Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
Műemlékek tanúsága Hazánk műemlékben szegény ország. Nyolc és fél ezer műemléket, műemlék jellegű, városképi jelentőségű épületet, maradványt tartanak számon. (Műemlékünk kastélyba mindössze 1800 van.) De műemlékvédelmünk — noha azé célra fordítható összeg ugyancsak kevés — Európa csodálatát is kivívta, nagyhatalom vagyunk az épületek megőrzésében, konzerválásában, a restaurálásban. Műemlékeink állami, egyházi, esetleg magántulajdonban levők. A karbantartás ilyenkor a tulajdonosok feladata — de abba, hogy miként, hogyan történjék a megőrzés, a helyreállítás, beleszól az Országos Műemléki Felügyelőség mint hatóság. Az országos jelentőségű, kiemelt műemléki helyreállításokat a műemléki felügyelőség kivitelezőrészlege végzi — 800 fős szakember- gárdával, épületszobrászokkal, restaurátorokkal, kőművesekkel, ácsokkal, dísz- műlakatosokkal. Az Országos Műemléki Felügyelőség állítja helyre — szerény anyagi lehetőségein belül — azokat a műemlékeket, amelyeknek nincs funkciójuk, például a várromokat. Egyéb esetekben is támogatja anyagilag, szakmailag a különböző helyreállításokat. Akkor él, akkor marad fenn a műemlék, ha funkciója van — ha múzeumnak, kultúrháznak, könyvtárnak, A városkép, a műemléki hangversenyteremnek hasz- együttesek megőrzése nem- náiják. De nem mindegy, csak az épületek konzerválá- hogy mire. A legrosszabb sát jelenti. Azzal is törődni megoldás, amikor például kell, mi épül a környezetük* szociális otthont, ben. A magyar műemlékvédelem elve az, hogy nem hamisítunk, nem építjük be korabeli stílusú házakkal a fogmagtárat, gyárat telepítenek. Hasznos, ha mint a diósgyőri várban, hangversenyeket tartanak, ha mint a sárvári várban, a város kulturális közponjait hozzák . __, . . l étre. A simontornyai várom- ben kel! illeszkedniük a regi ladozó, A kultúra ügye — az egész társadalom ügye Tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt sokan hitték, hogy a gazdasági gyarapodás, a társadalmi fejlődés, az életszínvonal emelkedése nyomán automatikusan növekszik majd a művészetek szerepe, a művelődés és műlünk, amelyeknek megflormá lásukban, nagyságrendj ükelhanyagolt épület volt. A helyreállítás után könyvtár, képtár, múzeum, rangos vendéglátóüzem kapott helyet benne, egy csapásra megváltoztatva a köm nyék arculatát. Pénzben ki sem fejezhető mértékben növelte lakóinak a kulturáltságát is. Boldogkőváralján a romantikus környezetű várban tü- ristaházat rendeztek be, vagy említsük az oly sok vitát kavart Hilton Szállót. A közvélemény a meginduló építkezés láttán megrémült, féltette a vár egységes hangulatú negyedét a modern épülettől. Soha annyi körültekintéssel, gonddal nem terveztek épületet, mint itt. S az eredmény őket igazolta. Nemcsak- a modern szálló illeszkedik harmonikusan a környezetbe, de az építés során feltárt műemlékekkel is — dominikánus udvar, kerengő, Miklós-torony — gazdagodott az ország. híjakat. Mai épületeket eme. j veltség presztízse, pusztán a társadalmi-gazdasági fejlődés hatására spontán létrejön a kiművelt emberfők sokasága, melynek társadalmi méretű kultúrája egyenlő a legmagasabb szintű ismeretekkel. Azután egyre in-, kább rá kellett jönni, hogy a szabad idő növekedése nem jelenti egyértelműen, hogy az emberek többsége ezt az időt önművelésre, művészi élmények befogadására, alkotó tevékenységre fordítja. Sőt, kialakult az úgynevezett, „második gazdaság” (háztáji, kiskert, iparengedély, másodállás), • melynek nyomán még az előzőknél is kevesebb idő jut egyeseknek könyvre, színházra, mozira, tárlatra. Lotz Károly és Than Mór faliképéi a Magyar Nemzeti Múzeumban Lotz Károly allegóriája”. mennyezetfreskója „A