Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

i Nyolcvanöt éve született Dési Huber István Nyolcvanöt esz­tendővel ezelőtt. 1895- február 6- én született Dési Huber István. A mindennapok szo­rításában proletá­rokat, munkáso­kat és parasztokat festett, s egy éle­ten át elkötele­zettséggel alkotott egy világnézet se­gítségével és ér­dekében. Nagyenyeden látta meg a nap­világot. „Szár­mazásom — írja egyik beadványá­ban — apai rész­ről német kisipa­ros, anyai: bocs" koros nemes. Négyéves voltam, amikor elvesztet­tem az anyámat és 12 éves korom óta élek a magam kenyerén. Voltam kovácsinas, kifutó, pincérgyerek, majd nekilódultam a világnak és becsavarogtam fél Magyaror­szágot. Zsákoltam kint a Du­nán és robotoltam a gubacsi úton, a Sertésvágóhídon”. Ne­héz ifjúi évek után sodródott ele;én ki az első világháború front- - jaira, ahonnan tüdőbajjal tért vissza- Rövid otthoni tartóz­kodás után 1921-ben Pestre került és az apjától elsajátí­tott ezüstművesszakmában helyezkedik el. Bár rajzolga' tott a fronton, szándékkal ekkor Vesz elő­ször ceruzát, szén rudat a ke­zébe. Sorstársaihoz hasonló­an nappal a gyárban dolgo­zik, esténként az iparművé­szeti iskolát látogatja, s eljár Podolini Volkman Artúr kép­Dési Huber István: Önarckép megszállottan dolgozik, rajzo­kat, rézkarcokat készít. A hú­szas évek végén tér vissza Budapestre. Dési Húber Ist­ván művészi kibontakozása egybeesik a harmincas évek fellendülő magyar séf. munkásmozgalommal. 1932-ben végleg le kellett mondani a szakmájáról. Gyönge szervezete mindin­szi önmagához. Festői kibon­takozása erre az időszakra tehető, mind bátrabban ke­zeli az ecsetet, témavilága tágul, s az- ábrázolt fáj is megtelítődik emberi-társadal­mi mondandóval. ­Művészetére Derkovits Gyu­la éppúgy hatással volt, mint a művészet más ágában dol­gozó eszmei küzdőtársak, Jó­zsef Attila és Radnóti Mik­lós. Korai agitatlv tartalmú munkáit eszmeiségükben ki- teljesedettebb alkotások vált­ják fel. „Sokszor a puszta szemlélet többet mond min­dennél” — fogalmazza meg ez Idő tájt, s a felismerés mögött fontos eszmei, társadalmi alapállás van. Ekkoriban ké­szül a „Budakeszi vörös ké­mény” című festménye, amely a kubista konstruktiv szer­kesztési értékeket megőrizve, minden direkt politikai szán­dék nélkül való olyan alkotás, amely mégis az osztály be­zártságát, rabságát és elpusz­títhatatlan nagyságát éppúgy bemutatja, mint a művész belső arányait, meggyőződé­Bár a betegség Időről időre komorrá tette, soha nem tá­volította el vállalt feladatá­tól, meggyőződésétől. A har­mincas évek végétől mind több kritikus szólt elismerés­sel munkásságáról. De a „ron­csolt szív és tüdő” — ahogyan Radnóti Írja — egyre keve­kább felőrlődött. Ez időtől kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal, különböző szanatóriu­mok lakója volt, s két alka­lommal is rendkívül súlyos sebb lélegzetet engedett szá- tüdőoperáción esett át- mára. A túlhajtott beteg szervezetet korán legyűrte az Sorsa csupa megpróbáltatás ic]Ő, 1944 elején az ország volt. Nem járta végig a mű- sorsának tragikusra forduló veltséget adó és művészetre időpontjában, a német meg- előkészítő főiskolát, amit mállás előtt pár héttel halt