt hallgatójával, akik Nógrád és Heves megye ki- sebb-nagyobb falvaiban irányítják a szervezeti életet. Általános tapasztalat volt, hogy a fiatalok elsősorban • a szórakoztató rendezvényeket igényük. De ezt a lépcsőt föl lehet használni másra is. Érzékletesen bizonyítja ezt a tarnaszentmiklósi Németh András esete, aki tősgyökeres budapestiként választotta az „isten háta mögötti” kis falucskát.

— Kezdetben a diszkó volt az, ami mozgósította azt a kört — mondotta —, amiből később az alapszervezetünk is fölépült... Mikor ideérkez. tem, mint agrármérnök, még KISZ-szervezet sem volt, mondtam az egyik újdonsült ismerősömnek: csináljunk!

Könnyebben ment mint sokan hinnék- Rövid idő alatt több mint húszfős alapszervez-.t jött létre. És mint mondtam, kezdetben a diszkó volt aztán később beindult a vitakör, társadalmi munkát végeztünk, több mint 1300 órát, sport- versenyeket szerveztünk, taggyűléseket tartottunk egy- szóval egyre közelebb kerültünk egymáshoz és a mozgalmi élethez, s most már szinte mindennap történnik valami.

Ez már eredméey. A KISZ eredménye. Mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fiatalok nevelésében rm/n- zamegosztásnak is kell érvényesülnie. Tehát, a KISZ mellett ott kell (kellene) lennie a helyi tanácsnak, a párt- szervezetnek, sőt a népfrontnak is. Ám, ez a „falusi négyszög” ma még elég gyakran hiányos, vagy legalábbis csak alkalomszerű. Pedig erről, idestova tíz éve már törvény rendelkezik...- (tanka)

Segítség az oktatáshoz

Az új iskolák sok tanárt Igényelnek Mongóliában. Ehhez kap segítséget az ország a Szovjetuniótól, ahol évtizedek óta módot nyújtanak a mongol pedagógusok képzésére. Eddig több mint 7000

mongol szakember — a tanárok mellett gazdasági, kulturális és tudományos élet munkásai — kapott kiképzést szovjet felsőoktatási intézményekben.

Hétéves számvetés

Népképviselet és demokrácia

Interjú ár. Papp Lajos államtitkárral

A tanácsok munkája Nóg- rádban is mindig a közfigyelem 'középpontjában áll- A tanácsok, mint a tanácstörvény megfogalmazza: „népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervek” ebből következik, hogy a tanácsi apparátusban, intézményekben dolgozók' intézik a lakosság ügyeinek nagyobb részét. Hogyan érvényesül a népképviselet a mindennapi munkában — erről kérdeztük meg dr- Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét— Csaknem egy évtizede,

1971-ben alkotta meg az országgyűlés az érvényben levő tanácstörvényt, amely az említett hármas jellegét határozta meg a tanácsoknak — mondta bevezetőben dr. Papp Lajos. — Két évvel később, 1973-ban választotta meg az ország népe a jelenleg is működő tanácsi testületeket, s ezek az elsők, amelyeknek munkájában már a gyakorlatban is érvényesülhettek e követelmények. Mindjárt

hozzá kell azonban tennem, bogy a tanácsok tevékenységének jellege bizonyos mértékben addig is megvolt, a gyakorlatban is érvényesült, bár nem mondta ki ezt az előző tanácstörvény. A népképviselet a szocialista demokrácia egyik megnyilvánulása, ami tartalmában kifejezi, hogy a tanácsok a választók megbízásából, területük lakossága nevében és érdekében tevékenykednek.

— Mennyiben hatott ösztönzően, bátorítóan a tanácsokra a törvényben biztosított jog és kötelesség?

