Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
Képernyő előtt Üres-e a tévé szalmája? Kérem, aki nem gabonacsép- lésre vállalkozott, esetleg nem is nagyon tudja — koránál, tapasztalatánál fogva — milyen lehet a gabona. Egyáltalán nem zavartatja magát és órákon át képes a szalmát is csépelni. Erre vállalkozott. Ám, ha mégis előkerül egy-egy gabonaszem az tulajdonképpen nem a s'zalmacséplő érdeme, de örülni azért lehet a véletlenül előbukkant szemnek. Az ember ugyanakkor elképed azon. mi minden ..fér bele” a televízió heti műsoridejébe, mi minden „ér meg” negyven, ötven, vagy ennél is több percet, s milyen háborítatlan nyugalommal lehet szalmát csépelni — lakótelepen és mese közben. Például. (Lásd: Szilágyi János — Mese és valóság). Nagyobbrészt fiatalokból álló lakóközösség körében „provokált vitát” a Lakótelepen élni című műsor jó szándékú alkotó csoportja. Az eredmény: a lakótelep elnevezés nem szerencsés, mert a Mária Valériára emlékeztet. Kit? A vitában részt vevő 'lakótelepi fiatalokat aligha. Azonkívül az ember nem az elnevezésben, hanem a lakótelepen lakik, az elnevezés nem minőségi kérdés. Hanem mi? Szal- macséplés, jó hosszan, értelmetlenül. További eredmény: van, aki jól érzi magát a lakótelepen, és van, aki nem annyira. Arra azért vigyázott a szerkesztő-riporter, hogy nagyon ne dicsérjék a lakótelepet. mert olyan nincs! Hogy csak dicsérünk. Szalmacséplés közben nincs. Nem jár a lift. Kicsi a konyha. Rossz az elszívóberendezés. Van, aki sokat költ a lakásra. Van, aki nem túl sokat. Van, aki kevesebbet. Inkább utazik. Majd később költ Amikor már 'nem utazik. Van, aki rabja a lakásnak és van, aki nem. Van, aki elhanyagolja a lakását. Hát nem fantasztikus?! Mintha nem is ugyanaz a televízió szervezte-szerkesztette, sugározta volna ezt a műsort is, mint amelyik a könyv formát öltött „Unokáink is látni fogják’’ építészeti-urbanisztikai nagyo'n színvonalas sorozatot! Mintha mindazt elfelejtettük volna, amiről egyszer, akkor, abban a műsorban, nem is olyan régen, már alkotó módon szó volt. Mintha a lakótelepi vitábán résztvevő szalmacséplők nem is látták volna azokat a műsorokat. Talán mégis igaza lehet Veres Péternek egyben-másban. Már ami a televíziót illeti. Mármint, hogy nem ad „igazi műveltséget”: Előre megrágott pépet ad, amit a néző egyéni erőfeszítéstől mentesen fogyaszt, éppen ezért nem is marad meg benne. A kultúr- kalória. Lapos közhelyeken vitatkozni 1980-ban, több mint szalmacséplés. Az igazi kérdések azonban elő sem kerülhetnek- Ez a lakótelepi nemzedélr’ esetleg nem is tudhat az igazi kérdésekről. Mert már maga is valamiféle lakótelepen 'nőtt fel, s most belakja a sajátját. Aki meg méregdrága albérletből, vizes, korszerűtlen lakásból került ide — kizárólag a jó oldalát láthatja csak az akármilyen „elidegenedett” lakótelepnek. Való igaz, hogy a városrészek mesterséges* felépítése még nem eredményez várost abban az értelemben, ahogy a várost egymásráépült- ségében, sokrétűségében, mindenoldalú funkciójában, más szóval emberségében értelmezni kell. A lakótelepeket az igény hozta létre. A gyors és azonnal kielégítés (így sem elég gyors), a lakótelep tehát nem lehet más, mint szükséges rossz, vagy jó — attól ’ függően, honnan nézzük. S ebben a kérdésben aligha az a legfontosabb — minek nevezzük a házak halmazát. Alapvetően arról érdemes és szükséges vitatkozni ma már; milyen a lakótelepeken lakók közérzete? Mert a városi települések rangját is ez adja meg. Ez bizonyítja a minőségét, abban az értelemben, ahogy például a heti rádióműsorban Gobbi Hilda gyermekkorának tízcsaládos budai házáról, az együttélés emberi minőségéről, vagy a héten a televízióban Török Sándor író a nem látható élet nagyobbik, meghatározóbb jelentőségéről beszél. Vagy, ahogy a parktalan kőrengeteg felé rohanás veszélyeiről ugyancsak a televízióban szólt a játszótereket, a jó emberi tereket hiányoló szakember, hogy csak néhány példát mondjak az RTV nagyra becsül t, sok értékes szemet kipergető műsoraiból — a szalmacséplés ellenében. (T. Pataki) Sokoldalú kultúrpolitika — Nem kampányízű, ahogy itt a kultúra egyes területeivel foglalkoznak? — tettem fel a kérdést szófiai tartózkodásom alatt a bolgár kulturális minisztérium több munkatársának. A válasz majdnem mindig azonos volt: — Valóban, immár 3SvéVé kampányt folytatunk a teljesebb emberért, a társadalom harmonikus fejlődéséért; 1978 óta pedig hosszú távú komplex program kezdődött a művészet és a kultúra szerepének növelésére. De baj ez? LEONARDO DA VINCI A rossz idő ellenére sem akart megfogyatkozni a sor a szófiai Nevszki katedrális előtt. Itt — az egyébként ikonmúzeumnak berendezett — kriptalabirintusban Leonardo da Vinci és tanítványai műveiből volt kiállítás. Sok múzeum nem szívesen adta kölcsön féltve őrzött kincseit, így nagyrészt másolatokat láthattunk. A komplex rendezvénysorozat, amelynek ez a kiállítás volt a nyitánya, mégis páratlan: több szimpoziont szerveztek a pravoszláv humanizmus és az európai reneszánsz közötti kapcsolat elemzésére; külön kiállítás mutatta be Leonardo da Vinci műszaki, tudományos, orvosi munkásságát; a bolgár színházlátogatók erre az alkalomra íródott darabot láthattak stb. GYERMEKÉV A „Béke zászlaja” jeligével megrendezett nemzetközi gyermektalálkozó az ENSZ hasonló rendezvényei közül is kiemelkedett. A világ minden tájáról érkezett gyermeksereg a szó szoros értelmében birtokba vehette Bulgáriát, természetesen Szófiát is. A találkozó emlékét az a harangemlékmű őrzi, amelyben a legkülönfélébb — az ajándékozó or- szágpkra is jellemző — harangok szólaltathatók meg. színház A színház különleges helyet foglal el a bolgár kultúrában, ötévenként rendezik meg a bolgár drámák szemléjét, ezek alapszabálya: csak a két szemle között írott, vagy szocialista klasszikusnak számító művekkel lehet pályázni. — Jók ezek a drámák? — kérdeztem Julian Vucskovot, a Teatr (Színház) című lap főszerkesztőjét. — Az évente születő másfél tucat dráma közül minden évadban akad 4—5 izgalmas, jó darab — hangzott az őszinte válasz. A jó értelemben vett „kampányszerűség” ezen a téren is hozzájárul a bolgár szellemi élet fejlődéséhez. V. J. A. GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MÁRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ A mezőgazdasági könyvhónap Nógrádban Február immár hagyományosan a mezőgazdasági könyv ünnepe. Ebben az évben 23. alkalommal rendezik meg az országban a mezőgazdasági könyvhónapot. Mint hírül adtuk, a Nógrád megyei meg- i itó esemény Karancslapuj- ton zajlott le a napokban. A könyvhónap célja a mezőgaz. dasági szakirodalom iránti érdeklődés további fokozása, az új olvasói igények felkeltése a mezőgazdasági szakkönyvek és folyóiratok széles körű társadalmi bázisra épülő terjesztése útján. Erre az alkalomra, természetesen, a könyvkiadók is fokozottan készültek. Ezt jelzi például, hogy a könyvhónap jegyzékén hat kiadó 44 szakkönyvújdonsága kapott helyet, összesen 511 700 példányban. Témájuk változatos, kielégíti a különböző ágazatokban dolgozók szakirodalmi igényeit. Mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben dolgozók pótolhatatlan segítséget kaphatnak munkájukhoz, e könyvekből. Több könyv jelent meg például a növény- és környezetvédelemmel, a gépesítéssel, az élelmiszeriparral, nem utolsósorban a kisgazdasági termeléssel kapcsolatban. hogy csak néhányat említsünk a változatos témák közül. Mind a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozói, mind pedig a kistermelők megújíthatják szakismereteiket a szakkönyvekből, szak- folyóiratokból. A megyei, illetve a járási szervező bizottságokban számos szerv vállalt tevékeny munkát, a mezőgazdasági- .könyvhónap eseményeinek előkészítésében, sikeres lebonyolításában. A termelőszövetkezetek. a művelődési intézmények közös programokat alakítottak ki, amelyekben — többi között — leíéti- könyvtár-átadás (Karancslap- ujtő), író-olvasó találkozók, könyvvásárok és -kiállítások, ismeretterjesztő előadások stb. szerépeinek. A balassagyarmati járásban például, más járásokhoz hasonlóan, az ÁFÉSZ-ek a járási hivatal élelmiszer-gazdálkodási és -kereskedelmi, valamint művelődésügyi osztályának irányításával előadásokat szerveznek kisárutermelőik számára, a könyvesbolt kapcsolódik a programokhoz. könyvbizományosokon keresztül mező- gazdasági szakkönyvek árusítását végzi. A TIT balassagyarmati városi-járási szervezete a programokhoz előadót ad, mintegy negyven mező- gazdasági jellegű témából. De más példákat is említhetnénk. A rétsági szervező bizottság munkájának fő célját szintén a megjelenő új könyvek ismertetésében, terjesztésében, valamint a szakíró-olvasó találkozók megrendezésében látja, ennek jegyében állította össze változatos programját. Számos ’ eseményre kerül sor a pásztói járás községeiben is. Salgótarjánban a város jellegét tekintve a mezőgazdasági könyvhónap elsősorban a kertbarátmozgalmat érinti, így például a Bereczky Máté központi kertbarátklub eseményei zajlanak a könyhónap jegyében. Az események sorolása helyett azonban inkább azt jegyezzük meg, hogy megyénk mezőgazdaságában a hónap rendezvényei kiemelkedő jelentőségűek. Nem utolsósorban azért is. jnert hiszen a szakosodás e téren is gyarapodik, a Szakemberek pedig eddig sem élhettek szakkönyvek, a folyamatos továbbképzés, önművelés nélkül. T. E. A Műegyetem geodéziai tanszékén számos új műszert, oktatási eszközt helyeztek üzembe. A legmodernebb technikán alapuló berendezésekkel a hallgatók könnyen elsajátíthatják a korszerű méréstechnika bonyolult menetét. Március 31-ig Jelentkezés egyetemekre, főiskolákra Ezekben a hetekben döntenek a továbbtanulásról az idén érettségizők — és a korábban végzettek —, a jelentkezési lapokat március 31-ig kell eljuttatniok a megjelölt egyetemre, főiskolára. Várhatóan ismét sokan pályáznak majd az Államigazgatási Főiskolára. — Az idén jelentkezhetnek harmadszor az ország legfiatalabb oktatási intézményébe, az Államigazgatási Főiskolára a fiatalok — mondotta Kelemen Ferenc főigazgató az MTI munkatársának —, s a leendő elsőévesek búcsúztatják majd az elkövetkező tanév végén a főiskola első végzett szakembereit, diplomásait. — A jelentkezők magyar nyelv és irodalomból, valamint történelemből vizsgáznak, ám a történelem helyett az igazgatási ismeretek című tárgyat is választhatják azok, akik azt a középiskolában tanulták. A sikeres vizsgázók közül 150-en a hároméves nappali, 300-an pedig a négyéves esti és levelező tagozaton kezdhetik meg tanulmányaikat. — Lényegében a tananyagból is következik, hogy elsősorban a városi, községi, járási és megyei tanácsok munkaerőpótlását vagyunk hívatottak megoldani, de szakembereinket minden bizonnyal szívesen látják az államigazgatás legkülönbözőbb területein. Jogelődünk a Tanácsakadémia volt, a nagy múltú'intézmény- ből „nőtte ki magát” az Államigazgatási Főiskola. mmcmmi GYmmmm, wmiríMM ’oKEZTmwml: AFimnsnmót.... ék mwm# Hmummt. 0 \