művészetek csoportos Than Mór falfestményei a lépcsőforduló feletti falon: felső sorban bal oldalt „Géza fejedelem földművelésre szoktatja népét”. Középen „Vajk meglteresztelése”, jobb oldalt „I. István kora”, alsó sorban» bal oldalt „Anyagi.jólét”, középen „A műveltség diadala”, jobb oldalt „Szellemi jólét”. ekhez. így egészülnek ki védett műemlékegyütteseink a budai vármegyédben. Győrött, Sopronban, Kőszegen, Pápán, Veszprémben. E városokban a több száz éves lakóházakat összkomfortosítot- ták, tették'ma is lakhatóvá: Nemcsak városon, falun is védik a népi építészeti emlékeket. Hollókő, Szigliget komplex módon védett. A falusi lakosság egyre emelkedő életszínvonala napjainkra szinte eltörölte a régi magyar falut, mindenütt új házakat építenek. Az utolsó pillanatban tett intézkedések szerint komoly pénzösszegekkel és évi átalányfizetéssel segítik megvédeni a magántulajdonban levő műemlék házakat. Az ország műemlékállományának legértékesebb része a középkori anyag, néhány vár, templom, a román és a gótika stílusjegyeit őrző kis falusi templomok. A jáki, a sopronhorpácsi, a felsőtisza- vidéld templomok ékszerei _ a tájnak. Turistalátványosságok. Mint ahogy a csarodai (Szabolcs megye) templom történetében szinte megjelenik az ezeréves magyar történelem. A román kori katolikus templom belsejét hajdan freskók borították. A reformáció korában a középkori szenteket lefestik, bemeszelik, s a népi reneszánsz virágmintás falképeivel festik tele a templomot. A feltárás során mindkét korszak megjelenik. Sajnálatosan sok az elhanyagolt. elhagyatott , kastélyunk. A felszabadulás után a feudalizmus iránti gyűlölet feldúlta, kifosztotta, felgyújtotta kastélyaink nagy részét. Ma is tele van az ország gazdátlan, vagy funkciójától igen távoli célra használt kastélyokkal. Elmúlt társadalmakról, letűnt időkről, a szavaknál ékesebben szólnak azok a tárgyi, építészeti emlékek, amelyeket e társadalmak létrehoztak. Kinek ne dobogtatná meg a Szívét, ha Zrínyi, Rákóczi, Kossuth emlékei között jár. A műemlékek a hazafias nevelés, a kulturális érdeklődés felkeltésének eszközei. A műemlékvédelem célja a múlt átmentése a jelen, a jövő- számára. Kádár Márta Szociológusok állapították meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a művészetek tömegkultúrává válásának, az igazi értékek elterjedésének. De azt is világosan kell látni, hogy e konfliktushelyzet főszereplőinek alternatívája nem az, hogy szabad időben „vagy dolgozom, vagy művelem önmagamat”- Nem biztos, hogy ha ezek az emberek fölhagynának a konkrét termelőtevékenységgel, felszabaduló idejüket művelődésre fordítanák. Mai viszonyaink között a „második gazdaság” nem kevés hasznot hoz a társadalom konyhájára, s ha jól belegondolunk, az ebből származó személyi jövedelem jó része mégiscsak a környezet kulturáltabbá válását,segíti, elő: mind esztétiku- sabb és praktikusabb családi házak épülnek országszerte, kényelmesebb és szebb bútorokkal rendezik be őket, s ma már nem ritka az autó, vagy a színestelevízió — egy szóval civilizációs közegünk gazdagszik. Fel kell ismernünk, hogy ellentmondás feszül a művészi produktumok és a közönségigény között, de konfliktushelyzet állt elő a művészet igényei, szükségletei és a fejlődés kínálta lehetőségek között. Lassan egy évtizede, hogy éppen a társadalmi fejlődés követelte ki a kulturális politika hosszú távú, egész társadalmat átfogó reformját, melynek legnagyobb hatású programja a közművelődési törvény megvalósítása. Ebben az évtizedes munkában jelentős szerepet kapott minden művészeti ág. Csakhogy egész művészeti életünket érintik a fejlődéssel összefüggő kérdések. Ilyen, minden műfajt élintő problematika például a