— Mindenekelőtt aíá kell húzni, hogy ijem véletlenül került a tanácstörvény és a hozzá kapcsolódó rendelkezések szövegébe kötőjel a „népképviseleti” és az „ön- kormányzati” szavak közé. A népképviseletnek az önkormányzat keretei között kell kibontakoznia, s az önkormányzatot a választók érdekeit képviselve kell szabályozott keretek között a tanács illetékességi területén folyamatosan megvalósítani- A népképviseleti-önkormányzati jelleg érvényesülése a gyakorlatban természetszerűen erősíti egymást, s a tanácstörvény nemcsak lehetőséget adott rá, hanem elő is írta, hogy ez így legyen. Tapasztalatunk az, hogy a választott testületek — tehát mind a tanácsok, mind a végrehajtó bizottságok — a korábbinál sokkal önállóbban tevékenykednek, képviselik működési területükön a lakosság érdekeit a település fejlesztésében, a lakosság ellátásának javításában, mindabban, amire a községekben, városokban élőknek szüksége van.

— Hogyan valósult és valósul meg a gyakorlatban a

A tágas, világos, korszerű gyógyszertár az új egészscgházban kapott helyet Diósjenőn. A körzeti orvosi, fogorvosi rendeló'kben színvonalasan gyógyítják a rászorulókat. Ba- csinszky József vezeti a szép patikát, ahol ezekben a napokban élénk forgalmat bonyolítanak le a meghűléses megbetegedések miau. — kj —

tanácstörvény? Közelebbről: a jelenlegi, hétéves választási ciklus alatt milyen lényeges változások történtek a tanácsoknál?

— A tanácsok minden korábbinál nagyobb hatásköri önállóságot kaptak, ami együtt járt feladatuk megszaporodásával is. önállóan döntenek a rendelkezésükre álló pénzösszegek felhasználásáról, elkészítik és végrehajtják a településre, vagy a közös tanácsi igazgatás alatt álló településekre vonatkozó éves és ötéves tei'veket. Önállóan tartják fenn az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket, továbbá azokat a tanácsi vállalatokat, amelyek kifejezetten helyi feladatok ellátására alakultak. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a tanácsok maguk határozzák meg — természetesen bizonyos határok között — saját szervezetüket is- Ök döntik el, milyen bizottságokra, az apparátus milyen osztályaira van szükség az adott helyen.

— Gyakorlatilag hogyan valósul meg a tanácsok működésében a népképviselet?

— Közvetlenül érvényesül a népképviseleti jelleg a lakosság által választott helyi tanácstagok által, akik munkájukról beszámolni tartoznak választóiknak. A választók tájékoztatásának és a választói vélemények továbbításának, jó képviseletének igen jelentős a társadalompolitikai szerepe. Közvetve áll ugyanez a megyei tanácsok tagjaira, akiket köztudomásúan nagyobb részben a helyi tanácsok saját tagjaik közül választanak. A megyei tanács ülése után a tanácstag tájékoztatja az őt megválasztott helyi tanácsot arról, hogy mit tárgyalt a megyei tanács, mi érinti közelebbről a várost, vagy községet, személy szerint ő milyen napirendi pont tárgyalásénál szólalt fel és ott mit mondott stb. Ez a közvetett rendszer, amely gyakorlatilag a most hivatalban levő tanácsoknál valósult meg először, jól bevált. Ez indokolja, hogy így maradjon a jövőben is. A kettős tanácstagság (helyi és megyei) egyeseknél csak terhet jelentett, ezért arányának csökkentése a megyei tanácstagoknál indokolt— A népképviseleti-önkormányzati tevékenységről azonban nem szólhatunk anélkül — folytatta az államtitkár —, hogy ne hívjuk fel a figyelmet a tanácstörvényben foglalt definíció tcr vábbi részére. A tanácsok jellegéről ugyanis a törvény szó szerint ezt mondja: „A tanács és szervei a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei”. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tanácsoknak joguk van a saját területükre érvényes rendelkezéseket hozni, ugyanakkor azonban azt is, hogy részei a szocialista államhatalomnak. Működésük, rendelkezéseik tehát az országos , érdekekkel összhangban kell, hogy álljanak. Az a tapasztalatunk, hogy a hármas egység valóban megvalósul, s egyre jobban kibontakozik.

— Miben nyilvánult és nyilvánul meg a jelenlegi ciklus alatt a tanácsoknál mindez?

