Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-06 / 30. szám
Szovjet—kambodzsai barátsági gyűlés Szovjet—kamhodzsai barátsági gyűlést rendeztek kedden Moszkvában, a Moszkvics gépkocsikat készítő, a Komszcr mólról elnevezett autógyárban. A gyűlés résztvevői nagy szeretettel köszöntötték a szovjet fővárosban tartózkodó kambodzsai párt- és kormány- küldöttség tagjait, élükön Heng Samrinnal. A kambodzsai vendégeket elkísérte a gyűlésre Mihail Zimjanyin, az s'ZKP Központi Bizottságának titkára. A gyár dolgozói előtt Pen Sovan, a kambodzsai népi forradalmi tanács alelnö- ke. a köztársaság nemzetvédelmi minisztere mondott beszédet. Pen Sovan beszédében tolmácsolta a kambodzsai nép szívből jövő köszönetét, a testvéri segítségért és támogatásért érzett őszinte háláját Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának, az ország minden dolgozójának. — Kambodzsa népe erősíteni akarja kapcsolatait Vietnam, Laosz, a Szovjetunió, a többi szocialista ország népével, minden békeszerető erővel — mondotta a többi között. — A pekingi vezetők, akik összefogtak az amerikai imperialistákkal, mindent megtesznek azért, hogy országunkban visszaállítsák Pol Pót és leng Sary rendszerét. A reakciós erők országunk függetlenségét, a térség békéjét és biztonságát fenyegetik. Ez azonban nem sikerülhet nekik. — Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió nagy erőfeszítéseit, azokat a fontos kezdeménvezéseket, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő a közelmúltban a nemzetközi enyhülés elmélyítésére. Elítéljük azokat, akik növelni akarják a fegyverkezési versenyt, kiélezik a világban a feszültséget. — Kambodzsa és a Szovjetunió között testvéri szövetség áll fenn, a két országot összeköti a hagyományos együttműködés. Kambodzsa népe forradalmi harcában a szovjet nép segítségére és támogatására támaszkodott. Barátságunkat senki sem gátolhatja meg — mondotta a többi között beszédében Pen Sovan. A kambodzsai párt- és kormányküldöttség kedden megkoszorúzta a Vörös téren Lenin mauzóleumát. Ugyancsak koszorút helyeztek el az ismeretlen szovjet katona emlékművén, a Kreml falánál. Kína elutasította a holdújévi tűzszünetet Zalai István, az MTI tudó. sitóia jelenti: Hanoiban sajnálattal vették tudomásul, hogy Kína elutasította Vietnam indítványát: legyen egyhetes teljes fegyvernyugvás a határon, a hagyományos holdújévi ünnepségek idején. A javaslatot Vietnam szombaton tette. s az február 15-én lépett volna életbe, ha Kína elfogadja. Han Nien-lung kínai külügyminiszter-helyettes azonban visszautasította a vietnami javaslatot, azt állítva, hogy „az megtévesztő, mert közben Vietnam támadást inÁbol Hasszán Baniszadr immár Khomeini ajatollah jóváhagyásával gyakorolhatja elnöki funkcióit. Az Iráni Iszlám Köztársaság első elnöke — mint jelentettük — hétfőn este tette le a hivatali esküt az ország vallási és politikai vezetője előtt, és ezzel kezdetét . vette négyéves hivatali ideje. Még egy eskütétel vár azonban az új államfőre: a jövő hónap elejére tervezett választások nyomán megalakuló parlament előtt is esküt kell tennie. Bár egyes megfigyelők szerint Baniszadr több kérdés dított Kambodzsa nyugati részében” s „ha Vietnam valóban stabilitást akar a határon, szüntesse be provokációit és haladéktalanul vonja ki csapatait Kambodzsából”. A kínai elutasítást kommentálva a Vietnam Hangja rádióállomás keddi kommentárjában emlékeztet rá, hogy „még az amerikai agresszió elleni harc idején is rendszeres gyakorlat volt: tűzszünetet léptettek életbe a holdújév idején”. A kínai döntést a hagyományok súlyos megsértésének minősíti, egyben újabb bizonyítékot lát rá, hogy „Kínának a feszültség állandósímellett a túszok ügyében sem osztja a forradalmi tanács és az iszlám diákok radikális nézeteit, Washingtonban változatlan a „borúlátás” az Egyesült Államok teheráni nagy- követségén fogva tartott túszok sorsát, sőt az a két ország kapcsolatában fennálló változást illetően is. Washington az iráni elnökválasztás után sem változtatja meg politikáját Teheránnal szemben és ez vonatkozik a gazdasági szankciókra is — nyilatkozta hétfőn Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője. tásához fűződik érdeke”.' Utalt arra, hogy „Peking minden lehetőséget felhasznál a külügyminiszter-helyettesi tárgyalások halogatására” s hogy az utóbbi hetekben a határ kulcstérségeiben folyamatosan erősítette csapatait s folytatódtak a provokációk. A kommentátor figyelemre méltónak nevezi a tengeri provokációk számának gyors emelkedését. Ezeket az értékeléseket egyébként alátámasztja a kínai provokációról kedden Hanoiban kiadott összefoglaló jelentés, amely szerint a színhelyek elsősorban Cao Bang, lang Som és Ha Tuyen tartományok határ menü települései voltak, sok polgári lakos esett áldozatul. A jelentés említi azt is, hogy az utóbbi napokban mind gyakrabban bukkantak fel kínai hajók a Pa- racel-szigetek térségében. ‘ Ezeket a szigeteket Vietnam magáénak vallja és éppen kedden külügyi szívivői nyilatkozatban szögezte le ismét szuverenitását a Paracel- és a Spcatiey-szigetek felett, visz- szautasitva a Jjínai igényeket. A Vietnam Hangjának kommentátora hangoztatta: „Vietnam népe és hadserege készül egy boldog tetre (holdújévre), de mindig ébren vigyázza Országhatárait”. Koholmány — Micsoda szennyes koholmányokhoz foyamodik az imperialista propaganda abban a kísérletében, hogy a közvéleményt a Szovjetunió ellen hangolja és ilyen módon igazolja a délkelet-ázsiai feszültség fokozására irányuló provokációs ténykedéseit! — A nyugati tömegtájékoztatási eszközök most megdöntötték minden eddigi rekordot, világgá kürtölve egy olyan szörnyű hazugságot, amely szerint múlt év áprilisában afgán katonáknak „beöltözött szovjet katonai tanácsadók” csoportjának részvételével agyonlőtték egy afgán, falu egész férfilakosságát. — Nyiivánvalóan nem véletlen, hogy ez a fantasztikus hazugság az Afganisztánnal határos Peshawar pakisztáni tartományból származik. Az utóbbi időben éppen ide utaznak mind gyakrabban a politikai és katonai személyiségek az Egyesült Államokból, Kínából és Angliából. A nyugati propagandisták koholmányai mögött még a szikrája sincs a valóságnak. Hazugságok ezek, amelyeket az imperialista propaganda teljesen határozott célból maga talál ki és maga is terjeszt. — A szovjet nép mérhetetlen áldozatokat hozott a második világháború idején és ismeri az emberi élet értékét. Szovjet katonák elestek a frontokon, hogy megmentsék Európa népeit a fasizmustól. Az ellenkezőjének bizonyítására irányuló kísérletek csak azt mutatják, hogy mennyire nem válogatósak az eszközökben a rágalmazók, akiknek az a célja, hogy bármilyen módon is befeketítsék a Szovjetuniót. | Szajna-parti csúcs Bármily tapasztalt államférfi is GiScard és Schmidt, ezúttal szinte a lehetetlenre vállalkoztak. Fából vaskarikát esz. kábáin! nem könnyű, ám még kockázatosabb feladat a jelenlegi körülmények között egyensúlyozni, a szövetségi hűség és szolidaritás, valamint a sajátos érdekekből fakadó különvélemény szédítő mélységeken átívelő keskeny függőhídján. Párizs és Bonn sorrendben 35. csúcstalálkozóján Nyugat-Eu- rópa és szinte a „kilencek” nevében olyan körmönfontan szókimondó, de mégis árnyaltan elkötelezett álláspontot kellett kialakítaniuk, amely nem váltja ki Washington rosszallását. Egyszersmind azonban arra is tekintettel voltak, hogy a kelet és nyugat közti párbeszéd megfenekléséért valamiképpen ne csak Carter elnökre és környezetére hárítsák a felelősséget — anélkül, hogy beálljanak a szovjetellenes erők maroknyi, am annál zajosabb kórusába. Teljesen világos, hogy az európai enyhülés folyamatának folytatásában, a hidegháború visszatérésének megakadályozásában érdekelt Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság egyaránt aggodalommal tekint az óceánon túlra. Giscard elnök szívesen vállalkoznék a közvetítő szerepére, Schmidt kancellár pedig nemrég a dialógus folytatására hívta föl a szovjet és az amerikai vezetőket. A kérdés most már csak az, vajon milyen engedményeket tesz Párizs és Bonn, cserében azért, hogy Washington szövetségét megőrizze? Mert kompromisszum nélkül — .ezt jól sejtették a párizsi csúcstalálkozó résztvevői — nem jöhet létre elfogadható álláspont, Nehezítette a közös nevező kialakítását az a körülmény Is, hogy a tárgyalópartnerek fél- szemmel Brüsszelre sandítottak, ahol a Közös Piac külügyminiszterei kedden ülést tartottak. Közismert, hogy a „kilencek” távolról sem vélekednek azonosan a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségéről, ám Nagy-Britamnia kivételével a kontinens nyugati felének kormányzatai korántsem vetik oly távolra a sulykot, mint az amerikai vezetők. • Ami Párizs és Bonn érdeke, nagyjából egybeesik a többi nyugat-európai országéval. S ha hinni lehet az Elysée-palo- tából ezúttal szokatlanul gyéren kiszivárgott híreknek, a francia államfő és bonni vendége igyekezett felelősségteljes álláspontot