Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

Huszonnyolc esztendőve! ezelőtt lépett át először az SKü gyárkapuján Babják András, aki azóta is első munkahelyén látja el szorgalommal feladatát. A kovácsoló-öntödei ezerszámkészítő gyárrészlegben nagy tel jesítm ényű síkköszörű gépet irányít, melynek segítségével a süllyesztékes kovácsolóüzem részére gyártanak szerszámokat.

— kép: kulcsár —

Stafét

Különleges v ezetős égválasztó taggyűlés zajlott le a közelmúltban Salgótarjánban. A FŰSZERT pártalapszervezete előtt Őt esztendő tevékenységét Muesd Lajos titkár elemez, te. Megköszönte a tagság bizalmát és — a ^ párttagok egyetértésével — átadta a stafétát az. új titkárnak. Katona Jánosnénak, aki korábban vezetőségi tagként dolgozott az alapszervezetben.

Mi jelentette a taggyűlés réndhagyó jellegét? Az, hogy: Mucsi Lajos — megszakítás nélkül — huszonöt esztendőn keresztül állt a pártalapszer- vezet élén! Hasonló sorozatra nincs példa Salgótarjánban, sőt talán a megyében sem. Holott nem is tősgyökeres nógrádi. A felszabadulás után a párt — a fegyveres testületek révén — szólította a pa~ lócíöldre. A hódmezővásárhelyi üegényember itt lelt élete párjára és Sailgótarjánban alapított családot. A Nógrád megyei Fűszer- és Édesség-'nagykeres- kedelmi Vállalathoz 1954. február 2-án került. Több mint huszonöt évvel ezelőtt minőségvédelmi és ellenőrzési csoportvezető lett, Három hónap múlva megkérték, hogy vállalja el a pártalapszervezeti titkári tisztséget. Igent mondott. Az eltelt több mint negyedszázadban dolgozott édesipari előadóként, áruforgalmi vezetőként, fiókvezetőként, szállításvezetőként. Hatodik esztendeje tölti be az áruforgalmi vezető tisztségét, a Pest —Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiárumagy- kereskedelmi Vállalat salgótarjáni nagyfiókjánál, . énnél a hosszú nevű, de a lakosság ellátásában alapvető szerepet betöltő nagykereskedelmi egységnél. A megye élelmiszerforgalmának . nyolcvan százalékát bonyolítják le. Cukortól a liszten át a déligyümölcsig ők szállítják az árut a kiskereskedelmi egységekbe. A nagyfiók 140 dolgozója 1975-ben alig 395 millió forintot forgalmazott. Az áruforgalmi vezető meghatározó szerepet játszik a munka összehangolásában, a szakirányítás- bán. De Muesd Lajos — napi munkája medlebt — mindig szakított időt a közéleti tevékenységre Párttitkórkémt propagandistaszerepet is

vállait, az MHSZ utóképzési munkájában szintén közreműködött.

— A gyakorlati pártmunkát sikerült összeegyeztetnem a munkahelyi tevékenységemmel

— mondotta —. de az admi- hasztrációs' dolgokat mindig otthon, münkaddő után végeztem,

Az alapszervezetnek húsz tágja van. Két csoportban végzik a. pártinunkát. A városi pártbizottság véleménye az, hogy az alapszervezet az eltelt fél évtizedben betöltötte szerepét, a nagyfáők politikai, irányító, szervező, ellenőrző funkcióját. Évente készítettek cselekvési programot. Ebben az 1975-ös városi pártértekeziet határozatát váltották „aprópénzre”, alkalmazták a helyi sajátosságokra. Igyekeztek javítani az ellátást, serkenteni a minőség védelmét

Mucsi Lajog úgy vélekedik hogy manapság sóiéval nehezebb pártalapszervezeti titkárnak lenni, mint huszonöt évvel ezelőtt. Akkor még látványosabbak, kevésbé összetettek voltak a feladatok. Fo-. kozódtak a követelmények a kereskedelempolitikai, az

ideológiai munkában. Manapság — véleménye szerint

— a korábbinál bonyolultabb körülmények között, több hú- ro'n, magasabb színvonalon kell játszania a gazdasági és pártalapszervezeti vezetőnek.