— A nagyobb önállóság jobban felszabadította a helyi erőket, a gondolkodást, az öntevékeny kezdeményezőkészséget. Az, hogy nem kell és nem is lehet mindent „felülről” várniuk, rászoktatta, megtanította a tanácsi szervekben dolgozókat arra, hogy megfontolják: hogyan osszák el a rendelkezésükre álló pénzösszegeket. Ma már egyre inkább minden körülményt gondosabban* mérlegelve, a népgazdaság teherbíró képességét szem előtt tartva határozzák meg az elérendő célokat, úgy, hogy minél több valósulhasson meg, minél nagyobb legyen a lakosság ellátása, szolgáltatóhálózata stb.

— A tanácsoknak egyik fontos tevékenységük a területfejlesztés. Ml újat hozott e f»r~n a nagyobb önállóság?

— Soha nem volt olyan méretű a lakosság és a helyi vállalatok, szövetkezetek településfejlesztést segítő munkája, mint a legutóbbi években. Talán nem is kell külön hangsúlyozni. hogy mindezek szervezésében, összefogásában, koordinálásában a Hazafias Népfront szervei a tanácsoknak a legtöbb helyen igen jelentős segítséget adtak. Az elmondottak illusztrálására bizonyára elegendő lesz néhány számadat idézése. A negyedik ötéves terv idején, 1971^-1975 •között 7,4 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, a mostani ötéves terv első három évében pedig 9,7 milliárd értékűt, Meggyőzően nagy számok ezek. De talán az anyagiaknál is többet mond az, hogy ennek a túlnyomó többsége a gyerekekről és az öregekről való fokozottabb gondoskodásban, a közösségért végzett munkában valósult meg. Igen sok óvodát, bölcsődét, öregeknek napközi otthont építettek, bővítettek társadalmi munkával, a lakosság és az üzemek hozzájárulásával..

Külön kell szólni a tanácsok és az üzemek együttműködéséről. Mi tagadás: ezen a téren a korábbi években nem volt minden rendben, a helyes út mellett, a közös érdek nem volt egyértelmű. Ma már ez szabályozott is, és a gyakorlatban is helyesen jut kifejezésre. A tanácsok támogatják az üzemeket. Közös érdekű lakásépítéssel, vállalati fejlesztésekhez, bővítésekhez hozzájárulással, a munkaerő-gazdálkodásban az üzemi egészségügy, kulturális élet lehetőségének bővítésében, a közművesítéstől a közlekedésig és még hosszan folytathatnánk a sort. Ismét érdemes néhány számot említeni, bár nem vagyok híve az adatok túlzott ídézgetésé- nek. 1971—1975 között a tanácsok 8,7 milliárd forintértékű támogatást nyújtottak az elmondottakhoz az üzemeknek, 1976—1978-ban pedig 11,9 mílliárdot. Az üzemek viszont az elörS ötéves terv idején 16,2 milliárd, 1976—79 között pedig 11,7 milliárd forinttal támogatták a tanácsokat.

— Hogyan tartják és fejlesztik tömegkapcsolataikat a tanácstagok, a beszámolási kötelezettség mit jelent a gyakorlatban?

— Igen lényeges, hogy élénkült a tanácstagok közreműködése a döntéseket előkészítő fázisban. Ugyanez mondható el a falugyűlésekről. Eleinte csak a közös tanácsú községek társközségeiben tartottak falugyűléseket, ezzel vonva szorosabbra a székhelyközségekben működő tanács és a társközségek lakosságának kapcsolatát. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a falugyűlések intézménye megfelelt hivatásának, olyannyira, hogy szükség van ilyenekre a székhelyközségekben és az önálló tanácsú községekben is. A falugyűlések jelentős fórumai lettek a szocialista demokratizmusnak, a kérdések őszinte, nyílt megtárgyalásának. Az 1973-ban megválasztott, mintegy 68 ezer tanácstag túlnyomó többsége jól megállta a helyét, megfelelt a vele szemben választói által támasztott követelményeknek.

Az a további több tízezer ember, aki a különböző tanácsi bizottságok tagjaként, vagy más, módon segítette és segíti a tanácsi munkát, ugyancsak közéleti emberré vált. önzetlen közéleti fáradozásuk társadalmi elismerését fejezi ki, ha a következő ciklusra tanácstagként jelölik és választják meg őket. Nekik kell azok helyére kerülni, akik a hosszú ciklus alatt megöregedtek, elfáradtak.