művészi elkötelezettség és alkotói szabadság kérdése, a munkásábrázolás, a művészeti közérthetőség problematikája, az érték és szórakoztatás kérdésköre) a hagyományápolás és előrelépés ellentmondásai, vagy éppen különböző ízlósformák kielégítésének és átformálásának gondja. De megvannak a különböző művészeti ágaknak a saját nehézségei is,- emlékezzünk csak az elmúlt években lezajlott színházi vitákra és az ország egész színházi életét megmozgató átszervezési hullámra; a könyvkiadás dinamikussá tételét célzó intézkedésekre; gondoljunk csak a filmátvétellel kapcsolatos parázs véleménycserékre; a képzőművészeti zsűrizés ellentmondásaira; a kiállításcentrikusság bírálatára, vagy a decentralizálás megvalósulásának nehézségeire, a heiyiséggondokra, az objektumok hiányára, az állandósuló „átmeneti állapotokra”Ilyen konfliktusok és ellentmondások között kell megvalósítani a művészeteknek feladataikat — eljutni a közönséghez, formálni a társadalmi tudatot, az emberi személyiség get. Hogy minél jobban, hatásosabban sikerüljön, azért sokat tehet a kulturális politika. Annak felismerése, hogy szoros a köW csönhatás gazdaság és kultúra között, hogy a művészetek érzékeny szeizmográfként jelzik a társadalmi struktúraváltás jelenségeit,' mind hatékonyabbá teheti a kultúra, a művészet eredményeit, konkrétabban meghatározhatja mozgásirányait. Például, ha mai gazdaságpolitikánk a kultúrát nem kölöncként fogja fel, hanem olyan saját belső hatóerői között tartja számon, mellyel jótékonyan segíti elő gazdasági és társadalmi vH szonyaink fejlődését. Ahogy átrétegződött a gazdasági fejlődés eredményeként társadalmunk, úgy keresheti, s egyre inkább keresi minden művészeti ág intézményrendszerével, hatásmechanizmusának lehetőségeivel azt,' hogy azonos alapról hogyan szóljon a különböző társadalmi rétegekhez, hogyan közeledjen az eléggé eltérő ízlésnormákhoz, hogyan „ találjon hangot a társadalom minden egyes tagjával. Olyan fejlődési szakaszhoz érkeztünk, amikor a tartalmi és minőségi tevékenység erő-' sítése lehet elsőrendű feladatunk. Az például, hogy a közművelődés igazi tömegprogrammá váljon; az, hogy a különböző művészeti ágak forrongásai után megújulva, tisztább hangon találjanak utat a közönséghez; az, hogy megteljenek a ma még gyakran üres színházi széksorok; hogy a képzőművé" ' szeti társulatok és verseskötetek, új hangon szóló könyvek ma még sokszor értetlenségbe ütköző igazi értékei holnapra jó értelemben vett slágerek legyenek; hogy világosan kiderüljön, mely alkotás az igazi érték, az előremutató mű, s melyik az olcsóbb, a kevésbé hiteles; hogy helyreálljon az egészséges egyensúly — keresletben és kínálatban — katartikus művészet és szórakoztatás között.1 Pozsgay Imre kulturális miniszter nyilatkozta nemrégiben. „Ez az ország rég elérkezett arra a fokra, amikor az embert nemcsak befogadóként, hanem alkotóként, közreműködőként számításba vevő kulturális politika kezdődik”. A program, a feladatmegjelölés egyértelmű és világos. Megvalósítása a helyi intézmények, alkotóműhelyek, műtermek munkája nyomán valósul meg. Társadalmi fejlődésünk mai fokán az igények fokozása és magas szintű kielégítése a feszültségek és nehézségek ellenére mind nagyobb feladat. A Központi Bizottság irányelvei azonban egyértelműen fogalmaznak: „Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Széles körben kell tudatosítani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét”. Ez egyértelművé teszi, hogy kulturális politikánk megvalósítása nem csupán a kulturális területen dolgozó szakemberek, művészek feladata. Mindehhez egészséges gondolkodásra, közös összefogásra és hatékony munkára van szükség. Tandi Lajos Kulcsár János: DE GENERE Than Mór frízképe a bejárati fal jobb oldalán: „Széchenyi István kora”. 8 NÓGRÁD - 1930. február 10., vasárnap ^Csakazértis lépest I. — szólalt meg a magasból egy Ideges férfihang. Akár a mennyből is jöhetett volna; a magaslégkör neszei kísérték recsegéssel, sípolással, szaggatott vijjogással- az el-el mosódó szavakat — Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Légiriadó! Fliegeralarm! Légiriadó! Fliegeralarm! Jupiterek, oszoljatok! Jupiteréit oszoljatok... . Egy kattanás, aztán, mélységes csend; valaki elhallgat- tatta a kastély nyitott ablakából bömbölő rádiót. A márványnimfákkal övezett, parádés kocsifeljárón szürke tehergépkocsik sora várakozott. Árpádsávos legények cipelték lihegve, verítékben úszva az autókra ;a bérlő megmaradt ingóságait. Időnként aggodalmasan pislogtak a park végénél húzódó műút irányába» amelyen apokaliptikus zűrza varban torlódott össze a nap. nyugat felé hömpölygő áradat új meg új hulláma: katonák, lovak, címeres .szarvú szilajmarhák, tankok, nehézágyúk, botladozó hadifoglyok, röhincsélő bakasárik, motor- kerékpáros1 futárok. Amerről jöttek, körös-körül 'morajlott az ég, s a templomtoronyban vacogó tűzoltó jól kivehette a távolban a lövegek felvillanó torkolattüzeit. — Csa kazárt is Budapest — elmélkedett fennhangon a svábos magyarsággal beszélő férfiú szavain Lefkovics Béni. — Magyaróvárról csaholtok, de fél lábbal már túl vagytok a határon. Majd kaptok ti az oroszoktól Budapestet, tu- domistenem! Sercintett egy nagyot a szutykos miskapipa mellől, s kedvtelve szemlélgette az ár, pádsávosok buzgó iparkodá- sát odaát. Estefelé pedig, mikor már minden ; elcsendesült, maga is beóvakodott a kastélyba, egy kis terepszemlére: hátha hagytak valamit? Hát bizony nem hagytak. Szétszedték, elvitték még a gyönyörű cserépkályhákat is. Kormot meg zsíros újságpapírt pörgetett a huzat a folyosókon, s minden lépést kísértetiesen visszakongaittak az üres szobák. Lefkovics Béni szíve csordultig telt keserűséggel, szidta a körmük istenét a telhetetlen fosztogatóknak,- s már kullogott kifelé, amikor a hajdú egykori kuckójában megpillantott a padlón egy festményt. Ennek csak az aranykerete kellett a honmentőknek, magát a képeit itt hagyták emlékül. A néhai gróf valamelyik ősét ábrázolhatta, de Lefkovics Béni ilyen ronda őst még sohasem látott életében. Dülledt halszeme volt az ősnek, horgas orra, le- fittyedt szája, fején rizsporos parókát viselt, álla alatt csipkés nyakravalót. Valami címerféle is lehetett a kép egyik sarkában, de azt már kisilabizálhatatlanná vakítót* ta az idő. — Hij. de rusnya féreg vagy, a fene evett volna meg! — fakadt ki Lefkovics Béni, s nyomatékül köpött is egy jó nagyot az intarziás padlóra. A képet azért felmarkolta, mert jó lehet még valamire: ha másra nem, ablákot sötétíteni esténként. — Még csak az kéne, vén bolond, hogy ezt meglássák nálunk az oroszok — fakadt ki otthon élete párja. — Hogy azt higgyék, burzsujok vagyunk, aztán meg se álljanak veled Szibériáig. Neked is pont most megy el az eszed? — Azám, az oroszok! — hökkent meg Lefkovics Béni. Korát meghazudtoló fürgeség, gél nyargalt fel az őssel a padlásra. Ott eldugta a képet a gerendák közé, rálapátolta a maradék ocsut, még meg is taposta a tetejét. Mikor nagy fújtatva lejött, még a létrát is lecipelte a padlásajtóból az istálló mögé. Később mindig akadt valami fontosabb dolga, végképp megfeledkezett arról az esős, kora tavaszi napról, s a gróf őse zavartalanul vár-' háttá a feltámadást a zsúptető alatt. ☆ Ifjabb Lefkovics Béni hites könyvvizsgáló régi köcsögökért túrta fel a szülői ház padlását pár esztendeje, így akadt a kezébe a kép. Fejlett üzleti érzékkel bírván, azoiuiaj a 1