kialakítani. Ebben persze azt sem tévesztették szem elől, hogy az NSZK-ban idén választásokat tartanak, s a jelenlegi koalíció minden lépését árgus szemekkel fürkészi a jobboldali ellenzék, Giscard elnök viszont sajátos afrikai érdekeivel hangolta össze véleményét. Az mindenesetre megnyugtató a mostani feszültség közepette, hogy Nyugait-Európa két legnagyobb ipari és politikai hatalma keresi a kiutat a zsákutcából, már'önmagában ez is jelzi, hogy a hidegháborúnak komoly és jelentős ellenzői akadnak a kontinens nyugati felén. És ezzel Washingtonnak is számolnia kell! Gyapay Dénes 2 NÓGRÁD — 1930. február 6., szerda--------------------------------------------------B aniszadr nyilatkozata Megváltozott helyzetben Hoang Tung, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a VKP központi lapja, a Nhan Dán főszerkesztője szinte zavarba ejtő udvariassággal fogad. Teával kínál és érdeklődik, mennyi ideje vagyok Vietnamban. — Három napja — felelem. — Ennyi idő alatt is láthatta, milyen szegény a mi országunk. Csaknem mostanáig szakadatlanul harc folyt földünkön, így hát nem csoda, hogy gazdasági nehézségeink vannak. — Mi az oka, hogy Vietnamban 1975-ig egyik háború követte a másikat? — Hazánk bizonyos értelemben nem csak Délkelet- Ázsia, hanem az egész kontinens kapuja. Ezt a kaput akarta mindenki megszerezni. A japánoknak, a franciáknak, az amerikaiaknak, most pedig a kínaiaknak kellett bizonyítanunk, hogy az ország a vietnamiaké, Pedig mi mindig békét akartunk, hiszen népünk nagyon elfáradt az évtizedekig tartó küzdelemben. 1975-ben, az ország egyesítése után, a Központi Bizottság úgy vélte, hogy végre eljött az annyira várt béke időszaka. Nem így történt. Kína mindenképpen biztosítani akarta befolyását Délkelet-Ázsiában. Megtámadta a nagyhatalmi törekvéseit nem támogató Vietnamot, annak ellenére, hogy kormányunk és népünk mindent megtett a két ország közti ellentétek békés rendezéséért. Elsőként gratuláltunk a Kínai Kommunista Párt új elnökének, Hua Kuo-fengnek Mao halála után, sőt, még a kambodzsai Pol Pót rendszerével kapcsolatban is tettünk eleinte néhány semleges nyilatkozatot, hogy elkerüljük a fegyveres konfliktust. Jómagam többször találkoztam Teng Hsziao-pinggel, de a beszélgetések során csak Kína nagyhatalmi törekvéseiről győződhettem meg. Találkozás Vietnammal 1. Ho Sí Minh-város egyik főutcája. — Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? — Sajnos, egy újabb kínai támadás veszélye miatt jelenleg is nagy erőket kell elvonnunk a békés építőmunkától. Ez meg is látszik az ország életén — sok mindenben még mindig hiányt szenved a nép. Az 1979-es rizstermelés az 1976-os szintet sem éri el. Textilipari kapacitásunk 500 millió méter szövet előállítását teszi, illetve tenné lehetővé, de csak 200 milliót gyártunk. Nincs elegendő nyersanyag. Az 50 milliós népességre 9 milliós sertésállomány jut, de az állatok átlagos súlya 50 kilogramm alatt marad. Nehéz helyzetben vagyunk: az 1981-ig tartó ötéves terv célkitűzéseinek csak, mintegy a felét fogjuk teljesíteni. — Sokat beszélnek az emberek a hatodik plénum határozatairól. Felfoghatók-e ezek az 1976-ban kezdődött ötéves terv célkitűzéseinek valamiféle módosításaként? — Az 1979 őszén tartott hatodik plénum tulajdonképpen az élelmiszer-termelés fokozását jelölte meg elsőrendű feladatként — még annak árán is, hogy nem siettetjük a szocialista termelési viszonyok kialakítását. A déli országrészben például nagyon jól gazdálkodnak a középparasztok. A kollektivizálással tehát óvatosan kell bánni, nehogy elmenjen az emberek kedve a termeléstől. A párt plénumának igazi jelentőségét abban látom, hogy emberibb és egyben a gazdasági törvényszerűségekhez, a konkrét lehetőségekhez jobban alkalmazkodó politikát hirdetett meg. Hogy ezt mennyiben nevezhetjük az ötéves terv felülbírálásának? Az igazság az; hogy 1976-ban, az első békeévben túlságosan biztató volt a helyzet. Nem számítottunk a kínai agresszióra, s arra sem, hogy Pol Pót ellenünk fordul. Így hát módosítanunk kellett eredeti elképzeléseinket, beleértve gazdasági munkánk módszereit is. Kevés a jól képzett szakember, ezért többek között a Szovjetunióból és. Magyarországról is tanárokat, szakértőket szeretnénk meghívni. A fiatalokat is be kell vonni a munkába, vagyis szükség van a káderállomány felfrissítésére. És még sorolhatnám a tennivalókat. amelyek megvalósításán fáradozunk. Szigethy András (Folytatjuk. Következik: Gazdasági gondok.)