zoműveszeli szabadiskolája megthnult es legmagasabb ba is. 1921-ben, hogy ismer- szinten megértett, gyakorolt, csak a saját tapasztalásából szerezte. A kor szellemének megfelelően különböző izmu­sokon át érkezett el a har­mincas évek közepére művé­kedhessék a klasszikus meste­rek nagy alkotásaival, több éven át Olaszországban vállal ezüstznűvesmunkát Közben meg. Ám amit szelleme és al­kotó tehetsége létrehozott, ma születésének 85. évfordulóján is él, világít, s meggyőzően bizonyítja a maga igazát. Harangoaá Márta Az Eötvös Művészeti Együttes Nógrádbcm Igény a magasrendű művészetre MAGYARORSZÁGON nap- Székely György általános rek- ló, jelenléte Nógrád kulturális jainkban egyedülálló az a gya- torhelyettessel egyetértve kö- életében aligha becsülhető túl. korlat, amelynek során az or- zösen fordultunk a Kulturális De mi a haszna az együt- szág egyik legkisebb megyéje, Minisztériumhoz, illetve az tesnek ezekből a föllépések- Nógrád immár rendszeresén Országos Közművelődési Ta- bői, hiszen lehetőségekben szá­láthatja vendégül az egyik nácshoz, kérve a kezdeménye- mukra nincsen hiány, mind legnagyobb hírű, nemzetközi- zés támogatását. Ezt messze- itthon, mind pedig külföldön leg is elismert együttest, az menően meg is kaptuk. Ta- szívesen várják őket? ELTE Eötvös Művészeti valy már szerepeltünk Is Nóg- — Azt vallom, hogy együt- Együttesét. Ennek vezetője, dr. rádban. Példaként említem de- tesünk a maga munkáját nem- Baross Gábor, Liszt-díjas kar- cemberi ceredi szereplésünket, csak csillogó fényben tudja nagy a kapcsolat' létrejöttéről amely kitűnően sikerült. A megmérni —• mondja dr. Ba- mondja: helyi közönség értően és lel- ross Gábor, — Legalábbis nem — Véletlenek találkozásán késén fogadta énekkarunkat, jó, ha csak ezt teszi. Továb­múlott, hogy Nógrád megye amely ugyanazt a műsort ad- bá, együttesünknek sok tagja salgótarjáni járásának közsé- ta, mint amellyel korábban vidéki, vagy tanulmányai el- geibe eljutottunk a fellépése- Dániában, a királyi koronázó- végzése után vidékre kerül, ink a jövőben még tovább templomban léptünk föl. Nem Nem tartom jónak azt a szel- szaporodnak. igazak tehát azok a megálla- lemet, amely szerint manap­Ném volt véletlen azonban pítások, amelyek szerint a kö- ság szinte mindenki csak „le- maga a szándék. zönségnek — úgymond —nem megy” vidékre. Mi nem ezt — Valóban nem — jegyzi kell a színvonalas műsor. Ez tesszük. S talán a Jegfonto­meg a karnagy. — Hiszen el- csak a hakniszellemet erősl- sabb az, hogy a közművelődés határoztuk, hogy a közműve- ti, amelyet szívből utálok, csak papíron írott malaszt. lődési szempontból ellátatlan mert vallom, hogy bárhol az Azt szeretnénk, ha fiataljaink területek ellátásába bekapcso- országban — a legkisebb fa- ily módon is megtanulnák, lódunk. Fölmerült, hogy az új luban is — van igény a ma- hogy a huszadik század végén budapesti lakótelepek közül gasrendfl művészetre. Csak egy értelmiségi közéleti el­választunk magunknak hely- nem szabad nagyképűen tér- kötelezettségében a közműve- színeket, közismert, hogy erre jeszteni a művészetet, mert a lődés alapvetően fontos. Lá- is égetően szükség van. Egy nagyképűség öl. tolatásainknak tehát a sze­alkalommal