Igyekezett mindig derekasan helytállni a munkában. .Megtalálta számítását a nagyfióknál. A törzsgárda aranygyűrű tulajdonosa. Amióta Nógrád- ba került, sok víz lefolyt a Tarján-patakon. Gyorsan múltak az évek: Mucsi Lajos nyugállományba készül. Április 18-án ün'nepélyes keretek között kívánják elbúcsúztatni. A nyugdíjazás miatt köszönt le a pártalapszervezeti titkári tisztségről is. Dolgos, eredményekben gazdag életút után adta át a stafétát a fiatalabb menzedéknek. Lakóhelyén — az acélgyári körzetben — a jövőben pártpropa- gandSstaként szeretne dolgozni. Emellett • több ideje lesz a (nyugállományba vonulás után a hat írnokára, a hétvégi kertre, a kedvenc halakra, madarakra, délszaki növényekre.

A stafétát ugyan átadta, de tovább halad azon az úton, amelyet huszonöt éven ót megszakítás nélkül, párttdt- kárkénit egyengetett.

r. L

Értékes régészeti lelet

A régészek a Zeravsáni- legység déli lejtőjén (szovjet Íözép-Ázsia) az egyik barlangján értékes leletre, az aveszti űithras istenség' fából készült [özei egyméteres szobrára

jukkantak. A tudósok szerint i szobrot körülbelül 1200 év- 'el ezelőtt készítette az isme- ■etlen művész. A szobrot pániéi ing borítja, részben meg- naradiak, a hímzett csizmák, valamint a szobor fején a lapot jelképező bronzdísz

s. A szoborral egyidejűleg ;zámos más leiét került napviágra. külö'nböző ötvösmunkák, drágakövekkel ékesített

ékszerek, csengettyűk, valamint egy kő pecsétnyomó, amely vaddisznót ábrázol.

Az ismert szovjet régész, Ah- ror Muhtárov szerint a szobor nagy régészeti és tudományos jelentőséggel bír. Ez a lelet jelenti az első bizonyítékot a középkori könyvek állításaira, miszerint Sogdiana lakossága nemcsak a tüzet imádta, hanem az Aveszta szent könyveiben felsorolt isteneket 'is. Korábban itt, a Bug-hegyén, 76 kézírásos tekercsre bukkantak. Ezek segítségével rekonstruálták a szovjet tudósok a szagdiai nyelvjárást.

■^iiiíKmiiimniinmfliiiiiinnHiiimiwnnHimiiiia

B

eszélgetésünk idején, a zárszámadási mérleg elkészülte előtt közvetlenül, a szandad termelőszövetkezet vezetői csak egy dől" got állítottak bizton: ilyen, környezetben, mint az övék, az alaptevékenységből aligha maradhat talpon a közös gazdaság. S bár az átlagos aranykorona-érték egy hektár szántóra vetítve 15,7 — váltig hangoztatják, ez nem fér di a valóságot.

— A 3380 hektár 'területünkből 1290 a szántó, de ennek művelése is kockázatot kíván a téesz dolgozóitól —■ említi Velkovics Mihály, a termelőszövetkezet elnöke. — A traktorosok gyakran kénytelenek a meredeken fittyet hányi a munkavédelmi előírásoknak, hogy egyáltalán megművelhessék azt a keveset, ahol növénytermesztéssel fog- lalkozhatunk,..|

Talán a zord időjárás keseríti szavai ízét a termelő- szövetkezet elnökének, talán a fáradtság, amely a tavalyi esztendő során gyülemlett fel, s kipihenni, ki tudja, mikor jut rá idő. Csendben elemzi a tavalyi tapasztalatokat.

— Három és fél millió volt a növénytermesztés árbevételi kiesése. 100 hektár számra fagyott ki repce, búza, a felülvetést tavasszal a szaporítóanyag hi.ánya akadályozta. Hiába rendeltünk, nem kaptunk! Nem volt más hátra, mint az állattenyésztés erőltetése. Az árbevételi kiesést, az elveszett nyereséget pótolni kellett valamiből — mondja.

Vásároltak is a szandaiak. csaknem félszáz vemhes üszőt, a tejtermelés fokozása érdekében. Ez is közrejátszott abban, hogy a tejértékesítést 13 százalékkal növelték. A

A létszám bűvöletében

NEHÉZ ELHINNI, hogy most, amikor a közgazdasági szabályozók a hatékonyság minden oldalú növelésére ösztönöznek, s megnyitották az ésszerű létszámgazdálkodás eddig valamilyen formában féken tartott zsilipjét, akkor megyénk gyárai, üzemei, vállalatai közül néhányan nem számolnak az itt jelentkező lehetőségekkel. Nevezetesen azzal, hogy az a gyár, üzem, vállalat, amelyik három százalékkal csökkenti a létszámot, ott az erre eső bért felhasználhatják a többi dolgozó fizetésének emelésére, megfelelő követelmények teljesítése esetén.

Amikor ez a. lehetőség szóba kerül, akkor igen gyakran hallgatás a válasz. Kevés olyan vállalat van, mint a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol az idén 56 fővel csökkentik a fizikai és adminisztratív létszámot, azaz ennyivel kevesebben oldják meg a termelés és gazdálkodás tavalyinál jóval nagyobb követelményeit. Az Ipoly Bútorgyárban is élni kívánnak a jelenlegi lehetőséggel. Fokozatosan válnak meg azoktól, akik eddig csak jelenlétükkel „tisztelték meg” a gyárat.

Vajon miért nem kavart a jelenleginél nagyobb hullámokat ez a lehetőség, mi az oka a tartózkodó magatartásnak?

Az erőteljesen érezhető követelmények növekedése ellenére még sok helyütt erősen tartja magát a létszámbűvölet. Az a felfogás és gyakorlat, hogy mindenfajta fejlődés csak újabb létszámnövekedéssel oldható meg. Pedig megyénk több üzemében az idén azért nem kerül sor béremelésre, vagy csak minimális összeg osztható szét, mert a számtalan intelem ellenére sem fedezték a múlt évben a hatékonyság növelésével az idei bér- fejlesztést.

Kevés olyan gyárunk van, mint a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyáregysége, ahol az 1979. évre tervezett 95 millió forint nyereséget még jó néhány millióval megtetézték. Jórészt ennek köszönhető, hogy bár a nagyvállalatnál 1980-ra tízszázalékos létszámmérséklést írtak elő, ez azonban nem vonatkozik a salgótarjániakra, mert nemcsak igen keresett termékeket állítanak elő, hanem jó árat is kapnak értük.

Természetesen másként kell megítélni azokat a gyárakat, ahol jelentős összegű beruházások eredményeként olyan termékeket készítenek, amelyek garantálják a gyors felfutást, biztosítják az eredményesebb gazdálkodást Ezeknél a termelő-gazdálkodó egységeknél, amíg el nem érkezik a kifogástalan üzemmenet ideje, valóban új munkaerőkre is szükség van. Gondolunk itt a Romhányi Építési- és Kerámiagyár Romhány III. gyárára, a síküveggyár továbbfeldolgozó üzemére, a kábelgyár rekonstrukciójára, illetve az új gyár építésére.

Az előbb említett kivételek mellett azon-ban továbbra is él és erőteljesen hat a régi felfogás és gyakorolat a létszám növeléséről. Még azokban az üzemekben is, ahol nem

emelkedik úgy a termelés üteme, mint a korábbi években, vagy éppen a korábbi szinten marad, illetve visszaeséssel kell számolni. A létszámimádat azonban olyan erős gyökereket eresztett, hogy megyénk gyárainak, üzemeinek vezetői közül többen inkább vállalják a kjsebb arányú bérfejlesztést, mint hogy éljenek a meglévő lehetőségekkel. Fél- szemmel a szomszéd vállalat, gyár vagy üzem ez irányú tevékenységét figyelik. Ha nem tapasztalnak mozgást, kezdeményezést, akkor ők sem tesznek egy lépést sem, tudomásul veszik a jelenlegi helyzetet.

Aztán Valinak olyan termelő-gazdálkodó egységek is, ahol a vezetők úgy gondolják, sosem árt, ha van egy kis tartalék ...kéznél”. Abból indulnak ki, ha. most átadják a felesleges létszámot, mi lesz akkor, ha majd nekik lesz szükségük rá. Az ilyesfajta magatartás könnyen zsákutcába vihet kollektívákat, elzárhatja előlük a meglevő lehetőségek okos kihasználását, a továbbra is alacsonyan megszabott követelmények pedig rossz irányú illúziókat, kelthetnek egyeseknél. Nem beszélve arról, hogy a láza létszám- gazdálkodás morális károkat is okoz, rontja a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt. A várakozás megzavarja azokat a dolgozókat is, akik joggal várják, hogy a párt és kormány- idevonatkozó határozatait, állásfoglalásait következetesen végrehajtsák. Abból indulnak ki, hogy ma már kevés a látványos, a lenyűgöző egyetértés, többre, a mai követelményekhez igazodó gyakorlatra van szükség.

Bizonyára egyetlen ' vezető, irányitó testületben sem számítottak arra, hogy a tömegkommunikációs eszközök nem győzik majd közölni az ésszerű létszámgazdálkodással kapcsolatos jó elképzeléseket, a háromszázalékos megtakarítást célzó kezdeményezéseket. De a jelenlegi Pató Pál-os hangulat egyáltalán nem indokolt, mivel nem érzékeltetik azokat a szükségszerű változtatásokat, amelyeket a hatékonyság, a gazdaságosság növelése érdekében az ésszerűbb munkaerőgazdálkodásban is tenni kell. Alaposan, megfontoltan és körültekintően.

IGAZ, A KEVESEBB létszám és a növekvő feladatok a vezetés minden szintjén az 'eddiginél jóval többet követelnek mindenkitől. A munka előkészítésétől kezdve egészen a végtermék átadásáig. Ez azt jelenti, hogy az idén, az előző évi vezetői felfogással és gyakorlattal nem lehet sem átmeneti, sem pedig tartós eredményt elérni. Azok a kollektívák járnak jól, ahol a vezetők és dolgozók minél előbb megbarátkoznak az új követelményekkel, kihasználják a mostani lehetősége- „ két. .Ha vasasaikor »igaz volt ez a mondás, akkor ma százszorosán az: az a gyár fejlődik igazán megalapozottan, megbízhatóan, ahol nem késlekednek, ahol időben megteszik a mindenkori szükséges intézkedéseket a létszámgazdálkodásban is.

tvenesz)

MiHiHtinmMiiiiHHiHifmiHiHtnimmHnanmmiitiifiiiMinnmiiiiuiiiHHiHniMiii

Szondái beszélgetés

Csak a Jé föld hiányzik

növénytermesztés gondjai kihatottak erre az ágazatra is.

— Az állattenyésztés olcsó takarmányt kívánt. Tavaly azt hiszem megtanultuk, hogyan kell megbecsülni azt a keveset is, ami van — jegyzi meg Velkovics Mihály.

Számokat sorol, melyek lényege, hogy 1978-hoz képest szálas és lédús takarmányból is csupán a harmadával rendelkeztek. Megfeszített munka eredménye, hogy a korábbi 2990 literről 3026 literre emelték az egy tehénre jutó tejhozamot. A tej költsége pedig literenként 5,25 forint lett.

— S a szandai bárányok?

— Jók a juhászaira adottságaink. Jelenleg 2400 anyajuhot tartunk, de az ágazat árbevétele négymilliónál több aligha lehet, míg a szarvas-, marha ennek több mint a duplája. Igaz, a juhászat nyeresége kedvezőbb — válaszol a termelőszövetkezet elnöke.

A folyamatos elletést még 1978-ban elkezdték. Örömmel említik, hogy több a bárányszaporulat, jobb a minőség. A „körforgás” következtében, az év bármely szakában képes volt a juhászat Szandán legalább egy vagon pecsenyebárányt útnak indítani exportra. Keresik, miként tudnának többet fognia juhászaton. Sok dologban azonban tehetetlenek. Az egyik a mesterséges megtermékenyítés, amely a balassagyarmati állomás hozzállásán múlik. Szandán pedig ezt nem éppen a legjobbnak tartják. Szeretnének tenyészalapanya- got is előállítani. Ez meg a megyei állattenyésztési felügyelőségtől függ. A szükséges adiminisztrációt évek óta halogatják, létszámhiányra (!) hivatkozva.

— A jövő az állattenyésztésé! — -hangoztatja a tsz- elnöik. A növénytermesztésben hiába is ápolgatnánk illúziókat. Ami rajtunk múlik, igyekszünk megtenni. Elvégezzük a talajművelést, kiszórunk mi annyi műtrágyát, amennyit kíván a föld, csak legyen értelme!

A szandaiak „az idén tovább csiszolják a termelés szerkezetét. Előnyben részesítik az olajos, növényeket, a napraforgó repce vetésterületét háromszáz hektárra növelik. A repcéből 20, búzából 35. kukoricából 50 mázsát irányoztak elő hektáronként. Az utóbbi tavaly már 48 mázsával fizetett, s ezzel elégedettek is voltak. Az idén is bíznak. Abban is, hogy sikerül nyélbe ütni egy melléküzem- ágat.

— Műmárvány asztallapo- kat szeretnénk gyártani — újságolja Velkovics Mihály, s mutatja a mintadarabot. Tetszetős, s üzletet kínál. — A lényeg azonban továbbra is az alaptevékenység».

Szóba kerül újra a juhászat egy korábban „szellemtársulásnak” becézett gazdasági együttműködés kapcsán. Abban már az összes érdekelt megegyezett, hogy a működést

1980-ban el kell kezdeni, megoldani a közös bárányhizlalást.

— Nehezen vergődünk zöldágra. Amíg le nem zajlott a szécsényi járással való egyesülés, Szanda forgott a beszélgetéseken, mint leendő központ, lévén a társszövetkezetektől közel azonos távolságra, s mert a legjobb lehetőséggel rendelkezett. Most újabb elképzelések merültek fel. Így van is társulás, meg nincs is — magyarázza.

A

z ágazat fejlesztését még olyan esetek is befolyásolják, mint egy közelmúltban megtörtént: az Országos Állattenyésztési Felügyelőséget kérték a szandaiak, hogy segítsék elő száz importjerke vásárlását. Visszaüzentek: ha majd ötezret'

kémek, tárgyalhatnak. A szandaiak meg iyen számokban nem gondolkodnak.

— Leszűrtük a tapasztalatokat. Minden eszközt igyekszünk megragadni, hogy le- küzdjük nehézségeinket. Mi, biztatjuk a termelőszövetkezet vezetőit: kezdeményezzenek, vállaljanak ésszerű kockázatot ! Ügy hisszük van any- nyi erő, tartalék még bennünk, hogy megfeleljünk a megnövekedett követelményeknek — említi Balatoni János párttitkár.

Velkovics Mihály rábólint.' A föld ugyan hiányzik Szandán és környékén, de az optimizmus nem.

M. Sz. Gy.

j NÓGRÁD — 1980, február 7., csütörtök 3

j