— Szó volt a tanácsi rendelkezésekről, határozatokról. Lenintől származik az a mondás, hogy „minden határozat annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle”. Ilyen alapon hogyan értékeli a tanácsok és a végrehajtó bizottságok munkáját?

— Amikor azt mondom, hogy a testületek igazi gazdái lettek saját döntéseik számonkérésének is, nem jelenti azt, hogv ez -nv'rxWviH és

mindenben rendben van. Erősödik az a folyamat, hogy mind több testület következetesebben megvizsgálja, hogy a határozatok, a tanácsi rendeletek hogyan váltak be a gyakorlatban, követik és el* ienőrzik a végrehajtást. Ter» mészetesen ez olyan munka, amit lehet mindig még jobban végezni. Az irányító munkában a feladatok végre' hajtásának szervezése, következetes ellenőrzése javítandó. Ennek megfelelően a Minisztertanács Tanácsi Hivatala következetesen azon munkál* kodik, hogy a jövőben tovább erősödjék a tanácsok, a végrehajtó bizottságok, a vezetők és az apparátus tevékenységében a döntések végrehajtásának számonkérése. Fontos szerepük van a végrehajtó bizottságoknak a központi rendelkezések végrehajtásában és annak ellenőrzésében, hiszen a tanácstörvény értelmében a vb-k kettős irányítás alatt működnek: saját tanácsuk és a magasabb szintű szervek előtt is felelősek munkájukért. Jobb feltételeket kell teremteni mindenütt a határozatok végrehajtását szervező és ellenőrző munkához, hogy a döntéseket folyamatosaiig figyelemmel tudják kísérni és az azok végrehajtásáért felelősöktől számon tudják kérni. Igen fontos, hogy a végrehajtó bizottságok személyi összetétele is jobban igazodjék ezekhez a követelményekhez.

— Milyen tapasztalatokat szereztek eddig a közös tanácsok működéséről?

— Jobb, hatékonyabb letí így a községi tanácsi munka: A több községet összefogó tanácsok jól szolgálják a helyi feladatok ellátását, ésszerűen aknázzák kt a lehetőségeket! A korábbinál jobbak a feltételek az anyagi eszközök fel- használásához, a lakosságot szolgáló intézmények fenntartásához. Kialakultak azok a jó módszerek, amelyekkel talán sikerül elhárítani az eleinte fenyegető gondokat: a közéleti tevékenység lanyhulását, a lakossági információ hiányát. Helyeseljük, hogy a megyei tanácsban minden társközség megfelelő képviseletet kapjon, s ugyanez vonatkozik a végrehajtó bizottságokra is.

— Mindinkább a városok vonzáskörzete határozza meg a települések fejlődését. Hogyan alakul ez a jövőben?

— Üj kategória nálunk a város környéki község. Kétségtelen, hogy a városok környékének lakosságát ezer szál fűzi a városhoz: ott van a középiskola, kórház, nagyobb a kereskedelmi választóit, mert szakboltokban folyik az árusítás, többnyire színház, vagy más művelődési lehetőség is van, s még hosszan sorolhatnám a városok embereket vonzó intézményeit. Ehhez jött létre a város környéki községi tanácsi forma, amelyben a községi tanácsok önállósága megmarad, de meg kell vizsgálni, hogyan lehet tovább erősíteni a városi és a város környéki községi tanácsok kapcsolatait. Már most is rendszeresen meghívják a városi tanács és végrehajtó bizottsága üléseire a város környéki községek tanácsainak képviselőit, összehangolják az intézmények fejlesztését, a közművek, a közlekedés kérdéseit, a lakosságellátó tevékenységre vonatkozó terveket. Város környéki koordinációs bizottságok működnek, ezekben képviseletet kap a város és az érdekelt község is. Keresni kell azokat a módszereket, amelyekkel az igazgatáson túlmenően biztosítani lehet a város környéki községek és a városok kapcsolatában is a népképviseleti-önkormányzati jelle* mind erősebb kibontakozási#

V^rkoHvi