Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

ui,,,,,;. Sulyok Gabriella rajza* A KISZ mint termelési munkacsapat? Beszélgetés Juhász Andrással, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkárával A megye IS ezres ifjúságmozgalmi táborának jelenleg egyik legizgalmasabb kérdése: mit tartalmazzon az új prog­ram? Kétségtelen, hogy ezen belül is a fő helyet a munka, a termelés teendői foglalják el. Juhász Andrással, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkárával arról beszélget­tünk, hogyan kapcsolódik a KISZ a különböző munkahe­lyek termelési mozgalmaihoz, illetve a gazdasági helyzet ilyetén alakulása, miként tükröződik az ifjúsági mozgalom koncepcióiban? — A KISZ gazdaságii muii- — Ezek szerint valami vál­tójának megítélésekor két tozás történik a KISZ munka. szemlélet hadakozik egymással, stílusában is... Az egyiik oldalon azt hangoz- — A követelmények és a tartják: formális, a lehetősé- lehetőségek-azt diktálják bizo- gjekhez képesít kevés az, amit nyos módszereken változtat- a KISZ, mint politikád erő numk kell, a korábbi mumka- „letesz az asztalra”. Ugyamak- stílust a korhoz kell igazítani, kor más részről bírálait éri a Mii értek ez alatt? A KISZ" teendőkkel, a tudásukat pró­bára tevő munkákkal. Persze, ne felejtsük el, hogy a lassan tízéves ifjúsági törvényünk igen nagy teret szentel a pá­lyakezdőkkel való törődésnek, és főként „egyéib” szerveknek jelöl meg feladatokat... — Az ifjúság nevelésében végzendő társadalmi mun­kamegosztás, idejutottunk a gazdasági teendőktől, s ez már egy külön téma. Marad, va a KISZ-nél: milyen köve. telményeket támaszt a megyei bizottság a szervezeteknek, mit vár, remél az elkövetkező ak­cióévben? _ — Őszintén szólva, bőség túlzott gazdaságoentrikussa- vezetőknek sokkal fegyelme- zavarában vagyok, így csupán gért, ahogyan mondják: ho­vatovább „termelési munka­csapatként” titulálják majd a KISZ-szerveaetekeL Mi a vé­leménye erről? — hangzott első kérdésünk. — Számunkra mindig azok vélemények, megnyilvéinu­zettehben kell végezniük mun­kájukat; határidőre kell befe­jezni az elvállalt teendőket; az előterjesztéseket, bizottsági beszámolókat? sokkal konkré­tabban, elemezve kell testület elé tárai; a szükséges infor­mációkat ed kell juttatni az lások a legveszélyesebbek és érintettekhez; a feladatválla­a legfontosabbakat említem. Szeretnénk, ha a gazdasági munkából a fiatalok teljes tu­dásuk szerint vennék ki ré­szükét,' Mhangsúlyóznám hógy az agitád-óbah-propajgan- dában nem a tervszázalékokat, hanem a poiitiikai törekvések megértését és az ebből adódó Csak a neve volt város Üjabb képeskönyvet ve­het kezébe az olvasó Salgó­tarjánról, Csak a neve volt város címmel. A Salgótarjáni városi Tanács megbízásából az Idegenforgalmi Propa­ganda és Kiadó Vállalat ad­ta ki, szövegét Kiss Gy. Já­nos írta. Fekete Nándor ta­nácselnök írt meleg hangú köszöntőt a „munkásváros névjegyéhez”, annak szánták ugyanis ezt a könyvet. Tehát reklámkönyvről van szó, s vegyük most ezt a fogalmat nemes értelemben. Ki tagadná, hogy minden városnak szüksége van ön­maga jó értelemben vett pro­pagandájára, amelyhez az ef­féle képeskönyvek is hoz­zájárulnak. Persze, csak ak­kor, ha a benne foglaltak a reklám határain belül is a realitásokon alapulnak. Így van-e ezzel a könyv­vel? Alapvetően igen. Kiss Gy. János helyesen utal arra több fejezetben is, hogy ez a város sem gond nélküli, s eze­ket a gondokat a benne élők mindennapi életükben ta­pasztalják. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a város fejlő­dését, annak jelenlegi színvo­nalát mindig önmagához ké­pest kell mérni, megóvandó magunkat az aránytévesztés­től. Mint írja: „...Salgótarjánt minden tekintetben a maga fejlődésének folyamatában érdemes szemügyre venni; részleteket kiragadni lehet ugyan, de csakis a csalóka képzetek kockázatával, pedig sem vendégnek, vendéglátónak nincs szük­sége. Aki benne él, vagyis nem vendégként járja a vá­rost. az úgyis tudja, hogy az átalakulás milyen gondokkal, konfliktusokkal jár." Azt hi­szem, már csak azért is ér­demes volt ezt a pár okos mondatot idézni, mert en­nek tudatában lehet igazán örömmel forgatni a könyvet, böngészni a friss, élvezetes láthatóan is következik, a vá­rosrekonstrukció évtizedei­nek mára megvalósult ered­ményeit, s ez igazán hosszan sorolható lenne az építészeti értékeivel nemzetközi hírre Erre emelkedett városközponttól sem az újabb lakótelepekig, mo­dern üzemcsarnokokig, kul­turális és sportlétesítménye­kig. Mind a szöveg, mind pedig a képek sora végigvezeti az olvasót a megvalósult érté- létesítményekről, kékén, amelyekre okkal büsz- delmi hálózat ke a város. Rövid áttekin­tést ad a történelemről a „kenyeretlen” jelzőtől a szobrok igazságáig. Fölraj­zolja az ipar térképét, az ipá­ban fejlesztett, épített, re­konstruált hazai társai talán kevéssé tudnak. S ez a vala­mi az élményválasztás sza. badsága, a választás lehető­sége...” A könyv a megélt történelem, a gazdag mun­kásmozgalmi múlt esemé­nyeiről, annak továbbéléséről, a szellemi városról — a mű­vészetekről, az oktatás, a köz- művelődés eredményeiről —, az egészségügyi és a sport- a kereske- fejlődéséről stb. is részletesen szól. A „Záróképeik” című fe­jezetben pedig a vendégjárás és a vendégfogadás tényeit sorolja elő, továbbá a város­könnyedséggel fogalmazott ri szerkezet átalakításának diplomáciáról beszél. Salgó­szöveget. S ezt nem téveszt* jelenlegi helyzetéig, s hosz- ve szem elől lehet gyönyör- szasan szól azokról a „ma- ködni a szó szerint is fagyó- kettekről”, amelyek mára a gó,: szítíes képék sokaSágá- városkép valóságához tar­ban annak 'Veszélyé nélkül, tozftak Ez utóbbi fejezet­legkedlemefclertebbek. melyen lásokat illetve azok ellehőr- kónzekvenciók megfogalmazá­haiígoztatói felületesen ismerik zését következetesen és folya a KISZ feladatát, jelentősé- matasan kell végezni. Ez a gét, ügy is mondhatnám, nem néhány kiragadott teendő is veszik a fáradságot arra sem, bizonyára illusztrálja, hogy a hogy egyáltalán a szervezeti megváltozott követeimények- szabályzatot elolvassák. Mind- hez a KISZ-mek is igazodnia ezt azért mondom, mert a kérdésben ismertetett két nézet gyökerei voltaképpen felszínes ismeretből táplál­kell... — ... ahhoz, hogy nagyobb „tömegbefolyása” legyen.:. igen, ahhoz, Ä először is:nem szervezeti^tál^nlnk bővüljön, szakadhatunk el az élettől, a társadalom gazdasági helyze­tében bekövetkező változá­sokra nekünk is érzékenyen kell „válaszolnunk”, neveze­tesen