éppen 'ez Ügyben EGYÉBKÉNT, az együttes mélyiség kialakításában szin- jártam az Országos Közműve- a teljes sprekíumot hozza fo- tén alapvető jelentőséget szá- lődési Tanácsnál. Utána a lyamatosan a községekbe. Hét nunk. próbaterembe igyekezve fu- részlege: a Bartók Béla egye- MIRE SZÁMÍTHATUNK tottam össze a mihálygergel temi énekkar, az .egyetemi 1980-ban? Az Eötvös Mfivé- Egyed Ferdinánd joghallgató- Koncertzenekar, a néptánc- szeti Együttes ebben az év- val, a tánckar egykori tagjá- együttes, a Balassi Bálint sza- ben 28 együttesi előadást tart val, aki magukhoz invitált valókórus, az Universitas a nógrádi falvakban s össze- bennünket. Még a múlt évvé- (színjátszó együttes), a kép- sen legalább 35 rendezvényt, gén fölvettük tehát a kapcso- zőművészeti kör és a vizuális A legközelebbi események feb- latot a salgótarjáni járási, 11“ műhely. Komplexitásában az ruárban Nngvbátonyban. Kis. letve a megyei művelődésinl- Eötvös Művészeti Együttes vi- terenyén és Litkén lesznek, nyitási szervekkel. Velük, sdr. lágvis/.onylatban is egyedülál- Tóth Elemér Borisz Paszfernak: Eljutni mindig mindenütt’ Eljutni mindig mindenütt „ Versbe foglalni bűnt, riadt Etűdjeibe Chopin így a mélyes-mélyig, futást, vad önkényt, varázsold át, mindent, mi ■— sietés miatt véletlen történt! ín kezdtem el a dolgot. Ma-; gam sem tudom, mi volt az ■ részemről: tisztesség vagy ra­vaszság — de ellenfelem sem maradt adós. Akkor arra kértem, hogy repetáljunk. Válaszul ő valamit súgott a ÍRTA: Nemes párbaj <3 „sztarkát" rendelt­Én „kijevi kisüstit”. Ö pedig- „vadászvodkát”. Erre az étterem igazgatójá­hoz mentem. Amikor vissza­tértem, az asztalon már egy üveg „rigai balzsam” állt. Nem tudtam lepipálni... így kény­telen voltam bevetni a nagy­ágyút: eredeti jereváni tölté­sű örmény konyakot. Partnerem Izgatottan kor­főpincér fülébe. JEVGENYIJ KOLOGYIJCSUK Ez kissé meghökkentett, de sebaj, én is kemény legény Ez komo]y> de nem fájdal­vagyok. • mas húzás. Iáért nálam pap- tyolgatta az ásványvizet. Nos, Kétszáz gramm vodkát és rikapálinka volt tartalékban, ha védekezésre tértél át, ak- cseh sört rendeltem. a csiszolt kristálypoháron kor mi győztünk — gondol­Ellencsapás következett; keresztül figyelmesen mustrál- tam, és egy üveg tiszta szeszt bodzapálínka. tam ellenfelemet. . húztam elő aktatáskámból. ha munka hív, ha eszme űz, ha szívem szédít kastély, temető, park, élő csodáját csatit Le; be az elhabzott napok forrásfejébe, a gyökér, az alap, az oft mag-velejébe. Törvényt tudni, hogy aki szeret, miért szenved, minden nevét kimondani az álapelvnek. Fogni folyton a fonalát annak, mi lett s lesz, élj, "tméll, emr, jobbra^ KertMB, ápol„ám omcj„ Ezzel játszom, Ha sikerüli diadalt s kint ad —- Újra meg újra ktfesett húrja az íjnak. Illyés Gyula fordítása hogy fölfedezhess. Ha futna toliamból csupán nyolc sornyi részlet mi a mivoltja igazán a szenvedélynek! Sole sűrű hársfa lázasán gyűlna szélein virágnyitásba­Rózsa s mentalllatozást tennék azonmód sarját, mezöt, a versbe, •9« éve született-Borisz Pasz­ternák szovjet-orosz költfi. sást, vihart, haragvót. ^VM/VtMAéVMMM/WV\M/WVé/V\MAéVi<éM/t/tMMA<WtMM^V\SiVV«WVVéMMflrV'A/\éVVVV^^ Bizományinak szánta a talált kincset, ám ott a becsüs gyor­san lehervasztotta reményeit: — Gyatra kis tucatmunka ez, kérem, körülbelül a múlt század közepe tájáról — for­gatta fitymálva az egérszagú vásznat. — Vándorló osztrák, vagy cseh piktor mázolhatta a saját feje szerint valamelyik íöldaeúmak. Semmi néven ne­vezhető értéke nincs. Ha bé­tán kegyeletes érzés köti hoz. zá önt, az persze más. Mi semmiképpen sem tudjuk át­venni. Ifjabb Lefkovics leverten bandukolt haza a sok vihart látott festménnyel. Még a gondolatától is viszolygott an­nak, hogy nem veheti hasznát. Hosszas fejtörés órán eszébe is jutott a legcélszerűbb meg­oldás. Leiramodott a pincé­be, s némi keresgélés után rá- is akadt egy szentképre, mely időtlen idők óta támasztotta már a falat egy pókhálós zug­ban. Gyönyörű olajnyomat volt, cirádás, nehéz keretben. Szűz Máriát ábrázolta a gyer­mek Jézussal, meg a galam­bokkal. Nászajándékba kap­ták annak Idején, de sohasem merték falra akasztani a szomszédban lakó párttitkár miatt. Kifeszegette az üveg mögül a túlvilági idillt, s a helyére próbálta a lefittyedt ajkú grófot. Pompásan illett ft keret a derék arisztokratára; mintha csak rászabták volna. Mit sem törődve a Szűz szem­rehányó pillantásával, ifjabb Lefkovics végképp a grófnak adományozta a rámát, s a hét végén fel is akasztotta nyara­lójában a kandalló melletti falra. Két pár szarvasagancs közül meredt most már a világba a néhai uraság dül- ledt halszeme, s ettől az egész szoba valami nemes patinát kapott. — Egyik távoli ősöm, kér­lek — magyarázta nem sokkal később, szombat délutáni bridzsparti szünetében, — Gondolom, eljutottunk már odáig, hogy nem kell takar­gatnunk a származásunkat. — Nem is tudtam, hogy ne­ked őseid is voltak — jegyez, te meg finom mosollyal a vendég, dr. Eördeögh Gedeon nőgyógyász, de genere Ujszász, és rágyújtott egy illatos ame­rikai cigarettára. — Hát hogyne lettek vol­na, kérlek — méltatlankodott a házigazda; — Mi a lekencei Leíkovicsok leszármazottal vagyunk. Valamikor tées-sel irtuk a nevűiket, csak ami­kor jött az új rendszer.,. — Érdekes, én nagyivánbau még sohasem találkoztam a Lefkovitsokkal — merengett dr. Eördeögh — pedig eléggé sűrűn lapozgatom. Tudod, ne­kem ez a legfőbb hobbim, kérlek. Izgalmas dolog a csa­ládfakutatás, barátom! Az Ujszászi nemzetséget mér sikerült visszavezetnem Ra­vasz Waldemár szász választó- fejedelemig, s manapság a család oldalágait kutatom. No, de Lefkovitsok, már megbo­csáss — és úgy vonogatta a vállát, hogy az már-már felért egy becsületsértéssel. Ifjabb Lefkovics hites könyvvizsgáló egy álló héten át a rejtélyes nagyivánnal ál­modott minden éjszaka. Hol emberi településnek látta, szép tágas alföldi mezőváros­nak, hol Rettegett Iván cár ké­pében jelent meg előtte, hol meg szent vértanúként állt a mennyben a Boldogasszony ol­dalán, akit Lefkovics egy könnyelmű pillanatában ki­lakoltatott a blondelkeretből a parókás ősatya kedvéért... Vé­gül tettre szánta magát, s a könyvtárhoz fordult segítség­ért, mint keresztrejtvények fejtése közben is már annyi­szor. Épp' csak elkezdhette mondókóját, hogy nagyiván fe­lőli szeretne tájékoztatást kap­ni, amikor a kis könyvtáros lány már közbe is vágott: — Ott van kérem az ol­vasóteremben. szabad polcon. Felhoztuk a tápraktárból, mert az utóbbi időben szinte na­ponként kérik. Fürgén kilihbent a pult mö­gül, szaladt élőire, s mér mu­tatta is a testes kötetek ser rét. Mindegyiknek a gerincén olvasható volt még a régi ara­nyozás: „Nagy Iván: Magyar nemesi családok”. Lefkovics végignyálazta először az L betűs kötetet, aztán a többit, de őseit — mintha csak bu- jócS’káztak volna vele — egyik­ben sem tudta előitalálnd. Vísz- skabért másnap, harmadnap, negyednap, de hiába böngé­szett vakulásig: a ködbe vesző família bolondját járatta vele hetedíziglen. Néha már-már úgy érezte, hogy az ő hiába­való igyekezetén vigyorog le­fittyedt szájjal a nyaraló falán a Lefkoviccsá vedlett gróf, magánrendelőjében róla mesél lesajnáló történeteket dr. Eördeögh' Gedeon nőgyógyász, nem is beszélve Ravasz Wal. demór szász választófejede­lemről-.. A harcot azonban nem adta fel, hiszen most már becsületbe vágó dologról volt szó. Kérte, hogy időt és fá­radtságot nem kímélve, gyűjt­senek össze számára mindent, ami a Lefkovácsokról valaha is napvilágot látott. Elmúlt bizony egy teljes hó­nap, mire megkapta a vaskos iratgyűjtőt a fénymásolatok­kal. A legközelebbi dokumen­tum a századfox-dulóról szár­mazott: a Krivány.féle, aradi sikkasztásban játszott sötét szelepet egy Leíkovics nevű hivatalszolga, dehát annak aligha lehetett köze a dunán­túli Lefkovdcsokhoz. Huszon­öt évvel korábban Sisa Pista betyátrlegény történetében bukkant fel egy kocsmáros, akit Lef kovácsnak hívtak, az­tán á Czekus-fóle bűnügyben eay hordár Lefkovics, még előbb a Rendes Pista és Gyo- log Miska betyárok szomorú históriáját taglaló ponyvafüzet emlegetett egy orgazdát Lefko­vics néven. A hites könyv­vizsgálónak elment a kedve az egésztől. A többi másolatot már át sem lapozta; úgy dön­tött, hogy a hiteles iratok vi­lágában derít fényt a családfa gyökereire. Azóta minden ide­jét a megyed levéltárban tölti, fogyó reménnyel, de mind dü- hödtöbb nekibuzdulással. Nem rón a hivatalban belenézett va. larni újságcikkbe. amely ar­ról tudósított, hogy új, eddig ismeretlen holdat regisztrált egy űrszonda a Szaturnusz gyűrűjében. — Ilyesmire bez­zeg jut pénz —• mormolta, és fájdalmas mosollyal tolta félre az újságot. És máris a halszemű, parő­kás ősre gondolt ismét) aki a nyaraló falán tőle várja az igazságtevést. Polner Zoltán: Piros száj Édesapám, új suba, lükje meg a botjával. Ki hagyhatta kinn a szőlőn; éjszakára, hajnalra. Hirtelen csak kifordul, fogai mind lángolnak. Kénköves nagy ördögi száj ez. Fussunk el, megirtózom. Kerekedik forgószél, tördeli a tőkéket. Loboncos felhőben állunk, lám, a suba, hogy eltűnt; ii Családi” film Jean-Louis Trintignant, az ismert francia filmszínész, aki már több mint 80 filmben szerepelt, most a „Fivér és nővér” című új filmet forgat­ja. Ennek az az érdekessége, hogy rendezője a színész fe­lesége, Nadine Trintignant, a család két másik tagja pedig szintén főszerepet játszik: a házaspár 0 éves fia, Vincent és 16 éves lánya, Marie. Vin- cent-nek ez az első szereplé­se, Marie-t azonban a francia nézők már több filmből isme­rik. NŰGRÁD — 1980. február 10., vasárnap >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents