Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-06 / 30. szám

Amire szükség van

Felül maradni

KEVÉS AZOKNAK a termelőszövetkezeteknek a száma. amelyek olyan nyugodtan tekinthetnek a közelgő zárszámadás elé. mint a nagy- bárkányi Kis-Zagyvavölgye Téesz.

Tolmácsi Ferenc, az elnök, tömören így fogalmazza ezt meg.

— Hoztuk a tervezett négymilliós nyereséget. A tagságnak is ki tudjuk fizetni, amit ev elején megígértünk.

' Eredményes évet zártak, pedig az adottságok itt kern a legkedvezőbbek, csakúgy mint sok más helyen Nógrádban. De megtanultak élni vele, tudnak alkalmazkodni, és amit az időjárás, a kedvezőtlen természeti _ környezet lecsippentene a haszonból, azt ésszel pó- tolják.

Hogyan? Például egy új melléküzemágat hoznak létre, egy kannatömítő papírgyártó üzemet. Négy asszony itt állítja elő az egész ország számára nélkülözhetetlen anyagot.

— A tervezett termelési értékünk 7—8 millió forint, tíz- százalékos nyereséggel. De nemcsak legyártjuk — teszi hozzá az elnök —, hanem el is szállítjuk. Ha kell, Pécsre is. Ami teher volt egy nagyüzemnek, a Dunaújvárosi Papírgyárnak — tőlük vettük át — az nekünk hasznot hajt. De ugyanígy vagyunk a harisnyaüzemünkkel, ahol 80—90 asz- szony dolgozik. Exportra termelnek, mi csak világítónk és fűtünk, más költségünk nincs. És egy fő irányítja őket. Mondja, hol van ilyen arány más termelőüzemben? S azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy négy év alatt a háztartásbeliekből szervezett üzemi dolgozók lettek, akik itt helyben dolgozhatnak és végezhetnek eredményes munkát, amiből haszna van, nemcsak nekünk, hanem az egész országnak.

Van ezenkívül fafeldolgozó üzemük — igaz 1200 hektáros erdőterületre érdemes is ilyet létesíteni — 10—11 milliós évi bevétellel, 20—22 százalékos nyereséggel. Van homokbányájuk, foglalkoznak szállítással és távlati célkitűzésük a BRG-antenna üzemét is ide telepíteni. Erről most tárgyalnak.

— Eddig csak a melléküzemágakról Volt szó. Mit adott a búza tavaly?

— Harmincöt mázsát hektáronként. Pocsék idő volt, egy részét ki is kellett szántani.

Amíg gondolkodom, hogy mennyi lett volna a termés, ha jó az idő, az elnök így folytatja.

— Nemcsak a hozamot kell

nézni. A költségeket is. A gazdálkodást nyereségcentri- kusan szemlélni. Ma már egyáltalán nem mellékes, hogy mennyiért- állítjuk elő ezt, vagy azt a terméket. No meg az értékesítési gondok. Például a borsóval is... —

legyint egyet, jelezve a különböző EXIMP-ek meg KER-ek tevékenységéről alkotott véleményét. — Lassan nehezebb lesz eladni, mint megtermelni.

A BORSÓBÓL, ebből az értékes terményből 23 mázsát adott hektáronként a föld. Az országos átlag ennek a fele sem volt, mégis személyesen kellett szaladgálnia Tolmácsi Ferencnek, hogy megszabaduljanak előre. Nagy része exportra ment, a kisebb hányada még itt emlékezteti az elnököt a borsókálváriára. Hogy mi lett volna, ha mindenütt jó a termés? Az állat- tenyésztés — 'folytatja — az egyetlen fájó pontunk. Egyedül a szarvasmarha-ágazatunk veszteséges, bár itt is 3100 liter fölé tornáztuk a tehenenként! tejtermelést. Talán a húsirányú-szakosodás megoldást hoz, de a malmok na~ gyón lassan őrölnek.

Lazac a víztárolókban

Norvég tudósok állítása szerint két éven belül kitenyésztik az ivartalan lazacfajtát. Ennek elérésére a növényeken már kipróbált génekkel kapcsolatos mérnöki eljárást alkalmazzák. De miért van szükség ilyen lazacra? Arról van szó, hogy a nemi érettség elérése után ez a

halfájta nem növekszik tovább, viszont rendkívül mozgékony, amit ősi ösztöneinek köszönhet. A tudósok remélik, hogy az ivartalan lazac ezzel szemben nyugodt életet fog élni a mesterséges víztárolókban, és a fogyasztók megelégedésére jelentősen gyarapítja testsúlyát.

— A gazdálkodás napjainkban egyre bonyolultabb feladattá vélik, a tevékenységi kör egyre sokrétűbb lesz. Más szemlélet, más irányú vezetői munkát kíván. Mi erről a véleménye? — kérdezem.

— A legfontosabb lépés a mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés lenne. Ennek csírái már kibontakozóban vannak, de á kooperációt ösz- sze kéne hangolni. Itt segíthetne sokat a TESZÖV. Egy- egy kombájn vagy nagy teljesítményű erőgép, egy-két millió forint. Az előbbit két hétig, az utóbbit két hónapig tudják használni évente a mezőgazdasági üzemek. Ezután szép csöndben állnak, amortizálódnak. Pedig még a szomszédos termelőegységek kampánymunkái között is többhetes eltérések vannak. Például a Mátraaljai Állami Gazdaságban általában tíz nappal előbb kezdik az aratást, mint nálunk. A mi kombájnjaink odamennek, és miután végeztek az aratással, az övékéivel együtt jönnek vissza a mi földjeinkre. Hasonlóan jó az együttműködés a kishar- tyáni termelőszövetkezettel. Én talán az ilyen tevékenységet nevezném jó gépkihasználásnak.

Valóban akadnak tehát lehetőségek a termelőmunka további javítására. Átgondoltan, ésszerű szervezéssel, együttműködéssel, a lehetőségek kihasználásával kell gazdálkodni. Valahogy úgy, ahogyan ebben a sok melléküzemágú termelőszövetkezetben próbálják.

— Lehet, hogy húsz év múlva mosolyognak majd rajtunk, hogy papírárukat és harisnyákat készítünk, mezőgazdasági termelőszövetkezet létünkre, de a körülmények most ezt kívánják, és a szövetkezet biztonsága, a munkaerő kihasználása, a termelés gazdaságossága az elsődleges szempont. Amíg a népgazdaságnak szüksége van ezekre a termékeinkre, addig csináljuk. Az ebből származó bevételből tudjuk megfelelően fejleszteni mezőgazdasági tevékenységünket.

MEGFONTOLÁSRA érdemes, komoly gondolatok. Az igényekhez Való alkalmazkodás, a rugalmasság helyes értelmezése. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évben a hegyoldalakban lánctalpassal elvetett búzájuk is 35 mázsát hozott hektáronként.

Zilahy Tamás

Kis halak — nagy halak

A gondos gazda módjára

— Beszélgetés a SKÜ főenergetikusával —

Azt mondják Dudás Gá- borneról, a Nagybátonyi Harisnyagyárban, mikor idekerült „kis vadócként” viselkedett, nehéz volt vele szót érteni, „csak a maga feje után ment”, és így tovább. Azóta hét esztendő telt el, s ha most csupán státuszait sorolom föl, az olvasó bizonyára könnyen megérti a változást. KISZ-alapszervezeti titkár, brigádvezető, munkahelyi blokkvezető- — hogy csak a legfontosabbakról szóljak.

— Nem sok ez? — kérdem némi kétkedéssel, l ,

— Nem — válaszolja határozottan, olyan magabiztossággal, melyből egyértelműen kiviláglik rátermettsége- — Lehet, hogy furcsán hangzik, de biztos vagyok a dolgomban: mindig annyit vállalok, amennyit elfogadhatóan el tudok végezni.

— Volt egy időszak, amikor „túlterhelés” következett be...

Egy pillanatig meditál, tárja-e világ elé gondját-bá- natát, egy lelki depresszió következményeit („érdekel-e egyáltalán valakit?”), aztán mondja:

— Összejöttek a dolgok, a rengeteg társadalmi munka, a tanulás, a házasság. Akkor választottak KISZ-titkárnak, s ehhez a munkához nem kaptam szinte semmiféle segítséget. Éreztem, valamit föl kell adnom.. ■ Lemondtam.

— És most?

— Egészen más. Kedvvel, lendülettel, szívből csinálok mindent. Néhány hónapja

Fiatalok a pártban

„Mintha

volna

ff

párttag lettem, ez még nagyobb bátorítást adott. Mintha újjászülettem volna, érzem, szükség van a munkámra, és értékelik azt, bátorítanak vagy megrónak, biztatnak és segítenek, egyetlen szóval: törődnek velem. És számomra ez a legfontosabb.

©

Bocsi Sándor, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat tervgazdasági osztályának üzemgazdásza, őszintén szólva nem örül a nyilvánosságnak. Mikor említettem az írás ötletét, azt mönd- ja: kicsit érdemtelenül „kapták föl”— Pontosabban, inkább a

bizalmat élvezem — egészíti ki az előbbi megállapítást —, semmint az elismerést, holott a kettő valamiképpen összefügg. Magam is meglepődtem, amikor a napokban, a választáson pártvezetőségi megbízatást kaptam. Huszonöt éves vagyok, azt hiszem, ritka ilyen korban ez a tisztség.

— KISZ és a párt. Hogyan egyeztethető össze e két szervezetben végzett munka?

— Kétségtelen, hogy a kettő nem ugyanaz, a pártban színvonalasabb, tartalmasabb munkát kémek tőlem, mint az ifjúsági szövetségben. Lehet, hogy nem népszerű az álláspontom, de úgy vélem, mindkét mozgalmi tevékenység külön embert kíván, e szemszögből meg tudom érteni azokat, akik a pártba való belépésük után megszüntetik a KlSZ-tagsá- gukat. Azonban, ideális esetben a két tevékenység ötvözhető.

Az agitációs- és propagan- dandista munka Bocsi Sándor fő mozgalmi területe- Ez idáig ifjúsági vitakört vezetett, s feltételezhetően pártmunkája is hasonló lesz.

0

Hosszú; unalmasan egyhangú terem, benne precízen elrendezett íróasztalok, székek, az idegennek semmitmondó táblázatok, rajzok, ákombákom vonalakkal. Itt beszélgetünk Szűcs Gáspárral, a FÜTÖBER technológusával.

— Közhely, de így igaz: minden munkának megvan a szépsége T mondja —, most például két nyugati licenc technologizálásán dolgozom, s ennek nehézségei jelentik a „szépséget”. Bár, itt az íróasztalnál valóban nem valaVannak gyárak, ahol taka- rékoskodási szükségre hivatkozva betiltják a kávéfőzést — mire a főzők a szekrényekbe dugva üzemelnek tovább —, két-három ember munkakörét elhamarkodottan összevonják, — mire kitör a teljes káosz.

Takarékoskodni csak észszerű keretek között lehet, másképpen többet veszítünk a réven, mint amit nyerünk a vámon. A kényszerítő szükség mellett elsősorban az ész- szerűséget és a pénztárca tartalmát vette figyelembe a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, amikor elkészítette idei energiatakarékossági tervét.

Már a tavalyi intézkedések is számottevő eredményekkel kamatoztak. A tervezett hatmillió forintos fajlagos költségmegtakarítást hét és fél millióra teljesítették, ennyivel csappanhatott hát az évi 118 millió forintos energiaköltség. A SKÜ méreteiben is komoly summának számító megtakarításban oroszlánrészt vállalt az energiaéhes berendezések üresjáratának és a csúcsidei drágább villamos energiának a csökkenése.

A gyár nettó termelési értékének tavaly 14 százalékát tette ki az energiaköltség. Érvényes a szigorú előírás, mi szerint idén a termelés bővítése esetén sem használhat fel a kohászati üzemek a tavalyinál több energiát, Az árváltozások következtében az energiaköltség amúgy is 45 és fél százalékkal haladja meg az elmúlt évit, s ez már egymagában is következetes takarékosságra sarkall.

,— Az előbbiek egyenként is kényszerpályára irányítják a gyár energiagazdálkodását. Vannak-e más elemei is e kényszerhelyzetnek? — kérdem Kojnok Gyulától, a kohászati üzemek főenergetikusától.

— Feltétlenül az az energiaellátó rendszer állaga. Az ellátás tartós és üzembiztos, s ez sem kevés De a rendszer a termelőberendezésekhez képest elavult, hatásfoka jócskán elmarad a kívánttól. Tudomásul kell tehát vennünk, hogiy a minimális ráfordításokkal megvalósított intézkedések ma már nem elégségesek. A jövőben áldoznunk is kell az energia- költségek csökkentésére.

— Ennek megfelelően állt össze, már az idei terv is?

litmtiitiiiimiimr

mi látványos dolgok ezek, de az üzemben, a működéskor lényegesen élvezhetőbbek;

Szűcs Gáspár a napokban lett párttag, elég különös módon. Ugyanis nem volt ott azon az értekezleten, ahol döntöttek a fölvételéről. Távolmaradásának oka: lábtörés.

— Futballozom a doroghá- zi csapatban, mint hátvéd, s az ilyesmi, sajnos, előfordul — jegyzi meg- — Az eddigi KISZ-munkám is sportversenyek, vetélkedők szervezéséből, rendezéséből állt. Szeretném, ha mozgalmi vállalásként ez a terület megmaradna.

— Annál is inkább, mert a jövőben egy nagyszabású sportkombinát épül itt a FŰ- TŐBER környékén.

— Óriási vállalkozás lesz, a mi méreteinket tekintve, ha minden igaz, a költségek meghaladják a nyolcszázezer forintot, s emellett sok-sok társadalmi munkát is szervezünk. Egyebek között lesz teke-, tenisz-, kézilabda- és sportpálya. Eredményeként lehetővé válna a rendszeres tömegsportolás gyáregységünkben.

A megye ifjú párttagjai közül a fentiekben mindösz- sze hárman mondták el véleményüket, vágyaikat. E három fiatalnak akadnak közös jegyei: kóstolgatják a pártmozgalmi munka ízét, keresik helyüket, szerepüket. És amj a legfontosabb: tenni, cselekedni szeretnének — másokért és önmagukért.

(ta.)

— Mostani anyagi hátterünk még nem engedi meg. a „nagy halak” kifogását. Az olcsóbb intézkedések mellett egyetlen nagyobb tennivalóként a kazánparkot korszerűsítjük az idén. Két új korszerű kazánt építünk be az év végéig 30 millió forintért., a kazánpark modernizálásának első ütemeként. Tanácsi támogatást is kaptunk hozzá, minek fejében lemondtunk az erőművi gőzvételezésről a város javára. Ezen túl maradnak továbbra is a „kis halak”, amelyek azonban csak a szükségeshez mérten kicsik, eredményüket tekintve nem. Hiszen javarészt ezek adják majd össze az idei tervünktől elvárt nyolcmillió forintos megtakarítást.

— Mit tartalmaz tehát a tavalyi eredményt is megtetézni szándékozó terv?

— Két fő területet ölel fel: a fűtési rendszer jobb hatásfokkal való üzemeltetését és a gázfelhasználó berendezések szakszerűbb működtetését. Előbbihez a kondenz- edényeket kell korszerűsítenünk, melyek segítségével elméletileg 20 százalékos gőzmegtakarítást mutathatnánk fel. Azért elméletileg, mert ezeket az edényeket pénzügyi lehetőségeink már említett szűkössége folytán csak fokozatosan tudjuk beépíteni, a teljes eredmény tehát a távolabbi jövő zenéje. A második területen pedig a kemencék üresjáratának csökkentéséről, új típusú hőhasznosító berendezések alkalmazásáról van szó. Jó szervezéssel meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy á már be* fűtött kemencék ne álljanak dologtalanul, inkább kevesebb létszámmal, de több műszakban üzemeltessék őket Mindezekhez műszaki és szervezési intézkedéseket dolgoztunk ki, összesen 19 pontban.

— Kérem, mutasson meg néhányat a „nagy halak” közül is!

— A folyamatos veszteségfeltáró munkák alapozzák meg a jövőbeli elképzeléseket

Ezek figyelembevételével körvonalaztuk a VI. ötéves terv főbb tennivalóit, melyekre már komolyabb befektetéseket kell szánnunk. Ilyen többi között a gőzfűtésről melegvíz-fűtésre való átállás, mely húszmillióba kerülne két és fél éves megtérülési idővel számolva. Javasoltuk továbbá az elektromosellátó rendszerek felújítását, a gőzellátásnál a kazánpark felújítását és a gőzelosztó rendszerek korszerűsítését, a védőgázgenerátor- telep fejlesztését, a sűrítettlevegőt szolgáltató kompresz- szortelep korszerűsítését.

Mindaz, amit szeretnénk megvalósítani, elegendő tennivalót kínál 5—10 éves időszakra is.

— Mindezek mellett azonban sok múlik az energiát felhasználók szokásain, magatartásán is. A tévéből jól ismert figurának Forgó-morgo- nak lehet-e panasza a gyáriakra ?

— Nagy propagandakampányt folytattunk tavaly az egész gyárban. Figyelemfelhívó táblákon érzékeltettük, mi pénz folyik el a „nagyvonalú” szokások miatt, s a gondos gazda magatartását kértük a munkásoktól. Nem mondhatom, hogy eredménytelenül, de az elvárható új szokások még nem váltak vérré mindenkiben. Tapasztaljuk esetenként, hogy szervezési fogyatékosságok miatt üresen járnak a kemencék, a helyiségek fűtését ablaknyi, tással szabályozzák, nem mindenütt tartják be a fűtési normákat. Ezért új- vonása idei tervünknek, hogy nemcsak az energiafőosztály embereit sarkalljuk jobb eredményekre a kilátásba helyezett prémiumokkal, hanem intenzív anyagi ösztönzőket állítottunk be a termelő gyár- részlegek számára .is. így most már ők is érzékenyen érdekeltek a mindennapos odafigyelésben, az úgynevezett aprómunkában, amely összességében nagyon is jelentős összegeket hozhat mindannyiunk javára.

Szendi Márta

Sikeresen teljesítette az elmú It évi tőkésexporttervét Salgótarjánban az öblösüveggyár. A tervek szerint az idén in százalékkal több árut küldenek a tőkésországokba a gyáriak.

— bábéi felvétele —

1 NÓGRÁD — 1980. február 6., szerda 3