az utóbbi évek gazda­ságpolitikai koncepcióinak a KISZ-ben is érvényt kell szerez­nünk, tükröződnie kell prog­ramjainkban. De rögvest hoz­záteszem, nem a többi terüle­tek rovására! És azt hiszem ezzel válaszoltam az első ál­láspontra is, hiszen az elman­és nem mindenárön és min­denkivel, hanem csak az arra érdemes fiatalokkal, ahhoz a munka színvonalát kell emel­nünk. Ugyanis, a KISZ-nek minden lehetősége megvan arra, hogy vonzóvá tudja ten­ni a különféle korosztályok számára a mozgalmat. — Bizonyára így van, de a statisztikák azt bizonyítják, ennek a lehetőségnek a for­rása egyre apad... Arra póri­sát reméljük tőlük. Aztán tovább kívánjuk, bővíteni a befolyásunkat a KISZ-en kí­vüliek körében és föltétlenül jobbítani akarjuk az érdek- képviseleti és -védelmi mun­kánkat. E néhány hét az esz­tendőből azt sejteti, bőven lesz munkánk, s remélhetően hogy eredményünk is... Tanka László hogy Valamiféle káprázat- ba esnénk, amely a nemes ér­telemben vett várospropagan­dának sem célja. Természetesen, a hozzánk látogatókat elsősorban a meg­valósult város érdekli, s a könyv hatékonyan hívja föl a figyelmet mindenekelőtt arra, amit Salgótarjánból tovább őrizni érdemes az emlékezetben. Ezek között először is a szocialista város­építés és -szervezés lendüle­tének élményét. S ami ebből ben a városrekonstrukcióban részt vállaló egyik neves tészt, Finta Józsefet tarjánnak régi testvérvárosa a szovjetunióbeli Kemerovo, a szlovákiai Besztercebánya s nem régi idő óta a finn Van- taa. 1 Szép gesztusként e vá­rosok egyegy képével zárul épí- a képeskönyv, amelyet nem idézi, utolsósorban a testvérvárosok aki szerint: erőfeszítések rekonstruálja tét, bontja építi az is úgy érzem Tarján hallatlan is megkapnak, s valamennyi árán saját a régit, újat.. — bár építi, tes­és Még­lehet, hogy a cselekedetben felelős és abban részes érthető elfo­gultsága beszél belőlem —, Tarján valami olyat tud, amit hasonló fejlődési adott­ságokkal rendelkező, e kór­hazai város tanácsa. Éppen ezért rendkívül hasznos, hogy orosz, angol, szlovák és finn nyelvű összefoglalót csatol­tak a kiadványhoz, amelynek képei pedig úgyis önmagukért beszélnek. Igazán csak szép­séghiba,. hogy az utolsó borí­tóoldal képe talán kicsit li­lább a kelleténél. (te) dottakból következik, hogy dolok, hogy már az úttörőszö­az egyes munkahelyek gazda­sági problémáit a KISZ, vagy mondjuk az ifjúság önmagában nem tudja megoldani... per­sze, bonyolultabb dolog ez annál, mintsem egyszerű de­finíciókban fölvázolhatnánk. vétségből kikerülő fiatalok mindegyike sem lesz KISZ.tag, de ez az arány még inkább csökken a szakmunkásképzők és a középiskolák végzőseinél. — Nem annyira friss gond ez, sőt már kialakulóban van­— És minél bonyolultabb va- nak azok a formák, amelyek Iami, annál jobban szükségei- ezt megoldanák, mi'nt például tetik az átgondoltabb irányi- az Egy üzem, egy iskola akció, tás. Ehhez kapcsolódna a kér- a különféle közös rendezvé- dés: az elmúlt évek gyakorta- nyék, programok. Figyelmen iához képest az idén nem ké- kívül hagyva most azt a szül megyei „szintű” akció- tényt, hogy nemcsak a KISZ- program, mi ennek az oka és bői, hanem az iskolákból is mennyire nehezíti meg az üze. sokan lemorzsolódnak, továb- mi bizottságok, alapszerveze- bá, hogy a mozgalomba kerü- tek munkáját? lésnek vannak követelményei, — Megnehezíti. Oly’ módon, azt hiszem a hiányosság ott hogy önállóbban, konkrétat)- van: a munkahelyi KISZ- ban dönthetnek programjuk- szervezetek nem törődnek elég­ről.- és nyilván nagyobb fele- gé az újonnan belépőkkel. S lősséggel! A korábbi években ha azokat föl ig veszik a az országos tervet megyei, városi-járási, majd vállalati, üzemi bizottságok kiegészíté­se, majd az alapszervezeti akcióprogram készítése követ­te. Az idén a járás!-városi bi­KISZ-be, nem bízzák meg őket a képesség maximumát elérő feladatokkal — mert nem is­merik, És miért nem ismerik? Mert, az üzem és iskola kap­csolatai nem élőek. Én itt lá­zottságokon differenciáltan tok különösen nagy lehetősé- besaélik meg az akcióprogra- geket, melyről a napokban mókát az alapszervezeti és rendezett szakmunkástanulói nagyüzemi titkárokkal, s en- események is igazoltak. Ügyes nek elkészítésében az irányi- kezű, tehetséges, feladatra váró tott és az irányító szervek diákok, pályakezdő szakmun. mindennapos „élő” kapcsolata kások sikkadnak el csak azért, lasz jellemző. mert nem bízzák meg őket iHHimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliliiiliiiimiiiiiiiiiliiiimiiillHiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiliiiiHiiiimiiiiiiiimiii Kallódó képességek nulók, akik a tragikusan cse­kély óraszám, és az elképesz­tően gyenge tankönyvek da­cára rácáfoltak „gyenge ké­pességükre”. Akadt a legjobb versenyzők között olyan szak­munkástanuló is, akit az ál­Köztudott, hogy a szakmun- abban a biológiai tényben, kásképző intézetekbe jelent- hogy még a normálképességű kező „gyerekanyag” többségé- gyerekek sem egyformán ké­ben az általános iskolák gyen- pesek a tudásanyag elsajátí-. talános iskolából kis híján ki- gébb tanulóiból kerül ki. Nap tására. Nem véletlen, hogy az segítő iskolába tanácsolt egy- mint nap halljuk-olvassuk az általános iskolákban — igaz kori tanára... csak a legutóbbi időkben — Hallom, a szakmunkástanuló* nagy hangsúlyt kapott a dif- napok idei eredményei jobbak ferenciált oktatás szükségessé- az elmúlt évinél, a tavalyi ge. A szakmunkásképző inté- jobb volt az azt megelőzőnél, zetekbe kerülő gyerekek ala­csony tudásszintje, részben, intézetekben tanító pedagógu­sok, oktatók kesergését, akik a gyengébb képességű gyere­kekkel való foglalkozás nehéz­ségeiről, az elemi ismeretek hiányáról panaszkodnak. Ezt a szomorú alaphelyzetet nincs ennek az „elemi” követeí- módomban cáfolni, mégis né- ménynek az elmaradásával mi fenntartással veszem tu- magyarázható. (Megint más domásul a pedagógusok eme kérdés, hogy a differenciált kinyilatkoztatásait. Valóban olyan sok a — elnézést a durva szóért — „buta” gyerek? Sajnos, való­ban akadnak szellemileg el­és a legközelebbi verseny eredménye bizonyára az ideit is felülmúlja majd. Így van ez rendjén és csak a legjobb jelzőkkel illethetjük a rendez­Egy szó mint száz, akad üröm az örömben, ha azokra a „nehéz esetekre” gondolunk — és ők alkotják a szakmun­kástanulók többségét —, akik a szakmunkásképzőben sem kapnak megfelelő figyelmet, differenciált képzést. A szakmunkástanuló-napok versenyeinek eredményhirde­tésekor találkoztunk egy üd­vözlendő gyakorlattal. Az első három helyezést elért diákok mellett oklevelet kaptak azok felkészítő tanárai is. Tudom, nem lehet minden gyerek mellé „őrzőangyalt” állítani. Nehéz, esetenként lehetetlen pótolni azt, amit az általános oktatásnak ma még, az ismert persze azokat, akik komolyan objektív körülmények miatt véve a rendezvény célját, min- sincsenek meg maradéktala- dent elkövettek azért, hogy nul a feltételei.) bebizonyosodjék a szakmun­vénysorozat létrehozóit és iskola elmulasztott. De mind­addig, amíg az általános is­kolák nem képesek mara­déktalanul ellátni funkcióju­kat, — értve ez alatt a már maradott gyerekek, számuk sokkal inkább az oktatás annak hiányossága is! ’ hinntmecortohon troti n UiKn 7\/T~—4- a—:«C. 1 ----—. - ­a zonban összességükben el­enyésző, és számukra létre­hoztak egy iskolatípust, az úgynevezett kisegítő iskolák hálózatát, amelyekben szak­képzett gyógypedagógusok próbálják menteni a menthe­talános iskolákban is, — nem kis gondot okozva a tanterv szerint haladó pedagógusok­nak. Azt azonban senki sem ál­líthatja, hogy a szakmunkás- képző intézetekbe kizárólag az általános iskolákban megtűrt, csökkent szellemi tanulók kerülnek. Nem a gyerekek képességei- kásképzés eredményei mellett, említett differenciált oktatást —, addig a szakmunkásképző intézetek pedagógusaira, ok­tatóira fokozott feladat há­rul. És az általános iskolák hiányossága nem lehet ment­ség a „félvállról” vett szak­munkásképzésre! Az eddiginél jóval nagyobb erőket kell összpontosítani erre a terület­re! Hogy miért? Sokszor — de úgy tűnik, még mindig nem elégszer — hangsúlyoztuk azt hiányosságában van a hiba — vallom, még akkor is, ha eme kategorikus kijelentésnek bi­zonyára akadnak támadható pontjai. Mentségemre szolgál­jon, hogy erről győzött meg a a ... „„„ - közelmúltban — január 30. és tőt ás' ké rdéC* hogy* ezekb ől fe^.ru^Tr. 5‘ *özött ~ megrende- lát is. Az eredmény összessé- a gyerekekből marad az ál- P.U. No?rád megyei szakmun- geben pozitív, ám az is nyil­Mert miről is van szó? Egy­szer egy évben a megye szak­munkásképző intézetei kü­lönböző versenyeken „mérleg­re teszik” tanulóikat, és ezzel együtt természetesen az isko­lában folyó oktatás színvona­kástanuló-napok eseménye is. A szak- és közismereti tár­gyakból versenyző diákok tel­jesítménye ugyanis bizonyí­totta, hogy kellő törődéssel, segítséggel — nagyszerű ered­mények érhetők el. Ne feled­jük, még a szaktárgyakból versenyzők sem nélkülözték az képességű elméleti tudást! Ami pedig a A gyenge közismereti tárgyakban való vánvaló, hogy a verseny csu­pán a „jó tanulók” viszonyla­tában ad keresztmetszetet a tényleges színvonalról. Persze aZ ugyancsak köztudott tényt, az is sokat elárul, hogy me­lyik Intézetből hányán és mi­lyen eredménnyel vesznek részt a versenyeken, de ezt befolyásolja az intézet létszá­ma, felszereltsége stb. hogy a szakmunkásképző in­tézetekben társadalmunk ve­zető osztályának utánpótlása nevelkedik. Nem mindegy, hogy hogyan!!! P. K. tudásszint okát tehát másban jártasságot illeti, ' 'tétlen tisz- kell keresnünk. Nevezetesen teletet érdemelnek azok a ta­NÓGRÁD — 1980. február 10., vasárnap I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents